People often think the word "doubt" spelling is a little crazy because of the letter "b". Since it doesn't spell a sound, most folks can't figure out what it's doing there. But in spite of what most of us learn in school, sound is <i>never</i> the most important aspect of spelling an English word. A word's meaning and history need to come first. To doubt means to question, to waver, to hesitate. As a noun, it means uncertainty or confusion. The present-day English word "doubt" started as a Latin word, "dubitare". It first moved from Latin into French where it lost both its "buh" sound and its letter "b". And then it came into English in the 13th century. About 100 years later, scribes who wrote English but also knew Latin, started to reinsert the "b" into the word's spelling, even though no one pronounced it that way. But why would they do this? Why would anyone in their right mind reinsert a silent letter into a spelling? Well, because they knew Latin, the scribes understood that the root of "doubt" had a "b" in it. Over time, even as fewer literate people knew Latin, the "b" was kept because it marked important, meaningful connections to other related words, like "dubious" and "indubitalbly," which were subsequently borrowed into English from the same Latin root, "dubitare". Understanding these historical connections not only helped us to spell "doubt," but also to understand the meaning of these more sophisticated words. But the story doesn't end there. If we look even deeper, we can see beyond the shadow of a doubt, just how revealing that "b" can be. There are only two base words in all of English that have the letters "d-o-u-b": one is doubt, and the other is double. We can build lots of other words on each of these bases, like doubtful and doubtless, or doublet, and redouble, and doubloon. It turns out that if we look into their history, we can see that they both derive from the same Latin forms. The meaning of double, two, is reflected in a deep understanding of doubt. See, when we doubt, when we hesitate, we second guess ourselves. When we have doubts about something, when we have questions or confusion, we are of two minds. Historically, before English began to borrow words from French, it already had a word for doubt. That Old English word was "tweogan," a word whose relationship to "two" is clear in its spelling as well. So the next time you are in doubt about why English spelling works the way it does, take a second look. What you find just might make you do a double-take.
Sokan azt gondolják, hogy a "doubt" szó betűzése kicsit értelmetlen a "b" betű miatt. Mivel nem hallatszik, a legtöbben nem értik, miért van ott. De annak ellenére, hogy az iskolában mit tanultunk, a kiejtés nem a legfontosabb tényező az angol szavak helyesírásában. A szó jelentése és eredete a legmeghatározóbb. 'Doubt', mint ige (kételkedni) azt jelenti, hogy megkérdőjelezni valamit, habozni, hezitálni. Mint főnév, kétséget vagy bizonytalanságot jelent. A ma használatos angol "doubt" szó a latin "dubitare" szóból származik. Először, latinból a franciák vették át ahol elvesztett a "buh" hang és a "b" betű. És az angolok is átvették a 13. században. Körülbelül 100 évvel később, írnokok, akik angolul írtak, de tudtak latinul is, elkezdték újra "b" betűvel írni a szót, mégha senki sem ejtette ki. De miért tennének ilyet? Milyen épeszű ember írná bele újra a nem hallható "b" betűt a szóba? Nos, olyan aki tud latinul, az írnokok tudták, hogy a "doubt" szótövében volt "b" betű. Idővel, amikor még kevesebb ember tudott latinul, akkor is megmaradt a "b", mivel fontos értelmi összefüggéseket jelölt más kapcsolódó szavakkal, mint például "dubious" (kétes) és "indubitably" (kétségtelenül), melyek később beépültek az angol nyelvbe ugyanabból a latin "dubitare" tőszóból. A három történelmi kapcsolat megértése nem csupán segített a "doubt" szó helyesírásában, hanem ezeknek a kifinomultabb kifejezések jelentésének megértésében is. De a történetnek itt nincs vége. Ha még mélyebbre ásunk, minden kétséget kizárva láthatjuk, hogy mi mindent tár elénk az a bizonyos "b" betű. Csupán két olyan alapszó van az angolban, ami "doub"-bal kezdődik: az egyik a doubt, a másik pedig a double (két-, dupla). Rengeteg más szót építhetünk ezek alapján, mint doubtful (kétséges) és doubtless (kétségtelen), vagy doublet (kabát), és redouble (megkettőz), és doubloon (aranyérme). Ha megnézzük a történelmüket, láthatjuk, hogy mindkettő ugyanazokból a latin szóalakokból származik. A double jelentése, kettő, visszatükröződik a doubt (kétség) mélyebb értelmében. Tudod, amikor kételkedünk, amikor hezitálunk, akkor megkérdőjelezzük (second-guess) magunkat. Amikor valami felől kétségeink vannak, amikor kétely vagy káosz uralkodik a fejünkben, akkor nem tudunk dönteni valami felőle (to be of two minds). Történelmileg, mielőtt az angol nyelvben francia szavak is megjelentek, már volt a kétség szóra egy kifejezés. Az óangol szó "tweogan" volt, amely betűzésén is tisztán látszik a "two" (kettő) szóval való kötelék. Tehát, amikor legközelebb kétségeid vannak, hogy az angol helyesírás miért olyan amilyen, figyelj jó alaposan. Amit találsz, talán jobban elgondolkodtat majd.