Today I want to talk to you about the mathematics of love. Now, I think that we can all agree that mathematicians are famously excellent at finding love.
A szerelem matematikájáról szeretnék beszélni. Gondolom, megegyezhetünk abban, hogy minket, matematikusokat könnyen megtalál a szerelem.
(Laughter)
Ez nem csupán ragyogó személyiségünkön múlik, hogy remek társalgók vagyunk,
But it's not just because of our dashing personalities, superior conversational skills and excellent pencil cases. It's also because we've actually done an awful lot of work into the maths of how to find the perfect partner.
és elegáns a tolltartónk, hanem azon a rengeteg munkán, amit a tökéletes partner megtalásának matematikájába fektettünk.
Now, in my favorite paper on the subject, which is entitled, "Why I Don't Have a Girlfriend" --
Nekem a kedvencem a témában Peter Backus cikke: "Miért nincsen barátnőm". (Nevetés)
(Laughter)
Peter Backus tries to rate his chances of finding love. Now, Peter's not a very greedy man. Of all of the available women in the UK, all Peter's looking for is somebody who lives near him, somebody in the right age range, somebody with a university degree, somebody he's likely to get on well with, somebody who's likely to be attractive, somebody who's likely to find him attractive.
Backus annak az esélyét próbálja megbecsülni, hogy rátalál a szerelemre. Nos, Peter nem kifejezetten mohó ember. Az Egyesült KIrályságban elérhető nők közül mindössze azokat keresi, akik a közelében élnek, megfelelő életkorúak, egyetemet végeztek, akikkel feltehetőleg jól ki lehet jönni, akik valószínűleg vonzóak, és akik valószínűleg vonzónak találják őt.
(Laughter)
(Nevetés)
And comes up with an estimate of 26 women in the whole of the UK.
Becslése szerint kb. 26 ilyen nő élhet az Egyesült Királyságban.
(Laughter)
It's not looking very good, is it Peter? Now, just to put that into perspective, that's about 400 times fewer than the best estimates of how many intelligent extraterrestrial life forms there are. And it also gives Peter a 1 in 285,000 chance of bumping into any one of these special ladies on a given night out. I'd like to think that's why mathematicians don't really bother going on nights out anymore.
Ez nem nagyon biztató, ugye Peter? Csak összehasonlításképp, ez 400-szor kevesebb annál, mint a legelfogadottabb becslés arra, hogy hány Földön kívüli intelligens életforma létezhet. Ez a szám egyébként 1 : 285.000 esélyt ad Peternek, hogy belefusson ezen hölgyek egyikébe valahol egy adott estén. Azt gondolnám, hogy ezért van az, hogy már nem is nagyon járnak a matematikusok szórakozni.
The thing is that I personally don't subscribe to such a pessimistic view. Because I know, just as well as all of you do, that love doesn't really work like that. Human emotion isn't neatly ordered and rational and easily predictable. But I also know that that doesn't mean that mathematics hasn't got something that it can offer us, because, love, as with most of life, is full of patterns and mathematics is, ultimately, all about the study of patterns. Patterns from predicting the weather to the fluctuations in the stock market, to the movement of the planets or the growth of cities. And if we're being honest, none of those things are exactly neatly ordered and easily predictable, either. Because I believe that mathematics is so powerful that it has the potential to offer us a new way of looking at almost anything. Even something as mysterious as love. And so, to try to persuade you of how totally amazing, excellent and relevant mathematics is, I want to give you my top three mathematically verifiable tips for love.
Én magam nem osztom ezt a pesszimista nézetet. Mert ahogyan Önök is, én is tudom, hogy a szerelem nem így működik. Az érzelmek nem jól szervezettek, racionálisak vagy kiszámíthatók. Ez nem jelenti azt, hogy a matematika nem nyújthat semmit ezzel kapcsolatban, mert hogy a szerelem, ahogyan életünk nagy része is, tele van sémákkal, és a matematika végső soron a sémákat tanulmányozza; sémákat az időjárás előrejelzésétől a tőkepiac ingadozásáig, a bolygók mozgásáig, vagy a városok növekedéséig. Ha őszinték akarunk lenni, ezek egyike sem jól szervezett vagy könnyen kiszámítható. De én hiszek a matematika erejében, hogy képes új módon láttatni szinte bármit, még az oly rejtélyes dolgokat is, mint a szerelem. Ezért próbálom meggyőzni önöket, hogy a matematika szórakoztató, csodálatos és jól alkalmazható. Ehhez átnyújtom önöknek a három legjobb, matematikailag igazolható tanácsom a szerelemről.
(Laughter)
Az első tanács:
OK, so Top Tip #1: How to win at online dating. So my favorite online dating website is OkCupid, not least because it was started by a group of mathematicians. Now, because they're mathematicians, they have been collecting data on everybody who uses their site for almost a decade. And they've been trying to search for patterns in the way that we talk about ourselves and the way that we interact with each other on an online dating website. And they've come up with some seriously interesting findings. But my particular favorite is that it turns out that on an online dating website, how attractive you are does not dictate how popular you are, and actually, having people think that you're ugly can work to your advantage.
Hogyan legyünk sikeresek az online társkeresésben? Az én kedvenc online társkereső oldalam az OkCupid, különösen azért, mert matematikusok egy csoportja indította. Mivel matematikusok, már egy évtizede gyűjtik az adatokat mindazokról, akik az oldalukat használják. Megpróbáltak sémákat felfedezni abban, ahogyan önmagunkról beszélünk, és ahogyan másokkal kapcsolatba kerülünk egy párkereső oldalon. Találtak néhány valóban érdekes dolgot. Az én személyes kedvencem, hogy kiderül: a párkereső oldalon azt, hogy ki mennyire vonzó, nem az határozza meg, hogy mennyire népszerű. Valójában abból, hogy egyesek csúnyának tartanak, előnyünk származhat.
(Laughter)
Megmutatom, hogyan működik ez.
Let me show you how this works. In a thankfully voluntary section of OkCupid, you are allowed to rate how attractive you think people are on a scale between one and five. Now, if we compare this score, the average score, to how many messages a selection of people receive, you can begin to get a sense of how attractiveness links to popularity on an online dating website.
Az OkCupid egyik részében, ahol szerencsére önkéntes a részvétel, 1-től 5 -ig lehet értékelni, mennyire vonzóak szerintünk az ott jelenlévők. Ha összevetjük a pontszámot, az átlagos pontszámot azzal, hogy ki hány üzenetet kapott, kezd valami fogalmunk lenni arról, hogy mi köze a vonzó külsőnek a népszerűséghez a párkereső oldalon.
This is the graph the OkCupid guys have come up with. And the important thing to notice is that it's not totally true that the more attractive you are, the more messages you get. But the question arises then of what is it about people up here who are so much more popular than people down here, even though they have the same score of attractiveness? And the reason why is that it's not just straightforward looks that are important. So let me try to illustrate their findings with an example. So if you take someone like Portia de Rossi, for example, everybody agrees that Portia de Rossi is a very beautiful woman. Nobody thinks that she's ugly, but she's not a supermodel, either. If you compare Portia de Rossi to someone like Sarah Jessica Parker, now, a lot of people, myself included, I should say, think that Sarah Jessica Parker is seriously fabulous and possibly one of the most beautiful creatures to have ever have walked on the face of the Earth. But some other people, i.e., most of the Internet ...
Itt ez a grafikon, amivel az OkCupidos srácok előálltak. Figyelemre méltó, hogy nem egészen igaz az, hogy minél vonzóbb valaki, annál több üzenetet kap. Az a kérdés merül fel, hogy miként van az, hogy ezek az emberek itt fenn jóval népszerűbbek ezeknél a lentieknél, annak dacára, hogy ugyanannyira találták vonzónak őket? És miért van az, hogy nem a szabályos külső a fontos. Hadd mutassam be egy példán, hogy mit találtak. Ha veszünk valakit, pl. Portia de Rossit, mindenki egyetért abban, hogy Portia di Rossi igen bájos nő. Senki nem tartja csúnyának, de szupermodellnek sem. Ha összehasonlítjuk valakivel, mondjuk Sarah Jessica Parkerral, akkor sokan, magamat is beleértve, azt gondolják, hogy Sarah Jessica Parker valóban gyönyörű, talán egyike a legszebbeknek, akik valaha is megfordultak a földkerekségen. De néhányan mások, azaz az internet többsége, mintha úgy gondolná,
(Laughter)
hogy kicsit lóképe van. (Nevetés)
seem to think that she looks a bit like a horse.
(Laughter)
Now, I think that if you ask people how attractive they thought Jessica Parker or Portia de Rossi were, and you ask them to give them a score between one and five I reckon that they'd average out to have roughly the same score. But the way that people would vote would be very different. So Portia's scores would all be clustered around the four because everybody agrees that she's very beautiful, whereas Sarah Jessica Parker completely divides opinion. There'd be a huge spread in her scores. And actually it's this spread that counts. It's this spread that makes you more popular on an online Internet dating website. So what that means then is that if some people think that you're attractive, you're actually better off having some other people think that you're a massive minger. That's much better than everybody just thinking that you're the cute girl next door.
Nos, ha megkérdezzük az embereket, hogy mennyire találják vonzónak Sarah Jessica Parkert és Portia de Rossit, és azt kérjük, pontozzák őket 1-től 5-ig, úgy gondolom, hogy nagyjából átlag ugyanannyi pontot kapnak. De ahogyan szavaznak, az nagyon különböző. Portia pontjai mind 4 körül mozognak, mert mindenki egyetért abban, hogy igen bájos, míg Sarah Jessica Parkerről nagyon eltérnek a vélemények. Nagy lesz a szórása a pontoknak. És ez az a szórás, ami számít. Ez a szórás tesz népszerűbbé valakit a párkereső oldalon. Tehát ez azt jelenti, hogyha néhányan vonzónak találnak, akkor valójában jobb helyzetben vagyunk, ha vannak mások, akik viszont ellenszenvesnek. Ez sokkal jobb, mintha mindenki egyszerűen úgy gondolna ránk, mint a szomszéd szép lányra.
Now, I think this begins to make a bit more sense when you think in terms of the people who are sending these messages. So let's say that you think somebody's attractive, but you suspect that other people won't necessarily be that interested. That means there's less competition for you and it's an extra incentive for you to get in touch. Whereas compare that to if you think somebody is attractive but you suspect that everybody is going to think they're attractive. Well, why would you bother humiliating yourself, let's be honest? But here's where the really interesting part comes. Because when people choose the pictures that they use on an online dating website, they often try to minimize the things that they think some people will find unattractive. The classic example is people who are, perhaps, a little bit overweight deliberately choosing a very cropped photo,
Talán egy kicsit érthetőbbé válik, ha azoknak a szemszögéből nézzük, akik ezeket az üzeneteket küldik. Tegyük fel, vonzónak tartunk valakit, akiről azt sejtjük, hogy másokat viszont nem érdekel. Ez azt jelenti, hogy kevesebb, a versenytársunk, és ez külön ösztönöz a kapcsolat felvételére. Hasonlítsuk ezt össze azzal, hogy vonzónak tartunk valakit, és azt sejtjük, hogy mindenki vonzónak találja. Legyünk őszinték, miért is kockáztatnánk, hogy megszégyenüljünk? És itt jön az igazán érdekes. Amikor kiválasztja valaki, hogy mely képeit tegye fel a társkereső oldalra, akkor sokan megpróbálják a magukról előnytelennek gondolt dolgokat elrejteni. Erre tipikus példa, hogy aki egy kicsit túlsúlyos, szívesen használ levágott képet,
(Laughter)
vagy egy kopasz ember például olyat,
or bald men, for example, deliberately choosing pictures where they're wearing hats. But actually this is the opposite of what you should do if you want to be successful. You should really, instead, play up to whatever it is that makes you different, even if you think that some people will find it unattractive. Because the people who fancy you are just going to fancy you anyway, and the unimportant losers who don't, well, they only play up to your advantage.
amelyen kalapot visel. Pedig pontosan ennek az ellenkezőjét kéne tennünk, ha sikeresek akarunk lenni. Ehelyett minden olyat be kéne vetnünk, ami megkülönböztet másoktól, még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy vannak, akik ettől kevésbé találnak vonzónak. Mert azok, akik kedvelnek, mindenképp kedvelni fognak, és azok az érdektelenek, akik nem, meg jobb is, ha kiesnek.
OK, Top Tip #2: How to pick the perfect partner. So let's imagine then that you're a roaring success on the dating scene. But the question arises of how do you then convert that success into longer-term happiness, and in particular, how do you decide when is the right time to settle down? Now generally, it's not advisable to just cash in and marry the first person who comes along and shows you any interest at all. But, equally, you don't really want to leave it too long if you want to maximize your chance of long-term happiness. As my favorite author, Jane Austen, puts it, "An unmarried woman of seven and twenty can never hope to feel or inspire affection again."
Második tanács: Hogyan szerezzük meg a tökéletes partnert? Képzeljük el, hogy kitörő sikerünk van a társkeresésben. Felmerül a kérdés, hogy miképp váltsuk sikerünket hosszú távú boldogsággá, főképpen, hogyan döntsük el, hogy mikor ideje megállapodnunk? Általában, nem ajánlatos azonnal dönteni, és összeházasodni az elsővel, akivel összeakadunk, és aki mutat valami érdeklődést egyáltalán. De ugyanígy nem jó túlságosan sokáig halogatni, ha maximalizálni akarjuk esélyünket a hosszútávú boldogságra. Ahogyan kedvenc szerzőm, Jane Austen mondja: "Egy huszonhét esztendős hajadon
(Laughter)
egyáltalán nem remélheti, hogy szerelmet érezhet más, vagy ébreszthet maga iránt." (Nevetés)
Thanks a lot, Jane. What do you know about love?
Köszönöm, Jane. Mit tudsz te a szerelemről?
(Laughter)
Szóval, a kérdés az,
So the question is then, how do you know when is the right time to settle down, given all the people that you can date in your lifetime? Thankfully, there's a rather delicious bit of mathematics that we can use to help us out here, called optimal stopping theory. So let's imagine, then, that you start dating when you're 15 and ideally, you'd like to be married by the time that you're 35. And there's a number of people that you could potentially date across your lifetime, and they'll be at varying levels of goodness. Now the rules are that once you cash in and get married, you can't look ahead to see what you could have had, and equally, you can't go back and change your mind. In my experience at least, I find that typically people don't much like being recalled years after being passed up for somebody else, or that's just me.
miből tudjuk, hogy ideje megállapodnunk, ha adott az összes ember, akivel randevúzhatnánk életünkben? Szerencsére a matematika egyik ízletes morzsája segít ebben, ezt hívják az optimális megállás elméletének. Képzeljük el, hogy 15 évesen kezdünk el randizni, és ideálisan 35 éves korunkra szeretnénk megházasodni. Van bizonyos számú ember, akivel életünk során randevúzhatnánk, és ők különböző mértékben megfelelőek. A szabály az, hogyha rászánjuk magunkat, hogy megházasodunk, akkor nem nézhetünk előre, hogy miről maradunk le, és hátra sem, hogy másként döntsünk. Az én tapasztalatom legalábbis az, hogy az emberek általában nem szívesen térnek vissza ahhoz, aki korábban ejtette őket. De lehet, hogy csak én gondolom így.
So the math says then that what you should do in the first 37 percent of your dating window, you should just reject everybody as serious marriage potential.
A matematika szerint azt kéne tegyük, hogy társkereső szakaszunk első 37 százalékában el kéne vetni mindenkit, mint komoly házasodási esélyt.
(Laughter)
(Nevetés)
And then, you should pick the next person that comes along that is better than everybody that you've seen before. So here's the example. Now if you do this, it can be mathematically proven, in fact, that this is the best possible way of maximizing your chances of finding the perfect partner. Now unfortunately, I have to tell you that this method does come with some risks. For instance, imagine if your perfect partner appeared during your first 37 percent. Now, unfortunately, you'd have to reject them.
Utána le kéne csapni az első olyanra, akivel összetalálkozunk, és aki jobb bárki korábbinál. Ez itt a példa. Ha ezt tesszük, matematikailag bizonyítható, hogy ez a legjobb módja maximálni esélyünket, hogy a megtaláljuk a tökéletes partnert. Meg kell mondjam, hogy sajnos van a módszernek némi kockázata. Képzeljük el például, hogy a tökéletes partner az első 37 százalék alatt jelent meg. Nos, ekkor sajnos elutasítottuk.
(Laughter)
(Nevetés)
Now, if you're following the maths, I'm afraid no one else comes along that's better than anyone you've seen before, so you have to go on rejecting everyone and die alone.
Ha a matematikát követjük, sajnos senki nem jön, aki jobb, mint akiket eddig láttunk, így mindenkit el kell utasítsunk, és magányosan halunk meg.
(Laughter)
(Nevetés)
Probably surrounded by cats ...
Valószínűleg macskákkal körülvéve, amelyek elfogyasztják maradványainkat.
(Laughter)
nibbling at your remains.
OK, another risk is, let's imagine, instead, that the first people that you dated in your first 37 percent are just incredibly dull, boring, terrible people. That's OK, because you're in your rejection phase, so that's fine, you can reject them. But then imagine the next person to come along is just marginally less boring, dull and terrible ...
A másik kockázat, képzeljük el, hogy az első 37 százalék, akivel randevúztunk hihetetlenül buta, unalmas, szörnyű. Nem gond, mert ez az elutasító szakaszban van, el tudjuk utasítani ezeket. De képzeljük el, hogy a következő, akivel összetalálkozunk, épp csak egy kicsit kevésbé buta, unalmas és szörnyű,
(Laughter)
than everybody that you've seen before. Now, if you are following the maths, I'm afraid you have to marry them ...
mint a korábbiak. Ha követjük a matematikát, félek, össze kell házasodjunk,
(Laughter)
és egy olyan kapcsolatban kötünk ki, amely korántsem optimális.
and end up in a relationship which is, frankly, suboptimal. Sorry about that. But I do think that there's an opportunity here for Hallmark to cash in on and really cater for this market. A Valentine's Day card like this.
Sajnálatos. De azt hiszem, van itt egy lehetőség Hallmark számára kihasználni a piaci hézagot. Valami ilyen Valentin-napi üdvözlőkártya. (Nevetés)
(Laughter)
"Drága férjem, te kevésbé vagy szörnyű,
"My darling husband, you are marginally less terrible than the first 37 percent of people I dated."
mint az első 37 százalék, akikkel randiztam."
(Laughter)
Ez még mindig romantikusabb, mint ami tőlem telik.
It's actually more romantic than I normally manage.
(Laughter)
OK, so this method doesn't give you a 100 percent success rate, but there's no other possible strategy that can do any better. And actually, in the wild, there are certain types of fish which follow and employ this exact strategy. So they reject every possible suitor that turns up in the first 37 percent of the mating season, and then they pick the next fish that comes along after that window that's, I don't know, bigger and burlier than all of the fish that they've seen before. I also think that subconsciously, humans, we do sort of do this anyway. We give ourselves a little bit of time to play the field, get a feel for the marketplace or whatever when we're young. And then we only start looking seriously at potential marriage candidates once we hit our mid-to-late 20s. I think this is conclusive proof, if ever it were needed, that everybody's brains are prewired to be just a little bit mathematical.
Ez a módszer nem ad 100 százalékos sikert, de nincs ennél jobb stratégia. És tényleg, a természetben bizonyos halak pontosan ezt a stratégiát követik és alkalmazzák. A párzási időszak első 37 százalékában elutasítanak minden kérőt, és utána felszedik az elsőt, amelyik útjukba akad, és amelyik nem tudom, hogy nagyobb vagy testesebb, mint a korábbi időszak összes hala. Azt hiszem, hogy ösztönösen mi, emberek is valahogy így cselekszünk. Adunk magunknak egy kis időt keresgélni, hogy legyen valami fogalmunk a kínálatról, amíg még fiatalok vagyunk. Csak a 20-as éveink közepén, végén kezdünk komolyan tájékozódni a lehetséges jelöltek felől. Szerintem ez meggyőző bizonyíték, ha kell ilyen egyáltalán, hogy az agyunk valamiképp a matematikára van hangolva.
OK, so that was Top Tip #2. Now, Top Tip #3: How to avoid divorce. OK, so let's imagine then that you picked your perfect partner and you're settling into a lifelong relationship with them. Now, I like to think that everybody would ideally like to avoid divorce, apart from, I don't know, Piers Morgan's wife, maybe?
Ez volt a második tanács. A harmadik tanács: Hogyan kerüljük el a válást? Tegyük fel, hogy sikerült megszereznünk a tökéletes partnert, és egy életre szóló kapcsolatot kötünk vele. Szeretném azt hinni, hogy mindenki szeretné elkerülni a válást, kivéve Piers Morgan feleségét, ha jól tudom.
(Laughter)
But it's a sad fact of modern life that one in two marriages in the States ends in divorce, with the rest of the world not being far behind. Now, you can be forgiven, perhaps for thinking that the arguments that precede a marital breakup are not an ideal candidate for mathematical investigation. For one thing, it's very hard to know what you should be measuring or what you should be quantifying. But this didn't stop a psychologist, John Gottman, who did exactly that. Gottman observed hundreds of couples having a conversation and recorded, well, everything you can think of. So he recorded what was said in the conversation, he recorded their skin conductivity, he recorded their facial expressions, their heart rates, their blood pressure, basically everything apart from whether or not the wife was actually always right, which incidentally she totally is. But what Gottman and his team found was that one of the most important predictors for whether or not a couple is going to get divorced was how positive or negative each partner was being in the conversation.
A modern világ szomorú ténye, hogy az Egyesült Államokban minden második házasság válással végződik, és másutt sem sokkal jobb a helyzet. Megbocsátom, ha azt hiszik, hogy talán a viharos szakítást megelőző viták nem ideális tárgya a matematikai vizsgálódásnak. Az egyik dolog, hogy nehéz kigondolni, hogy mit kéne mérni vagy számszerűsíteni. De ez nem tartotta vissza John Gottman pszichológust, aki pontosan ezt tette. Gottman házaspárok százait figyelte meg beszélgetés közben, és feljegyzett mindent, amit csak el lehet képzelni. Feljegyezte, hogy mi hangzott el a beszélgetésben, feljegyezte a párok bőrének ellenállását, arckifejezésüket, a pulzust, a vérnyomást, lényegében mindent, kivéve, hogy tényleg az asszonynak volt-e mindenben igaza, mint történetesen mindig. Gottman és csoportja azt találta, hogy a legjobb előjelzés arra, hogy a házaspár el fog-e válni, hogy mennyire volt pozitív vagy negatív a két fél a beszélgetés során.
Now, couples that were very low-risk scored a lot more positive points on Gottman's scale than negative. Whereas bad relationships, by which I mean, probably going to get divorced, they found themselves getting into a spiral of negativity. Now just by using these very simple ideas, Gottman and his group were able to predict whether a given couple was going to get divorced with a 90 percent accuracy. But it wasn't until he teamed up with a mathematician, James Murray, that they really started to understand what causes these negativity spirals and how they occur. And the results that they found, I think, are just incredibly impressively simple and interesting. So these equations predict how the wife or husband is going to respond in their next turn of the conversation, how positive or negative they're going to be. And these equations depend on the mood of the person when they're on their own, the mood of the person when they're with their partner, but most importantly, they depend on how much the husband and wife influence one another.
Azok a párok, amelyeknél nagyon alacsony a kockázat, sokkal több pozitív pontot gyűjtöttek, mint negatívat Gottman skálája szerint. Ellenben a rossz kapcsolatokban -- amin én azt értem, hogy valószínűleg válással végződnek -- negatív spirálban találták magukat a párok. Csupán e nagyon egyszerű gondolat alapján Gottman és csoportja 90 százalékos pontossággal meg tudta jósolni, hogy az adott pár el fog-e válni. De erre csak akkor voltak képesek, miután csatlakozott hozzájuk James Murray matematikus, ekkor kezdték megérteni, hogy mi okozza a negatív spirálokat, és hogyan fordulnak ezek elő. Amit eredményképp találtak, az szerintem pofonegyszerű és érdekes. Ezek az egyenletek előre megmondják, hogyan fog válaszolni férj vagy feleség a beszélgetés következő menetében, mennyire lesznek pozitívak vagy negatívak. Ezek az egyenletek az adott személy kedélyétől függnek: hogy milyen amikor egyedül van, és amikor a partnerével, de méginkább attól, hogy hogyan hat férj és feleség egymásra.
Now, I think it's important to point out at this stage, that these exact equations have also been shown to be perfectly able at describing what happens between two countries in an arms race.
Azt hiszem, fontos itt rámutatni, hogy ezek az egzakt egyenletek azt is megmutatják, teljességgel képesek azt is leírni, hogy mi zajlik két állam között a fegyverkezési versenyben.
(Laughter)
(Nevetés)
So that an arguing couple spiraling into negativity and teetering on the brink of divorce is actually mathematically equivalent to the beginning of a nuclear war.
Az, hogy egy vitázó házaspár negatív spirálba kerül, és a válás szélére tornázza magát, matematikailag ekvivalens egy nukleáris háború kezdetével.
(Laughter)
(Nevetés)
But the really important term in this equation is the influence that people have on one another, and in particular, something called "the negativity threshold." Now, the negativity threshold, you can think of as how annoying the husband can be before the wife starts to get really pissed off, and vice versa. Now, I always thought that good marriages were about compromise and understanding and allowing the person to have the space to be themselves. So I would have thought that perhaps the most successful relationships were ones where there was a really high negativity threshold. Where couples let things go and only brought things up if they really were a big deal. But actually, the mathematics and subsequent findings by the team have shown the exact opposite is true. The best couples, or the most successful couples, are the ones with a really low negativity threshold. These are the couples that don't let anything go unnoticed and allow each other some room to complain. These are the couples that are continually trying to repair their own relationship, that have a much more positive outlook on their marriage. Couples that don't let things go and couples that don't let trivial things end up being a really big deal.
De a valóban fontos tényező az egyenletben az egymásra gyakorolt hatás, különösen az, amit a negativitás küszöbének nevezhetünk. Negativitási küszöb: arra gondolhatunk, hogy milyen bosszantó lehet a férj, mielőtt a feleség tényleg kiborul, vagy fordítva. Én mindig úgy gondoltam a jó házasságra, ahol kompromisszum és megértés van, miközben elég teret ad a feleknek, hogy önmaguk legyenek. Így azt gondolnám, hogy talán azok a legsikeresebb kapcsolatok, ahol valóban magas a negativitási küszöb, s a párok hagyják, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, és csak a valóban lényeges dolgokba avatkoznak be. De a matematika, és amit általa a csoport talált, azt mutatja, hogy ennek valójában az ellenkezője igaz. A legjobb és legsikeresebb párok azok, ahol nagyon alacsony a negativitási küszöb. Azok az párok ilyenek, amelyek semmit nem hagynak észrevétlenül, és ahol megengedik egymásnak a panaszkodást. Ezek azok a párok, amelyek folyamatosan próbálnak javítani kapcsolatukon, nekik jóval pozitívabb a kilátásuk a házasságuk jövőjére nézve. Ők nem engedik szabadjára a dolgokat, nem engedik meg, hogy a bolhák elefánttá nőjenek.
Now of course, it takes a bit more than just a low negativity threshold and not compromising to have a successful relationship. But I think that it's quite interesting to know that there is really mathematical evidence to say that you should never let the sun go down on your anger.
Ez persze kicsit többet jelent, mint alacsony negativitási küszöb, és nem kötni kompromisszumot a sikeres kapcsolat érdekében. De azt hiszem, elég érdekes tudni, hogy matematikai bizonyíték van rá, hogy, úgymond, ne engedjük lenyugodni a napot úgy, hogy harag van közöttünk.
So those are my top three tips of how maths can help you with love and relationships. But I hope, that aside from their use as tips, they also give you a little bit of insight into the power of mathematics. Because for me, equations and symbols aren't just a thing. They're a voice that speaks out about the incredible richness of nature and the startling simplicity in the patterns that twist and turn and warp and evolve all around us, from how the world works to how we behave. So I hope that perhaps, for just a couple of you, a little bit of insight into the mathematics of love can persuade you to have a little bit more love for mathematics.
Ez az én három fő tanácsom a matematikától a szerelemről és a párkapcsolatról. Azt remélem, hogy nem csak használják majd, de nyújtottam egy kis bepillantást, hogy mi mindenhez tud hozzátenni a matematika. Mert számomra az egyenletek és szimbólumok nem csupán dolgok, hanem az a hang, ami a természet hihetetlen gazdagságáról szól, és a körülöttünk burjánzó, görbülő, forgó, kibontakozó sémák meglepő egyszerűségéről, kezdve azon, hogy miként működik a világ, és hogyan viselkedünk mi. Remélem tehát, hogy e kis betekintés a szerelem matematikájába legalább néhányukat rá tudja venni, hogy jobban szeressék a matematikát.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)