Today I want to confess something to you, but first of all I'm going to ask you a couple of questions. How many people here have children? And how many of you are confident that you know how to bring up your children in exactly the right way?
Ma be fogok valamit vallani, de előbb pár kérdést teszek föl. Kinek van gyereke önök közül? Ki tudja biztosan, hogyan kell helyesen gyereket nevelni?
(Laughter)
(Nevetés)
OK, I don't see too many hands going up on that second one, and that's my confession, too. I've got three boys; they're three, nine and 12. And like you, and like most parents, the honest truth is I have pretty much no idea what I'm doing. I want them to be happy and healthy in their lives, but I don't know what I'm supposed to do to make sure they are happy and healthy. There's so many books offering all kinds of conflicting advice, it can be really overwhelming. So I've spent most of their lives just making it up as I go along. However, something changed me a few years ago, when I came across a little secret that we have in Britain. It's helped me become more confident about how I bring up my own children, and it's revealed a lot about how we as a society can help all children. I want to share that secret with you today.
Nem sok kezet láttam a magasban a második kérdés után, s egyben ez az én beismerésem. Három fiam van: három, kilenc és 12 évesek. Az az igazság, hogy önökhöz és a legtöbb szülőhöz hasonlóan néha halvány fogalmam sincs, mit tegyek. Szeretném, ha boldogok s egészségesek lennének, de nem tudom, mit kellene tennem, hogy biztosítsam boldogságukat s egészségüket. Könyvek tömkelege kínál egymásnak ellentmondó tanácsokat, csak a fejünket kapkodjuk. A legtöbb dologra menet közben jöttem rá. De valami pár évvel ezelőtt változtatott meg, amikor rábukkantam egy kis brit titokra. Segítségemre volt, hogy magabiztosabb legyek a gyereknevelés kérdésében. Sokat föltárt abból, hogy társadalomként hogyan segíthetünk a gyerekeknek. E titkot ma megosztom önökkel.
For the last 70 years, scientists in Britain have been following thousands of children through their lives as part of an incredible scientific study. There's nothing quite like it anywhere else in the world. Collecting information on thousands of children is a really powerful thing to do, because it means we can compare the ones who say, do well at school or end up healthy or happy or wealthy as adults, and the ones who struggle much more, and then we can sift through all the information we've collected and try to work out why their lives turned out different.
Az utóbbi 70 évben brit tudósok ezernyi gyerek életét követik elképesztő tudományos kutatásuk keretében. Nincs a világon ehhez fogható kutatás. Adatgyűjtés ezernyi gyerekről valóban hatékony dolog, mert összevethetjük azt, aki jól tanult az iskolában, s egészséges vagy boldog vagy gazdag lett azzal, akinek sokkal többet kellett küzdenie, majd gondosan átnézve a begyűjtött adatokat kimunkálhatjuk, miért úgy alakult kinek-kinek a sorsa.
This British study -- it's actually a kind of crazy story. So it all starts back in 1946, just a few months after the end of the war, when scientists wanted to know what it was like for a woman to have a baby at the time. They carried out this huge survey of mothers and ended up recording the birth of nearly every baby born in England, Scotland and Wales in one week. That was nearly 14,000 babies. The questions they asked these women are very different than the ones we might ask today. They sound really old-fashioned now. They asked them things like, "During pregnancy, did you get your full extra ration of a pint of milk a day?" "How much did you spend on smocks, corsets, nightdresses, knickers and brassieres?" And this is my favorite one: "Who looked after your husband while you were in bed with this baby?"
A brit kutatás története észbontó. 1946-ban kezdődött, alig néhány hónappal a háború vége után, mikor a tudósok kíváncsiak voltak a nők gyerekvállaláshoz fűződő véleményére. Nagy kutatást végeztek anyák körében, és majdnem mindenkit számba vettek, aki egy hét alatt Angliában, Skóciában s Walesben született. Közel 14 000 csecsemőt. A föltett kérdések teljesen mások voltak, mint amiket ma kérdeznénk. Ma ódivatúnak hangzanak. Ilyeneket kérdeztek: "Terhessége alatt megkapta-e a napi plusz egy pint tejadagot?", "Mennyi költött kismamaruhára, fűzőre, hálóruhára, bugyira és melltartóra?" Ez a kedvencem: "Gyermekágyas időszaka alatt ki gondoskodott a férjéről?"
(Laughter)
(Nevetés)
Now, this wartime study actually ended up being so successful that scientists did it again. They recorded the births of thousands of babies born in 1958 and thousands more in 1970. They did it again in the early 1990s, and again at the turn of the millennium. Altogether, more than 70,000 children have been involved in these studies across those five generations. They're called the British birth cohorts, and scientists have gone back and recorded more information on all of these people every few years ever since. The amount of information that's now been collected on these people is just completely mind-boggling. It includes thousands of paper questionnaires and terabytes' worth of computer data. Scientists have also built up a huge bank of tissue samples, which includes locks of hair, nail clippings, baby teeth and DNA. They've even collected 9,000 placentas from some of the births, which are now pickled in plastic buckets in a secure storage warehouse. This whole project has become unique -- so, no other country in the world is tracking generations of children in quite this detail. These are some of the best-studied people on the planet, and the data has become incredibly valuable for scientists, generating well over 6,000 academic papers and books. But today I want to focus on just one finding -- perhaps the most important discovery to come from this remarkable study. And it's also the one that spoke to me personally, because it's about how to use science to do the best for our children.
A háborús idők kutatása oly sikeres volt, hogy a tudósok megismételték. 1958-ban följegyezték több ezer csecsemő születését, és 1970-ben újabb ezrekét. Az 1990-es években ezt megismételték, majd 2000-ben újból. Összesen több mint 70 ezer gyereket vontak be a kutatásba, öt nemzedéken keresztül. Brit születési csapatoknak hívták őket. A kutatók vissza-visszatérnek egy-egy csoporthoz, és pár évente plusz információt gyűjtenek róluk. A begyűjtött információ mennyisége egyszerűen szédítő. Ezernyi kérdőívet és terabyte-nyi számítógépes adatot foglal magába. A tudósok óriási szövetminta-bankot is létrehoztak, amely hajtincsekből, levágott körmökből, gyerekfogakból és DNS-ekből áll. Összegyűjtöttek 9 000 méhlepényt is, amelyek most biztonságos raktárakban lévő műanyag edényekben pácolódnak. A projekt példa nélküli, mert nincs még egy ország, amely ilyen részletesen követné gyermeknemzedékek sorsát. Ők a legjobban tanulmányozott emberek közé tartoznak, és adataik a tudósok számára fölbecsülhetetlenül értékesek; több mint 6 000 cikkhez és könyvhöz használták fel őket. De ma csupán egy megállapításra szeretnék koncentrálni, amely a figyelemre méltó kutatás talán legfontosabb eredménye. Az eredmény számomra is sokatmondó, mert rámutat, hogyan hasznosítható a tudomány gyermekeink javára.
So, let's get the bad news out of the way first. Perhaps the biggest message from this remarkable study is this: don't be born into poverty or into disadvantage, because if you are, you're far more likely to walk a difficult path in life. Many children in this study were born into poor families or into working-class families that had cramped homes or other problems, and it's clear now that those disadvantaged children have been more likely to struggle on almost every score. They've been more likely to do worse at school, to end up with worse jobs and to earn less money. Now, maybe that sounds really obvious, but some of the results have been really surprising, so children who had a tough start in life are also more likely to end up unhealthy as adults. They're more likely to be overweight, to have high blood pressure, and then decades down the line, more likely to have a failing memory, poor health and even to die earlier.
A rossz hírrel kezdem. E nagyszerű kutatás talán legfontosabb mondandója ez: ne szüless szegény családba vagy hátrányos helyzetűnek, mert ha ez történik, sokkal valószínűbb, hogy rögös életutad lesz. A kutatásban résztvevők közül sokan szegény családba vagy munkáscsaládba születtek, szűk lakásokba vagy más nehézségekbe. Világos, hogy e hátrányos helyzetű gyerekeknek jó eséllyel majdnem mindenért meg kellett küzdeniük. Rosszabb tanulók voltak, ezért rosszabb állásban kevesebbet kerestek. Ez talán nyilvánvalónak látszik, de van egy pár meglepő eredmény is: aki nehezebben indult az életben, felnőttként valószínűleg rosszabb az egészségi állapota. Valószínűleg túlsúlyosak, magas a vérnyomásuk, s évtizedekkel később gyakoribbak a memóriagondjaik, gyengébb az egészségük, és korábban is halnak meg.
Now, I talked about what happens later, but some of these differences emerge at a really shockingly early age. In one study, children who were growing up in poverty were almost a year behind the richer children on educational tests, and that was by the age of just three. These types of differences have been found again and again across the generations. It means that our early circumstances have a profound influence on the way that the rest of our lives play out. And working out why that is is one of the most difficult questions that we face today.
Arról beszéltem, mi lesz később, de egyes különbségek már megdöbbentően korán jelentkeznek. Az egyik kutatás szerint a szegénységben fölnőtt gyerekek nevelési eredményei majdnem egy évvel elmaradtak a gazdag gyerekekéitől, s ez már hároméves korukra megmutatkozott. Az effajta különbségek visszatérően nemzedékeken át jellemzők. Eszerint gyerekkori körülményeink meghatározó szerepet játszanak későbbi életutunk szempontjából. Annak kiderítése, miért van ez így, napjaink egyik legfontosabb feladata.
So there we have it. The first lesson for successful life, everyone, is this: choose your parents very carefully.
Lássuk! A sikeres élet első szabálya: szüleinket gondosan válasszuk meg.
(Laughter)
(Nevetés)
Don't be born into a poor family or into a struggling family. Now, I'm sure you can see the small problem here. We can't choose our parents or how much they earn, but this British study has also struck a real note of optimism by showing that not everyone who has a disadvantaged start ends up in difficult circumstances. As you know, many people have a tough start in life, but they end up doing very well on some measure nevertheless, and this study starts to explain how.
Ne szülessünk szegény vagy küszködő családba. Biztosan értik, hol itt a bökkenő. Szüleinket nem választhatjuk meg, sem azt, mennyit keressenek, de a brit kutatás optimizmusra is okot ad, mert kiderül belőle, hogy hátrányos kezdetből nem szükségképpen következnek nehéz élethelyzetek. Ismeretes, hogy sokak élete keservesen indul, de kilábalnak a bajokból, és mégiscsak jó életük lesz. A kutatás választ ad a miértre.
So the second lesson is this: parents really matter. In this study, children who had engaged, interested parents, ones who had ambition for their future, were more likely to escape from a difficult start. It seems that parents and what they do are really, really important, especially in the first few years of life.
A második szabály: számít, hogy kik a szüleink. A kutatásba bevont gyerekek – ha szüleik törődők, érdeklődők s fontos nekik gyerekeik érvényesülése –, valószínűbb, hogy túljutnak a hátrányos kezdeten. Tehát a szülők és az, amit tesznek, igen-igen fontos, kiváltképp az első években.
Let me give you an example of that. In one study, scientists looked at about 17,000 children who were born in 1970. They sifted all the mountains of data that they had collected to try to work out what allowed the children who'd had a difficult start in life to go on and do well at school nevertheless. In other words, which ones beat the odds. The data showed that what mattered more than anything else was parents. Having engaged, interested parents in those first few years of life was strongly linked to children going on to do well at school later on. In fact, quite small things that parents do are associated with good outcomes for children. Talking and listening to a child, responding to them warmly, teaching them their letters and numbers, taking them on trips and visits. Reading to children every day seems to be really important, too. So in one study, children whose parents were reading to them daily when they were five and then showing an interest in their education at the age of 10, were significantly less likely to be in poverty at the age of 30 than those whose parents weren't doing those things.
Mondok erre egy példát. Az egyik kutatásban a tudósok 17 ezer, 1970-ben született gyerek adatait nézték át. Tengernyi adatot elemeztek, hogy megtudják, mi okozta, hogy életüket keservesen kezdők később mégiscsak jó iskolai eredményeket érjenek el; azaz, kik hazudtolják meg a papírformát? Az adatok szerint a szülők szerepe kitüntetett. Az első időben törődő, érdeklődő szülők és a későbbi iskolai évek alatt jól tanuló gyerekek között erős összefüggés állapítható meg. A szülők által tett igen apró dolgok is erősen hatnak a gyerekek eredményeire: társalgás a gyerekkel s ráfigyelés, készséges válaszadás, betűk és számok tanítása, közös kirándulások és látogatások. A mindennapi olvasás a gyereknek szintén nagyon fontos. Az egyik kutatás szerint azok, akiknek ötéves korában szüleik naponta olvastak, és tízéves korukban figyelemmel kísérték tanulmányaikat, szignifikánsan ritkábban voltak szegények harmincéves korukban, mint akik szülei nem olvastak nekik.
Now, there are huge challenges with interpreting this type of science. These studies show that certain things that parents do are correlated with good outcomes for children, but we don't necessarily know those behaviors caused the good outcomes, or whether some other factor is getting in the way. For example, we have to take genes into account, and that's a whole other talk in itself.
Nehéz feladat az efféle kutatás értelmezése. A kutatások ugyan kimutatják, hogy a szülők tettei korrelálnak a gyerekek jó eredményeivel, de nem tudjuk, hogy a szülői viselkedés okozza-e a jó eredményeket, vagy valamely más tényező. Pl., számításba kell vennünk a géneket, az pedig már teljesen más ügy.
But scientists working with this British study are working really hard to get at causes, and this is one study I particularly love. In this one, they looked at the bedtime routines of about 10,000 children born at the turn of the millennium. Were the children going to bed at regular times, or did they go to bed at different times during the week? The data showed that those children who were going to bed at different times were more likely to have behavioral problems, and then those that switched to having regular bedtimes often showed an improvement in behavior, and that was really crucial, because it suggested it was the bedtime routines that were really helping things get better for those kids.
De e brit kutatással foglalkozó tudósok tényleg szorgalmasan dolgoznak az okok kiderítésén. Ez a kutatás nekem különösen tetszik. Ebben kb. 10 ezer, 2000 körül született gyerek elalvási szokásait vizsgálták. Rendes időben fekszenek-e le, vagy a hét folyamán eltérő időben? Az adatok kimutatták, hogy akik változó időben kerültek ágyba, nagyobb valószínűséggel volt baj a magatartásukkal, s mikor rendszerességre tértek át, gyakran javult a magatartásuk, ez pedig sorsdöntő, mert arra utal, hogy a lefekvés időpontjának hatása van a gyerekek előmenetelére.
Here's another one to think about. In this one, scientists looked at children who were reading for pleasure. That means that they picked up a magazine, a picture book, a story book. The data showed that children who were reading for pleasure at the ages of five and 10 were more likely to go on in school better, on average, on school tests later in their lives. And not just tests of reading, but tests of spelling and maths as well. This study tried to control for all the confounding factors, so it looked at children who were equally intelligent and from the same social-class background, so it seemed as if it was the reading which really helped those children go on and score better on those school tests later in their lives.
Itt egy másik kutatás, amin érdemes elgondolkozni. A tudósok szívesen olvasó gyerekeket vizsgáltak, azaz, akik képeslapot, képeskönyvet, mesekönyvet olvasnak. Az adatok kimutatták, hogy az 5-10 éves korukban szívesen olvasó gyerekek átlagosan jobb eredményt értek el iskolai dolgozatokban további életük során. Nemcsak szövegértésben, hanem helyesírási és matekdolgozatokban is. A kutatás törekedett kiszűrni a zavaró tényezőket, ezért az egyformán intelligenseket és azonos társadalmi osztályból származókat vetették össze. Úgy látszik, épp az olvasás segített nekik az előmenetelben és jobb dolgozateredmények elérésében életük során.
Now at the start, I said the first lesson from this study was not to be born into poverty or into disadvantage, because those children tend to follow more difficult paths in their lives. But then I said that parenting matters, and that good parenting, if you can call it that, helps children beat the odds and overcome some of those early disadvantages. So wait, does that actually mean, then, that poverty doesn't matter after all? You could argue it doesn't matter if a child is born poor -- as long as their parents are good parents, they're going to do just fine. I don't believe that's true. This study shows that poverty and parenting matter. And one study actually put figures on that, so it looked at children growing up in persistent poverty and how well they were doing at school. The data showed that even when their parents were doing everything right -- putting them to bed on time and reading to them every day and everything else -- that only got those children so far. Good parenting only reduced the educational gap between the rich and poor children by about 50 percent. Now that means that poverty leaves a really lasting scar, and it means that if we really want to ensure the success and well-being of the next generation, then tackling child poverty is an incredibly important thing to do.
Előadásom elején mondtam, hogy az első szabály: ne szülessünk szegény vagy küszködő családba, mert azokra a gyerekekre általában nehezebb sors vár. Majd azt is mondtam, milyen fontos a nevelés s hogy a jó nevelés segíti a gyerekeket a rossz esélyek s bizonyos kezdeti hátrányok leküzdésében. De várjunk csak! Ez azt jelenti, hogy a szegénység semmi szerepet nem játszik? Mondhatják: nem számít, ha a gyerek ugyan szegénynek született, de szülei gondoskodók, s így minden jóra fordul. Nem hiszem, hogy ez igaz. A tanulmány kimutatta, hogy a szegénység s a nevelés számít. Ezt számokkal igazolja az egyik kutatás, amely állandó szegénységben élő gyerekeket vizsgált iskolai előmenetelük tükrében. Az adatok kimutatták, hogy bár a szülők mindent jól csináltak: idejében fektették le őket, naponta olvastak nekik s í.t., ez csak bizonyos mértékig segít. A jó neveltetés csak 50%-kal csökkentette a gazdag és szegény gyerekek közötti oktatási űrt. Eszerint a szegénység tartós sebet hagy maga után, ezért ha a jövő nemzedékének valóban sikert s jólétet szeretnénk biztosítani, akkor a gyerekszegénység elleni küzdelem elsőrendű fontosságú.
Now, what does all this mean for you and me? Are there lessons here we can all take home and use? As a scientist and a journalist, I like to have some science to inform my parenting ... and I can tell you that when you're shouting at your kids to go to bed on time, it really helps to have the scientific literature on your side.
Mit jelent ez mindannyiunk számára? Milyen hasznosítható tanulságot szűrhetünk le? Tudósként és újságíróként szeretem fölhasználni a tudományt a nevelésben... és higgyék el, mikor rászólnak a gyerekre, hogy ideje lefeküdni, nem árt, ha kéznél van némi szakirodalom.
(Nevetés)
(Laughter)
Nem lenne jó azt hinni,
And wouldn't it be great to think that all we had to do to have happy, successful children was to talk to them, be interested in their future, put them to bed on time, and give them a book to read? Our job would be done.
hogy gyerekeink sikeréhez és boldogságához elég, ha beszélgetünk velük, törődünk jövőjükkel, idejében lefektetjük őket, s olvasnivalót adunk a kezükbe? Ezzel mindent megtettünk?
Now, as you can imagine, the answers aren't quite as simple as that. For one thing, this study looks at what happens to thousands and thousands of children on average, but that doesn't necessarily say what will help my child or your child or any individual child. In the end, each of our children is going to walk their own path, and that's partly defined by the genes they inherit and of course all the experiences they have through their lives, including their interactions with us, their parents.
Nyilván sejtik, hogy a válasz nem ennyire egyszerű. Egyrészt, a kutatás eredményei általában több ezer gyerekről szólnak, de nem mondja meg, mi segít az én gyerekemnek vagy az önének vagy más valakiének. Végtére is, minden gyerek a saját útját járja, és az utat részben az öröklött gének határozzák meg, és persze a gyerekek által megszerzett élettapasztalat, beleértve velünk s szüleivel létrejött kölcsönhatást.
I will tell you what I did after I learned all this. It's a bit embarrassing. I realized I was so busy working, and ironically, learning and writing about this incredible study of British children, that there were days when I hardly even spoke to my own British children. So at home, we introduced talking time, which is just 15 minutes at the end of the day when we talk and listen to the boys. I try better now to ask them what they did today, and to show that I value what they do at school. Of course, I make sure they always have a book to read. I tell them I'm ambitious for their future, and I think they can be happy and do great things. I don't know that any of that will make a difference, but I'm pretty confident it won't do them any harm, and it might even do them some good.
Elmondom, mit tettem ezek ismeretében. Az ügy kissé kínos. Rájöttem: annyit dolgozom, és a sors fintora, tanulok és írok erről az elképesztő brit gyerekkutatásról, hogy volt nap, amikor alig tudtam beszélni saját brit gyerekeimmel. Ezért otthon bevezettük a beszélgetőidőt, ami végül is csak 15 perc, amikor társalgunk a fiainkkal. Igyekszem megtudni, mi történt aznap, és kimutatom, hogy értékelem iskolai munkájukat. Gondoskodom róla, hogy mindig legyen olvasnivalójuk. Tudtukra adom, hogy szívemen viselem jövőjüket, hiszem, hogy boldogok lesznek, s nagy dolgokat visznek véghez. Nem tudom, ezek közül minek lesz jelentősége, de elég biztos vagyok, hogy kárukra nem lesz, és talán még jót is tesz nekik.
Ultimately, if we want happy children, all we can do is listen to the science, and of course, listen to our children themselves.
Végtére, ha boldog gyerekeket szeretnénk, csak annyit tehetünk, hogy figyelünk a tudományra, és persze, figyelünk gyerekeinkre is.
Thank you.
Köszönöm.