In 1982, a young nurse was suffering from severe, unrelenting depression. She couldn’t work, socialize, or even concentrate well enough to read the newspaper.
1982-ben egy fiatal nővér súlyos, szűnni nem akaró depressziótól szenvedett. Nem tudott dolgozni, társaságba járni, és még koncentrálni sem eléggé, hogy elolvassa az újságot.
One treatment changed everything. After two courses of electroconvulsive therapy, or ECT, her symptoms lifted. She went back to work, then on to graduate school, where she earned high grades. At first, she talked openly about her life changing treatment. But as she realized many people had an extremely negative impression of ECT, she stopped sharing her experience.
Egy kezelés mindent megváltoztatott. Két elektrosokk-terápiás kezelés, más néven ECT után a tünetei megszűntek. Visszament dolgozni, majd egyetemre ment, ahol kiváló jegyeket kapott. Eleinte nyíltan beszélt az életét megváltoztató kezelésről. De amikor rájött, hogy sokaknak rendkívül negatív benyomása van az ECT-ről, többé már nem osztotta meg tapasztalatait.
ECT carried a deep stigma, leftover from a history that bears little resemblance to the modern procedure. The therapy was first used in medicine in 1938. In its early years, doctors administered a strong electrical current to the brain, causing a whole-body seizure during which patients might bite their tongues or even break bones. Modern ECT is very different. While a patient is under general anesthesia, electrodes deliver a series of mild electrical pulses to the brain. This causes huge numbers of neurons to fire in unison: a brief, controlled seizure. A muscle relaxant keeps spasms from spreading to the rest of his body. The only physical indication of the electricity flooding the brain is a twitching foot. The treatment lasts for about a minute, and most patients are able to resume normal activities about an hour after each session.
Az ECT mély stigmát hordozott, mely korábbról maradt meg, és valójában kevés köze van a mai beavatkozáshoz. A terápiát először 1938-ban használták az orvoslásban. Az első pár évben az orvosok erős elektromos áramot vezettek az agyba, amivel az egész testre kiterjedő rohamot idéztek elő, melynek során a páciensek gyakran megharapták nyelvüket, vagy csonttörést szenvedtek el. A mai ECT nagyon más. Miközben a páciens altatásban van, elektródákkal egy sor enyhe elektromos impulzust juttatnak az agyába. Ennek hatására rengeteg neuron lép egyszerre működésbe, és egy rövid, kontrollált roham alakul ki. Izomlazítóval érik el, hogy a görcsök ne terjedjenek át a test többi részére. A lábrángatózás az egyetlen fizikai jele, hogy az agyat elárasztja az elektromosság. A kezelés kb. egy percig tart, és a legtöbb páciens
ECT is commonly used to treat severe cases of major depression or bipolar disorder in patients who haven’t responded to other therapies, or who have had adverse reactions to medication. Half or more of those who undergo treatment experience an improvement in their symptoms.
kb. egy órával a kezelés után vissza is tér szokásos tevékenységeihez. A depresszió és a bipoláris zavar súlyos eseteit gyakran kezelik ECT-vel olyan betegeknél, akiknél más terápiák nem működtek, vagy akiknél a gyógyszer mellékhatásokat okozott. A kezelésen átesők több mint fele tapasztal javulást tüneteiben.
Most patients treated with ECT have two or three sessions per week for several weeks. Some begin to notice an improvement in their symptoms after just one session, while others take longer to respond. Patients often continue less frequent treatments for several months to a year, and some need occasional maintenance sessions for the rest of their lives.
A legtöbb beteg pár héten át heti két-három ECT kezelésen esik át. Van, aki már egy kezelés után javulást tapasztal tüneteiben, mások később reagálnak. Gyakori, hogy a páciensek pár hónapig vagy egy évig kapnak még kezeléseket, néhányuknak pedig életük végéig szükségük van fenntartó kezelésekre.
Modern ECT is much safer than it used to be, but patients can still experience side effects. They may feel achy, fatigued, or nauseated right after treatment. Some have trouble remembering what happened right before a session— for example, what they had for dinner the previous evening. Rarely, they might have trouble remembering up to weeks and months before. For most patients, this memory loss does improve over time.
A mai ECT sokkal biztonságosabb, mint elődje, de a betegek még mindig tapasztalhatnak mellékhatásokat. Közvetlenül a kezelés után érezhetnek fájdalmat, kimerültséget és hányingert. Néhányan nem emlékeznek, mi történt közvetlenül a kezelés előtt, például, hogy mit vacsoráztak előző este. Ritkán előfordul, hogy a megelőző hetekre vagy hónapokra nem emlékeznek. A legtöbb betegnél idővel enyhül az emlékezetkiesés.
What's fascinating is that despite its proven track record, we still don't know exactly why ECT works. Neurons in the brain communicate via electrical signals, which influence our brain chemistry, contributing to mood and behavior. The flood of electrical activity sparked by ECT alters that chemistry. For example, ECT triggers the release of certain neurotransmitters, molecules that help carry signals between neurons and influence mental health. ECT also stimulates the flow of hormones that may help reduce symptoms of depression. Interestingly, ECT maintenance works better when paired with medication, even in patients who were resistant to medication before. As we come to a better understanding of the brain, we’ll likely be able to make ECT even more effective.
Érdekes, hogy kimutatott eredményei ellenére még mindig nem tudjuk pontosan, miért működik az ECT. Az agy neuronjai elektromos jelekkel kommunikálnak, ami befolyásolja az agy kémiáját, és így hat a viselkedésre és a hangulatra. Az elektromos aktivitás, mellyel az ECT elárasztja az agyat, hat a kémiára. Például az ECT hatására felszabadulnak bizonyos ingerületátvivő anyagok: e molekulák közvetítenek a neuronok között, és kihatnak a mentális egészségre. Az ECT serkenti olyan hormonok áramlását, melyek enyhíthetik a depresszió tüneteit. Érdekes, hogy az ECT kezelés hatásosabb, ha gyógyszeres kezeléssel párosul, még a korábban gyógyszerekre nem reagáló betegeknél is. Ahogy egyre jobban megismerjük az agyat, hatékonyabbá tehetjük az ECT kezelést.
In 1995, more than a decade after her first course of ECT, the nurse decided to publish an account of her experience. Because of the stigma surrounding the treatment, she worried that doing so might negatively impact her personal and professional life, but she knew ECT could make a difference for patients when all else failed. Though misperceptions about ECT persist, accounts like hers have helped make doctors and patients alike aware of the treatment’s life changing potential.
1995-ben, több mint egy évtizeddel első ECT kezelése után, a nővér úgy döntött, megjelenteti élménybeszámolóját. A kezelést övező stigma miatt attól tartott, hogy ennek negatív hatása lesz a magánéletére és a munkájára, de tudta, hogy az ECT változást hozhat azoknak, akiknél semmi más nem használt. Bár továbbra is tévesen ítélik meg az ECT-t, az övéhez hasonló beszámolók segítettek orvosoknak és betegeknek is felismerni, hogy a kezelés életet megváltoztató esélyt jelent.