Hi, my name is Frank, and I collect secrets. It all started with a crazy idea in November of 2004. I printed up 3,000 self-addressed postcards, just like this. They were blank on one side, and on the other side I listed some simple instructions. I asked people to anonymously share an artful secret they'd never told anyone before. And I handed out these postcards randomly on the streets of Washington, D.C., not knowing what to expect.
Hello, a nevem Frank, és titkokat gyűjtök. Minden egy őrült ötlettel kezdődött 2004 novemberében. Kinyomtattam 3.000 magamnak címzett levelezőlapot, épp mint ez itt. Üresek voltak az egyik oldalon, és a másik oldalra néhány egyszerű utasítást írtam. Arra kértem embereket, hogy névtelenül osszanak meg egy olyan féltve őrzött titkot, amit még soha senkinek nem árultak el. És véletlenszerűen szétosztogattam ezeket a levelezőlapokat Washington város utcáin, nem tudva, hogy mire számítsak.
But soon the idea began spreading virally. People began to buy their own postcards and make their own postcards. I started receiving secrets in my home mailbox, not just with postmarks from Washington, D.C., but from Texas, California, Vancouver, New Zealand, Iraq. Soon my crazy idea didn't seem so crazy. PostSecret.com is the most visited advertisement-free blog in the world. And this is my postcard collection today. You can see my wife struggling to stack a brick of postcards on a pyramid of over a half-million secrets.
De hamarosan az ötlet vírusszerűen kezdett terjedni. Az emberek elkezdték megvenni és elkészíteni a saját képeslapjaikat. Elkezdtem titkokat kapni az otthoni postaládámba, nem csak Washingtonból, hanem Texasból, Kaliforniából, Vancouverből, Új-Zélandról, Irakból is. Hamarosan az őrült ötletem nem is tűnt olyan őrültnek. PostSecret.com a legtöbbet látogatott hirdetésmentes blog a világon. És ma ilyen a képeslap gyűjteményem. Itt a feleségem látható, ahogy megpróbál feltenni egy képeslaptéglát a több mint félmillió titokból álló piramis tetejére.
What I'd like to do now is share with you a very special handful of secrets from that collection, starting with this one. "I found these stamps as a child, and I have been waiting all my life to have someone to send them to. I never did have someone." Secrets can take many forms. They can be shocking or silly or soulful. They can connect us to our deepest humanity or with people we'll never meet. (Laughter) Maybe one of you sent this one in. I don't know. This one does a great job of demonstrating the creativity that people have when they make and mail me a postcard. This one obviously was made out of half a Starbucks cup with a stamp and my home address written on the other side.
A következőkben szeretnék megosztani néhány nagyon különleges titkot ebből a gyűjteményből, kezdve ezzel: "Ezeket a bélyegeket gyerekkoromban találtam, és egész életemben vártam, hogy legyen valakim, akinek elküldhetem őket. Soha nem találtam senkit." A titkok sok alakot ölthetnek. Lehetnek sokkolóak, viccesek vagy meghatóak. Kapcsolatba hozhatnak a legmélyebb emberi érzéseinkkel, vagy emberekkel, akikkel sohasem fogunk találkozni. [Koffeinmentes kávét adok a goromba vendégeknek!] (Nevetés) Talán valaki közületek küldte be ezt. Nem tudom. Ez nagyon jól mutatja, hogy az emberek mennyire kreatívak, amikor elkészítik és elküldik ezeket a képeslapokat. Ezt nyilván egy fél Starbucksos kávéspohárból csinálták, egy bélyeggel és a címemmel a hátoldalán.
"Dear Birthmother, I have great parents. I've found love. I'm happy." Secrets can remind us of the countless human dramas, of frailty and heroism, playing out silently in the lives of people all around us even now. "Everyone who knew me before 9/11 believes I'm dead." "I used to work with a bunch of uptight religious people, so sometimes I didn't wear panties, and just had a big smile and chuckled to myself."
"Kedves biológiai anyám, remek szüleim vannak. Szeretetre találtam. Boldog vagyok." A titkok eszünkbe juttathatják a számtalan emberi drámát, a gyengeséget és a hősiességeket, amelyek némán zajlanak a bennünket körülvevő emberek életében ebben a pillanatban is. "Mindenki, aki szeptember 11.-e előtt ismert azt hiszi, hogy meghaltam." "Egy csomó karótnyelt vallásos emberrel dolgoztam együtt, ezért néha nem vettem fel bugyit, és csak mosolyogtam és nevetgéltem magamban."
(Laughter)
(Nevetés)
This next one takes a little explanation before I share it with you. I love to speak on college campuses and share secrets and the stories with students. And sometimes afterwards I'll stick around and sign books and take photos with students. And this next postcard was made out of one of those photos. And I should also mention that, just like today, at that PostSecret event, I was using a wireless microphone. "Your mic wasn't off during sound check. We all heard you pee." (Laughter) This was really embarrassing when it happened, until I realized it could have been worse. Right. You know what I'm saying.
A következő egy kis magyarázatot igényel, mielőtt megmutatnám. Imádok egyetemeken előadást tartani, és megosztani titkokat és történeteket a diákokkal. És néha utána még maradok, hogy dedikáljam a könyvemet és fotózkodjunk a diákokkal. Ez a következő képeslap egy ilyen fotóból készült. És azt is meg kell említenem, hogy akárcsak ma, ezen a PostSecret eseményen is drótnélküli mikrofont használtam. "A mikrofonod nem volt kikapcsolva a hangpróba alatt. Mind hallottuk, ahogy pisiltél." (Nevetés) Ez nagyon kínos volt, amikor megtörtént, amíg rá nem jöttem, hogy lehetett volna rosszabb is. Tudják miről beszélek.
(Laughter)
(Nevetés)
"Inside this envelope is the ripped up remains of a suicide note I didn't use. I feel like the happiest person on Earth (now.)" "One of these men is the father of my son. He pays me a lot to keep it a secret."
"Ebben a borítékban a széttépett darabjai vannak egy búcsúlevélnek, amit nem használtam. A legboldogabb embernek érzem magam a világon! (most)" "Ezek közül a férfiak közül az egyik a fiam apja. nagyon sokat fizet azért, hogy ezt titokban tartsam."
(Laughter)
(Nevetés)
"That Saturday when you wondered where I was, well, I was getting your ring. It's in my pocket right now." I had this postcard posted on the PostSecret blog two years ago on Valentine's Day. It was the very bottom, the last secret in the long column. And it hadn't been up for more than a couple hours before I received this exuberant email from the guy who mailed me this postcard.
"Azon a szombaton, amikor nem tudtad hol vagyok, nos, a gyűrűdet vettem meg. Itt van most a zsebemben." Ezt a képeslapot két évvel ezelőtt, Valentin-napon tettem fel a PostSecret blogra. A legalján volt, az utolsó titok a hosszú oldalon. És még csak pár órája volt fent, amikor kaptam egy örömtől túlcsorduló emailt a férfitól, aki elküldte a képeslapot.
And he said, "Frank, I've got to share with you this story that just played out in my life." He said, "My knees are still shaking." He said, "For three years, my girlfriend and I, we've made it this Sunday morning ritual to visit the PostSecret blog together and read the secrets out loud. I read some to her, she reads some to me." He says, "It's really brought us closer together through the years.
Azt mondta: "Frank, meg kell osztanom veled ezt a történetet, ami épp lezajlott az életemben. A térdem még mindig remeg. Három éve a barátnőm és az én vasárnap reggeli rituálénk meglátogatni a PostSecret blogot együtt, és felolvasni hangosan a titkokat. Én felolvasok néhányat neki, ő felolvas néhányat nekem. Ez igazán közelebb hozott minket egymáshoz az évek során.
And so when I discovered that you had posted my surprise proposal to my girlfriend at the very bottom, I was beside myself. And I tried to act calm, not to give anything away. And just like every Sunday, we started reading the secrets out loud to each other." He said, "But this time it seemed like it was taking her forever to get through each one." But she finally did. She got to that bottom secret, his proposal to her. And he said, "She read it once and then she read it again." And she turned to him and said, "Is that our cat?" (Laughter) And when she saw him, he was down on one knee, he had the ring out. He popped the question, she said yes. It was a very happy ending.
Így amikor megtudtam, hogy kitetted a meglepetés leánykérésemet a lap legaljára, majd kibújtam a bőrömből. Próbáltam nyugodtan viselkedni, hogy ne áruljak el semmit. És mint minden vasárnap, elkezdtük felolvasni egymásnak a titkokat. De ezúttal úgy tűnt, hogy egy örökkévalóságig tart neki mindegyik felolvasása. De végül elérte. Elért a legalsó titokhoz, amiben megkértem a kezét. Elolvasta egyszer, aztán mégegyszer. Hozzám fordult, és azt kérdezte: ,,Ez a mi macskánk?" (Nevetés) És amikor ránézett, a férfi letérdepelt, és a kezében tartotta a gyűrűt. Feltette a kérdést, és a lány igent mondott. A történet boldogan végződött.
So I emailed him back and I said, "Please share with me an image, something, that I can share with the whole PostSecret community and let everyone know your fairy tale ending." And he emailed me this picture.
Küldtem neki egy e-mailt, hogy küldjön egy képet, valamit, amit megoszthatok az egész PostSecret közösséggel, hogy mindenki megismerhesse ezt a mesébe illő befejezést. És ezt a képet küldte el nekem.
(Laughter)
(Nevetés)
"I found your camera at Lollapalooza this summer. I finally got the pictures developed and I'd love to give them to you." This picture never got returned back to the people who lost it, but this secret has impacted many lives, starting with a student up in Canada named Matty. Matty was inspired by that secret to start his own website, a website called IFoundYourCamera. Matty invites people to mail him digital cameras that they've found, memory sticks that have been lost with orphan photos. And Matty takes the pictures off these cameras and posts them on his website every week. And people come to visit to see if they can identify a picture they've lost or help somebody else get the photos back to them that they might be desperately searching for. This one's my favorite.
"Megtaláltam a fényképezőgéped a Lollapalooza fesztiválon. Végre előhívtam a képeket és szeretném odaadni őket." Ez a kép sohasem jutott vissza azokhoz, akik elvesztették, de ez a titok sok életre volt hatással, kezdve ezzel a kanadai diákkal, akit Mattynek hívnak. Mattyt megihlette ez a titok, és elindította a saját weboldalát, a neve IFoundYourCamera. Matty arra bíztat embereket, hogy küldjék el neki a talált digitális fényképezőgépeket, az elveszett memória kártyákat a megárvult képekkel. És Matty fogja ezeket a képeket a fényképezőgépekről, és kiteszi őket minden héten a weboldalára. És az emberek meglátogatják az oldalt, hátha felismernek egy képet, amit elvesztettek, vagy hogy segítsenek valakinek visszaszerezni a képeit, aki talán kétségbeesetten keresi őket. Ez a kedvencem.
(Laughter)
(Nevetés)
Matty has found this ingenious way to leverage the kindness of strangers. And it might seem like a simple idea, and it is, but the impact it can have on people's lives can be huge. Matty shared with me an emotional email he received from the mother in that picture. "That's me, my husband and son. The other pictures are of my very ill grandmother. Thank you for making your site. These pictures mean more to me than you know. My son's birth is on this camera. He turns four tomorrow." Every picture that you see there and thousands of others have been returned back to the person who lost it -- sometimes crossing oceans, sometimes going through language barriers.
Matty egy zseniális módszert talált arra, hogy kihasználja az idegenek kedvességét. És lehet, hogy egyszerű ötletnek tűnik, de hatalmas lehet a hatása az emberek életére. Matty megosztotta velem ezt a megható e-mailt, amit a képen látható anyukától kapott. "Ez én vagyok, a férjem és a fiam. A többi képen a súlyosan beteg nagymamám szerepel. Köszönöm, hogy létrehoztad ezt az oldalt. Ezek a képek többet jelentenek nekem, mint azt el tudod képzelni. A fiam születése van ezen a fényképezőgépen. Holnap lesz négy éves." Minden kép, amit itt látnak és több ezer másik visszatalált a személyhez, aki elvesztette őket -- néha óceánokon keresztül, néha a nyelv határait leküzdve.
This is the last postcard I have to share with you today. "When people I love leave voicemails on my phone I always save them in case they die tomorrow and I have no other way of hearing their voice ever again." When I posted this secret, dozens of people sent voicemail messages from their phones, sometimes ones they'd been keeping for years, messages from family or friends who had died. They said that by preserving those voices and sharing them, it helped them keep the spirit of their loved ones alive. One young girl posted the last message she ever heard from her grandmother.
Ez az utolsó képeslap, amit ma szeretnék megosztani. "Amikor a szeretteim hangüzenetet hagynak a telefonomon, mindig megőrzöm, arra az esetre, ha másnap meghalnának, és nem lenne más alkalmam valaha is újra hallani a hangjukat." Amikor kitettem ezt a titkot, több tucat ember küldött hangüzeneteket a telefonjáról, egyeseket évek óta őrizgettek, üzeneteket rokonoktól vagy barátoktól, akik meghaltak. Azt mondták, az, hogy megőrizték a hangjukat, és megosztották másokkal, segített életben tartani a szeretteik szellemét. Egy fiatal lány elküldte az utolsó üzenetet, amit valaha kapott a nagymamájától.
Secrets can take many forms. They can be shocking or silly or soulful. They can connect us with our deepest humanity or with people we'll never meet again.
A titkok sok alakot ölthetnek. Lehetnek sokkolóak, viccesek vagy meghatóak. Kapcsolatba hozhatnak a legmélyebb emberi érzéseinkkel, vagy emberekkel, akikkel soha nem fogunk újra találkozni.
Voicemail recording: First saved voice message. Grandma: ♫ It's somebody's birthday today ♫ ♫ Somebody's birthday today ♫ ♫ The candles are lighted ♫ ♫ on somebody's cake ♫ ♫ And we're all invited ♫ ♫ for somebody's sake ♫ You're 21 years old today. Have a real happy birthday, and I love you. I'll say bye for now.
Hangüzenet: Első elmentett üzenet. Nagymama: ♫ Valaki születésnapja van ma ♫ ♫ Valaki születésnapja van ma ♫ ♫ A gyertyák meggyújtva ♫ ♫ valaki tortáján ♫ ♫ És mind meg vagyunk hívva ♫ ♫ Valaki nagy napjára ♫ Ma van a 21. születésnapod. Legyen nagyon boldog születésnapod, és szeretlek. Most elbúcsúzom.
FW: Thank you.
FW: Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
June Cohen: Frank, that was beautiful, so touching. Have you ever sent yourself a postcard? Have you ever sent in a secret to PostSecret?
June Cohen: Frank, ez nagyon szép volt, olyan megható. Küldtél valaha magadnak képeslapot? Küldtél valaha titkot a PostSecret blognak?
FW: I have one of my own secrets in every book. I think in some ways, the reason I started the project, even though I didn't know it at the time, was because I was struggling with my own secrets. And it was through crowd-sourcing, it was through the kindness that strangers were showing me, that I could uncover parts of my past that were haunting me.
FW: Minden könyvben szerepel egy saját titkom. Azt hiszem, valahogy az ok, amiért elkezdtem a projektet, még ha ezt akkor nem is tudtam, az volt, hogy a saját titkaimmal küzdöttem. És a crowdsourcing-on keresztül, az idegenek kedvességén keresztül tudtam felfedni a múltam olyan részeit, amelyek kísértettek engem.
JC: And has anyone ever discovered which secret was yours in the book? Has anyone in your life been able to tell?
JC: És volt olyan, hogy valaki rájött, melyik titok volt a tiéd a könyben? Volt olyan az ismerőseid között, aki felismerte?
FW: Sometimes I share that information, yeah.
FW: Igen, néha megosztom ezt az információt.
(Laughter)
(Nevetés)
(Applause)
(Taps)