I'm a gamer, so I like to have goals. I like special missions and secret objectives. So here's my special mission for this talk: I'm going to try to increase the life span of every single person in this room by seven and a half minutes. Literally, you will live seven and a half minutes longer than you would have otherwise, just because you watched this talk.
Játékos vagyok, tehát szeretem, ha vannak céljaim. Szeretem a különleges küldetéseket és a titkos megbízásokat. Íme a különleges küldetésem erre az előadásra: Megpróbálom megnövelni minden egyes jelenlévő élettartamát 7,5 perccel. Szó szerint, 7,5 perccel tovább fognak élni, mint ahogy egyébként éltek volna, csak mert megnézték ezt az előadást.
Some of you are looking a little bit skeptical. That's okay, because check it out -- I have math to prove that it is possible. It won't make much sense now. I'll explain it all later, just pay attention to the number at the bottom: +7.68245837 minutes. That will be my gift to you if I'm successful in my mission.
Néhányan kétkedve néznek rám. De ez nem probléma, mert nézzék -- matematikával tudom igazolni, hogy ez lehetséges. Ennek egyelőre nincs sok értelme. Később elmagyarázom, csak figyeljenek a számra az alján: plusz 7,68245837 perc, ez lesz az ajándékom önöknek, ha sikeres a küldetésem.
Now, you have a secret mission too. Your mission is to figure out how you want to spend your extra seven and a half minutes. And I think you should do something unusual with them, because these are bonus minutes. You weren't going to have them anyway.
Önöknek is van egy titkos küldetése. Az önök küldetése kitalálni, hogyan akarják tölteni ezt az ajándék 7,5 percet. Szerintem valami szokatlant kéne csinálniuk vele, mert ezek bónusz percek. Eredetileg nem kapták volna meg. Nos, mivel játéktervező vagyok, talán azt gondolják,
Now, because I'm a game designer, you might be thinking to yourself, I know what she wants us to do with those minutes, she wants us to spend them playing games. Now this is a totally reasonable assumption, given that I have made quite a habit of encouraging people to spend more time playing games. For example, in my first TED Talk, I did propose that we should spend 21 billion hours a week, as a planet, playing video games.
"Tudom, mivel akarja, hogy töltsük ezeket a perceket, azt akarja, hogy játszunk." Nos, ez egy teljesen logikus feltételezés, mivel tényleg sokat szoktam másokat arra bíztatni, hogy játszanak többet. Pl. az első TED előadásomon azt javasoltam, hogy heti 21 milliárd órát kéne játékkal töltenie az egész bolygónak.
Now, 21 billion hours, it's a lot of time. It's so much time, in fact, that the number one unsolicited comment that I have heard from people all over the world since I gave that talk, is this: Jane, games are great and all, but on your deathbed, are you really going to wish you spent more time playing Angry Birds?
21 milliárd óra, ez elég sok idő. Olyan sok idő, hogy az első számú kéretlen megjegyzés amit világszerte kaptam az emberektől az előadásom óta, ez volt: "Jane, a játék nagyszerű meg minden, de a halálos ágyadon tényleg azt fogod kívánni, hogy bárcsak többet játszottál volna az Angry Birds-zel?"
(Laughter)
Ez a nézet annyira elterjedt -- hogy a játék időpocsékolás
This idea is so pervasive -- that games are a waste of time that we will come to regret -- that I hear it literally everywhere I go. For example, true story: Just a few weeks ago, this cab driver, upon finding out that a friend and I were in town for a game developers' conference, turned around and said -- and I quote -- "I hate games. Waste of life. Imagine getting to the end of your life and regretting all that time."
amit meg fogunk bánni --, hogy szinte mindenhol hallom, ahová csak megyek. Pl. ez egy igaz történet: Néhány hete egy taxisofőr, ahogy hallotta hogy én és egy barátom egy játékfejlesztő konferenciára érkeztünk, hátrafordult, és azt mondta -- idézem -- "Utálom a játékokat. Micsoda időpocsékolás. Képzelje el, hogy az élete végén, hogy meg fogja bánni ezt az elvesztegetett időt."
Now, I want to take this problem seriously. I want games to be a force for good in the world. I don't want gamers to regret the time they spent playing, time that I encouraged them to spend. So I have been thinking about this question a lot lately. When we're on our deathbeds, will we regret the time we spent playing games?
Nos, szeretném ezt a problémát komolyan kezelni. Azt szeretném, ha a játékok a világ javát szolgálnák. Nem akarom, hogy a játékosok megbánják az időt, amit játékkal töltöttek, az időt, amit én bíztattam, hogy ezzel töltsenek. Szóval sokat gondolkoztam ezen az utóbbi időben. Amikor a halálos ágyunkon fekszünk, megbánjuk-e az időt, amit játékkal töltöttünk?
Now, this may surprise you, but it turns out there is actually some scientific research on this question. It's true. Hospice workers, the people who take care of us at the end of our lives, recently issued a report on the most frequently expressed regrets that people say when they are literally on their deathbeds. And that's what I want to share with you today -- the top five regrets of the dying.
Talán meglepődnek, de kiderült, hogy vannak tudományos kutatások ebben a témakörben. Tényleg. Hospice dolgozók, akik az életünk végén gondoznak minket, nemrég kiadtak egy jelentést a leggyakrabban megbánt dolgokról -- amit az emberek szó szerint a halálos ágyukon mondanak. És ezt szeretném ma megosztani -- az öt dolgot, amit a haldoklók leggyakrabban megbánnak.
Number one: I wish I hadn't worked so hard. Number two: I wish I had stayed in touch with my friends. Number three: I wish I had let myself be happier. Number four: I wish I'd had the courage to express my true self. And number five: I wish I'd lived a life true to my dreams, instead of what others expected of me.
Az első: Bárcsak ne dolgoztam volna olyan keményen. A második: Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal. A harmadik: Bárcsak engedtem volna magam boldogabbnak lenni. A negyedik: Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni a valódi énemet. És az ötödik: Bárcsak olyan életet éltem volna, amely hű marad az álmaimhoz, ahelyett, hogy azt csinálom, amit mások elvárnak tőlem.
Now, as far as I know, no one ever told one of the hospice workers, "I wish I'd spent more time playing video games," but when I hear these top five regrets of the dying, I can't help but hear five deep human cravings that games actually help us fulfill.
Tudtommal sosem mondta senki egy hospice ápolónak, hogy bárcsak több időt töltöttem volna videojátékokkal, de amikor az öt leggyakrabban megbánt dolgot hallom, akaratlanul a leggyakoribb emberi vágyakat hallom bennük, amiket a játékok segítenek kielégíteni.
For example, I wish I hadn't worked so hard. For many people, this means, I wish I'd spent more time with my family, with my kids when they were growing up. Well, we know that playing games together has tremendous family benefits. A recent study from Brigham Young University School of Family Life reported that parents who spend more time playing video games with their kids have much stronger real-life relationships with them.
Pl., bárcsak ne dolgoztam volna olyan keményen. Sok embernek ez azt jelenti, hogy bárcsak több időt töltöttem volna a családommal, a gyerekeimmel, miközben felnőttek. Nos, tudjuk, hogyha együtt játszunk videojátékokat, annak hihetetlenül jótékony családi hatásai vannak. Egy friss tanulmány a Brigham Young Egyetem "Családi Élet Karáról" azt jelentette, hogy a szülők, akik több időt töltenek azzal, hogy videojátékokat játszanak a gyerekeikkel, sokkal erősebb való világbeli kapcsolatot ápolnak velük.
"I wish I'd stayed in touch with my friends." Hundreds of millions of people use social games like FarmVille or Words With Friends to stay in daily contact with real-life friends and family. A recent study from the University of Michigan showed that these games are incredibly powerful relationship-management tools. They help us stay connected with people in our social network that we would otherwise grow distant from, if we weren't playing games together.
Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal. Nos, több százmillió ember használja a közösségi játékokat, mint a FarmVille vagy a Words With Friends arra, hogy napi kapcsolatban maradjon a barátaival és családtagjaival. Egy tanulmány nemrég a Michigan Egyetemről azt mutatta, hogy ezek a játékok nagyon hatékony kapcsolatmenedzselő eszközök. Segítenek kapcsolatban maradni olyan emberekkel a közösségi hálónkban, akiktől egyébként eltávolodnánk, hogyha nem játszanánk együtt.
"I wish I'd let myself be happier." Well, here I can't help but think of the groundbreaking clinical trials recently conducted at East Carolina University that showed that online games can outperform pharmaceuticals for treating clinical anxiety and depression. Just 30 minutes of online game play a day was enough to create dramatic boosts in mood and long-term increases in happiness.
Bárcsak engedtem volna magam boldogabbnak lenni. Nos, itt kénytelen vagyok azokra az úttörő klinikai kísérletekre gondolni, amelyeket nemrég végeztek az East Carolina Egyetemen, amelyek azt mutatják, hogy az online játékok jobban teljesítenek, mint a gyógyszerek a klinikai szorongás és depresszió kezelésében. Csak 30 perc online játék miden nap elég volt ahhoz, hogy drámain javítsa a hangulatot, és hosszú távú boldogság növekedést okozzon.
"I wish I'd had the courage to express my true self." Well, avatars are a way to express our true selves, our most heroic, idealized version of who we might become. You can see that in this alter ego portrait by Robbie Cooper of a gamer with his avatar. And Stanford University has been doing research for five years now to document how playing a game with an idealized avatar changes how we think and act in real life, making us more courageous, more ambitious, more committed to our goals.
Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni a valódi énemet. Nos, az avatar egy módja annak, hogy kifejezzük a valódi énünket, a leghősiesebb, idealizált változatát annak, hogy kik lehetünk. Ezt láthatjuk ebben az alterego portréban, amit Robbie Cooper készített egy játékosról és az avatarjáról. A Stanford Egyetem 5 éve végez kutatásokat, amelyek dokumentálják, hogy egy idealizált avatarral játszani hogyan változtatja meg azt, ahogy a való világban viselkedünk és gondolkodunk, bátrabbá, ambíciózusabbá és elkötelezettebbé téve minket a céljainkhoz.
"I wish I'd led a life true to my dreams, and not what others expected of me." Are games doing this yet? I'm not sure, so I've left a Super Mario question mark. We're going to come back to this one.
Bárcsak olyan életet éltem volna, amely hű marad az álmaimhoz, ahelyett, hogy azt csinálom, amit mások elvárnak tőlem. Segítenek ebben a játékok? Nem vagyok benne biztos, ezért egy kérdőjelet hagytam mellette, egy Super Mario kérdőjelet. És vissza fogunk térni ehhez.
But in the meantime, perhaps you're wondering, who is this game designer to be talking to us about deathbed regrets? And it's true, I've never worked in a hospice, I've never been on my deathbed. But recently I did spend three months in bed, wanting to die. Really wanting to die.
De addig is, talán arra gondolnak, hogy jön ez a játéktervező ahhoz, hogy a halálos ágyon megbánt dolgokról beszéljen? Igaz, sosem dolgoztam hospice-ban. Sosem voltam a halálos ágyamon. De nemrég három hónapot töltöttem ágyban fekve, és azt kívántam, bárcsak meghalnék. Komolyan meg akartam halni.
Now let me tell you that story. It started two years ago, when I hit my head and got a concussion. The concussion didn't heal properly, and after 30 days, I was left with symptoms like nonstop headaches, nausea, vertigo, memory loss, mental fog. My doctor told me that in order to heal my brain, I had to rest it. So I had to avoid everything that triggered my symptoms. For me that meant no reading, no writing, no video games, no work or email, no running, no alcohol, no caffeine. In other words -- and I think you see where this is going -- no reason to live.
Hadd meséljem el a történetet! Két éve kezdődött, amikor bevertem a fejem és agyrázkódást kaptam. Az agyrázkódás nem gyógyult meg rendesen, és 30 nap elteltével olyan tüneteim voltak, mint az állandó fejfájás, hányinger, szédülés, feledékenység, ködös elme. Az orvosom azt mondta, ahhoz, hogy meggyógyuljon az agyam pihennem kell. El kellett kerülnöm mindent, ami előhozta a tüneteimet. Ez azt jelentette: semmi olvasás, semmi írás, semmi videojáték, semmi munka, semmi email, semmi futás, semmi alkohol, semmi koffein. Más szóval -- és azt hiszem tudják, mit fogok mondani -- semmi ok az életre.
(Laughter)
Persze ezt viccnek szántam,
Of course it's meant to be funny, but in all seriousness, suicidal ideation is quite common with traumatic brain injuries. It happens to one in three, and it happened to me. My brain started telling me, "Jane, you want to die." It said, "You're never going to get better." It said, "The pain will never end."
de teljesen komolyan, az öngyilkos gondolatok nagyon gyakoriak a traumával járó agysérüléseknél. Háromból egy emberrel megtörténik, és megtörtént velem. Az agyam elkezdte azt mondani nekem: "Jane, meg akarsz halni." Azt mondta: "Nem fogsz rendbejönni." Azt mondta: "A fájdalom sosem ér véget."
And these voices became so persistent and so persuasive that I started to legitimately fear for my life, which is the time that I said to myself after 34 days -- and I will never forget this moment -- I said, "I am either going to kill myself or I'm going to turn this into a game."
És ezek a hangok olyan állandóak és olyan megyőzőek lettek, hogy elkezdtem komolyan aggódni az életemért, és ekkor mondtam magamban, 34 nap elteltével -- és ezt sosem fogom elfelejteni -- azt mondtam, vagy megölöm magam, vagy megpróbálok ebből játékot csinálni.
Now, why a game? I knew from researching the psychology of games for more than a decade that when we play a game -- and this is in the scientific literature -- we tackle tough challenges with more creativity, more determination, more optimism, and we're more likely to reach out to others for help. I wanted to bring these gamer traits to my real-life challenge, so I created a role-playing recovery game called Jane the Concussion Slayer.
Nos, miért egy játékot? Miután több mint tíz éve kutatom a játékok pszichológiáját tudtam, hogy amikor játszunk -- és ez megtalálható a tudományos irodalomban -- a nehéz kihívásokat több kreativitással, több elszántsággal, több optimizmussal oldjuk meg, és hajlamosabbak vagyunk segítséget kérni másoktól. És ezeket a tulajdonságokat akartam a saját életemre alkalmazni, ezért kitaláltam egy lábadozó szerepjátékot, amit "Jane, az agyrázkódásölő"-nek neveztem.
Now this became my new secret identity, and the first thing I did as a slayer was call my twin sister -- I have an identical twin sister named Kelly -- and tell her, "I'm playing a game to heal my brain, and I want you to play with me." This was an easier way to ask for help.
Ez lett az új, titkos identitásom, és az első dolog, amit tettem, mint agyrázkódásölő, az volt, hogy felhívtam az ikernővérem -- van egy egypetéjű ikernővérem, Kelly -- és elmondtam, hogy játszom egy játékot, hogy meggyógyítsam az agyam, és szeretném, ha velem játszana. Így könnyebb volt segítséget kérni.
She became my first ally in the game, my husband Kiyash joined next, and together we identified and battled the bad guys. Now this was anything that could trigger my symptoms and therefore slow down the healing process, things like bright lights and crowded spaces. We also collected and activated power-ups. This was anything I could do on even my worst day to feel just a little bit good, just a little bit productive. Things like cuddling my dog for 10 minutes, or getting out of bed and walking around the block just once.
Ő lett az első szövetségesem a játékban, a férjem Kiyash csatlakozott következőnek, és együtt azonosítottuk és harcoltunk a rosszfiúkkal. Ez minden olyan dolog volt, ami előidézte a tüneteimet, és lelassította a gyógyulást, mint az erős fények és a zsúfolt helyek. Power-upokat is gyűjtöttünk és aktiváltunk. Ezek olyan dolgok voltak, amit a legrosszabb napomon is csinálhattam, hogy csak egy kicsit jobban érezzem magam, egy kicsit hasznosnak érezzem magam. Olyan dolgok, mint 10 percig odabújni a kutyámhoz, vagy felkelni az ágyból és egyszer körbesétálni a háztömböt.
Now the game was that simple: Adopt a secret identity, recruit your allies, battle the bad guys, activate the power-ups. But even with a game so simple, within just a couple days of starting to play, that fog of depression and anxiety went away. It just vanished. It felt like a miracle. Now it wasn't a miracle cure for the headaches or the cognitive symptoms. That lasted for more than a year, and it was the hardest year of my life by far. But even when I still had the symptoms, even while I was still in pain, I stopped suffering.
A játék ilyen egyszerű volt: Találj egy titkos identitást, toborozz szövetségeseket, küzdj meg a rosszfiúkkal, aktiváld a power-upokat. De még egy ilyen egyszerű játék mellett is csupán pár nap elteltével a depresszió és szorongás köde felemelkedett. Eltűnt. Úgy éreztem, csoda történt. Ez nem volt egy csodálatos gyógyír a fejfájásokra vagy a kognitív problémákra. Ezek több mint egy évig tartottak, és ez volt életem legnehezebb éve. De még akkor is, amikor tartottak a tüneteim, miközben fájt a fejem, már nem szenvedtem.
Now what happened next with the game surprised me. I put up some blog posts and videos online, explaining how to play. But not everybody has a concussion, obviously, not everyone wants to be "the slayer," so I renamed the game SuperBetter.
Ami ezután történt a játékkal, meglepett engem. Feltettem néhány blogbejegyzést és videót az internetre, elmagyaráztam, hogy kell játszani. De nem mindenkinek van agyrázkódása, nyilván, nem akar mindenki agyrázkódásölő lenni, ezért átneveztem a játékot SuperBetter-re. [SzuperJobb]
And soon, I started hearing from people all over the world who were adopting their own secret identity, recruiting their own allies, and they were getting "super better," facing challenges like cancer and chronic pain, depression and Crohn's disease. Even people were playing it for terminal diagnoses like ALS. And I could tell from their messages and their videos that the game was helping them in the same ways that it helped me. They talked about feeling stronger and braver. They talked about feeling better understood by their friends and family. And they even talked about feeling happier, even though they were in pain, even though they were tackling the toughest challenge of their lives.
És hamarosan elkezdtem hallani emberekről a világ minden részén, akik kitalálták a saját titkos identitásukat, saját szövetségeseket toboroztak, és "szuper jobban" lettek, olyan kihívások mellett, mint a rák, krónikus fájdalom, depresszió, Crohn betegség. Még olyanok is, akik olyan gyógyíthatatlan diagnózissal játszottak, mint az ALS. És láttam az üzeneteikből és a videóikból, hogy a játék ugyanúgy segített rajtuk, mint ahogy rajtam is. Arról beszéltek, hogy erősebbnek és bátrabbnak érezték magukat. Arról beszéltek, hogy úgy érezték jobban megértik őket a barátaik és a családjuk. Arról is beszéltek, hogy boldogabbak voltak, még úgy is, hogy fájdalmaik voltak, és az életük legnagyobb kihívásával néztek szembe.
Now at the time, I'm thinking to myself, what is going on here? I mean, how could a game so trivial intervene so powerfully in such serious, and in some cases life-and-death, circumstances? I mean, if it hadn't worked for me, there's no way I would have believed it was possible. Well, it turns out there's some science here, too. Some people get stronger and happier after a traumatic event. And that's what was happening to us.
Ekkor azt kérdeztem magamtól, mi folyik itt? Úgy értem, hogy tudott egy ilyen triviális játék ilyen jelentősen beavatkozni ilyen komoly, és esetenként élet-halál ügyekbe? Ha rajtam nem segített volna, biztos nem hittem volna el, hogy ez lehetséges. Mint kiderült, ennek van tudományos alapja. Egyes emberek erősebbek és boldogabbak lesznek egy traumatikus esemény után. És ez történt velünk is.
The game was helping us experience what scientists call post-traumatic growth, which is not something we usually hear about. We usually hear about post-traumatic stress disorder. But scientists now know that a traumatic event doesn't doom us to suffer indefinitely. Instead, we can use it as a springboard to unleash our best qualities and lead happier lives.
A játék segített átélni az élményt, amit a tudósok poszttraumatikus növekedésnek hívnak, amiről nem szoktunk gyakran hallani. Általában a poszttraumatikus stressz szindrómáról hallunk. De a tudósok most már tudják, hogy egy traumatikus esemény nem kárhoztat minket örök szenvedésre. Ehelyett használhatjuk ugródeszkaként, hogy felszabadítsuk a legjobb tulajdonságainkat és boldogabb életet éljünk.
Here are the top five things that people with post-traumatic growth say: "My priorities have changed." "I'm not afraid to do what makes me happy." "I feel closer to my friends and family." "I understand myself better. I know who I really am now." "I have a new sense of meaning and purpose in my life." "I'm better able to focus on my goals and dreams."
Ez az öt leggyakoribb dolog, amit mondanak az emberek, akik átélték a poszttraumatikus növekedést: Megváltoztak a prioritásaim. Nem félek azt csinálni, ami boldoggá tesz. Közelebb kerültem a családomhoz és a barátaimhoz. Jobban ismerem magam. Tudom, hogy igazából ki vagyok. Új értelme és célja van az életemnek. Jobban tudok a céljaimra és az álmaimra fókuszálni.
Now, does this sound familiar? It should, because the top five traits of post-traumatic growth are essentially the direct opposite of the top five regrets of the dying. Now this is interesting, right? It seems that somehow, a traumatic event can unlock our ability to lead a life with fewer regrets.
Ismerősen hangzik, ugye? Mert az öt leggyakrabban tapasztalt poszttraumatikus növekedés élmény alapvetően az ellenpontja az öt dolognak, amit a haldoklók leggyakrabban megbánnak. Érdekes, nem? Úgy tűnik, hogy egy traumatikus esemény elő tudja hozni a képességünket, hogy kevesebb megbánással éljük az életünk.
But how does it work? How do you get from trauma to growth? Or better yet, is there a way to get all the benefits of post-traumatic growth without the trauma, without having to hit your head in the first place? That would be good, right?
De hogy működik ez? Hogyan jutunk el a traumától a növekedésig? Vagy ami még jobb, hogyan érhetjük el a poszttraumatikus növekedés jó hatásait a trauma nélkül, anélkül, hogy először beverjük a fejünket? Jó lenne, nem?
I wanted to understand the phenomenon better, so I devoured the scientific literature, and here's what I learned. There are four kinds of strength, or resilience, that contribute to post-traumatic growth, and there are scientifically validated activities that you can do every day to build up these four kinds of resilience, and you don't need a trauma to do it.
Jobban meg akartam érteni ezt a jelenséget, ezért belevetettem magam a szakirodalomba, és erre jutottam. Négyféle erő vagy ellenállóképesség járul hozzá a poszttraumatikus növekedéshez, és vannak tudományosan igazolt tevékenységek, amiket elvégezhetünk minden nap, hogy megerősítsük ezeket az ellenállóképességeket, és nincs szükség ehhez traumára.
I could tell you what these four types of strength are, but I'd rather you experience them firsthand. I'd rather we all start building them up together right now. Here's what we're going to do. We'll play a quick game together. This is where you earn the seven and a half minutes of bonus life that I promised you earlier. All you have to do is successfully complete the first four SuperBetter quests. And I feel like you can do it. I have confidence in you.
Nos, elmondhatnám, hogy mi ez a négyféle ellenállóképesség, de jobban szeretném, ha személyesen megtapasztalnák. Jobban szeretném, ha elkezdenénk felépíteni őket most rögtön. Ezt fogjuk tenni. Egy gyors játékot fogunk együtt játszani. Most fogják megkeresni azt a 7,5 perc bónusz életet, amit korábban ígértem. Csak annyit kell tenniük, hogy teljesítik az első négy SupetBetter küldetést. Úgy érzem meg fogják tudni csinálni, bízom magukban.
So, everybody ready? This is your first quest. Here we go. Pick one: Stand up and take three steps, or make your hands into fists, raise them over your head as high as you can for five seconds, go! All right, I like the people doing both. You are overachievers. Very good.
Mindenki készen áll? Ez az első küldetésük. Válasszanak egyet: álljanak fel és tegyenek három lépést, vagy szorítsák ökölbe a kezüket és emeljék a fejük fölé, amilyen magasra csak tudják öt másodpercig. Gyerünk! Tetszik, hogy vannak akik mind a kettőt csinálják. Túlteljesítők. Nagyon jó. (Nevetés)
(Laughter)
Nagyon jól csinálta mindenki. Ez plusz egy
Well done, everyone. That is worth +1 physical resilience, which means that your body can withstand more stress and heal itself faster. We know from the research that the number one thing you can do to boost your physical resilience is to not sit still. That's all it takes. Every single second that you are not sitting still, you are actively improving the health of your heart, and your lungs and brains.
fizikai ellenállóképesség, ami azt jelenti, hogy a testük több stresszt tud elviselni és gyorsabban gyógyul. Kutatásokból tudjuk, hogy a leghatékonyabb dolog, amit a fizikai ellenállásunk fejelsztésért tehetünk, hogy nem ülünk egy helyben. Csak ennyi kell hozzá. Minden egyes másodpercben, amikor nem ülünk egy helyben, aktívan javítjuk a szívünk, a tüdőnk és az agyunk egészségét.
Everybody ready for your next quest? I want you to snap your fingers exactly 50 times, or count backwards from 100 by seven, like this: 100, 93... Go!
Mindenki kész a következő küldetésre? Csettintsenek pontosan ötvenszer, vagy számoljanak vissza száztól hetesével, így: 100, 93, ... Gyerünk!
(Snapping)
(Csettintés)
Don't give up.
Ne adják fel!
(Snapping)
(Csettintés)
Don't let the people counting down from 100 interfere with your counting to 50.
Ne hagyják, hogy megzavarják az emberek, akik százból számolnak visszafelé az ötvenig számolásban!
(Snapping)
(Nevetés)
(Laughter)
Nice. Wow. That's the first time I've ever seen that. Bonus physical resilience. Well done, everyone. Now that's worth +1 mental resilience, which means you have more mental focus, more discipline, determination and willpower. We know from the scientific research that willpower actually works like a muscle. It gets stronger the more you exercise it. So tackling a tiny challenge without giving up, even one as absurd as snapping your fingers exactly 50 times or counting backwards from 100 by seven is actually a scientifically validated way to boost your willpower.
Remek. Wow. Most láttam először ilyet. Bónusz fizikai ellenállóképesség. Mindenki ügyes volt. Ez plusz egy mentális ellenállóképesség, ami azt jelenti, hogy több mentális fókusszal, fegyelemmel, elszántsággal és akaraterővel rendelkeznek. Tudjuk a tudományos kutatásokból, hogy az akaraterő úgy működik, mint egy izom. Minél többet gyakoroljuk, annál erősebb lesz. Szembenézni egy apró kihívással anélkül, hogy feladnánk, még ha olyan abszurd is, mint csettinteni pontosan ötvenszer, vagy visszafelé számolni százból hetesével, ezek tudományosan igazolt módjai az akaraterő növelésének.
So good job. Quest number three. Pick one: Because of the room, fate's really determined this for you, but here are the two options. If you're inside, find a window and look out of it. If you're outside, find a window and look in. Or do a quick YouTube or Google image search for "baby [your favorite animal.]"
Szóval gratuláció mindenkinek. Harmadik küldetés. Válasszanak egyet: A terem adottságai miatt ez a választás már eldőlt, de van két opció. Ha bent vannak, találjanak egy ablakot, amin kinézhetnek. Ha kint vannak, találjanak egy ablakot, amin benézhetnek. Vagy keressenek gyorsan a YouTube-on vagy a Google-ön egy bébi képet a kedvenc állatukról.
Do it on your phones, or just shout out some baby animals, and I'll put them on the screen. So, what do we want to see? Sloth, giraffe, elephant, snake. Okay, let's see what we got. Baby dolphin and baby llamas. Everybody look. Got that? Okay, one more. Baby elephant.
Csinálhatják a telefonjukon, vagy csak kiabáljanak be bébi állatokat, találok néhányat és kivetítem a vászonra. Mit akarunk látni? Lajhár, zsiráf, elefánt, kígyó. Nézzük, mit találtunk. Bébi delfin és bébi lámák. Mindenki nézzen ide! Megvan? Rendben, még egy. Bébi elefánt.
(Audience) Oh!
We're clapping for that? That's amazing.
Ezt megtapsoljuk? Elképesztő.
(Laughter)
All right, what we're just feeling there is plus-one emotional resilience, which means you have the ability to provoke powerful, positive emotions like curiosity or love, which we feel looking at baby animals, when you need them most.
Rendben, amit most érzünk az plusz egy érzelmi ellenállóképesség, ami azt jelenti, hogy elő tudnak hívni erőteljes, pozitív érzelmeket, mint a kíváncsiság vagy szeretet -- amit akkor érzünk, amikor bébi állatokra nézünk -- amikor a legjobban szükségük van rá.
Here's a secret from the scientific literature for you. If you can manage to experience three positive emotions for every one negative emotion over the course of an hour, a day, a week, you dramatically improve your health and your ability to successfully tackle any problem you're facing. And this is called the three-to-one positive emotion ratio. It's my favorite SuperBetter trick, so keep it up.
És itt egy titok a tudományos szakirodalomból. Ha át tudnak élni három pozitív élményt minden egyes negatív élmény után egy óra, egy nap, egy hét alatt, drámaian javítják az egészségüket, és a képességüket, hogy bármilyen problémát leküzdjenek. Ezt a három az egyhez pozitív érzelmi aránynak hívják. Ez a kedvenc SuperBetter trükköm, úgyhogy folytassák.
All right, pick one, last quest: Shake someone's hand for six seconds, or send someone a quick thank you by text, email, Facebook or Twitter. Go!
Rendben, válasszanak, utolsó küldetés: Rázzanak valakivel kezet hat másodpercig, vagy küldjenek valakinek egy gyors köszönetet SMS-ben, emailen, Facebookon vagy Twitteren. Gyerünk!
(Chatting)
(Csevegés)
Looking good, looking good. Nice, nice. Keep it up. I love it! All right, everybody, that is +1 social resilience, which means you actually get more strength from your friends, your neighbors, your family, your community. Now, a great way to boost social resilience is gratitude. Touch is even better.
Jól néz ki, jól néz ki. Szép, szép. Folytassák csak! Imádom! Rendben, mindenki, ez plusz egy közösségi ellenállóképesség, ami azt jelenti, hogy erőt kaptak a barátaiktól, vagy a szomszédjaiktól, vagy a családjuktól, vagy a közösségüktől. Egy nagyszerű módja a közösségi ellenállóképesség növelésésnek a hála. Az érintés még jobb.
Here's one more secret for you: Shaking someone's hand for six seconds dramatically raises the level of oxytocin in your bloodstream, now that's the trust hormone. That means that all of you who just shook hands are biochemically primed to like and want to help each other. This will linger during the break, so take advantage of the networking opportunities.
Itt van még egy titok: Kezet rázni valakivel hat másodpercig, jelentősen megnöveli az oxitocin szintet a véráramban, és ez a bizalomhormon. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki kezet rázott, biokémiailag készen áll arra, hogy kedvelje és segíteni akarja a másikat. Ez még a szünetben is meg fog maradni, tehát használják ki a lehetőséget a kapcsolatépítésre.
(Laughter)
(Nevetés)
Well, you have successfully completed your four quests, let's see if I've successfully completed my mission to give you seven and a half minutes of bonus life. Now I get to share one more little bit of science with you. It turns out that people who regularly boost these four types of resilience -- physical, mental, emotional and social -- live 10 years longer than everyone else. So this is true. If you are regularly achieving the three-to-one positive emotion ratio, if you are never sitting still for more than an hour at a time, if you are reaching out to one person you care about every single day, if you are tackling tiny goals to boost your willpower, you will live 10 years longer than everyone else, and here's where that math I showed you earlier comes in.
SIkeresen teljesítették a négy küldetést, nézzük meg, hogy én teljesítettem-e a küldetésemet, hogy mindenkinek 7,5 perc bónusz életet adjak. És itt meg tudok osztani még egy kis tudományt. Kiderült, hogy azok, akik rendszeresen erősítik ezt a négyfajta ellenállóképességet -- fizikai, mentális, érzelmi és közösségi -- tíz évvel tovább élnek, mint mindenki más. Ez igaz. Ha rendszeresen elérik a három az egyhez pozitív érzelmi arányt, sohasem ülnek egy helyben egyszerre többet egy óránál, ha minden nap kapcsolatba lépnek egy emberrel, akit szeretnek, ha szembenéznek apró kihívásokkal, hogy erősítsék az akaraterejüket, tíz évvel tovább fognak élni, mint mindenki más, és itt jön képbe a matematika, amit korábban mutattam.
So, the average life expectancy in the U.S. and the U.K. is 78.1 years, but we know from more than 1,000 peer-reviewed scientific studies that you can add 10 years of life by boosting your four types of resilience. So every single year that you are boosting your four types of resilience, you're actually earning .128 more years of life or 46 more days of life, or 67,298 more minutes of life, which means every single day, you are earning 184 minutes of life, or every single hour that you are boosting your four types of resilience, like we just did together, you are earning 7.68245837 more minutes of life.
Az átlag várható életkor az USA-ban és az Egyesült Királyságban 78,1 év, de több mint 1000 szakmailag elismert tanulmányból tudjuk, hogy tíz évet adhatunk az életünkhöz, ha növeljük a négyféle ellenállóképességet. Tehát minden évben, amikor növeljük a négyféle ellenállóképességet, 0,128 évvel több életet kapunk, vagy 46 nappal többet, vagy 67,298 perccel többet, ami azt jelenti, hogy minden egyes nap 184 perc életet kapunk, minden óráért, amiben a négyféle ellenállóképességet növeljük, mint ahogy most együtt csináltuk, 7,68245837 perccel több életet kaptunk.
Congratulations, those seven and a half minutes are all yours. You totally earned them.
Gratulálok, ez a 7,5 perc teljesen a maguké. Megdolgoztak érte!
Yeah!
(Taps)
(Applause)
Igen, szuper!
Awesome. Wait, wait, wait. You still have your special mission, your secret mission. How are you going to spend these minutes of bonus life?
Várjanak, várjanak, várjanak! Még mindig van egy különleges küldetésük, egy titkos küldetés. Hogyan fogják eltölteni ezt a 7,5 perc
Well, here's my suggestion.
extra életet?
These seven and a half bonus minutes are kind of like genie's wishes. You can use your first wish to wish for a million more wishes. Pretty clever, right? So, if you spend these seven and a half minutes today doing something that makes you happy, or that gets you physically active, or puts you in touch with someone you care about, or even just tackling a tiny challenge, you're going to boost your resilience, so you're going to earn more minutes.
Nos, ez az én javaslatom. Ez a 7,5 perc olyan, mint a három kívánság. Felhasználhatod az első kívánságod arra, hogy egymillió kívánságot kérj. Ügyes, nem? Szóval ha azzal töltik ezt a 7,5 percet ma, hogy valami olyat csinálnak, amitől boldogok lesznek, fizikailag aktív, vagy kapcsolatba lépnek valakivel, akit szeretnek, vagy csak szembenéznek egy apró kihívással, növelni fogják az ellenállóképességüket, és még több percet fognak kapni.
And the good news is, you can keep going like that. Every hour of the day, every day of your life, all the way to your deathbed, which will now be 10 years later than it would have otherwise. And when you get there, more than likely, you will not have any of those top five regrets, because you will have built up the strength and resilience to lead a life truer to your dreams. And with 10 extra years, you might even have enough time to play a few more games.
És a jó hír az, hogy ezt lehet így folytatni. A nap minden órájában, az életük minden napján, egészen a halálos ágyig, ami most már tíz évvel odébb lesz, mint eddig lett volna. És amikor odaérnek, több mint valószínű, hogy nem fogják megbánni azt az öt dolgot, mert felépítették az erőt és az ellenállóképességet, hogy egy olyan életet éljenek, ami hű az álmaikhoz. És abban az extra tíz évben talán lesz idejük egy kicsit többet játszani.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)