When I was little, I thought my country was the best on the planet. And I grew up singing a song called "Nothing To Envy." And I was very proud. In school, we spent a lot of time studying the history of Kim Il-Sung, but we never learned much about the outside world, except that America, South Korea, Japan are the enemies. Although I often wondered about the outside world, I thought I would spend my entire life in North Korea, until everything suddenly changed.
Amikor kicsit voltam, azt hittem, hogy az én hazám a legjobb a világon, és a "Semmi irigység" kezdetű dalt énekelve nőttem fel. És nagyon büszke is voltam. A suliban egy csomó időt töltöttünk Kim Ir Szen történetének tanulmányozásával, de sosem tanultunk a külvilágról, kivéve, hogy Amerika, Dél-Korea és Japán az ellenségeink. Ennek ellenére gyakran álmodoztam a külvilágról, azt hittem, egész életem Észak-Koreában fogom leélni, mindaddig, amíg hirtelen minden megváltozott.
When I was seven years old, I saw my first public execution. But I thought my life in North Korea was normal. My family was not poor, and myself, I had never experienced hunger.
Hétéves voltam amikor először láttam nyilvános kivégzést, de azt hittem az életem Észak-Koreában teljesen normális. A családom nem volt szegény, és sosem éheztünk.
But one day, in 1995, my mom brought home a letter from a coworker's sister. It read, "When you read this, our five family members will not exist in this world, because we haven't eaten for the past three weeks. We are lying on the floor together, and our bodies are so weak, we are waiting to die."
De egy napon, 1995-ben, az édesanyám egy levelet hozott haza, az egyik kollégája testvérétől jött. Az állt benne: "Amikor ezt olvasod, a család öt tagja már nem él, mert nem ettünk semmit az utóbbi két hétben. A földön fekszünk együtt mind az öten, és olyan gyenge a testünk, hogy készek vagyunk a halálra."
I was so shocked. This was the first time I heard that people in my country were suffering. Soon after, when I was walking past a train station, I saw something terrible that to this day I can't erase from my memory. A lifeless woman was lying on the ground, while an emaciated child in her arms just stared helplessly at his mother's face. But nobody helped them, because they were so focused on taking care of themselves and their families.
Teljesen megdöbbentem. Ez volt az első alkalom, hogy tapasztaltam, hogy az emberek szenvednek az országomban. Hamarosan ezután, amikor a vasútállomás mellett mentem el, valami borzasztót láttam, amit nem tudok kitörölni az emlékezetemből. Egy élettelen nő feküdt a földön, egy lesoványodott kisgyerekkel a karjában, aki tehetetlenül bámulta az anyja arcát. De senki sem segített nekik, mert mindenki csak saját magával és a családjával törődött.
A huge famine hit North Korea in the mid-1990s. Ultimately, more than a million North Koreans died during the famine, and many only survived by eating grass, bugs and tree bark. Power outages also became more and more frequent, so everything around me was completely dark at night, except for the sea of lights in China, just across the river from my home. I always wondered why they had lights, but we didn't. This is a satellite picture showing North Korea at night, compared to neighbors.
Hatalmas éhínség pusztított Észak Koreában a 90-es évek közepén. Végül több, mint egy millió észak-koreai halt meg az éhínség ideje alatt, és sokan csak úgy maradtak életben, hogy füvet, bogarakat és fakérget ettek. Az áramszünetek is egyre gyakoribbak lettek, így éjszakánként minden teljesen sötét volt körülöttem, kivéve a fénytengert Kína felől, az otthonommal szemben, a folyón túl. Töprengtem is rajta, hogy nekik miért vannak fényeik, és nekünk miért nincsenek. Ez egy űrfelvétel ami az éjjeli Észak-Koreát mutatja a szomszédos országokkal összehasonlíva.
This is the Amnok River, which serves as a part of the border between North Korea and China. As you can see, the river can be very narrow at certain points, allowing North Koreans to secretly cross. But many die. Sometimes, I saw dead bodies floating down the river. I can't reveal many details about how I left North Korea, but I only can say that during the ugly years of the famine, I was sent to China to live with distant relatives. But I only thought that I would be separated from my family for a short time. I could have never imagined that it would take 14 years to live together.
Ez az Amrok folyó, ami határ részeként szolgál Észak-Korea és Kína között. Ahogy láthatjátok, a folyó néhol nagyon keskeny, ami lehetővé teszi az észak-koreaiaknak, hogy titokban átkeljenek rajta. De sokan odavesznek. Néha láttam holttesteket a vízen úszni. Nem sokra emlékszem, hogy hogyan hagytam el Észak-Koreát, de az éhínség szörnyű évei alatt Kínába küldtek távoli rokonokhoz. De azt hittem, hogy csak rövid időre leszek távol a családomtól. Sosem gondoltam volna, hogy csak 14 év múlva fogunk újra együtt élni.
In China, it was hard living as a young girl without my family. I had no idea what life was going to be like as a North Korean refugee. But I soon learned it's not only extremely difficult, it's also very dangerous, since North Korean refugees are considered in China as illegal migrants. So I was living in constant fear that my identity could be revealed, and I would be repatriated to a horrible fate, back in North Korea.
Kínában nehéz volt fiatal lányként a családom nélkül, egyedül élni. Fogalmam sem volt, milyen élet vár rám észak-koreai menekültként, de nemsokára megtanultam, hogy nem csak rendkívül nehéz, de veszélyes is, mivel az észak-koreai menekülteket illegális bevándorlókként kezelik Kínában. Emiatt állandó félelemben éltem, hogy identitásomra fény derül, és balszerencsémre visszatoloncolnak Észak-Koreába.
One day, my worst nightmare came true, when I was caught by the Chinese police, and brought to the police station for interrogation. Someone had accused me of being North Korean, so they tested my Chinese language abilities, and asked me tons of questions. I was so scared. I thought my heart was going to explode. If anything seemed unnatural, I could be imprisoned and repatriated. I thought my life was over. But I managed to control all the emotions inside me, and answer the questions. After they finished questioning me, one official said to another, "This was a false report. She's not North Korean." And they let me go. It was a miracle.
Egyik nap a legszörnyűbb rémálmom vált valóra, amikor megállított a kínai rendőrség, és bevittek a rendőrőrsre további kihallgatásra. Valaki meggyanúsított hogy észak-koreai vagyok, úgyhogy tesztelték a kínai nyelvtudásom, és egy csomó kérdést tettek fel. Annyira féltem, hogy a torkomban dobogott a szívem. Ha bármi természetellenesnek tűnik, akkor bebörtönözhetnek, és visszatoloncolhatnak. Azt hittem vége az életemnek, de sikerült leküzdenem felindultságom, és válaszoltam a kérdésekre. Miután abbahagyták a vallatást, az egyik tisztviselő azt mondta a másiknak, "ez téves riasztás volt, nem észak-koreai." És elengedtek. Ez egy csoda volt.
Some North Koreans in China seek asylum in foreign embassies. But many can be caught by the Chinese police, and repatriated. These girls were so lucky. Even though they were caught, they were eventually released, after heavy international pressure. These North Koreans were not so lucky. Every year, countless North Koreans are caught in China and repatriated to North Korea, where they can be tortured, imprisoned, or publicly executed.
Néhány észak-koreai menedékjogot kér Kínában, külföldi követségeken, de sokakat elkapnak a kínai rendőrök és visszatoloncolják őket. Ezek a lányok szerencsések voltak. Ugyan elkapták őket, de végül szabadon lettek engedve a nagy nemzetközi nyomásnak köszönhetően. Ezek az észak-koreaiak nem voltak annyira szerencsések. Minden évben számtalan észak-koreait fognak el Kínában, és toloncolnak vissza Észak-Koreába, ahol megkínozhatják, bebörtönözhetik
Even though I was really fortunate to get out, many other North Koreans have not been so lucky. It's tragic that North Koreans have to hide their identities and struggle so hard just to survive. Even after learning a new language and getting a job, their whole world can be turned upside down in an instant. That's why, after 10 years of hiding my identity, I decided to risk going to South Korea. And I started a new life yet again.
vagy nyilvánosan kivégezhetik őket. Én nagyon szerencsés voltam, hogy sikerült elmenekülnöm, de sok észak-koreainak nem sikerült. Tragikus, hogy az észak-koreaiaknak titkolniuk kell identitásukat, és keményen kell küzdeniük a túlélésért. Miután megtanulnak egy új nyelvet és munkát szereznek, az egész életük felfordulhat egy pillanat alatt. Éppen ezért, miután 10 évig titkoltam identitásom, eldöntöttem, hogy kockáztatok és elmegyek Dél-Koreába, és új életet kezdek.
Settling down in South Korea was a lot more challenging than I had expected. English was so important in South Korea, so I had to start learning my third language. Also, I realized there was a wide gap between North and South. We are all Korean, but inside, we have become very different, due to 67 years of division. I even went through an identity crisis. Am I South Korean or North Korean? Where am I from? Who am I? Suddenly, there was no country I could proudly call my own.
Dél-Koreában letelepedni sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. Az angol annyira fontos volt Dél-Koreában, hogy elkezdtem megtanulni harmadik nyelvemként. Azt is észrevettem, hogy nagy a szakadék Észak és Dél között. Mindannyian koreaiak vagyunk, de belülről különbözőkké váltunk a 67 évnyi széttagoltságnak köszönhetően. Egy identitás-válságon is keresztül mentem. Most akkor dél- vagy észak-koreai vagyok? Honnan származom? Ki vagyok? Hirtelen nem volt már olyan ország, amit büszkén magaménak mondhattam volna.
Even though adjusting to life in South Korea was not easy, I made a plan -- I started studying for the university entrance exam.
Ugyan nem volt könnyű megszoknom az életet Dél-Koreában, volt egy tervem. Elkezdtem tanulni az egyetemi felvételi vizsgára.
Just as I was starting to get used to my new life, I received a shocking phone call. The North Korean authorities intercepted some money that I sent to my family, and, as a punishment, my family was going to be forcibly removed to a desolate location in the countryside. They had to get out quickly. So I started planning how to help them escape.
Ahogy kezdtem hozzászokni az új életemhez, kaptam egy sokkoló telefonhívást. Az észak-koreai hatóságok lefoglaltak némi pénzt, amit a családomnak küldtem, és büntetésként a családomra kilakoltatás várt, egy elhagyatott vidéki területre. Gyorsan menekülniük kellett, úgyhogy elkezdtem tervezni, hogy tudnék segíteni a szökésben.
North Koreans have to travel incredible distances on the path to freedom. It's almost impossible to cross the border between North Korea and South Korea. So, ironically, I took a flight back to China and headed toward the North Korean border. Since my family couldn't speak Chinese, I had to guide them somehow through more than 2,000 miles in China, and then into Southeast Asia. The journey by bus took one week, and we were almost caught several times. One time, our bus was stopped and boarded by a Chinese police officer. He took everyone's I.D. cards, and he started asking them questions. Since my family couldn't understand Chinese, I thought my family was going to be arrested. As the Chinese officer approached my family, I impulsively stood up, and I told him that these are deaf and dumb people that I was chaperoning. He looked at me suspiciously, but luckily, he believed me.
Az észak-koreaiaknak hatalmas távolságokat kell megtenniük, hogy szabadsághoz jussanak. A határ átlépése Észak- és Dél-Korea között szinte lehetetlen, szóval, a sors iróniája folytán, először vissza kellet repülnöm Kínába, és onnan közelítettem meg az észak-koreai határt. Mivel a családom nem tudott kínaiul, nekem kellett valahogy elkalauzolnom őket, több, mint 2000 mérföldön keresztül Kínában és aztán Délkelet-Ázsiába. Egy héten keresztül buszoztunk, és sokszor egy hajszálon múlt, hogy nem kaptak el minket. Egy alkalommal megállították a buszunkat, és egy kínai rendőr szállt fel rá. Mindenkitől elvette a személyigazolványokat, és kérdéseket kezdett feltenni. Mivel a családom nem tudott kínaiul, azt hittem le, fogják tartóztatni őket. Ahogy a kínai tiszt a családomhoz közeledett, hirtelen felálltam és azt mondtam neki, hogy süketnémák, akiknek én vagyok a kísérőjük. Gyanakodva nézett rám, de szerencsémre elhitte.
We made it all the way to the border of Laos. But I had to spend almost all my money to bribe the border guards in Laos. But even after we got past the border, my family was arrested and jailed for illegal border crossing. After I paid the fine and bribe, my family was released in one month. But soon after, my family was arrested and jailed again, in the capital of Laos.
Egészen Laosz határáig eljutottunk, de ott majdnem az összes pénzemet el kellett költenem, hogy megvesztegessem a laoszi határőröket. De még így is, miután átkeltünk a határon, a családomat letartóztatták és bebörtönözték illegális határátlépésért. Miután kifizettem bűntetést és a kenőpénzt, a családomat egy hónap alatt kienegedték, de hamarosan ezután ismét elfogták és bebörtönözték őket Laosz fővárosában.
This was one of the lowest points in my life. I did everything to get my family to freedom, and we came so close, but my family was thrown in jail, just a short distance from the South Korean embassy. I went back and forth between the immigration office and the police station, desperately trying to get my family out. but I didn't have enough money to pay a bribe or fine anymore. I lost all hope.
Ez életem egyik mélypontja volt. Mindent megtettem hogy kiszabadítsam a családom, és már annyira közel voltunk, de a családom ismételten börtönbe került, nem messze a dél-koreai követségtől. Oda-vissza járkáltam a bevándorlási hivatal és a rendőrség között, elkeseredetten próbáltam kiszabadítani a családom, de nem maradt elég pénzem, hogy büntetést vagy kenőpénzt fizessek. Minden reményem elvesztettem.
At that moment, I heard one man's voice ask me, "What's wrong?" I was so surprised that a total stranger cared enough to ask. In my broken English, and with a dictionary, I explained the situation, and without hesitating, the man went to the ATM, and he paid the rest of the money for my family, and two other North Koreans to get out of jail.
Abban a pillanatban, egy férfihang szólított meg, "Mi a baj?" Nagyon meglepődtem, hogy egy teljesen idegen megszólított. Tört angolsággal és egy szótár segítségével elmagyaráztam a helyzetet, és a férfi ekkor gondolkozás nélkül a bankautomatához ment, és kifizette a fennmaradó összeget a családom és két másik észak-koreai kiváltásáért.
I thanked him with all my heart, and I asked him, "Why are you helping me?"
Teljes szívemből megköszöntem, és megkérdeztem, "Miért segítesz nekem?"
"I'm not helping you," he said. "I'm helping the North Korean people."
"Nem neked segítek", válaszolta. "Az észak-koreai embereknek segítek."
I realized that this was a symbolic moment in my life. The kind stranger symbolized new hope for me and the North Korean people, when we needed it most. And he showed me that the kindness of strangers and the support of the international community are truly the rays of hope we North Korean people need.
Rájöttem, hogy ez egy szimbolikus pillanata volt az életemnek. A kedves idegen az új reménysugarat jelentett nekem és az észak-koreai embereknek, pont akkor, amikor a legjobban szükségünk volt rá, és megmutatta, hogy az idegen emberek kedvessége és a nemzetközi közösség támogatása az igazi reménysugár, amire az észak-koreai embereknek szükségük van.
Eventually, after our long journey, my family and I were reunited in South Korea. But getting to freedom is only half the battle. Many North Koreans are separated from their families, and when they arrive in a new country, they start with little or no money. So we can benefit from the international community for education, English language training, job training, and more. We can also act as a bridge between the people inside North Korea and the outside world. Because many of us stay in contact with family members still inside, and we send information and money that is helping to change North Korea from inside.
Végül, a hosszú út után, a családunk újra egyesült Dél-Koreában, de a szabadság megszerzése csak a csata első fele. Sok észak-koreai él a családjától elválasztva, és amikor egy új országba érkeznek, kevés pénzzel vagy pénz nélkül kell új életet kezdeniük. A nemzetközi közösséghez tudunk fordulni az oktatás, az angol nyelvtanulás támogatására, a szaktudás megszerzéséséért és még sok minden másért. Hídként is szolgálhatunk az Észak-Koreában élők és a külvilág között, mert sokunk kapcsolatban marad az otthonmaradt családtagokkal, ellátjuk őket információval és pénzzel, ami segít belülről átformálni Észak-Koreát.
I've been so lucky, received so much help and inspiration in my life, so I want to help give aspiring North Koreans a chance to prosper with international support. I'm confident that you will see more and more North Koreans succeeding all over the world, including the TED stage.
Én nagyon szerencsés voltam, mert sok segítséget és ösztönzést kaptam életem során, ezért akarok segíteni abban, hogy az észak-koreaiak nemzetközi segítséggel esélyt kapjanak a boldogulásra. Biztos vagyok abban, hogy mind több és több sikeres észak-koreait látunk majd a világban, beleértve a TED színpadát is.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)