"All I wanted was a much-deserved promotion, and he told me to 'Get up on the desk and spread 'em.'"
"Csak jól megérdemelt előléptetést szerettem volna, a férfi meg azt mondta: mássz föl az asztalra, és tárd szét."
"All the men in my office wrote down on a piece of paper the sexual favors that I could do for them. All I had asked for was an office with a window."
"A hivatalban minden férfi fölírta egy cetlire, milyen szexuális szolgáltatást nyújthatok neki. Pedig csak egy ablakos irodát kértem."
"I asked for his advice about how I could get a bill out of committee; he asked me if I brought my kneepads."
"Tanácsát kértem, a törvényjavaslatot hogy lehetne elfogadtatni a bizottsággal. Azt felelte: ha leszopom, elintézi."
Those are just a few of the horrific stories that I heard from women over the last year, as I've been investigating workplace sexual harassment. And what I found out is that it's an epidemic across the world. It's a horrifying reality for millions of women, when all they want to do every day is go to work. Sexual harassment doesn't discriminate. You can wear a skirt, hospital scrubs, army fatigues. You can be young or old, married or single, black or white. You can be a Republican, a Democrat or an Independent. I heard from so many women: police officers, members of our military, financial assistants, actors, engineers, lawyers, bankers, accountants, teachers ... journalists. Sexual harassment, it turns out, is not about sex. It's about power, and about what somebody does to you to try and take away your power. And I'm here today to encourage you to know that you can take that power back.
Csak néhány a nőktől tavaly hallott visszataszító történetek közül, miközben munkahelyi szexuális zaklatások ügyében vizsgálódtam. Megállapítottam, hogy ez világjárvány. Nők millióinak visszataszító valóság, miközben naponta csupán munkába akarnak járni. A szexuális zaklatások nem tesznek különbséget. Hordhatunk szoknyát, műtősruhát vagy katonai gyakorlóruhát. Lehetünk fiatalok vagy korosak, házasok vagy egyedülállók, feketék vagy fehérek. Lehetünk republikánusok, demokraták vagy függetlenek. Oly sok nőtől hallottam: rendőröktől, katonáinktól, pénzügyi tanácsadóktól, színésznőktől, mérnököktől, ügyvédnőktől, bankároktól, könyvelőktől, tanároktól..., újságíróktól. Kisült, hogy a szexuális zaklatás lényege nem a szex. Hanem a hatalom, és amit valaki csinál velünk, hogy megfosszon a hatalmunktól. Azért vagyok ma itt, hogy bátorítsam önöket: legyenek tudatában, hogy visszaszerezhetik.
(Applause)
(Taps)
On July 6, 2016, I jumped off a cliff all by myself. It was the scariest moment of my life; an excruciating choice to make. I fell into an abyss all alone, not knowing what would be below. But then, something miraculous started to happen. Thousands of women started reaching out to me to share their own stories of pain and agony and shame. They told me that I became their voice -- they were voiceless. And suddenly, I realized that even in the 21st century, every woman still has a story.
2016. július 6-án egyedül ugrottam le egy szikláról. Életem legszörnyűbb pillanata volt. Gyötrelmes választás. Egyedül zuhantam a szakadékba, nem tudtam, mi vár rám a mélyben. De aztán valami csoda kezdett előtűnni. Nők ezrei kerestek meg, hogy fájdalmas, gyötrő és szégyenteljes történetüket megosszák velem. Elmondták, hogy én lettem a hangjuk, eddig némák voltak. Hirtelen rájöttem, hogy még a 21. században is minden nőnek megvan a maga története.
Like Joyce, a flight attendant supervisor whose boss, in meetings every day, would tell her about the porn that he'd watched the night before while drawing penises on his notepad. She went to complain. She was called "crazy" and fired. Like Joanne, Wall Street banker. Her male colleagues would call her that vile c-word every day. She complained -- labeled a troublemaker, never to do another Wall Street deal again. Like Elizabeth, an army officer. Her male subordinates would wave one-dollar bills in her face, and say, "Dance for me!" And when she went to complain to a major, he said, "What? Only one dollar? You're worth at least five or ten!"
Mint Joyce-nak, a légiutas-kísérőnek, akinek a főnöke a mindennapi megbeszéléseken emlegette neki az előző este nézett pornót, miközben péniszeket firkált a noteszébe. Joyce panaszt tett. Lehülyézték és kirúgták. Mint Joanne Wall Street-i bankárnak. Férfikollégái naponta nevezték aljasul k-nak. Panaszt tett, bajkeverőnek minősítették, soha többé nem bíztak rá Wall Street-i üzletet. Mint Elizabeth katonatisztnek. Férfi alárendeltjei egydolláros bankókat lobogtattak az arca előtt, mondván: "Táncolj nekünk!" Amikor az őrnagynak panaszt tett, ez volt a válasza: "Mi? Csak egy dollárt? Legalább hármat vagy ötöt is megérne!"
After reading, replying to all and crying over all of these emails, I realized I had so much work to do. Here are the startling facts: one in three women -- that we know of -- have been sexually harassed in the workplace. Seventy-one percent of those incidences never get reported. Why? Because when women come forward, they're still called liars and troublemakers and demeaned and trashed and demoted and blacklisted and fired. Reporting sexual harassment can be, in many cases, career-ending. Of all the women that reached out to me, almost none are still today working in their chosen profession, and that is outrageous.
Miután elolvastam és megválaszoltam az íméleket, és sírtam fölöttük, rájöttem, hogy rengeteg teendőm van. Íme, a megdöbbentő tények: Minden harmadik nőt – már akiről tudunk – szexuálisan zaklatják a munkahelyén. Az esetek 71%-át sosem jelentik. Miért? Mert ha nők ezt föltárják, hazugnak, bajkeverőnek nevezik őket, megalázzák és kikészítik és visszaminősítik és feketelistára teszik és kirúgják őket. A szexuális zaklatás bejelentése gyakran a karrier végét eredményezi. Akik ez ügyben megkerestek, majdhogynem egyikük sem dolgozik már választott hivatásában. Ez pedig égbekiáltó.
I, too, was silent in the beginning. It happened to me at the end of my year as Miss America, when I was meeting with a very high-ranking TV executive in New York City. I thought he was helping me throughout the day, making a lot of phone calls. We went to dinner, and in the back seat of a car, he suddenly lunged on top of me and stuck his tongue down my throat. I didn't realize that to "get into the business" -- silly me -- he also intended to get into my pants. And just a week later, when I was in Los Angeles meeting with a high-ranking publicist, it happened again. Again, in a car. And he took my neck in his hand, and he shoved my head so hard into his crotch, I couldn't breathe. These are the events that suck the life out of all of your self-confidence. These are the events that, until recently, I didn't even call assault. And this is why we have so much work to do.
Az elején én is hallgattam. A Miss Amerikává választásom évében történt, amikor egy igen magas rangú tévés vezetővel találkoztam New Yorkban. Azt hittem, csak segíteni akart, ide-oda telefonált. Vacsorázni mentünk, és autójának hátsó ülésén hirtelen rám vetette magát, s a számba dugta a nyelvét. Én buta, nem fogtam föl, hogy "bejutni az üzleti világba" nála azzal is jár, hogy be akar jutni a bugyimba. Csupán egy héttel később, amikor Los Angelesben egy magas rangú publicistával találkoztam, az eset megismétlődött. Megint csak egy kocsiban. Nyakamnál fogva megragadott, és olyan erősen belenyomta fejemet az ágyékába, hogy nem kaptam levegőt. Az efféle esetektől romba dől az önérzetünk. Az utóbbi időkig az efféle eseteket nem hívtam lerohanásnak. Ez az oka, hogy még sok a teendőnk.
After my year as Miss America, I continued to meet a lot of well-known people, including Donald Trump. When this picture was taken in 1988, nobody could have ever predicted where we'd be today.
A Miss Amerikás évem után sok ismert emberrel találkoztam, beleértve Donald Trumpot. E fotó 1988-ban készült, senki meg nem mondta volna, mára kiből mi lesz.
(Laughter)
(Nevetés)
Me, fighting to end sexual harassment in the workplace; he, president of the United States in spite of it.
Én a munkahelyi szexuális zaklatásnak véget vetni akaró aktivista, ő a zaklatások ellenére is az USA elnöke.
And shortly thereafter, I got my first gig in television news in Richmond, Virginia. Check out that confident smile with the bright pink jacket. Not so much the hair.
Rövidesen megkaptam első tévés hírműsoromat a virginiai Richmondban. Nézzék ezt a magabiztosan mosolygó rózsaszín blézeres nőt. A frizuráját ne nagyon.
(Laughter)
(Nevetés)
I was working so hard to prove that blondes have a lot of brains. But ironically, one of the first stories I covered was the Anita Hill hearings in Washington, DC. And shortly thereafter, I, too, was sexually harassed in the workplace. I was covering a story in rural Virginia, and when we got back into the car, my cameraman started saying to me, wondering how much I had enjoyed when he touched my breasts when he put the microphone on me. And it went downhill from there. I was bracing myself against the passenger door -- this was before cellphones. I was petrified. I actually envisioned myself rolling outside of that door as the car was going 50 miles per hour like I'd seen in the movies, and wondering how much it would hurt.
Szorgalmasan dolgoztam, hogy igazoljam: a szőkéknek igenis sok eszük van. Vicces, hogy egyik első tudósításom épp Anita Hill washingtoni meghallgatásáról szólt. Nem sokkal rá, engem is szexuálisan zaklattak a munkahelyemen. Egy tudósítást forgattam vidéken, Virginiában, s amikor visszaszálltunk a kocsiba, operatőröm arról kezdett beszélni, vajon mennyire élveztem, mikor hozzáért a mellemhez a mikrofon föltűzése közben. Ezután még rosszabb lett. A kocsi ajtajához húzódtam – még nem léteztek mobiltelefonok –, kővé dermedtem. Lelki szemeimmel láttam magam kivágódni a 80-nal száguldó kocsiból, ahogy a filmekben látni, és latolgattam, mennyire fog fájni.
When the story about Harvey Weinstein came to light -- one the most well-known movie moguls in all of Hollywood -- the allegations were horrific. But so many women came forward, and it made me realize what I had done meant something.
Amikor Harvey Weinstein ügye, az egyik legismertebb hollywoodi nagykutyáé kiderült, az állítások iszonyatosak voltak. De oly sok nő állt elő történetével, hogy az rádöbbentett: amit tettem, annak jelentősége volt.
(Applause)
(Taps)
He had such a lame excuse. He said he was a product of the '60s and '70s, and that that was the culture then. Yeah, that was the culture then, and unfortunately, it still is. Why? Because of all the myths that are still associated with sexual harassment.
Weinstein mentegetőzése szánalmas volt. Azt mondta, hogy ő a 60-70-es évek terméke, s akkor olyan volt a kultúra. Eeegen, akkor olyan volt a kultúra, és sajnos, még mindig olyan. De miért? A szexuális zaklatáshoz még mindig kapcsolódó mítoszok miatt.
"Women should just take another job and find another career." Yeah, right. Tell that to the single mom working two jobs, trying to make ends meet, who's also being sexually harassed.
"A nők menjenek máshová dolgozni, és válasszanak más pályát." Hát persze. Mondják ezt a két állást vállaló, szűkösen élő egyedülálló anyának, akit ráadásul szexuálisan zaklatnak.
"Women -- they bring it on themselves." By the clothes that we wear and the makeup that we put on. Yeah, I guess those hoodies that Uber engineers wear in Silicon Valley are just so provocative.
"A nők... magukra vessenek." Amiatt, amilyen ruhát viselünk, és amilyen smink van rajtunk. Naná, gondolom, hogy az Uber mérnökeinek a Szilícium-völgyben viselt kapucnis pulóvere is kihívó.
"Women make it up." Yeah, because it's so fun and rewarding to be demeaned and taken down. I would know.
"Ez a nők kitalációja." Eeegen, mert annyira szórakoztató és kifizetődő megalázottnak és megvetettnek lenni. Volt részem benne.
"Women bring these claims because they want to be famous and rich." Our own president said that. I bet Taylor Swift, one of the most well-known and richest singers in the world, didn't need more money or fame when she came forward with her groping case for one dollar. And I'm so glad she did.
"A nők azért állítanak ilyeneket, mert híresek és gazdagok akarnak lenni." A saját elnökünk mondta! Lefogadom, hogy Taylor Swiftnek, a világ egyik legismertebb és leggazdagabb énekesnőjének nem kellett több pénz vagy nagyobb hírnév, amikor az őt tapizó férfit egy dolláros kártérítésért perelte. Örülök, hogy megtette.
Breaking news: the untold story about women and sexual harassment in the workplace: women just want a safe, welcoming and harass-free environment. That's it.
A nap híre: munkahelyükön szexuálisan zaklatott nőkről szóló, eddig ismeretlen történet: a nők csak biztonságos, barátságos és zaklatás nélküli környezetet szeretnének. Ennyi az egész.
(Applause)
(Taps)
So how do we go about getting our power back? I have three solutions.
Hogyan szerezzük vissza hatalmunkat? Három megoldást javasolok.
Number one: we need to turn bystanders and enablers into allies. Ninety-eight percent of United States corporations right now have sexual harassment training policies. Seventy percent have prevention programs. But still, overwhelmingly, bystanders and witnesses don't come forward. In 2016, the Harvard Business Review called it the "bystander effect." And yet -- remember 9/11. Millions of times we've heard, "If you see something, say something." Imagine how impactful that would be if we carried that through to bystanders in the workplace regarding sexual harassment -- to recognize and interrupt these incidences; to confront the perpetrators to their face; to help and protect the victims. This is my shout-out to men: we need you in this fight. And to women, too -- enablers to allies.
Egy. Változtassuk a tétlen szemlélőket s cinkosokat szövetségesünkké! Az USA-cégek 98%-ának van szexuális zaklatással foglalkozó fölkészítő programja. 70%-uknak létezik megelőző programja. De a tétlen szemlélők és a tanúk zöme mégsem áll a nyilvánosság elé. 2016-ban a Harvard Business Review ezt "tétlen szemlélő hatás"-nak nevezte. Jusson eszükbe a 9/11. Unos-untalan hallhattuk: "Ha észreveszel valamit, mondd el, add tovább!" Képzeljék el micsoda kihatása lenne, ha ez érvényesülne a munkahelyi szexuális zaklatások eddigi tétlen szemlélői körében, hogy fölismerjék és abbahagyassák e gyakori eseteket; hogy szegüljenek szembe az elkövetőkkel segítve és védve az áldozatokat. Ez a férfiaknak szóló fölhívásom: szükség van rátok a harcunkban! És a nőknek is szól: tegyük a cinkosokat szövetségessé!
Number two: change the laws. How many of you out there know whether or not you have a forced arbitration clause in your employment contract? Not a lot of hands. And if you don't know, you should, and here's why. TIME Magazine calls it, right there on the screen, "The teeny tiny little print in contracts that keeps sexual harassment claims unheard." Here's what it is. Forced arbitration takes away your Seventh Amendment right to an open jury process. It's secret. You don't get the same witnesses or depositions. In many cases, the company picks the arbitrator for you. There are no appeals, and only 20 percent of the time does the employee win. But again, it's secret, so nobody ever knows what happened to you. This is why I've been working so diligently on Capitol Hill in Washington, DC to change the laws. And here's what I tell the Senators: sexual harassment is apolitical. Before somebody harasses you, they don't ask you if you're a Republican or Democrat first. They just do it. And this is why we should all care.
A második: törvénymódosítás. Ki tudja, hogy van-e kötelező munkaügyi döntőbírósági kikötés a munkaszerződésében? Nem sok kezet látok. Ha nem tudják, nézzenek utána, s megmondom, miért. A TIME Magazine ezt így hívja, ott van a kivetítőn: "A szerződés apró betűs pontja, amely lehetővé teszi a szexuális zaklatást illető panasz elmismásolását." Ez azt jelenti: a kötelező döntőbíróság megfoszt a 7. alkotmánymódosítás adta esküdtszéki eljárás jogától. Ez rejtve marad. Nincsenek ugyanazok a tanúk vagy tanúvallomások. A cég sokszor maguk helyett választja ki a döntőbírót. Nincs fellebbezési lehetőség, és a munkavállaló csak az esetek 20%-ában nyer. Ismétlem: ez rejtve marad, így senki sem tudja meg, mi történt magukkal. Ezért dolgozom oly szorgalmasan az USA kongresszusában, hogy változzanak a törvények. Ezt szoktam mondani a szenátoroknak: a szexuális zaklatás politikafüggetlen. Zaklatás előtt nem szokás tudakolni, hogy az illető republikánus vagy demokrata. Csak elkövetik. Ezért kell mindenkinek foglalkoznia vele.
Number three: be fierce. It starts when we stand tall, and we build that self-confidence. And we stand up and we speak up, and we tell the world what happened to us. I know it's scary, but let's do it for our kids. Let's stop this for the next generations. I know that I did it for my children. They were paramount in my decision-making about whether or not I would come forward. My beautiful children, my 12-year-old son, Christian, my 14-year-old daughter, Kaia. And boy, did I underestimate them.
A harmadik: legyünk erélyesek! Az alapállás a bátorság és büszkeség, s ahogy magabiztosak vagyunk. Ellenállunk és szót emelünk. Elmondjuk mindenkinek, mi történt velünk. Tudom, hogy rettentő, de tegyék meg gyerekeik kedvéért! Számoljuk ezt föl a jövő nemzedékei kedvéért! Tudom, hogy gyermekeim kedvéért tettem. Döntésemkor kizárólag őket tartottam szem előtt, hogy a nyilvánosság elé lépjek-e. Gyönyörű gyermekeim, 12 éves Christian fiam, 14 éves Kaia lányom. Mennyire alábecsültem őket!
The first day of school last year happened to be the day my resolution was announced, and I was so anxious about what they would face. My daughter came home from school and she said, "Mommy, so many people asked me what happened to you over the summer." Then she looked at me in the eyes and she said, "And mommy, I was so proud to say that you were my mom." And two weeks later, when she finally found the courage to stand up to two kids who had been making her life miserable, she came home to me and she said, "Mommy, I found the courage to do it because I saw you do it."
Tavaly az első tanítási napon kapott nyilvánosságot a döntésem. Ideges voltam, hogy vajon mi éri őket. Lányom megjött az iskolából, és azt mondta: "Anyu, annyian kérdezték, mi történt veled a nyáron." Aztán a szemembe nézve megjegyezte: "Tudod, anyu, olyan büszke voltam, hogy azt mondhattam: te vagy az anyám." Két hét múlva, amikor összeszedte a bátorságát, és szembeszállt két sráccal, akik pokollá tették az életét, otthon odajött s azt mondta: "Anyu, összeszedtem a bátorságom, hogy megtegyem, mert láttam, hogy te is megteszed."
(Applause)
(Taps)
You see, giving the gift of courage is contagious. And I hope that my journey has inspired you, because right now, it's the tipping point. We are watching history happen. More and more women are coming forward and saying, "Enough is enough."
Látják, a bátorság példája ragadós. Remélem, történetem megihlette önöket, mert fordulóponthoz érkeztünk. Figyeljük az eseményeket. Mind több nő áll ki és mondja: "Ami sok, az sok, elegem van."
(Applause)
(Taps)
Here's my one last plea to companies. Let's hire back all those women whose careers were lost because of some random jerk. Because here's what I know about women: we will not longer be underestimated, intimidated or set back; we will not be silenced by the ways of the establishment or the relics of the past. No. We will stand up and speak up and have our voices heard. We will be the women we were meant to be. And above all, we will always be fierce.
Utolsó kérésem a cégekhez. Vegyék vissza a nőket, akiknek a karrierjét tönkretették valamilyen hülye gazfickó miatt. Mert valamit tudok a nőkkel kapcsolatban: soha többet nem hagyjuk magunkat lebecsülni, megfélemlíteni és megállítani; nem hagyjuk magunkat elhallgattatni intézmények vagy a múlt emlékei által. Nem. Kiállunk és szót emelünk, és hallatni fogjuk a hangunkat. Olyan nők leszünk, amilyenek a szó valódi értelmében lenni akartunk. Mindenekelőtt, mindig elszántak leszünk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)