About 12 years ago, I gave up my career in banking to try to make the world a safer place. This involved a journey into national and global advocacy and meeting some of the most extraordinary people in the world. In the process, I became a civil society diplomat.
Majdhogy 12 éve, hogy otthagytam a banki karrieremet, hogy biztonságosabbá próbáljam tenni a világot. Ehhez tartozott egy kis kiruccanás az érdekképviselet területére, és néhány találkozás a világ egészen különleges embereivel. Ebben a folyamatban váltam a civil társadalom követévé.
Civil society diplomats do three things: They voice the concerns of the people, are not pinned down by national interests, and influence change through citizen networks, not only state ones. And if you want to change the world, we need more of them.
A civil társadalom követei három dolgot tudnak: hangot adnak az emberek aggodalmainak; nincsenek elkötelezve nemzeti érdekeknek; a civil szervezetek révén is befolyással vannak a változásokra, nem csak az államiakon keresztül. Ha valóban meg akarjuk változtatni a világot, más képességre is szükségünk van.
But many people still ask, "Can civil society really make a big difference? Can citizens influence and shape national and global policy?" I never thought I would ask myself these questions, but here I am to share some lessons about two powerful civil society movements that I've been involved in. They are in issues that I'm passionate about: gun control and drug policy. And these are issues that matter here. Latin America is ground zero for both of them.
De még mindig sokan kérdezik: "Képes a civil társadalom érdemi változást létrehozni? Tudják a polgárok befolyásolni a nemzeti és globális elveket?" Sohasem gondoltam, hogy felteszem magamnak ezeket a kérdéseket, de most itt vagyok, hogy megosszam azt a néhány tanulságot, amelyet két eredményes civil mozgalomban szereztem. Ezek olyan ügyben tevékenykednek, amelyekben szenvedélyesen hiszek: a fegyvertartás szabályozása és és a drogpolitika. És ezek lényeges kérdések itt. Latin-Amerika mindkettőben robbanás-közeli helyzetben van.
For example, Brazil -- this beautiful country hosting TEDGlobal has the world's ugliest record. We are the number one champion in homicidal violence. One in every 10 people killed around the world is a Brazilian. This translates into over 56,000 people dying violently each year. Most of them are young, black boys dying by guns. Brazil is also one of the world's largest consumers of drugs, and the War on Drugs has been especially painful here. Around 50 percent of the homicides in the streets in Brazil are related to the War on Drugs. The same is true for about 25 percent of people in jail. And it's not just Brazil that is affected by the twin problems of guns and drugs. Virtually every country and city across Central and South America is in trouble. Latin America has nine percent of the world's population, but 25 percent of its global violent deaths.
Például, Brazília --, ez a gyönyörű ország, ami a TEDGlobal házigazdája, a világ legszörnyűbb rekordjával rendelkezik. Világelsők vagyunk a gyilkosságokban. Minden 10 gyilkosságból egynek az áldozata brazil. Ez több, mint 56 000 lélek évente, akik erőszakos halál áldozatai lesznek. Legtöbbjük fiatal fekete fiú, akit lelőttek. Brazília a világ egyik legnagyobb drogfogyasztója is, és itt különösen fájó pont a drogháború. A Brazília utcáin elkövetett emberölések 50 %-a a kábítószerrel hozható kapcsolatba. Ugyanez igaz a börtönben ülők körülbelül 25 százalékára. És nem csak Brazília érintett a fegyverek és drogok kettős problémájában. Közép- és Dél-Amerika szinte minden országa és városa bajban van. Latin-Amerika csak kilenc százaléka a világ népességének, mégis az erőszakos halálozásban 25 százalékkal részesedik.
These are not problems we can run away from. I certainly could not. So the first campaign I got involved with started here in 2003 to change Brazil's gun law and to create a program to buy back weapons. In just a few years, we not only changed national legislation that made it much more difficult for civilians to buy a gun, but we collected and destroyed almost half a million weapons. This was one of the biggest buyback programs in history -- (Applause) -- but we also suffered some setbacks. We lost a referendum to ban gun sales to civilians in 2005.
Ezektől a problémáktól nem lehet elmenekülni. Legalább is én biztos nem tudnék. Az első kampány, amiben részt vettem, 2003-ban indult Brazília fegyverviselési törvényének módosítására, és egy fegyver-visszavásárlási program létrehozására. Néhány év elteltével nemcsak a jogszabályokat változtattuk meg, ami megnehezítette a fegyvervásárlást a polgárok számára, de be is gyűjtöttünk és megsemmisítettünk közel félmillió fegyvert. Ez volt az egyik legnagyobb visszavásárlási program a történelemben. (Taps) De ránk nézve volt ennek kedvezőtlen hatása is. Elvesztettük a fegyverek árusításának tilalmáról szóló népszavazást 2005-ben.
The second initiative was also home-grown, but is today a global movement to reform the international drug control regime. I am the executive coordinator of something called the Global Commission on Drug Policy. The commission is a high-level group of global leaders brought together to identify more humane and effective approaches to the issue of drugs. Since we started in 2008, the taboo on drugs is broken. Across the Americas, from the US and Mexico to Colombia and Uruguay, change is in the air.
A második kezdeményezésünk is mára globális mozgalommá fejlődött: a nemzetközi kábítószer-ellenőrzés rendszerének megújítása. Vezető koordinátora vagyok egy bizottságnak, ami a droggal kapcsolatos általános elvekkel foglalkozik. A bizottságban az egyes országokat magas szintű vezetők képviselik egy humánusabb és hatékonyabb megközelítés kialakítására a drog-kérdés kezelésében. Mióta 2008-ban elindultunk, a drog nem tabutéma többé. Egész Amerikában, az USA-tól és Mexikótól Kolumbiáig, Uruguayig, változás van a levegőben.
But rather than tell you the whole story about these two movements, I just want to share with you four key insights. I call them lessons to change the world. There are certainly many more, but these are the ones that stand out to me.
De ahelyett, hogy elmondanám a két mozgalom egész történetét, mégis négy kulcsfontosságú tényre szeretném kérni a figyelmet. Világot megváltó tanulságnak hívom ezeket. Van persze még sok más is, de ezek azok, melyek meggyőztek engem.
So the first lesson is: Change and control the narrative. It may seem obvious, but a key ingredient to civil society diplomacy is first changing and then controlling the narrative. This is something that veteran politicians understand, but that civil society groups generally do not do very well. In the case of drug policy, our biggest success has been to change the discussion away from prosecuting a War on Drugs to putting people's health and safety first. In a cutting-edge report we just launched in New York, we also showed that the groups benefiting most from this $320 billion market are criminal gangs and cartels. So in order to undermine the power and profit of these groups, we need to change the conversation. We need to make illegal drugs legal. But before I get you too excited, I don't mean drugs should be a free-for-all. What I'm talking about, and what the Global Commission advocates for is creating a highly regulated market, where different drugs would have different degrees of regulation.
Tehát az első lecke: Változtassunk a közbeszéden, és mi szabjuk meg. Nyilvánvalónak tűnhet, de a legfontosabb összetevő a civil társadalom képviseletében, megváltoztatni, majd megszabni a közbeszédet. Ez az, amit a veterán politikusok jól értenek, de a civil társadalmi csoportok általában nem csinálják nagyon jól. A drogok esetében a legnagyobb sikerünk az volt, hogy a középpontba a drogháború üldözése helyett az emberek egészségének és biztonságának kérdését helyeztük. Egy úttörő jellegű riportban, amit épp most indítottunk New Yorkban, kimutattuk, hogy a legtöbbet ebből a 320 milliárd dolláros piacból lényegében a bűnbandák és kartellek nyertek. Ahhoz, hogy aláássuk ezeknek a csoportoknak az erejét és nyereségét, meg kell változtassuk a közbeszédet. Elsőként, legálissá kell tenni az illegális drogokat. De mielőtt nagyon felpiszkálnám önöket, nem úgy értem, hogy a kábítószer mindenki számára elérhető legyen. Amiről beszélek, és amit a Globális Bizottság szószólói javasolnak, hogy teremteni kell egy erősen szabályozott piacot, amiben a különböző drogok, más-más mértékű szabályozás alá kerülnek.
As for gun control, we were successful in changing, but not so much in controlling, the narrative. And this brings me to my next lesson: Never underestimate your opponents. If you want to succeed in changing the world, you need to know who you're up against. You need to learn their motivations and points of view. In the case of gun control, we really underestimated our opponents. After a very successful gun-collection program, we were elated. We had support from 80 percent of Brazilians, and thought that this could help us win the referendum to ban gun sales to civilians. But we were dead wrong. During a televised 20-day public debate, our opponent used our own arguments against us. We ended up losing the popular vote. It was really terrible. The National Rifle Association -- yes, the American NRA -- came to Brazil. They inundated our campaign with their propaganda, that as you know, links the right to own guns to ideas of freedom and democracy. They simply threw everything at us. They used our national flag, our independence anthem. They invoked women's rights and misused images of Mandela, Tiananmen Square, and even Hitler. They won by playing with people's fears. In fact, guns were almost completely ignored in their campaign. Their focus was on individual rights. But I ask you, which right is more important, the right to life or the right to have a gun that takes life away? (Applause)
Ami a fegyverszabályozást illeti, sikerült változást elérni, ha nem is annyira a szabályozásában, de a közbeszédben. És ez a következő tudáshoz vezet: Soha ne becsüljük le az ellenfeleinket. Ha szeretnénk változtatni a világon, ahhoz meg kell tudni, hogy kivel állunk szemben. Rá kell jönni, hogy mi vezérli őket, és mi a nézőpontjuk. A fegyver kérdésében tényleg alábecsültük az ellenfeleinket. A nagyon sikeres fegyverbegyűjtési program után igazán boldogok voltunk. A brazilok 80 százaléka minket támogatott, és gondoltuk, hogy ez segít nekünk megnyerni a népszavazást, hogy betiltsák a fegyverértékesítést civileknek. De teljesen el voltunk tévedve. Egy 20 napos nyilvános televíziós vita során ellenfelünk a saját érveinket használta fel velünk szemben. Végül elvesztettük a népszavazást. Ez szörnyű volt! A Nemzeti Lőfegyver Társulat - Igen, az amerikai NRA -- eljött Brazíliába. Propagandájukkal árasztották el a kampányunkat, összekapcsolták a fegyverhasználathoz való jogot a szabadsággal és a demokráciával. Egyszerűen mindent ránk hajigáltak. Kezdve a nemzeti zászlóval, a függetlenségi himnuszunkkal. A nők jogaira hivatkoztak, visszaéltek Mandela képeivel, a Tienanmen térrel, de még Hitlert is előrángatták. Az emberek félelmére építve nyertek. A fegyvert pedig teljesen figyelmen kívül hagyták a kampányukban. A hangsúlyt az egyéni jogokra helyezték. De kérdem én, melyik jog fontosabb, az élethez való jog, vagy a fegyverviselésé, amely életek kioltására alkalmas? (Taps)
We thought people would vote in defense of life, but in a country with a recent past of military dictatorship, the anti-government message of our opponents resonated, and we were not prepared to respond.
Azt gondoltuk, hogy az emberek az élet védelmére szavaznak, de egy olyan ország, ahol a közelmúltban még katonai diktatúra volt, az ellenfeleink kormányellenes üzenetére rezonált, és erre nem volt kész válaszunk.
Lesson learned. We've been more successful in the case of drug policy. If you asked most people 10 years ago if an end to the War on Drugs was possible, they would have laughed. After all, there are huge military police prisons and financial establishments benefiting from this war. But today, the international drug control regime is starting to crumble. Governments and civil societies are experimenting with new approaches. The Global Commission on Drug Policy really knew its opposition, and rather than fighting them, our chair -- former Brazilian President Fernando Henrique Cardoso -- reached out to leaders from across the political spectrum, from liberals to conservatives. This high level group agreed to honestly discuss the merits and flaws of drug policies. It was this reasoned, informed and strategic discussion that revealed the sad truth about the War on Drugs. The War on Drugs has simply failed across every metric. Drugs are cheaper and more available than ever, and consumption has risen globally. But even worse, it also generated massive negative unintended consequences. It is true that some people have made these arguments before, but we've made a difference by anticipating the arguments of our opponents and by leveraging powerful voices that a few years ago would probably have resisted change.
Megtanultuk a leckét. A drogpolitika esetében sikeresebbek voltunk. Ha megkérdezzük, hogy lehetséges –e véget vetni a drogellenes háborúnak, a legtöbb ember 10 éve csak nevetett volna. Végül is, vannak hatalmas börtönök, és pénzügyi intézmények, akik a nyertesei ennek a háborúnak. De ma már a nemzetközi kábítószer- ellenőrzési rendszer kezd összeomlani. A kormányok és a civil társadalmak új megközelítésekkel kísérleteznek. A kábítósz-erellenes bizottság igazán ismerte az ellenségét. S ahelyett, hogy ellenük küzdött volna az elnökünk – a volt brazil elnök Fernando Henrique Cardoso - az egész politikai spektrum vezetői felé fordult, úgy a liberálisok, mint a konzervatívok felé. Ez a magas szintű munkacsoport megállapodott abban, hogy őszintén beszél az elért eredményekről és a hibákról. Ez volt az a megalapozott, tényekre építő stratégiai egyeztetés, ami feltárta a drogháború szomorú igazságát. A drogháború egyszerűen megbukott minden mérték szerint. A drogok olcsóbbak, és elérhetőbbek, mint valaha, és a fogyasztás világszerte nőtt. De még ennél is rosszabb, hogy rengeteg negatív mellékhatása van. Igaz, hogy néhány ember már megvitatta ezt, de mi abban különböztünk tőlük, hogy számítottunk ellenfeleink érveire, és kezelni tudtuk a hangoskodókat, akik néhány éve még ellenálltak volna a változásnak.
Third lesson: Use data to drive your argument. Guns and drugs are emotive issues, and as we've painfully learned in the gun referendum campaign in Brazil, sometimes it's impossible to cut through the emotions and get to the facts. But this doesn't mean that we shouldn't try. Until quite recently, we simply didn't know how many Brazilians were killed by guns. Amazingly, it was a local soap opera called "Mulheres Apaixonadas" -- or "Women in Love" -- that kicked off Brazil's national gun control campaign. In one highly viewed episode, a soap opera lead actress was killed by a stray bullet. Brazilian grannies and housewives were outraged, and in a case of art imitating life, this episode also included footage of a real gun control march that we had organized right here, outside in Copacabana Beach. The televised death and march had a huge impact on public opinion. Within weeks, our national congress approved the disarmament bill that had been languishing for years. We were then able to mobilize data to show the successful outcomes of the change in the law and gun collection program. Here is what I mean: We could prove that in just one year, we saved more than 5,000 lives.
Harmadik tanulság: adatokra kell támaszkodni a vitákban. A fegyverkezés, a drogok érzelmeket kavaró téma, és ahogy már fájdalmasan rájöttünk a fegyverügy népszavazásáról Brazíliában, néha lehetetlen áthatolni az érzelmeken, és eljutni a tényekhez. De ez nem jelenti azt, hogy ne próbálkozzunk! Egészen a közelmúltig, fogalmunk sem volt, hány brazil halálát okozta fegyver. Hihetetlen, de volt egy helyi szappanopera a "Mulheres Apaixonadas" –- vagyis "Szerelmes asszonyok"-- ami beindította a brazilok nemzeti fegyverkampányát. Egy nagy nézettségű epizódban a szappanopera főszereplőjét megölte egy eltévedt golyó. Brazil nagymamák és háziasszonyok háborodtak fel, és ahogy a művészet is utánozza az életet, ebben a részben szerepelt egy bejátszás egy igazi fegyverellenes felvonulásról is, amit mi szerveztünk, pont itt, kint, a Copacabana partján. A tv-ben megjelenő halál és a felvonulás nagy hatással volt a közvéleményre. Pár héten belül a Kongresszus jóváhagyta a fegyvertartás szabályozását, ami már évek óta volt elnapolva. Akkor fel tudtuk használni adatainkat, hogy bemutassuk a törvényi szabályozás és a fegyverek begyűjtésének hatásosságát. Itt van, hogy mire gondolok: Be tudtuk bizonyítani, hogy egy év alatt, több mint 5 000 életet mentettünk meg.
(Applause)
(Taps)
And in the case of drugs, in order to undermine this fear and prejudice that surrounds the issue, we managed to gather and present data that shows that today's drug policies cause much more harm than drug use per se, and people are starting to get it.
És a drogok ügyében, hogy csökkentsük a félelmet és előítéletet, ami körülveszi a kérdést, összegyűjtöttünk és bemutattunk adatokat, ami mutatja, hogy a kábítószer-politika, sokkal több kárt okoz, mint a kábítószer önmagában, amit az emberek is kezdenek már megérteni.
My fourth insight is: Don't be afraid to bring together odd bedfellows. What we've learned in Brazil -- and this doesn't only apply to my country -- is the importance of bringing diverse and eclectic folks together. If you want to change the world, it helps to have a good cross-section of society on your side. In both the case of guns and drugs, we brought together a wonderful mix of people. We mobilized the elite and got huge support from the media. We gathered the victims, human rights champions, cultural icons. We also assembled the professional classes -- doctors, lawyers, academia and more.
A negyedik észrevétel: Nem kell félni egy asztalhoz leültetni nagyon másmilyen embereket. Amit megértettünk Brazíliában -- és ez nem csak a hazámra vonatkozik, -- annak fontossága, hogy sokszínű és eklektikus embertömeg jöjjön össze. Ha meg akarjuk változtatni a világot, segít, ha a társadalomnak egy jó keresztmetszete az oldalunkon áll. Mindkét esetben, a fegyvereknél és a drogoknál egyaránt, az emberek csodálatos keverékét hoztuk össze. Mozgósítottuk az elitet, és hatalmas támogatást kaptunk a médiától. Jöttek érintettek, emberjogi harcosok, a kultúrális élet szereplői. Összegyűjtöttük a különböző szakmákat -- orvosokat, ügyvédeket, a tudományos élet tagjait, stb.
What I've learned over the last years is that you need coalitions of the willing and of the unwilling to make change. In the case of drugs, we needed libertarians, anti-prohibitionists, legalizers, and liberal politicians. They may not agree on everything; in fact, they disagree on almost everything. But the legitimacy of the campaign is based on their diverse points of view.
Megtanultam az elmúlt években, hogy a változások érdekében koalíció kell, bevonva mindenkit, még a nehezen megszólíthatókat is. A drogok esetében szükségünk van liberálisokra, azokra, akik a tiltás ellen vannak, vagy a legalizálás mellett, és a liberális politikusokra. Lehet, hogy nem értenek egyet mindenben; sőt, szinte semmiben sem értenek egyet. De a kampányunk legitimitása a különböző nézőpontokat veszi alapul.
Over a decade ago, I had a comfortable future working for an investment bank. I was as far removed from the world of civil society diplomacy as you can imagine. But I took a chance. I changed course, and on the way, I helped to create social movements that I believe have made some parts of the world safer. Each and every one of us has the power to change the world. No matter what the issue, and no matter how hard the fight, civil society is central to the blueprint for change.
Több mint egy évtizede volt egy biztató kilátásom a jövőmre, egy befektetési banknál. Olyan távol voltam a világ dolgaitól, a civil társadalom képviseletétől, ahogy csak el lehet képzelni. De adtam magamnak egy esélyt. Pályát változtattam, és így, segítettem létrehozni társadalmi mozgalmakat, amelyek, hiszem, hogy biztonságosabbá tették a világ egyes részeit. Minden egyes ember képes megváltoztatni a világot. Nem számít, hogy mi a probléma, vagy milyen nehéz a harc, a civil társadalomnak lényegi szerepe van a változás tervezetében.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)