Hans Rosling: I'm going to ask you three multiple choice questions. Use this device. Use this device to answer. The first question is, how did the number of deaths per year from natural disaster, how did that change during the last century? Did it more than double, did it remain about the same in the world as a whole, or did it decrease to less than half? Please answer A, B or C. I see lots of answers. This is much faster than I do it at universities. They are so slow. They keep thinking, thinking, thinking. Oh, very, very good.
Hans Rosling: Fel fogok tenni önöknek három, több válaszlehetőséges kérdést. Használják ezt az eszközt, hogy válaszoljanak. Az első kérdés: hogyan változott a száma a természetes katasztrófákhoz köthető halálozásnak, hogyan változott ez, az elmúlt évszázadban? Több mint duplájára nőtt, ugyanakkora maradt, vagy kevesebb mint felére csökkent? Kérem válasszanak: A, B vagy C. Nagyon sok választ látok. Sokkal gyorsabban megy, mint az egyetemeken. Ott olyan lassúak. Gondolkodnak, gondolkodnak, csak gondolkodnak. Ó, nagyon, nagyon jó.
And we go to the next question. So how long did women 30 years old in the world go to school: seven years, five years or three years? A, B or C? Please answer.
És most a következő kérdés. A 30 éves nők mennyi ideig jártak iskolába az egész világot tekintve: hét év, öt év vagy három év? A, B vagy C? Kérem válasszanak!
And we go to the next question. In the last 20 years, how did the percentage of people in the world who live in extreme poverty change? Extreme poverty — not having enough food for the day. Did it almost double, did it remain more or less the same, or did it halve? A, B or C?
És ugrunk is a következő kérdésre. Az elmúlt 20 évben, hogyan változott a százaléka a világon élő azon embereknek, akik extrém szegénységben élnek? Extrém szegénység: mikor valaki nem jut elegendő napi táplálékhoz. Majdnem megkétszereződött, többé-kevésbé ugyanannyi maradt, vagy megfeleződött? A, B vagy C?
Now, answers. You see, deaths from natural disasters in the world, you can see it from this graph here, from 1900 to 2000. In 1900, there was about half a million people who died every year from natural disasters: floods, earthquakes, volcanic eruption, whatever, droughts. And then, how did that change?
Jöhetnek, a válaszok. Látják: természeti katasztrófák okozta halálozási szám, -- ezen a grafikonon láthatják -- 1900-tól 2000-ig. 1900-ban évente körülbelül félmillió ember vesztette életét természeti katasztrófák következtében: áradások, földrengés, vulkánkitörés, akármi , aszályok. És akkor, hogyan is változott ez?
Gapminder asked the public in Sweden. This is how they answered. The Swedish public answered like this: Fifty percent thought it had doubled, 38 percent said it's more or less the same, 12 said it had halved. This is the best data from the disaster researchers, and it goes up and down, and it goes to the Second World War, and after that it starts to fall and it keeps falling and it's down to much less than half. The world has been much, much more capable as the decades go by to protect people from this, you know. So only 12 percent of the Swedes know this.
A Gapminder megkérdezte a svéd népet. Ezek az ő válaszaik. A következőképpen választottak: 50%-uk szerint megduplázódott, 38%-uk szerint többé kevésbé ugyanakkora, 12% mondta, hogy megfeleződött. Ez az elérhető legjobb adat a katasztrófaszakértőktől, fel és le ugrálgat, amíg el nem éri a második világháborút, majd azután csökken, és egyre csak megy lefelé egészen egy kicsivel a felező határ alá. A világunk sokkal, sokkal inkább alkalmazkodóvá vált az évtizedek során abban, hogy az embereket megvédje ettől. Szóval ezt a svédek csupán 12%-a tudja.
So I went to the zoo and I asked the chimps. (Laughter) (Applause) The chimps don't watch the evening news, so the chimps, they choose by random, so the Swedes answer worse than random. Now how did you do? That's you. You were beaten by the chimps. (Laughter) But it was close. You were three times better than the Swedes, but that's not enough. You shouldn't compare yourself to Swedes. You must have higher ambitions in the world.
Így elmentem az állatkertbe, és megkérdeztem a csimpánzokat. (Nevetés) (Taps) A csimpánzok nem nézik az esti híreket, szóval így ők teljesen véletlenszerűen válaszoltak. Aminél a svédek rosszabbul teljesítettek. Nos nézzük, önök hogyan teljesítettek? Itt vannak maguk. És kikaptak a csimpánzoktól. (Nevetés) De elég szoros volt. Háromszor jobbak voltak, mint a svédek, de ez nem igazán elegendő. Nem kellene magukat a svédekhez viszonyítani. Sokkal nagyobb célokat kellene kitűzniük.
Let's look at the next answer here: women in school. Here, you can see men went eight years. How long did women go to school? Well, we asked the Swedes like this, and that gives you a hint, doesn't it? The right answer is probably the one the fewest Swedes picked, isn't it? (Laughter) Let's see, let's see. Here we come. Yes, yes, yes, women have almost caught up. This is the U.S. public. And this is you. Here you come. Ooh. Well, congratulations, you're twice as good as the Swedes, but you don't need me —
Nézzük a következőre a választ: nők az iskolában. Itt azt láthatják, a férfiak 8 évet jártak. Mennyi ideig jártak a nők iskolába? Nos, erről is megkérdeztük a svédeket, már előre érzik, nem? Az a jó válasz, amelyiket a legkevesebb svéd választotta, ugye? (Nevetés) Nézzük, nézzük! És itt is van. Igen, igen , igen, a nők majdnem utolértek. Ezek itt az amerikai emberek. És itt vannak önök. És tessék. Ó! Nos, gratulálok, kétszer olyan jók, mint a svédek, de, szükségtelen mondanom, hogy...
So how come? I think it's like this, that everyone is aware that there are countries and there are areas where girls have great difficulties. They are stopped when they go to school, and it's disgusting. But in the majority of the world, where most people in the world live, most countries, girls today go to school as long as boys, more or less. That doesn't mean that gender equity is achieved, not at all. They still are confined to terrible, terrible limitations, but schooling is there in the world today. Now, we miss the majority. When you answer, you answer according to the worst places, and there you are right, but you miss the majority.
Szóval, hogyan is történt? Szerintem ez valahogy úgy volt, hogy mindenki figyelembe veszi, hogy vannak országok és területek, ahol a nők nagy nehézségekkel küzdenek. Nem engedik őket iskolába menni, és ez borzalmas. De a világ nagy része, ott, ahol a legtöbb ember él, a legtöbb ilyen országban a lányok is iskolába járnak addig, amíg a fiúk, többé-kevésbé. Ez nem azt jelenti, hogy elértük a teljes nemi egyenjogúságot, egyáltalán nem. Még mindig borzalmas határok közé vannak korlátozva, de manapság az iskoláztatás már ott van a világban. Tehát elhanyagoljuk a többséget. Amikor válaszolnak , ezt a legrosszabb helyekre következtetve teszik, és ott ragadnak, kihagyják a többit, a nagyobb részt.
What about poverty? Well, it's very clear that poverty here was almost halved, and in U.S., when we asked the public, only five percent got it right. And you? Ah, you almost made it to the chimps. (Laughter) (Applause) That little, just a few of you! There must be preconceived ideas, you know. And many in the rich countries, they think that oh, we can never end extreme poverty. Of course they think so, because they don't even know what has happened. The first thing to think about the future is to know about the present.
Mi a helyzet a szegénységgel? Nos, az tisztán látszik ,hogy a szegénység majdnem megfeleződött, és Amerikában, mikor megkérdeztük az embereket, csak 5% tudta helyesen. És önök? Á, majdnem elérték a csimpánzok szintjét! (Nevetés) (Taps) Egészen kevéske, csak pár ember híján! Tudják, lennie kell pár előítéletnek. Legtöbben a gazdagabb országokból úgy gondolják , hogy ó, sosem fogunk a szegénységnek véget vetni. Persze ,hogy úgy gondolják, mert fogalmuk sincs arról ami történik. Az első dolog, ahhoz, hogy a jövőre gondoljunk az, hogy tudjuk mi zajlik a jelenben.
These questions were a few of the first ones in the pilot phase of the Ignorance Project in Gapminder Foundation that we run, and it was started, this project, last year by my boss, and also my son, Ola Rosling. (Laughter) He's cofounder and director, and he wanted, Ola told me we have to be more systematic when we fight devastating ignorance. So already the pilots reveal this, that so many in the public score worse than random, so we have to think about preconceived ideas, and one of the main preconceived ideas is about world income distribution.
Ez a pár kérdés az elsők között szerepelt az általunk vezetett Gapminder alapítvány Tudatlansági Projektjének teszt részében, ami az előző évben indult, főnököm, és egyben fiam, Ola Rosling által. (Nevetés) Aki igazgató és társalapító, és azt szerette volna, azt mondta, hogy rendszerezettebbnek kell lennünk, amikor a pusztító tudatlanság ellen harcolunk. Szóval a tesztprojekt már megmutatta, hogy az emberek a véletlenszerűnél rosszabbul válaszolnak, szóval el kellene gondolkodnunk az előítéletekről, és az egyik legfőbb az, ami a jövedelemeloszlásról szól.
Look here. This is how it was in 1975. It's the number of people on each income, from one dollar a day — (Applause) See, there was one hump here, around one dollar a day, and then there was one hump here somewhere between 10 and 100 dollars. The world was two groups. It was a camel world, like a camel with two humps, the poor ones and the rich ones, and there were fewer in between.
Nézzenek ide! Így nézett ki 1975-ben. Ez az emberek száma az egyes jövedelemszinteken, kezdve egy dollár per naptól. (Taps) Látják, itt volt egy púp, az egy dolláros jövedelem körül, és itt is volt egy púp, valahol 10 és 100 dollár között. A világ két csoport volt. Egy tevevilág volt, olyan, mint egy teve, kétpúpú: a szegények és a gazdagok, és néhányan a kettő között.
But look how this has changed: As I go forward, what has changed, the world population has grown, and the humps start to merge. The lower humps merged with the upper hump, and the camel dies and we have a dromedary world with one hump only. The percent in poverty has decreased. Still it's appalling that so many remain in extreme poverty. We still have this group, almost a billion, over there, but that can be ended now.
De nézzék meg, hogyan is változott ez. Amint előre haladunk a változásokon, a világ népessége megnő, a púpok elkezdtek egybeolvadni. Az alacsonyabb púp a nagyobbal, szóval, a teve kihal és innentől egy dromedárvilágban élünk, aminek csak egy púpja van. A szegények százaléka csökkent. Még mindig megdöbbentő, hogy mennyien élnek extrém szegénységben. Még mindig van ez a csoport, majdnem egy milliárd, ez itt, de ezt megszüntethetjük.
The challenge we have now is to get away from that, understand where the majority is, and that is very clearly shown in this question. We asked, what is the percentage of the world's one-year-old children who have got those basic vaccines against measles and other things that we have had for many years: 20, 50 or 80 percent? Now, this is what the U.S. public and the Swedish answered. Look at the Swedish result: you know what the right answer is. (Laughter) Who the heck is a professor of global health in that country? Well, it's me. It's me. (Laughter) It's very difficult, this. It's very difficult. (Applause)
A kihívás ami elé nézünk, hogy ettől elvonatkoztassunk, és értsük meg, hol a többség, és ez igen tisztán megmutatkozik a következő kérdésben. Megkérdeztük , hogy a világ egyéves gyerekeinek hány százaléka kapta meg azokat az alap oltásokat a kanyaró és más dolgok ellen, amik elérhetők voltak az évek során: 20, 50 vagy 80 százalék? Nos, Itt láthatják mit válaszoltak az amerikai és svéd emberek. Nézzék a svéd eredményeket: ebből tudják, mi a helyes válasz. (Nevetés) Hát ki az ördög lehet az ottani világegészségügyi professzor? Nos, én volnék. Igen. Én vagyok. (Nevetés) Ez elég bonyolult. Nagyon bonyolult. (Taps)
However, Ola's approach to really measure what we know made headlines, and CNN published these results on their web and they had the questions there, millions answered, and I think there were about 2,000 comments, and this was one of the comments. "I bet no member of the media passed the test," he said.
Habár, Ola megközelítése, hogy azt mérjük, amiről tudjuk, hogy címlapokká váltak. És a CNN közölte a weboldalán ezeket az adatokat, és ott voltak a kérdések, amikre milliók válaszoltak, és azt hiszem volt még körülbelül 2000 hozzászolás, és ez volt az egyik közülük. "Fogadok, hogy egy médiában dolgozó sem ment át a teszten", mondta.
So Ola told me, "Take these devices. You are invited to media conferences. Give it to them and measure what the media know." And ladies and gentlemen, for the first time, the informal results from a conference with U.S. media. And then, lately, from the European Union media. (Laughter) You see, the problem is not that people don't read and listen to the media. The problem is that the media doesn't know themselves.
Szóval Ola azt mondta, "Fogd ezeket a kütyüket. Hívnak egy csomó médiakonferenciára. Add oda nekik, és mérd meg mit is tudnak." Így, hölgyeim és uraim, először, a nem hivatalos eredmények egy amerikai médiakonferenciáról. És utána, egy mostanában tartottról, az Európai Unió médiájával. (Nevetés) Látják, a probléma nem az ,hogy az emberek nem olvasnak vagy hallgatják a médiát. A probléma az, hogy a média maga sem tudja.
What shall we do about this, Ola? Do we have any ideas? (Applause)
Mit tehetnénk ez ügyben, Ola? Van bármi ötletünk? (Taps)
Ola Rosling: Yes, I have an idea, but first, I'm so sorry that you were beaten by the chimps. Fortunately, I will be able to comfort you by showing why it was not your fault, actually. Then, I will equip you with some tricks for beating the chimps in the future. That's basically what I will do.
Ola Rosling: Igen, van egy ötletem, de először is, kifejezném sajnálatom az ügyben, hogy kikaptak a csimpánzoktól. Szerencsére, képes leszek megvigasztalni önöket azáltal, hogy megmutatom éppenséggel ez nem is az önök hibája. Továbbá, ellátom önöket néhány kisebb trükkel, amivel a jövőben legyőzhetik a csimpánzokat. Alapvetően ezért is vagyok itt.
But first, let's look at why are we so ignorant, and it all starts in this place. It's Hudiksvall. It's a city in northern Sweden. It's a neighborhood where I grew up, and it's a neighborhood with a large problem. Actually, it has exactly the same problem which existed in all the neighborhoods where you grew up as well. It was not representative. Okay? It gave me a very biased view of how life is on this planet. So this is the first piece of the ignorance puzzle. We have a personal bias.
Először is nézzük, miért vagyunk tudatlanok, és ez az egész, ezen a helyen kezdődött. Ez Hudiksvall. Egy észak-svéd város. Ez az a szomszédság, ahol felnőttem, és ez a szomszédság egy egészen nagy problémával küzdött. Éppenséggel, pontosan ugyanazzal, ami az összes többi szomszédságban is megvolt, ahol önök is felnőttek. Az, hogy ez nem volt reprezentatív. Oké? Egészen elfogult nézetet adott arról, hogy milyen a bolygón az élet. Szóval, ez a tudatlansági kirakós első darabja. Személyes elfogultságunk.
We have all different experiences from communities and people we meet, and on top of this, we start school, and we add the next problem. Well, I like schools, but teachers tend to teach outdated worldviews, because they learned something when they went to school, and now they describe this world to the students without any bad intentions, and those books, of course, that are printed are outdated in a world that changes. And there is really no practice to keep the teaching material up to date. So that's what we are focusing on. So we have these outdated facts added on top of our personal bias.
Mindenki különböző tapasztalatokat kap, a közösségektől, az emberektől, és attól a ponttól amikortól elkezdjük az iskolát, és megérkeztünk a következő problémához. Én szeretem az iskolákat, Viszont, a tanárok ódivatú világnézeteket tanítanak, azért mert ők így tanulták, amikor ők jártak az iskolába, és ugyanezt próbálják átadni az ő diákjaiknak, minden rossz szándék nélkül, és azok a könyvek persze, szintén ódivatúak egy olyan világban, ami folyamatosan változik. Nem igazán van arra gyakorlat, hogy, hogyan tartsuk a tanítandó anyagot korhűen. Szóval, ez az amire mi is összpontosítunk. Itt vannak az elavult tények, és még ennek tetején saját elfogultságunk.
What happens next is news, okay? An excellent journalist knows how to pick the story that will make headlines, and people will read it because it's sensational. Unusual events are more interesting, no? And they are exaggerated, and especially things we're afraid of. A shark attack on a Swedish person will get headlines for weeks in Sweden.
Ami most következni fog az a hírek, oké? Egy kiváló újságíró tudja, hogyan válassza ki azt a történetet, ami a címoldalon lesz, és az emberek olvasni fogják, mert az szenzációs. A szokatlan történések általában a legérdekfeszítőbbek, nem? És még el is túlozzák őket, főleg azokat a dolgokat, amiktől félünk. Egy svéd embert ért cápatámadás hetekig a címoldalon lesz Svédországban.
So these three skewed sources of information were really hard to get away from. They kind of bombard us and equip our mind with a lot of strange ideas, and on top of it we put the very thing that makes us humans, our human intuition. It was good in evolution. It helped us generalize and jump to conclusions very, very fast. It helped us exaggerate what we were afraid of, and we seek causality where there is none, and we then get an illusion of confidence where we believe that we are the best car drivers, above the average. Everybody answered that question, "Yeah, I drive cars better."
Szóval ez a három torzító információforrás az, amitől igazán nehezen szabadulunk meg. Bombáznak minket, különös ötleteket ébresztenek elménkben, és a legtetején még mi magunk is ráteszünk egy lapáttal, ez az ami minket emberré tesz, az emberi intuíció. Ez teljesen jó is volt az evolúcióban. Segített általánosítani, és nagyon gyorsan következtetéseket levonni. Rásegített félelmeinkre, és mindig az okot keressük amikor azok nincsenek is, és a magabiztosság illúziójába kerülünk, amikor is azt gondoljuk, mi vagyunk a legjobb autóvezetők, átlagon felüliek. Mindenki válaszolt már így: "Hát, én jobb sofőr vagyok."
Okay, this was good evolutionarily, but now when it comes to the worldview, it is the exact reason why it's upside down. The trends that are increasing are instead falling, and the other way around, and in this case, the chimps use our intuition against us, and it becomes our weakness instead of our strength. It was supposed to be our strength, wasn't it?
Oké, ez teljesen jó volt az evolúciót tekintve, de most, hogy elértünk a világ nézetéhez, ez az oka annak, amiért fejjel lefelé áll. A irányvonalak, amik növekedést mutatnak, valójában csökkennek, és fordítva, és így a csimpánzok kihasználják megérzéseinket, és ellenünk fordítják, és ahelyett, hogy hasznunkra lennének, a gyengeségünkké válnak. De hát az előnyünket kellett volna szolgálniuk, nem?
So how do we solve such problems? First, we need to measure it, and then we need to cure it. So by measuring it we can understand what is the pattern of ignorance. We started the pilot last year, and now we're pretty sure that we will encounter a lot of ignorance across the whole world, and the idea is really to scale it up to all domains or dimensions of global development, such as climate, endangered species, human rights, gender equality, energy, finance. All different sectors have facts, and there are organizations trying to spread awareness about these facts. So I've started actually contacting some of them, like WWF and Amnesty International and UNICEF, and asking them, what are your favorite facts which you think the public doesn't know?
Szóval , hogyan oldjunk meg egy ilyen problémát? Először is, fel kell hogy mérjük, majd ki kell kúrálnunk. A felmérésével érthetjük csak meg, hogy mi a tudatlanság sémája. A tesztméréseket tavaly kezdtük, és már egészen biztosak vagyunk abban, hogy rengeteg tudatlanságba fogunk ütközni világszerte, és az ötlet igazából az, hogy ezt ráhúzzuk a globális fejlődés minden részére vagy dimenziójára, úgy mint a klíma, veszélyeztetett fajok, emberi jogok, nemi egyenjogúság, energia, pénzügy. Ezeknek a szektoroknak vannak tényei, és egyes szervezetek próbálnak felvilágosítani ezekről a tényekről. Szóval elkezdtem kapcsolatba lépni néhányukkal, például a WWF-el, az Amnesty Internationallel és az UNICEF-fel, és megkérdeztem őket, mik a kedvenc tényeik, amikről úgy vélik, hogy az átlagember nem tudja?
Okay, I gather those facts. Imagine a long list with, say, 250 facts. And then we poll the public and see where they score worst. So we get a shorter list with the terrible results, like some few examples from Hans, and we have no problem finding these kinds of terrible results. Okay, this little shortlist, what are we going to do with it? Well, we turn it into a knowledge certificate, a global knowledge certificate, which you can use, if you're a large organization, a school, a university, or maybe a news agency, to certify yourself as globally knowledgeable. Basically meaning, we don't hire people who score like chimpanzees. Of course you shouldn't. So maybe 10 years from now, if this project succeeds, you will be sitting in an interview having to fill out this crazy global knowledge.
Összegyűjtöm ezeket a tényeket. Képzeljenek el egy hosszú listát, mondjuk 250 ténnyel. Ezután megkérdezzük az embereket, megnézzük mik a legszörnyűbb eredményeik. Így lesz egy rövidebb listánk, borzalmas eredményekkel, mint például azok, amit előttem Hans bemutatott, és igazán nem volt nehéz ilyen borzalmas eredményeket elérnünk. Oké, van ez a rövidített listánk, mihez kezdünk vele? Nos, egy tudástanúsítvánnyá alakítjuk, egy világszintű tudástanúsítvánnyá, amit felhasználhatnak, ha például egy nagy szervezetet, iskolát, egyetemet, vagy például hírügynökséget vezetnek, azért, hogy igazolják magukat, mint világszinten jól informáltak. Alapvetően azt jelenti, hogy nem alkalmazunk embereket, akik pontjai a csimpánzokéval megegyezőek. Természeten nem kellene. Tehát körülbelül 10 év múlva, ha sikeres lesz a projekt, akkor ha beülnek egy interjúra, ki kell majd tölteniük ezt az őrült globális tudástesztet.
So now we come to the practical tricks. How are you going to succeed? There is, of course, one way, which is to sit down late nights and learn all the facts by heart by reading all these reports. That will never happen, actually. Not even Hans thinks that's going to happen. People don't have that time. People like shortcuts, and here are the shortcuts. We need to turn our intuition into strength again. We need to be able to generalize. So now I'm going to show you some tricks where the misconceptions are turned around into rules of thumb.
Szóval elérkeztünk a praktikus trükkökhöz. Hogyan fogunk ezeken átmenni? Van rá mód, természetesen, egy olyan is, amikor is esténként leülünk, és pontosan megtanuljuk az összes tényt úgy, hogy elolvassuk az összes beszámolót. Ez az ami sosem fog megtörténni. Még Hans szerint sem. Az embereknek nincs ennyi ideje. Szeretik a rövidített változatokat, szóval itt a miénk. Az intuíciónkat újra az erőnké kell kovácsolnunk. Tudnunk kell általánosítani. Szóval bemutatok önöknek néhány trükköt, amikor is a félreértéseket ökölszabályokká alakítjuk át.
Let's start with the first misconception. This is very widespread. Everything is getting worse. You heard it. You thought it yourself. The other way to think is, most things improve. So you're sitting with a question in front of you and you're unsure. You should guess "improve." Okay? Don't go for the worse. That will help you score better on our tests. (Applause) That was the first one.
Kezdjük az első félreértéssel. Ez eléggé széleskörű. Minden egyre rosszabb lesz. Hallották. Önök is így vélekedtek. A másik gondolkodási mód az, hogy a legtöbb dolog javul. Szóval, leültetik egy kérdéssel ön előtt, és nem biztos benne. Azt kellene feltételeznie, hogy "javul". Rendben? Sose tippeljen a rosszabbodikra! Ez nagyban elősegíti a tesztünkön való magasabb pontszám elérését. (Taps) Ez volt az első.
There are rich and poor and the gap is increasing. It's a terrible inequality. Yeah, it's an unequal world, but when you look at the data, it's one hump. Okay? If you feel unsure, go for "the most people are in the middle." That's going to help you get the answer right.
Vannak gazdagok és szegények, és a szakadék egyre csak növekszik. Ez egy borzalmas egyenlőtlenség. Igen, ez egy egyenlőtlen világ, de amikor megnézik az adatokat, ez egy darab púp. Értik? Ha nem biztosak benne, tippeljenek "a legtöbb ember a közepén van" szerint. Ez nagyban segít majd a jó válaszokhoz.
Now, the next preconceived idea is first countries and people need to be very, very rich to get the social development like girls in school and be ready for natural disasters. No, no, no. That's wrong. Look: that huge hump in the middle already have girls in school. So if you are unsure, go for the "the majority already have this," like electricity and girls in school, these kinds of things. They're only rules of thumb, so of course they don't apply to everything, but this is how you can generalize.
A következő előítélet az, hogy az országoknak és az embereknek nagyon gazdagnak kell lenniük ahhoz, hogy társadalmuk fejlődjön, mint például lányok a sulikban és felkészültség a katasztrófák ellen. Nem , nem és nem. Ez hibás. Nézzék azt a nagy púpot középen, ott már minden lány iskolába jár. Szóval ha bizonytalanok vagyunk, válasszuk a "többségnek már megvan"-t, mint az elektromosság és iskolás lányok, és ezek a dolgok. Ezek csupán ökölszabályok, természetesen nem vonatkoztathatóak mindenre, de ez az, ami alapján általánosíthat.
Let's look at the last one. If something, yes, this is a good one, sharks are dangerous. No — well, yes, but they are not so important in the global statistics, that is what I'm saying. I actually, I'm very afraid of sharks. So as soon as I see a question about things I'm afraid of, which might be earthquakes, other religions, maybe I'm afraid of terrorists or sharks, anything that makes me feel, assume you're going to exaggerate the problem. That's a rule of thumb. Of course there are dangerous things that are also great. Sharks kill very, very few. That's how you should think.
Nézzük meg az utolsót! Ha valami, akkor ez egészen jó, a cápák veszélyesek. Nem... nos, igen, de ez nem igazán fontos a globális statisztikában, ezt próbálom megértetni. Éppenséggel én, nagyon is félek a cápáktól. Mihelyst látok egy kérdést valamiről amitől tartok, ami lehetne földrengés, vagy más vallások, lehet, hogy félek a terroristáktól vagy a cápáktól, bármi, amitől tartok, azt fogja eredményezni, hogy eltúlozzuk a problémát. Ez egy ökölszabály. Persze egyes veszélyes dolgok gyakoriak is. A cápák nagyon, nagyon keveset ölnek. Ez az, ahogyan gondolkozniuk kellene.
With these four rules of thumb, you could probably answer better than the chimps, because the chimps cannot do this. They cannot generalize these kinds of rules. And hopefully we can turn your world around and we're going to beat the chimps. Okay? (Applause) That's a systematic approach.
Ezzel a négy ökölszabállyal szinte biztosan jobban fognak válaszolni, mint a csimpánzok, mert a csimpánzok nem képesek erre. Nem tudnak ilyen szabályok alapján általánosítani. Remélhetőleg így vissza tudjuk fordítani a világot körülöttünk, és így legyőzzük a csimpánzokat. Rendben? (Taps) Ez egy módszeres megközelítés.
Now the question, is this important? Yeah, it's important to understand poverty, extreme poverty and how to fight it, and how to bring girls in school. When we realize that actually it's succeeding, we can understand it. But is it important for everyone else who cares about the rich end of this scale? I would say yes, extremely important, for the same reason. If you have a fact-based worldview of today, you might have a chance to understand what's coming next in the future.
De a kérdés az, hogy fontos-e ez. Igen, fontos, hogy megértsük a szegénységet, az extrém szegénységet, és azt, hogyan harcoljunk ellene, vagy hogy hogyan vigyük a lányokat iskolába. Amikor rájövünk, hogy ezek éppenséggel megtörténnek, akkor értjük csak meg igazán. De ez, mindenki másnak is fontos, akit csak a mérce gazdag vége érdekel? Én azt mondanám igen, nagyon is fontos, ugyanazon okból. Ha van egy tényalapú világnézeted a mai világról, akkor esélyed nyílik arra, hogy megértsd, mi fog történni a jövőben.
We're going back to these two humps in 1975. That's when I was born, and I selected the West. That's the current EU countries and North America. Let's now see how the rest and the West compares in terms of how rich you are. These are the people who can afford to fly abroad with an airplane for a vacation. In 1975, only 30 percent of them lived outside EU and North America. But this has changed, okay? So first, let's look at the change up till today, 2014. Today it's 50/50. The Western domination is over, as of today. That's nice. So what's going to happen next? Do you see the big hump? Did you see how it moved? I did a little experiment. I went to the IMF, International Monetary Fund, website. They have a forecast for the next five years of GDP per capita. So I can use that to go five years into the future, assuming the income inequality of each country is the same. I did that, but I went even further. I used those five years for the next 20 years with the same speed, just as an experiment what might actually happen. Let's move into the future. In 2020, it's 57 percent in the rest. In 2025, 63 percent. 2030, 68. And in 2035, the West is outnumbered in the rich consumer market. These are just projections of GDP per capita into the future. Seventy-three percent of the rich consumers are going to live outside North America and Europe. So yes, I think it's a good idea for a company to use this certificate to make sure to make fact- based decisions in the future.
Visszamegyünk erre a két púpra 1975-be. Amikor is megszülettem, és most kiválasztottam a Nyugatot. Ezek itt a mostani EU országok és Észak-Amerika. Lássuk, hogyan is változik a Nyugat és a világ többi része gazdagsági szempontból. Ezek az emberek azok, akik megengedhetik maguknak, hogy külföldre repüljenek vakációzni. 1975-ben csak 30 százalékuk élt az EU-n és Észak-Amerikán kívül. De ez megváltozott. Szóval először is, nézzük a változást napjainkig, 2014-ig. Manapság ez 50/50. A nyugati dominanciának a mai nappal vége. Ez igen. Mi jöhet még? Látják a nagy púpot? Látták, hogyan mozgott? Csináltam egy kisebb kísérletet, felmentem az IMF -- a Nemzetközi Valutaalap -- weboldalára. Volt egy előrejelzésük az egy főre eső GDP-ről az elkövetkező öt évre. Most ezt felhasználom, hogy öt évet a jövőbe ugorjunk, feltéve, hogy az országokban a jövedelmi különbségek nem változnak. Megtettem, és egy kicsit tovább is mentem. Felhasználtam azt az öt évet az elkövetkezendő 20 évre, ugyanazzal a sebességgel, kísérletként, hogy vajon mi is történhet. Tehát ugorjunk is a jövőbe. 2020-ban már 57% van a többieknél. 2025-re ez 63%. 2030-ra 68%. És 2035-ben a Nyugatot felülmúlják a gazdag fogyasztók piacán. Ezek csak az egy főre jutó GDP jövőre való kivetítései. 73%-a a gazdag fogyasztóknak Észak-Amerikán és Európán kívül fog élni. Szóval igen, szerintem jó ötlet lenne, hogy a cégek használják ezt a tanúsítványt, hogy biztosra menjenek, és ténybázisú döntéseket hozzanak a jövőben.
Thank you very much. (Applause)
Nagyon szépen köszönöm. (Taps)
Bruno Giussani: Hans and Ola Rosling!
Bruno Giussani: Hans és Ola Rosling!