This will not be a speech like any one I have ever given. I will talk to you today about the failure of leadership in global politics and in our globalizing economy. And I won't provide some feel-good, ready-made solutions. But I will in the end urge you to rethink, actually take risks, and get involved in what I see as a global evolution of democracy.
Ez a beszéd nem olyan lesz, mint amilyeneket eddig előadtam. Amiről ma beszélni fogok, az a vezetés kudarca a globális politikában és a globalizálódó gazdaságunkban. Nem fogok amolyan derűlátó, tökéletes megoldásokat kínálni. De a végén szeretném arra ösztönözni Önöket, hogy gondolják újra, gyakorlatilag vállaljanak kockázatot, és vegyenek részt abban, amit én úgy látok, hogy a demokrácia globális fejlődése.
Failure of leadership. What is the failure of leadership today? And why is our democracy not working? Well, I believe that the failure of leadership is the fact that we have taken you out of the process. So let me, from my personal experiences, give you an insight, so that you can step back and maybe understand why it is so difficult to cope with the challenges of today and why politics is going down a blind alley.
A vezetés kudarca. Mi a vezetés kudarca ma? És miért nem működik a demokráciánk? Nos, úgy hiszem, a vezetés kudarca az a tény, hogy kivettük Önöket a folyamatból. Engedjék meg, hogy személyes tapasztalataimmal betekintést adjak Önöknek, hogy visszaléphessenek az időben és talán megértsék, miért olyan nehéz megbirkózni a mai kihívásokkal és miért megy a politika végig egy vakvágányon.
Let's start from the beginning. Let's start from democracy. Well, if you go back to the Ancient Greeks, it was a revelation, a discovery, that we had the potential, together, to be masters of our own fate, to be able to examine, to learn, to imagine, and then to design a better life. And democracy was the political innovation which protected this freedom, because we were liberated from fear so that our minds in fact, whether they be despots or dogmas, could be the protagonists. Democracy was the political innovation that allowed us to limit the power, whether it was of tyrants or of high priests, their natural tendency to maximize power and wealth.
Kezdjük a legelején. Kezdjük a demokráciánál. Nos, ha visszamegyünk az ókori görögökig, az volt a felismerés, a felfedezés hogy együtt megvan a lehetőségünk arra, hogy saját sorsunk alakítói legyünk, hogy képesek legyünk felmérni, megtanulni, elképzelni és aztán megtervezni egy jobb életet. És a demokrácia volt az a politikai újítás, amely védte ezt a szabadságot, mert megszabadultunk a félelemtől, hogy a nézeteink akár zsarnokiak vagy dogmatikusak, lehesenek a főszereplők. A demokrácia volt az a politikai újítás, amely lehetővé tette, hogy korlátozzuk a hatalmat, akár a zsarnokoké volt vagy főpapoké, a természetes hajlamukat, hogy maximalizálni igyekeznek a hatalmat és a vagyont.
Well, I first began to understand this when I was 14 years old. I used to, to try to avoid homework, sneak down to the living room and listen to my parents and their friends debate heatedly. You see, then Greece was under control of a very powerful establishment which was strangling the country, and my father was heading a promising movement to reimagine Greece, to imagine a Greece where freedom reigned and where, maybe, the people, the citizens, could actually rule their own country.
Akkor kezdtem ezt először megérteni, amikor 14 éves voltam. Mindig próbáltam kitérni a házi feladat elől, beosontam a nappaliba és hallgattam, ahogy a szüleim és a barátaik hevesen vitatkoztak. Tudják, Görögország akkor egy nagyon erős rendszer irányítása alatt állt, amely megfojtotta az országot, és apám vezetője volt egy ígéretes mozgalomnak, hogy újragondolják Görögországot, elképzeljenek egy olyan Görögországot, ahol szabadság uralkodik, és ahol talán az emberek, az állampolgárok ténylegesen irányítani tudják saját országukat.
I used to join him in many of the campaigns, and you can see me here next to him. I'm the younger one there, to the side. You may not recognize me because I used to part my hair differently there.
Több kampányban is csatlakoztam hozzá, látják, ott vagyok mellette. A fiatalabb vagyok én, ott a szélén. Nem ismerhetnek fel, mert máshogy választottam el a hajam akkoriban.
(Laughter)
(Nevetés)
So in 1967, elections were coming, things were going well in the campaign, the house was electric. We really could sense that there was going to be a major progressive change in Greece.
Szóval, 1967-ben választások jöttek, a dolgok jól alakultak a kampányban, a ház tele volt feszültséggel. Érezni lehetett, hogy valami nagyon jelentős progresszív változás készül végbemenni Görögországban.
Then one night, military trucks drive up to our house. Soldiers storm the door. They find me up on the top terrace. A sergeant comes up to me with a machine gun, puts it to my head, and says, "Tell me where your father is or I will kill you." My father, hiding nearby, reveals himself, and was summarily taken to prison.
Aztán egy éjjel katonai teherautók hajtottak a házunkhoz. Katonák rohanták meg az ajtót. A felső teraszton találtak meg. Egy őrmester jött felém fegyverrel, a fejemnek szegezte és azt mondta: "Mondd meg, hol van az apád, vagy megöllek." Apám, aki a közelben bújt el, feladta magát, és azonnal börtönbe vitték.
Well, we survived, but democracy did not. Seven brutal years of dictatorship which we spent in exile.
Nos, mi túléltük, de a demokrácia nem. 7 év brutális diktatúra jött, amit száműzetésben töltöttünk.
Now, today, our democracies are again facing a moment of truth. Let me tell you a story. Sunday evening, Brussels, April 2010. I'm sitting with my counterparts in the European Union. I had just been elected prime minister, but I had the unhappy privilege of revealing a truth that our deficit was not 6 percent, as had been officially reported only a few days earlier before the elections by the previous government, but actually 15.6 percent. But the deficit was only the symptom of much deeper problems that Greece was facing, and I had been elected on a mandate, a mission, actually, to tackle these problems, whether it was lack of transparency and accountability in governance, or whether it was a clientelistic state offering favors to the powerful -- tax avoidance abetted and aided by a global tax evasion system, politics and media captured by special interests. But despite our electoral mandate, the markets mistrusted us. Our borrowing costs were skyrocketing, and we were facing possible default.
Manapság, a demokráciáink újra az igazság pillanatával állnak szembe. Hadd meséljek el egy történetet. Vasárnap este, Brüsszel, 2010. április. Ülök partnereimmel az Európai Unióban. Éppen akkor választottak meg miniszterelnöknek, de abban a kellemetlen megtiszteltetésben volt részem, hogy feltárjam az igazságot, hogy a deficitünk nem 6 százalék, mint ahogy azt hivatalosan jelentette mindössze néhány nappal a választások előtt az előző kormány, hanem valójában 15,6 százalék. De a deficit csak az előjele volt a sokkal mélyebb problémáknak, amelyek Görögország előtt álltak, és engem azzal felhatalmazással, küldetéssel választottak meg valójában, hogy kezeljem ezeket a problémákat, az átláthatóság hiányát, a kormányzás elszámoltathatóságát, vagy a klientúraépítő államot, amely előnyöket nyújt a hatalommal rendelkezőknek - adóelkerülést, amit a globális adóelkerülési rendszer segít elő és támogat, vagy a speciális érdekek befolyása alá került politikát és médiát. De a választási felhatalmazásunk ellenére a piacok nem bíztak bennünk. A hitelkamatok az égbe szöktek, és egy lehetséges csőddel álltunk szembe.
So I went to Brussels on a mission to make the case for a united European response, one that would calm the markets and give us the time to make the necessary reforms. But time we didn't get. Picture yourselves around the table in Brussels. Negotiations are difficult, the tensions are high, progress is slow, and then, 10 minutes to 2, a prime minister shouts out, "We have to finish in 10 minutes."
Így hát elmentem Brüsszelbe azzal a küldetéssel, hogy elérjek egy közös európai megoldást, amely megnyugtatja a piacokat, és időt ad nekünk arra a szükséges reformokat véghezvigyük. De időt nem kaptunk. Képzeljék el magukat az asztal körül Brüsszelben. A tárgyalások nehezek, a feszültség magas, a haladás lassú és egyszer csak 2 óra előtt 10 perccel egy miniszterelnök elkiáltja magát: "10 perc múlva be kell fejeznünk."
I said, "Why? These are important decisions. Let's deliberate a little bit longer."
Mondtam: "Miért? Ezek fontos döntések. Hadd tanácskozzunk még egy kicsit."
Another prime minister comes in and says, "No, we have to have an agreement now, because in 10 minutes, the markets are opening up in Japan, and there will be havoc in the global economy."
Egy másik miniszterelnök bejött és azt mondta: "Nem, most kell megállapodnunk, mert 10 perc múlva, a piacok nyitnak Japánban, és felbolydulás lesz a globális gazdaságban."
We quickly came to a decision in those 10 minutes. This time it was not the military, but the markets, that put a gun to our collective heads. What followed were the most difficult decisions in my life, painful to me, painful to my countrymen, imposing cuts, austerity, often on those not to blame for the crisis. With these sacrifices, Greece did avoid bankruptcy and the eurozone avoided a collapse.
Gyorsan döntésre jutottunk az alatt a 10 perc alatt. Ezúttal nem a katonaság, hanem a piacok tették oda a fegyvert a kollektív fejünkhöz. Ami ezután következett, életem legnehezebb döntései voltak, fájdalmasak voltak nekem, fájdalmasak a honfitársaimnak, csökkentéseket, megszorításokat bevezetni, gyakran azok számára, akik nem hibáztathatóak a válságért. Ezekkel az áldozatokkal Görögország el tudta kerülni a csődöt, és az eurózóna elkerült egy összeomlást.
Greece, yes, triggered the Euro crisis, and some people blame me for pulling the trigger. But I think today that most would agree that Greece was only a symptom of much deeper structural problems in the eurozone, vulnerabilities in the wider global economic system, vulnerabilities of our democracies. Our democracies are trapped by systems too big to fail, or, more accurately, too big to control. Our democracies are weakened in the global economy with players that can evade laws, evade taxes, evade environmental or labor standards. Our democracies are undermined by the growing inequality and the growing concentration of power and wealth, lobbies, corruption, the speed of the markets or simply the fact that we sometimes fear an impending disaster, have constrained our democracies, and they have constrained our capacity to imagine and actually use the potential, your potential, in finding solutions.
Görögország, igen, előidézte az euróválságot, és néhány ember azzal vádol engem, hogy én idéztem elő. De azt gondolom, ma a legtöbben egyetértenek azzal, hogy Görögország csak előjele volt a sok mélyebb strukturális problémáknak az eurózónában, a sebezhetőségnek a tágabb globális gazdasági rendszerben, a demokráciáink sebezhetőségének. A demokráciáink olyan rendszerek csapdájában vannak, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy elbukjanak, pontosabban, túl nagyok ahhoz, hogy irányítani lehessen őket. A demokráciáink elgyengülnek a globális gazdaságban, ahol olyan szereplők vannak, akik megkerülik a törvényt, az adókat, megkerülik a környezetvédelmi és munkaügyi szabályokat. A demokráciáinkat aláássa a növekvő egyenlőtlenség, a hatalom és a vagyon növekvő koncentrációja, az érdekcsoportok, a korrupció, a piacok tempója, vagy egyszerűen az a tény, hogy időnként félünk egy küszöbön álló katasztrófától korlátozza a mai demokráciákat, és korlátozza azt a képességünket, hogy elképzeljük és megvalósítsuk a részvételi lehetőséget, az Önök részvételi lehetőségét a megoldás megtalálásában.
Greece, you see, was only a preview of what is in store for us all. I, overly optimistically, had hoped that this crisis was an opportunity for Greece, for Europe, for the world, to make radical democratic transformations in our institutions. Instead, I had a very humbling experience. In Brussels, when we tried desperately again and again to find common solutions, I realized that not one, not one of us, had ever dealt with a similar crisis. But worse, we were trapped by our collective ignorance. We were led by our fears. And our fears led to a blind faith in the orthodoxy of austerity. Instead of reaching out to the common or the collective wisdom in our societies, investing in it to find more creative solutions, we reverted to political posturing. And then we were surprised when every ad hoc new measure didn't bring an end to the crisis, and of course that made it very easy to look for a whipping boy for our collective European failure, and of course that was Greece. Those profligate, idle, ouzo-swilling, Zorba-dancing Greeks, they are the problem. Punish them! Well, a convenient but unfounded stereotype that sometimes hurt even more than austerity itself.
Tudják, Görögország csak egy előzetes bemutatója volt annak, ami mindannyiunkra vár. Azt reméltem, túlzottan optimista módon, hogy a válság egy lehetőséget jelent Görögország számára, Európa számára, a világ számára, hogy mélyreható demokratikus átalakítást hajtsunk végre intézményeinkben. Ehhez képest elkeserítő tapasztalatot szereztem. Brüsszelben, amikor kétségbeesetten próbáltunk újra és újra közös megoldásokat találni, rájöttem, hogy senki, közülünk senki soha nem foglalkozott hasonló válsággal. De ennél is rosszabb, hogy a kollektív tudatlanság csapdájába estünk. A félelmeink vezettek minket. És a félelmeink vezettek ahhoz, hogy vakon hittünk a megszorítások ortodox módszerében. Ahelyett, hogy társadalmaink közös, kollektív bölcsességéhez folyamodtunk volna és ebből merítettünk volna kreatívabb megoldásokat, visszatértünk a politikai rendezéshez. Aztán pedig meglepődtünk, amikor egyetlen új eseti intézkedés sem vetett véget a válságnak, és így persze nagyon könnyű volt bűnbakot keresni közös európai kudarcunkra, és természetesen ez Görögország lett. Azok a semmirekellő, lusta, uzót vedelő, Zorba-táncos görögök, ők a probléma. Büntessük meg őket! Nos, egy megszokott, de megalapozatlan sztereotípia néha jobban fáj, mint maga a megszorítás.
But let me warn you, this is not just about Greece. This could be the pattern that leaders follow again and again when we deal with these complex, cross-border problems, whether it's climate change, whether it's migration, whether it's the financial system. That is, abandoning our collective power to imagine our potential, falling victims to our fears, our stereotypes, our dogmas, taking our citizens out of the process rather than building the process around our citizens. And doing so will only test the faith of our citizens, of our peoples, even more in the democratic process.
De hadd figyelmeztessem Önöket, nemcsak Görögországról van szó. Ez lehet a példa, amit a vezetők követni fognak újra és újra, amikor ilyen komplex, határokon átnyúló problémákkal foglalkozunk, mint a klímaváltozás, mint a migráció vagy mint a pénzügyi rendszer. Vagyis, hogy feladjuk a kollektív hatalmunkat a részvételi lehetőségeink elképzelésére, áldozatául esünk a félelmeinknek, a sztereotípiáinknak, a dogmáinknak, kivonjuk az állampolgárainkat a folyamatból, ahelyett, hogy az állampolgáraink köré építenénk a folyamatot. És ezzel csak még jobban próbára tesszük állampolgáraink, népeink hitét a demokratikus folyamatokban.
It's no wonder that many political leaders, and I don't exclude myself, have lost the trust of our people. When riot police have to protect parliaments, a scene which is increasingly common around the world, then there's something deeply wrong with our democracies. That's why I called for a referendum to have the Greek people own and decide on the terms of the rescue package. My European counterparts, some of them, at least, said, "You can't do this. There will be havoc in the markets again." I said, "We need to, before we restore confidence in the markets, we need to restore confidence and trust amongst our people."
Nem csoda, hogy sok politikai vezető, és nem zárom ki magamat, elvesztettük az embereink bizalmát. Amikor rohamrendőröknek kell parlamenteket megvédeni, az ilyen jelenet egyre gyakoribb a világban, akkor valami nagyon mély probléma van a demokráciáinkban. Ezért kértem népszavazást, hogy a görög emberek megismerjék és dönthessenek a mentőcsomag feltételeiről. Az európai kollégáim, néhányuk legalább is, azt mondta, „Ezt nem teheted. A piacok megint felbolydulnak.” Azt mondtam: „Muszáj, mielőtt visszaállítjuk a bizalmat a piacokon, muszáj visszaállítanunk a bizalmat és a hitet az emberek körében.
Since leaving office, I have had time to reflect. We have weathered the storm, in Greece and in Europe, but we remain challenged. If politics is the power to imagine and use our potential, well then 60-percent youth unemployment in Greece, and in other countries, certainly is a lack of imagination if not a lack of compassion. So far, we've thrown economics at the problem, actually mostly austerity, and certainly we could have designed alternatives, a different strategy, a green stimulus for green jobs, or mutualized debt, Eurobonds which would support countries in need from market pressures, these would have been much more viable alternatives. Yet I have come to believe that the problem is not so much one of economics as it is one of democracy.
Azóta, hogy elhagytam a hivatalomat, van időm töprengeni. Átvészeltük a vihart Görögországban és Európában, de a feladatunk még megoldásra vár. Ha a politika az a hatalom, amely elképzeli és használja a lehetőségünket, hát akkkor a 60 százalékos fiatalkori munkanélküliség Görögöországban és más országokban, valószínűleg a képzeleterő hiánya, ha nem az együttérzés hiánya. Ezidáig a gazdaságot vetettük oda a problémára, valójában, leginkább a megszorítást, és bizonyára tervezhettünk volna alternatívákat, egy más stratégiát, zöld ösztönzést zöld munkahelyek számára, vagy a kölcsönössé tett adósságot, Eurókötvényeket, amelyek támogatnák a segítségre szoruló országokat a piaci nyomás miatt, ezek sokkal életképesebb alternatívák lettek volna. Mindazonáltal, arra jutottam, hogy a probléma nem annyira a gazdaságé, hanem a demokráciáé.
So let's try something else. Let's see how we can bring people back to the process. Let's throw democracy at the problem. Again, the Ancient Greeks, with all their shortcomings, believed in the wisdom of the crowd at their best moments. In people we trust. Democracy could not work without the citizens deliberating, debating, taking on public responsibilities for public affairs. Average citizens often were chosen for citizen juries to decide on critical matters of the day. Science, theater, research, philosophy, games of the mind and the body, they were daily exercises. Actually they were an education for participation, for the potential, for growing the potential of our citizens.
Úgyhogy, próbáljunk valami mást. Nézzük meg, hogyan hozhatnánk vissza az embereket a folyamatba. Vessük be a demokráciát a problémára. Újfent, az ókori görögök, az összes hibáikkal együtt hittek a tömeg bölcsességében a legjobb pillanataikban. Az emberekben bízunk. A demokrácia nem tudna működni anélkül, hogy az állampolgárok tanácskoznak, vitakoznak, közfelelősséget vállalnak közügyekért. Átlagos állampolgárokat gyakran választottak esküdtbíróságba, hogy a nap fontos ügyeiben döntést hozzanak. A tudomány, a színház, a kutatás, a filozófia, az agy és a test tornái mindennapos gyakorlatok voltak. Ezek tulajdonképpen a felkészítést jelentették a részvételre, a lehetőségre, arra, hogy növeljük állampolgáraink lehetőségét.
And those who shunned politics, well, they were idiots. You see, in Ancient Greece, in ancient Athens, that term originated there. "Idiot" comes from the root "idio," oneself. A person who is self-centered, secluded, excluded, someone who doesn't participate or even examine public affairs. And participation took place in the agora, the agora having two meanings, both a marketplace and a place where there was political deliberation. You see, markets and politics then were one, unified, accessible, transparent, because they gave power to the people. They serve the demos, democracy. Above government, above markets was the direct rule of the people.
És azok, akik kerülték a politikát, nos azok idióták voltak. Tudják, az ókori Görögországban, az ókori Athénban, ez a fogalom ott keletkezett. Az "idióta"az 'idio" szótőből származik, sajátmaga. Olyan személy, aki önző, elzárkózó, elkülönülő, aki nem vesz részt és nem is követi a a közügyeket. A részvétel pedig az agórában történt, az agórának két jelentése van, piacot is jelent és egy olyan helyet, ahol politikai tanácskozás történt. Tudják, a piac és a politika akkor egy volt, összetartoztak, hozzáférhetőek, átláthatóak voltak, mert hatalmat adtak a népnek. A népet, a demokráciát szolgálták. A kormány felett, a piacok felett az emberek közvetlen irányítása állt.
Today we have globalized the markets but we have not globalized our democratic institutions. So our politicians are limited to local politics, while our citizens, even though they see a great potential, are prey to forces beyond their control.
Manapság globalizáltuk a piacainkat, de nem globalizáltuk a demokratikus intézményeinket. Így a politikusaink a helyi politikára korlátozódnak, miközben állampolgáraink, bár látják, milyen nagy lehetőségük van, rajtuk kívülálló erők prédái.
So how then do we reunite the two halves of the agora? How do we democratize globalization? And I'm not talking about the necessary reforms of the United Nations or the G20. I'm talking about, how do we secure the space, the demos, the platform of values, so that we can tap into all of your potential?
Nos akkor, hogyan egyesítsük újra az agóra két felét? Hogyan demokratizáljuk a globalizációt? És most nem az ENSZ vagy a G20 szükséges reformjairól beszélek. Arról beszélek, hogyan biztosítjuk a helyet a nép számára, az értékek platformját, hogy megerősítsük az Önök beleszólási lehetőségét.
Well, this is exactly where I think Europe fits in. Europe, despite its recent failures, is the world's most successful cross-border peace experiment. So let's see if it can't be an experiment in global democracy, a new kind of democracy. Let's see if we can't design a European agora, not simply for products and services, but for our citizens, where they can work together, deliberate, learn from each other, exchange between art and cultures, where they can come up with creative solutions. Let's imagine that European citizens actually have the power to vote directly for a European president, or citizen juries chosen by lottery which can deliberate on critical and controversial issues, a European-wide referendum where our citizens, as the lawmakers, vote on future treaties. And here's an idea: Why not have the first truly European citizens by giving our immigrants, not Greek or German or Swedish citizenship, but a European citizenship? And make sure we actually empower the unemployed by giving them a voucher scholarship where they can choose to study anywhere in Europe. Where our common identity is democracy, where our education is through participation, and where participation builds trust and solidarity rather than exclusion and xenophobia. Europe of and by the people, a Europe, an experiment in deepening and widening democracy beyond borders.
Nos, pontosan ez az, ahol szerintem Európának szerepe van. Európa, a mostani kudarc ellenére, a világ legsikeresebb határokon átnyúló békekísérlete. Nézzük meg, hogy ez lehetne-e kísérlet a globális demokráciában, egy újfajta demokráciában. Nézzük meg, hogy tervezhetnénk-e egy európai agórát, nemcsak termékeknek és szolgáltatásoknak, hanem állampolgárainknak, ahol együtt tudnak dolgozni, tanácskozni, tanulni egymástól, művészetet és kultúrát átadni, ahol kreatív megoldásokkal tudnak előállni. Képzeljük el, hogy az európai állampolgároknak ténylegesen joguk van közvetlenül megszavazni egy európai elnököt, vagy sorsolással kiválasztott állampolgári bírákat, akik megvitatnánk a kritikus és vitás ügyeket, egy európai szintű népszavazást, ahol az állampolgárok, úgy mint a jogalkotók szavaznának a jövőbeni egyezményekre. És íme egy ötlet: Miért ne fogadhatnánk az első igazi európai állampolgárokat azáltal, hogy a bevándorlóknak nem görög, német vagy svéd állampolgárságot adunk, hanem európai állampolgárságot. És tegyünk azért, hogy ténylegesen helyzetbe hozzuk a munkanélkülieket egy ösztöndíjutalvánnyal amellyel választásuk szerint bárhol tanulhatnak Európában. Ahol a közös identitásunk a demokrácia, ahol művelődésünk a részvételen keresztül történik, ahol a részvételünk bizalmat és szolidaritást épít, nem pedig kirekesztést és idegengyűlöletet. Európa, ami az embereké, az emberek által, Európa, egy kísérlet a demokrácia elmélyítésére és kiszélesítésére a határokon túl.
Now, some might accuse me of being naive, putting my faith in the power and the wisdom of the people. Well, after decades in politics, I am also a pragmatist. Believe me, I have been, I am, part of today's political system, and I know things must change. We must revive politics as the power to imagine, reimagine, and redesign for a better world.
Most azzal vádolhatnak egyesek, hogy naív vagyok, hogy az emberek erejébe és bölcsességébe vetem a hitemet. Nos, évtizedeket eltöltve a politikában, pragmatikus is vagyok. Higgyék el, része voltam és része vagyok a mai politikai rendszernek, és tudom, hogy a dolgoknak változniuk kell. Fel kell éleszteni a politikát, mint azt a hatalmat, amely elképzel, újraképzel és újratervez egy jobb világ érdekében.
But I also know that this disruptive force of change won't be driven by the politics of today. The revival of democratic politics will come from you, and I mean all of you. Everyone who participates in this global exchange of ideas, whether it's here in this room or just outside this room or online or locally, where everybody lives, everyone who stands up to injustice and inequality, everybody who stands up to those who preach racism rather than empathy, dogma rather than critical thinking, technocracy rather than democracy, everyone who stands up to the unchecked power, whether it's authoritarian leaders, plutocrats hiding their assets in tax havens, or powerful lobbies protecting the powerful few.
De azt is tudom, hogy a változás mindent elsöprő erejét nem a mai politika fogja mozgásba hozni. A demokratikus politika felélesztését Önök fogják kezdeni és úgy értem, hogy mindannyian. Mindenki, aki részt vesz az ötleteknek ebben a globális megosztásában, akár itt van e teremben, akár kívül e termen, online vagy helyben valahol, bárhol éljen, mindenki, aki szembeszáll az igazságtalansággal, az egyenlőtlenséggel, mindenki, aki szembeszáll azokkal, akik inkább rasszizmusról prédikálnak, mintsem empátiáról dogmáról, mintsem kritikai gondolkodásról, technokráciáról, mintsem demokráciáról, mindenki, aki szembeszáll az ellenőrízetlen hatalommal, legyen az tekintélyelvű vezető, plutokrata, aki adóparadicsomba rejti vagyonát, vagy hatalommal bíró érdekcsoport, amely védi a hatalommal bírók szűk rétegét.
It is in their interest that all of us are idiots. Let's not be.
Nekik az áll érdekükben, hogy mi mindannyian idióták legyünk. Ne legyünk azok.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Bruno Giussani: You seem to describe a political leadership that is kind of unprepared and a prisoner of the whims of the financial markets, and that scene in Brussels that you describe, to me, as a citizen, is terrifying. Help us understand how you felt after the decision. It was not a good decision, clearly, but how do you feel after that, not as the prime minister, but as George?
Bruno Giussani: Úgy tűnik, olyannak ábrázolt egy politikai vezetést, amely felkészületlen, és kiszolgáltatott rabja a pénzügyi piacoknak, és a jelenet Brüsszelben, amit ábrázolt, nekem, mint állampolgárnak, rémísztő. Segítsen nekünk megérteni, hogyan érezte magát a döntés után, nem volt jó döntés, ez világos, de hogyan érzi magát most, hogy már nem miniszterelnök, hanem George?
George Papandreou: Well, obviously there were constraints which didn't allow me or others to make the types of decisions we would have wanted, and obviously I had hoped that we would have the time to make the reforms which would have dealt with the deficit rather than trying to cut the deficit which was the symptom of the problem. And that hurt. That hurt because that, first of all, hurt the younger generation, and not only, many of them are demonstrating outside, but I think this is one of our problems. When we face these crises, we have kept the potential, the huge potential of our society out of this process, and we are closing in on ourselves in politics, and I think we need to change that, to really find new participatory ways using the great capabilities that now exist even in technology but not only in technology, the minds that we have, and I think we can find solutions which are much better, but we have to be open.
George Papandreou: Nos, nyilvánvalóan voltak kényszerítő körülmények, amelyek nem tették lehetővé, hogy én vagy mások olyan tipusú döntéseket hozzunk, amilyeneket akartunk, és nyilvánvalóan reméltem, hogy lesz időnk véghezvinni a reformokat, amelyek kezelték volna a deficitet, és nemcsak csökkenteni igyekeztek volna a deificitet, ami a probléma tünete volt. És ez fájt. Fájt, mert mindenekelőtt a fiatalobb nemzedéket sújtotta, másokat is, sokan közülük az utcán demonstrálnak, de azt gondolom, ez az egyik problémánk. Amikor szembesülünk ezekkel a válsághelyzetekkel, a részvételi lehetőséget, a társadalmunknak ezt az óriási lehetőségét távol tartjuk a folyamattól, bezárkózunk és magunkra hagyatkozunk a politikában, úgy gondolom, hogy ezen változtatnunk kell, és valóban találnunk kell új részvételi módokat, felhasználva a nagyszerű adottságokat, amelyek a technológiában már léteznek, de nemcsak a technológiában, hanem az értelmünkben és úgy gondolom, hogy tudunk olyan megoldásokat találni, amelyek sokkal jobbak, de nyitottnak kell lennünk.
BG: You seem to suggest that the way forward is more Europe, and that is not to be an easy discourse right now in most European countries. It's rather the other way -- more closed borders and less cooperation and maybe even stepping out of some of the different parts of the European construction. How do you reconcile that?
BG: Úgy tűnik, azt javasolja, hogy az előre vezető út a több Európa, ezt pedig nem lesz könnyű megtárgyalni éppen most a legtöbb európai országban. Inkább az ellenkezője történik - zártabb határok, és kevesebb együttműködés, és talán mondhatjuk kiaraszolás az európai összefogás különböző területeiről. Hogyan egyezteti ezt össze?
GP: Well, I think one of the worst things that happened during this crisis is that we started a blame game. And the fundamental idea of Europe is that we can cooperate beyond borders, go beyond our conflicts and work together. And the paradox is that, because we have this blame game, we have less the potential to convince our citizens that we should work together, while now is the time when we really need to bring our powers together.
GP: Nos, úgy gondolom, az egyik legrosszabb dolog, ami történt a válság alatt, hogy elkezdtük a vádaskodást. Európa alapvető eszméje az, hogy együtt tudunk működni a határokon túl, túllépünk a konfliktusainkon és együtt dolgozunk. Ellentmond a józan észnek, hogy mivel elkezdtük ezt a vádaskodást, kevésbé van meg a lehetőségünk arra, hogy meggyőzzük az embereket, hogy együtt kellenne dolgoznunk, miközben most van az az idő, amikor igazán össze kell vonni erőinket.
Now, more Europe for me is not simply giving more power to Brussels. It is actually giving more power to the citizens of Europe, that is, really making Europe a project of the people. So that, I think, would be a way to answer some of the fears that we have in our society.
A több Európa számomra nem egyszerűen csak annyi, hogy több hatalmat adunk Brüsszelnek. Valójában több hatalom Európa állampolgárainak, vagyis, hogy Európa legyen az emberek projektje. Úgy gondolom, ez lenne a módja annak, hogy megválaszoljunk néhány félelmet, ami él a társadalmunkban.
BG: George, thank you for coming to TED.
BG: George, köszönjük, hogy eljött a TED előadásra.
GP: Thank you very much.BG: Thank you.(Applause)
GP: Nagyon köszönöm. BG: Köszönöm. (Taps)