So in the run-up to the 2016 election, I was, like most of us, watching the rise in discord and vitriol and nastiness in our public spaces. It was this crazy uptick in polarization. It was both disheartening and distressing. And so I started thinking, with a fellow journalist, Jeremy Hay, about how we might practice our craft differently. How we might go to the heart of divides, to places of conflict, like journalists always have, but then, once there, do something really different. We knew we wanted to take the core tools of our craft -- careful vetting of information, diligent research, curiosity, a commitment to serving the public good -- to serving our democracy -- and do something new. And so we mapped out this process, what we call dialogue journalism, for going to the heart of social and political divides, and then, once there, building journalism-supported conversations between people on opposite sides of polarizing issues.
A 2016-os választások előtt, legtöbbünkhöz hasonlóan, én is néztem, hogyan nyer teret a nyilvánosságban a viszálykodás, sértegetés, sárdobálás. Elképesztő méreteket öltött a megosztottság. Elszomorító és egyben lesújtó volt. Jeremy Hay újságíró kollégámmal elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan gyakorolhatnánk a szakmánkat másképpen. Hogyan tudnánk a megosztottság gyökerét, a konfliktusok forrását feltárni, ahogyan azt újságírók mindig is teszik, de amikor ezt elérjük, valami teljesen mást tenni? Tudtuk, hogy szakmánk alapvető elemeit – információk alapos ellenőrzése, körültekintő kutatómunka, kíváncsiság, elkötelezettség a közjó szolgálata iránt – akarjuk latba vetni, hogy védjük a demokráciát, és hogy valami újat tegyünk. Kidolgoztunk egy folyamatot, a párbeszédre hívó újságírást, amellyel feltárjuk a társadalmi és politikai megosztottság gyökerét, és amikor ezt elérjük, újságírói támogatással párbeszédet alakítunk ki a megosztó vitatémákban ellentétes nézeteket valló emberek között.
But how actually to do this in a world that's so divided, so deeply divided -- when we live in a world in which cousins and aunts and uncles can't talk to one another, when we often live in separate and distinct news ecosystems, and when we reflexively and habitually malign and dismiss those with whom we disagree? But we wanted to try. And so right after the 2016 election, in that time between the election and the inauguration, we partnered with the Alabama Media Group to do something really different. We brought 25 Trump supporters from Alabama together in conversation with 25 Clinton supporters from California. And we brought them together in a closed, moderated Facebook group that we kept open for a month. What we wanted to do was to give them a place to engage with genuine curiosity and openness. And we wanted to support them in building relationships, not just with each other but with us as journalists. And then we wanted to supply facts and information -- facts and information that they could actually receive and process and use to undergird their conversations.
De hogyan valósítható ez meg egy olyan világban, amely ennyire, ilyen mélyen megosztott – amikor olyan világban élünk, hogy unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik nem beszélnek egymással, amikor gyakran elszigetelt, különböző hírkörnyezetben élünk, és amikor zsigerből ócsároljuk és elutasítjuk azokat, akikkel nem értünk egyet? Mindenesetre meg akartuk próbálni. Így rögtön a 2016-os választás után, a választás és a beiktatás között szövetkeztünk az Alabama Media Grouppal, hogy valami teljesen mást csináljunk. Összehoztunk egy beszélgetésre 25 Trump-párti szavazót Alabamából és 25 Clinton-pártit Kaliforniából. Majd létrehoztunk számukra egy zárt, moderált Facebook-csoportot, amely egy hónapig működött. Azt akartuk, hogy legyen egy fórum, ahol őszinte érdeklődéssel és nyitottsággal kommunikálhatnak. És segíteni akartunk nekik a kapcsolatépítésben, nemcsak egymással, hanem velünk, újságírókkal is. Továbbá tényekkel és információkkal akartunk szolgálni, amelyek megismerése, feldolgozása támpontot nyújthat a beszélgetésben.
And so as a prelude to this conversation, the first step in what we call dialogue journalism, we asked what they thought the other side thought of them. So when we asked the Trump supporters from Alabama what they thought the Clinton supporters in California thought of them, this is some of what they said. "They think we are religious Bible thumpers." "That we're backwards and hickish, and stupid." "They think that we all have Confederate flags in our yards, that we're racist and sexist and uneducated." "They think we're barefoot and pregnant, with dirt driveways." "And they think we're all prissy butts and that we walk around in hoop skirts with cotton fields in the background."
A beszélgetés előkészítéseként, az ún. párbeszédre hívó újságírás első lépéseként megkérdeztük őket, mit gondolnak, hogyan vélekedik róluk a másik csapat. Tehát amikor megkérdeztük az alabamai Trump-pártiakat, hogy szerintük a kaliforniai Clinton-pártiak hogyan vélekednek róluk, ilyeneket mondtak: „Azt gondolják, hogy vallásos bibliafalók vagyunk.” „Azt, hogy régimódiak, vidékiek és ostobák vagyunk.” „Azt hiszik, a szövetségi zászló ott lobog a kertünkben, hogy rasszisták, szexisták és iskolázatlanok vagyunk.” „Hogy mezítláb járunk, várandósak vagyunk, és földutak vezetnek hozzánk.” „Azt hiszik, hogy takaros-faros némberek vagyunk, abroncsos szoknyában sétálgatunk, és a háttérben gyapotmezők húzódnak.”
And then we asked that same question of the Californians: "What do you think the Alabamians think about you?" And they said this: "That we're crazy, liberal Californians." "That we're not patriotic." "We're snobby and we're elitist." "We're godless and we're permissive with our children." "And that we're focused on our careers, not our family." "That we're elitist, pie-in-the-sky intellectuals, rich people, Whole Foods-eating, very out of touch."
Aztán feltettük ugyanezt a kérdést a kaliforniai résztvevőknek: „Szerintetek mit gondolnak rólatok az alabamaiak?” Ezt felelték: „Azt, hogy őrült, liberális kaliforniaiak vagyunk.” „Hogy nem vagyunk hazafiak.” „Hogy sznobok és elitisták vagyunk.” „Hitetlenek vagyunk, és engedékenyek a gyerekeinkkel.” „A karrierünkre koncentrálunk, nem a családunkra.” „Hogy elitista, fellegekben járó értelmiségiek, gazdag emberek vagyunk, bioételeket eszünk, és elszakadtunk a valóságtól.”
So by asking questions like this at the start of every conversation and by identifying and sharing stereotypes, we find that people -- people on all sides -- begin to see the simplistic and often mean-spirited caricatures they carry. And in that -- after that, we can move into a process of genuine conversation.
Minden beszélgetés előtt feltesszük ezeket a kérdéseket, azonosítjuk és megosztjuk egymással a sztereotípiákat, így a résztvevők mindkét oldalon felismerik, hogy leegyszerűsített és gyakran rosszindulatú képet alkotnak. Ezt követően továbbléphetünk az őszinte beszélgetés folyamatába.
So in the two years since that launch -- California/Alabama Project -- we've gone on to host dialogues and partnerships with media organizations across the country. And they've been about some of our most contentious issues: guns, immigration, race, education. And what we found, remarkably, is that real dialogue is in fact possible. And that when given a chance and structure around doing so, many, not all, but many of our fellow citizens are eager to engage with the other.
Az elmúlt két évben – a Kalifornia/Alabama Projekt óta – számos párbeszédet, partnerséget szerveztünk médiaszervezetekkel közösen, szerte az országban. A legvitatottabb ügyek kerültek terítékre: fegyverek, bevándorlás, faji kérdés, oktatás. Meglepő módon azt láttuk, hogy igenis kibontakozhat valódi párbeszéd. Ha adott a lehetőség és a keret, sokan – nem mindenki –, de sok honfitársunk szívesen együttműködik a másikkal.
Too often journalists have sharpened divides in the name of drama or readership or in service to our own views. And too often we've gone to each side quoting a partisan voice on one side and a partisan voice on the other with a telling anecdotal lead and a pithy final quote, all of which readers are keen to mine for bias. But our dialogue-based process has a slower pace and a different center. And our work is guided by the principle that dialogue across difference is essential to a functioning democracy, and that journalism and journalists have a multifaceted role to play in supporting that.
Az újságírók túl gyakran élezték ki a választóvonalakat a drámai hatás, az olvasóközönség vagy nézeteink kiszolgálása érdekében. Túl gyakran behódoltunk mindkét oldalnak, teret adva részrehajló véleménynek az egyik és a másik oldalon is, hatásos bevezetőkkel indítva és magvas idézetekkel befejezve, amelyekből az olvasók kedvükre tetten érhetik az elfogultságot. A párbeszéden alapuló folyamatunk azonban békésebb, és más a súlypontja. Munkánkat az az alapelv vezérli, hogy a demokráciában elengedhetetlen a különbözőségeken túllépő párbeszéd. Ennek előmozdításában az újságírás és az újságírók sokrétű szerepet játszanak.
So how do we work? At every stage, we're as transparent as possible about our methods and our motives. At every stage, we take time to answer people's questions -- explain why we're doing what we're doing. We tell people that it's not a trap: no one's there to tell you you're stupid, no one's there to tell you your experience doesn't matter. And we always ask for a really different sort of behavior, a repatterning away from the reflexive name-calling, so entrenched in our discourse that most of us, on all sides, don't even notice it anymore.
Hogyan dolgozunk? Módszereink és motivációink maximálisan átláthatók a program minden szakaszában. Nem sajnáljuk az időt egyetlen szakaszban sem, hogy megválaszoljuk a kérdéseket, és elmagyarázzuk, mit miért csinálunk. Elmondjuk, hogy nincs semmi csapda: senki nem fogja idiótának nevezni őket, senki nem fogja semmibe venni a tapasztalataikat. És mindig megkérjük őket, hogy tanúsítsanak másfajta hozzáállást, hagyják el a zsigeri sértegetést, amely annyira beivódott a diskurzusba, hogy a legtöbben – mindkét oldalon – már észre sem vesszük.
So people often come into our conversations a bit angrily. They say things like, "How can you believe X?" and "How can you read Y?" and "Can you believe that this happened?" But generally, in this miracle that delights us every time, people begin to introduce themselves. And they begin to explain who they are and where they come from, and they begin to ask questions of one another. And slowly, over time, people circle back again and again to difficult topics, each time with a little more empathy, a little more nuance, a little more curiosity. And our journalists and moderators work really hard to support this because it's not a debate, it's not a battle, it's not a Sunday morning talk show. It's not the flinging of talking points. It's not the stacking of memes and gifs or articles with headlines that prove a point. And it's not about scoring political victories with question traps.
Az emberek gyakran kissé mérgesen kapcsolódnak a beszélgetésbe. Ilyeneket mondanak: „Hogy tudsz hinni X-nek?”, „Hogy olvashatsz Y-t?”, „El tudod hinni, hogy ez történt?” De általában, ebben a csodás programban, ami mindig örömteli, a résztvevők elkezdenek megnyílni. Elmesélik, kik ők, honnan jöttek, és elkezdenek kérdezgetni egymástól. Szép lassacskán vissza-visszatérnek a nehéz témákhoz, mindig egy kicsit több empátiával, egy kicsit árnyaltabban, nagyobb érdeklődéssel. Újságíróink és moderátoraink pedig nagy igyekezettel támogatják mindezt, mert ez nem vita, nem harc, nem a vasárnap reggeli talkshow. Nem az odamondogatásról szól. Nem arról, hogy ontjuk a mémeket, gifeket vagy újságcikkeket és azok címeit egy-egy nézőpont igazolására. Nem arról, hogy ravasz kérdésekkel politikai győzelmeket aratunk.
So what we've learned is that our state of discord is bad for everyone. It is a deeply unhappy state of being. And people tell us this again and again. They say they appreciate the chance to engage respectfully, with curiosity and with openness, and that they're glad and relieved for a chance to put down their arms. And so we do our work in direct challenge to the political climate in our country right now, and we do it knowing that it is difficult, challenging work to hold and support people in opposing backgrounds in conversation. And we do it knowing democracy depends on our ability to address our shared problems together. And we do this work by putting community at the heart of our journalistic process, by putting our egos to the side to listen first, to listen deeply, to listen around and through our own biases, our own habits of thought, and to support others in doing the same. And we do this work knowing that journalism as an institution is struggling, and that it has always had a role to play and will continue to have a role to play in supporting the exchange of ideas and views.
Megtanultuk, hogy ez a széthúzás senkinek sem jó. Mélységesen szomorú állapot. Az emberek újra és újra elmondják. Elmondják azt is: értékelik a lehetőséget, hogy egymást tisztelve, érdeklődéssel és nyitottsággal beszélgethetnek, valamint örülnek és megkönnyebbülnek, hogy letehetik a fegyvert. Munkánkat jelenleg az országunkra jellemző politikai légkörrel dacolva végezzük, tudva, hogy nehéz, kihívást jelentő munka ellentétesen gondolkodó emberek beszélgetését továbbvinni, támogatni. Tudjuk, hogy a demokrácia attól a képességünktől függ, hogy közös problémáinkat meg tudjuk-e oldani együtt. Úgy dolgozunk, hogy a közösséget állítjuk az újságírás középpontjába, félretesszük az egónkat, figyelni akarunk először, elmélyülten, túllépve a magunkkal hozott előítéleteinken, gondolkodásmódunkon, és másokat is támogatni akarunk ebben. Úgy dolgozunk, hogy tudjuk: az újságírás mint intézmény az életéért küzd, és hogy mindig is szerepe volt, és szerepe lesz abban, hogy elősegítse gondolatok, vélemények áramlását.
For many of the participants in our groups, there are lasting reverberations. Many people have become Facebook friends and in-real-life friends too, across political lines. After we closed that first Trump/Clinton project, about two-thirds of the women went on to form their own Facebook group and they chose a moderator from each state and they continue to talk about difficult and challenging issues. People tell us again and again that they're grateful for the opportunity to be a part of this work, grateful to know that people on the other side aren't crazy, grateful that they've had a chance to connect with people they wouldn't have otherwise talked to.
Csoportjaink számos résztvevője esetében a projektnek komoly utóélete lett. Sokan barátok lettek a Facebookon, és a való életben is túllépve a politikai határvonalakon. Miután lezártuk az első Trump/Clinton projektet, a nők kétharmada saját Facebook-csoportot hozott létre. Mindkét államból választottak egy moderátort, és folytatják a beszélgetést nehéz, bonyolult problémákról. Az emberek újra és újra elmondják, hogy hálásak a lehetőségért, hogy részesei lehettek a munkának. Hálásak, hogy megtudták: a másik oldalon állók nem őrültek. Hálásak, hogy kapcsolatba léphettek olyanokkal, akikkel egyébként nem beszélgettek volna.
A lot of what we've seen and learned, despite the fact that we call ourselves Spaceship Media, is not at all rocket science. If you call people names, if you label them, if you insult them, they are not inclined to listen to you. Snark doesn't help, shame doesn't help, condescension doesn't help. Genuine communication takes practice and effort and restraint and self-awareness. There isn't an algorithm to solve where we are. Because real human connection is in fact real human connection. So lead with curiosity, emphasize discussion not debate, get out of your silo, because real connection across difference ... this is a salve that our democracy sorely needs.
Sok minden, amit láttunk és megtanultunk – bár Spaceship Media a nevünk – egyáltalán nem nagy tudomány. Ha ócsároljuk, beskatulyázzuk, sértegetjük az embereket, nem fognak odafigyelni. Nem segít a gúnyolódás, sem a megszégyenítés, sem a fölényesség. Az őszinte kommunikáció gyakorlatot, erőfeszítést, önmérsékletet és önismeretet igényel. Nincs algoritmus arra, hogy megoldjuk a jelenlegi állapotot. A valódi emberi kapcsolatot semmi sem helyettesíti. Legyen fontos az érdeklődés, beszélgessünk vita helyett, törjünk ki a beskatulyázásból, mert a különbözőségeken túllépő valódi kapcsolat olyan gyógyír, amire demokráciánknak égető szüksége van.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)