Dre Urhahn: This theater is built on Copacabana, which is the most famous beach in the world, but 25 kilometers away from here in the North Zone of Rio lies a community called Vila Cruzeiro, and roughly 60,000 people live there. Now, the people here in Rio mostly know Vila Cruzeiro from the news, and unfortunately, news from Vila Cruzeiro often is not good news. But Vila Cruzeiro is also the place where our story begins.
Dre Urhahn: Ez a színház a Copacabanán épült, ami a világ leghíresebb strandja. 25 kilométerrel tőle Rio északi zónájában fekszik a Vila Cruzeiro nevű közösség, ahol nagyjából 60,000 ember él. Na most, Rióban Vila Cruzeirót leginkább a hírekből ismerik és sajnos ezek a hírek gyakran rosszak. Azonban Vila Cruzeiro az a hely is, ahonnan a mi történetünk indul.
Jeroen Koolhaas: Ten years ago, we first came to Rio to shoot a documentary about life in the favelas. Now, we learned that favelas are informal communities. They emerged over the years when immigrants from the countryside came to the cities looking for work, like cities within the cities, known for problems like crime, poverty, and the violent drug war between police and the drug gangs. So what struck us was that these were communities that the people who lived there had built with their own hands, without a master plan and like a giant work in progress. Where we're from, in Holland, everything is planned. We even have rules for how to follow the rules. (Laughter)
Jeroen Koolhaas: Tíz évvel ezelőtt érkeztünk először Rióba, hogy egy dokumentumfilmet készítsünk az életről a favelákban. Megtudtuk, hogy a favelák nem hivatalos közösségek. Az évek során bukkantak fel, amikor a vidéki bevándorlók a városokba jöttek munkát keresve. Mint városok a városokon belül olyan problémákról ismertek, mint a bűnözés, szegénység és az erőszakos drogháború a rendőrség és a kábítószerbandák között. Szóval, ami meglepett minket az volt, hogy ezt a közösséget az ott élő emberek építették a saját kezükkel és városterv nélkül. Olyan, mint egy óriási folyamatban levő munka. Mi Hollandiából származunk, ahol mindent megterveznek. Még a szabályok követésére is szabályaink vannak. (Nevetés)
DU: So the last day of filming, we ended up in Vila Cruzeiro, and we were sitting down and we had a drink, and we were overlooking this hill with all these houses, and most of these houses looked unfinished, and they had walls of bare brick, but we saw some of these houses which were plastered and painted, and suddenly we had this idea: what would it look like if all these houses would be plastered and painted? And then we imagined one big design, one big work of art. Who would expect something like that in a place like this? So we thought, would that even be possible? So first we started to count the houses, but we soon lost count. But somehow the idea stuck.
DU: A filmezés utolsó napján kötöttünk ki Vila Cruzeiroban és leültünk, hogy megigyunk valamit. Ez a hegy tárult elénk a sok sok házzal és a többségük befejezetlennek tűnt a csupasz téglafalaikkal, de néhányukat bevakolták és kifestették. s hirtelen támadt egy ötletünk: hogy nézne ki, ha az összes ház be lenne vakolva és festve? elképzeltünk egy nagy tervet, egy nagy műalkotást. Ki számítana valami ilyenre egy efféle helyen? Szóval arra gondoltunk, egyáltalán lehetséges lenne-e ez? Először elkezdtük a házakat megszámolni. de hamar belezavarodtunk. Viszont az ötlet megmaradt.
JK: We had a friend. He ran an NGO in Vila Cruzeiro. His name was Nanko, and he also liked the idea. He said, "You know, everybody here would pretty much love to have their houses plastered and painted. It's when a house is finished." So he introduced us to the right people, and Vitor and Maurinho became our crew. We picked three houses in the center of the community and we start here. We made a few designs, and everybody liked this design of a boy flying a kite the best. So we started painting, and the first thing we did was to paint everything blue, and we thought that looked already pretty good. But they hated it. The people who lived there really hated it. They said, "What did you do? You painted our house in exactly the same color as the police station." (Laughter) In a favela, that is not a good thing. Also the same color as the prison cell. So we quickly went ahead and we painted the boy, and then we thought we were finished, we were really happy, but still, it wasn't good because the little kids started coming up to us, and they said, "You know, there's a boy flying the kite, but where is his kite?" We said, "Uh, it's art. You know, you have to imagine the kite." (Laughter) And they said, "No, no, no, we want to see the kite." So we quickly installed a kite way up high on the hill, so that you could see the boy flying the kite and you could actually see a kite. So the local news started writing about it, which was great, and then even The Guardian wrote about it: "Notorious slum becomes open-air gallery."
JK: Volt egy barátunk. Egy civil szervezetet vezetett Vial Cruzeiróban. Nanko a neve, és neki is tetszett az ötlet. Azt mondta: ''Tudjátok, itt mindenki nagyon örülne ha a házaik be lennének vakolva és festve. Ekkor kész egy ház. Bemutatott minket a megfelelő embereknek, Vitor és Maurinho a csapatunk részeivé váltak. Kiválasztottunk három házat a közösség közepén és itt kezdtük. Készítettünk néhány tervet. Mindenkinek tetszett a terv, amin egy fiú sárkányt eregetett. Elkezdtünk festeni. Az első dolog az volt, hogy mindent kékre festettünk azt gondoltuk már így is elég jól néz ki De ők utálták. Az ott élő emberek nagyon utálták. Azt mondták: ''Mit csináltatok? Ugyanarra a színre festettétek a házakat, mint a rendőrőrs.'' (Nevetés) Egy favelában ez nem jó dolog. A börtöncellák is ilyen színűek. Szóval gyorsan folytattuk és megfestettük a fiút, azt hittük befejeztük. nagyon boldogok voltunk, de mégse volt jó, mert a gyerekek azzal jöttek oda hozzánk, hogy ''Tudjátok, egy fiú sárkányt reptet de hol a sárkány?'' Azt mondtuk, '' Öhm, ez művészet. Oda kell képzelni a sárkányt.'' (Nevetés) Azt mondták, ''Nem, nem, nem, mi látni akarjuk.'' Tehát gyorsan felszereltünk egyet magasan a hegyen, hogy látsszon, hogy a fiú sárkányt ereget és a sárkány is látsszon. A helyi lapok is írtak róla, ami nagyszerű volt, s még a Guardian is írt róla: '' A hírhedt nyomornegyed szabadtéri galériává válik.''
JK: So, encouraged by this success, we went back to Rio for a second project, and we stumbled upon this street. It was covered in concrete to prevent mudslides, and somehow we saw a sort of river in it, and we imagined this river to be a river in Japanese style with koi carp swimming upstream. So we decided to paint that river, and we invited Rob Admiraal, who is a tattoo artist, and he specialized in the Japanese style. So little did we know that we would spend almost an entire year painting that river, together with Geovani and Robinho and Vitor, who lived nearby. And we even moved into the neighborhood when one of the guys that lived on the street, Elias, told us that we could come and live in his house, together with his family, which was fantastic. Unfortunately, during that time, another war broke out between the police and the drug gangs. (Video) (Gunfire) We learned that during those times, people in communities really stick together during these times of hardship, but we also learned a very important element, the importance of barbecues. (Laughter) Because, when you throw a barbecue, it turns you from a guest into a host, so we decided to throw one almost every other week, and we got to know everybody in the neighborhood.
JK: A sikeren felbuzdulva, visszamentünk Rióba egy második projektre, Rábukkantunk erre az utcára. Betonnal burkolták, hogy megakadályozzák a földcsuszamlást, mi pedig egy folyófélét láttunk meg benne és japán stílusú folyóként képzeltük el az ár ellen úszó koi pontyokkal. Tehát eldöntöttük, hogy megfestjük a folyót. Meghívtuk Rob Admiraalt, aki egy tetováló művész és a japán stílus a specialitása. Nem gondoltuk, hogy majdnem egy évet töltünk majd a folyó megfestésével Geovanival, Robinhoval és Vitorral együtt, akik a közelben éltek. Még mi is a környékre költöztünk, amikor az egyik srác, Elias, aki az utcában lakott, felajánlotta, hogy éljünk az ő házában a családjával együtt, ami nagyszerű volt. Sajnos, eközben újabb háború tört ki a rendőrség és a bandák közt. (Video) (Lövöldözés) Megtanultuk, hogy ezekben az időkben a közösség tagjai igazán összetartottak, a megpróbáltatások idején, de felismertünk még egy fontos elemet, a grillpartik fontosságát (Nevetés) Mert, amikor grillpartit rendezel, vendégből vendéglátóvá válsz. Eldöntöttük, hogy tartunk kb. kéthetente egyet, és mindenkit megismertünk a környéken.
JK: We still had this idea of the hill, though.
JK: Még mindig megvolt az ötletünk a hegyről.
DU: Yeah, yeah, we were talking about the scale of this, because this painting was incredibly big, and it was insanely detailed, and this process almost drove us completely insane ourselves. But we figured that maybe, during this process, all the time that we had spent in the neighborhood was maybe actually even more important than the painting itself.
DU: Igen, igen, a méretéről beszéltünk, mert ez a festmény hihetetlenül nagy volt és őrülten részletes. Ez a folyamat majdnem minket is az őrületbe kergetett De rájöttünk, hogy talán a folyamat közben mindaz az idő, amit a környéken töltöttünk, talán még fontosabb volt, mint a festmény önmagában.
JK: So after all that time, this hill, this idea was still there, and we started to make sketches, models, and we figured something out. We figured that our ideas, our designs had to be a little bit more simple than that last project so that we could paint with more people and cover more houses at the same time. And we had an opportunity to try that out in a community in the central part of Rio, which is called Santa Marta, and we made a design for this place which looked like this, and then we got people to go along with it because turns out that if your idea is ridiculously big, it's easier to get people to go along with this. (Laughter) And the people of Santa Marta got together and in a little over a month they turned that square into this. (Applause) And this image somehow went all over the world.
JK: Mindez idő után a hegy, az ötlet még mindig ott volt és elkezdtünk vázlatokat, modelleket készíteni és rájöttünk valamire. Rájöttünk, hogy az ötleteink, a terveink kissé egyszerűbbek kell hogy legyenek az előzőnél azért, hogy több emberrel dolgozhassunk és több házat festhessünk le egyszerre. Lehetőségünk volt rá, hogy ezt kipróbáljuk egy Rió szívében fekvő közösségben, amit Santa Martának neveztek. Elkészítettük a terveket ehhez a helyhez, amik így néztek ki. Majd pedig megnyertük az emberek támogatását, mert úgy tűnik ha a terveid nevetségesen nagyok könnyebb rávenni az embereket, hogy belemenjenek. Majd Santa Marta lakói összefogtak és kicsivel több, mint egy hónap alatt erre változtatták át azt a teret. (Taps) Ez a kép valahogy körbejárta a világot.
DU: So then we received an unexpected phone call from the Philadelphia Mural Arts Program, and they had this question if this idea, our approach, if this would actually work in North Philly, which is one of the poorest neighborhoods in the United States. So we immediately said yes. We had no idea how, but it seemed like a very interesting challenge, so we did exactly the same as we did in Rio, and we moved into the neighborhood and started barbecuing. (Laughter) So the project took almost two years to complete, and we made individual designs for every single house on the avenue that we painted, and we made these designs together with the local store owners, the building owners, and a team of about a dozen young men and women. They were hired, and then they were trained as painters, and together they transformed their own neighborhood, the whole street, into a giant patchwork of color. (Applause) And at the end, the city of Philadelphia thanked every single one of them and gave them a merit for their accomplishment.
DU: Egy váratlan hívást kaptunk a philadelphiai falfestmény művész programtól. Volt egy kérdésük, hogy ez az ötlet, a mi megközelítésünk működne-e észak Philly-ben, ami egyike a legszegényebb környékeknek az Egyesült Államokban. Azonnal igent mondtunk. Nem tudtuk hogyan, de nagyon érdekes kihívásnak ígérkezett. Pontosan ugyanazt csináltuk, mint Rióban, beköltöztünk a környékre és elkezdtünk grillpartikat szervezni. (Nevetés) Majdnem két évre volt szükség a projekt befejezéséhez. Egyedi terveket készítettünk minden egyes házra a sugárúton. a terveket együtt készítettük el a helyi üzletek, épületek tulajdonosaival. Egy tucat fiatal nőből és férfiból állt a csapat. Felvételük után betanítottuk őket. S együtt átalakították a saját környéküket, az egész utcát egy óriási színkavalkáddá. (Taps) A végén a város mindegyiküknek köszönetet nyilvánított és jutalmat kaptak a teljesítményükért.
JK: So now we had painted a whole street. How about we do this whole hill now? We started looking for funding, but instead, we just ran into questions, like, how many houses are you going to paint? How many square meters is that? How much paint are you going to use, and how many people are you going to employ? And we did try for years to write plans for the funding and answer all those questions, but then we thought, in order to answer all those questions, you have to know exactly what you're going to do before you actually get there and start. And maybe it's a mistake to think like that. It would lose some of the magic that we had learned about that if you go somewhere and you spend time there, you can let the project grow organically and have a life of its own.
JK: Szóval befestettünk egy egész utcát. Mi lenne ha a következő ez a hegy lenne? Elkezdtünk támogatást keresni, de helyette csak újabb kérdéseket kaptunk, mint például, hány házat fogtok befesteni? Hány négyzetméter az? Mennyi festékre van szükségetek, és hány embert alkalmaztok majd? Éveken át próbáltunk terveket írni a támogatásért és igyekeztünk válaszolni az összes kérdésre. Aztán arra gondoltunk, hogy a kérdések megválaszolásához tudnunk kellene, mit fogunk pontosan csinálni mielőtt még belekezdtünk volna. S lehet, hogy hiba így gondolkodni. Vesztene egy kicsit a varázsából, amit tanultunk arról, hogy ha elmész valahova és eltöltesz egy kis időt hagyhatod, hogy a projekt maga fejlődjön és önálló életre keljen.
DU: So what we did is we decided to take this plan and strip it away from all the numbers and all the ideas and presumptions and just go back to the base idea, which was to transform this hill into a giant work of art. And instead of looking for funding, we started a crowdfunding campaign, and in a little over a month, more than 1,500 people put together and donated over 100,000 dollars. So for us, this was an amazing moment, because now — (Applause) — because now we finally had the freedom to use all the lessons that we had learned and create a project that was built the same way that the favela was built, from the ground on up, bottom up, with no master plan.
DU: Szóval ezt csináltuk. Eldöntöttük, hogy a tervet elválasztjuk a számoktól, ötletektől és a feltételezésektől és visszatérünk az alapötlethez, ami egy hegy átalakítása volt egy óriási műalkotássá. Ahelyett, hogy támogatást kerestünk volna, egy tömegtámogatási kampányt indítottunk, kicsivel több, mint egy hónap után több mint 1,500 ember adakozott több, mint 100,000 dollár értékben. Számunkra ez egy csodás pillanat volt, mert most - (Taps) - mert most végre megvolt a szabadságunk, hogy hasznosítsuk mindazt, amit megtanultunk és létrehozzunk egy projektet, ami ugyanúgy épült, mint egy favela, alulról felfelé, alapterv nélkül.
JK: So we went back, and we employed Angelo, and he's a local artist from Vila Cruzeiro, very talented guy, and he knows almost everybody there, and then we employed Elias, our former landlord who invited us into his house, and he's a master of construction. Together with them, we decided where to start. We picked this spot in Vila Cruzeiro, and houses are being plastered as we speak. And the good thing about them is that they are deciding which houses go next. They're even printing t-shirts, they're putting up banners explaining everything to everybody, and talking to the press. This article about Angelo appeared.
JK: Visszamentünk és felvettük Angelót, aki Vila Cruzeiro egyik helyi művésze, nagyon tehetséges és szinte mindenkit ismer. Ezután felvettük Eliast, korábbi főbérlőnket, aki meghívott minket az otthonába. Ő az építészet mestere. Velük együtt döntöttük el hol kezdjünk bele. Ezt a pontot választottuk. A házakat ebben a pillanatban is vakolják. Az a jó dolog ebben, hogy ők döntik el melyik legyen a következő. Még pólókat is készítenek, transzparenseket tesznek ki, amik mindent elmagyaráznak és beszélnek sajtóval is. Megjelent ez a cikk Angelóról.
DU: So while this is happening, we are bringing this idea all over the world. So, like the project we did in Philadelphia, we are also invited to do workshops, for instance in Curaçao, and right now we're planning a huge project in Haiti.
DU: Amíg ez zajlik mi megosztjuk ezt az ötletet a világgal. a philadelphiai projekthez hasonlóan műhelymunkákat is tartottunk például Curacaóban, jelenleg pedig egy óriási projektet tervezünk Haitin.
JK: So the favela was not only the place where this idea started: it was also the place that made it possible to work without a master plan, because these communities are informal — this was the inspiration — and in a communal effort, together with the people, you can almost work like in an orchestra, where you can have a hundred instruments playing together to create a symphony.
JK: A favela nem csak az a hely volt, ahol az ötlet megszületett: az a hely is, ami lehetővé tette, hogy főterv nélkül dolgozzunk, mert ezek a közösségek kötetlenek - ez volt az ihlet egy kommunális törekvéssel, együtt az emberekkel majdnem úgy dolgozhatunk, mint egy zenekar, ahol lehet akár száz hangszer, ami együtt egy szimfóniát hoz létre.
DU: So we want to thank everybody who wanted to become part of this dream and supported us along the way, and we are looking at continuing.
DU: Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki része akart lenni ennek az álomnak és támogatott minket és várjuk a folytatást.
JK: Yeah. And so one day pretty soon, when the colors start going up on these walls, we hope more people will join us, and join this big dream, and maybe one day, the whole of Vila Cruzeiro will be painted.
JK: Igen. Egy nap nemsokára, amikor a színek felkerülnek a falakra, reméljük még többen csatlakoznak hozzánk és ehhez az álomhoz. Talán egy nap egész Vila Cruzeiro ki lesz festve.
DU: Thank you.
DU: Köszönjük.
(Applause)
(Taps)