We are now going through an amazing and unprecedented moment where the power dynamics between men and women are shifting very rapidly, and in many of the places where it counts the most, women are, in fact, taking control of everything. In my mother's day, she didn't go to college. Not a lot of women did. And now, for every two men who get a college degree, three women will do the same. Women, for the first time this year, became the majority of the American workforce. And they're starting to dominate lots of professions -- doctors, lawyers, bankers, accountants. Over 50 percent of managers are women these days, and in the 15 professions projected to grow the most in the next decade, all but two of them are dominated by women. So the global economy is becoming a place where women are more successful than men, believe it or not, and these economic changes are starting to rapidly affect our culture -- what our romantic comedies look like, what our marriages look like, what our dating lives look like, and our new set of superheroes.
Egy lenyűgöző, példa nélkül álló pillanatot élünk meg most, amikor a férfiak és nők közti erőeloszlás igen gyorsan változik. És sok helyen, ahol leginkább számít, valóban a nők veszik át a vezetést minden területen. Anyám idejében, anyám még nem járt egyetemre. Nem sok nő járt. És manapság minden két férfira, akiknek egyetemi diplomájuk van, 3 diplomás nő jut. A nők, először a történelem során, többségbe kerültek az amerikai munkaerő piacon. És kezdenek domináns helyzetbe kerülni több szakmában -- orvosok, ügyvédek, bankárok, könyvelők. A vezetők 50 %-a nő manapság. És abban a 15 munkakörben, melyek leginkább fognak fejlődni a következő évtizedben, kettő kivételével mindben a nők dominálnak. Tehát a globális gazdaság olyan hellyé kezd válni, ahol a nők sikeresebbek, mint a férfiak, akár hiszik, akár nem, és ezek a gazdasági változások kezdenek rohamos befolyást gyakorolni a kultúránkra -- hogy milyenek a romantikus vígjátékaink, milyenek a házasságaink, milyenek a randi szokásaink, és a szuperhőseink új sora.
For a long time, this is the image of American manhood that dominated -- tough, rugged, in control of his own environment. A few years ago, the Marlboro Man was retired and replaced by this much less impressive specimen, who is a parody of American manhood, and that's what we have in our commercials today. The phrase "first-born son" is so deeply ingrained in our consciousness that this statistic alone shocked me. In American fertility clinics, 75 percent of couples are requesting girls and not boys. And in places where you wouldn't think, such as South Korea, India and China, the very strict patriarchal societies are starting to break down a little, and families are no longer strongly preferring first-born sons.
Hosszú időn át, ez a kép testesítette meg az amerikai férfiideált -- szívós, erőtől duzzadó, ellenőrzés alatt tartja a környezetét. Néhány évvel ezelőtt a Marlboro Man nyugdíjba vonult, és helyébe került ez a sokkal kevésbé vonzó példány, aki az amerikai férfiasság paródiája. És ilyenek szerepelnek a mai reklámokban. Az elsőszülött fiú kifejezés annyira mélyen el van plántálva a tudatunkban, hogy pusztán ez a statisztika is sokkot okozott számomra. Az amerikai születésszabályozási klinikákon a párok 75 %-a lányt kér, nem fiút! És olyan helyeken, mint Dél-Korea, India, vagy Kína, amikről azt gondolnánk hogy nagyon szigorúan patriarchális társadalmak, ez kezd megdőlni, és a családok többé már nem olyan nagyon akarnak fiút elsőszülöttként.
If you think about this, if you just open your eyes to this possibility and start to connect the dots, you can see the evidence everywhere. You can see it in college graduation patterns, in job projections, in our marriage statistics, you can see it in the Icelandic elections, which you'll hear about later, and you can see it on South Korean surveys on son preference, that something amazing and unprecedented is happening with women. Certainly this is not the first time that we've had great progress with women. The '20s and the '60s also come to mind. But the difference is that, back then, it was driven by a very passionate feminist movement that was trying to project its own desires, whereas this time, it's not about passion, and it's not about any kind of movement. This is really just about the facts of this economic moment that we live in. The 200,000-year period in which men have been top dog is truly coming to an end, believe it or not, and that's why I talk about the "end of men."
Ha ebbe belegondolunk, hacsak egy kicsit is rányitjuk a szemünket erre a lehetőségre, és elkezdjük összekötni a pontokat, megláthatjuk a bizonyítékokat mindenütt. Észrevehetjük a diplomaszerzési arányokban, a munkaköri előrejelzéseknél, házassági statisztikáinkban, láthatjuk az izlandi választásoknál, amelyről kicsit később fognak hallani, és láthatjuk a dél-koreai fiúpreferencia-felmérésekben, hogy valami lenyűgöző és példa nélkül álló dolog történik a nőkkel. Szó sincs róla, hogy ez lenne az első eset, hogy a nőknél ilyesfajta nagy fejlődés következik be. A 20-as és 60-as évek is felmerülnek. A különbség azonban abban áll, hogy akkoriban egy nagyon határozott feminista mozgalom állt a háttérben, amely a saját vágyait próbálta megvalósítani, a mai helyzet azonban nem szenvedélyről szól, és semmiképpen sem valamiféle mozgalomról. Ez tényleg csak tényeken alapszik ebben a gazdasági pillanatban, amelyben élünk. Az a 2000 éves periódus amelyben a férfiak voltak a falkavezérek valóban véget érni látszik, akár hiszik, akár nem, és ezért beszélek arról, hogy a "férfiaknak befellegzett".
Now all you men out there, this is not the moment where you tune out or throw some tomatoes, because the point is that this is happening to all of us. I myself have a husband and a father and two sons whom I dearly love. And this is why I like to talk about this, because if we don't acknowledge it, then the transition will be pretty painful. But if we do take account of it, then I think it will go much more smoothly. I first started thinking about this about a year and a half ago. I was reading headlines about the recession just like anyone else, and I started to notice a distinct pattern -- that the recession was affecting men much more deeply than it was affecting women. And I remembered back to about 10 years ago when I read a book by Susan Faludi called "Stiffed: The Betrayal of the American Man," in which she described how hard the recession had hit men, and I started to think about whether it had gotten worse this time around in this recession. And I realized that two things were different this time around. The first was that these were no longer just temporary hits that the recession was giving men -- that this was reflecting a deeper underlying shift in our global economy. And second, that the story was no longer just about the crisis of men, but it was also about what was happening to women.
Namost, kérem azokat a férfiakat, akik ezt hallgatják, hogy ne forduljanak most el, és ne kezdjenek most paradicsomot dobálni, mert arról van szó, hogy ez mindannyiunk bőrén érzékelhető. Nekem magamnak is van férjem és apám, valamint két fiam, akiket mélységesen szeretek. És éppenhogy ezért beszélek erről, mert amennyiben nem vesszük tudomásul a tényeket, akkor az átalakulás meglehetősen fájdalmas lesz. Ám ha számolunk vele, akkor szerintem sokkal zökkenőmentesebben fog lezajlani. Először mintegy másfél évvel ezelőtt kezdtem el ezen gondolkodni, én is ugyanazokat a recesszióval kapcsolatos főcímeket olvastam, mint mindenki más, azonban elkezdtem egy pontosan kivehető mintát felfedezni - névszerint azt, hogy a recesszió a férfiakat sokkal erőteljesebben érinti, mint a nőket. És visszaemlékeztem kb. 10 évvel ezelőttre, amikor is Susan Faludi könyvét olvastam, aminek a címe ez volt: "Átverve: az amerikai férfi elárulása", arról, hogy a recesszió milyen nagy mértékben sújtja a férfiakat. És akkor azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon még rosszabb lett-e ezúttal, ennél a recessziónál. És rájöttem, hogy most két dolog nagyon is máshogy alakult. Az első az volt, hogy többé nem pusztán időlegesen sújtotta a férfiakat a recesszió - hanem egy sokkal mélyebb mögöttes változást tükröz ez a globális gazdaságban. És a másik pedig az, hogy a sztori többé már nem csak a férfiak kríziséről szólt, hanem arról is, hogy a nőkkel mi történt.
And now look at this second set of slides. These are headlines about what's been going on with women in the next few years. These are things we never could have imagined a few years ago. Women, a majority of the workplace. And labor statistics: women take up most managerial jobs. This second set of headlines -- you can see that families and marriages are starting to shift. And look at that last headline -- young women earning more than young men. That particular headline comes to me from a market research firm. They were basically asked by one of their clients who was going to buy houses in that neighborhood in the future. And they expected that it would be young families, or young men, just like it had always been. But in fact, they found something very surprising. It was young, single women who were the major purchasers of houses in the neighborhood. And so they decided, because they were intrigued by this finding, to do a nationwide survey. So they spread out all the census data, and what they found, the guy described to me as a shocker, which is that in 1,997 out of 2,000 communities, women, young women, were making more money than young men. So here you have a generation of young women who grow up thinking of themselves as being more powerful earners than the young men around them.
Nézzük meg ezt a következő diasorozatot. Ezek a főcímek arról szólnak, hogy mi történt azóta a nőkkel, az azt követő években. Olyan dolgok ezek, amiket el sem tudtunk volna képzelni néhány évvel ezelőttig. Nők vannak többségben a munkahelyen. Munkahelyi statisztikák: nők veszik át a legtöbb vezető posztot. A második adag főcím: láthatjuk, hogy a családok és a házasságok is változásokon mennek keresztül. Nézzék csak ezt az utolsó főcímet: a fiatal nők többet keresnek, mint a fiatal férfiak. Ez a szokatlan főcím egy piackutató cégtől került hozzám. Alapvetően egy kliensük kérte őket fel erre, arról érdeklődve, hogy vajon ki fog ezen a környéken házat vásárolni a közeljövőben. Arra számítottak, hogy fiatal családok lesznek ezek, vagy fiatal férfiak, mint ahogy ez mindig is volt. De úgy alakult, hogy valami nagyon meglepővel szembesültek. A fiatal szingli nők voltak azok, akik ezen a környéken a házakat vásárolták. Ennek következtében elhatározták, mivel ez a felismerés kíváncsivá tette őket, hogy egy egész nemzetre kiterjedő kutatásba fognak. Így aztán kiterjesztették az összes népszámlálási adatra, És azt találták, amit a srác megdöbbentő tényként adott elő nekem, hogy 1997 közösségben a 2000 vizsgált közösségből, a nők, a fiatal nők több pénzt keresnek, mint a fiatal férfiak! Tehát itt egy fiatal női generáció, akik úgy nőnek fel, hogy magukat hatékonyabb keresőnek tekintik, mint a körülöttük lévő férfiakat.
Now, I've just laid out the picture for you, but I still haven't explained to you why this is happening. And in a moment, I'm going to show you a graph, and what you'll see on this graph -- it begins in 1973, just before women start flooding the workforce, and it brings us up to our current day. And basically what you'll see is what economists talk about as the polarization of the economy. Now what does that mean? It means that the economy is dividing into high-skill, high-wage jobs and low-skill, low-wage jobs -- and that the middle, the middle-skill jobs, and the middle-earning jobs, are starting to drop out of the economy. This has been going on for 40 years now. But this process is affecting men very differently than it's affecting women. You'll see the women in red, and you'll see the men in blue. You'll watch them both drop out of the middle class, but see what happens to women and see what happens to men. There we go. So watch that. You see them both drop out of the middle class. Watch what happens to the women. Watch what happens to the men. The men sort of stagnate there, while the women zoom up in those high-skill jobs. So what's that about? It looks like women got some power boost on a video game, or like they snuck in some secret serum into their birth-control pills that lets them shoot up high. But of course, it's not about that.
Namost, felfedtem Önök előtt a képet, de nem magyaráztam még meg, miért is történik ez így. És egy pillanat múlva mutatok Önöknek egy grafikont, és amit ezen látni fognak - 1973-ban kezdődik, épp mielőtt a nők elkezdik elárasztani a munkaerőpiacot, és felvezeti egészen a mai napig. És amit alapvetően látni fogunk, az, amit a közgazdászok úgy emlegetnek, hogy a gazdaság polarizációja. Mit is jelent ez? A gazdaság feloszlik magas-képzettséget igénylő, magas fizetésű munkákra, és alacsony képességet igénylő, alacsony fizetésű munkákra - és hogy a közbenső, közepes képzettséget igénylő, és közepes fizetésű munkák kezdenek teljesen kiesni a gazdaságból. És ez már 40 éve zajlik. Ám ez a folyamat a férfiakra egészen másképpen hat, mint a nőkre. A nők pirossal, a férfiak kékkel vannak jelölve. Végigkövethetjük, amint mindketten kiesnek a középosztályból, de nézzük csak meg mi történik a nőkkel és mi a férfiakkal. Itt látják. Nézzük csak meg. Láthatjuk, hogy mindketten kiestek a középosztályból. Nézzük meg, mi történik a nőkkel. Nézzük meg, mi történik a férfiakkal. A férfiak mintha stagnálnának itt, míg a nők felszárnyalnak a magasan képzett munkakörökbe. Miről is szól ez? Úgy néz ki, mintha a nőknek valamiféle teljesítménynövelőjük lenne egy videojátékban, vagy mintha valamiféle titkos szérum lenne a fogamzásgátlójukban, ami lehetővé teszi azt, hogy ilyen magasra törhessenek. De természetesen nem erről van szó.
What it's about is that the economy has changed a lot. We used to have a manufacturing economy, which was about building goods and products, and now we have a service economy and an information and creative economy. Those two economies require very different skills, and as it happens, women have been much better at acquiring the new set of skills than men have been. It used to be that you were a guy who went to high school who didn't have a college degree, but you had a specific set of skills, and with the help of a union, you could make yourself a pretty good middle-class life. But that really isn't true anymore. This new economy is pretty indifferent to size and strength, which is what's helped men along all these years. What the economy requires now is a whole different set of skills. You basically need intelligence, you need an ability to sit still and focus, to communicate openly, to be able to listen to people and to operate in a workplace that is much more fluid than it used to be, and those are things that women do extremely well, as we're seeing.
Arról van szó, hogy a gazdaság nagyon sokat változott. Egy főleg gyártással foglalkozó gazdaságunk volt mostanáig, ami arról szólt, hogy termékeket és árukat hozunk létre, mostanra azonban átalakult szolgáltató típusúvá, valamint információ alapú és kreatív gazdasággá. Ez a kétféle gazdaság nagyon különböző szakértelmet igényel. És ahogy láthatjuk, a nők sokkal jobbak abban, hogy új szaktudásokat sajátítsanak el, mint a férfiak. Régebben úgy volt, hogy ha gimnáziumot végzett srácként bár diplomával nem, de bizonyos készségekkel azért rendelkeztél, akkor egy szakszervezet segítségével létrehozhattál magadnak egy egészen jó középosztálybeli életet. Ám ez a továbbiakban nem működik. Ez az új gazdaság meglehetősen közömbös a méret és erő tekintetében, ami a férfiakat az elmúlt évek során végig segítette . Amit a gazdaság manapság megkövetel, az egy teljesen más sor adottság. Alapvetően intelligenciára van szükség, képes kell legyél nyugodtan ülni és fókuszálni, nyitottan kommunikálni, képesnek lenni arra, hogy másokat meghallgass, és olyan munkahelyen tevékenykedni, amely sokkal képlékenyebb, mint amilyen eddig volt. És ezek olyan dolgok, amiben a nők kiemelkedően jók, amint látjuk.
If you look at management theory these days, it used to be that our ideal leader sounded something like General Patton, right? You would be issuing orders from above. You would be very hierarchical. You would tell everyone below you what to do. But that's not what an ideal leader is like now. If you read management books now, a leader is somebody who can foster creativity, who can get his -- get the employees -- see, I still say "his" -- who can get the employees to talk to each other, who can basically build teams and get them to be creative. And those are all things that women do very well.
Ha megnézzük a vezetési irányelveket manapság, már nem úgy van, mint ahogy régen volt, hogy az ideális vezetőnk, amolyan Patton Generális-szerűen szerepel, igaz? Hogy felülről osztogatja a parancsokat. Hogy olyan hierarchikusan gondolkodik. Hogy ő rendelkezik arról, hogy az alatta állók mit tegyenek. De ez nem az az ideális vezető, akit manapság annak tartunk. Ha ma vezetői kézikönyveket olvasunk, akkor láthatjuk, hogy a vezető olyasvalaki, aki bátorítja a kreativitást, olyan férfi, aki rá tudja venni az alkalmazottait -- látják, még mindig úgy mondom, hogy férfi az illető -- aki rá tudja venni az alkalmazottakat arra, hogy szóbaálljanak egymással, aki alapból képes csapatokat építeni és rávenni őket a kreativitásra. És az ilyen dolgokban a nők nagyon jók.
And then on top of that, that's created a kind of cascading effect. Women enter the workplace at the top, and then at the working class, all the new jobs that are created are the kinds of jobs that wives used to do for free at home. So that's childcare, elder care and food preparation. So those are all the jobs that are growing, and those are jobs that women tend to do. Now one day it might be that mothers will hire an out-of-work, middle-aged, former steelworker guy to watch their children at home, and that would be good for the men, but that hasn't quite happened yet.
És ezenfelül ide jön még egy bizonyos áttételes hatás is. A nők a munkahelyekre felülről kerülnek be, és akkor a munkásosztálynál az összes új munkalehetőség, ami létrejön csupa olyan munkakör, amit a feleségek végeztek eddig otthon ingyen. Ilyen a gyermekgondozás, idősek ellátása és az ételkészítés. Tehát az ilyesfajta munkák körében van kereslet, és az ilyesfajta munkákat eddig a nők végezték. Namost, lassan bekövetkezhet az, hogy egy nap hogy az anyák egy munkanélküli, középkorú, korábbi acélmunkás fickót fognak felvenni arra, hogy a gyermekükre vigyázzon, ami nagyon jól jönne a férfiak számára, de még nem így alakulnak a dolgok.
To see what's going to happen, you can't just look at the workforce that is now, you have to look at our future workforce. And here the story is fairly simple. Women are getting college degrees at a faster rate than men. Why? This is a real mystery. People have asked men, why don't they just go back to college, to community college, say, and retool themselves, learn a new set of skills? Well it turns out that they're just very uncomfortable doing that. They're used to thinking of themselves as providers, and they can't seem to build the social networks that allow them to get through college. So for some reason men just don't end up going back to college. And what's even more disturbing is what's happening with younger boys. There's been about a decade of research about what people are calling the "boy crisis." Now the boy crisis is this idea that very young boys, for whatever reason, are doing worse in school than very young girls, and people have theories about that. Is it because we have an excessively verbal curriculum, and little girls are better at that than little boys? Or that we require kids to sit still too much, and so boys initially feel like failures? And some people say it's because, in 9th grade, boys start dropping out of school. Because I'm writing a book about all this, I'm still looking into it, so I don't have the answer. But in the mean time, I'm going to call on the worldwide education expert, who's my 10-year-old daughter, Noa, to talk to you about why the boys in her class do worse.
Hogy lássuk, mi fog történni, nem elég a jelenlegi munkaerő piacot nézni, meg kell vizsgálnunk a jövőbeli munkaerő piacot is. És ez a történet egészen egyszerű. A nők diplomákat szereznek, sokkal gyorsabb ütemben, mint a férfiak. Miért? Hát ez egy komoly rejtély. Megkérdezték a férfiakat, hogy miért nem mennek egyszerűen vissza az egyetemre, mondjuk egy állami egyetemre, és szereznek új képesítést, sajátítanak el új képességeket. Nos, kiderült, hogy ez számukra nagyon kényelmetlen helyzet lenne. Úgy tekintenek magukra, mint családfenntartókra, és úgy tűnik, képtelenek olyan szociális hálózatot kiépíteni, amely lehetővé tenné számukra, hogy kijárjanak egy főiskolát. Tehát valamilyen oknál fogva, a férfiak egyszerűen nem jutnak oda, hogy visszamenjenek a főiskolára. És ami még ennél is zavaróbb, az az, ami a fiatalabb fiúkkal történik. Már kb. egy évtizede zajlik az a kutatás, amit az emberek csak így ismernek: "kisfiúk válságban". Namost a "kisfiúk válságban" tulajdonképpen arról szól, hogy a nagyon fiatal kissrácok valamilyen oknál fogva, sokkal rosszabbul teljesítenek a suliban, mint a kislányok. És persze vannak teóriák ezzel kapcsolatban. Azért lehet, mert túlságosan verbális a vizsgáztatási rendszer, és a kislányok ebben jobbak, mint a kisfiúk? Vagy az, hogy túlságosan sok nyugodt egyhelyben maradást követelünk meg, és így a fiúk kezdettől fogva sikertelennek érzik magukat? És néhányan azt is mondják, hogy azért lehet, mert a fiúk a 9. osztályban elkezdenek kiesni a sulikból. Mivel most írom a könyvem erről a témáról, még mindig vizsgálódom, nem tudom a választ. De azért közben szeretném idézni Önöknek a világhírű oktatási szakértőt, aki nevezetesen a 10 éves lányom, Noah, hogy megossza Önökkel, miért teljesítenek az osztályában rosszabbul a fiúk.
(Video) Noa: The girls are obviously smarter. I mean they have much larger vocabulary. They learn much faster. They are more controlled. On the board today for losing recess tomorrow, only boys.
Noah: A lányok egyértelműen okosabbak. Úgy értem sokkal nagyobb szókincsük van. Sokkal gyorsabban tanulnak. Sokkal fegyelmezettebbek. A táblán a büntetésben levők nevei között csak fiúk szerepelnek.
Hanna Rosin: And why is that?
Hanna Rosin: És miért van ez?
Noa: Why? They were just not listening to the class while the girls sat there very nicely.
Noah: Miért? Hát egyszerűen nem figyeltek órán, míg a lányok szépen figyelmesen ültek.
HR: So there you go. This whole thesis really came home to me when I went to visit a college in Kansas City -- working-class college. Certainly, when I was in college, I had certain expectations about my life -- that my husband and I would both work, and that we would equally raise the children. But these college girls had a completely different view of their future. Basically, the way they said it to me is that they would be working 18 hours a day, that their husband would maybe have a job, but that mostly he would be at home taking care of the kiddies. And this was kind of a shocker to me. And then here's my favorite quote from one of the girls: "Men are the new ball and chain."
HR: Tehát erről van szó. Ez az egész elmélet akkor domborodott ki előttem, amikor elmentem meglátogatni egy egyetemet Kansas Cityben -- egy munkásosztálybeli egyetemet. amikor én egyetemre jártam, voltak bizonyos elvárásaim az életemmel kapcsolatban -- például, hogy a férjem is, én is, mindketten dolgozni fogunk, és egyenlő arányban foglalkozunk a gyermekeink felnevelésével. De ezeknek a mai egyetemista lányoknak teljesen más jövőképük van. Alapvetően úgy állították be nekem, hogy 18 órát fognak dolgozni naponta, hogy a férjeiknek lehet hogy lesz munkája, de többnyire inkább otthon lesznek és vigyáznak majd a kölkökre. És ez eléggé megdöbbentett engem. És akkor itt jön az egyik kedvenc idézetem egy ilyen lánytól: "A férfiak az új béklyó."
(Laughter)
(Nevetés)
Now you laugh, but that quote has kind of a sting to it, right? And I think the reason it has a sting is because thousands of years of history don't reverse themselves without a lot of pain, and that's why I talk about us all going through this together. The night after I talked to these college girls, I also went to a men's group in Kansas, and these were exactly the kind of victims of the manufacturing economy which I spoke to you about earlier. They were men who had been contractors, or they had been building houses and they had lost their jobs after the housing boom, and they were in this group because they were failing to pay their child support. And the instructor was up there in the class explaining to them all the ways in which they had lost their identity in this new age. He was telling them they no longer had any moral authority, that nobody needed them for emotional support anymore, and they were not really the providers. So who were they? And this was very disheartening for them. And what he did was he wrote down on the board "$85,000," and he said, "That's her salary," and then he wrote down "$12,000." "That's your salary. So who's the man now?" he asked them. "Who's the damn man? She's the man now." And that really sent a shudder through the room. And that's part of the reason I like to talk about this, because I think it can be pretty painful, and we really have to work through it.
Most nevetnek, de azért ebben az idézetben egy nagyon komoly fullánk rejlik, igaz? És azt gondolom, azért ijesztő ez, mert a történelem sok ezer éve nem fog az ellenkezőjére fordulni csak úgy, fájdalom nélkül! És ezért beszélek én arról, hogy mindezen együtt megyünk keresztül! Miután ezekkel az egyetemista lányokkal beszélgettem, felkerestem egy fiúcsapatot is Kansasben. És pont ennek a gyártásra berendezkedett gazdaságnak az áldozatait leltem ott fel, akikről az előbb beszéltem. Ezek a férfiak azelőtt kivitelezők voltak, vagy éppen építőmunkások, akik az ingatlanpiaci konjunktúra után veszítették el az állásukat. és azért kerültek ide, mert nem voltak képesek fizetni a gyermektartást. És akkor az előadó ott a teremben felsorolta nekik az összes okot, ami miatt elveszítették az identitásukat ebben az új korszakban. Elmondta nekik, hogy többé nem rendelkeznek morális hatalommal, hogy senkinek nincs szüksége rájuk ezentúl érzelmi támogatóként, és valójában nem is családfenntartók. Akkor viszont kik ők? És ez bizony nagyon lelombozólag hatott rájuk. Az előadó felírta a táblára hogy 85 ezer dollár, és azt mondta: "Ennyi a nőd fizetése." Majd felírta, hogy 12 ezer dollár, "Ez pedig a te fizetésed." "Ki is viseli akkor a nadrágot?" kérdezte tőlük. "Ki a franc viseli a nadrágot? A nő!" És ebbe az összes teremben lévő, mind beleborzongott. Ez az egyik oka annak, hogy szeretem felhozni ezt a témát, mert azt gondolom, hogy meglehetősen fájdalmas lehet a dolog, és tényleg ki kell dolgoznunk valamit rá.
And the other reason it's kind of urgent is because it's not just happening in the U.S. It's happening all over the world. In India, poor women are learning English faster than their male counterparts in order to staff the new call centers that are growing in India. In China, a lot of the opening up of private entrepreneurship is happening because women are starting businesses, small businesses, faster than men. And here's my favorite example, which is in South Korea. Over several decades, South Korea built one of the most patriarchal societies we know about. They basically enshrined the second-class status of women in the civil code. And if women failed to birth male children, they were basically treated like domestic servants. And sometimes family would pray to the spirits to kill off a girl child so they could have a male child. But over the '70s and '80s, the South Korea government decided they wanted to rapidly industrialize, and so what they did was, they started to push women into the workforce. Now they've been asking a question since 1985: "How strongly do you prefer a first-born son?" And now look at the chart. That's from 1985 to 2003. How much do you prefer a first-born son?
És a másik ok, ami miatt sürgős a dolog, az, hogy ez nemcsak az USÁ-ban van így, hanem az egész világon! Indiában a szegény nők angolt tanulnak, méghozzá sokkal gyorsabban, mint a férfiak, hogy alkalmazottakkal töltsék fel az új telefonközpontokat, amik egyre terjednek India szerte. Kínában sok most induló magánvállalkozást nők kezdeményeznek, hogy üzleteket nyithassanak, kis üzleteket, a férfiaknál gyorsabb ütemben. És itt a kedvenc példám, Dél-Korea. Sok évtizeden keresztül ez volt az általunk egyik legpatriarchálisabbnak ismert társadalom. Gyakorlatilag szentesítve volt a nők másodrangú státusza a polgári törvénykönyvbe. És amennyiben a nők nem szültek fiúgyermeket, akkor alapvetően háztartási alkalmazottként voltak kezelve. És gyakran egy család azért imádkozott a szellemekhez, hogy azok pusztítsák el a lánygyermekeket, hogy fiuk születhessen. De a 70-es és 80-as évek során a dél-koreai kormány úgy döntött, hogy gyorsan akarnak iparosítani, és ennek érdekében elkezdték a nőket a munkahelyek felé taszítani. Namost, 1985 óta teszik fel folyamatosan ezt a kérdést: "Mennyire szeretne fiút elsőszülöttnek?" És most tekintsük meg a táblázatot. 1985-től 2003-ig tartalmazza az adatokat. Mennyire szeretne fiút elsőszülöttként?
So you can see that these economic changes really do have a strong effect on our culture. Now because we haven't fully processed this information, it's kind of coming back to us in our pop culture in these kind of weird and exaggerated ways, where you can see that the stereotypes are changing. And so we have on the male side what one of my colleagues likes to call the "omega males" popping up, who are the males who are romantically challenged losers who can't find a job. And they come up in lots of different forms. So we have the perpetual adolescent. We have the charmless misanthrope. Then we have our Bud Light guy who's the happy couch potato. And then here's a shocker: even America's most sexiest man alive, the sexiest man alive gets romantically played these days in a movie. And then on the female side, you have the opposite, in which you have these crazy superhero women. You've got Lady Gaga. You've got our new James Bond, who's Angelina Jolie. And it's not just for the young, right? Even Helen Mirren can hold a gun these days. And so it feels like we have to move from this place where we've got these uber-exaggerated images into something that feels a little more normal.
Innen is látszik, hogy ezek a gazdasági változások nagyon erőteljes hatást gyakorolnak a kultúránkra. Namost, mivel még nem teljesen dolgoztuk fel ezeket az információkat, ezek úgymond visszaköszönnek ránk a popkultúránkban, ilyen fura, eltúlzott módokon, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy a sztereotípiák változóban vannak. Szóval a fiúk részéről itt van ez az "omega férfi" felbukkanása, ahogy egy kollégám nevezi, az olyan romantikus kihívásokkal küszködő lúzer srácok, akik munkát sem képesek találni. És sok különböző formában bukkannak fel. Itt van tehát nekünk az örök kamasz, Itt van a vonzerőt nélkülöző mizantróp. Aztán az öcsi haver típusú fickó, aki olyan kanapényüstölő fajta. És itt egy sokkoló hír: még Amerika legszexisebb élő férfiját, a legszexisebb élő fickót is romantikusan átverik manapság az egyik filmben. És ugyanakkor a női oldalon, az ellenkezőjét figyelhetjük meg, láthatjuk ezeket az őrült szuperhősnőket. Itt van Lady Gaga. Itt van az új James Bondunk, Angelina Jolie személyében. És nem csak a fiataloknak szól ez az egész. Még Helen Mirren is fegyvert foghat manapság. És nagyon úgy tűnik, hogy erről a helyről el kell mozdulnunk, innen, ahol ezek a túlontúl eltúlzott képek vannak, egy olyan helyre, ami kissé normálisabb érzéssel tölt el bennünket.
So for a long time in the economic sphere, we've lived with the term "glass ceiling." Now I've never really liked this term. For one thing, it puts men and women in a really antagonistic relationship with one another, because the men are these devious tricksters up there who've put up this glass ceiling. And we're always below the glass ceiling, the women. And we have a lot of skill and experience, but it's a trick, so how are you supposed to prepare to get through that glass ceiling? And also, "shattering the glass ceiling" is a terrible phrase. What crazy person would pop their head through a glass ceiling?
Tehát a gazdasági szférában hosszú időn át használtuk az "üvegplafon" kifejezést. Jómagam soha nem kedveltem igazán ezt a terminust. Egyrészt mind a férfiakat, mind a nőket egy nagyon ellenséges kapcsolatba helyezi egymással, mert itt a férfiak olyan fondorlatos szélhámosok ott a magasban, akik maguk emelték ezt az üvegplafont. És mi nők, mindig az üvegplafon alá kerülünk. Van sokfajta képességünk és tapasztalatunk, de ez egy átverés, és akkor hogyan készülsz fel arra, hogy áttörj az üvegplafonon? És áttörni az üvegplafont, ez is szörnyű kifejezés. Milyen őrült lenne az, aki áttörne a fejével egy üvegplafont?
So the image that I like to think of, instead of glass ceiling, is the high bridge. It's definitely terrifying to stand at the foot of a high bridge, but it's also pretty exhilarating, because it's beautiful up there, and you're looking out on a beautiful view. And the great thing is there's no trick like with the glass ceiling. There's no man or woman standing in the middle about to cut the cables. There's no hole in the middle that you're going to fall through. And the great thing is that you can take anyone along with you. You can bring your husband along. You can bring your friends, or your colleagues, or your babysitter to walk along with you. And husbands can drag their wives across, if their wives don't feel ready. But the point about the high bridge is that you have to have the confidence to know that you deserve to be on that bridge, that you have all the skills and experience you need in order to walk across the high bridge, but you just have to make the decision to take the first step and do it.
Tehát én inkább úgy szeretek gondolni erre, az üvegplafon helyett, mint egy magas hídra. Határozottan rémisztő egy magas híd tövében állni, de ugyanakkor lélegzetelállítóan izgalmas is, mert gyönyörű ott fenn, és még gyönyörű látvány is tárul a szemed elé. És a legnagyszerűbb az, hogy nincs semmiféle trükk, mint az üvegplafon esetében. Nem álldogál ott semmiféle nő vagy férfi a közepén, csakhogy elvágja a sodronyokat. Nincs semmiféle lyuk a közepén, amin keresztül lezuhannál. És a legnagyszerűbb az egészben az, hogy bárkit magaddal vihetsz. Viheted a férjedet. Viheted a barátaidat, vagy a kollégáidat, vagy a bébiszitteredet, hogy végigsétáljanak veled. És a férjek keresztül is vonszolhatják a feleségeiket, ha azok nem érzik magukat késznek erre. De a magas híd lényege az, hogy magabiztosnak kell lenned afelől, hogy kiérdemled azt, hogy a hídon lehetsz. hogy megvan az összes képességed és tapasztalatod ahhoz, hogy átsétálj a magas hídon, mindössze azt az elhatározást kell meghoznod, hogy megteszed az első lépést és végig is mész.
Thanks very much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)