I'm here to enlist you in helping reshape the story about how humans and other critters get things done. Here is the old story -- we've already heard a little bit about it: biology is war in which only the fiercest survive; businesses and nations succeed only by defeating, destroying and dominating competition;
Azért vagyok itt, hogy segítsenek újrafogalmazni a történetet arról, hogy működnek az emberi lények és más teremtések. Régi történet ez. Hallottunk már róla egyet s mást. A biológia háború, melyben a legádázabb kerül ki győztesként. Az üzleti és nemzeti siker titka a mások felülmúlása, nyomorba döntése és a versengés általi felülkerekedés.
politics is about your side winning at all costs. But I think we can see the very beginnings of a new story beginning to emerge. It's a narrative spread across a number of different disciplines, in which cooperation, collective action and complex interdependencies play a more important role. And the central, but not all-important, role of competition and survival of the fittest shrinks just a little bit to make room.
A politika arról szól, hogy mindenáron neked legyen igazad. De úgy látom, hogy egy új történet kibontakozásának lehetünk tanúi. Különböző tudományágakban megjelent már ez a narratíva, amelyben az együttműködés, a kollektív cselekvés és az összetett egymásrautaltság fontosabb szerephez jut. A központi, ugyanakkor nem elengedhetetlen fontosságú mozzanat, azaz a verseny és a legrátermettebb győzedelme, kisebb helyet foglal el.
I started thinking about the relationship between communication, media and collective action when I wrote "Smart Mobs," and I found that when I finished the book, I kept thinking about it. In fact, if you look back, human communication media and the ways in which we organize socially have been co-evolving for quite a long time. Humans have lived for much, much longer than the approximately 10,000 years of settled agricultural civilization
A Smart Mobs (Okos tömegek) írásakor kezdtem el a kommunikáció, a média és a kollektív cselekvés kapcsolatáról gondolkodni, és azon kaptam magam, hogy a könyv már kész, de még mindig ezen jár az agyam. Tulajdonképpen, ha visszatekintünk, az ember kommunikációs eszközei, és a társadalmi szerveződésünk együttesen fejlődik már nagyon régóta. Az emberiség sokkal-sokkal régebb óta áll fenn, mint a megközelítőleg 10 000 éves megtelepedett mezőgazdaság.
in small family groups. Nomadic hunters bring down rabbits, gathering food. The form of wealth in those days was enough food to stay alive. But at some point, they banded together to hunt bigger game. And we don't know exactly how they did this, although they must have solved some collective action problems; it only makes sense that you can't hunt mastodons while you're fighting with the other groups.
A nomád vadászok családi közösségekben ejtik el a nyulakat, gyűjtögetik az élelmet. A vagyont azokban az időkben az életben maradáshoz elegendő táplálék jelentette. Egy ponton azonban nagyobb hordákba verődve kezdtek nagyobb falatokra vadászni. Azt nem tudjuk pontosan, hogy csinálták ezt. Pedig ehhez ki kellett dolgozniuk néhány közös cselekvési tervet. Érthető, hisz úgy nem lehet masztodonokra vadászni, ha közben egy másik csoporttal állsz harcban.
And again, we have no way of knowing, but it's clear that a new form of wealth must have emerged. More protein than a hunter's family could eat before it rotted. So that raised a social question that I believe must have driven new social forms. Did the people who ate that mastodon meat owe something to the hunters and their families? And if so, how did they make arrangements? Again, we can't know, but we can be pretty sure that some form of symbolic communication must have been involved.
Ismétlem, nincs ismeretünk róla, de egyértelmű, hogy a vagyon egy új formájának kellett kialakulnia. Több protein halmozódott fel, mint amennyit egy vadász családja el tudott fogyasztani, mielőtt megromlott volna. Felmerült tehát egy társadalmi kérdés, ami véleményem szerint új társadalmi formákhoz vezetett. Azok, akik megették a masztodon húsát, vajon tartoztak a vadászoknak és azok családjának? Ha igen, hogyan állapodtak meg egymással? Hangsúlyozzuk, hogy nem tudhatjuk, mégis biztosak lehetünk afelől, hogy valamiféle szimbolikus kommunikációnak végbe kellett mennie.
Of course, with agriculture came the first big civilizations, the first cities built of mud and brick, the first empires. And it was the administers of these empires who began hiring people to keep track of the wheat and sheep and wine that was owed and the taxes that was owed on them by making marks; marks on clay in that time.
A mezőgazdaság természetesen egyben az első nagy civilizációk, az első városok, az első sárból és téglákból épült birodalmak megjelenését is jelentette. A birodalmak ügyintézői voltak azok, akik elkezdtek embereket alkalmazni a búza-, a juh- és a boradósságok nyomon követésére. Az ezekre kivetett adótartozásokat akkoriban agyagba vésték.
Not too much longer after that, the alphabet was invented. And this powerful tool was really reserved, for thousands of years, for the elite administrators (Laughter) who kept track of accounts for the empires. And then another communication technology enabled new media: the printing press came along, and within decades, millions of people became literate. And from literate populations, new forms of collective action emerged in the spheres of knowledge, religion and politics. We saw scientific revolutions, the Protestant Reformation, constitutional democracies possible where they had not been possible before. Not created by the printing press, but enabled by the collective action that emerges from literacy. And again, new forms of wealth emerged.
Nem sokkal ezután feltalálták az ábécét. Ez a nagy erejű eszköz évezredeken át kizárólag az elit ügyintézőknek volt fenntartva, akik a birodalom elszámolásait könyvelték. Azután egy másik kommunikációs technológia újfajta közvetítést tett lehetővé. Megjelent a nyomtatott sajtó, és néhány évtizeden belül emberek milliói váltak írástudóvá. Az írástudó lakosság pedig a tudás, vallás és politika terén újfajta kollektív cselekvési formákat vezetett be. Megtapasztalhattuk a tudományos forradalmakat, a Protestáns Reformációt, az alkotmányos demokráciát, melyek addig elképzelhetetlenek voltak. Nem a nyomtatott sajtó, hanem az írástudás nyomán létrejött kollektív cselekvés folyományaként. Tehát újfajta vagyoni formák jelentek meg.
Now, commerce is ancient. Markets are as old as the crossroads. But capitalism, as we know it, is only a few hundred years old, enabled by cooperative arrangements and technologies, such as the joint-stock ownership company, shared liability insurance, double-entry bookkeeping.
A kereskedelem ősi dolog. A piacok olyan régiek, mint az országút. Az általunk ismert kapitalizmus csupán néhány száz éves, és közös megállapodások és technológiák révén alakult ki, ahogy a részvénytársaság, a megosztott felelősség biztosítás, a kettős könyvelés is.
Now of course, the enabling technologies are based on the Internet, and in the many-to-many era, every desktop is now a printing press, a broadcasting station, a community or a marketplace. Evolution is speeding up. More recently, that power is untethering and leaping off the desktops, and very, very quickly, we're going to see a significant proportion, if not the majority of the human race, walking around holding, carrying or wearing supercomputers linked at speeds greater than what we consider to be broadband today.
Namost, világos, hogy a technológiák működése az Interneten alapszik. A mindenkivel való összeköttetés korában az asztali számítógépek mindegyike nyomda is egyben, adóvevő állomás, közösségi felület és piactér. Felgyorsul az evolúció. A hatalom a legutóbbi időkben elszabadul és leugrik még az asztali számítógépekről is. Nagyon nagyon hamar eljön az az idő is, amikor jelentős tömeg, akár az emberiség többsége is szuperszámítógépekkel felszerelkezve fog közlekedni, melyek sebessége gyorsabb lesz mint a mai szélessávé.
Now, when I started looking into collective action, the considerable literature on it is based on what sociologists call "social dilemmas." And there are a couple of mythic narratives of social dilemmas. I'm going to talk briefly about two of them: the prisoner's dilemma and the tragedy of the commons.
Amikor elkezdtem kollektív cselekvéssel foglalkozni, láttam, a téma irodalmának jelentős része azon alapszik, amit a szociológusok "társadalmi dilemmának" neveznek. A társadalmi dilemmáknak több mitikus narratívája létezik. Én most konkrétan kettőről fogok beszélni: a fogolydilemmáról és a közlegelők tragédiájáról.
Now, when I talked about this with Kevin Kelly, he assured me that everybody in this audience pretty much knows the details of the prisoner's dilemma, so I'm just going to go over that very, very quickly. If you have more questions about it, ask Kevin Kelly later. (Laughter)
Nos, amikor Kevin Kellyvel beszélgettem erről, biztosított afelől, hogy közönségünkben mindenki jól ismeri a fogolydilemmát. Ezért most csak nagyon nagyon gyorsan végigfutok rajta. Ha van még valamilyen kérdésük, később kérdezzék Kevin Kellyt. (nevetés)
The prisoner's dilemma is actually a story that's overlaid on a mathematical matrix that came out of the game theory in the early years of thinking about nuclear war: two players who couldn't trust each other. Let me just say that every unsecured transaction is a good example of a prisoner's dilemma. Person with the goods, person with the money, because they can't trust each other, are not going to exchange. Neither one wants to be the first one or they're going to get the sucker's payoff, but both lose, of course, because they don't get what they want. If they could only agree, if they could only turn a prisoner's dilemma into a different payoff matrix called an assurance game, they could proceed.
A fogolydilemma egy olyan történet, ami tulajdonképpen telistele van matematikai mátrixokkal, amik az atomháborúval kapcsolatos elgondolások kezdeti éveiben a játékelméletből fejlődtek ki. Lényege, hogy adott két, egymásban nem bízó játékos. Hozzáteszem, hogy minden nem biztonságos tranzakció jó példája a fogolydilemmának. Áruval, pénzzel rendelkező személyek, miután nem bíznak egymásban, nem fognak üzletet kötni. Egyikük sem akar kezdeni, különben vesztesként kerülnek ki a játszmából. De persze végül mindketten veszítenek, mert nem kapják meg, amit akarnak. Ha meg tudnának egyezni, ha át tudnák alakítani a fogolydilemmát egy másik kifizetési mátrixszá, amit biztonsági játéknak neveznek, összejönne nekik.
Twenty years ago, Robert Axelrod used the prisoner's dilemma as a probe of the biological question: if we are here because our ancestors were such fierce competitors, how does cooperation exist at all? He started a computer tournament for people to submit prisoner's dilemma strategies and discovered, much to his surprise, that a very, very simple strategy won -- it won the first tournament, and even after everyone knew it won, it won the second tournament -- that's known as tit for tat.
20 évvel ezelőtt Robert Axelrod a fogolydilemmát annak a biológiai kérdésnek a kifürkészéséhez használta, hogy ha azért maradtunk fenn, mert az őseink annyira kemény versenyzők voltak, akkor hogyan létezik egyáltalán együttműködés? Számítógépes versenyt szervezett fogolydilemma-stratégiák kidolgozásához és nagy meglepetésére arra jutott, hogy egy nagyon nagyon egyszerű stratégia lett a nyerő. Megnyerték vele az első versenyt, és még azután is, hogy mindenkivel megismertették, megnyerte a második versenyt is. Ezt hívják tit-for-tat elméletnek, vagyis a feltételes együttműködés elvének.
Another economic game that may not be as well known as the prisoner's dilemma is the ultimatum game, and it's also a very interesting probe of our assumptions about the way people make economic transactions. Here's how the game is played: there are two players; they've never played the game before, they will not play the game again, they don't know each other, and they are, in fact, in separate rooms. First player is offered a hundred dollars and is asked to propose a split: 50/50, 90/10, whatever that player wants to propose. The second player either accepts the split -- both players are paid and the game is over -- or rejects the split -- neither player is paid and the game is over.
Egy másik gazdasági játék, mely talán nem annyira közismert mint a fogolydilemma, az ultimátum játék. Nagyon érdekes felismerésekre vezet arra vonatkozóan, hogy milyen előítéleteink vannak mások gazdasági ügyleteit illetően. Itt van a játékszabály. Adott két játékos. Még soha nem játszották ezt a játékot. Ezt a játszmát követően sem fogják játszani. Nem ismerik egymást. Különböző szobában vannak. Az első játékosnak száz dollárt ígérnek, és arra kérik, ossza el mondjuk 50/50 vagy 90/10 arányban. Tetszés szerint. A másik játékos ezt vagy elfogadja, mindkét játékosnak fizetnek és vége a játéknak. Vagy elutasítja az osztást. Semelyik játékost nem fizetik, és vége a játéknak.
Now, the fundamental basis of neoclassical economics would tell you it's irrational to reject a dollar because someone you don't know in another room is going to get 99. Yet in thousands of trials with American and European and Japanese students, a significant percentage would reject any offer that's not close to 50/50. And although they were screened and didn't know about the game and had never played the game before, proposers seemed to innately know this because the average proposal was surprisingly close to 50/50.
A neoklasszikus gazdaságtan azt feltételezné, hogy irracionális elutasítani egy dollárt csak azért, mert valaki, akit mi nem ismerünk, egy másik szobában 99-et kap. Mégis, kísérletek ezrei, melyekbe amerikai, európai és japán diákokat vontak be, azt mutatták, hogy az emberek jelentős százaléka visszautasítana egy 50/50-esnél kisebb ajánlatot. Noha egy választófallal el voltak különítve és nem tudtak a játékról, akkor játszották első alkalommal, úgy tűnt, hogy az ajánlók zsigerből tudják ezt, mert az ajánlatok átlaga meglepő mértékben közelített az 50/50-hez.
Now, the interesting part comes in more recently when anthropologists began taking this game to other cultures and discovered, to their surprise, that slash-and-burn agriculturalists in the Amazon or nomadic pastoralists in Central Asia or a dozen different cultures -- each had radically different ideas of what is fair. Which suggests that instead of there being an innate sense of fairness, that somehow the basis of our economic transactions can be influenced by our social institutions, whether we know that or not.
Mindebben az az érdekes, hogy nemrégiben antropológusok azt kezdték vizsgálni, hogyan működik ez a játék más kultúrákban, és nagy meglepetésükre azt tapasztalták, hogy az irtás-égetés technikáján alapuló mezőgazdaság hívei az Amazonas-vidéken, vagy Közép-Ázsia nomád állattenyésztői, vagy egy tucat különböző kultúra - mind radikálisan más fogalommal bírnak arra vonatkozóan, hogy mi igazságos. Ez azt sugallja, hogy valamiféle ösztönös igazságosság megléte helyett a gazdasági ügyleteink alapját társadalmi intézményeink befolyásolhatják, akár tudunk erről, akár nem.
The other major narrative of social dilemmas is the tragedy of the commons. Garrett Hardin used it to talk about overpopulation in the late 1960s. He used the example of a common grazing area in which each person by simply maximizing their own flock led to overgrazing and the depletion of the resource. He had the rather gloomy conclusion that humans will inevitably despoil any common pool resource in which people cannot be restrained from using it.
A másik társadalmi dilemmát a közlegelők tragédiájának példázatával írták le. Garrett Hardin kezdte használni az 1960-as években a túlnépesedés kapcsán. Azzal a példával élt, hogy ha egy közlegelőn minden személy hatalmas nyájat legeltet, túllegeltetés következik be, és a források elapadnak. Arra a borús meglátásra jutott, hogy az emberiség elkerülhetetlenül ki fogja meríteni minden közös készletét, melyek márpedig elengedhetetlenül szükségesek számára.
Now, Elinor Ostrom, a political scientist, in 1990 asked the interesting question that any good scientist should ask, which is: is it really true that humans will always despoil commons? So she went out and looked at what data she could find. She looked at thousands of cases of humans sharing watersheds, forestry resources, fisheries, and discovered that yes, in case after case, humans destroyed the commons that they depended on. But she also found many instances in which people escaped the prisoner's dilemma; in fact, the tragedy of the commons is a multiplayer prisoner's dilemma. And she said that people are only prisoners if they consider themselves to be. They escape by creating institutions for collective action. And she discovered, I think most interestingly, that among those institutions that worked, there were a number of common design principles, and those principles seem to be missing from those institutions that don't work.
Eleonor Ostrom politológus jó tudóshoz méltóan 1990-ben feltette azt az érdekes kérdést, hogy vajon valóban igaz az, hogy az emberek mindig ki fogják meríteni a közjavakat? Elkezdte hát kutatni, milyen adatok állnak rendelkezésére e téren. Ezer meg ezer olyan esetet vizsgált, melyeknél közös vízgyűjtőket, erdészeti erőforrásokat, halkészletet használtak, és azt figyelte meg, hogy igen, az emberek sorjában tették tönkre azokat a közjavakat, amik számunkra az életet jelentették. Ugyanakkor sok olyan esettel is szemben találta magát, melyeknél elkerülték a fogolydilemmát. A közlegelők tragédiája tulajdonképpen egy sokszereplős fogolydilemma. Azt is mondta, hogy az ember csak akkor fogoly, ha magát annak tartja. Azáltal menekül meg, hogy a kollektív cselekvés érdekében intézményeket hoz létre. A legérdekesebb felfedezése véleményem szerint az, hogy a működőképes intézmények ugyanazon tervezési elvek alapján jöttek létre. Ezek a tervezési elvek nem voltak jelen azokban az intézményekben, melyek nem működtek.
I'm moving very quickly over a number of disciplines. In biology, the notions of symbiosis, group selection, evolutionary psychology are contested, to be sure. But there is really no longer any major debate over the fact that cooperative arrangements have moved from a peripheral role to a central role in biology, from the level of the cell to the level of the ecology. And again, our notions of individuals as economic beings have been overturned. Rational self-interest is not always the dominating factor. In fact, people will act to punish cheaters, even at a cost to themselves.
Nagyon gyorsan végigmegyek néhány elven. A biológiában a szimbiózis elve, a szelektivitás, az evolúciós pszichológia biztosan vitatott. Afelől ma azonban már nem folytatnak nagyobb vitát, hogy az együttműködéses megállapodások szerepe a perifériáról a középpontba tolódott a biológiában, a sejt szintjétől kezdve az ökológia szintjéig. Az egyén, mint gazdasági lény fogalma felborult. A racionális önérdek nem mindig domináns tényező. Az az tény, hogy az ember még önmaga kockáztatása árán is, de megbünteti a csalókat.
And most recently, neurophysiological measures have shown that people who punish cheaters in economic games show activity in the reward centers of their brain. Which led one scientist to declare that altruistic punishment may be the glue that holds societies together.
A legújabb neurofiziológiai mérések azt mutatták, hogy azoknak, akik a gazdasági játékokban megbüntetik a csalókat, agyi jutalomközpontja aktívabb. Ez egy tudóst ahhoz a kijelentéshez vezetett, hogy voltaképpen az önzetlen büntetés az az erő, mely a társadalmakat összetartja.
Now, I've been talking about how new forms of communication and new media in the past have helped create new economic forms. Commerce is ancient. Markets are very old. Capitalism is fairly recent; socialism emerged as a reaction to that. And yet we see very little talk about how the next form may be emerging. Jim Surowiecki briefly mentioned Yochai Benkler's paper about open source, pointing to a new form of production: peer-to-peer production. I simply want you to keep in mind that if in the past, new forms of cooperation enabled by new technologies create new forms of wealth, we may be moving into yet another economic form that is significantly different from previous ones.
Arról beszéltem már, hogy a múltban az új kommunikációs formák és az új média hogyan segítették az új gazdasági formák kialakulását. A kereskedelem ősi dolog. A piac is régi találmány. A kapitalizmus meglehetősen új. A szocializmus a kapitalizmusból fejlődött ki, mint arra adott reakció. És mégis, igen kevés szó esik arról, hogy vajon hogyan fog kialakulni a következő forma. Jim Surowiecki röviden megemlítette Yochai Benkler nyílt forráskódról szóló írását, kiemelve a termelés egy új formáját: a peer-to-peer termelést. Egyszerűen arra akarom felhívni a figyelmet, hogy ha a múlt azt példázza, hogy új technológiák által létrehozott új együttműködési formák új vagyoni formákat hoztak létre, akkor elképzelhető, hogy mi most egy új gazdasági forma fele tartunk, amely jelentősen különbözik az előzőektől.
Very briefly, let's look at some businesses. IBM, as you know, HP, Sun -- some of the most fierce competitors in the IT world are open sourcing their software, are providing portfolios of patents for the commons. Eli Lilly -- in, again, the fiercely competitive pharmaceutical world -- has created a market for solutions for pharmaceutical problems. Toyota, instead of treating its suppliers as a marketplace, treats them as a network and trains them to produce better, even though they are also training them to produce better for their competitors. Now none of these companies are doing this out of altruism; they're doing it because they're learning that a certain kind of sharing is in their self-interest.
Vegyünk sorra néhány üzleti vállalkozást. Az IBM, mint tudjuk, a HP, a Sun - az IT világának legmarkánsabb képviselői és konkurensei -- nyílt forráskódú szoftvereket tesznek elérhetővé, szabadalmak egész sorát teszik közzé. Eli Lilly -- a rendkívül kompetitív gyógyszeripar világában -- megteremtette a gyógyszeripari problémákra megoldásokat kínáló piacot. A Toyota ahelyett, hogy beszállítóira piacként tekintene, hálózatként kezeli és hatékonyabb termelésre tanítja be őket, még akkor is, ha ezzel ahhoz is hozzásegítik őket, hogy a konkurensek számára is jobbat állítsanak elő. Ezek a cégek mindezt nem önzetlenségből végzik. Azért csinálják, mert rájöttek arra, hogy bizonyos fokú megosztás a saját érdeküket szolgálja.
Open source production has shown us that world-class software, like Linux and Mozilla, can be created with neither the bureaucratic structure of the firm nor the incentives of the marketplace as we've known them. Google enriches itself by enriching thousands of bloggers through AdSense. Amazon has opened its Application Programming Interface to 60,000 developers, countless Amazon shops. They're enriching others, not out of altruism but as a way of enriching themselves. eBay solved the prisoner's dilemma and created a market where none would have existed by creating a feedback mechanism that turns a prisoner's dilemma game into an assurance game.
A nyílt forráskódú hálózatra való termelés kapcsán rájöttünk, hogy a Linux és a Mozilla világklasszis szoftverei megalkothatóak a cég megszokott bürokratikus felépítése és a piac ösztönző hatása nélkül is. A Google az AdSense-es bloggerek ezrei révén csak gyarapszik. Az Amazon 60 000 fejlesztő és számtalan Amazon üzlet számára nyitotta meg az Alkalmazások Programozó Felületét. Másokat is gyarapítanak, de nem önzetlenségből, hanem azért, hogy közben ők maguk is gazdagodjanak. Az Ebay megoldotta a fogolydilemmát és piacot teremtett ott, ahol egyébként nem alakult volna ki, ha nem hozta volna létre ezt a visszajelzési mechanizmust, ami a fogolydilemmás játékot biztonsági játékká változtatja.
Instead of, "Neither of us can trust each other, so we have to make suboptimal moves," it's, "You prove to me that you are trustworthy and I will cooperate." Wikipedia has used thousands of volunteers to create a free encyclopedia with a million and a half articles in 200 languages in just a couple of years.
Ahelyett, hogy azt mondanák: "nem tudunk megbízni egymásban, így szuboptimális lépésre kényszerülünk," azt mondják, "Mutass fel valamit, ami megbízhatóságod bizonyítja, és akkor együtműködhetünk." A Wikipédia önkéntesek ezreit használta fel egy ingyenesen hozzáférhető enciklopédia létrehozásához, másfélmillió szócikket írtak 200 nyelven mindössze néhány év alatt.
We've seen that ThinkCycle has enabled NGOs in developing countries to put up problems to be solved by design students around the world, including something that's being used for tsunami relief right now: it's a mechanism for rehydrating cholera victims that's so simple to use it, illiterates can be trained to use it. BitTorrent turns every downloader into an uploader, making the system more efficient the more it is used.
Láttuk, hogy a ThinkCycle a világ minden pontjáról származó tervező szakos hallgatók segítségével lehetővé tette a fejlődő országok civil szervezetei számára problémák megoldását, beleértve valami olyat, amit épp most a cunami okozta károk helyreállítására használnak. Ez egy rehidrálási eljárás kolerás betegek számára, ami olyan egyszerű, hogy írástudatlanok is hamar megtanulják a használatát. A BitTorrent minden letöltő internetfelhasználót feltöltővé is tesz, hogy a rendszert a használat fokozásával még hatékonyabbá tegye.
Millions of people have contributed their desktop computers when they're not using them to link together through the Internet into supercomputing collectives that help solve the protein folding problem for medical researchers -- that's Folding@home at Stanford -- to crack codes, to search for life in outer space.
Többmilióan járultak hozzá ahhoz, hogy amikor éppen nem használják asztali számítógépüket, a gépek egymáshoz kapcsolódjanak az interneten és együttesen szuperkompjúterekként protein-folding problémákat oldhattak meg egészségügyi kutatások számára. Ez Stanfordban egy otthoni folding projekt. Kódokat törhettek fel. Élet nyomait kereshették a világűrben.
I don't think we know enough yet. I don't think we've even begun to discover what the basic principles are, but I think we can begin to think about them. And I don't have enough time to talk about all of them, but think about self-interest. This is all about self-interest that adds up to more. In El Salvador, both sides that withdrew from their civil war took moves that had been proven to mirror a prisoner's dilemma strategy.
Nem hinném, hogy eleget tudunk. Szerintem még az alapelveket sem kezdtük el felfedezni. De azt hiszem, elkezdhetnénk gondolkodni rajta. Nincs arra idő, hogy mindről beszéljek. De gondoljunk az önérdekre. Minden csak az önérdekről szól, aminek a végeredménye valami több. El Salvadorban a polgárháborúból visszavonuló mindkét fél olyan lépést tett, mely a fogolydilemma stratégiáját igazolja.
In the U.S., in the Philippines, in Kenya, around the world, citizens have self-organized political protests and get out the vote campaigns using mobile devices and SMS. Is an Apollo Project of cooperation possible? A transdisciplinary study of cooperation? I believe that the payoff would be very big. I think we need to begin developing maps of this territory so that we can talk about it across disciplines. And I am not saying that understanding cooperation is going to cause us to be better people -- and sometimes people cooperate to do bad things -- but I will remind you that a few hundred years ago, people saw their loved ones die from diseases they thought were caused by sin or foreigners or evil spirits.
Az Egyesült Államokbeli Fülöp-szigetek lakói, a kenyaiak, világszerte van a polgároknak önszerveződő politikai ellenállása, szavazást elkerülő kampányai, melyekhez mobiltelefont, SMS-t használnak. Elképzelhető egy Apollo együttműködési Project? Az együttűködés tudományágak közötti tanulmánya? Nagyon megtérülne - azt gondolom. Azt hiszem, itt az ideje annak, hogy feltérképezzük ezt a területet, hogy tudományterületeken átívelve sorra vehessük őket. Nem azt mondom, hogy ha megértjük az együttműködés elveit, akkor attól jobb emberek leszünk. Hiszen rossz cél érdekében is szoktak emberek néha együttműködni. Azt viszont ne feledjük el, hogy néhány évszázaddal ezelőtt az emberek látták, ahogy szeretteik olyan betegségekben halnak meg, amikről azt gondolták, hogy a bűn, az idegenek vagy az ártó szelemek okozzák.
Descartes said we need an entire new way of thinking. When the scientific method provided that new way of thinking and biology showed that microorganisms caused disease, suffering was alleviated. What forms of suffering could be alleviated, what forms of wealth could be created if we knew a little bit more about cooperation? I don't think that this transdisciplinary discourse is automatically going to happen; it's going to require effort. So I enlist you to help me get the cooperation project started. Thank you. (Applause)
Descartes azt mondta, hogy teljesen új gondolkodásmódra van szükség. Amikor a tudományos módszer elhozta az új gondolkodásmódot, és a biológia rámutatott arra, hogy a betegségeket a mikroorganizmnusok okozzák, a szenvedés csökkent. Milyen sokféle szenvedés lenne enyhíthető, milyen sokféle vagyoni formát lehetne teremteni, ha kicsit többet tudnánk az együttműködésről? Azt nem gondolom, hogy ez a transzdiszciplináris diskurzus magától el fog indulni. Erőfeszítésbe kerül majd. Felkérem tehát Önöket, hogy segítsenek nekem elindítani az együttműködési projektet. Köszönöm (Taps)