Thank you so much. It's really scary to be here among the smartest of the smart.
Nagyon köszönöm. Igazán ijesztő itt lenni a legokosabb emberek között.
(Laughter)
Azért jöttem, hogy a szenvedélyről meséljek.
I'm here to tell you a few tales of passion. There's a Jewish saying that I love: What is truer than truth? Answer: the story.
Van egy kedvenc zsidó mondásom: "Mi igazabb az igazságnál? Válasz: A történet."
I'm a storyteller. I want to convey something that is truer than truth about our common humanity. All stories interest me, and some haunt me until I end up writing them. Certain themes keep coming up: justice, loyalty, violence, death, political and social issues, freedom. I'm aware of the mystery around us, so I write about coincidences, premonitions, emotions, dreams, the power of nature, magic.
Mesélő vagyok. Át akarok adni valamit, ami az igazságnál is igazabb az emberiességről. Minden történet érdekel, és némelyik addig kísért, míg végül írok róla. Bizonyos témák vissza-visszatérnek: igazság, hűség, erőszak, halál, politikai és társadalmi kérdések, szabadság. Ismerem a körülöttünk lévő titkokat, ezért írok véletlenekről, jóslatokról, érzésekről, álmokról, a természet hatalmáról, varázslatról.
In the last 20 years, I have published a few books, but I have lived in anonymity until February of 2006, when I carried the Olympic flag in the Winter Olympics in Italy. That made me a celebrity.
Az elmúlt húsz évben kiadtam néhány könyvet, de névtelenségben éltem 2006 februárjáig, amikor az olimpiai zászlót hordoztam a téli olimpián Olaszországban. Híresség lettem. Ma már az emberek felismernek a Macy's-ben,
(Laughter)
Now people recognize me in Macy's, and my grandchildren think that I'm cool.
az unokáim pedig menőnek tartanak. (Nevetés)
(Laughter)
Hadd meséljek arról a négy percnyi hírnévről.
Allow me to tell you about my four minutes of fame. One of the organizers of the Olympic ceremony, of the opening ceremony, called me and said that I had been selected to be one of the flag bearers. I replied that surely, this was a case of mistaken identity, because I'm as far as you can get from being an athlete. Actually, I wasn't even sure that I could go around the stadium without a walker.
Az olimpiai játékok nyitóünnepségének egyik szervezője felhívott, és azt mondta, kiválasztottak, hogy legyek az egyik zászlóvivő. Azt feleltem, összekeverhettek valakivel, mert én távolról sem vagyok egy atléta. Abban sem voltam biztos, hogy körbe tudok menni a stadionban járókeret nélkül.
(Laughter)
(Nevetés)
I was told that this was no laughing matter. This would be the first time that only women would carry the Olympic flag. Five women, representing five continents, and three Olympic gold medal winners. My first question was, naturally: What was I going to wear?
Azt mondták, ez nem tréfadolog. Ez lesz az első alkalom, amikor kizárólag nők viszik körbe az olimpiai zászlót. Öt nő, öt földrész képviselőjeként, és három olimpiai aranyérmes. Persze az volt az első kérdésem, hogy mit fogok viselni?
(Laughter)
(Nevetés)
"A uniform," she said, and asked for my measurements. My measurements. I had a vision of myself in a fluffy anorak, looking like the Michelin Man.
Egy egyenruhát, mondták, és elkérték a méreteimet. Az én méreteimet. Elképzeltem magam pufis dzsekiben, mint a Michelin figura.
(Laughter)
(Nevetés)
By the middle of February, I found myself in Turin, where enthusiastic crowds cheered when any of the 80 Olympic teams was in the street. Those athletes had sacrificed everything to compete in the games. They all deserved to win, but there's the element of luck. A speck of snow, an inch of ice, the force of the wind can determine the result of a race or a game. However, what matters most, more than training or luck, is the heart. Only a fearless and determined heart will get the gold medal. It is all about passion. The streets of Turin were covered with red posters announcing the slogan of the Olympics: "Passion lives here." Isn't it always true?
Február közepére Torinóban találtam magam, ahol lelkes tömegek ujjongtak, ha a 80 olimpiai csapatból bármelyik is az utcán volt. Azok a sportolók mindent föláldoztak, hogy részt vehessenek a játékokon. Mind megérdemelték a győzelmet, de ott volt a szerencse is. Egy hópehely, pár centi jég, a szél erőssége befolyásolhatta a játék vagy verseny kimenetelét. Ami azonban az edzésnél vagy a szerencsénél is fontosabb, az a szív. Csak a bátor és eltökélt szív szerzi meg az aranyat. Az egész a szenvedélyről szól. Torino utcáin vörös plakátok hirdették az olimpia szlogenjét: "itt él a szenvedély." Talán nem így van? A szívünk ösztönöz, és meghatározza sorsunkat.
Heart is what drives us and determines our fate. That is what I need for my characters in my books: a passionate heart. I need mavericks, dissidents, adventurers, outsiders and rebels, who ask questions, bend the rules and take risks. People like all of you in this room. Nice people with common sense do not make interesting characters.
Erre van szükségük a könyveim szereplőinek: szenvedélyes szívre. Kellenek szabadelvűek, szakadárok, kalandorok, kívülállók és lázadók, akik kérdeznek, kikerülik a szabályokat és kockázatot vállalnak. Olyanok, mint Önök, ebben a teremben. A józan gondolkodású, kedves emberek nem túl érdekes karakterek.
(Laughter)
(Nevetés)
They only make good former spouses.
Viszont nagyszerű exek.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
In the greenroom of the stadium, I met the other flag bearers: three athletes and the actresses Susan Sarandon and Sophia Loren. Also, two women with passionate hearts: Wangari Maathai, the Nobel Prize winner from Kenya who has planted 30 million trees, and by doing so, she has changed the soil, the weather, in some places in Africa, and of course, the economic conditions in many villages; and Somaly Mam, a Cambodian activist who fights passionately against child prostitution. When she was 14 years old, her grandfather sold her to a brothel. She told us of little girls raped by men who believe that having sex with a very young virgin will cure them from AIDS, and of brothels where children are forced to receive 15 clients per day, and if they rebel, they are tortured with electricity.
A stadion zöld szobájában találkoztam a többi zászlóvivővel: három atlétával, valamint Susan Sarandonnal és Sophia Lorennel. És két nővel, akiknek szenvedélyes a szívük. A Nobel-díjas Wangrai Maathai Kenyából, 30 millió fát ültetett. És ezáltal Afrika egyes részein megváltoztatta a földet, az időjárást, és természetesen számos falu gazdasági helyzetét. És Somaly Mam, a kambodzsai aktivista, aki szenvedélyesen küzd a gyermek-prostitúció ellen. Amikor 14 éves volt, a nagyapja eladta őt egy bordélyháznak. Mesélt nekünk a kislányokról, akiket megerőszakolnak, mert azt hiszik, a szex egy fiatal szűzzel gyógyítja az AIDS-et. És bordélyokról, ahol a gyerekeknek 5-15 ügyfelet kell fogadniuk naponta, és ha fellázadnak, elektromossággal kínozzák őket.
In the greenroom, I received my uniform. It was not the kind of outfit that I normally wear, but it was far from the Michelin Man suit that I had anticipated. Not bad, really. I looked like a refrigerator.
A zöld szobában megkaptam az egyenruhámat. Nem olyan ruha volt, amit általában viselek, de egyáltalán nem volt Michelin-es, ahogy vártam. Tényleg nem volt rossz. Úgy néztem ki, mint egy hűtő.
(Laughter)
(Nevetés)
But so did most of the flag bearers, except Sophia Loren, the universal symbol of beauty and passion. Sophia is over 70 and she looks great. She's sexy, slim and tall, with a deep tan. Now, how can you have a deep tan and have no wrinkles? I don't know. When asked in a TV interview how could she look so good, she replied, "Posture."
De ez mindenkire igaz volt, kivéve Sophia Lorent, a szépség és szenvedély egyetemes jelképét. Sophia 70 fölött van, és remekül néz ki. Szexis, karcsú, magas, és napbarnított. Hogy lehet valakinek ilyen szép barna bőre ráncok nélkül? Nem tudom. Amikor megkérdezték egy TV interjúban, hogy mitől ilyen szép, azt felelte: "Testtartás. Mindig egyenes a hátam,
(Laughter)
"My back is always straight, and I don't make old people's noises."
és nem adok ki öreges hangokat."
(Laughter)
(Nevetés)
So there you have some free advice from one of the most beautiful women on earth: no grunting, no coughing, no wheezing, no talking to yourselves, no farting.
Tehát íme néhány ingyen tanács a föld egyik legszebb asszonyától. Nincs morgás, köhögés, lihegés, magunkban beszélés, fingás.
(Laughter)
(Nevetés)
Well, she didn't say that, exactly.
Nos, nem pont így fogalmazott.
(Laughter)
(Nevetés)
At some point around midnight, we were summoned to the wings of the stadium, and the loudspeakers announced the Olympic flag, and the music started -- by the way, the same music that starts here, the "Aida" march. Sophia Loren was right in front of me. She's a foot taller than I am, not counting the poofy hair.
Éjfél körül valamikor a stadion egyik szárnyába kellett mennünk, a hangosbemondók bejelentették az olimpiai zászlót, és elkezdődött a zene - mellesleg ugyanaz a zene, mint itt, az induló az Aidából. Sophia Loren közvetlenül előttem volt - egy fejjel magasabb, mint én, még tupír nélkül is.
(Laughter)
(Nevetés)
She walked elegantly, like a giraffe on the African savanna, holding the flag on her shoulder. I jogged behind --
Elegánsan lépdelt, mint egy zsiráf az afrikai szavannán, a vállán hordozva a zászlót. Én mögötte loholtam, (Nevetés)
(Laughter)
lábujjhegyen, kinyújtott kezemben tartva a zászlót,
on my tiptoes, holding the flag on my extended arm, so that my head was actually under the damn flag.
úgyhogy a fejem valójában az átkozott zászló alatt volt. (Nevetés)
(Laughter)
Természetesen minden kamera Sophiát vette.
All the cameras were, of course, on Sophia. That was fortunate for me, because in most press photos, I appear too -- although, often between Sophia's legs --
Ez rám nézve szerencsés volt, mert a legtöbb sajtófotón én is rajta vagyok, bár többnyire Sophia lábai közt. (Nevetés)
(Laughter)
Ott, ahol a legtöbb férfi szívesen lenne.
a place where most men would love to be.
(Nevetés)
(Laughter)
(Taps)
(Applause)
Az volt életem legjobb négy perce
The best four minutes of my entire life were those in the Olympic stadium. My husband is offended when I say this, although I have explained to him that what we do in private usually takes less than four minutes --
ott, az olimpiai stadionban. A férjem megsértődik, ha ezt mondom, habár már elmagyaráztam neki, hogy amit kettesben csinálunk, az többnyire négy percig sem tart,
(Laughter)
(Nevetés)
so he shouldn't take it personally.
úgyhogy nem kéne magára vennie.
(Laughter)
Megtartottam az újságkivágásokat arról a négy nagyszerű percről,
I have all the press clippings of those four magnificent minutes because I don't want to forget them when old age destroys my brain cells. I want to carry in my heart forever the key word of the Olympics: passion.
mert nem akarom elfelejteni őket ha majd az öregkor kiirtja az agysejtjeimet. Örökké a szívemben akarom őrizni az olimpia kulcsszavát: szenvedély. Íme egy történet a szenvedélyről.
So here's a tale of passion. The year is 1998, the place is a prison camp for Tutsi refugees in Congo. By the way, 80 percent of all refugees and displaced people in the world are women and girls. We can call this place in Congo a death camp, because those who are not killed will die of disease or starvation. The protagonists of this story are a young woman, Rose Mapendo, and her children. She's pregnant and a widow. Soldiers had forced her to watch as her husband was tortured and killed. Somehow she manages to keep her seven children alive, and a few months later, she gives birth to premature twins, two tiny little boys. She cuts the umbilical cord with a stick and ties it with her own hair. She names the twins after the camp's commanders to gain their favor, and feeds them with black tea because her milk cannot sustain them. When the soldiers burst in her cell to rape her oldest daughter, she grabs hold of her and refuses to let go, even when they hold a gun to her head. Somehow, the family survives for 16 months, and then, by extraordinary luck and the passionate heart of a young American man, Sasha Chanoff, who manages to put her in a US rescue plane, Rose Mapendo and her nine children end up in Phoenix, Arizona, where they're now living and thriving.
1998-at írunk, a tutsi menekültek börtöntáborában vagyunk Kongóban. Mellesleg, világszerte a menekültek 80 százalékát nők és lányok teszik ki. Nevezhetjük haláltábornak is ezt a helyet Kongóban, mert akiket nem ölnek meg, éhenhalnak vagy betegség viszi el őket. A történet szereplői: egy fiatalasszony, Rose Mapendo, és a gyermekei. Terhes és özvegy. A katonák végignézették vele, ahogy megkínozták és megölték a férjét. Valahogy sikerül életben tartania mind a hét gyermekét, és néhány hónappal később koraszülött ikreket hoz világra. Két parányi kisfiút. Egy fadarabbal elvágja a köldökzsinórt, és a saját hajával köti el. Az ikreket a tábor parancsnokai után nevezi el, hogy elnyerje kegyeiket, és fekete teával eteti őket, mert nem elég a teje, hogy táplálja őket. Amikor a katonák meg akarják erőszakolni a legidősebb lányát, magához szorítja, és nem engedi el, akkor sem, amikor fegyvert szorítanak a fejéhez. A család valahogy túlél 16 hónapot, és akkor, a hihetetlen szerencsének és egy fiatal amerikai, Sasha Chanoff szenvedélyes szívének köszönhetően, aki feljuttatja őket egy amerikai mentőrepülőre, Rose Mapendo és kilenc gyermeke Phoenix-ben, Arizonában landol, ahol ma is boldogan élnek.
"Mapendo," in Swahili, means "great love." The protagonists of my books are strong and passionate women like Rose Mapendo. I don't make them up; there's no need for that. I look around, and I see them everywhere. I have worked with women and for women all my life. I know them well. I was born in ancient times, at the end of the world, in a patriarchal Catholic and conservative family. No wonder that by age five, I was a raging feminist -- although the term had not reached Chile yet, so nobody knew what the heck was wrong with me.
Mapendo, szuahéliül nagy szeretetet jelent. A könyveim szereplői erős és szenvedélyes nők, mint Rose Mapendo. Nem én találom ki őket. Arra semmi szükség. Körülnézek, és őket látom mindenütt. Nőkkel és nőkért dolgoztam egész életemben. Jól ismerem őket. A régi időkben születtem, a világ végén, egy patriarchális katolikus és konzervatív családban. Nem csoda, hogy öt éves koromra már feminista voltam, habár ez a kifejezés akkor még nem jutott el Chilébe, így senki sem tudta, mi a fene bajom van.
(Laughter)
(Nevetés)
I would soon find out that there was a high price to pay for my freedom and for questioning the patriarchy. But I was happy to pay it, because for every blow that I received, I was able to deliver two.
Hamar rájöttem, hogy nagy ára van a szabadságomnak és a patriarchátus megkérdőjelezésének. De boldogan megfizettem, mert minden csapást kétszeresen adtam vissza. (Nevetés)
(Laughter)
Once, when my daughter Paula was in her twenties, she said to me that feminism was dated, that I should move on. We had a memorable fight. Feminism is dated? Yes, for privileged women like my daughter and all of us here today, but not for most of our sisters in the rest of the world, who are still forced into premature marriage, prostitution, forced labor. They have children that they don't want or they cannot feed. They have no control over their bodies or their lives. They have no education and no freedom. They are raped, beaten up and sometimes killed with impunity. For most Western young women of today, being called a "feminist" is an insult. Feminism has never been sexy, but let me assure you that it never stopped me from flirting, and I have seldom suffered from lack of men.
Egyszer, amikor a lányom, Paula huszonéves volt, azt mondta, hogy a feminizmus elavult, és tovább kellene lépnem. Emlékezetes veszekedés volt. A feminizmus elavult? Igen, a kiváltságos nőknek, amilyen a lányom is, és ma itt mindenki, de nem a legtöbb nővérünknek szerte a világon, akiket továbbra is belekényszerítenek házasságba, prostitúcióba, kényszermunkába, gyerekeik vannak, akiket nem akartak, vagy akiket nem tudnak etetni. Nincs hatalmuk a testük vagy az életük fölött. Nem jártak iskolába, nem szabadok. Megerőszakolják, megverik és néha büntetlenül megölik őket. Manapság a legtöbb nyugati nő megsértődik, ha feministának nevezik őket. A feminizmus sosem volt szexi, de biztosíthatom Önöket, hogy ez nem tartott vissza a flörtöléstől, és sosem szenvedtem hiányt férfiakban.
(Laughter)
(Nevetés)
Feminism is not dead, by no means. It has evolved. If you don't like the term, change it, for Goddess' sake. Call it "Aphrodite" or "Venus" or "bimbo" or whatever you want. The name doesn't matter, as long as we understand what it is about, and we support it.
A feminizmus egyáltalán nem halt ki. Továbbfejlődött. Ha nem tetszik a szó, változtassák meg, az Istennő szerelmére. Hívják Afroditének, Vénusznak, üresfejűségnek, bárminek, az elnevezés nem számít, amíg megértjük, hogy mit jelent, és támogatjuk. Tehát itt egy újabb történet a szenvedélyről, egy szomorú.
So here's another tale of passion, and this is a sad one. The place is a small women's clinic in a village in Bangladesh. The year is 2005. Jenny is a young American dental hygienist who has gone to the clinic as a volunteer during her three-week vacation. She's prepared to clean teeth, but when she gets there, she finds out that there are no doctors, no dentists, and the clinic is just a hut full of flies. Outside, there is a line of women who have waited several hours to be treated. The first patient is in excruciating pain because she has several rotten molars. Jenny realizes that the only solution is to pull out the bad teeth. She's not licensed for that; she has never done it. She risks a lot and she's terrified. She doesn't even have the proper instruments, but fortunately, she has brought some novocaine. Jenny has a brave and passionate heart. She murmurs a prayer and she goes ahead with the operation. At the end, the relieved patient kisses her hands. That day the hygienist pulls out many more teeth.
A helyszín egy kicsi női klinika egy bangladesi faluban. 2005-öt írunk. Jenny egy fiatal amerikai fogászasszisztens, aki önkéntesként érkezik a klinikára három hetes vakációja alatt. Felkészült, hogy fogakat tisztítson, de amikor megérkezik, kiderül, hogy itt nincsenek orvosok, se fogászok, és maga a klinika is csak egy bódé. Odakint a nők hosszú sorokban várják már órák óta, hogy ellássák őket. Az első betegnek kínzó fájdalmai vannak, mert számos rothadó zápfoga van. Jenny rádöbben, hogy az egyetlen megoldás kihúzni őket. Erre nincs képesítve, még sosem csinált ilyet. Sokat kockáztat és meg van rémülve. Még csak rendes eszközei sincsenek, de szerencsére hozott magával némi novokaint. Jenny-nek bátor és szenvedélyes szíve van. Elmormol egy imát, és végrehajtja a műtétet. Végül a megkönnyebbült beteg megcsókolja a kezeit. Aznap az asszisztens még több fogat is kihúz.
The next morning, when she comes again to the so-called clinic, her first patient is waiting for her with her husband. The woman's face looks like a watermelon. It is so swollen that you can't even see the eyes. The husband, furious, threatens to kill the American. Jenny is horrified at what she has done. But then, the translator explains that the patient's condition has nothing to do with the operation. The day before, her husband beat her up because she was not home in time to prepare dinner for him.
Másnap reggel, amikor bemegy dolgozni az úgynevezett klinikára, tegnapi első betege várja a férjével. Az asszony arca akkora, mint egy görögdinnye. Úgy feldagadt, hogy alig látszanak ki a szemei. A férje tombol, megfenyegeti az amerikait, hogy megöli. Jenny-t elborzasztja, hogy mit tett, de akkor a tolmács elmagyarázza, hogy a beteg állapotának semmi köze a műtéthez. Előző nap a férje összeverte az arcát, mert nem ért haza időben, hogy vacsorát főzzön neki.
Millions of women live like this today. They are the poorest of the poor. Although women do two-thirds of the world's labor, they own less than one percent of the world's assets. They are paid less than men for the same work, if they're paid at all, and they remain vulnerable because they have no economic independence, and they are constantly threatened by exploitation, violence and abuse. It is a fact that giving women education, work, the ability to control their own income, inherit and own property benefits the society. If a woman is empowered, her children and her family will be better off. If families prosper, the village prospers, and eventually, so does the whole country.
Még ma is nők milliói élnek így. Ők a szegények legszegényebbjei. Habár nők végzik a világon a munka két harmadát, kevesebb, mint egy százalék az övék a világ vagyonából. Ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak, ha kapnak egyáltalán, mint a férfiak, és kiszolgáltatottak, mert nincs anyagi függetlenségük, és folyamatosan kizsákmányolják, megverik és megerőszakolják őket. Tény, hogy a nők iskoláztatása, munkája, és a képesség, hogy saját anyagi javaikat kezeljék, javára válik a társadalomnak. Ha a nőnek hatalma van, gyermekei és családja életkörülményei jobbak. Ha a családok boldogulnak, a falu felvirágzik, ahogyan végül az egész ország is.
Wangari Maathai goes to a village in Kenya. She talks with the women and explains that the land is barren because they have cut and sold the trees. She gets the women to plant new trees and water them, drop by drop. In a matter of five or six years, they have a forest, the soil is enriched, and the village is saved.
Wangari Maathai elmegy egy kenyai faluba. Beszél a nőkkel, és elmagyarázza, hogy a föld azért terméketlen, mert kivágták és eladták a fákat. Rábeszéli a nőket, hogy ültessenek új fákat és cseppenként öntözzék őket. 5-6 éven belül már egy egész erdejük van, a termőtalaj gazdag, a falut megmentették.
The poorest and most backward societies are always those that put women down. Yet this obvious truth is ignored by governments and also by philanthropy. For every dollar given to a women's program, 20 dollars are given to men's programs. Women are 51 percent of humankind. Empowering them will change everything, more than technology and design and entertainment. I can promise you that women working together -- linked, informed and educated -- can bring peace and prosperity to this forsaken planet. In any war today, most of the casualties are civilians, mainly women and children. They are collateral damage. Men run the world, and look at the mess we have. What kind of world do we want? This is a fundamental question that most of us are asking. Does it make sense to participate in the existing world order? We want a world where life is preserved and the quality of life is enriched for everybody, not only for the privileged.
A legszegényebb és legvisszamaradottabb társadalmak mindig elnyomják a nőket. Ezt a nyilvánvaló tényt mégis figyelmen kívül hagyják a kormányok és a filantrópok. Mert minden nőknek adományozott dollárra 20 férfiaknak adományozott dollár jut. A nők az emberiség 51%-át teszik ki. Mindent megváltoztat, ha hatalmuk lesz, jobban, mint a technológia, design és szórakoztatás. Megígérhetem, hogy az együttműködő nők - kapcsolatban, tájékozottan és iskolázottan - békét és jólétet hoznak erre az elhanyagolt bolygóra. Ma egy háborúban a civil áldozatok száma a legnagyobb, többségük nő és gyermek. Ők a mellékes áldozatok. Férfiak irányítják a világot, és nézzék meg ezt a zűrzavart. Miféle világot akarunk? Ez egy alapvető kérdés, melyet a legtöbben fölteszünk. Van értelme részt venni a jelenlegi világrendben? Olyan világot akarunk, ahol az életet megóvják, és mindenkinek javul az életminősége, nem csak a kiváltságosoknak.
In January, I saw an exhibit of Fernando Botero's paintings at the UC Berkeley library. No museum or gallery in the United States, except for the New York gallery that carries Botero's work, has dared to show the paintings, because the theme is the Abu Ghraib prison. They are huge paintings of torture and abuse of power, in the voluminous Botero style. I have not been able to get those images out of my mind or my heart.
Januárban láttam egy kiállítást Fernando Botero képeiből a UC Berkley könyvtárban. Az Egyesült Államokban egyetlen múzeum vagy galéria sem merte kiállítani a képeit, kivéve Botero New York-i galériáját, mert a témájuk az Abu Ghraib börtön. Hatalmas festmények kínzásokról és hatalomvisszaélésről, Botero részletező stílusában. Azóta sem tudtam kiverni azokat a képeket a fejemből, sem a szívemből.
What I fear most is power with impunity. I fear abuse of power, and the power to abuse. In our species, the alpha males define reality, and force the rest of the pack to accept that reality and follow the rules. The rules change all the time, but they always benefit them, and in this case, the trickle-down effect, which does not work in economics, works perfectly. Abuse trickles down from the top of the ladder to the bottom. Women and children, especially the poor, are at the bottom. Even the most destitute of men have someone they can abuse -- a woman or a child. I'm fed up with the power that a few exert over the many through gender, income, race and class.
Legjobban a büntetlen hatalomtól félek, a hatalommal való visszaéléstől, és a visszaélés hatalmától. Fajunkban az alfa hímek határozzák meg a valóságot, és kényszerítik a többieket, hogy elfogadják, és engedelmeskedjenek. A szabályok változnak, de ők mindig hasznot húznak belőlük, és ebben az esetben a leszivárgási hatás, mely nem működik a gazdaságban, itt tökéletesen működik. A visszaélés a létra tetejéről szivárog le az aljára. A nők és a gyermekek, főleg a szegények, a legalján vannak. A legszegényebb férfiaknak is van valakijük, akin erőszakot követhetnek el: egy nő vagy egy gyermek. Elegem van a hatalomból, amit a kevesek gyakorolnak a sokak fölött nemi, anyagi, faji vagy osztálybeli alapon.
I think that the time is ripe to make fundamental changes in our civilization. But for real change, we need feminine energy in the management of the world. We need a critical number of women in positions of power, and we need to nurture the feminine energy in men. I'm talking about men with young minds, of course. Old guys are hopeless; we have to wait for them to die off.
Szerintem civilizációnkban megérett az idő alapvető változások bevezetésére. De a valódi változáshoz a világ vezetésében női energiákra van szükségünk. Kritikus számú nőre van szükségünk hatalmi pozíciókban, és táplálnunk kell a női energiákat a férfiakban. Azokról a férfiakról beszélek, akiknek fiatal az elméjük. Az idősek reménytelenek, meg kell várnunk, hogy kihaljanak.
(Laughter)
(Nevetés)
Yes, I would love to have Sophia Loren's long legs and legendary breasts. But given a choice, I would rather have the warrior hearts of Wangari Maathai, Somaly Mam, Jenny, and Rose Mapendo. I want to make this world good. Not better -- but to make it good. Why not? It is possible. Look around in this room -- all this knowledge, energy, talent and technology. Let's get off our fannies, roll up our sleeves and get to work, passionately, in creating an almost-perfect world.
Igen, irigylem Sophia Loren hosszú lábait és legendás melleit. De ha választhatnék, inkább Wangari Maathai, Somaly Mam, Jenny, és Rose Mapendo harcos szívét szeretném. Jóvá akarom tenni ezt a világot. Nem jobbá, hanem jóvá. Miért is ne? Lehetséges. Nézzenek csak körül: ennyi tudás, energia, tehetség és technológia. Emeljük föl a fenekünket, tűrjük föl az ingujjunkat, és kezdjünk el szenvedélyesen munkálkodni egy majdnem tökéletes világ megalkotásán.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause and cheers)