I come from a family of five brothers, all scientists and engineers. A few years ago, I sent them the following email: "Dear brothers, I hope this message finds you well. I am emailing to let you know that I'm dropping out of my master's program in engineering to pursue a career as a full-time musician. All that I ask from you is not to worry about me."
Öt fiútestvérem van, mind tudósok és mérnökök. Pár évvel ezelőtt a következő emailt küldtem nekik: "Drága testvéreim, remélem jól vagytok. Azért írok, hogy tudassam, abbahagyom a mérnöki mesterimet, és hivatásos zenészként akarok karriert csinálni. Csak annyit kérek tőletek, ne aggódjatok értem."
Brother number one replied. He was encouraging but a bit skeptical. He said, "I wish you the best of luck. You're going to need it."
Az első testvér válaszolt. Bátorító volt, de kissé kételkedő. Azt mondta: "Sok szerencsét. Szükséged lesz rá."
(Laughter)
(Nevetés)
Brother number two was a little bit more skeptical. He said, "Don't do it! This will be the worst mistake of your life. Find a real career."
A második testvér még kételkedőbb volt. Azt mondta, "Ne csináld! Életed legnagyobb hibája lesz. Találj magadnak igazi munkát!"
(Laughter)
(Nevetés)
Well, the rest of my brothers were so enthusiastic about my decision, they didn't even respond.
Hát, a többi testvérem annyira lelkesen fogadta a döntésem, hogy nem is válaszolt.
(Laughter)
(Nevetés)
I know that the skepticism coming from my brothers is out of care and concern for me. They were worried. They thought it would be difficult to make it as an artist, that it will be a challenge. And you know what? They were right. It is such a challenge to be a full-time artist. I have so many friends who need to have a second job as a plan B in order to pay for the bills, except that plan B sometimes becomes their plan A. And it's not just my friends and I who experience this. The US Census Bureau states that only 10 percent of art school graduates end up working as full-time artists. The other 90 percent, they change careers, they work in marketing, sales, education and other fields.
Tudom, hogy a testvéreim kételkedése törődésből és aggodalomból fakad. Aggódtak. Azt gondolták, nehéz lesz sikeresnek lenni művészként, kihívás lesz. És tudják mit? Igazuk volt. Óriási kihívás hivatásos művésznek lenni. Nagyon sok barátom van, akiknek szükségük van második munkahelyre B tervként, amiből kifizetik a számlákat, csak hát néha a B terv A tervvé válik. És ezt nem csak én és a barátaim tapasztaljuk. Az USA Népszámlálási Hivatala szerint a művészeti iskolát végzetteknek csak 10%-a válik hivatásos művésszé. A maradék 90% karriert vált, marketingben, értékesítésben, oktatásban és más területeken dolgozik.
But this is not news, right? We almost expect the artist to be a struggling artist. But why should we expect that?
De ez nem újdonság, ugye? Szinte elvárjuk a művésztől, hogy küszködjön. De miért gondoljuk ezt így?
I read an article in the "Huffington Post" saying that four years ago, the European Union began the world's largest ever arts funding initiative. Creative Europe will give 2.4 billion dollars to over 300,000 artists. In contrast, the US budget for our National Endowment for the Arts, the largest single funder for the arts across the United States, is merely 146 million dollars. To put things into perspective, the US budget for the military marching bands alone is almost twice as much as the entire NEA.
Olvastam egy cikket a Huffington Postban, ami azt közölte, hogy négy évvel ezelőtt az Európai Unió elindította a világ legnagyobb művészeti kezdeményezését. A Kreatív Európa program 2,4 milliárd dollárt ad több mint 300 000 művésznek. Összehasonlításul: az USA költségvetése a Nemzeti Művészeti Alapítványt, az ország legnagyobb független, művészeti alapját, csupán 146 millió dollárral finanszírozza. Hogy világosan lássuk a dolgokat, az amerikai költségvetés csupán a katonazenekarokra majdnem kétszer annyit költ, mint a teljes Nemzeti Művészeti Alapítványra.
Another striking image comes from Brendan McMahon for the "Huffington Post," saying that out of the one trillion dollar budget for military and defense-related spending, if only 0.05 percent were allocated to the arts, we would be able to pay for 20 full-time symphony orchestras at 20 million dollars apiece, and give over 80,000 artists an annual salary of 50,000 dollars each. If that's only 0.05 percent, imagine what a full one percent could do.
Meghökkentő képet fest Brendan McMahon is a <i>Huffington Post</i> számára, azt állítván, hogy abból a három billió dolláros költségvetésből, amelyet katonai és védelmi célokra költünk, ha csak 0,05%-ot utalnánk át művészetekre, ki tudnánk fizetni 20, hivatásosokból álló szimfonikus zenekart, egyenként 20 millió dollárral, és több mint 80 000 művésznek adhatnánk fejenként 50 000 dolláros éves fizetést. Ha ez csak 0,05%, képzeljék el, mire lenne képes az egy százalék!
Now, I know we live in a capitalist society, and profits matter a lot. So let's look at it from a financial angle, shall we? The US nonprofit arts industry generates more than 166 billion dollars in economic activity, it employs 5.7 million people and it returns 12.6 billion dollars in tax revenue.
Tudom, kapitalista társadalomban élünk, és a profit sokat számít. Ezért nézzük ezt meg pénzügyi szempontból! Az amerikai nonprofit művészeti ipar több mint 166 milliárd dollárt termel gazdasági tevékenységével, 5,7 millió embert foglalkoztat, és 12,6 milliárd dollárt fizet vissza adókban.
But this is only a financial angle, right? We all know that the arts is way more than just an economic value. The arts brings meaning to life. It's the spirit of our culture. It brings people together and it supports creativity and social cohesion.
De ez csak a pénzügyi szempont, ugye? Mind tudjuk, a művészet több, mint csupán gazdasági érték. A művészetek értelmet adnak az életnek. Kultúránknak ez a sava-borsa. Összehozza az embereket és támogatja a kreativitást és a társadalmi összetartást.
But if the arts contributes this much to our economy, why then do we still invest so little in arts and artists? Why do more than 80 percent of our schools nationwide still experience budget cuts in arts education programs? What is it about the value of arts and artists that we still don't understand?
De ha a művészet ilyen sokkal járul a gazdasághoz, miért fektetünk bele ennyire keveset? Miért tapasztalja meg a költségvetési megszorításokat a művészeti oktatás terén az iskolák 80%-a? Mi az, amit még mindig nem értünk meg a művészet és a művészek értékében?
I believe the system is flawed and far from being fair, and I want to help change that. I want to live in a society where artists are more valued and have more cultural and financial support so they can focus on creating arts instead of being forced to drive Ubers or take corporate jobs they'd rather not have. There are other sources of income for artists, however. There are private foundations, grants and patrons who give money, except a vast majority of artists don't know about these opportunities. On one side you have institutions and people with money. On the other side you have artists seeking funding, but the artists don't know about the people with the money, and the people with the money don't necessarily know about the artists out there.
Úgy gondolom, hibás a rendszer, és messze nem tisztességes, és szeretném ezt megváltoztatni. Olyan társadalomban akarok élni, ahol a művészeket jobban megbecsülik, több kulturális és pénzügyi támogatásban részesülnek, hogy a művészetre koncentrálhassanak, ahelyett, hogy Uber-sofőrök legyenek, vagy kényszerből vállaljanak egyesületi munkát. A művészek számára vannak azonban más bevételi források is. Léteznek privát alapítványok, segélyek és pártfogók, akik pénzt adnak, csak a művészek zöme nem ismeri ezeket a lehetőségeket. Az egyik oldalon vannak az intézmények és a tehetős emberek. A másik oldalon a támogatást kereső művészek, de a művészek nem ismerik a pénzes embereket, ezek pedig nem feltétlenül ismerik a művészeket.
This is why I am very excited to share "Grantpa," an online platform that uses technology to match artists with grants and funding opportunities in a way that is easy, fast and less intimidating. Grantpa is only one step towards solving an existing problem of funding inequality, but we need to work collectively on multiple fronts to reevaluate how we view the artists in our society. Do we think of arts as a luxury or a necessity? Do we understand what goes on in the day-to-day life of an artist, or do we still believe that artists, no matter how struggling they are, are happy simply because they're following their passion?
Ezért izgatottan várom, hogy megosszam önökkel a "Grantpát," egy online platformot, ami a számítástechnika lehetőségeit használja, hogy könnyen, gyorsan és nagyobb biztonsággal találjanak egymásra művészek és ösztöndíjak, támogatási lehetőségek, A Grantpa csak egy lépés a finanszírozás egyenlőtlenségeinek megoldására, de több fronton kell együttesen dolgoznunk, hogy újraértékeljük, hogyan tekintünk a művészekre társadalmunkban. Luxusnak vagy szükségletnek tekintjük-e a művészetet? Megértjük-e a művészek mindennapi életét, vagy azt hisszük, hogy az sem számít, ha küszködnek, a művészek egyszerűen boldogok, mert azt csinálják, amit szeretnek?
In a few years, I plan to send my brothers the following email: "Dear brothers, I hope this message finds you well. I am emailing to let you know that I am doing great and so are hundreds of thousands of artists who are being valued more culturally and financially and getting enough funding to focus on their crafts and create more art. I appreciate all of your support. Couldn't have done it without you."
Pár év múlva a következő emailt tervezem küldeni a testvéreimnek: "Drága testvéreim, remélem jól vagytok. Azért írok, hogy tudassam, remek dolgot csinálok, ugyanúgy, ahogyan több százezer társam, akiknek művészetét anyagilag is elismerik, és elég támogatást kapnak, hogy a szakmájukra figyeljenek, és alkothassanak. Értékelem mindannyiótok támogatását. Nélkületek nem ment volna."
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)