Technology can change our understanding of nature.
A technológia megváltoztathatja a természet megértését.
Take for example the case of lions. For centuries, it's been said that female lions do all of the hunting out in the open savanna, and male lions do nothing until it's time for dinner. You've heard this too, I can tell. Well recently, I led an airborne mapping campaign in the Kruger National Park in South Africa. Our colleagues put GPS tracking collars on male and female lions, and we mapped their hunting behavior from the air. The lower left shows a lion sizing up a herd of impala for a kill, and the right shows what I call the lion viewshed. That's how far the lion can see in all directions until his or her view is obstructed by vegetation. And what we found is that male lions are not the lazy hunters we thought them to be. They just use a different strategy. Whereas the female lions hunt out in the open savanna over long distances, usually during the day, male lions use an ambush strategy in dense vegetation, and often at night. This video shows the actual hunting viewsheds of male lions on the left and females on the right. Red and darker colors show more dense vegetation, and the white are wide open spaces. And this is the viewshed right literally at the eye level of hunting male and female lions. All of a sudden, you get a very clear understanding of the very spooky conditions under which male lions do their hunting.
Itt vannak például az oroszlánok. Évszázadokon át úgy tartották, hogy a nőstények dolga a vadászat odakinn a szavannán, miközben a hím csak pihenget, míg el nem jön a vacsoraidő. Úgy látom, hallottak már erről. Nos, nemrég vezényeltem le egy légi térképezési akciót a dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban. A kollégáim GPS-es nyomkövető nyakörvet tettek a hím és a nőstény oroszlánokra, hogy feltérképezhessük a vadászati viselkedésüket a levegőből. A bal oldali képen egy oroszlán méregeti az impalacsordát a vadász szemével, a jobb oldali ábra pedig az oroszlán látterét mutatja. Azt értem ez alatt, hogy meddig lát el a különböző irányokban, míg a tekintete el nem akad a növényzetben. Nos, azt találtuk, hogy a hímek nem is olyan lusta vadászok, amilyennek hittük őket. Egyszerűen csak más a stratégiájuk. Míg a nőstény oroszlánok a nyílt szavannán vadásznak nagyobb területen és nap közben, addig a hímek lesből támadnak a sűrű növényzetben és gyakran éjjel. Ez a videó a tényleges vadászati láttereket mutatja a balra lévő hímek és a jobbra lévő nőstények esetében. A sötétebb és a piros szín sűrűbb növényzetet jelent, a fehér pedig nyílt terepet. Itt pedig szemmagasságból mutatom azt a látteret, melyet egy hím, ill. egy nőstény érzékel vadászat közben. Egyszeriben világossá válik milyen kísérteties az, ahogy egy hím oroszlán vadászik.
I bring up this example to begin, because it emphasizes how little we know about nature. There's been a huge amount of work done so far to try to slow down our losses of tropical forests, and we are losing our forests at a rapid rate, as shown in red on the slide. I find it ironic that we're doing so much, yet these areas are fairly unknown to science. So how can we save what we don't understand?
Azért hoztam fel ezt a példát bevezetésként, mert rámutat arra, milyen keveset tudunk a természetről. Rengetegen és sokat fáradoztak azért, hogy lelassítsák a trópusi erdők fogyatkozását, mert bizony az erdők gyorsan fogynak, ahogy a kép piros színei is mutatják. Ironikusnak találom, hogy annyi munka ellenére ezek a területek eléggé ismeretlenek a tudomány számára. Mert hogy tudjuk megóvni azt, amit nem ismerünk?
Now I'm a global ecologist and an Earth explorer with a background in physics and chemistry and biology and a lot of other boring subjects, but above all, I'm obsessed with what we don't know about our planet. So I created this, the Carnegie Airborne Observatory, or CAO. It may look like a plane with a fancy paint job, but I packed it with over 1,000 kilos of high-tech sensors, computers, and a very motivated staff of Earth scientists and pilots. Two of our instruments are very unique: one is called an imaging spectrometer that can actually measure the chemical composition of plants as we fly over them. Another one is a set of lasers, very high-powered lasers, that fire out of the bottom of the plane, sweeping across the ecosystem and measuring it at nearly 500,000 times per second in high-resolution 3D. Here's an image of the Golden Gate Bridge in San Francisco, not far from where I live. Although we flew straight over this bridge, we imaged it in 3D, captured its color in just a few seconds. But the real power of the CAO is its ability to capture the actual building blocks of ecosystems. This is a small town in the Amazon, imaged with the CAO. We can slice through our data and see, for example, the 3D structure of the vegetation and the buildings, or we can use the chemical information to actually figure out how fast the plants are growing as we fly over them. The hottest pinks are the fastest-growing plants. And we can see biodiversity in ways that you never could have imagined. This is what a rainforest might look like as you fly over it in a hot air balloon. This is how we see a rainforest, in kaleidoscopic color that tells us that there are many species living with one another. But you have to remember that these trees are literally bigger than whales, and what that means is that they're impossible to understand just by walking on the ground below them. So our imagery is 3D, it's chemical, it's biological, and this tells us not only the species that are living in the canopy, but it tells us a lot of information about the rest of the species that occupy the rainforest.
Globális ökológiában utazom, Föld-kutató vagyok, tanultam fizikát és kémiát és biológiát és sok más unalmas tárgyat, de mindenekelőtt megszállottja vagyok mindannak, amit nem tudunk erről a mi bolygónkról. Ezért hát létrehoztam ezt -- a Carnegie Légi Obszervatóriumot, a CAO-t [Carnegie Airborne Observatory]. Úgy néz ki, mint egy csicsás repülőgép, de több mint 1000 kiló csúcstech érzékelő és számítógép van a fedélzetén, továbbá motivált művelői a földtudományoknak, plusz a pilóták. Van két egyedülálló berendezésünk: az egyik a képalkotó spektrométer, amely képes meghatározni a növények kémiai összetételét, miközben az ember elrepül felettük. A másik egy lézerkészlet: nagy teljesítményű lézerek, melyek a repülőgép aljából pásztázzák az ökoszisztémát, másodpercenként 500 ezer mérést végezve nagy felbontású 3D-ben. Íme egy kép a Golden Gate hídról San Franciscóban, nem messze onnan, ahol lakom. Noha egyenest átrepültünk a híd felett, 3D-s képet készítettünk, ami színekkel együtt csak néhány másodpercbe telt. De a CAO igazi erőssége az a lehetőség, hogy megragadjuk vele az egyes alkotóelemeket az ökoszisztémában. Ez egy apró város Amazóniában, a CAO felvétele alapján. Az adatokból metszetet készíthetünk, megnézhetjük pl. a 3D szerkezetét a növényzetnek és az épületeknek, vagy felhasználhatjuk a kémiai információt arra, hogy kikövetkeztessük, milyen gyorsan fejlődik a növényzet, mely felett elröpülünk. A legforróbb rózsaszínek a leggyorsabban fejlődő növényeket jelzik. És a biodiverzitást is úgy tudjuk megjeleníteni, ahogy korábban elképzelhetetlen lett volna. Így festene egy esőerdő, ha egy hőlégballonból nézné az ember. És ilyennek látjuk mi az esőerdő kaleidoszkopikus színeit, melyek elárulják, milyen sok faj él együtt benne. Ne feledjék azonban, hogy ezek a fák nagyobbak, mint egy bálna, ami azt jelenti, hogy lehetetlen őket megismerni egyszerűen csak úgy, hogy az ember elsétál alattuk. Tehát a mi 3D-s képeink kémiaiak és biológiaiak is egyben, melyek nemcsak azokat a fajokat tárják fel, amelyek a koronaszintben élnek, hanem ismeretet adnak az esőerdőben élő többi fajról is.
Now I created the CAO in order to answer questions that have proven extremely challenging to answer from any other vantage point, such as from the ground, or from satellite sensors. I want to share three of those questions with you today. The first questions is, how do we manage our carbon reserves in tropical forests? Tropical forests contain a huge amount of carbon in the trees, and we need to keep that carbon in those forests if we're going to avoid any further global warming. Unfortunately, global carbon emissions from deforestation now equals the global transportation sector. That's all ships, airplanes, trains and automobiles combined. So it's understandable that policy negotiators have been working hard to reduce deforestation, but they're doing it on landscapes that are hardly known to science. If you don't know where the carbon is exactly, in detail, how can you know what you're losing? Basically, we need a high-tech accounting system. With our system, we're able to see the carbon stocks of tropical forests in utter detail. The red shows, obviously, closed-canopy tropical forest, and then you see the cookie cutting, or the cutting of the forest in yellows and greens. It's like cutting a cake except this cake is about whale deep. And yet, we can zoom in and see the forest and the trees at the same time. And what's amazing is, even though we flew very high above this forest, later on in analysis, we can go in and actually experience the treetrops, leaf by leaf, branch by branch, just as the other species that live in this forest experience it along with the trees themselves.
Tehát létrehoztam a CAO-t, hogy választ kapjak olyan kérdésekre, melyek rendkívül nehezen megválaszolhatónak bizonyultak más megfigyelési pontokból, pl. a talajszintről nézve, vagy műholdas érzékelőkkel vizsgálva. Három ilyen kérdésről fogok önöknek beszélni. Az első kérdés: Hogyan menedzseljük a széntartalékokat a trópusi erdőkben? A trópusi erdők fái hatalmas mennyiségű szenet tartalmaznak, és azt a sok szenet ott kell tartanunk azokban az erdőkben, ha el akarjuk kerülni a további globális melegedést. Sajnos, a globális szénkibocsátás, mely az erdőirtás következménye, eléri már a gépjármű-közlekedését. Tehát a hajókét, repülőgépekét, vonatokét és gépkocsikét egybe véve. Érthető tehát, hogy a politikai egyeztetők mért küzdenek olyan keményen az erdőirtás ellen, ám ők olyan vidékekről vitáznak, amelyekről alig vannak tudományos ismereteink. Ha nem tudod egész pontosan, hol van az a szén, akkor honnan tudod, hogy mennyi a veszteség? Lényegében egy csúcstech könyvelési rendszerre van szükség. A mi rendszerünkkel láttatni tudjuk a szénkészleteket a trópusi erdőkben a legapróbb részletekig. A piros a zárt koronaszintű trópusi erdőket mutatja, és a sütikivágások, vagyis az erdőkivágások sárga és zöld színűek. Olyan ez, mint a sütiszaggatás, csakhogy ez a tészta itt bálnavastagságú. De rá tudunk zoomolni, hogy a fákat is lássuk, ne csak az erdőt. És az az elképesztő, hogy noha magasan az erdő felett repültünk, a későbbi analízis során belemehetünk, és valósággal érzékelhetjük a fakoronákat, levélről levélre, gallyról gallyra, mint ahogy az erdőben élő többi faj érzékeli, a fákat is beleértve.
We've been using the technology to explore and to actually put out the first carbon geographies in high resolution in faraway places like the Amazon Basin and not-so-faraway places like the United States and Central America. What I'm going to do is I'm going to take you on a high-resolution, first-time tour of the carbon landscapes of Peru and then Panama. The colors are going to be going from red to blue. Red is extremely high carbon stocks, your largest cathedral forests you can imagine, and blue are very low carbon stocks. And let me tell you, Peru alone is an amazing place, totally unknown in terms of its carbon geography until today. We can fly to this area in northern Peru and see super high carbon stocks in red, and the Amazon River and floodplain cutting right through it. We can go to an area of utter devastation caused by deforestation in blue, and the virus of deforestation spreading out in orange. We can also fly to the southern Andes to see the tree line and see exactly how the carbon geography ends as we go up into the mountain system. And we can go to the biggest swamp in the western Amazon. It's a watery dreamworld akin to Jim Cameron's "Avatar." We can go to one of the smallest tropical countries, Panama, and see also a huge range of carbon variation, from high in red to low in blue. Unfortunately, most of the carbon is lost in the lowlands, but what you see that's left, in terms of high carbon stocks in greens and reds, is the stuff that's up in the mountains. One interesting exception to this is right in the middle of your screen. You're seeing the buffer zone around the Panama Canal. That's in the reds and yellows. The canal authorities are using force to protect their watershed and global commerce. This kind of carbon mapping has transformed conservation and resource policy development. It's really advancing our ability to save forests and to curb climate change.
Arra használtuk ezt a technológiát, hogy felderítsük és ténylegesen létrehozzuk az első nagy felbontású széntérképeket olyan távoli helyekről, mint az Amazonas-medence, valamint kevésbé távoli helyekről, mint az Egyesült Államok és Közép-Amerika. Most pedig elviszem önöket az első nagy felbontású túrára Peru, majd Panama széntérképén. A színek pirostól a kékig terjednek. A piros rendkívül magas széntartalékot jelent -- ezek a legnagyobb őserdők, amit el lehet képzelni -- a kék pedig alacsony széntartalékot. Egyet mondhatok: Peru bámulatos egy hely, teljesen ismeretlen karbongeográfiával, egészen mostanáig. Ha az ember elrepül Peru északi részébe, igen nagy szénkészleteket talál, ez a piros, melyet az Amazonas folyó és árterülete hasít ketté. Találunk teljesen lepusztult területeket is az erdőirtás miatt, ez a kék, míg az erdőirtás vírusának terjedését a narancsszín jelzi. De elrepülhetünk az Andok déli részére is, ahol látjuk az erdőhatárt, és azt, hogy pontosan hogy ér véget a széntérkép, miközben feljebb haladunk a hegységrendszerben. És elmehetünk a legnagyobb mocsárhoz is az Amazonas nyugati részénél. Vízi álomvilág ez, Jim Cameron "Avatar"-jáéhoz hasonló. Elmehetünk az egyik legkisebb trópusi országba is, Panamába, ahol szintén hatalmas mértékű a szén változatossága: a pirossal jelzett magastól, a kékkel jelölt alacsonyig. Sajnos, a szén legnagyobb része eltűnt az alacsony fekvésű területekről, és ami megmaradt -- a magas széntartalmat itt a zöldek és pirosak jelzik -- az mind fent van a hegyekben. Egy érdekes kivétel jobbra középen látszik a kivetítőn. Amit itt látunk, az a Panama-csatorna körüli pufferzóna. Ezt látjuk pirosban és sárgában. A csatornahatóságok erő bevetésével védik itt a vízgyűjtő területet és a nemzetközi kereskedelmet. Ez a fajta szénfelmérés átformálta a természetvédelmi és erőforrás-gazdálkodási politikát. Közelebb visz ahhoz, hogy megóvhassuk erdőinket és megfékezzük a klímaváltozást.
My second question: How do we prepare for climate change in a place like the Amazon rainforest? Let me tell you, I spend a lot of time in these places, and we're seeing the climate changing already. Temperatures are increasing, and what's really happening is we're getting a lot of droughts, recurring droughts. The 2010 mega-drought is shown here with red showing an area about the size of Western Europe. The Amazon was so dry in 2010 that even the main stem of the Amazon river itself dried up partially, as you see in the photo in the lower portion of the slide. What we found is that in very remote areas, these droughts are having a big negative impact on tropical forests. For example, these are all of the dead trees in red that suffered mortality following the 2010 drought. This area happens to be on the border of Peru and Brazil, totally unexplored, almost totally unknown scientifically.
A második kérdés: Hogyan készüljünk fel a klímaváltozásra olyan helyeken, mint az amazonasi esőerdők? Egyet mondhatok: elég sokat járok ezekre a helyekre, hogy lássam, a klímaváltozás már megkezdődött. A hőmérséklet emelkedik, és ami nem vélekedés, hanem tény, az a sok aszály, a visszatérő aszály. A 2010-es mega-aszály nyoma itt látszik pirosban, egy akkora területen, mint Nyugat-Európa. Az Amazonas annyira kiszáradt 2010-ben, hogy még a folyó fő ága is kiszáradt részben, ahogy a fotó mutatja a kép alsó részén. Azt találtuk, hogy a nagyon távoli területeken ezek az aszályok igen negatív hatással vannak a trópusi erdőkre. Például itt pirosban látszanak azok a halott fák, melyek a 2010-es aszályt követően pusztultak el. A terület épp a határnál fekszik Peru és Brazília között; teljesen feltáratlan, csaknem teljesen ismeretlen tudományos szempontból.
So what we think, as Earth scientists, is species are going to have to migrate with climate change from the east in Brazil all the way west into the Andes and up into the mountains in order to minimize their exposure to climate change. One of the problems with this is that humans are taking apart the western Amazon as we speak. Look at this 100-square-kilometer gash in the forest created by gold miners. You see the forest in green in 3D, and you see the effects of gold mining down below the soil surface. Species have nowhere to migrate in a system like this, obviously.
Mi, a földtudományok művelői úgy véljük, hogy a fajok fognak elvándorolni a klímaváltozás hatására Brazília keleti részéről egészen az Andokig, fel, a hegyek közé, hogy csökkentsék a klímaváltozás hatását magukra nézve. Az egyik probléma ezzel az, hogy mi, emberek, épp most daraboljuk szét Amazónia nyugati részét. Nézzék csak itt ezt a 100 négyzetkilométeres sebet, melyet az aranybányászok vágtak. Az erdő zöldjét 3D-ben látjuk, és látjuk azt a hatást is, melyet az arany kitermelése okoz, mely a felszín alatt folyik. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszerben nincs hová elvándorolni a fajoknak.
If you haven't been to the Amazon, you should go. It's an amazing experience every time, no matter where you go. You're going to probably see it this way, on a river. But what happens is a lot of times the rivers hide what's really going on back in the forest itself. We flew over this same river, imaged the system in 3D. The forest is on the left. And then we can digitally remove the forest and see what's going on below the canopy. And in this case, we found gold mining activity, all of it illegal, set back away from the river's edge, as you'll see in those strange pockmarks coming up on your screen on the right. Don't worry, we're working with the authorities to deal with this and many, many other problems in the region.
Ha még nem jártak volna Amazóniában, látogassanak el oda. Elképesztő élmény mindig, bárhová megy is el az ember. Ha ellátogatnak oda, valószínűleg ezt fogják látni, a folyóról. De sokszor van úgy, hogy a folyók eltakarják azt, ami az erdőben zajlik. Átröpültünk a folyó fölött, és 3D-s felvételt készítettünk ugyanarról. Balra látszik az erdő. De később digitálisan eltávolíthatjuk az erdőt, hogy lássuk, mi történik a koronaszint alatt. Ebben az esetben aranybányászat jeleire bukkantunk: illegális volt az egész, távolabb a folyóparttól, ott, ahol ezek a furcsa himlőhelyek látszanak a kivetítő jobb oldalán. Ne aggódjanak: együttműködünk a hatóságokkal, hogy megoldódjon ez a probléma, ahogy sok másik is ebben a régióban.
So in order to put together a conservation plan for these unique, important corridors like the western Amazon and the Andes Amazon corridor, we have to start making geographically explicit plans now. How do we do that if we don't know the geography of biodiversity in the region, if it's so unknown to science? So what we've been doing is using the laser-guided spectroscopy from the CAO to map for the first time the biodiversity of the Amazon rainforest. Here you see actual data showing different species in different colors. Reds are one type of species, blues are another, and greens are yet another. And when we take this together and scale up to the regional level, we get a completely new geography of biodiversity unknown prior to this work. This tells us where the big biodiversity changes occur from habitat to habitat, and that's really important because it tells us a lot about where species may migrate to and migrate from as the climate shifts. And this is the pivotal information that's needed by decision makers to develop protected areas in the context of their regional development plans.
Ahhoz, hogy kialakítsunk egy természetvédelmi tervet az ilyen különleges és fontos folyosók számára, amilyen az Amazónia nyugati részét az Andokkal összekötő is, hozzá kell látnunk a geográfiai tervezéshez. De hogy láthatnánk neki, ha nem ismerjük a régió biodiverzitásának geográfiáját, ha nincsenek róla tudományos ismereteink? Bevetettük tehát a CAO lézervezérelt spektroszkópiáját, hogy elsőként térképezzük fel a biodiverzitást az amazonasi esőerdőben. Itt vannak a kapott adatok, melyek eltérő színnel mutatják a különböző fajokat. A pirosak egy adott fajtípust jelentenek, a kékek egy másikat, a zöldek egy harmadikat. Ha ezekkel megvagyunk, akkor összeállítjuk belőlük a régióra vonatkozót, és kapunk egy teljesen új geográfiát a biodiverzitásról -- olyant, amilyen nem volt még azelőtt. Ez megmutatja, hol fordulnak elő nagy változások a biodiverzitásban egyik élőhelyről a másikra, ami azért olyan fontos, mert sokat elárul arról, hogy a fajok merre vándorolnak, illetve merről vándorolnak, ahogy a klíma változik. Erre a kulcsfontosságú információra azért van szükség, hogy a döntéshozók a védett területek fejlesztését beleilleszthessék a regionális fejlesztési tervekbe.
And third and final question is, how do we manage biodiversity on a planet of protected ecosystems? The example I started out with about lions hunting, that was a study we did behind the fence line of a protected area in South Africa. And the truth is, much of Africa's nature is going to persist into the future in protected areas like I show in blue on the screen. This puts incredible pressure and responsibility on park management. They need to do and make decisions that will benefit all of the species that they're protecting. Some of their decisions have really big impacts. For example, how much and where to use fire as a management tool? Or, how to deal with a large species like elephants, which may, if their populations get too large, have a negative impact on the ecosystem and on other species. And let me tell you, these types of dynamics really play out on the landscape. In the foreground is an area with lots of fire and lots of elephants: wide open savanna in blue, and just a few trees. As we cross this fence line, now we're getting into an area that has had protection from fire and zero elephants: dense vegetation, a radically different ecosystem. And in a place like Kruger, the soaring elephant densities are a real problem. I know it's a sensitive issue for many of you, and there are no easy answers with this. But what's good is that the technology we've developed and we're working with in South Africa, for example, is allowing us to map every single tree in the savanna, and then through repeat flights we're able to see which trees are being pushed over by elephants, in the red as you see on the screen, and how much that's happening in different types of landscapes in the savanna. That's giving park managers a very first opportunity to use tactical management strategies that are more nuanced and don't lead to those extremes that I just showed you. So really, the way we're looking at protected areas nowadays is to think of it as tending to a circle of life, where we have fire management, elephant management, those impacts on the structure of the ecosystem, and then those impacts affecting everything from insects up to apex predators like lions.
A harmadik és egyben utolsó kérdés: Hogyan menedzseljük a biodiverzitást egy bolygón, melyen védett ökoszisztémák vannak? Az elején említett példa az oroszlánok vadászatáról olyan vizsgálat volt, melyet egy védett terület kerítésén belül végeztünk Dél-Afrikában. És a helyzet az, hogy az afrikai természet megőrzése a jövő számára jobbára az olyan védett területekre hárul, amilyent a kivetítő kékjei mutatnak. Ez hatalmas terhet és felelősséget tesz a parkmenedzselők vállára. Olyan döntéseket kell hozniuk, ami hasznára van az összes fajnak, amelyet a védelmükre bíztak. Némelyik döntés hatalmas horderejű. Például az, hogy hol és milyen mértékben használjanak égetést mint menedzselési eszközt- Vagy mi a teendő a nagy testű fajokkal, mint az elefánt, amelyek túlszaporodva negatív hatással vannak az ökoszisztémára és más fajokra. Annyit mondhatok, hogy ez a fajta dinamika mély nyomot hagy a tájképen. Az előtérben olyan vidéket látunk, ahol sok volt az égetés, és sok az elefánt: a szavanna kék térségében csak elszórtan látni fát. A kerítés vonalát átlépve elérünk egy olyan területet, melyet óvnak a tűztől, és ahol nincsenek elefántok: sűrű növényzet -- gyökeresen eltérő ökoszisztéma. És az olyan helyeken, mint a Kruger, az emelkedő elefántsűrűség igazi probléma. Tudom, ez érzékenyen érint itt sokakat, és nem könnyű válaszokat adni. De nézzük a jót: a technológia, melyet kifejlesztettünk, és amellyel pl. Dél-Afrikában is dolgozunk, lehetővé teszi, hogy minden egyes fát feltérképezzünk a szavannán, hogy aztán a repülést megismételve lássuk, mely fákat döntöttek ki az elefántok -- ez pirossal látszik a kivetítőn --, és milyen gyakran történik ez a szavanna különböző típusú részein. Ez a parkmenedzserek számára először ad lehetőséget olyan finom taktikai megoldásokra a menedzselési stratégián belül, hogy elkerülhetők legyenek az imént mutatott drámai következmények. Ma úgy tekintünk a védett területekre, hogy az élet körforgását kell vigyázni, melybe belefér a tűz felügyelete, az elefántoké, és ezek hatása az ökoszisztéma szerkezetére, és ezek a hatások mindent érintenek, a rovaroktól a csúcsragadozókig, mint az oroszlán.
Going forward, I plan to greatly expand the airborne observatory. I'm hoping to actually put the technology into orbit so we can manage the entire planet with technologies like this. Until then, you're going to find me flying in some remote place that you've never heard of. I just want to end by saying that technology is absolutely critical to managing our planet, but even more important is the understanding and wisdom to apply it.
Előretekintve, azt tervezem, hogy lényegesen bővítem a légi obszervatóriumot. Remélem, hogy végleg pályára állítom ezt a technológiát, hogy az egész bolygót kezelni tudjuk ehhez hasonló technológiákkal. Addig is ott fogok röpködni valahol egy olyan helyen, amelyről még csak nem is hallottak. Csak annyit tennék még hozzá, hogy a technológia abszolút kritikus bolygónk menedzselése szempontjából, aminél már csak az fontosabb, hogy elég bölcsek legyünk az alkalmazás során.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)