Hi there. I'm Hasan. I'm an artist. And usually when I tell people I'm an artist, they just look at me and say, "Do you paint?" or "What kind of medium do you work in?" Well most of my work that I work with is really a little bit about methodologies of working rather than actually a specific discipline or a specific technique. So what I'm really interested in is creative problem solving. And I had a little bit of a problem a few years ago. So let me show you a little of that.
Hello, Hassan vagyok. Művész. Általában, amikor ezt mondom az embereknek csak rám néznek és megkérdezik „Fest?” vagy „Milyen anyaggal dolgozik?” Nos, amivel foglalkozom az leginkább egy kicsit munka módszertan, inkább mint egy bizonyos terület vagy egy bizonyos technika. Ami engem valóban érdekel, az a kreatív problémamegoldás. És volt is egy kis problémám évekkel ezelőtt. Engedjék meg, hogy elmeséljem.
So it started over here. And this is the Detroit airport in June 19th of 2002. I was flying back to the U.S. from an exhibition overseas. And as I was coming back, well I was taken by the FBI, met by an FBI agent, and went into a little room and he asked me all sorts of questions -- "Where were you? What were you doing? Who were you talking with? Why were you there? Who pays for your trips?" -- all these little details. And then literally just out of nowhere, the guy asks me, "Where were you September 12th?" And when most of us get asked, "Where were you September 12th?" or any date for that fact, it's like, "I don't exactly remember, but I can look it up for you."
Hát itt kezdődött. Ez a detroiti reptér 2002. június 19-én. Éppen egy tengerentúli kiállításról repültem vissza Amerikába. Amikor visszaérkeztem, az FBI kiszedett a sorból, egy FBI ügynök egy kicsi szobában mindenféle kérdést tett fel. „Hol volt? Mit csinált? Kivel beszélt? Miért volt ott? Ki fizette az utazást?" -- minden részletet. És ezután bevezetés nélkül a fickó azt kérdezte, „hol volt szeptember 12-én?" És mint amikor a legtöbbünket kérdeznék, „Hol volt szeptember 12-én” vagy bármelyik más napon, hasonló lenne a válasz: „Nem emlékszem, de meg tudom nézni Önnek”.
So I pulled out my little PDA, and I said, "Okay, let's look up my appointments for September 12th." I had September 12th -- from 10:00 a.m. to 10:30 a.m., I paid my storage bill. From 10:30 a.m. to 12:00 p.m., I met with Judith who was one of my graduate students at the time. From 12:00 p.m. to 3:00 p.m., I taught my intro class, 3:00 p.m. to 6:00 p.m., I taught my advanced class. "Where were you the 11th?" "Where were you the 10th?" "Where were you the 29th? the 30th?" "Where were you October 5th?" We read about six months of my calendar. And I don't think he was expecting me to have such detailed records of what I did. But good thing I did, because I don't look good in orange.
Így elővettem a kis PDA-mat, és azt mondtam „OK nézzük meg a bejegyzéseimet szeptember 12-re.” Szeptember 12-én 10:00-tól 10:30 kifizettem a raktár számlát. 10:30-tól 12:00 találkoztam Judittal, aki abban az időben az egyik végzős diákom volt. 12:00-tól délután 3-ig tanítottam a kezdő osztályomat. Délután 3-tól 6-ig a haladó osztályomat tanítottam. „Hol volt szeptember 11-én?” „Hol volt 10-én?” "Hol volt 29-én? 30-án” "Hol volt október 5-én?" Átnéztünk kb. hat hónapot a naptáramban. Úgy gondolom nem számított arra, hogy ennyire részletes feljegyzéseim lesznek arról, hogy mit csináltam. De nagyon jó volt, hogy így történt, mert nem áll jól a rabruha.
(Laughter)
(Nevetés)
So he asked me -- (Applause) "So this storage unit that you paid the rent on, what did you have in it?" This was in Tampa, Florida, so I was like, "Winter clothes that I have no use for in Florida. Furniture that I can't fit in my ratty apartment. Just assorted garage sale junk, because I'm a pack rat." And he looks at me really confused and says, "No explosives?" (Laughter) I was like, "No, no. I'm pretty certain there were no explosives. And if there were, I would have remembered that one." And he's still a little confused, but I think that anyone who talks to me for more than a couple of minutes realizes I'm not exactly a terrorist threat. And so we're sitting there, and eventually after about an hour, hour and a half of just going back and forth, he says, "Okay, I have enough information here. I'm going to pass this onto the Tampa office. They're the ones who initiated this. They'll follow up with you, and we'll take care of it." I was like, "Great."
Így megkérdezte -- (Taps) „Tehát az a raktár aminek kifizette a bérletét, mit tárol benne?” Ez Tampában volt, Floridában, ezért így válaszoltam, „téli ruhákat, amiket nem használok Floridában. Azokat a bútorokat, amik nem férnek a pici lakásomban. Kiválogatott ócskapiaci kacat, mivel én gyűjtögető vagyok." Ő rám néz zavarodottan és azt mondja, „robbanóanyagot nem?” (Nevetés) Én meg, „Nem, nem. Egészen biztos vagyok benne, ott nem volt robbanóanyag. És ha lett volna, emlékeztem volna erre.” Szóval ő még egy kicsit mindig össze volt zavarodva, de úgy gondolom, ha valaki pár percnél hosszabban beszélget velem, akkor észreveszi, hogy nem vagyok éppen egy terrorista fenyegetés. És mi csak ott ültünk és egy óra, másfél órán keresztül tartott a kérdezősködés, amikor azt mondta: „Rendben, elég információt gyűjtöttem most. Továbbadom a tampai irodának. Ők azok akik kezdeményezték ezt. Nyomon fogják követni és elintézik." Én meg: „Remek.”
So I got home and the phone rings, and a man introduced himself. Basically this is the FBI offices in Tampa where I spent six months of my life -- back and forth, not six months continuously. By the way, you folks know that in the United States, you can't take photographs of federal buildings, but Google can do it for you. So to the folks from Google, thank you. (Applause) So I spent a lot of time in this building. Questions like: "Have you ever witnessed or participated in any act that may be detrimental to the United States or a foreign nation?" And you also have to consider the state of mind you're in when you're doing this. You're basically face-to-face with someone that essentially decides life or death. Or questions such as -- actually, during the polygraph, which was how it finally ended after nine consecutive of them --
Hazaértem és csörög a telefon. Egy férfi bemutatkozott. Ez volt a tampai FBI iroda, ahol hat hónapot töltöttem el az életemből -- nem egyszerre hat hónapot, hanem szakaszokban. Egyébként tudják, hogy az USA-ban nem szabad lefényképezni szövetségi épületet, de a Google megteheti neked. Így köszönet a Google fiúknak. (Taps) Tehát sok időt töltöttem ebben az épületben. Kérdések, mint: "Volt-e valaha tanúja vagy részt vett-e bármilyen tevékenységben, amely az Egyesült Államok vagy egy idegen állam ellen irányult?" És a hangulatodat is észben kell tartanod, amikor erre válaszolsz. Gyakorlatilag szemtől szemben ülsz valakivel, aki tulajdonképpen élet halál ura. Vagy ilyen kérdések, mint amit a hazugságvizsgálat alatt kaptam, mert végül is így végződött az egymás utáni kilenc kihallgatás --
one of the polygraph questions was ... well the first one was, "Is your name Hasan?" "Yes." "Are we in Florida?" "Yes." "Is today Tuesday?" "Yes." Because you have to base it on a yes or no. Then, of course, the next question is: "Do you belong to any groups that wish to harm the United States?" I work at a university. (Laughter) So I was like, "Maybe you want to ask some of my colleagues that directly." But they said, "Okay, aside from what we had discussed, do you belong to any groups that wish to harm the United States?" I was like, "No."
az egyik poligráfos kérdés ez volt ... ok az első volt: „Az ön neve Hasan?” „Igen”, „Floridában vagyunk?” „Igen” „Ma kedd van?” „Igen” Mert meg kell határozni az alapot igennel és nemmel. És azután persze a következő kérdés: „Tagja-e bármilyen csoportnak, amely ártani akar az Egyesült Államoknak?” Egyetemen dolgozom. (Nevetés) Így válaszoltam: „Talán valamelyik kollégámat kellene közvetlenül megkérdezni.” De ezt válaszolták: „Rendben, azon kívül amit most megbeszéltünk, tagja-e bármilyen csoportnak, amely ártani akar az Egyesült Államoknak?” És én: „Nem.”
So at the end of six months of this and nine consecutive polygraphs, they said, "Hey, everything's fine." I was like, "I know. That's what I've been trying to tell you guys all along. I know everything's fine." So they're looking at me really odd. And it's like, "Guys, I travel a lot." This is with the FBI. And I was like, "All we need is Alaska not to get the last memo, and here we go all over again." And there was a sincere concern there. And he was like, "You know, if you get into trouble, give us a call -- we'll take care of it."
Így hathónapnyi kérdezősködés és kilenc egymást követő poligráfos vizsgálat után azt mondták: „ Minden rendben.” Én erre azt válaszoltam: „Igen tudom. Ezt próbáltam egész idő alatt elmagyarázni. Tudom, hogy minden rendben van.” Nagyon furcsán néztek rám. És azt mondtam: ”Fiúk, és sokat utazom.” Ez van az FBI-al. Mondom: „Elég ha Alaszka nem kapja meg az utolsó feljegyzést, és minden kezdődik elölről.” Ez komoly aggodalomra adott okot. Erre ők azt mondták: „Tudja mit? Ha bajba kerül, hívjon fel minket – és mi elintézzük.”
So ever since then, before I would go anywhere, I would call the FBI. I would tell them, "Hey guys, this is where I'm going. This is my flight. Northwest flight seven coming into Seattle on March 12th" or whatever. A couple weeks later, I'd call again, let them know. It wasn't that I had to, but I chose to. Just wanted to say, "Hey guys. Don't want to make it look like I'm making any sudden moves." (Laughter) "I don't want you guys to think that I'm about to flee. Just letting you know. Heads up." And so I just kept doing this over and over and over. And then the phone calls turned into emails, and the emails got longer and longer and longer ... with pictures, with travel tips. Then I'd make websites. And then I built this over here. Let me go back to it over here.
És azóta is, mielőtt bárhova mennék, felhívom az FBI-t. Azt mondom nekik: „Helló fiúk, ide megyek. Ez a járatom. Northwest hétórai járat Seattle-be március 12-én” vagy hasonló. Pár héttel később felhívom őket újra. Nem kellett, de én így döntöttem. Csak azt akartam mondani: „Helló fiúk. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy valami hirtelen mozdulatot teszek." (Nevetés) „Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy meg akarok szökni. Csak bejelentkezem." És így folytattam tovább és tovább. A telefonhívások átváltottak levélre, és a levelek egyre hosszabbak és hosszabbak lettek ... képekkel, utazási tanácsokkal. Majd weboldalakat készítettem. Majd megcsináltam ezt itt. Térjünk vissza ide.
So I actually designed this back in 2003. So this kind of tracks me at any given moment. I wrote some code for my mobile phone. Basically, what I decided is okay guys, you want to watch me, that's cool. But I'll watch myself. It's okay. You don't have to waste your energy or your resources. And I'll help you out. So in the process, I start thinking, well what else might they know about me? Well they probably have all my flight records, so I decided to put all my flight records from birth online. So you can see, Delta 1252 going from Kansas City to Atlanta. And then you see, these are some of the meals that I've been fed on the planes. This was on Delta 719 going from JFK to San Francisco. See that? They won't let me on a plane with that, but they'll give it to me on the plane. (Laughter) These are the airports that I hang out in, because I like airports. That's Kennedy airport, May 19th, Tuesday. This is in Warsaw. Singapore. You can see, they're kind of empty.
Ezt valójában 2003-ban hoztam létre. Ez tulajdonképpen követi minden pillanatomat. Írtam egy kódot a mobilomra. Alapvetően úgy döntöttem, hogy OK srácok, figyelni akartok, ez frankó. De én fogom figyelni magam. Rendben. Nem kell pazarolnotok az energiáitokat vagy forrásaitokat. Én segítek nektek. Elkezdtem gondolkodni, mit tudhatnak még rólam? Nos talán tudnak az összes repülésemről, hát úgy döntöttem, feltöltöm az összeset a webre, amióta megszülettem. Ahogy látják Delta 1252 Kansas City-ből Atlantába. És ahogy láthatják, itt van néhány étel, amit a repülőgépeken kaptam. Ez a Delta 719 JFK-ről San Franciscóba. Látják ezt? Nem engednek fel ezzel a gépre, de ott adnak. (Nevetés) Ezek a repterek ahol megfordulok, mert szeretem a reptereket. Ez a Kennedy reptér, Május 19., kedd. Ez Varsó. Szingapúr. Ahogy látják, szinte üresek.
These images are shot really anonymously to the point where it could be anyone. But if you can cross-reference this with the other data, then you're basically replaying the roll of the FBI agent and putting it all together. And when you're in a situation where you have to justify every moment of your existence, you're put in the situation where you react in a very different manner. At the time that this was going on, the last thing on my mind was "art project." I was certainly not thinking, hey, I got new work here. But after going through this, after realizing, well what just happened? And after piecing together this, this and this, this way of actually trying to figure out what happened for myself eventually evolved into this, and it actually became this project.
Ezeket a képeket valóban névtelenül készítem, ahogy bárki tehetné. De ha összevetik a többi adattal, akkor tulajdonképpen eljátszák az FBI ügynök szerepét és összerakják egy egészbe. Amikor olyan szituációban vagy, amikor az életed minden pillanatát igazolnod kell, akkor olyan helyzetbe kerülsz, hogy nagyon különböző módon reagálsz. Amikor ez történt, a „művészi projekt” az utolsó dolog, ami az eszemben volt. Természetesen nem arra gondoltam, hogy új munkám van. De amikor ezen mentem keresztül, miután rájöttem, hogy mi is történt? Amikor összeraktam az első darabkát majd a következőt, és a következőt, ezen a módon próbáltam rájönni mi történt akkor ezzé fejlődött, és ezzé a projekté vált.
So these are the stores that I shop in -- some of them -- because they need to know. This is me buying some duck flavored paste at the Ranch 99 in Daly City on Sunday, November 15th. At Coreana Supermarket buying my kimchi because I like kimchi. And I bought some crabs too right around there, and some chitlins at the Safeway in Emoryville. And laundry too. Laundry detergent at West Oakland -- East Oakland, sorry. And then my pickled jellyfish at the Hong Kong Supermarket on Route 18 in East Brunswick. Now if you go to my bank records, it'll actually show something from there, so you know that, on May 9th, that I bought $14.79 in fuel from Safeway Vallejo.
Hát ezek a boltok ahol vásárolok -- néhány közülük -- mert tudniuk kell. Ez én vagyok, amikor kacsa izesítésű pástétomot veszek a Ranch 99-ben Daly City-ben, november 15-én, vasárnap. A Coreana bolt, amikor kimchit vásárolok, mert nagyon szeretem. És vettem valamennyi rákot is ott és chitlinst a Safewayben Emoryville-ben. És mosószert is. Mosószer West Oaklandben -- nem East Oaklandban, bocs. Itt vettem sózott medúzát a honkongi szupermarketben a 18-as úton East Brunswickben. Nos és most ha megnézik a számlakivonatomat, azt fogja mutatni, hogy vettem valamit innen, szóval tudják, hogy május 9-én üzemanyagot vásároltam $14,79-ért a Safeway Vallejo-ban.
So not only that I'm giving this information here and there, but now there's a third party, an independent third party, my bank, that's verifying that, yes indeed, I was there at this time. So there's points, and these points are actually being cross-referenced. And there's a verification taking place. Sometimes they're really small purchases. So 34 cents foreign transaction fee. All of these are extracted directly from my bank accounts, and everything pops up right away.
Tehát nem csak arról van szó, hogy adok itt-ott egy kis információt, de itt van egy harmadik fél, egy független harmadik fél, a bankom, ami ezt igazolja. Igen, én akkor valóban ott voltam. Tehát vannak pontok és ezek a pontok ellenőrzöttek. Így megtörténik az ellenőrzés. Néha csak nagyon kis értékű vásárlások. 34 cent külföldi tranzakciós díj. Mind közvetlenül a bankszámlámról származóan, és minden megjelenik azonnal.
Sometimes there's a lot of information. This is exactly where my old apartment in San Francisco was. And then sometimes you get this. Sometimes you just get this, just an empty hallway in Salt Lake City, January 22nd. And I can tell you exactly who I was with, where I was, because this is what I had to do with the FBI. I had to tell them every little detail of everything. I spend a lot of time on the road. This is a parking lot in Elko, Nevada off of Route 80 at 8:01 p.m. on August 19th. I spend a lot of time in gas stations too -- empty train stations. So there's multiple databases. And there's thousands and thousands and thousands of images. There's actually 46,000 images right now on my site, and the FBI has seen all of them -- at least I trust they've seen all of them. And then sometimes you don't get much information at all, you just get this empty bed. And sometimes you get a lot of text information and no visual information. So you get something like this. This, by the way, is the location of my favorite sandwich shop in California -- Vietnamese sandwich.
Néha nagyon sok infomáció van. Ez pontosan ahol a régi lakásom volt San Francisco-ban. És néha csak ezt látod, csak egy üres váró Salt Lake City-ben. Január 22-én. Pontosan meg tudom mondani kivel voltam és mit csináltam, mert pontosan ez az, amit az FBI-al kellett csinálnom. El kellett mondanom mindent a legkisebb részletig. Sok időt töltök az úton. Ez a parkoló Elkoban, Nevadában a 80-as út mellett, augusztus 19-én, este 8:01-kor. Sok időt töltök benzinkutaknál is – üres vasútállomások. Szóval több adatbázis van. Fényképek ezer számra. Összesen 46.000 darab kép van feltöltve a honlapomon, és az FBI látta az összeset -- legalábbis én bízom bennük, hogy látták mindet. Néha persze nem kapsz annyi információt, csak ezt az üres ágyat látod. Néha szöveges információt kapsz képek nélkül. Így néha ezt kapod. Ez egyébként a kedvenc szendvicsezőm Kaliforniában -- vietnámi szendvics.
So there's different categorizations of meals eaten outside empty train stations, empty gas stations. These are some of the meals that I've been cooking at home. So how do you know these are meals eaten at home? Well the same plate shows up a whole bunch of times. So again, you have to do some detective work here. So sometimes the databases get so specific. These are all tacos eaten in Mexico City near a train station on July fifth to July sixth. At 11:39 a.m. was this one. At 1:56 p.m. was this one. At 4:59 p.m. was this one. So I time-stamp my life every few moments. Every few moments I shoot the image.
Így vannak különböző kategóriák: a nem otthon fogyasztott ételekről, üres vasútállomásokról, üres benzinkutakról. Itt van néhány otthon elkészített étel. Honnan lehet tudni, hogy ezeket otthon ettem? Úgy, hogy ugyanaz a tányér jelenik meg sokszor. Tehát ismétlem, kell végezni egy kis detektív munkát. Néha az adatbázis nagyon specifikus. Ez az összes taco amit Mexikóvárosban ettem a vasútállomás közelében Július 5-én és 6-án. Ez 11:39-kor volt. Ez a másik délután 1.56-kor. Ez pedig délután 4:59-kor. Az életem minden pillanatát dokumentálom. Néhny percenként készítek egy felvételt.
Now it's all done on my iPhone, and it all goes straight up to my server, and my server does all the backend work and categorizes things and puts everything together. They need to know where I'm doing my business, because they want to know about my business. So on December 4th, I went here. And on Sunday, June 14th at 2009 -- this was actually about two o'clock in the afternoon in Skowhegan, Maine -- this was my apartment there. So what you're basically seeing here is all bits and pieces and all this information.
Most már mindent az iPhone-on csinálok, és minden közvetlenül feltöltök a szerveremre. A szerver elvégez minden háttér munkát, kategorizálja a dolgokat és összeállít mindent. Nekik tudniuk kell, hol végzem a dolgom, mert tudni akarnak minden dolgomról. December 4-én ide mentem. 2009. június 14-én, vasárnap -- ez délután 2 körül volt -- Skowhegan, Maine -- a lakásomban. Így amit itt látnak, az a teljes információhalmaz darabjai.
If you go to my site, there's tons of things. And really, it's not the most user-friendly interface. It's actually quite user-unfriendly. And one of the reasons, also being part of the user-unfriendliness, is that everything is there, but you have to really work through it. So by me putting all this information out there, what I'm basically telling you is I'm telling you everything. But in this barrage of noise that I'm putting out, I actually live an incredibly anonymous and private life. And you know very little about me actually. And really so I've come to the conclusion that the way you protect your privacy, particularly in an era where everything is cataloged and everything is archived and everything is recorded, there's no need to delete information anymore.
Ha megnézik a honlapomat, rengeteg dolgot találnak. Valójában nem a legfelhasználóbarátabb felület. Inkább felhasználó-barátságtalan. Ennek a felhasználó-barátságtalan felületnek az egyik oka az, hogy minden ott van, de dolgozni kell érte. Amikor az összes információt felteszem oda, azt mondom mindenkinek, hogy elmondok mindent. Azonban ebben az információ zárótűzben, amit felteszek oda, én valójában hihetetlenül anonim és privát életet élek. Valójában nagyon keveset tudnak meg rólam. Valójában ez ébresztett rá arra, hogy ez az a módszer, ahogyan meg tudod védeni a magánéleted, egy olyan korban, ahol minden katalogizált, archivált és rögzített. Már nem szükséges az adatok törlése.
So what do you do when everything is out there? Well you have to take control over it. And if I give you this information directly, it's a very different type of identity than if you were to try to go through and try to get bits and pieces. The other thing that's also interesting that's going on here is the fact that intelligence agencies -- and it doesn't matter who they are -- they all operate in an industry where their commodity is information, or restricted access to information. And the reason their information has any value is, well, because no one else has access to it. And by me cutting out the middle man and giving it straight to you, the information that the FBI has has no value, so thus devaluing their currency. And I understand that, on an individual level, it's purely symbolic. But if 300 million people in the U.S. started doing this, we would have to redesign the entire intelligence system from the ground up. Because it just wouldn't work if everybody was sharing everything. And we're getting to that.
Tehát mit tesznek, ha minden nyilvános? Át kell venniük az irányítást. Ha ezt az információt közvetlenül én adom, akkor ez másfajta identitás, mintha valaki más próbálná meg apró darabokból összerakni. Egy másik nagyon érdekes dolog is történik, valójában a hírszerző szervezetek – és ez független attól melyek ezek – egy olyan iparágban működnek, ahol az áru, amivel kereskednek, az az információ, vagy az információ korlátozott hozzáférése. Az ok, amiért értéke van az információjuknak, az az, hogy senki másnak nincs hozzáférése ehhez. Így ha én kihagyva a közvetítőt közvetlenül odaadom ezt az információt akkor az FBI információjának nincs értéke, ez elértékteleníti a valutájukat. És megértem, hogy egyéni szinten ez csupán szimbolikus. De ha 300 millió ember az USA-ban elkezdené ezt csinálni, újra kellene tervezni a teljes hírszerző rendszert az alapjaitól. Mert ez egyszerűen nem működne, ha mindenki mindent megosztana. És mi errefelé tartunk.
When I first started this project, people were looking at me and saying, "Why would you want to tell everybody what you're doing, where you're at? Why are you posting these photos?" This was an age before people were Tweeting everywhere and 750 million people were posting status messages or poking people. So in a way, I'm glad that I'm completely obsolete. I'm still doing this project, but it is obsolete, because you're all doing it. This is something that we all are doing on a daily basis, whether we're aware of it or not. So we're creating our own archives and so on.
Amikor elkezdtem ezt a projektet, az emberek rám néztek és azt kérdezték: „Miért akarod mindenkinek elmondani, hogy mit csinálsz, hol vagy? Miért töltöd fel ezeket a képeket?” Ez még azelőtt az időszak előtt volt, hogy az emberek mindenütt írtak a Twitterre, és 750 millió ember küldözgetett státusz üzeneteket vagy "böködött" embereket. Így valamiképp én már teljesen ócskaság vagyok. Én még mindig csinálom ezt a projektet, de ez már elavult, mert mindenki csinálja. Ez az, amit mindannyian csinálunk nap mint nap, függetlenül attól, hogy tudatában vagyunk-e vagy nem. Tehát mi magunk hozzuk létre a saját archívumunkat.
And you know, some of my friends have always said, "Hey, you're just paranoid. Why are you doing this? Because no one's really watching. No one's really going to bother you." So one of the things that I do is I actually look through my server logs very carefully. Because it's about surveillance. I'm watching who's watching me. And I came up with these. So these are some of my sample logs. And just little bits and pieces, and you can see some of the things there. And I cleaned up the list a little bit so you can see. So you can see that the Homeland Security likes to come by -- Department of Homeland Security. You can see the National Security Agency likes to come by. I actually moved very close to them. I live right down the street from them now. Central Intelligence Agency. Executive Office of the President. Not really sure why they show up, but they do. I think they kind of like to look at art. And I'm glad that we have patrons of the arts in these fields.
Tudják, néhány barátom mindig mondta, „Te paranoid vagy. Miért csinálod ezt? Senki sem nézi. Senki sem fog zaklatni." Egy dolgot mindig megteszek, alaposan átnézem a szerver elérési naplóját. Mert ez a megfigyelésről szól. Én megfigyelem azt, aki engem megfigyel. A következőket tapasztaltam. Ez néhány példa elérési naplóbejegyzés. Néhány apróság ami itt látható. Egy kicsit leszűrtem, hogy jobban lássák. Tehát láthatják, hogy a nemzetbiztonságiak szeretnek erre járni – Nemzetbiztonsági Minisztérium. Láthatják a Nemzetbiztonsági Hivatal szeret benézni. Tulajdonképpen nagyon közel költöztem hozzájuk. Ugyanabban az utcában lakom most, mint ők. CIA. Elnöki Hivatal. Nem igazán tudom mért látogattak meg, de megtették. Azt gondolom, szeretik ezt a művészeti ágat. Örülök neki, hogy vannak művészeti pártfogóink ezen a területen.
So thank you very much. I appreciate it.
Nagyon köszönöm. Őszintén köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Bruno Giussani: Hasan, just curious. You said, "Now everything automatically goes from my iPhone," but actually you do take the pictures and put on information. So how many hours of the day does that take?
Bruno Giussani: Hasan, csak kíváncsiságból. Azt mondtad: „Most már minden automatikusan megy az iPhone-omról,” de valójában neked kell a fényképet elkészítened és elhelyezni az információt. Hány órát foglalkozol ezzel naponta?
HE: Almost none. It's no different than sending a text. It's no different than checking an email. It's one of those things, we got by just fine before we had to do any of those. So it's just become another day. I mean, when we update a status message, we don't really think about how long that's going to take. So it's really just a matter of my phone clicking a couple of clicks, send, and then it's done. And everything's automated at the other end.
HE: Szinte semennyit. Nem különbözik egy szöveges üzenet küldésétől. Ugyanaz, mint megnézni egy e-mailt. Ez csak azon dolgok egyike, ami nélkül tökéletesen megvoltunk, mielőtt csinálnunk kellett. Hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Úgy értem, amikor felrakunk egy bejegyzést, nem igazán gondolunk bele, mennyi időbe fog telni. Ez tényleg csak pár kattintás a telefonomon, küldés, és már kész is. A másik oldalon minden automatikusan történik.
BG: On the day you are in a place where there is no coverage, the FBI gets crazy?
BG: azokon a napokon, amikor olyan helyen vagy, ahol nincs hálózat, az FBI bezsong?
HE: Well it goes to the last point that I was at. So it holds onto the very last point. So if I'm on a 12-hour flight, you'll see the last airport that I departed from.
HE: A legutolsó pontig tart, ahol voltam. Mindig a legutolsó pontot rögzíti. Ha egy 12 órás repülőúton vagyok, akkor lehet látni a repteret, ahonnan indultam.
BG: Hasan, thank you very much. (HE: Thank you.)
BG: Hasan, nagyon köszönöm. (HE: Köszönöm.)
(Applause)
(Taps)