I told you three things last year. I told you that the statistics of the world have not been made properly available. Because of that, we still have the old mindset of developing in industrialized countries, which is wrong. And that animated graphics can make a difference. Things are changing and today, on the United Nations Statistic Division Home Page, it says, by first of May, full access to the databases. (Applause) And if I could share the image with you on the screen. So three things have happened. U.N. opened their statistic databases, and we have a new version of the software up working as a beta on the net, so you don't have to download it any longer.
Három tényről beszéltem önöknek tavaly. Elmondtam, hogy világunk statisztikai adatait nem publikáljuk helyesen. Ezért még mindig azt az elavult nézetet valljuk, hogy léteznek fejlődő és fejlett ipari országok, ami tévedés. És hogy ez az animáció megváltoztathatja mindezt. A dolgok változnak. Az Egyesült Nemzetek Statisztikai Részlegének honlapján, május 1-től, teljes hozzáférést kapunk az adatbázishoz. (Taps) És ha megoszthatom a képet önökkel a kivetítőn: tudják, három dolog történt, az ENSZ megnyitotta a statisztikai adatbázisát, a szoftverünknek új, béta verziója működik a neten, így nem szükséges letölteni a továbbiakban.
And let me repeat what you saw last year. The bubbles are the countries. Here you have the fertility rate -- the number of children per woman -- and there you have the length of life in years. This is 1950 -- those were the industrialized countries, those were developing countries. At that time there was a "we" and "them." There was a huge difference in the world. But then it changed, and it went on quite well.
És engedjék meg, hogy újra megmutassam, amit tavaly: a buborékok az országok, itt láthatják a termékenységi arányt -- az egy nőre eső gyermekek számát -- és ott van a várható élettartam években kifejezve. 1950-et írunk -- azok voltak a fejlett ipari országok, azok pedig a fejlődő országok. Akkoriban volt „mi” és „ők”. Óriási különbség volt közöttük. De aztán ez megváltozott és igen jó irányba haladt.
And this is what happens. You can see how China is the red, big bubble. The blue there is India. And they go over all this -- I'm going to try to be a little more serious this year in showing you how things really changed. And it's Africa that stands out as the problem down here, doesn't it? Large families still, and the HIV epidemic brought down the countries like this. This is more or less what we saw last year, and this is how it will go on into the future.
És most ez történik. Láthatják, Kína, a nagy piros buborék, India a kék buborék. És lehagynak mindenkit… Idén megpróbálok komolyabban viselkedni, miközben megmutatom, hogyan változott meg valójában minden. És itt van Afrika, ami a problémának tűnik, ugye? Nagy családok még mindig, és a HIV járvány gyengítették így le az országot. Körülbelül ezt láttuk múlt évben, és mindez várhatóan így folytatódik a jövőben.
And I will talk on, is this possible? Because you see now, I presented statistics that don't exist. Because this is where we are. Will it be possible that this will happen? I cover my lifetime here, you know? I expect to live 100 years. And this is where we are today. Now could we look here instead at the economic situation in the world? And I would like to show that against child survival. We'll swap the axis. Here you have child mortality -- that is, survival -- four kids dying there, 200 dying there. And this is GDP per capita on this axis. And this was 2007.
És mondom magamban, lehetséges ez? Mert olyan statisztikai adatokat mutatok, amelyek nem is léteznek. Mert ez az a pont, ahol vagyunk. Lehetséges, hogy ez történik? Az én élethosszomat fedtem le. 100 évig szeretnék élni. És itt vagyunk most. Vizsgáljuk meg inkább a Föld gazdasági helyzetét. És ezt a gyermektúlélés tükrében szeretném megmutatni. Megcseréljük a függvénytengelyeket: Itt van a gyermekhalálozás -- pontosabban túlélés -- 4 gyermek hal meg itt, 200 gyermek ott. És ez az egy főre eső GDP ezen a tengelyen. És ez volt 2007-ben.
And if I go back in time, I've added some historical statistics -- here we go, here we go, here we go -- not so much statistics 100 years ago. Some countries still had statistics. We are looking down in the archive, and when we are down into 1820, there is only Austria and Sweden that can produce numbers. (Laughter) But they were down here. They had 1,000 dollars per person per year. And they lost one-fifth of their kids before their first birthday.
És ha visszamegyek az időben, hozzáadtam néhány történelmi statisztikát -- megyünk, még megyünk, még -- 100 évvel ez előttről nincs túl sok statisztikánk. Néhány országról találtunk statisztikai adatokat az archívumokban, de amikorra 1820-hoz érkezünk, ebből az időből mindössze Ausztria és Svédország tud adatot szolgáltatni. (Nevetés) De ők is itt voltak lent, egy főre 1000 dollár esett. És gyermekeik egy ötödét elveszítették, azok első születésnapja előtt.
So this is what happens in the world, if we play the entire world. How they got slowly richer and richer, and they add statistics. Isn't it beautiful when they get statistics? You see the importance of that? And here, children don't live longer. The last century, 1870, was bad for the kids in Europe, because most of this statistics is Europe. It was only by the turn of the century that more than 90 percent of the children survived their first year. This is India coming up, with the first data from India. And this is the United States moving away here, earning more money. And we will soon see China coming up in the very far end corner here. And it moves up with Mao Tse-Tung getting health, not getting so rich. There he died, then Deng Xiaoping brings money. It moves this way over here. And the bubbles keep moving up there, and this is what the world looks like today. (Applause)
Ez történik a világban, ha globálisan szemlélődünk. Íme, így váltak lassanként egyre gazdagabbá, gyűjtöttek statisztikai adatokat. Ugye milyen csodálatos, ha vannak statisztikai adataink, látják a jelentőségét ennek? És itt, a gyermekek nem élnek tovább. A múlt század, 1870, nem kedvezett a gyermekeknek Európában a legtöbb statisztikai adat szerint. Csak a századforduló környékén következett be, hogy a gyermekek több, mint 90%-a túlélte első életévét. Ez itt India, az első adatok jönnek Indiától. És ez az Egyesült Államok, sok pénzt keresve halad tova itt. És hamarosan látjuk Kínát feljönni, a legtávolabbi sarokban itt. És jön felfelé, ahogy Mao Tse Tung ügyel az egészségre, de a gazdaságra nem. Itt meghal és jön Deng Xiaoping, hozza a pénzt, és ide vezérli az országot. És a buborékok szépen mozognak fölfelé és ez az, ahogyan a Föld helyzete áll napjainkban. (Taps)
Let us have a look at the United States. We have a function here -- I can tell the world, "Stay where you are." And I take the United States -- we still want to see the background -- I put them up like this, and now we go backwards. And we can see that the United States goes to the right of the mainstream. They are on the money side all the time. And down in 1915, the United States was a neighbor of India -- present, contemporary India. And that means United States was richer, but lost more kids than India is doing today, proportionally. And look here -- compare to the Philippines of today. The Philippines of today has almost the same economy as the United States during the First World War. But we have to bring United States forward quite a while to find the same health of the United States as we have in the Philippines. About 1957 here, the health of the United States is the same as the Philippines. And this is the drama of this world which many call globalized, is that Asia, Arabic countries, Latin America, are much more ahead in being healthy, educated, having human resources than they are economically.
Vessünk egy pillantást az Egyesült Államokra. Van egy funkciónk itt -- azt tudom mondani a világnak: „állj meg ott, ahol vagy.” És fogom az Egyesült Államokat -- még mindig látni akarjuk a hátteret -- Ide teszem és most visszaforgathatjuk az időt. És láthatjuk, hogy az Egyesült Államok a főáramtól jobbra halad. Egész idő alatt a pénz oldalán áll. És 1915-ben az Egyesült Államok India szomszédja volt. A mai, kortárs Indiáé. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok gazdagabb volt ugyan, de aránylag több gyermeket veszített el, mint ma India. És íme -- most összehasonlítható a Fülöp-szigetekkel. A jelenkori Fülöp-szigeteknek majdnem ugyanolyan a gazdasága, mint az Egyesült Államoknak volt az Első Világháború során. De az Egyesült Államokat sokkal előbbre kell hoznunk, hogy ugyanazokat az egészségügyi adatokat kapjuk, mint a mai Fülöp-szegetek. 1957-ben az Egyesült Államok egészségügyi adatai megegyeznek a Fülöp-szigetek adataival. És ez a globalizáltnak hívott világ drámája, tudniillik az ázsiai, arab, latin-amerikai országok jóval előbbre járnak egészségben, iskolázottságban, és humán erőforrás terén, mint a gazdasági fejlődésben.
There's a discrepancy in what's happening today in the emerging economies. There now, social benefits, social progress, are going ahead of economical progress. And 1957 -- the United States had the same economy as Chile has today. And how long do we have to bring United States to get the same health as Chile has today? I think we have to go, there -- we have 2001, or 2002 -- the United States has the same health as Chile. Chile's catching up! Within some years Chile may have better child survival than the United States. This is really a change, that you have this lag of more or less 30, 40 years' difference on the health.
Ellentmondásos, ami ma a feltörekvő országok gazdaságával történik. Most a szociális javak fejlesztése, a társadalmi fejlődés a gazdasági fejlődés előtt járnak. És 1957-ben az USA-nak ugyanakkora a gazdasága, mint most Chilének. És milyen messzire kell vinnünk az Egyesült Államokat, hogy ugyanazt az egészségügyet kapjuk, mint amilyen ma Chilének van? Gondolom, hogy 2001-ig vagy 2002-ig -- itt az Egyesült Államoknak megegyezik az egészségügye napjaink Chiléjével. Chile felzárkózik. Néhány éven belül lehetséges, hogy Chile jobb gyermek túlélési adatokkal rendelkezik majd, mint az USA. Ez egy valós változás, abban a 30, 40 évnyi egészségügyi lemaradásban.
And behind the health is the educational level. And there's a lot of infrastructure things, and general human resources are there. Now we can take away this -- and I would like to show you the rate of speed, the rate of change, how fast they have gone. And we go back to 1920, and I want to look at Japan. And I want to look at Sweden and the United States. And I'm going to stage a race here between this sort of yellowish Ford here and the red Toyota down there, and the brownish Volvo. (Laughter) And here we go. Here we go. The Toyota has a very bad start down here, you can see, and the United States Ford is going off-road there. And the Volvo is doing quite fine. This is the war. The Toyota got off track, and now the Toyota is coming on the healthier side of Sweden -- can you see that? And they are taking over Sweden, and they are now healthier than Sweden. That's the part where I sold the Volvo and bought the Toyota. (Laughter) And now we can see that the rate of change was enormous in Japan. They really caught up.
És az egészség mögött ott áll az iskolázottság. Ezen a területen kiterjedt infrastruktúra és általános humán erőforrás van. Ezt most félretehetjük -- most szeretném megmutatni a sebesség és változás rátát, hogy tudniillik milyen gyorsan haladtak előre. Menjünk vissza 1920-ba. Meg szeretném vizsgálni Japánt. És szeretném látni Svédországot és az Egyesült Államokat. És most kihirdetem a versenyt. Itt, egy sárgás színű Ford, lent egy piros Toyota, és egy barnás színű Volvo között. (Nevetés) És itt jönnek és itt jönnek. A Toyota nagyon rosszul kezd alul, láthatják, az amerikai Ford letér az útról itt. És a Volvo remekül halad előre. Ez a világháború, a Toyota lemarad, és áttér Svédország egészségesebb oldalára. -- látják? Lehagyják Svédországot, és most már egészségesebbek, mint Svédország. És itt adtam el a Volvót és vettem meg a Toyotát. (Nevetés) És most láthatjuk, hogy Japán milyen óriási változáson ment keresztül. Ők valóban felzárkóztak.
And this changes gradually. We have to look over generations to understand it. And let me show you my own sort of family history -- we made these graphs here. And this is the same thing, money down there, and health, you know? And this is my family. This is Sweden, 1830, when my great-great-grandma was born. Sweden was like Sierra Leone today. And this is when great-grandma was born, 1863. And Sweden was like Mozambique. And this is when my grandma was born, 1891. She took care of me as a child, so I'm not talking about statistic now -- now it's oral history in my family. That's when I believe statistics, when it's grandma-verified statistics. (Laughter) I think it's the best way of verifying historical statistics. Sweden was like Ghana. It's interesting to see the enormous diversity within sub-Saharan Africa. I told you last year, I'll tell you again, my mother was born in Egypt, and I -- who am I? I'm the Mexican in the family. And my daughter, she was born in Chile, and the grand-daughter was born in Singapore, now the healthiest country on this Earth. It bypassed Sweden about two to three years ago, with better child survival. But they're very small, you know? They're so close to the hospital we can never beat them out in these forests. (Laughter) But homage to Singapore.
És ez a változás fokozatos. Nemzedékeken keresztül kell vizsgálnunk, hogy megértsük. Engedjék meg, hogy megmutassam a saját családom történetét. Elkészítettük ezt a függvényt, ez ugyanaz: a pénz az alsó és ott van az egészség, ahogy eddig látták. Ez az én családom. Ez Svédország 1830-ban, amikor a üknagymamám született. Svédország a mai Sierra Leone-hoz hasonlított. És itt van, amikor az dédnagymamám született, 1863-ban. És Svédország olyan volt, mint ma Mozambik. Ekkor született a nagymamám 1891-ben. Ő vigyázott rám, amikor kisgyerek voltam. Szóval most nem statisztikáról beszélek. Ez most a családom szájhagyomány útján terjedő történelme. Ekkor hiszek a statisztikában, amikor nagymama-igazolt. (Nevetés) Azt gondolom, ez a legjobb módja, hogy statisztikákat ellenőrizzünk. Svédország a mai Ghánára hasonlított. Érdekes látni az óriási különbséget a szub-szaharai Afrikán belül. Mondtam önöknek tavaly és elmondom ismét, anyám Egyiptomban született és én -- ki vagyok én? Én vagyok a mexikói a családban. És a lányom, ő Chilében született, és az unokám Szingapúrban, amely most a legegészségesebb ország az egész Földön. Gyermektúlélés tekintetében nagyjából két-három évvel ezelőtt lehagyta Svédországot. De ők nagyon kicsik, tudják, olyan közel vannak a kórházhoz, mi soha az életben nem tudjuk legyőzni őket ezekben az erdőkben. (Nevetés) De hódolatom Szingapúrnak.
Singapore is the best one. Now this looks also like a very good story. But it's not really that easy, that it's all a good story. Because I have to show you one of the other facilities. We can also make the color here represent the variable -- and what am I choosing here? Carbon-dioxide emission, metric ton per capita. This is 1962, and United States was emitting 16 tons per person. And China was emitting 0.6, and India was emitting 0.32 tons per capita. And what happens when we moved on? Well, you see the nice story of getting richer and getting healthier -- everyone did it at the cost of emission of carbon dioxide. There is no one who has done it so far. And we don't have all the updated data any longer, because this is really hot data today. And there we are, 2001.
Szingapúr a legjobb ma. És remek történet is. De milyen áron vált mindez sikertörténetté? Mert meg kell mutatnom önöknek egy másik szemszöget. A színekkel kiemelhetjük a változókat -- és mit választok most? Széndioxid kibocsátás, 1000kg/ fő. 1962-őt írunk, az Egyesült Államok kibocsátása 16 tonna volt személyenként. Kína 0,6, India pedig 0,32 tonnát bocsátott ki fejenként. És mi történt, ahogyan haladtunk előre? Látjuk a sikertörténetet, ahogyan mindenki gazdagabb és egyre egészségesebb lett -- és mindenki a széndioxid kibocsátás növelésével érte el ezt. Így nincs senki, akinek teljes volna a sikere. És már nincs meg minden aktualizált adatunk, mert ezek igazán forró adatok manapság. És itt vagyunk 2001-ben.
And in the discussion I attended with global leaders, you know, many say now the problem is that the emerging economies, they are getting out too much carbon dioxide. The Minister of the Environment of India said, "Well, you were the one who caused the problem." The OECD countries -- the high-income countries -- they were the ones who caused the climate change. "But we forgive you, because you didn't know it. But from now on, we count per capita. From now on we count per capita. And everyone is responsible for the per capita emission."
És a megbeszélésen, amelyen a világ vezetőivel vettem részt, sokan mondták, hogy a fejlődő gazdaságok a probléma, hogy túl sok széndioxidot bocsátanak ki. India környezetvédelmi minisztere azt mondta: "Nos, önök voltak azok, akik a problémát okozták." Az OECD országok -- a gazdag országok, -- ők voltak, akik a klímaváltozást okozták. "De megbocsátunk önöknek, mert nem tudták, mit cselekszenek. a mai naptól fejkvótában számolunk. Mostantól fejkvótában gondolkodunk. És mindenki felelős a fejenkénti kibocsátásért.”
This really shows you, we have not seen good economic and health progress anywhere in the world without destroying the climate. And this is really what has to be changed. I've been criticized for showing you a too positive image of the world, but I don't think it's like this. The world is quite a messy place. This we can call Dollar Street. Everyone lives on this street here. What they earn here -- what number they live on -- is how much they earn per day. This family earns about one dollar per day. We drive up the street here, we find a family here which earns about two to three dollars a day. And we drive away here -- we find the first garden in the street, and they earn 10 to 50 dollars a day.
Ez valóban megmutatja, hogy senkit sem láttunk idáig, aki képes volt gazdasági és egészségügyi előrelépésre anélkül, hogy a klímát ne tette volna tönkre. És ez az, aminek meg kell változnia. Kritika ért azért, mert túl pozitív képet festek a világról, de nem hinném, hogy ez így lenne. Az élet szerintem kemény. Ezt itt Dollár Utcának nevezhetjük. Mindenki ebben az utcában lakik. Ahányas számban laknak, annyi pénzt keresnek naponta. Ez a család körülbelül egy dollárt keres naponta. Ahogy haladunk tovább, találkozunk egy családdal, amelyik két-három dollárt keres naponta. És még tovább megyünk – meglátjuk az első kertet az utcában, ők 10 és 50 dollár között keresnek.
And how do they live? If we look at the bed here, we can see that they sleep on a rug on the floor. This is what poverty line is -- 80 percent of the family income is just to cover the energy needs, the food for the day. This is two to five dollars. You have a bed. And here it's a much nicer bedroom, you can see. I lectured on this for Ikea, and they wanted to see the sofa immediately here. (Laughter) And this is the sofa, how it will emerge from there. And the interesting thing, when you go around here in the photo panorama, you see the family still sitting on the floor there. Although there is a sofa, if you watch in the kitchen, you can see that the great difference for women does not come between one to 10 dollars. It comes beyond here, when you really can get good working conditions in the family. And if you really want to see the difference, you look at the toilet over here. This can change. This can change. These are all pictures and images from Africa, and it can become much better. We can get out of poverty.
És hogyan élnek? Ha megnézzük az ágyat itt, láthatjuk, hogy a földön, egy szőnyegen alszanak. Ez a szegénységküszöb -- a család jövedelmének 80% csak az energiaigényt fedezi, vagyis a napi élelemre megy el. Ha van 2-5 dollárod naponta, van ágyad. És itt, egy sokkal szebb hálószoba, ahogyan látják. Írtam erről az IKEA-nak, és rögtön idehelyezték a kanapét. (Nevetés) És itt a fekhely, ahogyan innen előbukkan. És az érdekes tény, hogy ha körülnézünk a panorámaképen, a család még midig a padlón ül, habár van kanapéjuk. Ha benézünk a konyhába, láthatjuk, hogy a nők helyzete nem javul drámaian 1 és 10 dollár között. A különbség a fölött mutatkozik, amikor egy nőnek jók a munkakörülményei a családban. És ha tényleg látni akarjuk a különbséget, akkor nézzük meg a mellékhelyiséget itt. Ez megváltozhat. Ez meg tud változni. Ezek mind Afrikában készült képek és mindez sokkal jobbá tehető. Ki tudunk lábalni a szegénységből.
My own research has not been in IT or anything like this. I spent 20 years in interviews with African farmers who were on the verge of famine. And this is the result of the farmers-needs research. The nice thing here is that you can't see who are the researchers in this picture. That's when research functions in poor societies -- you must really live with the people.
A kutatásom nem számítástechnikai szoftverrel készült. 20 évet töltöttem az éhhalál szélén álló afrikai farmerek között. Íme a „gazdák szükségletei” kutatásom eredménye. Az a jó, hogy ezen a képen nem lehet látni, hogy kik is valójában a kutatók. Ez az, amikor a kutatás közösségi érdekeket szolgál. Valóban az emberekkel kell együtt élned.
When you're in poverty, everything is about survival. It's about having food. And these two young farmers, they are girls now -- because the parents are dead from HIV and AIDS -- they discuss with a trained agronomist. This is one of the best agronomists in Malawi, Junatambe Kumbira, and he's discussing what sort of cassava they will plant -- the best converter of sunshine to food that man has found. And they are very, very eagerly interested to get advice, and that's to survive in poverty. That's one context. Getting out of poverty. The women told us one thing. "Get us technology. We hate this mortar, to stand hours and hours. Get us a mill so that we can mill our flour, then we will be able to pay for the rest ourselves." Technology will bring you out of poverty, but there's a need for a market to get away from poverty. And this woman is very happy now, bringing her products to the market. But she's very thankful for the public investment in schooling so she can count, and won't be cheated when she reaches the market. She wants her kid to be healthy, so she can go to the market and doesn't have to stay home. And she wants the infrastructure -- it is nice with a paved road. It's also good with credit. Micro-credits gave her the bicycle, you know. And information will tell her when to go to market with which product. You can do this.
Amikor valaki szegény, minden a túlélésről szól. Arról, hogy élelemhez jusson. Ez a két fiatal farmer -- akik lányok, mert a szülőket elvitte a HIV fertőzés és az AIDS -- egy képzett agronómussal beszélget. Ő az egyik legjobb agronómus Malawiban, Junatambe Kumbire, és azt beszélik meg, hogy a manióka melyik fajtáját vessék el -- a manióka a napfény legjobb leképezése élelmiszerre, amit ember valaha talált. És a két lány nagyon nagy buzgalommal figyel a tanácsokra, mert azok a túlélést jelentik a nélkülözésben. Ez egyfajta kontextus. Kilábalni a szegénységből. Azt mondták nekünk a nők: „Adjanak nekünk gépeket. Utáljuk ezt a mozsarat, amely mellett végeérhetetlen órákat töltünk. Had’ kapjunk malmot, hogy megőrölhessük a lisztünket, és a többit mi már elintézzük.” A technológia kihoz a szegénységből, de szükség van még piacra is, hogy eltávolodjunk a szegénységtől. És ez a nő nagyon boldog most, viszi a portékáját a piacra. Ugyanakkor nagyon hálás a közoktatásért, mert tud számolni és nem csapják be amikor a piacra ér. Azt akarja, hogy gyermeke egészséges legyen, hogy ő elmehessen a piacra és ne kelljen otthon maradnia. És igényli az infrastruktúrát -- a szép kövesutakat. A hitelt is szeretik. A mikro-hitel lehetővé tette, hogy megvegye a kerékpárt, tudják. És az információból megtudhatja, mikor és mivel érdemes kimennie a piacra. Meg lehet csinálni.
I find my experience from 20 years of Africa is that the seemingly impossible is possible. Africa has not done bad. In 50 years they've gone from a pre-Medieval situation to a very decent 100-year-ago Europe, with a functioning nation and state. I would say that sub-Saharan Africa has done best in the world during the last 50 years. Because we don't consider where they came from. It's this stupid concept of developing countries that puts us, Argentina and Mozambique together 50 years ago, and says that Mozambique did worse. We have to know a little more about the world. I have a neighbor who knows 200 types of wine. He knows everything. He knows the name of the grape, the temperature and everything. I only know two types of wine -- red and white. (Laughter) But my neighbor only knows two types of countries -- industrialized and developing. And I know 200, I know about the small data. But you can do that. (Applause)
20 év afrikai tapasztalatom mondatja velem: ami első látásra lehetetlennek tűnik, valójában lehetséges. Afrika nem fejlődött lassan. 50 év alatt, egy középkor előtti állapotból a 100 évvel ezelőtti Európa fejlettségi színvonalára került, működő nemzetekkel és államokkal. Azt mondanám, hogy a szub-szaharai Afrika fejlődési üteme mindenkiénél gyorsabb volt az utóbbi 50 évben. Mert mi nem nézzük, honnan indultak. A fejlődő országok ezen idióta beskatulyázása az, amely 50 éve egy csoportba tett bennünket, Argentínát és Mozambikot, és azt mondja, hogy Mozambik rosszul teljesített. Kicsivel többet kell tudnunk a világról. Van egy szomszédom, aki 200 féle bort ismer. Tud mindent. Tudja a szőlőfajták nevét, a hőfokokat, mindent. Én összesen két fajta bort ismerek: a vöröset meg a fehéret. (Nevetés) De a szomszédom csak kétféle országot ismer: a fejlettet és fejlődőt. És én ismerek kétszázat, ismerem a részleteket is. De bárki ismerheti. (Taps)
But I have to get serious. And how do you get serious? You make a PowerPoint, you know? (Laughter) Homage to the Office package, no? What is this, what is this, what am I telling? I'm telling you that there are many dimensions of development. Everyone wants your pet thing. If you are in the corporate sector, you love micro-credit. If you are fighting in a non-governmental organization, you love equity between gender. Or if you are a teacher, you'll love UNESCO, and so on. On the global level, we have to have more than our own thing. We need everything. All these things are important for development, especially when you just get out of poverty and you should go towards welfare.
De több komolyságra van szükségem. És hogyan lehetnék komolyabb? Megnyitok egy PowerPointot, tudják. (Nevetés) Hódolat az office csomagnak, nemde? Mi ez? Mi ez? Mit magyarázok? Azt mondom, hogy a fejlődésnek sok dimenziója van. Mindenki a saját szempontjait nézi. Ha a vállalati szektorban vagyunk, szeretjük a mikro-hitelt. Ha valaki egy civil szervezetben harcol, akkor a nemek közötti egyenlőség a kedvence. Vagy ha valaki tanár, imádja az UNESCO-t és így tovább. Globális szinten, többre kell figyelnünk, mint csak a saját szempontjaink. Mindenre szükségünk van. Ezek közül minden fontos a fejlődés szempontjából. Különösen akkor, ha éppen kifelé jövünk a szegénységből és a jólét felé kell igyekeznünk.
Now, what we need to think about is, what is a goal for development, and what are the means for development? Let me first grade what are the most important means. Economic growth to me, as a public-health professor, is the most important thing for development because it explains 80 percent of survival. Governance. To have a government which functions -- that's what brought California out of the misery of 1850. It was the government that made law function finally. Education, human resources are important. Health is also important, but not that much as a mean. Environment is important. Human rights is also important, but it just gets one cross.
Most, amire gondolnunk kell, nem más, mint hogy mi a célja, és mik a legszükségesebb erőforrásai a fejlődésnek? Engedjék meg, hogy a legfontosabbakat értékeljem. Nekem, egészségüggyel foglalkozó professzornak, a gazdasági fejlődés a legfontosabb, ez magyarázza a túlélés 80 százalékát. Kormányzat. Legyen egy működő kormány -- ez hozta ki Kaliforniát a tragédiából 1850-ben. Ez a kormány volt az, amely végre működésbe hozta a jogot. Az oktatás, a humán erőforrás szintén fontos. Az egészség szintén fontos, de nem annyira, mint eszköz. A környezet fontos. Az emberi jogok szintén fontosak, de csak egy keresztet adok nekik.
Now what about goals? Where are we going toward? We are not interested in money. Money is not a goal. It's the best mean, but I give it zero as a goal. Governance, well it's fun to vote in a little thing, but it's not a goal. And going to school, that's not a goal, it's a mean. Health I give two points. I mean it's nice to be healthy -- at my age especially -- you can stand here, you're healthy. And that's good, it gets two plusses. Environment is very, very crucial. There's nothing for the grandkid if you don't save up. But where are the important goals? Of course, it's human rights. Human rights is the goal, but it's not that strong of a mean for achieving development. And culture. Culture is the most important thing, I would say, because that's what brings joy to life. That's the value of living.
Most nézzük, mik a célok? Mi felé tartunk? Nem érdeklődünk a pénz iránt. A pénz nem cél. A legjobb erőforrás, de mint célnak, nullát adok neki. Kormányzat, nos, szavazáskor vicces, de egyébként nem annyira. És iskolába járni, nos ez nem cél, inkább erőforrás. Az egészségnek, két pontot adok. Egészségesnek lenni jó, különösen az én koromban, itt állhatok, egészségesen. És ez jó, kap két pluszt. A környezet nagyon nagyon kritikus. Semmi sem marad az unokáknak, ha nem vigyázunk. De hol vannak a fontos célok? Természetesen ezek az emberi jogok. Az emberi jogok megszerzése cél, de nem erős erőforrás a fejlődés eléréséhez. És kultúra. A kultúra a legfontosabb, azt mondanám. Mert ez az, ami örömet hoz az életbe. Ettől értékes az élet.
So the seemingly impossible is possible. Even African countries can achieve this. And I've shown you the shot where the seemingly impossible is possible. And remember, please remember my main message, which is this: the seemingly impossible is possible. We can have a good world. I showed you the shots, I proved it in the PowerPoint, and I think I will convince you also by culture. (Laughter) (Applause) Bring me my sword! Sword swallowing is from ancient India. It's a cultural expression that for thousands of years has inspired human beings to think beyond the obvious. (Laughter) And I will now prove to you that the seemingly impossible is possible by taking this piece of steel -- solid steel -- this is the army bayonet from the Swedish Army, 1850, in the last year we had war. And it's all solid steel -- you can hear here. And I'm going to take this blade of steel, and push it down through my body of blood and flesh, and prove to you that the seemingly impossible is possible. Can I request a moment of absolute silence? (Applause)
Tehát a látszatra lehetetlen valójában lehetséges. Még az afrikai országok is elérhetik mindezt. Megmutattam képeken, hogy a látszólag lehetetlen valójában lehetséges. És emlékezzenek, kérem, emlékezzenek az üzenetemre, ami nem más, mint hogy a látszatra lehetetlen, valójában lehetséges. Egy jó világban élhetünk. Megmutattam a képeket, bebizonyítottam a PowerPointban és úgy gondolom, meggyőzöm önöket a kultúra által. (Nevetés) (Taps) Hozzátok ide a kardomat! A kardnyelés…. az ősi Indiából származik. Ez egy kulturális kifejezés, mely évezredeken át inspirálta arra az embereket, hogy gondolkodjanak a nyilvánvalón túl. (Nevetés) És most, be fogom bizonyítani önöknek a látszólag lehetetlen valójában lehetséges, fogom ezt a darab acélt, -- tömör acélt -- ez egy svéd hadseregből származó bajonett, 1850-ből, amikor utoljára háborúztunk. És ez egy tömör acél, - hallhatják itt. És fogom ezt a pengét és letolom a torkomon, a hús-vér testemen keresztül, hogy bebizonyítsam önöknek a látszólag lehetetlen valójában lehetséges. Kérnék egy perc teljes csendet. (Taps)