Twenty years ago, my family introduced a system called "Friday Democracy Meetings." Every Friday at 7pm, my family came together for an official meeting to discuss the current family affairs. These meetings were facilitated by one of my parents, and we even had a notetaker.
Húsz éve családom bevezette a "Demokratikus pénteki megbeszélések" rendjét. Péntek esténként hétkor családom hivatalos találkozóra gyűlt össze családi ügyek megbeszélésére. A találkozókat valamelyik szülőm vezette, és még jegyzőkönyv-vezetőnk is volt.
These meetings had two rules. First, you are allowed to speak open and freely. Us kids were allowed to criticize our parents without that being considered disrespectful or rude. Second rule was the Chatham House rule, meaning whatever is said in the meeting stays in the meeting.
Két szabály volt érvényben: mindenki nyíltan és szabadon szólhat; a szülőket bírálhatták a gyerekek, anélkül hogy tiszteletlennek vagy durvának tekintették volna őket. A másik a Chatham House-szabály, azaz bármi hangozzék el, az köztünk marad.
(Laughter)
(Nevetés)
The topics which were discussed in these meetings varied from one week to another. One week, we'd talk about what food we wanted to eat, what time us kids should go to bed and how to improve things as a family, while another meeting discussed pretty much events that happened at school and how to solve disputes between siblings, by which I mean real fights. At the end of each meeting, we'd reach decisions and agreements that would last at least until the next meeting.
A megvitatott témák hétről hétre változtak. Az egyik héten arról beszélgettünk, mit szeretnénk enni, mikor kerüljenek a gyerekek ágyba, és családként hogy javítsunk egyes dolgokon. Máskor az iskolai eseteket tárgyaltuk, és azt, hogyan oldjuk meg a testvérek közti veszekedéseket; ezen igazából verekedést kell érteni. Minden találkozón valamilyen döntésre vagy megállapodásra jutottunk, amely legalább a következő találkozóig kitartott.
So you could say I was raised as a politician. By the age of six or seven, I mastered politics. I was negotiating, compromising, building alliances with other political actors.
Mondhatják, hogy politikusnak neveltek. Hat-hétéves koromra kész politikus lettem. Tárgyaltam, egyezséget kötöttem, más politikai szereplőkkel szövetségre léptem.
(Laughter)
(Nevetés)
And I even once tried to jeopardize the political process.
Egyszer még a politikai folyamatot is megpróbáltam aláásni.
(Laughter)
(Nevetés)
These meetings sound very peaceful, civil and democratic, right? But that was not always the case. Because of this open, free space to talk, discuss and criticize, things sometimes got really heated.
A találkozók igen békések, udvariasak és demokratikusak voltak. De nem mindig. Mert a beszélgetés, vita és kritika nyílt, szabad időszakában a légkör olykor fölforrósodott.
One meeting went really bad for me. I was about 10 years old at that time, and I'd done something really horrible at school, which I'm not going to share today --
Az egyik találkozó rosszul sült el nekem. Kb. 10 éves lehettem akkortájt, és az iskolában valami szörnyűséget követtem el, ezt most inkább nem részletezem.
(Laughter)
(Nevetés)
but my brother decided to bring it up in the meeting. I could not defend myself, so I decided to withdraw from the meeting and boycott the whole system. I literally wrote an official letter and handed it to my dad, announcing that I am boycotting.
De a fivérem szóba hozta a találkozón. Képtelen voltam megvédeni magam, ezért úgy döntöttem, hogy egyáltalán nem veszek részt a megbeszéléseken. Hivatalos levelet írtam és juttattam el a papámnak, bejelentve a bojkottomat.
(Laughter)
(Nevetés)
I thought that if I stopped attending these meetings anymore, the system would collapse,
Azt hittem, ha a megbeszélésektől távol maradok, a rendszer összeomlik,
(Laughter)
(Nevetés)
but my family continued with the meetings, and they often made decisions that I disliked. But I could not challenge these decisions, because I was not attending the meetings, and thus had no right to go against it.
de családom továbbra is összeült, és gyakran hozott döntéseket, amelyek nem voltak ínyemre. De nem kifogásolhattam őket, hiszen nem jártam a találkozókra, így nem volt jogom ellenkezni.
Ironically, when I turned about 13 years old, I ended up attending one of these meetings again, after I boycotted them for a long time. Because there was an issue that was affecting me only, and no other family member was bringing it up. The problem was that after each dinner, I was always the only one who was asked to wash the dishes, while my brothers didn't have to do anything about it. I felt this was unjust, unfair and discriminatory, so I wanted to discuss it in the meeting. As you know, the idea that it's a woman or a girl's role to do household work is a rule that has been carried out by many societies for so long, so in order for a 13-year-old me to challenge it, I needed a platform.
Vicces, hogy 13 éves koromra újból részt vettem az egyiken, miután sokáig bojkottáltam őket. Az ok: az ügy kizárólag engem érintett, és családtagjaim nem hozták szóba. Az volt az ügy, hogy minden vacsora után csak nekem kellett mosogatnom, a fivéreimnek soha. Úgy éreztem, hogy ez igazságtalan, nem korrekt és kivételező, ezért a találkozón akartam megbeszélni. Amint tudják, az elv, hogy a házi munka az asszony vagy lány dolga, olyan szabály, amely sok társadalomban mind a mai napig él. Ezért kellett fórum, hogy 13 évesen kétségbe vonjam a szabályt.
In the meeting, my brothers argued that none of the other boys we knew were washing the dishes, so why should our family be any different? But my parents agreed with me and decided that my brothers should assist me. However, they could not force them, so the problem continued.
A találkozón fivéreim azzal érveltek, hogy az ismerős fiúk közül senki sem mosogat, miért kéne a családunknak kilógnia a sorból? De szüleim egyetértettek velem, és úgy döntöttek, hogy a fiúk segítsenek nekem. Nem kényszeríthették őket, ezért a probléma továbbra is fönnállt.
Seeing no solution to my problem, I decided to attend another meeting and propose a new system that would be fair to everyone. So I suggested instead of one person washing all the dishes used by all the family members, each family member should wash their own dishes. And as a gesture of good faith, I said I'd wash the pots as well. This way, my brothers could no longer argue that it wasn't within their responsibility as boys or men to wash the dishes and clean after the family, because the system I proposed was about every member of the family cleaning after themselves and taking care of themselves.
Mivel nem oldódott meg, elhatároztam, hogy még egy találkozóra elmegyek, és mindenki szempontjából tisztességes rendszert javasolok. Azt javasoltam, hogy ne egyvalaki mosogassa az egész család edényeit, hanem mindenki mosogassa el a sajátját. Jóhiszeműségem bizonyítandó vállaltam, hogy a lábosokat is én mosom el. Így fivéreim nem vitatkozhattak tovább, hogy fiúknak vagy férfiaknak nem dolguk mosogatni vagy a család után rendet tenni. hiszen a javasolt rend szerint minden családtag maga után rak rendet, és csak magáról gondoskodik.
Everyone agreed to my proposal, and for years, that was our washing-the-dishes system.
Mindenki elfogadta a javaslatom, és éveken át ez volt a mosogatási rendünk.
What I just shared with you is a family story, but it's pure politics. Every part of politics includes decision-making, and ideally, the process of decision-making should include people from different backgrounds, interests, opinions, gender, beliefs, race, ethnicity, age, and so on. And they should all have an equal opportunity to contribute to the decision-making process and influence the decisions that will affect their lives directly or indirectly. As such, I find it difficult to understand when I hear young people saying, "I'm too young to engage in politics or to even hold a political opinion." Similarly, when I hear some women saying, "Politics is a dirty world I don't want to engage with," I'm worried that the idea of politics and political engagement has become so polarized in many parts of the world that ordinary people feel, in order for them to participate in politics, they need to be outspoken activists, and that is not true. I want to ask these young people, women and ordinary people in general: Can you really afford not to be interested or not to participate in politics?
Azért meséltem el a családi történetet, mert ez tiszta politika. A politikában mindenütt van döntéshozás. Ideális esetben a döntéshozatalban különböző hátterű, érdekű, véleményű, nemű, világnézetű, rasszú, etnikumú, korú stb. személyek vesznek részt. Mindannyiuknak egyenlő lehetőséget kell nyújtani a döntéshozatalban való részvételre és a döntések befolyásolására, ez pedig közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorol életükre. Ezért nem fér a fejembe, fiatalok miért beszélnek így: "Túl fiatal vagyok, hogy politikával foglalkozzam, vagy véleményt alkossak." Ugyanígy, mikor nőktől ezt hallom: "A politika piszkos dolog, nem akarom beleártani magam." Attól tartok, hogy a politika fogalma és a politizálás a világ számos részén annyira polarizálódott, hogy az egyszerű emberek azt hiszik, a politikában való részvételhez kifejezetten aktivistának kell; ez pedig nem így van. Megkérdezném e fiatalokat, nőket és egyszerű embereket: megengedhetik maguknak, hogy fittyet hányjanak a politikára?
Politics is not only activism. It's awareness, it's keeping ourselves informed, it's caring for the facts. When it's possible, it's casting a vote. Politics is the tool through which we structure ourselves as groups and societies. Politics governs every aspect of life, and by not participating in it, you're literally allowing other people to decide on what you can eat, wear, if you can have access to health care, free education, how much tax you pay, when you can retire, what is your pension. Other people are also deciding on whether your race and ethnicity is enough to consider you a criminal, or if your religion and nationality is enough to put you on a terrorist list. And if you still think you are a strong, independent human being unaffected by politics, then think twice.
A politika nem csak cselekvés. Tudatosság is. Állandó tájékozottságot nyújt, számon tartjuk a tényeket. Amikor itt az ideje, szavazunk. A politika az eszköz csoport és társadalom kialakítására. A politika irányítja életünk minden szeletét, és ha nem veszünk részt benne, hagyjuk, hogy mások döntsenek arról, mit együnk, viseljünk, hozzájuthatunk-e betegellátáshoz, ingyenes oktatáshoz, mekkora adót fizessünk, mikor mehetünk nyugdíjba, mennyi nyugdíjat kapunk. Mások döntik el, hogy rasszunk vagy etnikumunk elég hozzá, hogy bűnözőnek minősüljünk, vagy vallásunk és nemzetiségünk elég, hogy terroristalistára kerüljünk. S ha még mindig erős, független emberi lénynek tartják magukat, akikre a politika nem hat, gondolják át még egyszer!
I am speaking to you as a young woman from Libya, a country that is in the middle of a civil war. After more than 40 years of authoritarian rule, it's not a place where political engagement by women and young people is possible, nor encouraged. Almost all political dialogues that took place in the past few years, even those gathered by foreign powers, has been with only middle-aged men in the room. But in places with a broken political system like Libya, or in seemingly functioning places, including international organizations, the systems we have nowadays for political decision-making are not from the people for the people, but they have been established by the few for the few. And these few have been historically almost exclusively men, and they've produced laws, policies, mechanisms for political participation that are based on the opinions, beliefs, worldviews, dreams, aspirations of this one group of people, while everyone else was kept out. After all, we've all heard some version of this sentence: "What does a woman, let alone a young person, who is brown, understand about politics?"
Líbiából származó fiatal nőként szólok önökhöz. Hazámban polgárháború dúl. 40 évnyi tekintélyelvű uralom után nincs hely, ahol nők és ifjak politizálása lehetséges lenne. De nem is bátorítják őket politizálásra. Az utóbbi évek politikai párbeszédeiben – még külföldi hatalmak által összehívottakban is – csak középkorú férfiak vettek részt. A Líbiához hasonlóan megbomlott politikai rendszerekben vagy látszólag működő helyeken, belevéve nemzetközi szervezeteket is, a politikai döntéshozás mai szervezete nem az emberek érdekét szolgálja, hanem kevesek úgy építették föl, hogy keveseket szolgáljon. Történelmileg úgy alakult, hogy e kevesek majdnem kizárólag férfiak; ők alakítják ki a törvényeket, az irányelveket, a véleményen, hiedelmeken, világnézeten, álmokon és a maroknyi ember törekvésén alapuló politikai részvételi mechanizmusokat, a többieket kihagyják belőlük. Mind hallottuk e mondatot valamely változatban: "Hogy értenének a nők, nem beszélve a sötét bőrű fiatalokról, a politikához?"
When you're young -- and in many parts of the world, a woman -- you often hear experienced politicians say, "But you lack political experience." And when I hear that, I wonder what sort of experience are they referring to? The experience of corrupted political systems? Or of waging wars? Or are they referring to the experience of putting the interests of economic profits before those of the environment? Because if this is political experience, then yes --
Aki fiatal, és sokfelé a világon ráadásul még nő is, tapasztalt politikusok arra azt mondják: "De a politikában tapasztalatlan." Amikor azt hallom, eltűnődöm, hogy ugyan miféle tapasztalatra gondolnak? Korrupt politikai rezsimben szerzettre? Vagy háborúzásban szerzettre? Vagy azok tapasztalatára, akik a profitérdeket a környezetvédelem elé helyezik? Mert ha az a politikai tapasztalat, akkor semmi kétség,
(Applause)
(Taps)
we, as women and young people, have no political experience at all.
nekünk: nőknek és a fiataloknak semmiféle politikai tapasztalatunk nincs.
Now, politicians might not be the only ones to blame, because ordinary people, and many young people as well, don't care about politics. And even those who care don't know how to participate.
Ezért nem csak politikusok hibáztathatók, mert egyszerű embereket és sok fiatalt cseppet sem érdekel a politika. Viszont akiket érdekel, nem tudják, hogyan vegyenek részt benne.
This must change, and here is my proposal. We need to teach people at an early age about decision-making and how to be part of it. Every family is its own mini political system that is usually not democratic, because parents make decisions that affect all members of the family, while the kids have very little to say. Similarly, politicians make decisions that affect the whole nation, while the people have very little say in them.
Ennek meg kell változnia, és erre a következő a javaslatom. Fiatal koruktól kezdve meg kell tanítanunk az embereket a döntéshozatalra, és a részvétel mikéntjére. Minden család apró politikai rendszer, amely zömmel nem demokratikus, mert a minden családtagra ható döntéseket csak a szülők hozzák meg, miközben a gyerekeknek alig van szavuk. Ehhez hasonlóan, politikusok hozzák az egész országra kiható döntéseket, miközben a népnek alig van szava.
We need to change this, and in order to achieve this change systematically, we need to teach people that political, national and global affairs are as relevant to them as personal and family affairs.
Meg kell ezt változtatnunk, és a rendszerszerű változáshoz meg kell tanítanunk a népnek, hogy épp oly fontosak neki a politikai, országos vagy világméretű ügyek, mint a személyes vagy családi jellegűek.
So if we want to achieve this, my proposal and advice is, try out the Family Democracy Meeting system. Because that will enable your kids to exercise their agency and decision-making from a very early age.
Ha meg akarják fogadni a tanácsaimat, próbálják ki a Demokratikus családi megbeszélések intézményét, mert gyerekeiket az teszi képessé a felelősségvállalás gyakorlására és a döntéshozatalra már apró koruktól.
Politics is about having conversations, including difficult conversations, that lead to decisions. And in order to have a conversation, you need to participate, not sign off like I did when I was a kid and then learn the lesson the hard way and have to go back again. If you include your kids in family conversations, they will grow up and know how to participate in political conversations. And most importantly, most importantly, they will help others engage.
A politika a megbeszélések művészete, beleértve a nehéz beszélgetéseket, amelyek végül döntéshez vezetnek. A beszélgetésekben részt kell venni, nem pedig kiiratkozni belőlük, mint gyerekkoromban tettem, s keményen megtanulni a leckét, majd visszatérni. Ha gyerekeiket bekapcsolják a családi beszélgetésekbe, a srácok úgy nőnek fel és megtanulják, hogyan vegyenek részt politikai tárgyalásokban. De még ennél is lényegesebb, hogy másoknak is segítenek bekapcsolódni.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)