Chris Anderson: Thank you so much, Prime Minister, that was both fascinating and quite inspiring. So, you're calling for a global ethic. Would you describe that as global citizenship? Is that an idea that you believe in, and how would you define that?
Chris Anderson: Nagyon köszönjük, Miniszterelnök Úr, ez egyaránt volt érdekes és bátorító. Szóval, globális felelősségvállalásra szólít fel. Úgy írná ezt le, mint valami világpolgárságot? Ön hisz ebben az eszmében, na de hogyan is definiálná?
Gordon Brown: It is about global citizenship and recognizing our responsibilities to others. There is so much to do over the next few years that is obvious to so many of us to build a better world. And there is so much shared sense of what we need to do, that it is vital that we all come together. But we don't necessarily have the means to do so.
Gordon Brown: Azt hiszem, ez valóban a világpolgárságról szól. Arról a felismerésről, hogy mindannyian felelősek vagyunk a másikért. Rengeteget kell tennünk az elkövetkezendő években - ez most már sokunk számára világos - hogy egy jobb világot építsünk fel. Annyi a közös elképzelés arról, hogy mit is kéne tenni, hogy mindenképp össze kell fogjunk. De nem okvetlenül van meg minden a végrehajtáshoz.
So there are challenges to be met. I believe the concept of global citizenship will simply grow out of people talking to each other across continents. But of course the task is to create the institutions that make that global society work. But I don't think we should underestimate the extent to which massive changes in technology make possible the linking up of people across the world.
Szóval, vannak kihívások, amiknek meg kell feleljünk. Hiszek abban, hogy a világpolgárság gondolata ma már túlnőtt azon, hogy emberek kontinenseken keresztül átbeszéljenek egymáshoz. De hát akkor természetesen feladatunk létrehozni az intézményeket, amelyek elvégzik ezt a globális közösségi munkát. De nem hiszem, hogy alábecsülhetnénk annak mértékét, ahogy az óriási technikai változások lehetővé teszik az emberek világméretű kapcsolódását.
CA: But people get excited about this idea of global citizenship, but then they get confused a bit again when they start thinking about patriotism, and how to combine these two. I mean, you're elected as Prime Minister with a brief to bat for Britain. How do you reconcile the two things?
CA: Az embereket lázba hozza a világpolgárság gondolata, de azután összezavarodnak egy kicsit, ha a hazafiságra gondolnak, hogy hogyan is egyeztethető össze a kettő. Úgy értem, megválasztották Önt miniszterelnöknek, hogy Nagy-Britannia érdekében tevékenykedjen . Hogyan tudja összeegyeztetni a kettőt?
GB: Well, of course national identity remains important. But it's not at the expense of people accepting their global responsibilities. And I think one of the problems of recession is that people become more protectionist, they look in on themselves, they try to protect their own nation, perhaps at the expense of other nations. When you actually look at the motor of the world economy, it cannot move forward unless there is trade between the different countries. And any nation that would become protectionist over the next few years would deprive itself of the chance of getting the benefits of growth in the world economy.
GB: Természetesen a nemzeti identitás továbbra is lényeges, de nem a globális felelősségvállalás elfogadásának rovására. És azt gondolom, hogy a recesszió egyik problémája éppen az, hogy az emberek protekcionistábbak lettek, magukkal törődnek, a saját nemzetüket próbálják megvédeni, talán más nemzetek kárára is. Ha most a világgazdaság mozgatóját tekintjük, az nem működhet, ha nincs kereskedelem az országok között. És ha egy nemzet protekcionistává válik, az elkövetkezendő években megfosztja magát annak a lehetőségétől, hogy részesülhessen a világ gazdasági fejlődésének előnyeiből.
So, you've got to have a healthy sense of patriotism; that's absolutely important. But you've got to realize that this world has changed fundamentally, and the problems we have cannot be solved by one nation and one nation alone.
Így a hazafiságot egészséges módon kell értelmeznünk, ez nagyon lényeges. De fel kell ismernünk, hogy a világ alapvetően megváltozott, és hogy vannak problémák, amit
CA: Well, indeed. But what do you do when the two come into conflict and you're forced to make a decision that either is in Britain's interest, or the interest of Britons, or citizens elsewhere in the world?
nem képes egy nemzet egyedül megoldani. CA: Valóban. De mit tesz Ön, ha a két dolog ellentmondásba kerül, és döntenie kell, Nagy-Britannia érdeke, a britek érdeke, vagy a más országok polgárainak érdeke között?
GB: Well I think we can persuade people that what is necessary for Britain's long-term interests, what is necessary for America's long-term interests, is proper engagement with the rest of the world, and taking the action that is necessary.
GB: Azt hiszem, meg tudjuk győzni az embereket, hogy Nagy-Britanniának hosszú távon érdeke, Amerikának hosszú távon érdeke, hogy a világ többi részét tisztességes módon kezeljük, és cselekedjünk is az érdekükben, ha szükséges.
There is a great story, again, told about Richard Nixon. 1958, Ghana becomes independent, so it is just over 50 years ago. Richard Nixon goes to represent the United States government at the celebrations for independence in Ghana. And it's one of his first outings as Vice President to an African country. He doesn't quite know what to do, so he starts going around the crowd and starts talking to people and he says to people in this rather unique way, "How does it feel to be free?" And he's going around, "How does it feel to be free?" "How does it feel to be free?" And then someone says, "How should I know? I come from Alabama."
Van itt megint egy jó kis történet Richard Nixonról. 1958, Ghána függetlenné válása, alig telt el azóta 50 év. Richard Nixon képviseli az Egyesült Államok kormányát a Ghána függetlenné válása alkalmából rendezett ünnepségeken. Ez volt az egyik első afrikai szereplése alelnökként. Nem is nagyon tudta, hogy mit kéne tennie, elvegyült hát a tömegben és beszélgetni kezdett az emberekkel és kérdezgette őket az ő sajátos módján: „Milyen érzés szabadnak lenni?” Ment tovább: „Milyen érzés szabadnak lenni?” „Milyen érzés szabadnak lenni?” És akkor valaki válaszolt: „Honnan tudhatnám, én Alabamából jöttem.” (Nevetés)
(Laughter)
And that was the 1950s. Now, what is remarkable is that civil rights in America were achieved in the 1960s. But what is equally remarkable is socioeconomic rights in Africa have not moved forward very fast even since the age of colonialism. And yet, America and Africa have got a common interest. And we have got to realize that if we don't link up with those people who are sensible voices and democratic voices in Africa, to work together for common causes, then the danger of Al Qaeda and related groups making progress in Africa is very big.
És ez az 1950-es években volt. Ami itt figyelemre méltó, hogy a polgári jogokat Amerikában az 1960-as években vívták ki. De amit szintén meg kell jegyezzünk, hogy a társadalmi-gazdasági jogok tekintetében alig volt valami fejlődés Afrikában a gyarmati korszak vége óta. De mégis, Amerikának és Afrikának közös az érdeke. És fel kell ismernünk, hogy ha nem lépünk kapcsolatba Afrika értelmesen és demokratikus módon gondolkodó embereivel, hogy a közös célok érdekében együttműködjünk, akkor nagy annak a veszélye, hogy az Al Qaeda és szövetségesei jelentős teret nyernek Afrikában.
So, I would say that what seems sometimes to be altruism, in relation to Africa, or in relation to developing countries, is more than that. It is enlightened self-interest for us to work with other countries. And I would say that national interest and, if you like, what is the global interest to tackle poverty and climate change do, in the long run, come together. And whatever the short-run price for taking action on climate change or on security, or taking action to provide opportunities for people for education, these are prices that are worth paying so that you build a stronger global society where people feel able to feel comfortable with each other and are able to communicate with each other in such a way that you can actually build stronger links between different countries.
Így kijelenthetem, hogy ami emberbaráti gesztusnak tűnik Afrika, vagy a fejlődő országok felé, az ennél több, saját jól felfogott érdekünk a más országokkal való együttműködés. És azt mondhatom, hogy a nemzeti érdek és ha úgy tetszik, a globális érdek, mint mondjuk kezelni a szegénységet és a klímaváltozást, hosszú távon egybeesik. És bármi is az ára rövid távon a klímaváltozás kezelésének vagy a biztonság megteremtésében való részvételnek, vagy tenni valamit a megfelelő oktatásért, az ezekért fizetendő ár megéri, mert ezzel erősebb globális társadalmat hozunk létre, ahol az emberek azt érzik, hogy megférnek egymással, hogy szót tudnak érteni egymással, ily módon szorosabb kapcsolat építhető ki a különböző országok között.
CA: I still just want to draw out on this issue. So, you're on vacation at a nice beach, and word comes through that there's been a massive earthquake and that there is a tsunami advancing on the beach. One end of the beach, there is a house containing a family of five Nigerians. And at the other end of the beach there is a single Brit. You have time to --
Erről nekem eszembe jut valami. Egy kellemes tengerparton tölti a szabadságát. Hírét veszi, hogy hatalmas földrengés volt, és szökőár közeledik a part felé. A part egyik végén áll egy ház, ahol egy 5 fős nigériai család él. A part másik végén meg egyetlen brit állampolgár.
(Laughter)
Önnek arra van ideje, hogy –
you have time to alert one house. What do you do?
(Nevetés) Arra van ideje, hogy az egyik házat riassza. Mit tesz?
(Laughter)
(Nevetés)
GB: Modern communications.
GB: Itt van a modern hírközlés.
(Applause)
(Taps)
Alert both.
Riasztom mindkettőt.
(Applause)
(Taps)
I do agree that my responsibility is first of all to make sure that people in our country are safe. And I wouldn't like anything that is said today to suggest that I am diminishing the importance of the responsibility that each leader has for their own country.
Abban egyetértünk, hogy az én felelősségem elsősorban az, hogy garantáljam saját országom népének biztonságát. És nem szeretném, ha bárki is félreértené, amit ma mondtam, hogy lekicsinyleném azt a felelősséget, amivel minden vezető tartozik a saját országának.
But I'm trying to suggest that there is a huge opportunity open to us that was never open to us before. But the power to communicate across borders allows us to organize the world in a different way. And I think, look at the tsunami, it's a classic example. Where was the early warning systems? Where was the world acting together to deal with the problems that they knew arose from the potential for earthquakes, as well as the potential for climate change? And when the world starts to work together, with better early-warning systems, you can deal with some of these problems in a better way. I just think we're not seeing, at the moment, the huge opportunities open to us by the ability of people to cooperate in a world where either there was isolationism before or there was limited alliances based on convenience which never actually took you to deal with some of the central problems.
De próbálom tudatosítani, hogy van egy óriási lehetőségünk ami soha korábban nem volt. Hogy az országhatárokon túli kommunikáció ereje lehetővé teszi, hogy másképp szervezzük meg a világot. És azt gondolom, hogy a szökőár példája egy nagyon jó példa erre. Hol volt a korai jelzőrendszer? Tudják Önök? Mit tett a világ, hogy kezelje azokat problémákat, amikről tudni lehetett, hogy felmerülhetnek földrengés esetén, vagy amiket a klímaváltozás okozhat? És amikor az egész világ elkezd együtt dolgozni egy jobb korai riasztórendszer érdekében, akkor ezek a dolgok jobban kezelhetővé válnak. Azt hiszem, nem látjuk egyelőre azokat az óriási lehetőségeket, amelyek a rendelkezésünkre állnak az által, hogy az emberek képesek együttműködni egy olyan világban, ahol korábban vagy az elszigeteltség volt jellemző, vagy az érdekeken alapuló olyan korlátozott együttműködés,
CA: But I think this is the frustration that perhaps a lot of people have, like people in the audience here, where we love the kind of language that you're talking about. It is inspiring. A lot of us believe that that has to be the world's future. And yet, when the situation changes, you suddenly hear politicians talking as if, you know, for example, the life of one American soldier is worth countless numbers of Iraqi civilians. When the pedal hits the metal, the idealism can get moved away. I'm just wondering whether you can see that changing over time, whether you see in Britain that there are changing attitudes, and that people are actually more supportive of the kind of global ethic that you talk about.
aminek a kapcsán végül soha nem kellett foglalkoznunk a központi problémák némelyikével. CA: De azt hiszem, ez az a zavaró érzés, ami sokakban megvan, olyanokban, mint az itteni hallgatóság is, akiknek máskülönben tetszik, ahogyan Ön ezekről a dolgokról beszél. Ez ösztönző. Sokan hiszünk abban, hogy ez kell legyen a világ jövője. És mégis, ha változik is a helyzet, akkor hirtelen hall az ember politikusokat, akik úgy beszélnek, mint például, hogy egyetlen amerikai katona élete felér számtalan iraki civilével. Ha szorul a hurok, az idealizmust félretehetjük. Kíváncsi lennék, lát-e valami változást ebben a tekintetben, ha Nagy-Britanniát nézzük, tapasztal-e változást abban, hogy az emberek inkább támogatnák már azt a globális etikát, amiről Ön az imént beszélt.
GB: I think every religion, every faith, and I'm not just talking here to people of faith or religion -- it has this global ethic at the center of its credo. And whether it's Jewish or whether it's Muslim or whether it's Hindu, or whether it's Sikh, the same global ethic is at the heart of each of these religions. So, I think you're dealing with something that people instinctively see as part of their moral sense. So you're building on something that is not pure self-interest. You're building on people's ideas and values -- that perhaps they're candles that burn very dimly on certain occasions. But it is a set of values that cannot, in my view, be extinguished.
GB: Azt gondolom, hogy minden vallásnak, minden hitnek – és most nem csupán a vallásos emberekhez beszélek – ez a globális etika az egyik központi kérdése. És akár zsidó, muszlim, hindu, vagy szikh, ezt a globális etikát mindegyik vallás a magáénak tudja. Úgy gondolom, olyan kérdéssel foglalkozunk most, amelyet az emberek ösztönösen az erkölcsi érzékük részének tekintenek. Valami olyanra építünk, ami nem egyszerűen önös érdek. Az emberi értékekre és moralitásra építünk -- ezek néha nagyon halvány mécsesként pislákolnak
Then the question is, how do you make that change happen? How do you persuade people that it is in their interest to build strong -- After the Second World War, we built institutions, the United Nations, the IMF, the World Bank, the World Trade Organization, the Marshall Plan. There was a period in which people talked about an act of creation, because these institutions were so new. But they are now out of date. They don't deal with the problems. You can't deal with the environmental problem through existing institutions. You can't deal with the security problem in the way that you need to. You can't deal with the economic and financial problem. So we have got to rebuild our global institutions, build them in a way that is suitable to the challenges of this time.
De szerintem ezek olyan értékek, amiket nem lehet kioltani. A kérdés az, mit lehet tenni, hogy ez a változás bekövetkezzen. Hogyan lehet meggyőzni az embereket, hogy az ő érdekük is valami erőset építeni.... A ll. Világháború után létrehoztunk olyan intézményeket, mint az ENSZ, az IMF, a Világbank, a Világkereskedelmi Szervet, a Marshall Terv. Volt olyan időszak, amikor a létrehozás eseménye beszédtéma volt, mert még annyira újak voltak ezek az intézmények. De mára már egy kicsit elavultak. Nem tudnak mit kezdeni a problémákkal. Ahogy mondtam, nem tudják kezelni a környezeti problémákat a már létező intézmények. Nem lehet úgy kezelni a biztonsági problémákat, ahogy kellene. Nem lehet kezelni a gazdasági és pénzügyi problémákat. Újra kell építsük globális intézményeinket, úgy, hogy megfeleljenek a mai kor igényeinek.
And I believe that if you look at the biggest challenge we face, it is to persuade people to have the confidence that we can build a truly global society with the institutions that are founded on these rules. So, I come back to my initial point. Sometimes you think things are impossible. Nobody would have said 50 years ago that apartheid would have gone in 1990, or that the Berlin wall would have fallen at the turn of the '80s and '90s, or that polio could be eradicated, or perhaps 60 years ago, nobody would have said a man could gone to the Moon. All these things have happened. By tackling the impossible, you make the impossible possible.
És azt hiszem, hogy a ránk váró kihívások közül talán a legnagyobb: meggyőzni a népet, arról, hogy képesek vagyunk létrehozni azt valódi globális társadalmat a maga intézményeivel, amely ezeken a szabályokon nyugszik. Visszajutottunk hát a kiindulópontunkhoz. Néha azt gondolni bizonyos dolgokról, hogy lehetetlenek. Senki nem mondta volna 50 évvel ezelőtt, hogy 1990-ben vége az apartheidnek, vagy hogy a berlini fal leomlik a 80-as és a 90-es évek fordulóján, vagy hogy a gyermekbénulást el lehet felejteni, vagy 60 évvel ezelőtt talán senki sem mondta volna, hogy egyszer majd ember lép a Holdra. Mindezek a dolgok mára megtörténtek. Azzal, hogy megküzdünk a lehetetlennel, a lehetetlent lehetségessé tesszük.
CA: And we have had a speaker who said that very thing, and swallowed a sword right after that, which was quite dramatic.
CA: És hát volt itt egy előadó, aki pontosan ezt mondta, és rögtön utána lenyelt egy kardot. Nagyon hatásos volt.
(Laughter)
(Nevetés)
GB: Followed my sword and swallow.
GB:Őt követve én is lenyelem a magam kardját.
CA: But, surely a true global ethic is for someone to say, "I believe that the life of every human on the planet is worth the same, equal consideration, regardless of nationality and religion." And you have politicians who have -- you're elected. In a way, you can't say that. Even if, as a human being, you believe that, you can't say that. You're elected for Britain's interests.
CA: Az igazi globális etika azt jelenti, hogy ezt mondja valaki: „Hiszek abban, hogy minden egyes ember élete egyformán fontos, ugyanannyit ér, függetlenül vallástól, nemzetiségtől.” És vannak Önök, a választott politikusok, Önök bizonyos értelemben nem mondhatják ezt. Még ha magánemberként így is gondolják, nem mondhatják, mert Önöket Nagy-Britannia érdekeinek képviseletére választották meg. GB: A miénk a védelem a felelőssége.
GB: We have a responsibility to protect. I mean look, 1918, the Treaty of Versailles, and all the treaties before that, the Treaty of Westphalia and everything else, were about protecting the sovereign right of countries to do what they want. Since then, the world has moved forward, partly as a result of what happened with the Holocaust, and people's concern about the rights of individuals within territories where they need protection, partly because of what we saw in Rwanda, partly because of what we saw in Bosnia. The idea of the responsibility to protect all individuals who are in situations where they are at humanitarian risk is now being established as a principle which governs the world.
Úgy értem, nézzük az 1918-as versailles-i békeszerződést, és minden korábbit is, a westphalia-it, és minden egyebet - mindig azon voltunk, hogy megvédjük az egyes országok szuverénitását, hogy tehessék, amit jónak látnak. Azóta sokat haladt a világ, - részben a holokausztban történtek hatására - és az emberek viszonyulása az egyéni jogokhoz azokon a területeken, ahol az védelemre szorul, részben mert láttuk, mi történt Ruandában, részben, mert láttuk, mi történt Boszniában. Az a gondolat, hogy felelősségünk van mindazok védelmében, akiknek élete, emberi méltósága veszélyben van mostanában válik vezérlő elvvé.
So, while I can't automatically say that Britain will rush to the aid of any citizen of any country, in danger, I can say that Britain is in a position where we're working with other countries so that this idea that you have a responsibility to protect people who are victims of either genocide or humanitarian attack, is something that is accepted by the whole world.
Így tehát, míg azt nem mondhatom automatikusan, hogy Nagy-Britannia rohanni fog segíteni bármelyik ország bármely veszélyben lévő polgárán, azt viszont igen, hogy Nagy-Britannia abban a helyzetben van, hogy együttműködjön más országokkal abban, hogy azt az elvet, hogy felelősek vagyunk megvédeni a népirtások és és emberiségellenes bűnök áldozatait
Now, in the end, that can only be achieved if your international institutions work well enough to be able to do so. And that comes back to what the future role of the United Nations, and what it can do, actually is. But, the responsibility to protect is a new idea that is, in a sense, taken over from the idea of self-determination as the principle governing the international community.
az egész világgal elfogadtassa. Összegezve, ezt csak akkor lehet elérni, ha az intézményrendszerünk elég jól működik ahhoz, hogy ezt képes is legyen megtenni. És ez visszavezet oda, hogy mi is az ENSZ szerepe a jövőben, és mi az, amire jelenleg képes. De a védelem felelősség új elv abban az értelemben, hogy felülírja az önrendelkezés elvét, mint vezérlőelvet a nemzetközi közösségek tekintetében.
CA: Can you picture, in our lifetimes, a politician ever going out on a platform of the kind of full-form global ethic, global citizenship? And basically saying, "I believe that all people across the planet have equal consideration, and if in power we will act in that way. And we believe that the people of this country are also now global citizens and will support that ethic."
CA:Meg tud nevezezni valaki politikust a közelmúltból, aki az ilyen teljes értelemben vett globális etikával, világpolgársággal lépett volna színre? És lényegében ezt mondta volna: "Hiszem, hogy a világ egyetlen népe sem élvezhet előnyt vagy szenvedhet hátrány a többivel szemben, és ha hatalomra kerülünk, e szerint fogunk cselekedni. És hiszünk abban, hogy ennek az országnak a népe is világpolgár, és támogatni fogja ezt az etikát…”
GB: Is that not what we're doing in the debate about climate change? We're saying that you cannot solve the problem of climate change in one country; you've got to involve all countries. You're saying that you must, and you have a duty to help those countries that cannot afford to deal with the problems of climate change themselves. You're saying you want a deal with all the different countries of the world where we're all bound together to cutting carbon emissions in a way that is to the benefit of the whole world. We've never had this before because Kyoto didn't work. If you could get a deal at Copenhagen, where people agreed, A, that there was a long-term target for carbon emission cuts, B, that there was short-range targets that had to be met so this wasn't just abstract; it was people actually making decisions now that would make a difference now, and if you could then find a financing mechanism that meant that the poorest countries that had been hurt by our inability to deal with climate change over many, many years and decades are given special help so that they can move to energy-efficient technologies, and they are in a position financially to be able to afford the long-term investment that is associated with cutting carbon emissions, then you are treating the world equally, by giving consideration to every part of the planet and the needs they have.
Gordon Brown: Dehát nem épp ezt tesszük a klímaváltozás-konferenciákon? Azt mondjuk, hogy nem oldhatja meg a problémát egyetlen ország sem egyedül, minden országnak részt kell venni a megoldásban. Azt mondjuk, hogy kell, hogy kötelességünk segíteni az országokat, amelyek nem engedhetik meg maguknak, hogy ők maguk foglalkozzanak a klímaváltozással. Azt mondjuk, hogy meg akarunk egyezni a világ országaival az olyan kérdésekben, amelyben egymásra vagyunk utalva: csökkenteni a széndioxid-kibocsátást úgy, hogy az az egész világ javára legyen. Soha ilyen korábban nem volt, mert Kyoto nem működött. Ha el lehetne érni Koppenhágában, hogy megegyezzünk, hogy A), egyrészt legyen egy hosszú távú cél: a széndioxid-kibocsátás csökkentése, B), másrészt legyenek rövid távú célok ezzel összhangban, így az előbbi nem csupán egy elvi dolog lenne, hanem emberek valóban hoznának olyan döntéseket amelyeknek eredményük van, és ha találnánk olyan pénzügyi mechanizmust, hogy a legszegényebb országok, amelyek éveken vagy évtizedeken keresztül megszenvedték a klímaváltozás kezelésében való tehetetlenségünket kapnának olyan segítséget, hogy elmozdulhatnának az energiatakarékos technológia alkalmazása felé, és olyan pénzügyi helyzetbe kerülnének, hogy megengedhetnének maguknak hosszú távú befektetéseket, amelyek a széndioxid-kibocsátás csökkentésével kapcsolatosak, akkor ez által a világot egyenlőképp kezelnénk, oly módon, hogy a bolygó minden részének érdekeit egyenlőképp vennénk figyelembe.
It doesn't mean that everybody does exactly the same thing, because we've actually got to do more financially to help the poorest countries, but it does mean there is equal consideration for the needs of citizens in a single planet.
Ez nem azt jelenti, hogy mindenki pontosan ugyanazt teszi, mert hogy nekünk pénzügyileg kell segítenünk a legszegényebb országokat, hanem azt, hogy a bolygó valamennyi polgárának a szükségleteit egyenlő mértékben vesszük tekintetbe.
CA: Yes. And then of course the theory is still that those talks get rent apart by different countries fighting over their own individual interests.
Igen, és akkor még mindig az a vélemény, hogy azokat a megbeszéléseket megszakítják bizonyos országok a saját érdekeik védelmében.
GB: Yes, but I think Europe has got a position, which is 27 countries have already come together. I mean, the great difficulty in Europe is if you're at a meeting and 27 people speak, it takes a very, very long time. But we did get an agreement on climate change. America has made its first disposition on this with the bill that President Obama should be congratulated for getting through Congress. Japan has made an announcement. China and India have signed up to the scientific evidence. And now we've got to move them to accept a long-term target, and then short-term targets. But more progress has been made, I think, in the last few weeks than had been made for some years.
GB: Valóban, de szerintem Európa már jó helyzetben van azzal, hogy 27 ország egyesült, Úgy értem, hogy komoly nehézség Európa esetében, hogy egy tanácskozáson 27 ember beszél, és ez sok idő. De mi már egyezségre jutottunk a klímaváltozás kérdésében. Amerika már megtette az első felajánlását egy olyan törvénnyel, amiért minden elismerés Obama elnöké, hogy keresztül tudta vinni a Kongresszuson. Japán is tett egy bejelentést. Kína és India elismerték a tudományos a tényeket. És most arra ösztönözzük őket, hogy elfogadják a hosszú távú, majd a rövid távú célokat. De azt hiszem, több eredményt értünk el az elmúlt néhány hétben, mint a korábbi években összesen.
And I do believe that there is a strong possibility that if we work together, we can get that agreement to Copenhagen. I certainly have been putting forward proposals that would have allowed the poorest parts of the world to feel that we have taken into account their specific needs. And we would help them adapt. And we would help them make the transition to a low-carbon economy.
És hiszek abban, hogy ha együttműködünk, nagy eséllyel meg tudunk egyezni Koppenhágában. Kétségtelenül olyan javaslatokat tettem, amelyekből a világ legszegényebb részei is úgy érezhetik, hogy számításba veszük az ő speciális érdekeiket. És segíteni fogunk nekik alkalmazkodni. És segíteni fogunk nekik, hogy átálljanak az alacsony széndioxid-kibocsátásra.
I do think a reform of the international institutions is vital to this. When the IMF was created in the 1940s, it was created with resources that were five percent or so of the world's GDP. The IMF now has limited resources, one percent. It can't really make the difference that ought to be made in a period of crisis. So, we've got to rebuild the world institutions. And that's a big task: persuading all the different countries with the different voting shares in these institutions to do so.
Azt gondolom, ehhez elengedhetetlen a nemzetközi intézményrendszer reformja. Amikor az 1940-es években létrehozták az IMF-et, az alapító összeg a világ GDP-jének kb. 5 százaléka volt. Az IMF-nek jelenleg korlátozott forrásai vannak, egy százalék. Valójában alig érezhető a hatása válságidőszakban. Így hát újra kell építsük a világ intézményeit. És ez komoly feladat: meggyőzni az egyes országokat, amelyek különböző súlyú szavazattal rendelkeznek ezekben az intézményekben.
There is a story told about the three world leaders of the day getting a chance to get some advice from God. And the story is told that Bill Clinton went to God and he asked when there will be successful climate change and a low-carbon economy. And God shook his head and said, "Not this year, not this decade, perhaps not even in [your] lifetime." And Bill Clinton walked away in tears because he had failed to get what he wanted.
Van egy vicc a világ három vezetőjéről, akik lehetőséget kapnak, hogy tanácsot kérjenek Istentől. És a vicc szerint Bill Clinton odamegy Istenhez, és megkérdezi, hogy mikor lesz sikeres a klímaváltozás és az alacsony széndioxid-kibocsátás kezelése. Isten rázza a fejét: „Nem ebben az évben, nem ebben az évtizedeben, talán nem is a te életedben, fiam.” Bill Clinton könnyes szemmel távozik, mert hogy nem sikerül elérnie, amit akart.
And then the story is that Barroso, the president of the European Commission, went to God and he asked, "When will we get a recovery of global growth?" And God said, "Not this year, not in this decade, perhaps not in your lifetime." So Barroso walked away crying and in tears.
Akkor Barroso, az Európai Bizottság elnöke megy Istenhez, és kérdezi: „Mikor érjük el a gazdasági növekedés korábbi szintjét?” És Isten válaszol: „Nem ebben az évben, nem ebben az évtizedeben, talán nem is a te életedben, fiam.” Így Barroso is könnyes szemmel, sírva távozik.
And then the Secretary-General of the United Nations came up to speak to God and said, "When will our international institutions work?" And God cried.
És akkor az ENSZ főtitkára megy fel, hogy Istennel beszéljen: „Mikor lesznek működőképesek a nemzetközi intézményeink?” És erre Isten fakad sírva.
(Laughter)
(Nevetés)
It is very important to recognize that this reform of institutions is the next stage after agreeing upon ourselves that there is a clear ethic upon which we can build.
Nagyon fontos felismernünk, hogy az intézményrendszer reformja a következő lépés azt követően, hogy megállapodunk azokban
CA: Prime Minister, I think there are many in the audience
az etikai alapokban, amelyekre építhetünk.
who are truly appreciative of the efforts you made in terms of the financial mess we got ourselves into. And there are certainly many people in the audience who will be cheering you on as you seek to advance this global ethic.
CA: Miniszterelnök Úr, úgy gondolom, hogy sokan a hallgatóság közül valóban nagyra értékelik azokat az erőfeszítéseket, amelyeket annak a pénzügyi zűrzavarnak a megoldásáért tett, amibe kerültünk. És minden bizonnyal sokan vannak itt, akik támogatják Önt abban, ahogyan a globális etikában
Thank you so much for coming to TED.
keresi a fejlődés lehetőségét. Köszönjük, hogy elfogadta a TED meghívását.
GB: Well, thank you.
GB: Köszönöm a lehetőséget.
(Applause)
(Taps)