I'm going to share with you a paradigm-shifting perspective on the issues of gender violence: sexual assault, domestic violence, relationship abuse, sexual harassment, sexual abuse of children. That whole range of issues that I'll refer to in shorthand as "gender violence issues," they've been seen as women's issues that some good men help out with, but I have a problem with that frame and I don't accept it. I don't see these as women's issues that some good men help out with. In fact, I'm going to argue that these are men's issues, first and foremost. Now obviously --
Felvázolok Önöknek egy merőben új szemléletet a nemek közti erőszak -- a nemi erőszak, a családon belüli erőszak, kapcsolati visszaélés (abózus), a molesztálás, a pedofília problémájára. "Nemek közti erőszak"-ként fogok hivatkozni erre a széles területre, amit eddig női ügynek tekintettek, amit néhány jóérzésű férfi felkarolt, de nekem gondom van ezzel a szemlélettel, nem tudom elfogadni. Ezt én nem női ügynek látom, amit néhány jóérzésű férfi felkarol. Sőt, amellett hozok fel mindjárt érveket, hogy ez elsősorban és leginkább a férfiak ügye. (Taps)
(Applause)
Obviously, they're also women's issues, so I appreciate that, but calling gender violence a women's issue is part of the problem, for a number of reasons.
Természetesen a nők ügye is, tehát elfogadom ezt, de a nemek közti erőszakot női ügynek tekinteni már maga is része a problémának, számtalan oknál fogva.
The first is that it gives men an excuse not to pay attention, right? A lot of men hear the term "women's issues" and we tend to tune it out, and we think, "I'm a guy; that's for the girls," or "that's for the women." And a lot of men literally don't get beyond the first sentence as a result. It's almost like a chip in our brain is activated, and the neural pathways take our attention in a different direction when we hear the term "women's issues." This is also true, by the way, of the word "gender," because a lot of people hear the word "gender" and they think it means "women." So they think that gender issues is synonymous with women's issues. There's some confusion about the term gender.
Az első, hogy felmenti a férfiakat az alól, hogy odafigyeljenek rá. Igaz? Sok férfi meghallja, hogy "női ügy", és hajlamos kikapcsolni, és azt gondolni, "Férfi vagyok. Ez meg a lányoknak szól." És ennek az az eredménye, hogy sok férfi szó szerint nem jut tovább az első mondatnál. Olyan, mintha az agyunkban bekapcsolna egy chip, és az idegpálya más irányba terelné a figyelmünket, amikor meghalljuk azt a kifejezést, hogy "a nők ügye". Így van ez a "nemek" szóval is, mert sokan, amikor meghallják, hogy "nemek", arra gondolnak, hogy azt jelenti: "nők". Azt gondolják, hogy a nemekkel kapcsolatos ügy a nők ügyének szinonímája. Van itt némi zavarodottság a "nemek" kifejezéssel kapcsolatban.
And let me illustrate that confusion by way of analogy. So let's talk for a moment about race. In the US, when we hear the word "race," a lot of people think that means African-American, Latino, Asian-American, Native American, South Asian, Pacific Islander, on and on. A lot of people, when they hear the word "sexual orientation" think it means gay, lesbian, bisexual. And a lot of people, when they hear the word "gender," think it means women. In each case, the dominant group doesn't get paid attention to. As if white people don't have some sort of racial identity or belong to some racial category or construct, as if heterosexual people don't have a sexual orientation, as if men don't have a gender. This is one of the ways that dominant systems maintain and reproduce themselves, which is to say the dominant group is rarely challenged to even think about its dominance, because that's one of the key characteristics of power and privilege, the ability to go unexamined, lacking introspection, in fact being rendered invisible, in large measure, in the discourse about issues that are primarily about us. And this is amazing how this works in domestic and sexual violence, how men have been largely erased from so much of the conversation about a subject that is centrally about men.
Hadd szemléltessem ezt egy hasonlattal. Beszéljünk most egy kicsit a rasszokról. Ha az Egyesült Államokban meghallja valaki a "rassz" szót, akkor az általában arra gondol, hogy afro-amerikai, latin, ázsiai-amerikai, amerikai őslakos, dél-ázsiai, óceániai, stb. Sokan, ha meghallják, hogy "nemi irányultság", azt gondolják, meleget, leszbikust vagy biszexuálist jelent. És sokan, amikor azt hallják, hogy "nemek", azt gondolják, nőket jelent. Mindegyik esetben az történik, hogy a többségi csoport nem kap figyelmet. Mintha a fehér embernek nem volna faji identitása, nem tartozna semmilyen népcsoporthoz, mintha a heteroszexuálisoknak nem lenne nemi irányultsága, mintha a férfiaknak nem lenne neme. Ez az egyik módja annak, ahogyan a domináns rendszerek fenntartják és reprodukálják önmagukat, ami azt jelenti, hogy a domináns csoportot ritkán késztetik arra, hogy gondolkozzék el dominanciáján, mert a hatalom és az előjogok egyik fő jellemzője, hogy nem kérdőjelezi meg senki, hogy nem néz magába, sőt, hogy nagyrészt láthatatlanná válik az olyan kérdések vizsgálatában, amelyek rólunk, mindnyájunkról szólnak. Meghökkentő, hogy hogyan működik ez a családon belüli és a szexuális erőszak esetében, hogy a férfiak jórészt kikerülnek a beszélgetésekből, amelyek
And I'm going to illustrate what I'm talking about
pedig elsősorban a férfiakról szólnak.
by using the old tech. I'm old school on some fundamental regards. I make films and I work with high tech, but I'm still old school as an educator, and I want to share with you this exercise that illustrates on the sentence-structure level how the way that we think, literally the way that we use language, conspires to keep our attention off of men. This is about domestic violence in particular, but you can plug in other analogues. This comes from the work of the feminist linguist Julia Penelope.
Ezt a régi technikával fogom illusztrálni. Bizonyos értelemben régi vágású vagyok. A legmodernebb technikával dolgozom -- filmeket készítek --, nevelőként mégis régi vágású maradtam, és most megismertetem Önöket ezzel a gyakorlattal, ami mondatstruktúra szintjén illusztrálja, hogy a gondolkodásmód és a nyelvhasználat miként sző összeesküvést, hogy elvonja a figyelmet a férfiakról. Ez a családon belüli erőszakról szól elsősorban, de behelyettesíthető mással is. Ezt Julia Penelope feminista nyelvész munkájából vettem.
It starts with a very basic English sentence: "John beat Mary." That's a good English sentence. John is the subject, beat is the verb, Mary is the object, good sentence. Now we're going to move to the second sentence, which says the same thing in the passive voice. "Mary was beaten by John." And now a whole lot has happened in one sentence. We've gone from "John beat Mary" to "Mary was beaten by John." We've shifted our focus in one sentence from John to Mary, and you can see John is very close to the end of the sentence, well, close to dropping off the map of our psychic plain. The third sentence, John is dropped, and we have, "Mary was beaten," and now it's all about Mary. We're not even thinking about John, it's totally focused on Mary. Over the past generation, the term we've used synonymous with "beaten" is "battered," so we have "Mary was battered." And the final sentence in this sequence, flowing from the others, is, "Mary is a battered woman." So now Mary's very identity -- Mary is a battered woman -- is what was done to her by John in the first instance. But we've demonstrated that John has long ago left the conversation.
Egy nagyon egyszerű angol mondattal kezdődik: "John beat Mary." -- "János megütötte Máriát." Ez egy nyelvtanilag helyes angol mondat. János az alany, megverte az állítmány. Mária a tárgy. Nyelvtanilag helyes mondat. Akkor most áttérünk egy második mondatra, ami ugyanezt mondja szenvedő szerkezetben. "Máriát megütötte János." Rengeteg dolog történt egyetlen mondatban. Eljutottunk attól, hogy "János megütötte Máriát." ahhoz, hogy "Máriát megverte János." Egyetlen mondatban áttevődött a hangsúly Jánosról Máriára, és János a mondat végére került, közel ahhoz, hogy kikerüljön a képből, a pszichikai síkunkról. A harmadik mondatból János már ki is maradt: "Máriát megütötték." Ez már teljes egészében csak Máriáról szól. Jánosra már rá se gondolunk. Teljesen Máriáról szól. A korábbi generáció a "megütötték" szinonímájaként a "megverték" szót használta, így azt kapjuk "Máriát megverték." A sorozat végső mondata a korábbiak folyományaként: "Mária egy megvert asszony." Mária egy megvert asszony -- Máriát azzal különböztetik meg mástól, amit János tett vele az első mondatban. Megmutattuk, hogy Jánost már rég el is felejtettük.
Those of us who work in the domestic and sexual violence field know that victim-blaming is pervasive in this realm, which is to say, blaming the person to whom something was done rather than the person who did it. And we say: why do they go out with these men? Why are they attracted to them? Why do they keep going back? What was she wearing at that party? What a stupid thing to do. Why was she drinking with those guys in that hotel room? This is victim blaming, and there are many reasons for it, but one is that our cognitive structure is set up to blame victims. This is all unconscious. Our whole cognitive structure is set up to ask questions about women and women's choices and what they're doing, thinking, wearing. And I'm not going to shout down people who ask questions about women. It's a legitimate thing to ask. But's let's be clear: Asking questions about Mary is not going to get us anywhere in terms of preventing violence.
Nos, mi, akik a családon belüli vagy szexuális erőszak kérdésével foglalkozunk, tudjuk, hogy az áldozat hibáztatása gyakori jelenség ezen a területen. Vagyis, hogy sokkal inkább azt a személyt hibáztatják, akivel a dolog történt, semmint azt, aki elkövette. És olyanokat mondanak, hogy miért ment el az a nő azzal a férfival. Miért vonzódott ahhoz az emberhez? Miért voltak együtt hosszú időn keresztül? Mit viselt a nő a partyn? Micsoda hülyeség. Miért ivott azokkal a fickókkal abban a szállodai szobában? Ez az áldozat hibáztatása, és számtalan ok van rá, az egyik, hogy így van felépítve a kognitív rendszerünk, az áldozat hibáztatására. Ez tehát nem tudatos. Az egész kognitív rendszerünk olyan, hogy kédéseket tegyünk fel a nőkről, a nők választásairól, és arról, hogy mit tesznek, gondolnak, viselnek. Nem fogom belefojtani a szót abba, aki kérdéseket tesz fel a nőkről, rendben? Szabad kérdezni. De legyen világos: nem vezet sehová az erőszak megelőzése szempontjából, ha Máriáról teszünk fel kérdéseket.
We have to ask a different set of questions. The questions are not about Mary, they're about John. They include things like, why does John beat Mary? Why is domestic violence still a big problem in the US and all over the world? What's going on? Why do so many men abuse physically, emotionally, verbally, and other ways, the women and girls, and the men and boys, that they claim to love? What's going on with men? Why do so many adult men sexually abuse little girls and boys? Why is that a common problem in our society and all over the world today? Why do we hear over and over again about new scandals erupting in major institutions like the Catholic Church or the Penn State football program or the Boy Scouts of America, on and on and on? And then local communities all over the country and all over the world. We hear about it all the time. The sexual abuse of children. What's going on with men? Why do so many men rape women in our society and around the world? Why do so many men rape other men? What is going on with men? And then what is the role of the various institutions in our society that are helping to produce abusive men at pandemic rates?
Másmilyen kérdéseket kell feltennünk. Látják már, hová akarok kilyukadni, igaz? A kérdések nem Máriáról szólnak, hanem Jánosról. A kérdések olyasmiket tartalmaznak, mint hogy miért veri János Máriát? Mi az oka, hogy a családon belüli erőszak még mindig súlyos probléma az Egyesült Államokban, és az egész világon? Mi folyik itt? Mi az oka, hogy annyi férfi zaklatja fizikailag, érzelmileg, verbálisan és más módon a nőket, a lányokat, férfiakat és fiúkat, akiket állítólag szeretnek? Mi a történik a férfiakkal? Miért van az, hogy annyi felnőtt férfi zaklat szexuálisan kislányokat, kisfiúkat? Miért általános probléma ez a mi társadalmunkban, és az egész világon? Miért hallunk újra és újra újabb botrányokról az olyan nagy intézményekben, mint a katolikus egyház vagy a Penn State futball-csapata vagy az amerikai cserkészszövetség, stb., stb.? És a helyi közösségek országszerte, világszerte, igaz? Állandóan hallunk ilyet. Gyerekek szexuális zaklatása. Mi van a férfiakkal? Miért erőszakol meg nőket olyan sok férfi a mi társadalmunkban és szerte a világban? Miért erőszakol meg olyan sok férfi más férfiakat? Mi van a férfiakkal? És azután, mi a szerepük ezeknek a különféle intézményeknek a társadalmunkban, amelyek ilyen erőszakos férfiakat termelnek ki magukból
Because this isn't about individual perpetrators.
szinte járványszerű mennyiségben?
That's a naive way to understanding what is a much deeper and more systematic social problem. The perpetrators aren't these monsters who crawl out of the swamp and come into town and do their nasty business and then retreat into the darkness. That's a very naive notion, right? Perpetrators are much more normal than that, and everyday than that. So the question is, what are we doing here in our society and in the world? What are the roles of various institutions in helping to produce abusive men? What's the role of religious belief systems, the sports culture, the pornography culture, the family structure, economics, and how that intersects, and race and ethnicity and how that intersects? How does all this work?
Mert itt nem egyedi elkövetőkről van szó. Ez naív értelmezése annak, ami egy sokkal mélyebb, a rendszerben lévő társadalmi probléma. Az elkövetők nem szörnyek, akik előmásznak a mocsárból, bejönnek a városba és elkövetik a piszkos ügyleteiket, és azután visszavonulnak a sötétbe. Ez nagyon naív elképzelés, igaz? Az elkövetők sokkal normálisabbak, és hétköznapibbak ennél. A kérdés tehát az, mit művelünk mi a társadalmunkban és a világban? Mi a szerepük a különböző intézményeknek az ilyen erőszakos emberek kitermelésében? Mi a szerepe a vallásos hitnek, a sportkultúrának, a pornográfia kultuszának, a családstruktúrának, a gazdaságnak, és mennyiben van közük hozzá, és a rassznak, és az etnikumnak? Hogyan működik ez az egész?
And then, once we start making those kinds of connections and asking those important and big questions, then we can talk about how we can be transformative, in other words, how can we do something differently? How can we change the practices? How can we change the socialization of boys and the definitions of manhood that lead to these current outcomes? These are the kind of questions that we need to be asking and the kind of work that we need to be doing, but if we're endlessly focused on what women are doing and thinking in relationships or elsewhere, we're not going to get to that piece.
És ha egyszer elkezdjük megkeresni ezeket a kapcsolatokat, és feltenni azokat a fontos és súlyos kérdéseket, akkor tudunk majd beszélni róla, hogy miképp változtathatunk, más szavakkal, hogyan tudunk valamit másképp csinálni? Hogyan változtathatunk ezen a gyakorlaton? Hogyan szocializálhatjuk másképp a fiúkat, változtathatjuk meg a férfasság definícióját, ami ilyen következményekhez vezet? Ilyen kérdéseket kell feltegyünk, ilyen munkát kell elvégeznünk, de ha mindig csak arra figyelünk, amit a nők csinálnak, és kapcsolatokban gondolkozunk, vagy valami másban, akkor nem fogunk eljutni eddig a lépésig.
I understand that a lot of women who have been trying to speak out about these issues, today and yesterday and for years and years, often get shouted down for their efforts. They get called nasty names like "male-basher" and "man-hater," and the disgusting and offensive "feminazi", right? And you know what all this is about? It's called kill the messenger. It's because the women who are standing up and speaking out for themselves and for other women as well as for men and boys, it's a statement to them to sit down and shut up, keep the current system in place, because we don't like it when people rock the boat. We don't like it when people challenge our power. You'd better sit down and shut up, basically. And thank goodness that women haven't done that. Thank goodness that we live in a world where there's so much women's leadership that can counteract that.
Értem én, hogy azokat a nőket, akik megpróbáltak már beszélni ezekről a dolgokról, ma vagy tegnap, éveken keresztül, sokszor lehurrogják ilyenkor. Ilyen csúf cimkéket aggatnak rájuk, hogy "férfi-gyűlölő", vagy a gusztustalan és sértő "femináci." Tudják, miről szól ez az egész? Ezt nevezik "öld meg a hírhozót" szindrómának. Ezért van az, hogy amikor egy nő beszél róla, kiáll önmagáért, a többi nőért, és a férfiakért és a fiúkért is, akkor közlik vele, hogy üljön le, fogja be a száját és fogadja el ezt a helyzetet, mert nem szeretjük, ha valaki felkavarja az állóvizet. Nem szeretjük, ha valaki kétségbevonja hatalmunkat. Jobban tenné, ha leülne és befogná a száját. Hála Istennek, a nők nem ezt tették. Hála Istennek, olyan világban élünk, ahol sok a női vezető, és ez ez ellen a gyakorlat ellen hat. De van egy fontos szerep a férfiak számára ebben a munkában,
But one of the powerful roles that men can play in this work is that we can say some things that sometimes women can't say, or, better yet, we can be heard saying some things that women often can't be heard saying. Now, I appreciate that that's a problem, it's sexism, but it's the truth. So one of the things that I say to men, and my colleagues and I always say this, is we need more men who have the courage and the strength to start standing up and saying some of this stuff, and standing with women and not against them and pretending that somehow this is a battle between the sexes and other kinds of nonsense. We live in the world together.
hogy mi kimondhatunk bizonyos dolgokat, amit a nők általában nem, vagy, még inkább, meghallanak tőlünk olyan dolgokat, amit a nőktől gyakran nem hallanak meg. Elismerem, hogy ez probléma. Ez szexizmus. De ez az igazság. Az egyik dolog, amit a férfiaknak szoktam mondani, a munkatársaim is és én is mindig ezt mondjuk, hogy több olyan férfira van szükség, aki elég bátor és erős ahhoz, hogy cselekedjenek végre és kezdjenek el beszélni bizonyos dolgokról ezzel kapcsolatban, és a nők oldalán álljanak, ne ellenükben, és hagyjanak fel azzal, hogy úgy tegyenek, mintha ez valami nemek közti harc lenne, vagy efféle sületlenség. Együtt élünk a világban. És az egyik dolog, ami engem tényleg zavar
And by the way, one of the things that really bothers me about some of the rhetoric against feminists and others who have built the battered women's and rape crisis movements around the world is that somehow, like I said, that they're anti-male. What about all the boys who are profoundly affected in a negative way by what some adult man is doing against their mother, themselves, their sisters? What about all those boys? What about all the young men and boys who have been traumatized by adult men's violence? You know what? The same system that produces men who abuse women, produces men who abuse other men. And if we want to talk about male victims, let's talk about male victims. Most male victims of violence are the victims of other men's violence. So that's something that both women and men have in common. We are both victims of men's violence. So we have it in our direct self-interest, not to mention the fact that most men that I know have women and girls that we care deeply about, in our families and our friendship circles and every other way. So there's so many reasons why we need men to speak out. It seems obvious saying it out loud, doesn't it? Now, the nature of the work that I do and my colleagues do in the sports culture and the US military, in schools, we pioneered this approach called the bystander approach to gender-violence prevention.
a feministák és az azok elleni retorikában, akik létrehozták a bántalmazott nők és a nemierőszak-krízis mozgalmakat világszerte, hogy azok valamiképp férfiellenesek, ahogy említettem. De mi van azokkal a fiúkkal, akik megszenvedik azt, amit néhány felnőtt férfi az anyjukkal, nővéreikkel vagy velük tesz? Mi van ezekkel a fiúkkal? Mi van azokkal a fiatalemberekkel és fiúkkal, akik átélték azt a megrázkódtatást, amit egy felnőtt férfi erőszakossága okozott? Mondok valamit, ugyanaz a rendszer termeli ki azokat a férfiakat, akik nőket zaklatnak, mint azokat, akik más férfiakat? És ha férfi áldozatokról akarunk beszélni, akkor beszéljünk a férfi áldozatokról. Az erőszak legtöbb férfi áldozata más férfiak erőszaktételének áldozata. Ez tehát közös a nőkben és a férfiakban. Mindkét csoport a férfiak erőszakának áldozatai. Tehát mindannyian közvetlenül érintettek vagyunk, arról nem is beszélve, hogy a legtöbb férfinak, akit ismerek, van felesége, akiért aggódik, és nőismerősei a családból, baráti köréből, vagy bárhonnan. Sok okból fontos, hogy a férfiak beszéljenek erről. Ugye, milyen nyilvánvaló, igaz? A munkánk természete, amit munkatársaimmal együtt a sportvilágban, az amerikai hadseregben, az iskolákban végzünk, úttörők vagyunk a "kívülálló" megközelítés terjesztésében a nemi erőszak megelőzéséhez.
And I just want to give you the highlights of the bystander approach, because it's a big thematic shift, although there's lots of particulars, but the heart of it is, instead of seeing men as perpetrators and women as victims, or women as perpetrators, men as victims, or any combination in there. I'm using the gender binary. I know there's more than men and women, there's more than male and female. And there are women who are perpetrators, and of course there are men who are victims. There's a whole spectrum. But instead of seeing it in the binary fashion, we focus on all of us as what we call bystanders, and a bystander is defined as anybody who is not a perpetrator or a victim in a given situation, so in other words friends, teammates, colleagues, coworkers, family members, those of us who are not directly involved in a dyad of abuse, but we are embedded in social, family, work, school, and other peer culture relationships with people who might be in that situation. What do we do? How do we speak up? How do we challenge our friends? How do we support our friends? But how do we not remain silent in the face of abuse?
Mindjárt adok egy ízelítőt ebből a "kívülálló" megközelítésből, mert ez nagy szemléletváltás, sok részlete van ugyan, de a lényeg, ahelyett, hogy a férit az elkövetőként a nőt áldozatként látjuk, vagy nő az elkövető, férfi az áldozat, vagy bármi kombináció. A nemeket vagy-vagy módon használom. Tudom, hogy több ez, mint férfi és nő, férfi és női. Vannak női elkövetők, és természetesen vannak férfi áldozatok is. Minden változat előfordul. De ne azzal törődjünk, hogy bináris módon nézzük, hanem foglalkozzunk azzal, akit kívülállónak nevezünk, a kívülálló bárki, aki nem elkövető és nem áldozat az esetben, tehát a barátok, csoporttársak, munkatársak, családtagok, azok közülünk, akik nem érintettek közvetlenül a zaklatás dichotómiájában, de társadalmi, családi, munkahelyi, iskolai vagy valamilyen közösségen belüli kapcsolatban vannak olyanokkal, akik esetleg ilyen helyzetben vannak. Mit tesznek? Hogyan beszélnek róla? Hogyan vonják kérdőre a barátaikat? Hogyan támogatják a barátaikat? Hogy teszik meg, hogy nem maradnak csendben, ha zaklatással találkoznak?
Now, when it comes to men and male culture, the goal is to get men who are not abusive to challenge men who are. And when I say abusive, I don't mean just men who are beating women. We're not just saying a man whose friend is abusing his girlfriend needs to stop the guy at the moment of attack. That's a naive way of creating a social change. It's along a continuum, we're trying to get men to interrupt each other. So, for example, if you're a guy and you're in a group of guys playing poker, talking, hanging out, no women present, and another guy says something sexist or degrading or harassing about women, instead of laughing along or pretending you didn't hear it, we need men to say, "Hey, that's not funny. that could be my sister you're talking about, and could you joke about something else? Or could you talk about something else? I don't appreciate that kind of talk." Just like if you're a white person and another white person makes a racist comment, you'd hope, I hope, that white people would interrupt that racist enactment by a fellow white person. Just like with heterosexism, if you're a heterosexual person and you yourself don't enact harassing or abusive behaviors towards people of varying sexual orientations, if you don't say something in the face of other heterosexual people doing that, then, in a sense, isn't your silence a form of consent and complicity?
Szóval, ami a fériakat és a férfikultúrát illeti, a cél rávenni azokat a férfiakat, akik nem viselkednek molesztálólag, hogy vonják kérdőre azokat, akik viszont igen. És amikor azt mondom, molesztáló, nem csupán azokra a férfiakra gondolok, akik verik az asszonyt. Mi nem csak azt mondjuk, hogy ha egy férfi molesztálja a barátnőjét, akkor a haverja állítsa le azonnal, a támadás pillanatában. Naivitás lenne ezzel próbálni előidézni társadalmi változást. Az egy folyamat, amire megpróbáljuk rávenni a férfiakat, hogy állítsák le egymást. Például, együtt van egy férfitársaság, sehol egyetlen nő. Pókereznek, beszélgetnek, jól érzik magukat, és egy fickó tesz valami szexista, lenéző vagy sértő kijelentést a nőkről, ahelyett, hogy nevetnénk rajta, vagy úgy tennénk, mintha nem hallottuk volna, férfiként azt kell mondjuk, "Ez egyáltalán nem vicces." Tudod, akiről beszélsz, lehetne akár a nővérem is, nem lehetne esetleg valami máson viccelődni? Vagy, beszélhetnél talán valami másról? Nem értékelem az efféle témát." Mint amikor egy fehér ember a jelenlétükben valami rasszista megjegyzést tesz, remélem, hogy fehérként félbeszakítják társuk rasszista megnyilvánulását. Akárcsak a heteroszexualitással, ha valaki heteroszexuális, és ő maga nem viselkedik sértő vagy molesztáló módon a másmilyen szexuális orientáltságúakkal szemben, de nem szól rá a másikra, aki ezt teszi, annak hallgatása nem tekinthető vajon beleegyezésnek, cinkosságnak, bizonyos értelemben?
Well, the bystander approach is trying to give people tools to interrupt that process and to speak up and to create a peer culture climate where the abusive behavior will be seen as unacceptable, not just because it's illegal, but because it's wrong and unacceptable in the peer culture. And if we can get to the place where men who act out in sexist ways will lose status, young men and boys who act out in sexist and harassing ways towards girls and women, as well as towards other boys and men, will lose status as a result of it, guess what? We'll see a radical diminution of the abuse. Because the typical perpetrator is not sick and twisted. He's a normal guy in every other way, isn't he?
A kívülálló megközelítés próbál eszközöket adni az emberek kezébe, hogy félbeszakítsák ezt a folyamatot, beszéljenek róla, és olyan légkört alakítsanak ki a közösségi kultúrában, ahol a zaklató viselkedés elfogadhatatlan, nem csupán azért, mert törvénytelen, hanem mert rossz és mert elfogadhatatlan a köreinkben. És ha eljutunk odáig, hogy a szexista módon viselkedő férfiak leértékelődnek, azok a fiatalemberek és fiúk, akik szexista és zaklató módon viselkednek a nőkkel és a lányokkal, vagy a férfiakkal és fiúkkal szemben, leértékelődnek, ugye jó lesz? A zaklatások radikális csökkenését fogjuk tapasztalni. Mert a tipikus elkövető nem beteg és nem ferde. Minden másban normális. Igaz?
Now, among the many great things that Martin Luther King said in his short life was, "In the end, what will hurt the most is not the words of our enemies but the silence of our friends." In the end, what will hurt the most is not the words of our enemies but the silence of our friends. There's been an awful lot of silence in male culture about this ongoing tragedy of men's violence against women and children, hasn't there? There's been an awful lot of silence. And all I'm saying is that we need to break that silence, and we need more men to do that.
Martin Luther King sok bölcsessége közül, amit rövid élete alatt mondott, az egyik: "Végül nem az ellenségeink szavai, hanem a barátaink hallgatása fog legjobban fájni." Végül nem az ellenségeink szavai, hanem barátaink hallgatása fog legjobban fájni. Borzasztóan nagy volt a csend a férfi kultúrában a nők és gyermekek elleni erőszakkal kapcsolatos, folyamatban lévő tragikus ügyekről, igaz? Rettenetesen nagy volt a csend. Csak annyit mondok, hogy meg kell törni ezt a csendet, és ehhez több férfira van szükség.
Now, it's easier said than done, because I'm saying it now, but I'm telling you it's not easy in male culture for guys to challenge each other, which is one of the reasons why part of the paradigm shift that has to happen is not just understanding these issues as men's issues, but they're also leadership issues for men. Because ultimately, the responsibility for taking a stand on these issues should not fall on the shoulders of little boys or teenage boys in high school or college men. It should be on adult men with power. Adult men with power are the ones we need to be holding accountable for being leaders on these issues, because when somebody speaks up in a peer culture and challenges and interrupts, he or she is being a leader, really. But on a big scale, we need more adult men with power to start prioritizing these issues, and we haven't seen that yet, have we?
Könnyebb persze mondani, mint megtenni, mert amit én most itt mondok, azt nem könnyű a férfi kultúrában egymáson számon kérni, és ez egyik oka annak, hogy ahhoz, hogy a paradigmaváltás részben megtörténjék, nem elég megértenünk, hogy ez férfi ügy, ez tekintély kérdése is a férfiak számára. Mert végülis, ebben a dologban az állásfoglalás felelőssége nem nehezedhet a kisfiúk, a kamaszok, vagy a főiskolások vállára. Ez pozícióban lévő férfiakra kell, hogy háruljon. A pozícióban lévő férfiak kell, hogy vállalják annak felelősségét, hogy vezetők legyenek ebben, mert amikor valaki beszél róla a közösségi kultúrában, kérdőre von és beavatkozik, akkor az egyúttal vezető, igaz? Mindenképp, több pozícióban lévő felnőtt férfira van szükségünk, hogy kezdjük a súlyának megfelelően kezelni ezeket a dolgokat, és ennek még nem látjuk jelét, ugye? Néhány évvel ezelőtt egy vacsorán voltam,
Now, I was at a dinner a number of years ago, and I work extensively with the US military, all the services. And I was at this dinner and this woman said to me -- I think she thought she was a little clever -- she said, "So how long have you been doing sensitivity training with the Marines?"
-- szorosan együtt dolgozom amerikai hadsereggel, minden fegyvernemmel. És ott voltam ezen a vacsorán és egy nő azt mondta nekem -- azt hiszem, okosnak akart látszani -- azt kérdezte, "Mióta vezet szenzitivitás tréningeket a tengerészetnél?"
And I said, "With all due respect, I don't do sensitivity training with the Marines. I run a leadership program in the Marine Corps."
Azt válaszoltam, "nem tartok szenzitivitás tréningeket. Vezetői képzést tartok a tengerészeknek."
Now, I know it's a bit pompous, my response, but it's an important distinction, because I don't believe that what we need is sensitivity training. We need leadership training, because, for example, when a professional coach or a manager of a baseball team or a football team -- and I work extensively in that realm as well -- makes a sexist comment, makes a homophobic statement, makes a racist comment, there will be discussions on the sports blogs and in sports talk radio. And some people will say, "He needs sensitivity training." Other people will say, "Well, get off it. That's political correctness run amok, he made a stupid statement, move on." My argument is, he doesn't need sensitivity training. He needs leadership training, because he's being a bad leader, because in a society with gender diversity and sexual diversity --
Tudom persze, hogy egy kicsit nagyképú a válaszom, de ez lényeges különbségtétel, mert nem hiszem, hogy szenzitivitás tréningekre lenne szükség. Vezetői tréningek kellenek, mert amikor például egy hivatásos edző vagy egy baseball csapat vagy egy futball csapat menedzsere -- ezeken a területeken is rengeteget dolgozom -- szexista megjegyzést tesz, vagy homofób kijelentést, vagy egy rasszista megjegyzést, akkor arról vita lesz a sportblogokon és a rádió sporttal kapcsolatos adásaiban. És néhányan azt fogják mondani: "Szenzitivitás tréningre van szüksége." Mások meg azt mondják, "Ebből elég volt. Ez a politikai korrektség ámokfutása, és egy hülye kijelentést tett. Lépjünk tovább." Az én véleményem, hogy nincs szüksége szenzitivitás tréningre. Vezetői tréningre van szüksége, mivel rossz vezető, mert egy olyan társadalomban, ahol léteznek a nemek közötti és a szexuális különbségek --
(Applause)
(Taps) --
and racial and ethnic diversity, you make those kind of comments, you're failing at your leadership. If we can make this point that I'm making to powerful men and women in our society at all levels of institutional authority and power, it's going to change the paradigm of people's thinking.
és a származási és etnikai különbségek, aki ilyenfajta kijelentéseket tesz, az vezetőként hibázik. Ha el tudjuk érni ezt az eredményt, amin én dolgozom a befolyásos férfiak és nők között a társadalmunkban, az intézményes tekintély és hatalom minden szintjén, akkor ez meg fog változni, paradigmaváltást fog eredményezni az emberek gondolkodásában.
You know, for example, I work a lot in college and university athletics throughout North America. We know so much about how to prevent domestic and sexual violence, right? There's no excuse for a college or university to not have domestic and sexual violence prevention training mandated for all student athletes, coaches, administrators, as part of their educational process. We know enough to know that we can easily do that. But you know what's missing? The leadership. But it's not the leadership of student athletes. It's the leadership of the athletic director, the president of the university, the people in charge who make decisions about resources and who make decisions about priorities in the institutional settings. That's a failure, in most cases, of men's leadership.
Tudják, sokat dolgozom például Észak-Amerika szerte a főiskolai és egyetemi sportban. Sokat tudunk arról, hogy hogyan előzzük meg a családon belüli, vagy szexuális erőszakot, igaz? Nincs mentség egy egyetem vagy egy főiskola számára, ha nem tart tréninget a családon belüli és a szexuális erőszak megelőzésére az összes diákatléta, edző, középvezető számára, a nevelési folyamat részeként. Eleget tudunk ahhoz, hogy ezt gond nélkül megtegyük. De tudják, hogy mi hiányzik? A vezetői képesség. De nem a diákatléták vezetői képessége, hanem az atlétikai vezetőé, az egyetem rektoráé, a pozícióban lévőké, aki dönt a források felhasználásáról, és aki a döntéseket hozza az intézmény prioritásaira nézve. Ez hiba, többnyire a férfiak vezetői képességében.
Look at Penn State. Penn State is the mother of all teachable moments for the bystander approach. You had so many situations in that realm where men in powerful positions failed to act to protect children, in this case, boys. It's unbelievable, really. But when you get into it, you realize there are pressures on men. There are constraints within peer cultures on men, which is why we need to encourage men to break through those pressures.
Vessünk egy pillantást Penn State-re. Itt született meg a kívülálló megközelítés legnagyobb "tanítható pillanata." Annyi olyan helyzet volt már, ahol a hatalmi pozícióban lévő férfi elmulasztja megvédeni a gyerekeket, ebben az esetben, a fiúkat. Hihetetlen, de tényleg, De ha alaposan utánajárunk, rájövünk, hogy nyomás van a férfiakon, a közösség kultúrájához való igazodás kényszere, és ezért kell bátorítanunk őket, hogy túltegyék magukat ezen a nyomáson.
And one of the ways to do that is to say there's an awful lot of men who care deeply about these issues. I know this, I work with men, and I've been working with tens of thousands, hundreds of thousands of men for many decades now. It's scary, when you think about it, how many years. But there's so many men who care deeply about these issues, but caring deeply is not enough. We need more men with the guts, with the courage, with the strength, with the moral integrity to break our complicit silence and challenge each other and stand with women and not against them.
És ennek az egyik módja, hogy azt mondjuk hogy rengeteg olyan férfi van, aki őszintén törődik ezekkel a dolgokkal. Én csak tudom, férfiakkal dolgozom, és már tízezrekkel dolgoztam, százezrekkel, sok sok évtized óta. Ijesztő, ha utánagondolunk, hány éve. De annyi férfi van, akit mélyen megérint a dolog, de ez nem elég. Több rámenös férfira van szükségünk, akiknek van bátorságuk, erejük, erkölcsi tartásuk, hogy megtörjék a cinkos hallgatást és felelősségre vonják egymást, és a nők oldalára álljanak, ne ellenük.
By the way, we owe it to women. There's no question about it. But we also owe it to our sons. We also owe it to young men who are growing up all over the world in situations where they didn't make the choice to be a man in a culture that tells them that manhood is a certain way. They didn't make the choice. We that have a choice, have an opportunity and a responsibility to them as well.
Bárhogy is van tartozunk ezzel a nőknek. Ez nem kérdés. De a fiainknak is tartozunk ezzel. Tartozunk azoknak a fiatal fiúknak is, akik úgy nőnek fel, hogy nem ők akartak férfiak lenni egy olyan kultúrában, ami megmondja nekik, hogy miképp kell férfinak lenni. Még nem választottak. Mi, akiknek van választásunk, van lehetőségünk, értük is felelősek vagyunk.
I hope that, going forward, men and women, working together, can begin the change and the transformation that will happen so that future generations won't have the level of tragedy that we deal with on a daily basis.
Remélem, hogy megyünk előre, eltökélten, nők és férfiak, együtt el tudjuk indítani a változást, és olyan átalakulás megy majd végbe, hogy a jövő generációinak nem lesz annyi tragédiában része, mint amennyiben nekünk van, nap mint nap.
I know we can do it, we can do better.
Tudom, hogy meg tudjuk tenni. Mi jobban fogjuk csinálni.
Thank you very much.
Nagyon köszönöm. (Taps)