Computers have become truly incredible. We are walking around with supercomputers in our pocket. How amazing is that? So it is disappointing that the way we use computers, the way we interact with them, hasn't really changed in the last 50 years. We still use a mouse and keyboards. We're clicking on screens and buttons. Mobile phones are the same. We're just using fingers instead of a mouse.
A számítógépek hihetetlen fejlődésen mentek keresztül. Szuperszámítógépekkel a zsebünkben járunk-kelünk. Fantasztikus, nem? Ennél fogva lehangoló, hogy a mód, ahogy a számítógépeket használjuk, kapcsolatba lépünk velük, nem igazán változott az elmúlt ötven évben. Még egeret, billentyűzetet használunk. Gombokat nyomkodunk, klikkelünk. A mobiltelefon ugyanez. Az ujjainkat használjuk egér helyett.
So is that it? Is that what the future looks like? We're going to be stuck in the screens with our faces not seeing the world around us? That's not the future I imagine, or the future I'm attracted to. What I've been always interested in is things, physical things we use every day, like things on this table that the family doesn't pay attention to. Things tell our story. They tell who we are. They tell a lot about us. Let me give you an example.
Szóval ennyi? Így fog a jövő kinézni? Tekintetünket a képernyőre szegezzük majd ahelyett, hogy a körülöttünk elterülő világot figyelnénk? Én nem ilyen jövőt képzelek, sőt vonzónak sem találom. Amik mindig is érdekeltek, azok a dolgok, tárgyak, amiket naponta használunk, mint ezek itt, az asztalon, amikre a család oda sem figyel. A tárgyak mesélnek rólunk. Elmondják, kik vagyunk. Sokat elárulnak rólunk. Hadd mondjak egy példát.
These are photographs of things a person touched during 24 hours. What can you tell about him? He loves his motorcycle. Right? The biggest thing in his picture. What can you tell about this girl? She spends all her time on the beach. There's a surfboard. She lives by the sea. What can you tell about this guy? He's a chef. Look at all the ingredients he touched during the day, while he was preparing the food, and the computer is a tiny part of his life, this sad thing in the corner.
Ezek olyan holmikról készült fotók, amiket valaki huszonnégy óra alatt megérintett. Mit árulnak el róla? Szereti a motorkerékpárját. Igaz? Az a legnagyobb elem a képen. Mit tudnak erről a lányról? Minden idejét a tengerparton tölti. Ott egy szörfdeszka. A tengernél él. Mit tudnak elmondani erről a fiúról? Séf. Nézzék az összes hozzávalót, amit kézbe vett a nap során, míg előkészítette az ételt, és a számítógép, ez a szomorú holmi a sarokban, csak kis részét képezi az életének.
So if we are using things all the time, and this is a big part of our lives, can things become the way for us to interact with our digital life? Can the world become your interface? That was my idea. I've been working for 20 years on it. My idea is that in order to interact in digital life, you don't need to have screens and keyboards and mouses. You can interact with your digital life just by using the things you use every day. And to realize this idea, I need to solve three big challenges. Let me tell you about them.
Vagyis ha folyton tárgyakat használunk, és ez jelentős része az életünknek, vajon e holmik kapcsolatba tudnának-e hozni minket digitális világunkkal? Lehet-e a világ az önök interfésze? Ez volt az ötletem. Húsz éve dolgozom rajta. Elképzelésem szerint ahhoz, hogy a digitális élethez kapcsolódjunk, nincs szükségünk monitorra, billentyűzetre és egérre. Digitális életünkkel mindennapi használati tárgyainkkal is kapcsolatba léphetünk. Az ötlet megvalósításához három nagy kihívást kell legyőznöm. Hadd meséljek ezekről.
The first one, obviously: Is it even possible? How can you take an everyday thing you use every day and turn it into a computer interface?
Nyilvánvalóan az első: a kivitelezhetőség. Hogyan alakíthatunk át egy hétköznapi használati tárgyat számítógépes interfésszé?
Now I was inspired by the book "Hackers." I read it when I was a teenager, and one of the essential ideas of this book is that you can change the purpose of things by inventing new technology and then hacking into things and changing them. So I've been thinking what kind of technology I can invent so that I can hack into things you use every day and make them interactive.
Ehhez nagyon sokat adott nekem a "Hackers" című könyv, amit még kamaszként olvastam. A könyv egyik alapvető ötlete, hogy ha új technológiákat találnak fel, majd azokat tárgyakba ültetik, azzal megváltoztatják a tárgyakat, s így a céljukat is. Tehát azon töprengtem, milyen technológiát találhatnék fel, amit ha mindennapi használati tárgyakba építek, interaktívvá tehetem őket.
So when I was working on this thing, I invented this sensor which injects structured electric fields into objects and turns them into gesture interfaces. So this doorknob, unmodified, can become a gesture sensor. It can know how you're touching it. It can feel how you're touching it. It makes a circle, or can I grasp. And this doorknob isn't modified. There's nothing special about doorknobs. Anything can become interactive. What about plants? So plants are interesting, because with plants, they can know where you're touching. You can see the line moving up and down on the image. And that can turn into a musical interface.
Miközben ezen dolgoztam, feltaláltam ezt a szenzort, amely strukturált elektromos teret visz be tárgyakba, így azok reagálnak a mozdulatokra. Tehát ebből az ajtógombból átalakítás nélkül válhat gesztusérzékelő. Felismeri és érzi, ahogy megérintik. Érzi, hogy megforgatom vagy megragadom-e. Mindenféle módosítás nélkül. Semmi különös nincs ebben az ajtógombban. Bármi interaktívvá válhat. Mi a helyzet a növényekkel? Nos, a növények érdekesek, mert felismerik, hol érintik meg őket. Önök is láthatják, ahogy a képen fel-le mozog a vonal. És ez átalakítható zenei felületté.
(Musical tones)
(Zenei hangok)
Now, we do have also practical applications: a calendar plant for those who are obsessed about practicality.
Vannak ám a gyakorlatban is hasznosítható alkalmazásaink: például egy "naptárnövény" a gyakorlatiasoknak.
(Laughter)
(Nevetés)
We can give things a personality.
Személyiséggel ruházhatjuk fel a tárgyakat.
(Low notes changing in pitch)
(Mély hangok magasra váltanak)
So in this particular example, the orchid can communicate to you through images and sounds. It doesn't like to be touched, so it's created these electric images that are hissing at you. This plant, for example, is more robust, it's a snake plant, and it likes playing with you. It engages you. So every thing can be different, and every thing can represent what it feels.
Tehát ebben az esetben az orchidea képek és hangok révén kommunikálni tud velünk. Nem szereti, ha fogdossák, így az általa alkotott elektromos képek ránk sziszegnek. Ez a növény, az anyósnyelv, például sokkal robusztusabb, és szeret velünk játszani. Leköt minket. Szóval minden tárgy más és más, és minden dolog képes közvetíteni az érzéseit.
So everything can be hacked, all the things, including your body. In this example, we hacked your body so you can measure how you're folding your hands and then using your hand gestures to control something else, so if you don't want to listen to some music thousands of times, you simply can cover your ears to turn it off.
Minden átalakítható, minden dolog, a testüket is beleértve. Ebben a példában a testet alakítottuk át, így lemérhető, hogyan kulcsolják össze a kezüket, majd a kézmozdulataikkal irányíthatnak valamit. Tehát ha nem akarnak ezredszer is meghallgatni egy dalt, egyszerűen befoghatják a fülüket, hogy kikapcsolják.
So everything can be hacked, and research is important, but the second challenge we have is how can we go from R and D, and prototypes, to real products? How can we make real things that are also interfaces? And you may ask yourself, who would do this? Silicon Valley? Is it through Shenzhen? Now the challenge there is that the world of things is huge. Every year, the apparel industry produces 150 billion garments. In comparison, the technology industry only makes 1.4 billion phones. The world of things is much bigger than the world of technology. The technology world cannot change the world of things. Instead, we need to create technology which changes makers of things, people who make your chairs and clothes and everything else, into makers of smart things, enable them to do that.
Szóval minden megbuherálható, és a kutatás fontos, de a második kihívás még ott van: hogyan juthatunk el a prototípusoktól és kutatásfejlesztéstől valódi termékig? Hogyan hozhatunk létre valódi dolgokat, melyek egyben közvetítőként is szolgálnak? Az is felmerülhet önökben, hogy ki foglalkozna ezzel? A szilícium-völgyiek? A kínaiak? Na most a kihívást az jelenti, hogy megszámlálhatatlanul sok tárgy létezik. A ruhaipar minden évben 150 milliárd ruhát gyárt. Összehasonlításképp: a tech ágazat csak 1,4 milliárd telefont gyárt. A tárgyak világa sokkal nagyobb, mint a technológiáé. A műszaki világ képtelen megváltoztatni a tárgyak világát. Így olyan technológiát kell alkossunk, amely a gyártókat, akik az önök székeit, ruháit és más tárgyaikat előállítják, intelligens holmik gyártóivá teszi, lehetővé teszi ezt a számukra.
So to test this challenge, we came up with a very simple idea and challenge: Can a tailor make a wearable? Now we don't want to take a tailor and turn the tailor into an electrical engineer. We still want to have some tailors around. But what we would like to do is create technology which looks, feels and behaves like a raw material used by the tailor to make their clothes. For example, a touch panel made for a tailor would look like this, made out of textiles, so you can cut it with scissors and sew it in. At the same time, it has to retain the performance. The way to make this textile touch panel also requires a very different approach than for making consumer electronics. In our case, we have to go to the mountains of Tokyo to a small factory which was making kimono garments for generations. We worked with my collaborators, who were not engineers. It was an artisan who knows how to make things and an artist who knows how to make things beautiful.
E kihívás tesztelésére egyszerű ötlettel és feladattal álltunk elő: tud-e egy szabó intelligens viseletet készíteni? Nem az a célunk, hogy elektrotechnikust csináljunk egy szabóból. Szükségünk van még szabókra. Viszont olyan technológiát szeretnénk alkotni, amely úgy néz ki, olyan érzetet kelt, és úgy viselkedik, mint a ruhaanyag, amiből a szabók varrnak. Például egy érintőképernyő, amit a szabóknak készítettünk, így nézne ki, textilből lenne, vagyis lehetne vágni, varrni. Ugyanakkor teljesítenie kell, amit elvárnak tőle. Egy ilyesfajta textil érintőképernyő elkészítése teljesen más megközelítést igényel, mint a szórakoztató elektronikában. Ebben az esetben el kell mennünk a tokiói hegyekbe, egy kis üzembe, ami generációk óta kimonóanyagokat készít. A munkatársaim nem mérnökök voltak. Egy kézműves volt az egyik, aki tudta, hogyan kell alkotni, egy művész a másik, aki tudta, hogyan kell széppé varázsolni.
Working with them, we created one of the best yarns in the world, which consists of thin metallic alloys wrapped around with polyester fibers and cotton fibers. These yarns were made in the same machines which were making yarns for kimonos for generations. We then took these yarns and gave them to the factory, which is making textiles, and we wove our smart textile using regular machines in a variety of colors and materials, and we gave those textiles to a tailor in Savile Row in London.
Közös munkánk során a világ egyik legjobb fonalát alkottuk meg, ami poliészter és pamutszálakkal burkolt fémes ötvözetekből áll. E fonalat ugyanazokkal a masinákkal készítettük, mint amelyek generációk óta gyártanak kimonóanyagokat. Fogtuk aztán e fonalakat, és odaadtuk egy textilgyárnak, ahol hétköznapi gépeken megszőtték az intelligens textilünket, különböző színekben és anyagtípusokban, végül odaadtuk e textileket egy Savile Row-i szabónak Londonban.
So tailors are traditionalists, particularly in Savile Row. They don't use computers. They don't use machines. They use hands and they cut. They fit their products on the human body, not on 3-D avatars. Technology is not a part of their vocabulary, but they are modern people. They know how to use technology. So if technology can be formed and shaped like a button, like a textile, like something they can use, they absolutely can make a wearable, a garment which can place a phone call.
A szabók őrzik a hagyományaikat, különösen a Savile Row-n. Nincs számítógépük. Nem használnak gépeket. Kézzel szabnak. Ruháikat az emberi testre alkotják, nem 3D-s alakokra. Szótárukban nem szerepel a "technológia" szó, persze ettől még haladnak a korral. Tudják alkalmazni a műszaki újításokat. Vagyis ha a műszaki újításokból gombot, textilt vagy bármi mást elő tudunk állítani, amit felhasználhatnak, akadály nélkül készíthetnek intelligens viseletet, ruhát például, ami képes telefonálni.
(Phone rings)
(Telefoncsörgés)
So now we've proven that you can actually make a wearable, not by an electronic company, but by a tailor. We worked and collaborated with Levi's, our partners and our neighbors, to make a real product, and this product is this jacket I'm wearing right now. You can buy it. It's on sale. It was made in the same factories which make all their products, and you have noticed I've been controlling my presentation from the sleeve of the jacket. I go like this, it goes forward. Like this, it goes backward. And of course, I can do more things. It's not just to control a presentation. I can now control my navigation, control my music, but most importantly, it stays a jacket, it stays a thing, which makes me look great.
Bizonyítottuk tehát, hogy intelligens viselet előállítása igenis lehetséges, és nem elektronikai gyártócég, hanem szabók által. Dolgoztunk és együttműködtünk partnerünkkel és szomszédunkkal, A Levi's céggel is, hogy valódi terméket állítsunk elő, mégpedig ezt a kabátot, amit jelenleg viselek. Önök is megvehetik, már a boltokban van. Ugyanazokban a gyárakban készült, ahol a többi termékük, és bizonyára észrevették, hogy az előadást a kabátom ujjával vezérlem. Ha így csinálok, előreléptet, ha pedig így, akkor vissza. Természetesen többre vagyok képes pusztán a prezentáció irányításánál. Vezérelni tudom a navigációmat, a zenét, de ami ennél is fontosabb: ez még mindig egy kabát, csak egy holmi, amiben nagyszerűen nézek ki.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
And that's the most important thing.
És persze ez a legfontosabb.
(Laughter)
(Nevetés)
So OK, we proved we can turn things into interfaces. We proved that these things can be made by makers of things and not by technology companies. I look awesome. Are we done?
Tehát bizonyítottuk: tárgyakat interfészekké alakíthatunk. Bizonyítottuk, hogy ezeket nemcsak csúcstechnológiás cégek, hanem kis gyártók is előállíthatják. Nagyszerűen nézek ki. Végeztünk?
(Laughter)
(Nevetés)
Not yet. The third challenge: How can we scale? How can we go from one product to many products? And that's what we're working on right now. Let me tell you how we're going to do this.
Nem, még nem. A harmadik kihívás: hogyan bővíthetünk? Hogyan juthatunk el egy terméktől sok termékig? Ezen dolgozunk most. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogyan.
First of all, I want to make myself clear -- I am not talking about the Internet of Things. I'm not talking about creating another gadget you get bored with and throw in the back of your drawer and forget about. I am talking about the foundational, important principle which guides my work: "Technology has to make existing things better." It makes them better by connecting them to your digital life and adds new usefulness and new functionality while remaining the same original purpose, not changing it. This jacket I am wearing can control my mobile phone and presentation, but it still remains a jacket. That means that once we start making all things interactive and connected, every thing would have its own set of actuators, displays and sensors specific for those things. A pair of running shoes does not need to have a touch sensor. Why would it have one? If you have a sensor, it should measure your running performance or knee impact, while remaining a great pair of shoes.
Először is hadd tisztázzam: nem a tárgyak internetéről beszélek. Sem arról, hogy egy új kütyüt csináljunk, amit megunva a fiók mélyére hajítanak, és megfeledkeznek róla. Arról a fontos alapelvről beszélek, ami a munkámat irányítja: "A technológiának a létező tárgyakat kell jobbá tennie." Jobbá teszi azáltal, hogy összeköti őket az önök digitális életével, majd további, hasznos és új funkciókat ad hozzájuk, miközben a tárgyak eredeti célja nem változik, megmarad. A rajtam lévő kabát vezérelni tudja a mobilomat és a prezentációmat, de ettől még kabát marad. Vagyis amint elkezdünk mindent interaktívvá tenni, és összekötjük, minden holminak meglesznek a saját, egyedi működtető szerkezetei, kijelzői és szenzorai. Egy futócipőre nem kell érintőképernyő. Miért kéne? Ha van benne érzékelő, mérnie kellene a futóteljesítményünket, a térdet érő terhelést, miközben nagyszerű cipő is marad.
Makers of things will have to start thinking what kind of digital functionality they have to offer to their consumers. They will have to become service providers, or they may become irrelevant. We will have to provide and create a service ecosystem just like we've done for mobile phones, where you have apps and services and everything else, and sometimes, you're still making a phone call.
A gyártóknak el kell kezdeniük azon gondolkodni, miféle digitális funkcióra van szükségük a vevőiknek. Szolgáltatóvá kell válniuk, vagy háttérbe szorulnak. Szolgáltatói ökoszisztémát kell létrehoznunk, ahogy a mobiloknál is tettük az appokkal, a szolgáltatásokkal és minden mással, és néha még telefonálni is lehet velük.
Now to make this ecosystem possible, we have to avoid fragmentation. We have to avoid different interfaces for different people for different things. We have to create uniform user experience and, for that reason, we have to create a single computing platform which powers all those things. What is the platform going to be? And I think the answer is obvious: it's a cloud, cloud computing.
Az ökoszisztémát úgy valósíthatjuk meg, ha elkerüljük a széttöredeződést, úgy, hogy nem alkotunk különböző interfészeket különböző embereknek különböző dolgokhoz. Egységes felhasználói élményt kell alkotnunk, és ahhoz egyetlen számítástechnikai felületet, ami működteti mindezeket. Milyen lesz ez a platform? Szerintem egyértelmű a válasz: felhő, felhőalapú számítástechnika.
Now you cannot connect things directly to the cloud, obviously. So you have to develop a small device which can be plugged into all the things and make them connected to the cloud to unlock their potential and add new functionality.
A tárgyak nyilvánvalóan nem kapcsolhatók közvetlenül a felhőbe. Vagyis egy kis eszközt kell fejlesztenünk, amit bedugunk a tárgyakba, így rákapcsoljuk őket a felhőre, hogy elérhetővé váljanak a bennük rejlő lehetőségek és új funkciók.
So let me show, for the first time, the real device which we've built. We are showing this for the first time. That's what it looks like, and it's a small device which will be connected to things we want to make smart and connected and interactive.
Hadd mutassam meg, most először, a tényleges eszközt, amit építettünk. Most először mutatjuk be. Így néz ki, kis eszköz, tárgyakra csatlakoztatható, amelyeket okosabbá, interaktívvá akarunk tenni, és össze akarunk kötni.
How is it going to work? So on the back, you have a few electrodes. So when you plug them into different things, like here, the device will recognize where you're plugging them and then reconfigure itself to enable specific functionality for this particular thing. We would like to give this device to makers of things, the people who make your clothing and furniture, so they can use it just like they use a button or a zipper. And what they're going to make with them is up to them. We don't want to dictate the use cases. We would like to let people who make those things -- artists and designers, brands and craftsmen -- to imagine and create this new world where things are connected and have all this new, exciting digital functionality. We don't need keyboards and screens and mouses to interact with your computer.
Hogyan fog működni? A hátulján van néhány elektróda. Így ha bedugjuk őket különböző tárgyakba, mint itt, az eszköz felismeri, hová dugták be, majd újrakonfigurálja magát, hogy az adott holmi specifikus funkciói elérhetővé váljanak. Szeretnénk ezt az eszközt átadni a gyártóknak, azoknak, akik ruhát és bútort készítenek, úgy használhatják, ahogy egy gombot vagy cipzárat. Hogy mihez kezdenek vele, csak rajtuk múlik. Nem akarjuk megszabni a felhasználását. Szeretnénk, ha a gyártók – művészek és dizájnerek, nagy márkák és mesteremberek – képzelnék el és alkotnák meg ezt az új világot, ahol a holmik összekapcsolódnak, és megvan bennük ez az új, izgalmas, digitális funkció. Nincs szükségünk billentyűzetre, monitorra és egérre, hogy a számítógépet irányítsuk.
So I've been working on this idea for 20 years, and now it's taking shape, and as it's taking shape, what we are realizing is that I always thought I was working on computer interfaces, I always thought of myself as an interaction designer, but I'm realizing that I'm not building interfaces. What I realized is that me and my team, we're building a new kind of computer, an ambient computer.
Tehát ezen az ötleten dolgozom húsz éve, és most lassan alakot ölt, és ahogy alakot ölt, kiderül, hogy bár én mindig azt hittem, számítógépes interfészt fejlesztek, és interakció-tervezőként gondoltam magamra, de rájöttem, hogy ez nem így van. Rájöttem, hogy a csapatommal együtt egy újfajta, minket körülvevő számítógépet építünk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)