The largest rainforest in the world, the Amazon, exists between two rivers— but not in the way you might think. At ground level, the Amazon River and its tributaries weave their path. But above the canopy, bigger waterways are on the move. These flying rivers are almost invisible, but are essential to life on Earth.
A világ legnagyobb esőerdője, az amazóniai, két folyó között található, de nem úgy, ahogy gondolnánk. Talajszinten az Amazonas és mellékfolyói kacskaringóznak. De a lombkorona felett még nagyobb vízi utak haladnak. Ezek a szálló folyók szinte láthatatlanok, de a földi élethez nélkülözhetetlenek.
As rain seeps into the soil, trees draw water back up through their roots and pump it through their trunks for nourishment. The leaves and stems transpire, or release, excess water in the form of vapor.
Az eső a talajba szivárog, a fák pedig gyökereikkel felszívják a talajvizet, és a törzsükön át kiszívják belőle a tápanyagokat. A leveleken és a törzsön át a feleslegessé vált víz pára alakjában eltávozik.
In the Amazon, a fully grown tree transpires between 200 and 1,000 liters of water a day. This collective release creates a startling phenomenon: huge jets of rapid, humid air that constantly flow above the canopy. Dubbed “flying rivers” by a Brazilian climatologist, these aerial waterways carry about 20 billion tons of water through the air per day. This is more than the Amazon River’s daily output into the ocean.
Az Amazonas-medencében egy kifejlett fa 200–1000 liter vizet párologtat el naponta. Ez a tömeges párologtatás meglepő jelenséghez vezet: a lombkorona fölött folyamatosan óriási nedves légréteg hömpölyög. Egy brazil éghajlatkutató szálló folyóknak nevezte e légi vízi utakat, melyek kb. 20 milliárd tonna vizet szállítanak naponta a levegőben. Ez több víz, mint amennyi az Amazonas folyóból naponta az óceánba ömlik.
Along the equator, the trade winds blow from east to west. Caught in these winds, flying rivers flow in the same direction before encountering the Andes. The mountains act like a giant barrier, causing the winds and rivers to redirect southwards. When flying rivers meet the masses of cold air, they grow heavier and release torrents of water. In this way, they bring rain, cooler temperatures, and humidity to much of South America.
Az Egyenlítő mentén a passzátszelek keletről nyugatra fújnak. Ezekben a szelekben ragadva a szálló folyók egy irányba áramlanak, mielőtt az Andokat elérnék. A hegységek óriási gátként működnek, ezért a szelek a folyókkal együtt dél felé fordulnak. Amikor a szálló folyók hideg levegővel találkoznak, elnehezülve vízáradatot bocsátanak ki. Így esőt, hűvösebb hőmérsékletet és párát hoznak Dél-Amerika nagy részébe.
But these waterways are under threat. Clearing the Amazon for agriculture and industry is already causing flying rivers to dry up, leading to drought and hotter temperatures across South America. If this pattern continues, swaths of the continent may be reduced to desert in a matter of decades. In response, a radical movement is working intensely to keep the rainforest— and the flying rivers— alive.
De a vízi utakat veszély fenyegeti. Az amazóniai esőerdő kiirtása a mezőgazdaság és az ipar érdekében már kezdte kiszárítani a szálló folyókat, ami aszályhoz és felmelegedéshez vezetett Dél-Amerikában. Ha ez folytatódik, a kontinens egyes részei pár évtized alatt elsivatagosodhatnak. Ezért az egyik radikális mozgalom azon dolgozik, hogy életben tartsa az esőerdőt és a szálló folyókat.
The northwest of the Peruvian Amazon is the territory of the Wampís Nation, a community of over 15,000 people who manage over 130,000 square kilometers of land. These Indigenous people have lived in the rainforest for thousands of years, practicing sustainable hunting, fishing, and agriculture.
A perui Amazónia északnyugati részén van a wampís nép, a több mint 15 000 fős közösség hazája. A nép több mint 130 000 km² földet kezel. Ezek az őslakosok évezredek óta élnek az esőerdőben, fenntartható vadászatot, halászatot és mezőgazdaságot gyakorolva.
For the Wampís, protecting the rainforest has long meant fighting invaders. Between the 15th and 17th centuries, Wampís people resisted and expelled the Incas and later the Spanish colonists who exploited the rainforest. Today, the Wampís Nation are still battling extractive industries— and the policies that sanction them. For instance, since the 1960s, the Peruvian government has been licensing the Wampís’ territory to corporations for gold mining and oil extraction. These activities poison the rivers, clear thousands of trees, and threaten the Wampís way of life.
A wampísok számára az esőerdő védelme régóta a behatolók elleni küzdelmet jelentette. A 15–17. század között a wampís emberek ellenálltak az inkáknak, és kiűzték őket, majd később az esőerdőket kizsákmányoló spanyol gyarmatosítókat is. Ma a wampís nép még mindig küzd a kitermelő iparágak ellen, és az őket szabályozó törvények ellen. Például az 1960-as évek óta a perui kormány cégeknek engedélyeket ad ki aranybányászatra és olajkitermelésre a wampísi területen. E tevékenységek mérgezik a folyókat, fák ezreit irtják ki, és veszélyeztetik a wampís életmódot.
In 2015, after years of protests and negotiations, the community formed the Autonomous Territorial Government of the Wampís Nation. While the Wampís people remain Peruvian citizens, they seek recognition as a government responsible for their own lands, forests, and internal affairs.
Évekig tartó tiltakozások és tárgyalások után a közösség 2015-ben megalapította a Wampís Nép Autonóm Területi Kormányt. A wampís emberek perui állampolgárok maradnak, annak elismerést kérik, hogy kormányozhassák földjeiket, erdeiket, és intézhessék belső ügyeiket.
In its policies, the Wampís Nation prioritizes collective land ownership, cultural preservation, and conservation of animals, plants, and natural cycles that protect the rainforest. This is the foundation of their philosophy of Tarimat Pujut, or living in harmony with nature to ensure food, friendships, and quality of life.
Politikájában a wampís nép támogatja a kollektív földtulajdont, hagyományőrzést, valamint az állatok, növények és természetes körforgások megőrzését, amelyek óvják az esőerdőt. Ez az alapja a Tarimat Pujut filozófiájának, avagy a természettel harmóniában élni elvnek, hogy biztosítsa az élelmezést, a barátságokat és az életminőséget.
The high, humid forest of the Wampís Nation is crucial to the flying river cycle, transpiring over 34 million liters of water a day that flow to Peru, Ecuador, and Colombia. To track this output, Wampís scientists measure rainfall, monitor the wind, and weigh water levels in leaves and soil. One of their climate goals is to defend this and other natural systems, including native soil that acts as a carbon sink and the forest itself as a fire barrier.
A wampís nép magas, nedves erdeje kulcsfontosságú a szálló folyó ciklusában, amely naponta több mint 34 millió liter vizet párologtat el, amely Peruba, Ecuadorba és Kolumbiába áramlik. A kimenet nyomon követésére wampís tudósok figyelik a szelet, mérik a csapadékot és a levelek és a talaj víztartalmát. Az egyik klímacéljuk, hogy megvédjék ezt és más természeti rendszereket, beleértve az őshonos talajt, amely elnyeli szén-dioxidot, maga az erdő pedig tűzgátként is funkcionál.
The Wampís Nation constantly battles corporations that threaten these systems. Between 2016 and 2018, the community fought illegal gold mining along the Santiago River. They organized protests, uncovered mercury pollution, guarded the area, and attacked illegal machinery for months, eventually expelling the miners. And in 2017, the Wampís Nation successfully petitioned a court to bar a private oil company from their land.
A wampís nép állandóan küzd az e rendszereket fenyegető cégekkel. 2016 és 2018 között a közösség harcolt a Santiago folyó menti illegális aranybányászat ellen. Tüntetéseket szerveztek, higanyszennyezést fedeztek fel, őrizték a területet, és hónapokig támadták az illegális gépeket, így végül kiűzték a bányászokat. 2017-ben a wampís nép sikeres kérelmet nyújtott be a bírósághoz, hogy az egyik olajcéget tiltsa ki a földjükről.
While these are significant victories, the Wampís Nation and other Indigenous groups need more recognition and support. Indigenous people and local communities live in and manage more than a quarter of the world’s land, but only have legal ownership to a small percentage of it. And less than 1% of international climate and forest funds go to their crucial conservation efforts. This is despite the fact that forests managed by Indigenous people have better survival rates.
Bár ezek jelentős győzelmek, a wampís népnek és más őslakos csoportoknak nagyobb elismerés és támogatás kell. Őslakosok és helyi közösségek kezelik és lakják a világ földterületének több mint egynegyedét, de csak elenyésző százalékának törvényes tulajdonosai. A nemzetközi éghajlat- és erdészeti alapok kevesebb mint 1%-át fordítják kulcsfontosságú természetvédelmi erőfeszítéseikre. Ez annak ellenére így van, hogy az őslakosok által kezelt erdőknek jobb a túlélési aránya.
The Amazon is often described with language evocative of a giant organism— one that grows, dies, breathes in carbon dioxide and exhales oxygen. The processes that sustain it weave together in a complex and often invisible web of water, air, soil, and human activity— both destructive and protective. We are far from understanding it in its entirety, but some are closer than others.
Amazóniát gyakran hasonlítják hatalmas organizmushoz, amely növekszik és meghal, szén-dioxidot lélegzik be és oxigént ki. Az ezt fenntartó folyamatok a víz, a levegő, a talaj és az emberi tevékenység segítő és ártó, bonyolult, de gyakran láthatatlan hálójává fonódnak össze. Messze állunk attól, hogy teljesen megértsük, de egyesek másoknál jobban értik.