Good morning. I think, as a grumpy Eastern European, I was brought in to play the pessimist this morning. So bear with me. Well, I come from the former Soviet Republic of Belarus, which, as some of you may know, is not exactly an oasis of liberal democracy. So that's why I've always been fascinated with how technology could actually reshape and open up authoritarian societies like ours.
Jó reggelt. Úgy vélem, zsémbes kelet-európai létemre kifejezetten azért hívtak, hogy ma reggel én legyek az ügyeletes pesszimista. Úgyhogy maradjanak. Nos, Fehéroroszországból jöttem, a volt szovjet tagköztársaságból, ami, mint ahogyan azt néhányan Önök közül is tudják, nem éppen a liberális demokrácia fellegvára. Ezért is nyűgözött le mindig az, hogy a technológia segítségével hogyan tudjuk átformálni és nyitottá tenni a miénkhez hasonló autoriter társadalmakat.
So, I'm graduating college and, feeling very idealistic, I decided to join the NGO which actually was using new media to promote democracy and media reform in much of the former Soviet Union. However, to my surprise, I discovered that dictatorships do not crumble so easily. In fact, some of them actually survived the Internet challenge, and some got even more repressive.
Szóval csinálom a főiskolai záróvizsgáimat, és - igen idealista elképzelésektől vezérelten - úgy döntöttem, belépek egy aktivista csoportba, ami történetesen az újfajta médiát használta arra, hogy elősegítse a demokrácia és a médiareform ügyét a volt Szovjetunió nagy részén. Meglepetésemre azonban, arra jöttem rá, hogy a diktatúrák nem omlanak össze olyan könnyen. Sőt, ami azt illeti, néhányuk valójában túlélte a kihívást, és némelyikük még elnyomóbbá vált.
So this is when I ran out of my idealism and decided to quit my NGO job and actually study how the Internet could impede democratization. Now, I must tell you that this was never a very popular argument, and it's probably not very popular yet with some of you sitting in this audience. It was never popular with many political leaders, especially those in the United States who somehow thought that new media would be able to do what missiles couldn't. That is, promote democracy in difficult places where everything else has already been tried and failed. And I think by 2009, this news has finally reached Britain, so I should probably add Gordon Brown to this list as well.
Na, ekkor vesztettem el az utolsó csepp idealizmusomat és eldöntöttem, otthagyom az aktivista állásomat és azt tanulmányozom majd, hogy az internet miképp gátolhatja a demokratizálódást. Na most, annyit el kell mondanom, hogy ez sosem volt hálás kutatási téma. Talán még most sem túl népszerű némelyeknél, akik most is ott ülnek a közönség soraiban. Számos politikai vezető sosem kedvelte a témát, különösen nem az USA politikusai, akik valahogyan azt gondolták, hogy az új média majd elvégzi azt, amit a rakéták nem végezhettek el. Vagyis majd előmozdítja a demokráciát a kényes helyeken, ott, ahol minden mást megpróbáltak, de kudarcot vallottak. És azt hiszem, 2009-re ez a hír elérte Nagy-Britanniát is. Úgyhogy akár Gordon Brown nevét is felvehetem a listámra.
However, there is an underlying argument about logistics, which has driven so much of this debate. Right? So if you look at it close enough, you'll actually see that much of this is about economics. The cybertopians say, much like fax machines and Xerox machines did in the '80s, blogs and social networks have radically transformed the economics of protest, so people would inevitably rebel. To put it very simply, the assumption so far has been that if you give people enough connectivity, if you give them enough devices, democracy will inevitably follow.
Azonban van itt egy logisztikai természetű érv, ami megbújik a mélyben és ami akkora szerepet játszott a vita alakulásában. Igaz? Szóval, ha elég közelről vizsgáljuk, akkor észre is fogjuk venni, hogy ennek nagy része a gazdaságról szól. A szájberhívők úgy mondják, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy a '80-as években a fénymásolók és faxok kapcsán történt, a blogok és a közösségi hálók radikálisan átalakították a tiltakozás gazdaságtanát. Úgyhogy az emberek elkerülhetetlenül fellázadnak majd. Leegyszerűsítve, eddig az volt a feltételezés, hogy ha elég összeköttetést hozunk létre az emberek között, ha elég eszközt biztosítunk számukra, akkor a demokrácia elkerülhetetlenül kialakul.
And to tell you the truth, I never really bought into this argument, in part because I never saw three American presidents agree on anything else in the past. (Laughter) But, you know, even beyond that, if you think about the logic underlying it, is something I call iPod liberalism, where we assume that every single Iranian or Chinese who happens to have and love his iPod will also love liberal democracy. And again, I think this is kind of false.
És hogy megvalljam az igazat, én sosem dőltem be ennek az okoskodásnak, részben azért sem, mert eddig soha nem láttam 3 USA elnököt, aki bármiben is egyetértett volna (Nevetés) De tudják, ettől eltekintve is, ha elgondolkodnak az alapul szolgáló logikán, ami olyasmi, amit én iPod liberalizmusnak nevezek. Amikor azt feltételezzük, hogy minden egyes iráni vagy kínai akinek történetesen van iPod-ja és szereti is, az biztosan a liberális demokráciát is kedvelni fogja. És ismét, úgy vélem, hogy ez ebben a formában hamis.
But I think a much bigger problem with this is that this logic -- that we should be dropping iPods not bombs -- I mean, it would make a fascinating title for Thomas Friedman's new book. (Laughter) But this is rarely a good sign. Right? So, the bigger problem with this logic is that it confuses the intended versus the actual uses of technology. For those of you who think that new media of the Internet could somehow help us avert genocide, should look no further than Rwanda, where in the '90s it was actually two radio stations which were responsible for fueling much of the ethnic hatred in the first place.
De van ezzel egy jóval nagyobb gond is szerintem, mégpedig az a logika -- miszerint bombák helyett iPod-okat kellene dobálnunk -- Nem mondom, nagyszerű címválasztás lenne, ha Thomas Friedman új könyvéről lenne szó. (Nevetés) De ez ritkán jó jel. Nem igaz? Szóval az a nagyobb gond ezzel a logikával, hogy összekeveri a technológia szándékolt használati módját a valóságossal. Azoknak, akik Önök közül úgy hiszik, hogy az internet, mint új médium valahogy segít majd a népirtások megelőzésében, nem kell Ruandánál messzebbre menniük. Ahol a '90-es években éppen két rádióadó volt elsődlegesen felelős az etnikai gyűlölködés felszításáért.
But even beyond that, coming back to the Internet, what you can actually see is that certain governments have mastered the use of cyberspace for propaganda purposes. Right? And they are building what I call the Spinternet. The combination of spin, on the one hand, and the Internet on the other. So governments from Russia to China to Iran are actually hiring, training and paying bloggers in order to leave ideological comments and create a lot of ideological blog posts to comment on sensitive political issues. Right?
De még ezen túl is, visszatérve az internet témakörére, ami ténylegesen látható, hogy bizonyos kormányok megtanultak mesteri szinten mozogni a szájbertérben, mégpedig propaganda céllal. Igaz? És építgetik azt, amit én csak "spinternetnek" hívok. Csúsztatások, álinformációk az egyik oldalon, az internet meg a másikon. Szóval a kormányok Oroszországtól kezdve Kínán át Iránig bloggereket vesznek fel, képeznek ki és fizetik őket azért, hogy ideológiával teli hozzászólásokat írjanak, hogy egy rakás ideológiát közvetítő blogbejegyzést alkossanak, hogy érzékeny politikai kérdésekről vitatkozzanak. Igaz?
So you may wonder, why on Earth are they doing it? Why are they engaging with cyberspace? Well my theory is that it's happening because censorship actually is less effective than you think it is in many of those places. The moment you put something critical in a blog, even if you manage to ban it immediately, it will still spread around thousands and thousands of other blogs. So the more you block it, the more it emboldens people to actually avoid the censorship and thus win in this cat-and-mouse game. So the only way to control this message is actually to try to spin it and accuse anyone who has written something critical of being, for example, a CIA agent.
Talán arra is kíváncsiak, hogy mi a túróért foglalkoznak vele? Minek töltenek ennyi időt a szájbertérben? Nos, az elméletem szerint mindez azért történik, mert számos ilyen helyen a cenzúra kevésbé hatékony, mint hinnék. Abban a pillanatban, hogy valami rendszerellenes dolog kerül egy blogba, még akkor is, ha sikerül azonnal letiltani, blogok ezrein és ezrein keresztül fog továbbterjedni. Tehát minél inkább próbálják blokkolni, annál inkább arra ösztönzik az embereket, hogy kikerüljék a cenzúrát, és így végül megnyerjék a macska-egér harcot. Így az egyetlen módja a hírek irányításának az, hogy meg kell próbálni kiforgatni őket, és bárkit, aki kritikus dolgot ír, azonnal meg kell vádolni azzal, hogy pl. CIA-ügynök.
And, again, this is happening quite often. Just to give you an example of how it works in China, for example. There was a big case in February 2009 called "Elude the Cat." And for those of you who didn't know, I'll just give a little summary. So what happened is that a 24-year-old man, a Chinese man, died in prison custody. And police said that it happened because he was playing hide and seek, which is "elude the cat" in Chinese slang, with other inmates and hit his head against the wall, which was not an explanation which sat well with many Chinese bloggers.
És még egyszer mondom, ez elég gyakran megtörténik. Csak egyetlen példa, hogyan működik mindez Kínában. 2009 februárjában volt egy nagy port kavaró eset, "Játszd ki a macskát" néven híresült el. Azok számára, akik nem hallottak róla, röviden összefoglalom. Annyi történt, hogy egy 24 éves kínai férfi életét vesztette a rendőrségi őrizet során. És a rendőrség azt állította, hogy azért történt, mert bújócskát játszott, amit a kínai szlengben úgy modanak: "játszd ki a macskát", bújócskázott a többi rabbal és beverte a fejét a falba. Ezt a magyarázatot pedig sok kínai blogger gyomra nemigen vette be.
So they immediately began posting a lot of critical comments. In fact, QQ.com, which is a popular Chinese website, had 35,000 comments on this issue within hours. But then authorities did something very smart. Instead of trying to purge these comments, they instead went and reached out to the bloggers. And they basically said, "Look guys. We'd like you to become netizen investigators." So 500 people applied, and four were selected to actually go and tour the facility in question, and thus inspect it and then blog about it. Within days the entire incident was forgotten, which would have never happened if they simply tried to block the content. People would keep talking about it for weeks.
Így azonnal írtak is rengeteg kritikus hozzászólást. Ami azt illetti, a QQ.com-on, ami egy népszerű kínai szájt, 35 000 hozzászólás volt órákon belül az üggyel kapcsolatban. Azonban a hatóságok nagyon agyafúrtan reagáltak. Ahelyett, hogy megpróbálták volna törölni a hozzászólásokat, elébe mentek a dolognak és a bloggerekhez fordultak. Lényegében azt mondták: "Nézzétek, emberek. Szeretnénk, ha netes nyomozónak állnátok." 500 ember jelentkezett is, 4-et közülük kiválasztottak, hogy a valóságban is látogassa meg a kérdéses intézményt, vizsgálja ki az ügyet és tegye közzé a blogjában. Napokon belül a feledés homálya borult az incidensre, soha nem történt volna így, ha csak a tartalmat igyekeztek volna blokkolni. Az emberek hetekig beszélgettek volna az ügyről.
And this actually fits with another interesting theory about what's happening in authoritarian states and in their cyberspace. This is what political scientists call authoritarian deliberation, and it happens when governments are actually reaching out to their critics and letting them engage with each other online. We tend to think that somehow this is going to harm these dictatorships, but in many cases it only strengthens them. And you may wonder why. I'll just give you a very short list of reasons why authoritarian deliberation may actually help the dictators.
Mindez egybevág egy másik érdekes elmélettel, ami arról szól, hogy mi történik az autoriter társadalmakban és ezek szájberterében. A politikatudománnyal foglalkozók autoriter megfontoltságként ismerik. És akkor történik, amikor a kormányok tényleg bátorítani akarják a kritikusaikat, és hagyják, hogy online kapcsolatba lépjenek egymással. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valamilyen úton-módon ez mégiscsak árt a diktatúráknak, pedig sok esetben csak erősíti őket. És talán kíváncsiak, miért? Csak egy rövid felsorolást adok az okokról, hogy az autoriter megfontoltság miért segítheti a diktátorokat.
And first it's quite simple. Most of them operate in a complete information vacuum. They don't really have the data they need in order to identify emerging threats facing the regime. So encouraging people to actually go online and share information and data on blogs and wikis is great because otherwise, low level apparatchiks and bureaucrats will continue concealing what's actually happening in the country, right? So from this perspective, having blogs and wikis produce knowledge has been great.
Az első elég kézenfekvő. Információs szempontól a legtöbb légüres térben működik. Nem rendelkeznek a számukra szükséges adatokkal ahhoz, hogy azonosítsák a rezsimet fenyegető dolgokat. Így az emberek bátorítása, hogy lépjenek fel a netre, információt és adatokat osszanak meg blogokon vagy wikis bejegyzésekben, nagyszerű, mert máskülönben a kisstílű műveletek és a bürokraták folyamatosan el fogják rejteni, hogy valójában mi történik az országban, igaz? Ebből a nézőpontból az, hogy blogokból és wikis bejegyzésekből jutnak információhoz, nagyszerű.
Secondly, involving public in any decision making is also great because it helps you to share the blame for the policies which eventually fail. Because they say, "Well look, we asked you, we consulted you, you voted on it. You put it on the front page of your blog. Well, great. You are the one who is to blame."
Másodsorban, a tágabb közösség bevonása bármilyen döntéshozatalba szintén nagyszerű, mert segít megosztani a felelősséget az olyan célkitűzések esetében, amelyek nem sikerülnek. Mert lehet mondani: "Nos, nézzék, megkérdeztük Önöket, megvitattuk, megszavazták. Még a blogjuk főoldalára is kitették. Nos, nagyszerű. Ez esetben Önök a hibásak."
And finally, the purpose of any authoritarian deliberation efforts is usually to increase the legitimacy of the regimes, both at home and abroad. So inviting people to all sorts of public forums, having them participate in decision making, it's actually great. Because what happens is that then you can actually point to this initiative and say, "Well, we are having a democracy. We are having a forum."
Végül az autoriter megfontoltsággal kapcsolatos erőfeszítések fontos célja, hogy általánosságban növeljék a rezsim elfogadottságát otthon és külföldön egyaránt. Azzal, hogy meghívják az embereket nyilvános fórumokra, ráveszik őket, hogy vegyenek részt a döntéshozatalban, nagyszerűen cselekednek. Mert ilyenkor az történik, hogy rá lehet mutatni egy kezdeményezésre és kijelenteni, "Nos, nálunk demokrácia van. Fórumaink vannak."
Just to give you an example, one of the Russian regions, for example, now involves its citizens in planning its strategy up until year 2020. Right? So they can go online and contribute ideas on what that region would look like by the year 2020. I mean, anyone who has been to Russia would know that there was no planning in Russia for the next month. So having people involved in planning for 2020 is not necessarily going to change anything, because the dictators are still the ones who control the agenda.
Csak a példa kedvéért, például az egyik orosz régióban bevonták az állampolgárokat a 2020-ig szóló stratégia megtervezésébe. Világos? Felmehetnek a netre, és megoszthatják az ötleteiket, milyen legyen a régió arculata 2020-ra. Még annyit: aki már volt Oroszországban, tudja, hogy még a következő hónapra sem terveznek. Így az emberek bevonása a 2020-ig terjedő időszak megtervezésébe nem szükségszerűen vezet majd változáshoz. Mert még mindig a diktátorok mozgatják a szálakat.
Just to give you an example from Iran, we all heard about the Twitter revolution that happened there, but if you look close enough, you'll actually see that many of the networks and blogs and Twitter and Facebook were actually operational. They may have become slower, but the activists could still access it and actually argue that having access to them is actually great for many authoritarian states. And it's great simply because they can gather open source intelligence.
Hogy iráni példát is mondjak: mindannyian hallottunk az ott lezajló Twitter forradalomról. De ha közelebbről is szemügyre veszik, látni fogják hogy számos hálózat és blog és a Twitter meg a Facebook valójában működött. Néha nagyon belassultak, de az aktivisták hozzá tudtak férni és meg tudták vitatni, hogy ez a hozzáférés nagyon is jól jön számos autoriter államnak. És ez nagyszerű hír nekik, mert nyílt forrásból gyűjthetnek hírszerzési adatokat.
In the past it would take you weeks, if not months, to identify how Iranian activists connect to each other. Now you actually know how they connect to each other by looking at their Facebook page. I mean KGB, and not just KGB, used to torture in order to actually get this data. Now it's all available online. (Laughter)
Régebben hetekbe került, ha nem hónapokba, hogy lenyomozzák, hogyan tartják egymással a kapcsolatot az iráni aktivisták. Immár lehet tudni, hogyan tartják a kapcsolatot, csak meg kell nézni a Facebook oldalukat. Úgy értem a KGB, és nem csak ők, régebben kínzással jutott ezekhez az adatokhoz. Most minden ott van a neten. (Nevetés)
But I think the biggest conceptual pitfall that cybertopians made is when it comes to digital natives, people who have grown up online. We often hear about cyber activism, how people are getting more active because of the Internet. Rarely hear about cyber hedonism, for example, how people are becoming passive. Why? Because they somehow assume that the Internet is going to be the catalyst of change that will push young people into the streets, while in fact it may actually be the new opium for the masses which will keep the same people in their rooms downloading pornography. That's not an option being considered too strongly.
Mégis, szerintem a legnagyobb elvi tévedés amibe a szájberhívők estek az, amikor a digitális korba születettekről van szó, akik a neten nőttek fel. Gyakran hallunk a "szájberaktivizmusról", arról, hogy miképp váltak aktívabbakká az emberek az internetnek köszönhetően. A "szájberhedonizmusról" például már ritkábban hallunk, arról, hogyan váltak az emberek passzívakká. Miért? Mert valamiért tartja magát a hit, hogy az internet lesz a változás katalizátora, majd emiatt fognak a fiatalok az utcára vonulni, miközben a valóság, hogy inkább lehet az új ópium a tömegek számára, ami a szobájukban tartja őket, hogy pornót töltsenek le. Erről a megközelítésről eddig nem igazán vitatkoztak.
So for every digital renegade that is revolting in the streets of Tehran, there may as well be two digital captives who are actually rebelling only in the World of Warcraft. And this is realistic. And there is nothing wrong about it because the Internet has greatly empowered many of these young people and it plays a completely different social role for them.
Ezért minden egyes digitális hitehagyottra, aki Teherán utcáin lázad, juthat akár 2 digitális fogoly is, akik kizárólag a World of Warcraft világában lázadnak. És ez a valóság. Nincs is ezzel semmi baj, mert az internet nagy hatalmat adott sok ilyen fiatalember kezébe. És teljesen más társadalmi szerepet játszik számukra.
If you look at some of the surveys on how the young people actually benefit from the Internet, you'll see that the number of teenagers in China, for example, for whom the Internet actually broadens their sex life, is three times more than in the United States. So it does play a social role, however it may not necessarily lead to political engagement.
Ha megnéznek néhány felmérést arról, hogy miképp profitálnak a fiatalok leginkább az internetből, láthatják, hogy a kínai tinédzserek száma, például akiknek az internet kiterjeszti a szexuális életét, háromszor akkora, mint az USA-ban. Úgyhogy igenis van társadalmi szerepe, bár ez nem szükségszerűen vezet politikai aktivizmushoz.
So the way I tend to think of it is like a hierarchy of cyber-needs in space, a total rip-off from Abraham Maslow. But the point here is that when we get the remote Russian village online, what will get people to the Internet is not going to be the reports from Human Rights Watch. It's going to be pornography, "Sex and the City," or maybe watching funny videos of cats. So this is something you have to recognize.
Hajlamos vagyok úgy megközelíteni, hogy létezik a "szájberszükségleteknek" egy hierarchiája. Totális lenyúlás Maslow-tól. De a lényeg az lenne itt, hogy amikor a világ végi orosz falut is bekötik, és az emberek az internet elé ülnek, akkor nem az emberi jogi szervezetek jelentéseit töltik majd le. Hanem pornót, a Szex és New Yorkot vagy talán kiscicákról szól mókás videókat néznek majd. Szóval ezzel nem ártana tisztában lenni.
So what should we do about it? Well I say we have to stop thinking about the number of iPods per capita and start thinking about ways in which we can empower intellectuals, dissidents, NGOs and then the members of civil society. Because even what has been happening up 'til now with the Spinternet and authoritarian deliberation, there is a great chance that those voices will not be heard. So I think we should shatter some of our utopian assumptions and actually start doing something about it. Thank you. (Applause)
Azt kérdezik, mit tehetünk ellene? Nos, szerintem nem az egy főre eső iPod-ok számában kellene gondolkodnunk, hanem olyan ötleteken, amivel hatalmat adhatunk az értelmiség, a disszidensek, az aktivisták, majd pedig a civil társadalom tagjainak kezébe. Mert még ha az eddig történteket figyelembe is vesszük, a "spinternettel", az autoriter megfontoltsággal, még így is nagy az esélye, hogy ezeket a hangokat nem halljuk majd. Úgyhogy szerintem szét kell zúznunk néhány utópista álmot, és tényleg el kell kezdenünk a valódi cselekvést. Köszönöm. (Taps)