Cancer. It's a devastating disease that takes an enormous emotional toll. Not only on the patient, but the patient's loved ones, as well. It is a battle that the human race has been fighting for centuries. And while we've made some advancements, we still haven't beaten it. Two out of five people in the US will develop cancer in their lifetime. Of those, 90 percent will succumb to the disease due to metastases.
Rák. Egy pusztító betegség, ami érzelmileg megtöri az abban szenvedőt. És nemcsak a beteget, hanem a beteg szeretteit is megviseli. Az emberiség ezt a háborút már évszázadok óta vívja. Habár megnyertünk néhány csatát, de a háborút még nem sikerült. Öt emberből kettőnél rákos daganatot állapítanak meg az Államokban. A betegség 90%-ban halállal végződik az áttéteknek köszönhetően.
Metastasis is a spread of cancer from a primary site to a distal site, through the circulatory or the lymphatic system. For instance, a female patient with breast cancer doesn't succumb to the disease simply because she has a mass on her breast. She succumbs to the disease because it spreads to the lungs, liver, lymph nodes, brain, bone, where it becomes unresectable or untreatable. Metastasis is a complicated process. One that I've studied for several years now. And something that my team and I discovered recently was that cancer cells are able to communicate with each other and coordinate their movement, based on how closely packed they are in the tumor microenvironment. They communicate with each other through two signaling molecules called Interleukin-6 and Interleukin-8.
Az áttét a daganatos sejtek átterjedése a kezdeti tumorból távolabbi testrészekbe, a keringési vagy a nyirokrendszeren át. Például egy mellrákos beteg nem egyszerűen a mellében található daganatba hal bele. Sokkal inkább a daganat áttéteibe, mert az továbbterjed a tüdőre, a májra, nyirokcsomókra, az agyra és csontokra, ahol eltávolítása és kezelése már reménytelen. Az áttét egy komplikált folyamat, melyet már hosszú évek óta tanulmányozok. A csapatommal nemrégiben egy olyan felfedezést tettünk, miszerint a rákos sejtek képesek kommunikálni egymással és koordinálni mozgásukat, annak alapján, hogy milyen sűrűségben vannak jelen a tumor mikrokörnyezetében. Két jelzőmolekula segítségével tartják fenn a kapcsolatot, az Interleukin-6 és 8 receptorokkal.
Now, like anything else in nature, when things get a little too tight, the signal is enhanced, causing the cancer cells to move away faster from the primary site and spread to a new site. So, if we block this signal, using a drug cocktail that we developed, we can stop the communication between cancer cells and slow down the spread of cancer. Let me pause here for a second and take you back to when this all began for me in 2010, when I was just a sophomore in college. I had just started working in Dr Danny Wirtz's lab at Johns Hopkins University. And I'll be honest: I was a young, naive, Sri Lankan girl,
Namármost, mint a természetben mindenhol, ha a hely kicsit szűkösebbé válik, a jel felerősödik, így késztetve a sejteket az elsődleges daganattól való gyorsabb elmozdulásra és továbbterjedésre. De ha blokkoljuk a jelet egy általunk fejlesztett készítménnyel, megállíthatjuk a kommunikációt a rákos sejtek között és lelassíthatjuk terjedésüket. Itt álljunk meg egy pillanatra. Engedjék meg, hogy visszavigyem önöket 2010-be, ahol minden kezdődött másodéves egyetemi hallgatóként. Akkor kezdtem el dolgozni Dr. Danny Wirtz laboratóriumában a Johns Hopkins Egyetemen. Őszinte leszek: egy fiatal, naiv Srí Lanka-i lány voltam,
(Laughter)
(Nevetés)
who had no previous research experience. And I was tasked to look at how cancer cells move in a 3D collagen I matrix that recapsulated, in a dish, the conditions that cancer cells are exposed to in our bodies. This was new and exciting for me, because previous work had been done on 2D, flat, plastic dishes that really weren't representative of what the cancer cells are exposed to in our bodies. Because, let's face it, the cancer cells in our bodies aren't stuck onto plastic dishes. It was during this time that I attended a seminar conducted by Dr Bonnie Bassler from Princeton University, where she talked about how bacteria cells communicate with each other, based on their population density, and perform a specific action.
akinek nem volt semmilyen kutatási tapasztalata. A feladatom a rákos sejtek mozgásának megfigyelése volt egy 3D-s kollagén 1-es mátrixban, amely egy csészében reprodukálta a testben megszokott körülményeket. Ez nagyon új és érdekes volt számomra, mert addig csak 2D-s, lapos műanyag csészékkel dolgoztak, amelyek nem reprezentálták elég hűen a szervezetben fennálló körülményeket. Mert hát, lássuk be, a rákos sejtek a szervezetünkben nem műanyag csészékhez tapadnak. Ez abban az időben volt, mikor részt vettem egy szemináriumon Dr. Bonnie Bassler vezetésével a Princeton Egyetemről, arról, ahogy a bakteriális sejtek kommunikálnak egymással és hajtanak végre konkrét akciókat, alapul véve e sejtek sűrűségét,
It was at this moment that a light bulb went off in my head, and I thought, "Wow, I see this in my cancer cells every day, when it comes to their movement." The idea for my project was thus born. I hypothesized that cancer cells are able to communicate with each other and coordinate their movement, based on how closely packed they are in the tumor microenvironment. I became obsessed with pursuing this hypothesis. And fortunately, I work for someone who is open to running with my crazy ideas. So, I threw myself into this project.
Ez volt az a pillanat, mikor felismertem, hogy én ezt látom minden nap a rákos sejtek mozgásában. Így született meg az ötlet a projektemhez. Feltételeztem, hogy a rákos sejtek képesek az egymás közötti kommunikációra és mozgásuk koordinálására, attól függően, hogy mennyire sűrűn vannak jelen a daganat mikrokörnyezetében. A hipotézis megszállottjává váltam. És szerencsére olyasvalakinek dolgoztam, aki nyitott az őrült ötleteimre. Így belevetettem magam a munkába.
However, I couldn't do it by myself. I needed help. I definitely needed help. So we recruited undergraduate students, graduate students, postdoctoral fellows and professors from different institutions and multiple disciplines to come together and work on this idea that I conceived as a sophomore in college.
De egyedül nem ment. Segítségre volt szükségem. Segítség nélkül nem ment. Így toborozni kezdtünk diákokat és végzett egyetemistákat, doktorátus után lévő kutatókat és professzorokat különböző intézetekből és más-más tudományterületről, hogy együtt dolgozzanak azon az ötleten, ami másodéves egyetemistaként fogant meg bennem.
After years of conducting experiments together and merging different ideas and perspectives, we discovered a new signaling pathway that controls how cancer cells communicate with each other and move, based on their cell density. Some of you might have heard this, because most of social media knows it as the Hasini effect.
Több éves kutatásunk után, megosztva ötleteket és perspektívákat, felfedeztünk egy új jelátviteli utat, ami kontrollálja a rákos sejtek kommunikációját és mozgását a sejtek tömörülésétől függően. Néhányuk már biztosan hallott róla, mert a közösségi média Hasini hatásként ismeri.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)
And we weren't done yet. We then decided that we wanted to block this signaling pathway and see if we could slow down the spread of cancer. Which we did, in preclinical animal models. We came up with a drug cocktail consisting of tocilizumab, which is currently used to treat rheumatoid arthritis, and reparixin, which is currently in clinical trials against breast cancer. And interestingly, what we found was that this cocktail of drugs really had no effect on tumor growth, but directly targeted metastases. This was a significant finding, because currently, there aren't any FDA-approved therapeutics that directly target the spread of cancer.
És még ezt nem fejeztük be. Aztán eldöntöttük, hogy blokkoljuk a jel útját, és megnézzük, le tudjuk-e lassítani a rák terjedését. Amit el is végeztünk állatokon, kísérleti fázisban. Előállítottunk egy tocilizumabos gyógyszerkészítményt, melyet a reumás ízületi gyulladás kezelésére használnak, és egy reparixin tartalmút, amivel mellrák gyógyítására kísérleteznek. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a készítmények nincsenek hatással a tumor növekedésére, de az áttétekre igen. Ez egy jelentős felfedezés volt, mert jelenleg nem létezik az FDA által elfogadott készítmény, ami közvetlen a rák terjedését célozza.
In fact, the spread of cancer, metastasis, is thought of as a byproduct of tumor growth. Where the idea is, if we can stop the tumor from growing, we can stop the tumor from spreading. However, most of us know that this is not true. We, on the other hand, came up with the drug cocktail that targets metastasis not by targeting tumor growth, but by targeting the complex mechanisms that govern it, through the targeting of the Hasini effect.
Valójában az áttétről, a metasztázisról, mint a tumornövekedés melléktermékéről beszélnek. E koncepció szerint, ha megállítjuk a tumor növekedését, azzal megállítható a tumor terjedése is. Habár legtöbbünk tudja, hogy ez nem igaz. Mi, ezzel szemben, kikísérleteztünk egy készítményt, ami az áttétet nem a tumorsejtek növekedésének gátlásával célozza, hanem az áttétek keletkezését vezérlő komplex folyamatra fókuszálva, a Hasini effekten keresztül.
(Laughter)
(Nevetés)
This work was recently published in "Nature Communications," and my team and I received an overwhelming response from around the world. Nobody on my team could have predicted this sort of response. We seem to have struck a nerve. Looking back, I am extremely grateful for the positive response that I received, not only from academia, but also patients, and people around the world affected by this terrible disease.
Ezt a munkát nemrégiben publikálták a Nature Communications-ban, s csapatommal elképesztő mennyiségű válaszreakciót váltottunk ki a világban. Senki a csapatomból nem jósolta volna meg ezt a fajta visszajelzést. Úgy tűnik, eltaláltunk egy ideget. Visszanézve rendkívül hálás vagyok a pozitív visszajelzésekért, nem csak az orvostudománytól, de a betegektől és az ebben a betegségben szenvedő emberektől is.
As I reflect on this success I've encountered with the Hasini effect, I keep coming back to the people that I was fortunate enough to work with. The undergraduate students who demonstrated superhuman powers through their hard work and dedication. The graduate students and the postdoctoral fellows, my fellow Avengers, who taught me new techniques and always made sure I stayed on track. The professors, my Yodas and my Obi-Wan Kenobis, who brought their expertise into making this work into what it is today. The support staff, the friends and family, people who lifted our spirits, and never let us give up on our ambitious endeavors. The best kind of sidekicks we could have asked for. It took a village to help me study metastasis. And believe me, without my village, I wouldn't be here.
Ahogy arról a sikerről gondolkodom, hogyan találkoztam a Hasini hatással, mindig azokra az emberekre gondolok, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni. Az egyetemistákra, akik emberfeletti kemény munkával és odaadással küzdöttek. A diplomás doktoranduszokra és a posztdoktorokra, az én "Csapásmérő" csapatomra, akik új technikákra tanítottak és mindig a helyes úton tartottak. A professzorokra, az én Yoda mestereimre és Obi-Wan Kenobijaimra, akik tudásukkal naggyá tették a munkát. A támogató csapatra, a barátokra és a családomra, az emberekre, akik tartották bennünk a lelket, és sosem hagyták, hogy feladjuk ambiciózus törekvéseinket. Nem is kívánhattunk volna jobb társakat. Egy egész falu segítsége kellett az áttétek tanulmányozásához. És hiszem, hogy a falvam nélkül én sem lennék itt.
Today, our team has grown, and we are using the Hasini effect to develop combination therapies that will effectively target tumor growth and metastases. We are engineering new anticancer therapeutics, to limit toxicity and to reduce drug resistance. And we are developing groundbreaking systems that will help for the development of better human clinical trials. It blows my mind to think that all this, the incredible work that I'm pursuing -- and the fact that I'm standing here, talking to you today -- all came from this tiny idea that I had when I was sitting at the back of a seminar when I was just 20 years old.
A csapatunk ma nagy létszámú és a Hasini hatást használjuk összetett terápiák kidolgozására, amely hatékonyan célozza meg a tumor növekedését és áttéteit. Dolgozunk új, rákbetegséget megelőző terápiákon, hogy megállítsuk a káros hatásokat és csökkentsük a gyógyszerrezisztenciát. Végül, úttörő rendszereket fejlesztünk, ami segíteni fogja a biztonságosabb klinikai kísérleteket. Le vagyok nyűgözve, ha erre gondolok, a hihetetlen munkára, amit véghez viszek. És hogy itt állok és beszélek önökhöz, mind amiatt a parányi gondolat miatt, ami a szeminárium hátsó padjában fogalmazódott meg bennem 20 évesen.
I recognize that right now, I am on this incredible journey that allows me to pursue work that I am extremely passionate about, and something that feeds my curiosity on a daily basis. But I have to say, my favorite part of all of this -- other than, of course, being here, talking to you, today -- is the fact that I get to work with a diverse group of people, who make my work stronger, better and just so much more fun. And because of this, I have to say that collaboration is my favorite superhuman power. And what I love about this power is that it's not unique to me. It's within all of us.
Tudom, hogy most ezt a rendkívüli utat járom, ami lehetővé teszi, hogy tovább folytassam a munkát amit rengeteg átérzéssel csinálok és ami táplálja kíváncsiságomat nap mint nap. De el kell hogy mondjam, hogy a legjobb rész - azon kívül persze, hogy itt állok és beszélek önökhöz ma -, az, hogy rendkívül sokféle emberrel van lehetőségem dolgozni, akik a munkát kimagaslóvá, jobbá és élvezetesebbé teszik. És emiatt azt kell mondanom, hogy a kollaboráció a kedvenc emberfeletti képességem. És a legjobb ebben a képességben az, hogy ez nem csak az én különlegességem. Ez mindannyiunkban meg van.
My work shows that even cancer cells use collaboration to invade our bodies and spread their wrath. For us humans, it is a superpower that has produced incredible discoveries in the medical and scientific field. And it is the superpower that we can all turn to to inspire us to create something bigger than ourselves, that will help make the world a better place. Collaboration is the superpower that I turn to, to help me fight cancer. And I am confident that with the right collaborations, we will beat this terrible disease.
A munkám mutatja, hogy még a rákos sejtek is együttműködnek, hogy megtámadják a testet és terjedjenek. Nekünk ez egy szupererő, ami hihetetlen felfedezéseket tett lehetővé az orvoslásban és a tudományban egyaránt. Ez az a szupererő, amihez mindannyian fordulhatunk, hogy inspiráljon minket valami megteremtésére, ami nagyobb létezésünknél, ami jobbá teszi majd a világot. Az együttműködés a szupererő amihez fordulok, ami segít harcolni a rákkal. Hiszem, hogy a megfelelő együttműködéssel le fogjuk győzni ezt a szörnyű betegséget.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)