War has been a part of my life since I can remember. I was born in Afghanistan, just six months after the Soviets invaded, and even though I was too young to understand what was happening, I had a deep sense of the suffering and the fear around me.
Mióta az eszemet tudom, a háború része volt az életemnek. Afganisztánban születtem, csak fél évvel a szovjet invázió után, és bár túl fiatal voltam a történtek megértéséhez, mélységesen átéreztem környezetem szenvedését és félelmét.
Those early experiences had a major impact on how I now think about war and conflict. I learned that when people have a fundamental issue at stake, for most of them, giving in is not an option. For these types conflicts -- when people's rights are violated, when their countries are occupied, when they're oppressed and humiliated -- they need a powerful way to resist and to fight back. Which means that no matter how destructive and terrible violence is, if people see it as their only choice, they will use it. Most of us are concerned with the level of violence in the world. But we're not going to end war by telling people that violence is morally wrong. Instead, we must offer them a tool that's at least as powerful and as effective as violence.
E korai élményeim formálták háborúról és konfliktusokról alkotott nézeteimet. Megtanultam, hogy amikor az emberek alapvető ügyei forognak kockán, legtöbbjüknek a feladás nem jöhet szóba. Az ilyen konfliktusok esetén, amikor az emberek alapvető jogai sérülnek, amikor hazájukat elfoglalják, amikor elnyomják és megalázzák őket, az ellenálláshoz és visszavágáshoz erős eszközre van szükségük. Ez azt jelenti, hogy nem számít, mennyire romboló és szörnyű az erőszak, ha az emberek kizárólagos lehetőségként tekintenek rá, alkalmazni fogják. Legtöbbünk nem nézi jó szemmel a világban dúló erőszakot. De attól nem ér véget a háború, ha azt mondjuk az embereknek: az erőszak erkölcsileg rossz. Helyette olyan eszközt kell ajánlanunk, amely legalább olyan erős és hatékony, mint az erőszak.
This is the work I do. For the past 13 years, I've been teaching people in some of the most difficult situations around the world how they can use nonviolent struggle to conduct conflict. Most people associate this type of action with Gandhi and Martin Luther King. But people have been using nonviolent action for thousands of years. In fact, most of the rights that we have today in this country -- as women, as minorities, as workers, as people of different sexual orientations and citizens concerned with the environment -- these rights weren't handed to us. They were won by people who fought for them and who sacrificed for them. But because we haven't learned from this history, nonviolent struggle as a technique is widely misunderstood.
Az én munkám ez. Az eltelt 13 évben világszerte arra tanítom az embereket nagyon bonyolult helyzetekben, hogy konfliktusok kezelésekor miként éljenek erőszakmentes eszközökkel. Legtöbbjüknek Gandhi és Martin Luther King jut eszébe erről a cselekvésfajtáról. De évezredek óta alkalmazunk erőszakmentes módszereket. Hiszen a legtöbb jogunkat, amellyel országunkban ma élhetünk nőként, kisebbségként, munkásként, más nemi irányultságúként, vagy környezetével törődő állampolgárként, nem ajándékba kaptuk. Azok szerezték meg, akik küzdöttek érte, akik áldozatot hoztak érte. De mert nem tanultuk meg a történelemből, az erőszakmentesség technikáját sokan félreértik.
I met recently with a group of Ethiopian activists, and they told me something that I hear a lot. They said they'd already tried nonviolent action, and it hadn't worked. Years ago they held a protest. The government arrested everyone, and that was the end of that. The idea that nonviolent struggle is equivalent to street protests is a real problem. Because although protests can be a great way to show that people want change, on their own, they don't actually create change -- at least change that is fundamental.
Nemrég találkoztam egy pár etiópiai aktivistával, akik olyat mondtak nekem, amit gyakorta hallok. Kipróbálták az erőszakmentes módszert – mondták, de nem működött. Évekkel azelőtt tüntettek. A hatalom mindenkit letartóztatott, és ezzel vége is volt mindennek. A gondolat, hogy az erőszakmentes küzdelem egyenlő az utcai tüntetéssel, valódi probléma. Mert bár a tüntetés kiváló módja a változások iránti óhaj kimutatásának, önmagában nem eredményez változást, legalábbis alapvető változást nem.
(Laughter)
(Nevetés)
Powerful opponents are not going to give people what they want just because they asked nicely ... or even not so nicely.
Az erős ellenfelek nem szándékoznak megadni a népnek, amit akar, csak azért, mert szépen kéri, de még akkor sem, ha nem olyan szépen.
(Laughter)
(Nevetés)
Nonviolent struggle works by destroying an opponent, not physically, but by identifying the institutions that an opponent needs to survive, and then denying them those sources of power. Nonviolent activists can neutralize the military by causing soldiers to defect. They can disrupt the economy through strikes and boycotts. And they can challenge government propaganda by creating alternative media.
Az erőszakmentes küzdelem nem fizikailag semmisíti meg az ellenséget, hanem azáltal, hogy felismeri a fennmaradásához szükséges intézményeket, majd megfosztja azok támogatásától. Az erőszakmentes aktivisták semlegesíthetik a hadsereget, dezertálásra biztatva a katonákat. Sztrájkokkal és bojkottokkal szétzülleszthetik a gazdaságot. Alternatív média segítségével hitelteleníthetik a kormánypropagandát.
There are a variety of methods that can be used to do this. My colleague and mentor, Gene Sharp, has identified 198 methods of nonviolent action. And protest is only one. Let me give you a recent example.
Számos módszer van, amelyet erre használhatunk. Munkatársam és tanítóm, Gene Sharp, 198 erőszakmentes ellenállási módszert írt össze. A tüntetés csak egy a sok közül. Fölhozok egy korábbi példát.
Until a few months ago, Guatemala was ruled by corrupt former military officials with ties to organized crime. People were generally aware of this, but most of them felt powerless to do anything about it -- until one group of citizens, just 12 regular people, put out a call on Facebook to their friends to meet in the central plaza, holding signs with a message: "Renuncia YA" -- resign already. To their surprise, 30,000 people showed up. They stayed there for months as protests spread throughout the country. At one point, the organizers delivered hundreds of eggs to various government buildings with a message: "If you don't have the huevos" -- the balls -- "to stop corrupt candidates from running for office, you can borrow ours."
Néhány hónappal ezelőttig Guatemalát még korrupt volt katonatisztek vezették, akik az alvilághoz kapcsolódtak. Az emberek általában tudtak erről, de többségük erőtlennek érezte magát, hogy tegyen is ellene, mígnem 12 egyszerű ember fölhívást tett közzé a Facebookon a barátainak, hogy jöjjenek össze a főtéren, s hozzanak egy táblát e felirattal: "Le a YA-val!" mondjanak le. Meglepetésükre 30 ezren jelentek meg. Hónapokig maradtak ott, a tüntetések pedig országossá váltak. Egyszer a szervezők több száz tojást hordtak különböző kormányzati épületekhez ezzel a szöveggel: "Ha nincs elég tökötök [eredetileg: tojásotok] a korrupt jelöltek megállításához, használjátok a miénket."
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
President Molina responded by vowing that he would never step down. And the activists realized that they couldn't just keep protesting and ask the president to resign. They needed to leave him no choice. So they organized a general strike, in which people throughout the country refused to work. In Guatemala City alone, over 400 businesses and schools shut their doors. Meanwhile, farmers throughout the country blocked major roads. Within five days, the president, along with dozens of other government officials, resigned already.
Molina elnök fogadkozott, hogy soha nem mond le. Az aktivisták rájöttek, hogy nem tüntethetnek állandóan, csak fölszólítva az elnököt a lemondásra. Az kell, hogy ne maradjon más lehetősége. Általános sztrájkot szerveztek, amelyben az egész ország megtagadta a munkát. Egyedül Guatemalavárosban több mint 400 cég és iskola tartott zárva. A farmerek az egész országban eltorlaszolták a főutakat. Öt napon belül az elnök több tucat kormánytisztviselővel együtt lemondott.
(Applause)
(Taps)
I've been greatly inspired by the creativity and bravery of people using nonviolent action in nearly every country in the world. For example, recently a group of activists in Uganda released a crate of pigs in the streets. You can see here that the police are confused about what to do with them.
Mindig nagyon föllelkesít az erőszakmentes megoldásokat alkalmazók ötletessége és bátorsága, bárhol legyenek is a világon. Például nemrég néhány ugandai aktivista egy ketrecre való sertést engedett az utcára. Láthatják, a rendőrök fejvesztve keresik, mitévők legyenek velük.
(Laughter)
(Nevetés)
The pigs were painted the color of the ruling party. One pig was even wearing a hat, a hat that people recognized.
A sertések a kormánypárt színére voltak mázolva. Az egyik még kalapot is viselt; a nép ráismert a kalapra.
(Laughter)
(Nevetés)
Activists around the world are getting better at grabbing headlines, but these isolated actions do very little if they're not part of a larger strategy. A general wouldn't march his troops into battle unless he had a plan to win the war. Yet this is how most of the world's nonviolent movements operate. Nonviolent struggle is just as complex as military warfare, if not more. Its participants must be well-trained and have clear objectives, and its leaders must have a strategy of how to achieve those objectives.
Az aktivisták a világon egyre jobb jelszavakat gondolnak ki, de ezek az elszigetelt akciók keveset érnek, ha nem illeszkednek egy nagyobb stratégiába. Egy tábornok nem vezeti csapatait csatába, hacsak nincs győzelmi terve. De a legtöbb erőszakmentes mozgalom mégis így működik. Az erőszakmentes küzdelem pont olyan bonyolult, mint a katonai hadviselés, ha nem bonyolultabb. Résztvevőinek jól képzetteknek kell lenniük, s céljukat tisztán kell látniuk. Vezetőiknek stratégiára van szükségük céljaik eléréséhez.
The technique of war has been developed over thousands of years with massive resources and some of our best minds dedicated to understanding and improving how it works. Meanwhile, nonviolent struggle is rarely systematically studied, and even though the number is growing, there are still only a few dozen people in the world who are teaching it. This is dangerous, because we now know that our old approaches of dealing with conflict are not adequate for the new challenges that we're facing.
A hadviselési technikák fejlesztésre az évezredek során hatalmas erőforrásokat fordítottak, és a legjobb koponyák foglalkoztak működésük megértésével és fejlesztésével. Eközben az erőszakmentes küzdelmet alig vizsgálták módszeresen, bár ma már egyre gyakrabban. Csak pár tucatnyian oktatják a világon. Ez veszélyes, mert tudjuk, hogy régi konfliktuskezelési módszereink nem alkalmasak az új viszonyok között.
The US government recently admitted that it's in a stalemate in its war against ISIS. But what most people don't know is that people have stood up to ISIS using nonviolent action. When ISIS captured Mosul in June 2014, they announced that they were putting in place a new public school curriculum, based on their own extremist ideology. But on the first day of school, not a single child showed up. Parents simply refused to send them. They told journalists they would rather homeschool their children than to have them brainwashed.
Az USA kormánya nemrég elismerte, hogy patthelyzetbe került az ISIS elleni háborúban. De a legtöbben nem tudják, hogy az emberek erőszakmentes eszközökkel szálltak szembe az ISIS-szel. Amikor az ISIS 2014-ben elfoglalta Moszult, közölte, hogy új iskolai tantervet vezet be, amely szélsőséges ideológiájukon alapul. De az első tanítási napon egyetlen gyerek sem ment iskolába. A szülők nem engedték őket iskolába. Megmondták az újságíróknak, hogy inkább otthon oktatják gyerekeiket, semhogy agymosást kapjanak.
This is an example of just one act of defiance in just one city. But what if it was coordinated with the dozens of other acts of nonviolent resistance that have taken place against ISIS? What if the parents' boycott was part of a larger strategy to identify and cut off the resources that ISIS needs to function; the skilled labor needed to produce food; the engineers needed to extract and refine oil; the media infrastructure and communications networks and transportation systems, and the local businesses that ISIS relies on? It may be difficult to imagine defeating ISIS with action that is nonviolent. But it's time we challenge the way we think about conflict and the choices we have in facing it.
Ez csak egy példa az ellenszegülésre, és ez csak egy város. Mi lenne, ha összehangolnák tucatnyi más város ISIS elleni erőszakmentes ellenállásával? Mi lenne, ha a szülői bojkott egy szélesebb stratégia része lenne, amely megfosztaná az ISIS-t a működéséhez szükséges forrásoktól: az élelmiszergyártáshoz szükséges szakképzett munkaerőtől, az olajkitermeléshez és -finomításhoz nélkülözhetetlen mérnököktől, a média-infrastruktúrától és távközlési hálózatoktól, a közlekedési rendszerektől és az ISIS támaszát adó helyi cégektől? Talán nehéz elképzelni, hogy az ISIS erőszakmentes akciókkal legyőzhető. De ideje megkérdőjelezni a konfliktusról alkotott nézeteinket, és a lehetőségeket a vele való szembeszállásra.
Here's an idea worth spreading: let's learn more about where nonviolent action has worked and how we can make it more powerful, just like we do with other systems and technologies that are constantly being refined to better meet human needs. It may be that we can improve nonviolent action to a point where it is increasingly used in place of war. Violence as a tool of conflict could then be abandoned in the same way that bows and arrows were, because we have replaced them with weapons that are more effective. With human innovation, we can make nonviolent struggle more powerful than the newest and latest technologies of war. The greatest hope for humanity lies not in condemning violence but in making violence obsolete.
Íme egy elterjesztésre érdemes gondolat: vizsgáljuk meg a korábbi sikeres erőszakmentes akciókat, és nézzük meg, hogyan tehetjük hatékonyabbá őket, hasonlóan más rendszerekhez és technológiákhoz, melyeket folyton csiszolunk, hogy jobban megfeleljenek az emberi igényeknek. Lehet, hogy tudnánk annyit javítani az erőszakmentes módszereken, hogy gyakrabban használhatnánk őket a fizikai hadviselés helyett. Így végül az erőszak, mint a hadviselés formája mellőzhetővé válna, akár az íj és a nyíl, mert hatékonyabb fegyverek váltanák föl. Találékonysággal az erőszakmentes küzdelmet hatásosabbá tehetjük a hadviselés legújabb technikáinál. Az emberiség legnagyobb reménysége nem az erőszak elutasítása, hanem idejétmúlttá tétele.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)