Bryn Freedman: So you said that in the 20th century, global power was in the hands of government. At the beginning of this digital century, it really moved to corporations and that in the future, it would move to individuals. And I've interviewed a lot of people, and they say you're wrong, and they are betting on the companies. So why are you right, and why are individuals going to win out?
Bryn Freedman: Tehát azt állítja, hogy a huszadik században a teljes hatalom a kormányok kezében volt. A jelenlegi digitális évszázad elején ez átkerült a vállalatok kezébe, a jövőben pedig majd az egyénekhez vándorol tovább. Sokakat meginterjúvoltam, akik azt állítják, ön téved: ez a hatalom a vállalatok kezében marad. Miért gondolja, hogy önnek van igaza, és végül az egyének győznek?
Fadi Chehadé: Because companies cater to individuals, and we as the citizenry need to start understanding that we have a big role in shaping how the world will be governed, moving forward. Yes, indeed, the tug of war right now is between governments, who lost much of their power to companies because the internet is not built around the nation-state system around which governments have power. The internet is transnational. It's not international, and it's not national, and therefore the companies became very powerful. They shape our economy. They shape our society. Governments don't know what to do. Right now, they're reacting. And I fear that if we do not, as the citizenry -- which are, in my opinion, the most important leg of that stool -- don't take our role, then you are right. The detractors, or the people telling you that businesses will prevail, are right. It will happen.
Fadi Chedadé: Mert a vállalatok egyéneket szolgálnak ki, és nekünk, állampolgároknak, ideje megértenünk, milyen nagy szerepünk van a világ irányításának és haladásának alakításában. Valóban, a kötélhúzás jelenleg a kormányok között zajlik, amelyek elvesztették hatalmuk zömét a vállalatok javára, mert az internet nem a nemzetállami rendszer mentén épül fel, ahol a kormányoké a hatalom. Az internet transznacionális. Nem nemzetközi és nem nemzeti, ezért a vállalatok nagyon megerősödtek. Alakítják a gazdaságunkat. Alakítják a társadalmunkat. A kormányok tanácstalanok. Csak kullognak az események után. Attól félek, ha mi, állampolgárok, lévén szerintem ennek az építménynek a legfontosabb pillére, nem vállalunk ebben szerepet, akkor önnek lesz igaza. A minket leszólóknak és akik azt mondják, a cégek maradnak uralmon, lesz igazuk. Akkor így lesz.
BF: So are you saying that individuals will force businesses or business will be forced to be responsive, or is there a fear that they won't be?
BF: Tehát azt mondja, az egyének ki fogják kényszeríteni a vállalatoktól, az üzleti világtól, hogy érzékenyebben reagáljon, vagy jogos a félelem, hogy mégsem?
FC: I think they will be. Look at two weeks ago, a small company called Skip winning over Uber and Lyft and everyone to actually get the license for the San Francisco scooter business. And if you read why did Skip win, because Skip listened to the people of San Francisco, who were tired of scooters being thrown everywhere, and actually went to the city and said, "We will deploy the service, but we will respond to the people's requirements that we organize ourselves around a set of rules." They self-governed their behavior, and they won the contract over some very powerful companies.
FC: Szerintem így lesz. Gondoljunk csak vissza, két héttel ezelőtt egy Skip nevű kis cég maga mögé utasította az Ubert, a Lyftet és mindenkit, és megszerezte az engedélyt a San Franciscó-i motorosroller-bizniszre. Talán olvasták, miért a Skip nyert, mert a Skip figyelembe vette a San Franciscó-iak véleményét, akiknek már elegük volt a mindenütt ott lévő rollerekből. Elment az önkormányzathoz, és azt mondta: "Felfejlesztjük a szolgáltatást, de eleget teszünk a lakosság elvárásainak, és betartunk bizonyos szabályokat. Szabályozták a maguk piaci viselkedését, és megnyerték a megbízást néhány igen komoly vállalkozást megelőzve.
BF: So speaking of guidelines and self-governance, you've spent an entire lifetime creating guidelines and norms for the internet. Do you think those days are over? Who is going to guide, who is going to control, and who is going to create those norms?
BF: Ha már az irányelveknél és az önszabályozásnál tartunk, ön egy egész életet töltött iránymutatások és szabályok megalkotásával az internet számára. Ezeknek az időknek már vége? Ki ad majd iránymutatást, kinél lesz az ellenőrzés, és ki hozza majd ezeket a szabályokat?
FC: The rules that govern the technology layers of the internet are now well put in place, and I was very busy for a few years setting those rules around the part of the internet that makes the internet one network. The domain-name system, the IP numbers, all of that is in place. However, as we get now into the upper layers of the internet, the issues that affect me and you every day -- privacy, security, etc. -- the system to create norms for those unfortunately is not in place. So we do have an issue. We have a system of cooperation and governance that really needs to be created right now so that companies, governments and the citizenry can agree how this new digital world is going to advance.
FC: Az internet különböző informatikai szintjeire vonatkozó szabályok szépen összeálltak mára, én évekig dolgoztam e szabályrendszer felállításán az internet azon részeire, amelyek az egészet egyetlen hálózattá szervezik. A domainnév-rendszer, az IP-címek, ezeknek a szabályozása naprakész. Ahogy azonban az internet felsőbb rétegeibe érkezünk, a mindannyiunkat nap mint nap érintő témákhoz: adatvédelem, adatbiztonság stb., a rájuk vonatkozó normaalkotás rendszere még messze nincs a helyzet magaslatán. Úgyhogy komoly teendőnk van. Azonnal létre kell hoznunk egy együttműködési és irányítási rendszert, hogy az IT-cégek, a kormányok és a polgárok megállapodhassanak, hogyan fejlődjön majd tovább ez az új digitális világ.
BF: So what gives a digital company any incentive? Let's say -- Facebook comes to mind -- they would say they have their users' best interests at heart, but I think a lot of people would disagree with that.
BF: Hogyan lehet erre ösztönözni az IT-cégeket? A Facebook ugrik be hirtelen: azt mondanák, ők már most szívükön viselik felhasználóik minden érdekét, de úgy gondolom, ezt sokan cáfolnák.
FC: It's been very difficult to watch how tech companies have reacted to the citizenry's response to their technologies. And some of them, two or three years ago, basically dismissed it. The word that I heard in many board rooms is, "We're just a technology platform. It's not my issue if my technology platform causes families to go kill their girls in Pakistan. It's not my issue. It's their problem. I just have a technology platform." Now, I think we are now entering a stage where companies are starting to realize this is no longer sustainable, and they're starting to see the pushback that's coming from people, users, citizens, but also governments that are starting to say, "This cannot be."
FC: Nagyon nehéz volt szó nélkül végigkövetni az IT-cégek reakcióit a technológiájukkal kapcsolatos felhasználói aggályokra. 2-3 éve néhányuk gyakorlatilag minden felvetést visszautasított. Tanácstermekben gyakran hallottam: "Mi csak egy IT-felület vagyunk. Nem tehetek róla, ha felületünk használata miatt pakisztáni családok megölik a lányaikat. Semmi közöm hozzá; ők tehetnek róla. Én csak egy IT-felületet üzemeltetek." Szerintem ma már abba a fázisba lépünk, ahol az IT-cégek is kezdik belátni. hogy ez az álláspont tarthatatlan, és érzékelik az ez irányú nyomást a felhasználók, állampolgárok részéről, de még a kormányok is kezdenek hangot adni annak, hogy ez elfogadhatatlan.
So I think there is a maturity that is starting to set, especially in that Silicon Valley area, where people are beginning to say, "We have a role." So when I speak to these leaders, I say, "Look, you could be the CEO, a very successful CEO of a company, but you could also be a steward." And that's the key word. "You could be a steward of the power you have to shape the lives and the economies of billions of people. Which one do you want to be?" And the answer is, it's not one or the other. This is what we are missing right now. So when an adult like Brad Smith, the president of Microsoft, said a few months ago, "We need a new set of Geneva Conventions to manage the security of the digital space," many of the senior leaders in Silicon Valley actually spoke against his words. "What do you mean, Geneva Convention? We don't need any Geneva Conventions. We self-regulate." But that mood is changing, and I'm starting to see many leaders say, "Help us out." But here lies the conundrum. Who is going to help those leaders do the right thing?
Szóval, úgy gondolom, érési folyamat indult be, különösen a Szilícium-völgy környékén, ahol már mondogatják: "Ez a mi felelősségünk is." Az érintett vállalatvezetőknek azt szoktam mondani: "Nézd, lehetnél simán csak a céged egyébként nagyon sikeres vezérigazgatója, de lehetnél gondos sáfár is." És ez itt a kulcsszó. "Sáfárkodhatnál jól a hatalmaddal, mellyel embermilliárdok életét és gazdaságát tudod alakítani. Melyik akarsz lenni?" A helyes válasz pedig nem az, hogy egyik vagy a másik. Ez hiányzik most nekünk. Amikor az éretten gondolkodó Brad Smith, a Microsoft elnöke, néhány hónapja azt mondta: "Új Genfi egyezményrendszer kellene, hogy gondoskodjunk a digitális tér biztonságáról," a Szilícium-völgy felső vezetőinek nagy része kifejezetten ellenezte ezt a gondolatot. "Hogy érted, hogy Genfi egyezmény? Nem kell nekünk Genfi egyezmény. Mi magunkat szabályozzuk." Ez a közhangulat változóban van, és egyre több cégvezető kér fel: "Segíts nekünk." De itt a nagy feladvány. Ki fog ezeknek a cégvezetőknek segíteni, hogy helyesen cselekedjenek?
BF: So who is going to help them? Because I'd love to interview you for an hour, but give me your biggest fear and your best hope for how this is going to work out.
BF: Nos, ki fog nekik segíteni? Szívesen beszélgetnék önnel akár egy órán át is, de árulja el, mi lehet ön szerint a helyzet legrosszabb és legjobb kimenetele?
FC: My biggest hope is that we will become each stewards of this new digital world. That's my biggest hope, because I do think, often, we want to put the blame on others. "Oh, it's these CEOs. They're behaving this way." "These governments are not doing enough." But how about us? How is each of us actually taking the responsibility to be a steward of the digital space we live in? And one of the things I've been pushing on university presidents is we need every engineering and science and computer science student who is about to write the next line of code or design the next IoT device to actually have in them a sense of responsibility and stewardship towards what they're building. So I suggested we create a new oath, like the Hippocratic Oath, so that every student entering an engineering program takes a technocratic oath or a wisdom oath or some oath of commitment to the rest of us. That's my best hope, that we all rise. Because governments and businesses will fight over this power game, but where are we? And unless we play into that power table, I think we'll end up in a bad place.
FC: A legnagyobb reményem, hogy mindannyian jó sáfárai leszünk ennek az új, digitális világnak. Ez a legszebb reményem, mert szerintem gyakran másokat hibáztatunk. "Ó, azok a cégvezetők. Ők csinálják az egészet." "A kormányok nem tesznek eleget." De mi van velünk? Hogyan vállaljuk mi annak a felelősségét, hogy gazdái legyünk a minket körülvevő digitális térnek? Folyamatosan hangsúlyozom az egyetemi vezetőknek, mennyire fontos, hogy minden mérnök-, természettudós- és számítástechnika-hallgatóban, aki a következő kódsor leírására, vagy a következő IT-eszköz megtervezésére készül, meglegyen a felelősségérzet és a tudatosság arra vonatkozóan, amit létrehoz. A hippokratészihez hasonló új eskü kidolgozását javasoltam, hogy a mérnöki tanulmányait elkezdő minden diák tegyen technokrata vagy morális esküt, vagy valami más vállalást nekünk, a többieknek. Ez a legszebb reményem, hogy mind felemelkedünk. Mert a kormányok és a cégek keményen harcolni fognak e hatalomért, de hol vagyunk mi? És ha nem szállunk be a játékba, csúnyán végezzük.
My biggest fear? My biggest fear, to be very tactical today, what is keeping me up at night is the current war between the West, the liberal world, and China, in the area of artificial intelligence. There is a real war going on, and for those of us who have lived through the nuclear nonproliferation age and saw how people agreed to take some very dangerous things off the table, well, the Carnegie Endowment just finished a study. They talked to every country that made nuclear weapons and asked them, "Which digital 'weapon' would you take off the table against somebody else's schools or hospitals?" And the answer -- from every nuclear power -- to this question was, nothing. That's what I'm worried about ... The weaponization of the digital space, and the race to get there.
A legnagyobb félelmem? Nos, hogy diplomatikusan fogalmazzak, álmatlan éjszakáim oka manapság a feszülő háború a Nyugat, a szabad világ és Kína között a mesterséges intelligencia területén. Valódi háború folyik, és azoknak, akik átéltük az Atomsorompó szerződés korát, s látták, hogy az államok hogyan értettek egyet pár igen veszélyes fegyver kiiktatásában, a Carnegie Alapítvány épp elkészült egy tanulmánnyal. Minden nukleáris fegyvergyártó országot meginterjúvoltak, és megkérdezték tőlük: "Mely digitális fegyverüket hajlandók feláldozni valaki más iskoláiért vagy kórházaiért?" A válasz pedig minden atomhatalomtól ugyanaz volt: egyiket sem. Ez az, ami aggaszt... A digitális térben zajló fegyverkezés és a bekerülésért folyó hajsza.
BF: Well, it sounds like you've got a lot of work to do, and so do the rest of us. Fadi, thank you so much. I really appreciate it.
BF: Úgy tűnik, bőven lesz teendője, akárcsak nekünk. Fadi, nagyon köszönöm az interjüt.
FC: Thank you.
FC: Én is köszönöm.
(Applause)
(Taps)