I was recently traveling in the Highlands of New Guinea, and I was talking with a man who had three wives. I asked him, "How many wives would you like to have?" And there was this long pause, and I thought to myself, "Is he going to say five? Is he going to say 10? Is he going to say 25?" And he leaned towards me and he whispered, "None."
Nemrég Új-Guinea hegyeiben utazgatva beszélgettem egy férfival, akinek 3 felesége volt. Megkérdeztem: "Hány feleséget szeretne?" Hosszasan hallgatott, én pedig eltűnődtem: "Ötöt fog mondani? Talán tízet? Vagy 25-öt?" Hozzám hajolt, és suttogva közölte: "Egyet sem."
(Laughter)
(Nevetés)
Eighty-six percent of human societies permit a man to have several wives: polygyny. But in the vast majority of these cultures, only about five or ten percent of men actually do have several wives. Having several partners can be a toothache. In fact, co-wives can fight with each other, sometimes they can even poison each other's children. And you've got to have a lot of cows, a lot of goats, a lot of money, a lot of land, in order to build a harem.
A társadalmak 86%-a megengedi, hogy a férfiaknak több feleségük legyen: ez a poliginia, a többnejűség. Ám e kultúrák zömében csupán a férfiak 5-10%-ának van több felesége. A több feleség bajjal járhat. Csakugyan, a feleségek esetleg civakodhatnak, néha megmérgezik egymás gyerekeit, sok tehénre, sok kecskére, sok pénzre, sok földre van szükség, hogy valaki háremet tartson.
We are a pair-bonding species. Ninety-seven percent of mammals do not pair up to rear their young; human beings do. I'm not suggesting that we're not -- that we're necessarily sexually faithful to our partners. I've looked at adultery in 42 cultures, I understand, actually, some of the genetics of it, and some of the brain circuitry of it. It's very common around the world, but we are built to love.
Párunkhoz ragaszkodó faj vagyunk. Az emlősök 97%-a nem él párosan, hogy fölnevelje kicsinyét, de az ember igen. Nem keltem azt a látszatot, hogy szükségképpen szexuálisan hűek vagyunk társunkhoz. 42 kultúra házasságtörési szokásait vizsgáltam, értem, hogy ennek bizonyos genetikai, bizonyos agyberendezkedési okai vannak. Ez nagyon elterjedt világszerte, de a mi lényegünk a szeretet.
How is technology changing love? I'm going to say almost not at all. I study the brain. I and my colleagues have put over 100 people into a brain scanner -- people who had just fallen happily in love, people who had just been rejected in love and people who are in love long-term. And it is possible to remain "in love" long-term. And I've long ago maintained that we've evolved three distinctly different brain systems for mating and reproduction: sex drive, feelings of intense romantic love and feelings of deep cosmic attachment to a long-term partner. And together, these three brain systems -- with many other parts of the brain -- orchestrate our sexual, our romantic and our family lives.
Hogyan változtatja meg a technológia a szeretetet? Kijelenthetem, hogy sehogy. Agyakat vizsgálok. Munkatársaimmal együtt több mint 100 alany agyát szkenneltük be, olyanokét, akik épp most estek boldog szerelembe, olyanokét, akiket épp most hagytak el, és tartós szerelemben élőkét is. Lehetséges tartósan szerelemben élni. Régóta úgy tartom, hogy három, élesen eltérő párzási és szaporodási agyi rendszer fejlődött ki szexuális ösztön, az erősen romantikus szerelem érzése és a mély kozmikus ragaszkodás a tartós társhoz. Ez a 3 agyi rendszer sok más agyterülettel együtt hangszereli a szexuális, romantikus és családi életünket.
But they lie way below the cortex, way below the limbic system where we feel our emotions, generate our emotions. They lie in the most primitive parts of the brain, linked with energy, focus, craving, motivation, wanting and drive. In this case, the drive to win life's greatest prize: a mating partner. They evolved over 4.4 million years ago among our first ancestors, and they're not going to change if you swipe left or right on Tinder.
De ezek az agykéreg alatt, a határkérgi rendszer alatt vannak, amelyben érzelmeink keletkeznek. Ezek az agy legősibb, energiával, vágyakkal, törekvésekkel és ösztönökkel teli részében vannak. Ez esetben az ösztön célja elnyerni az élet legnagyobb jutalmát: partnert a párosodáshoz. Kb. 4,4 millió éve fejlődtek ki első őseinkben, és nem fognak változni attól, hogy jobbra vagy balra húzod a Tinderen.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
There's no question that technology is changing the way we court: emailing, texting, emojis to express your emotions, sexting, "liking" a photograph, selfies ... We're seeing new rules and taboos for how to court. But, you know -- is this actually dramatically changing love? What about the late 1940s, when the automobile became very popular and we suddenly had rolling bedrooms?
Nem vitás, hogy a technológia változtat udvarlási módszereinken: ímélezés, SMS-ezés, érzelmek kifejezésére az emodzsik, szextelés, fényképek lájkolása, szelfik... Az udvarlásra vonatkozó új szabályokkal találkozunk. De ezek változtatnak-e lényegesen a szerelmen? Vegyük pl. a 40-es évek végét, amikor a kocsik igen népszerűvé váltak, és hirtelen megjelentek a gördülő hálószobák.
(Laughter)
(Nevetés)
How about the introduction of the birth control pill? Unchained from the great threat of pregnancy and social ruin, women could finally express their primitive and primal sexuality.
Mit tartsunk a fogamzásgátló tabletta bevezetéséről? Lerázva a teherbe esés és a társadalmi bukás fenyegetését, a nők végre kifejezést adhattak ősi szexualitásuknak.
Even dating sites are not changing love. I'm Chief Scientific Advisor to Match.com, I've been it for 11 years. I keep telling them and they agree with me, that these are not dating sites, they are introducing sites. When you sit down in a bar, in a coffee house, on a park bench, your ancient brain snaps into action like a sleeping cat awakened, and you smile and laugh and listen and parade the way our ancestors did 100,000 years ago. We can give you various people -- all the dating sites can -- but the only real algorithm is your own human brain. Technology is not going to change that.
Még a randioldalak sem változtatnak a szerelmen. A Match.com tudományos főtanácsadója vagyok. Már 11 éve. Azt hangoztatom, és ott egyetértenek velem, hogy ezek nem randioldalak: ezek ismerkedő oldalak. Ha beülünk egy bárba, egy presszóba vagy a téren leülünk a padra, ősi agyunk hirtelen akcióba lendül, mint egy fölriadt macska. Mosolygunk, nevetünk és figyelünk és úgy hivalkodunk, mint őseink tették 100 ezer évvel ezelőtt. Ajánlhatunk önöknek különböző személyeket – ezt teszik a randioldalak –, de az egyetlen jó algoritmus a saját agyunk. Ezen a technológia nem fog változtatni.
Technology is also not going to change who you choose to love. I study the biology of personality, and I've come to believe that we've evolved four very broad styles of thinking and behaving, linked with the dopamine, serotonin, testosterone and estrogen systems. So I created a questionnaire directly from brain science to measure the degree to which you express the traits -- the constellation of traits -- linked with each of these four brain systems. I then put that questionnaire on various dating sites in 40 countries. Fourteen million or more people have now taken the questionnaire, and I've been able to watch who's naturally drawn to whom.
Azon sem változtat, kit fogadunk majd kegyeinkbe. Személyiségbiológiával foglalkozom, és arra jutottam, hogy 4 alapvető gondolkodási és viselkedési stílust fejlesztettünk ki, ezek a dopamin-, szerotonin-, tesztoszteron- és ösztrogénrendszerekhez kötődnek. Összeállítottam egy idegtudományi kérdőívet a jellemzők mérésére, a jellemzőegyüttes mérésére, amelyek e 4 agyi rendszerhez köthetők. Majd fölraktam a kérdőívet 40 ország különböző randioldalára. Legalább 14 milliónyian töltötték ki a kérdőívet, és így megfigyelhettem, ki kihez vonzódik.
And as it turns out, those who were very expressive of the dopamine system tend to be curious, creative, spontaneous, energetic -- I would imagine there's an awful lot of people like that in this room -- they're drawn to people like themselves. Curious, creative people need people like themselves. People who are very expressive of the serotonin system tend to be traditional, conventional, they follow the rules, they respect authority, they tend to be religious -- religiosity is in the serotonin system -- and traditional people go for traditional people. In that way, similarity attracts. In the other two cases, opposites attract. People very expressive of the testosterone system tend to be analytical, logical, direct, decisive, and they go for their opposite: they go for somebody who's high estrogen, somebody who's got very good verbal skills and people skills, who's very intuitive and who's very nurturing and emotionally expressive. We have natural patterns of mate choice. Modern technology is not going to change who we choose to love.
Kiderül, hogy akiknél uralkodó a dopaminrendszer, ők többnyire kíváncsiak, alkotók, természetesek, energetikusok; – képzelem, hány ilyen ember ül itt a teremben –, ők a hasonszőrűekhez vonzódnak. A kíváncsi és alkotó embereknek olyanok kellenek, mint ők maguk. Akiknél a szerotoninrendszer teng túl, jellemzően hagyomány- és szabálykövetők, ők tekintélytisztelők, többnyire vallásosak – a vallásosság része a szerotoninrendszernek –, a hagyománytisztelők a hagyománytisztelőket keresik. A hasonlóság vonz. A másik két esetben az ellentétek vonzanak. Akikre a tesztoszteronrendszer a jellemző, jobbára elemző, logikus, közvetlen és határozott típusúak, ők az ellentétüket keresik: olyanokat, akiknél magas az ösztrogénszint, akiknek nagyon jó a beszélőkéjük, akik tudnak bánni az emberekkel, akiknek jó a megérzésük, gondoskodók és érzelmileg gazdagok. A párválasztásról vannak természetes mintáink. A modern technológia nem hoz változást abban, kit szeretünk majd.
But technology is producing one modern trend that I find particularly important. It's associated with the concept of paradox of choice. For millions of years, we lived in little hunting and gathering groups. You didn't have the opportunity to choose between 1,000 people on a dating site. In fact, I've been studying this recently, and I actually think there's some sort of sweet spot in the brain; I don't know what it is, but apparently, from reading a lot of the data, we can embrace about five to nine alternatives, and after that, you get into what academics call "cognitive overload," and you don't choose any.
De a technológia olyan modern tendenciát hoz létre, amelyet különösen fontosnak tartok. Ez a választási paradoxon fogalmához kapcsolódik. Több millió éven keresztül vadászó-gyűjtögető csoportocskákban éltünk. Nem volt lehetőségünk a randioldal 1 000 jelöltje közül választani. Az utóbbi időben ezt tanulmányozom. Azt hiszem, hogy agyunkban van valamilyen kitüntetett hely. Nem tudom, mi az, de az adatokból kiolvashatóan kb. 5-9 változattal vagyunk képesek egyidejűleg foglalkozni, aztán beáll, amit a tudósok kognitív túlterhelésnek hívnak. Többet ekkor már nem vállalunk be.
So I've come to think that due to this cognitive overload, we're ushering in a new form of courtship that I call "slow love." I arrived at this during my work with Match.com. Every year for the last six years, we've done a study called "Singles in America." We don't poll the Match population, we poll the American population. We use 5,000-plus people, a representative sample of Americans based on the US census.
Úgy vélem, hogy a kognitív túlterhelés miatt az udvarlás új korszakába lépünk; ezt én lassú szerelemnek hívom. Erre a Match.commal végzett munkám során jöttem rá. Az utóbbi 6 évben minden esztendőben elvégeztük a "Szinglik Amerikában" c. kutatásunkat. Nem a Match populációját kérdeztük le, hanem az amerikai népességet. Mintánk több mint 5 000 fős volt, az amerikaiak reprezentatív mintája, amely az USA népszámlálásán alapult.
We've got data now on over 30,000 people, and every single year, I see some of the same patterns. Every single year when I ask the question, over 50 percent of people have had a one-night stand -- not necessarily last year, but in their lives -- 50 percent have had a friends with benefits during the course of their lives, and over 50 percent have lived with a person long-term before marrying. Americans think that this is reckless. I have doubted that for a long time; the patterns are too strong. There's got to be some Darwinian explanation -- Not that many people are crazy.
Több mint 30 ezer fő adatait vizsgáltuk, és minden évben ugyanazt a mintázatot tapasztaltuk. Minden évben, amikor fölteszem a kérdést, kiderül, hogy több mint 50%-uknak volt egyéjszakás kalandja. Nem biztos, hogy tavaly, hanem élete során; 50%-uknak volt már semmire sem kötelező kapcsolata az élete során, és több mint 50%-uk élt együtt hosszasan valakivel házassága előtt. Az amerikaiak szerint ennek oka a felelőtlenség. Sokáig kételkedtem benne: a mintázat túl egyértelmű. Kell lennie rá valami darwini magyarázatnak. Nem annak, hogy sok a hülye.
And I stumbled, then, on a statistic that really came home to me. It was a very interesting academic article in which I found that 67 percent of singles in America today who are living long-term with somebody, have not yet married because they are terrified of divorce. They're terrified of the social, legal, emotional, economic consequences of divorce. So I came to realize that I don't think this is recklessness; I think it's caution. Today's singles want to know every single thing about a partner before they wed. You learn a lot between the sheets, not only about how somebody makes love, but whether they're kind, whether they can listen and at my age, whether they've got a sense of humor.
Aztán rábukkantam egy statisztikára, amitől leesett a tantusz. A tudományos cikk arról szólt, hogy a mai amerikai szinglik 67%-a, aki már régóta együtt él valakivel, azért nem házasodott meg, mert tart a válástól. Meg vannak rémülve a válás társadalmi, jogi, érzelmi és gazdasági következményeitől. Rájöttem, hogy az oka nem a felelőtlenség. Inkább az óvatosság. A mai szinglik mindent tudni akarnak a társukról, mielőtt összeházasodnának. Sok minden kiderül az ágyban; nemcsak az, ki hogyan szeretkezik, hanem az is, hogy gyengéd-e, figyelmes-e, korombeli-e és van-e humorérzéke.
(Laughter)
(Nevetés)
And in an age where we have too many choices, we have very little fear of pregnancy and disease and we've got no feeling of shame for sex before marriage, I think people are taking their time to love.
Abban a korban, amikor dúskálunk a lehetőségekben, nemigen félünk a terhességtől és a betegségtől, és nincs szégyenérzetünk a házasság előtti szex miatt, azt hiszem, az emberek időt fordítanak a szeretetre.
And actually, what's happening is, what we're seeing is a real expansion of the precommitment stage before you tie the knot. Where marriage used to be the beginning of a relationship, now it's the finale. But the human brain --
Azt látjuk, hogy meghosszabbodik az elköteleződés előtti időszak. Egykor a házasság a kapcsolat kezdete volt, most pedig a fináléja. De az emberi agy
(Laughter)
(Nevetés)
The human brain always triumphs, and indeed, in the United States today, 86 percent of Americans will marry by age 49. And even in cultures around the world where they're not marrying as often, they are settling down eventually with a long-term partner.
De az emberi agy mindig diadalt ül, így is van: ma az USA-ban a lakosság 86%-a 49 éves koráig megházasodik. Még azokban a kultúrákban is, ahol nem ily gyakran házasodnak, végül lecövekelnek a társuk mellett, akivel régóta élnek együtt.
So it began to occur to me: during this long extension of the precommitment stage, if you can get rid of bad relationships before you marry, maybe we're going to see more happy marriages. So I did a study of 1,100 married people in America -- not on Match.com, of course -- and I asked them a lot of questions. But one of the questions was, "Would you re-marry the person you're currently married to?" And 81 percent said, "Yes."
Az jutott az eszembe: ha az elköteleződés hosszú időszaka alatt, még házasság előtt megszabadulhatunk a rossz kapcsolatoktól, talán több boldog házasság lesz. Végeztem egy kutatást az USA-ban 1 100 házas emberrel, nyilván nem a Match.-comon, s jó pár kérdést föltettem nekik. Az egyik ez volt: "Összeházasodna-e újból a mostani házastársával?" 81%-uk igennel válaszolt.
In fact, the greatest change in modern romance and family life is not technology. It's not even slow love. It's actually women piling into the job market in cultures around the world. For millions of years, our ancestors lived in little hunting and gathering groups. Women commuted to work to gather their fruits and vegetables. They came home with 60 to 80 percent of the evening meal. The double-income family was the rule. And women were regarded as just as economically, socially and sexually powerful as men.
A legnagyobb változást a modern románcban és a családi életben nem a technológia jelenti. Még csak nem is a lassú szerelem. A nők az egész világon, minden kultúrában bekerülnek a munkaerőpiacra. Évmilliók alatt őseink vadászó-gyűjtögető csoportocskákban éltek. A nők ingáztak a munkába, hogy begyűjtsék a zöldség-gyümölcsöt. 60-80%-uk hazahordta a vacsorát. A kétkeresős család volt a szabály. A nőket gazdasági, társadalmi és szexuális szempontból a férfiakkal egyenlő hatalmúnak tartották.
Then the environment changed some 10,000 years ago, we began to settle down on the farm and both men and women became obliged, really, to marry the right person, from the right background, from the right religion and from the right kin and social and political connections. Men's jobs became more important: they had to move the rocks, fell the trees, plow the land. They brought the produce to local markets, and came home with the equivalent of money.
De úgy 10 ezer éve a helyzet megváltozott, kezdtünk tanyákon letelepedni, és mind a férfiaknak, mind a nőknek kötelezővé vált jó családi hátterű, egyazon vallású, kellő rokonságú, társadalmi és politikai kötődésű személlyel összeházasodniuk. A férfi munkája vált fontosabbá: sziklát görgetett, fát döntött, szántott. Ő hordta piacra a terményeket, hozta az értük kapott pénzt.
Along with this, we see a rise of a host of beliefs: the belief of virginity at marriage, arranged marriages -- strictly arranged marriages -- the belief that the man is the head of the household, that the wife's place is in the home and most important, honor thy husband, and 'til death do us part. These are gone. They are going, and in many places, they are gone.
Ezzel egyidejűleg rengeteg hiedelem jelenik meg, a házasságkötés-kori szüzesség hiedelme, érdekházasságok, szigorú érdekházasságok, az a hiedelem, hogy a férfi a ház ura, hogy a nőnek otthon a helye, és legfőképpen: tiszteld férjedet, míg a halál tőle el nem választ. Ez már a múlté. Ezek elavulóban vannak, de sok helyen már elavultak.
We are right now in a marriage revolution. We are shedding 10,000 years of our farming tradition and moving forward towards egalitarian relationships between the sexes -- something I regard as highly compatible with the ancient human spirit.
Jelenleg a házasság forradalmát éljük. Eltűnik 10 000 év gazdálkodási hagyománya, és a nemi egyenlőség felé haladunk; szerintem ez nagyon összefér az ókori emberi szellemmel.
I'm not a Pollyanna; there's a great deal to cry about. I've studied divorce in 80 cultures, I've studied, as I say, adultery in many -- there's a whole pile of problems. As William Butler Yeats, the poet, once said, "Love is the crooked thing." I would add, "Nobody gets out alive."
Nem vagyok hurráoptimista, sok minden nincs rendjén. 80 kultúrában vizsgáltam a válást. Sokban tanulmányoztam a házasságtörést, rengeteg zűr van vele. A költő William Butler Yeats ezt írta: "A szerelem csalárd dolog". Hozzáfűzném: "Élve senki nem ússza meg".
(Laughter)
(Nevetés)
We all have problems. But in fact, I think the poet Randall Jarrell really sums it up best. He said, "The dark, uneasy world of family life -- where the greatest can fail, and the humblest succeed."
Mindannyiunknak vannak gondjaink. De talán a költő Randall Jarrell foglalta össze ezt a legjobban: "A családi élet nehéz, sötét világa, ahol a legnagyobbak elbukhatnak, és a legalázatosabbak sikert aratnak."
But I will leave you with this: love and attachment will prevail, technology cannot change it. And I will conclude by saying any understanding of human relationships must take into account one the most powerful determinants of human behavior: the unquenchable, adaptable and primordial human drive to love.
De búcsúzóul ezt mondom: a szerelem és a ragaszkodás győzedelmeskedik, ezen a technológia nem változtat. Zárásként azt mondom: bármely emberi kapcsolat megértése nem hagyhatja figyelmen kívül az emberi viselkedés egyik legerősebb elemét: az olthatatlan, alkalmazkodó és ősi szeretetvágyat.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Kelly Stoetzel: Thank you so much for that, Helen. As you know, there's another speaker here with us that works in your same field. She comes at it from a different perspective. Esther Perel is a psychotherapist who works with couples. You study data, Esther studies the stories the couples tell her when they come to her for help. Let's have her join us on the stage. Esther?
Kelly Stoetzel: Nagyon köszönjük, Helen. Nyilván tudod, itt van egy másik előadónk is, aki ugyane témával foglalkozik. Más szempontból vizsgálódik. Esther Perel párokkal foglalkozó pszichoterapeuta. Te adatokat elemzel, Esther a hozzá segítségért forduló párok elmondott történeteit elemzi. Kérlek, hogy gyere a színpadra, Esther!
(Applause)
(Taps)
So Esther, when you were watching Helen's talk, was there any part of it that resonated with you through the lens of your own work that you'd like to comment on?
Esther, Helen előadásának hallgatása közben volt-e olyan rész, mely munkáddal összefüggésben megragadott, és amihez megjegyzést fűznél?
Esther Perel: It's interesting, because on the one hand, the need for love is ubiquitous and universal. But the way we love -- the meaning we make out of it -- the rules that govern our relationships, I think, are changing fundamentally.
Esther Perel: Ez érdekes, mert egyfelől a szeretetigény mindenütt jelenlevő, általános. De ahogy szeretünk, amilyen értelmet adunk neki, a kapcsolatunkat irányító szabályok alapvető változáson mennek át.
We come from a model that, until now, was primarily regulated around duty and obligation, the needs of the collective and loyalty. And we have shifted it to a model of free choice and individual rights, and self-fulfillment and happiness. And so, that was the first thing I thought, that the need doesn't change, but the context and the way we regulate these relationships changes a lot.
Az eddigi modellt elsősorban az engedelmesség és kötelesség szabályozta, a közös termelés és a kitartás szükséglete. E modellt elmozdítottuk a szabad választás, az egyéni jogok, az önmegvalósítás és a boldogság felé. Elsőként az jutott eszembe, hogy a szükséglet ugyan nem változik, de a körülmények és a kapcsolatok szabályozási módja nagyon is.
On the paradox of choice -- you know, on the one hand we relish the novelty and the playfulness, I think, to be able to have so many options. And at the same time, as you talk about this cognitive overload, I see many, many people who ... who dread the uncertainty and self-doubt that comes with this massa of choice, creating a case of "FOMO" and then leading us -- FOMO, fear of missed opportunity, or fear of missing out -- it's like, "How do I know I have found 'the one' -- the right one?"
A választási paradoxont illetően egyrészt a változatosság s a játékosság azért gyönyörködtet, hogy oly sok lehetőséggel élhessünk. Másrészt, mikor a kognitív túlterhelésről beszélünk, sok-sok embert látok, aki retteg a bizonytalanságtól és az önbizalomhiánytól, amelyek a változatok tömegéből adódnak; ezek okozzák a FOMO-jelenséget, a félelmet a lehetőség kihagyásától, azt, hogy valamit elpuskázunk. "Honnan tudjam, hogy az igazit találtam-e meg?
So we've created what I call this thing of "stable ambiguity." Stable ambiguity is when you are too afraid to be alone but also not really willing to engage in intimacy-building. It's a set of tactics that kind of prolong the uncertainty of a relationship but also the uncertainty of the breakup. So, here on the internet you have three major ones. One is icing and simmering, which are great stalling tactics that offer a kind of holding pattern that emphasizes the undefined nature of a relationship but at the same time gives you enough of a comforting consistency and enough freedom of the undefined boundaries.
Létrehoztuk az ún. "stabil kétértelműséget". Az a stabil kétértelműség, amikor túlságosan félünk az egyedülléttől, de azért a szerelmi viszonyban nem óhajtjuk lekötni magunkat. Ez az egyik taktika a kapcsolat bizonytalanságának elhúzására, de egyúttal a szakítás bizonytalanságának elhúzására is. Az interneten 3 fő példát találunk rá: Az egyik a jegelés és a sumákolás, Ezek pompás időhúzó taktikák, amelyek egyféle halogató sémát kínálnak, amely a kapcsolat határozatlan jellegét domborítja ki, de egyben elég kényelmes stabilitást és elég szabadságot nyújt tisztázatlan határok között.
(Laughter)
(Nevetés)
Yeah?
Nem így van?
And then comes ghosting. And ghosting is, basically, you disappear from this massa of texts on the spot, and you don't have to deal with the pain that you inflict on another, because you're making it invisible even to yourself.
Aztán jön a fölszívódás. A fölszívódás azt jelenti, hogy valaki teljesen eltűnik, semmilyen üzenetre sem reagál, nem törődik vele, milyen fájdalmat okoz vele a másiknak; még önmaga számára is láthatatlanná válik.
(Laughter)
(Nevetés)
Yeah?
Nem így van?
So I was thinking -- these words came up for me as I was listening to you, like how a vocabulary also creates a reality, and at the same time, that's my question to you: Do you think when the context changes, it still means that the nature of love remains the same?
Miközben téged hallgattalak, ezek jutottak eszembe, úgy ahogy a szókészletből kialakul a valóság, s egyúttal kialakul a neked fölteendő kérdésem: Ha a körülmények megváltoznak, attól még a szeretet természete ugyanolyan marad?
You study the brain and I study people's relationships and stories, so I think it's everything you say, plus. But I don't always know the degree to which a changing context ... Does it at some point begin to change -- If the meaning changes, does it change the need, or is the need clear of the entire context?
Te az agyat, én az emberi viszonyokat és történeteket vizsgálom, ezért amit mondasz, pozitív. De nem mindig tudom, hogy a változó körülmények mennyiben... Valahol kezd-e változni... Ha a jelentés változik, változik-e a szükséglet, vagy világos a szükséglet az egész összefüggésében?
HF: Wow! Well --
HF: Hűha!
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
Well, I've got three points here, right? First of all, to your first one: there's no question that we've changed, that we now want a person to love, and for thousands of years, we had to marry the right person from the right background and right kin connection. And in fact, in my studies of 5,000 people every year, I ask them, "What are you looking for?" And every single year, over 97 percent say --
Három megjegyzésed volt. Az elsőt illetően: nem vitás, hogy megváltoztunk; kell valaki, akit szeretünk. Évezredekig a megfelelő személlyel kellett házasodnunk, akinek jó a háttere és jók a kapcsolatai. Az évi 5 ezer fő körében végzett kutatásaim során megkérdezem: "Mire törekszik?" Minden évben több mint 97% mondja...
EP: The list grows --
EP: A lista bővül...
HF: Well, no. The basic thing is over 97 percent of people want somebody that respects them, somebody they can trust and confide in, somebody who makes them laugh, somebody who makes enough time for them and somebody who they find physically attractive. That never changes. And there's certainly -- you know, there's two parts --
HF: Hát nem. A lényeg, hogy több mint 97% valaki olyanra vágyik, aki becsüli, akiben megbízhat, bizalmába avathat, aki megnevetteti, aki elég időt szentel neki és akit külsőleg vonzónak talál. Ez soha nem módosul. Biztos, hogy kettőn áll a vásár...
EP: But you know how I call that? That's not what people used to say --
EP: Tudod, hogy hívom ezt? Nem úgy, ahogy régen nevezték...
HF: That's exactly right.
HF: Erről van szó.
EP: They said they wanted somebody with whom they have companionship, economic support, children. We went from a production economy to a service economy.
EP: Olyasvalakit akartak, akivel összetartoznak, aki gazdasági támasz, akitől gyereket akarnak. A termelő gazdaságról áttértünk a szolgáltató gazdaságra.
(Laughter)
(Nevetés)
We did it in the larger culture, and we're doing it in marriage.
Ezt tettük a kultúra egészében, és ezt tesszük a házasságban.
HF: Right, no question about it. But it's interesting, the millennials actually want to be very good parents, whereas the generation above them wants to have a very fine marriage but is not as focused on being a good parent. You see all of these nuances.
HF: Nem vitás. A 2000 körül felnőtté válók nagyon jó szülők akarnak lenni, a náluk idősebb nemzedék jó partit szeretne, nekik nem annyira fontos, hogy jó szülők legyenek, Ezek apróságok.
There's two basic parts of personality: there's your culture -- everything you grew up to do and believe and say -- and there's your temperament. Basically, what I've been talking about is your temperament. And that temperament is certainly going to change with changing times and changing beliefs.
A személyiség két alapvető részből áll: a kultúránk, amiben fölnőttünk, teszünk, hiszünk és mondunk, másrészt a vérmérsékletünk. Lényegében a vérmérsékletünkről beszélek. Vérmérsékletünk az idő múlásával és hiedelmeink módosulásával biztosan megváltozik.
And in terms of the paradox of choice, there's no question about it that this is a pickle. There were millions of years where you found that sweet boy at the other side of the water hole, and you went for it.
A választás paradoxonát illetően nem vitás, hogy ez kényes kérdés. Évezredeken keresztül csak megláttuk azt a délceg fiút az itatónál, és ráhajtottunk.
EP: Yes, but you --
RP: Igen, de...
HF: I do want to say one more thing. The bottom line is, in hunting and gathering societies, they tended to have two or three partners during the course of their lives. They weren't square! And I'm not suggesting that we do, but the bottom line is, we've always had alternatives. Mankind is always -- in fact, the brain is well-built to what we call "equilibrate," to try and decide: Do I come, do I stay? Do I go, do I stay? What are the opportunities here? How do I handle this there? And so I think we're seeing another play-out of that now.
HF: Egy dolgot még hozzáteszek. A lényeg az, hogy a vadászó- gyűjtögető társadalmakban jellemzően 2-3 társuk volt életük során. Nem voltak finnyásak! Nem állítom, hogy mi azok vagyunk, de a lényeg, hogy nekünk mindig volt alternatívánk. Az emberiség mindig... Agyunk alkalmas az ún. egyensúlyba hozásra, hogy kipróbáljon s döntsön: Jöjjek és maradjak? Menjek vagy maradjak? Milyen lehetőségeim vannak itt? Hogyan kezelhetem ezt itt? Azt hiszem, most más lehetőségeink vannak.
KS: Well, thank you both so much. I think you're going to have a million dinner partners for tonight!
KS: Köszönöm mindkettőtöknek. Azt hiszem, ma este rengeteg vacsorapartneretek lesz.
(Applause)
(Taps)
Thank you, thank you.
Köszönöm. Köszönöm.