For the past few years, we've been calling men out. It had to be done.
Az utóbbi években harcba szálltunk a férfiak ellen. Elkerülhetetlen volt.
(Applause)
(Taps)
But lately, I've been thinking we need to do something even harder. We need, as my good friend Tony Porter says, to find a way to call men in.
De mostanában azon gondolkozom, hogy van egy ennél fontosabb feladatunk. Ahogyan Tony Porter jó barátom mondaná, meg kell találnunk a módját, hogy békejobbot nyújtsunk a férfiaknak.
My father began to sexually abuse me when I was five years old. He would come into my room in the middle of the night. He appeared to be in a trance. The abuse continued until I was 10. When I tried to resist him, when I was finally able to say no, he began to beat me. He called me stupid. He said I was a liar.
Ötéves voltam, mikor apám elkezdett szexuálisan zaklatni. Az éjszaka közepén bejött a szobámba. Úgy tűnt, mintha transzban lenne. Tízéves koromig bántalmazott. Amikor megpróbáltam ellenállni, amikor végre képes voltam nemet mondani, elkezdett ütlegelni. Ostobának hívott. Hazugnak nevezett.
The sexual abuse ended when I was 10, but actually, it never ended. It changed who I was. I was filled with anxiety and guilt and shame all the time, and I didn't know why. I hated my body, I hated myself, I got sick a lot, I couldn't think, I couldn't remember things. I was drawn to dangerous men and women who I allowed -- actually, I invited -- to treat me badly, because that is what my father taught me love was.
A szexuális bántalmazás tízéves koromban véget ért, ám valójában sosem múlt el. Gyökeresen megváltoztatott. Állandóan tele voltam szorongással, bűntudattal, szégyenérzettel, és nem tudtam, miért. Gyűlöltem a testem, megvetettem önmagamat, sűrűn betegeskedtem, nem tudtam tisztán gondolkozni, elfelejtettem dolgokat. Vonzottak a veszélyes férfiak és nők, akiknek megengedtem – sőt felkínáltam –, hogy rosszul bánjanak velem, mert apám arra tanított, ez a szeretet.
I waited my whole life for my father to apologize to me. He didn't. He wouldn't. And then, with the recent scandals of famous men, as one after another was exposed, I realized something: I have never heard a man who has committed rape or physical violence ever publicly apologize to his victim. I began to wonder, what would an authentic, deep apology be like?
Egész életemben vártam arra, hogy apám bocsánatot kérjen tőlem. Nem tette. Hajlandóságot se mutatott. Most, hogy híres férfiakról derültek ki botrányok, és egymás után leplezik le őket, rájöttem valamire: sosem hallottam még, hogy egy férfi, aki erőszakot vagy fizikai bántalmazást követett el, valaha is nyilvánosan elnézést kért volna az áldozatától. Azon tűnődtem, vajon milyen lenne egy hiteles, szívből jövő bocsánatkérés?
So, something strange began to happen. I began to write, and my father's voice began to come through me. He began to tell me what he had done and why. He began to apologize. My father is dead almost 31 years, and yet, in this apology, the one I had to write for him, I discovered the power of an apology and how it actually might be the way to move forward in the crisis we now face with men and all the women they abuse.
Ezután valami furcsa dolog történt. Írni kezdtem, és apám hangja szólt hozzám. Elmondta, mit tett, és miért. Elnézést kért. Apám lassan 31 éve halott, mégis a nevében írt bocsánatkérésem által ráeszméltem, mekkora ereje van ennek a tettnek, és rájöttem, ez kiutat kínálhat a férfiak és az általuk bántalmazott nők válságából.
Apology is a sacred commitment. It requires complete honesty. It demands deep self-interrogation and time. It cannot be rushed. I discovered an apology has four steps, and, if you would, I'd like to take you through them.
A bocsánatkérés szent elhatározás. Teljes őszinteséget igényel. Alapos önvizsgálatot és időt követel. Nem lehet siettetni. Felfedeztem, hogy a bocsánatkérés négy lépésből áll, és ha megengeditek, bemutatnám őket.
The first is you have to say what, in detail, you did. Your accounting cannot be vague. "I'm sorry if I hurt you" or "I'm sorry if I sexually abused you" doesn't cut it. You have to say what actually happened. "I came into the room in the middle of the night, and I pulled your underpants down." "I belittled you because I was jealous of you and I wanted you to feel less." The liberation is in the details. An apology is a remembering. It connects the past with the present. It says that what occurred actually did occur.
Először is el kell mondanod részletesen, hogy mit tettél. A számadásod nem lehet felszínes. Az "elnézést, ha megbántottalak", vagy "sajnálom, ha szexuálisan zaklattalak" nem elég. Meg kell fogalmaznod, mi történt valójában. "Bejöttem a szobádba az éjszaka közepén, és lehúztam a bugyidat." "Megaláztalak, mert féltékeny voltam rád, és azt akartam, kevésnek érezd magad." A felszabadítás a részletekben rejlik. A bocsánatkérés emlékezés is egyben. Összeköti a múltat a jelennel. Kijelenti, hogy ami történt, valóban megtörtént.
The second step is you have to ask yourself why. Survivors are haunted by the why. Why? Why would my father want to sexually abuse his eldest daughter? Why would he take my head and smash it against a wall? In my father's case, he was a child born long after the other children. He was an accident that became "the miracle." He was adored and treated as the golden boy. But adoration, it turns out, is not love. Adoration is a projection of someone's need for you to be perfect onto you. My father had to live up to this impossible ideal, and so he was never allowed to be himself. He was never allowed to express tenderness or vulnerability, curiosity, doubt. He was never allowed to cry. And so he was forced to push all those feelings underground, and they eventually metastasized. Those suppressed feelings later became Shadowman, and he was out of control, and he eventually unleashed his torrent on me.
Másodszor, tedd fel magadnak a kérdést: miért? A túlélőket kísértik a miértek. Miért? Miért akarta volna apám szexuálisan zaklatni a legidősebb lányát? Miért fogta meg a fejem és zúzta a falhoz? Ami apám esetét illeti: jóval a testvérei után született. Véletlenül fogant gyermek volt, akiből csoda lett. Imádták és kedvencként kezelték. De a rajongás, mint kiderült, nem szeretet. Az imádat a vágy kivetülése, amikor valaki azt akarja, hogy tökéletes légy. Apámnak meg kellett felelnie ennek az elérhetetlen ideálnak, így soha nem engedték, hogy önmaga legyen. Sosem fejezhette ki gyengédségét, sebezhetőségét, kíváncsiságát vagy kételyeit. Sose volt szabad sírnia. Kénytelen volt ezeket az érzéseket mélyen elásni, míg végül felszínre törtek. Az elnyomott érzések árnyékként követték apámat, aki elvesztette az irányítást, és végül rám zúdította minden dühét.
The third step is you have to open your heart and feel what your victim felt as you were abusing her. You have to let your heart break. You have to feel the horror and betrayal and the long-term impacts of your abuse on your victim. You have to sit with the suffering you have caused.
Harmadik lépésként meg kell nyitnod a szíved, és érezned kell, amit az áldozatod érzett bántalmazás közben. Hagynod kell, hogy összetörjön a szíved. Érezned kell a borzalmat, az árulást, a bántalmazásodnak az áldozatra gyakorolt hosszú távú hatásait. Emésztgesd a szenvedést, amit okoztál.
And, of course, the fourth step is taking responsibility for what you have done and making amends.
És természetesen a negyedik lépés az, hogy felelősséget vállalj azért, amit tettél, és jó útra térj.
So, why would anyone want to go through such a grueling and humbling process? Why would you want to rip yourself open? Because it is the only thing that will set yourself free. It is the only thing that will set your victim free. You didn't just destroy your victim. You destroyed yourself. There is no one who enacts violence on another person who doesn't suffer from the effects themselves. It creates an incredibly dark and contaminating spirit, and it spreads throughout your entire life.
Ugyan miért menne keresztül bárki is ezen a kimerítő és megalázó folyamaton? Miért akarná valaki felszakítani a sebeket? Mert csakis így tudod felszabadítani magadat, és ez az egyetlen módja, hogy felszabadítsd az áldozatod. Nem csupán őt tetted tönkre, magadat is elpusztítottad. Nincs olyan ember, aki miután bántott valakit, ne szenvedne maga is tetteinek hatásától. Az erőszak beszennyezi és megfertőzi a lelket, majd az ember egész életét.
The apology I wrote -- I learned something about a different lens we have to look through to understand the problem of men's violence that I and one billion other women have survived. We often turn to punishment first. It's our first instinct, but actually, although punishment sometimes is effective, on its own, it is not enough. My father punished me. I was shut down, and I was broken. I think punishment hardens us, but it doesn't teach us. Humiliation is not revelation. We actually need to create a process that may involve punishment, whereby we open a doorway where men can actually become something and someone else.
Amikor megírtam a bocsánatkérést, megtanultam valamit: más szemszögből kell vizsgálódnunk, ha meg akarjuk érteni a férfiak erőszakosságát, amit én és rajtam kívül még egymilliárd nő túlélt. Sokszor a büntetés jut legelőször eszünkbe. Ösztönös válasz ez, de valójában – bár a büntetés néha hatásos – önmagában nem elég. Apám büntetett engem. Én pedig bezárkóztam és összetörtem. Úgy vélem, a büntetés megkeményít minket, de nem tanít meg semmire. A megszégyenítés nem válasz. Inkább egy folyamatot kéne kialakítani, amelynek része lehet a büntetés is, de ami által kinyitunk egy kaput, hogy a férfiak tényleg valami és valaki mássá válhassanak.
For so many years, I hated my father. I wanted him dead. I wanted him in prison. But actually, that rage kept me connected to my father's story. What I really wanted wasn't just for my father to be stopped. I wanted him to change. I wanted him to apologize. That's what we want. We don't want men to be destroyed, we don't want them to only be punished. We want them to see us, the victims that they have harmed, and we want them to repent and change. And I actually believe this is possible. And I really believe it's our way forward. But we need men to join us. We need men now to be brave and be part of this transformation. I have spent most of my life calling men out, and I am here now, right now, to call you in.
Sok-sok éven keresztül gyűlöltem apámat. A halálát kívántam. Azt akartam, hogy börtönbe kerüljön. De ez a düh tulajdonképpen csak összekapcsolt engem apám történetével. Valójában nemcsak azt akartam, hogy apámat megállítsák. Azt akartam, hogy megváltozzon. Azt akartam, hogy bocsánatot kérjen. Mind ezt akarjuk. Nem kívánjuk elpusztítani a férfiakat, és nem csak azt akarjuk, hogy megbüntessék őket. Azt akarjuk, hogy lássanak minket, az áldozatokat, akiknek ártottak; azt akarjuk, hogy megbánást tanúsítsanak, és változzanak. És én őszintén hiszem, hogy ez lehetséges. És tényleg úgy gondolom, hogy ez a továbblépés útja. De szeretnénk, ha a férfiak csatlakoznának hozzánk. Szeretnénk, ha a férfiak bátrak lennének, és részt vennének ebben a változásban. Életem nagy részét azzal töltöttem, hogy harcot vívtam a férfiak ellen, de itt és most békejobbot nyújtok nektek.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause) Thank you.
(Taps) Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Thank you, thank you.
Köszönöm, köszönöm.
(Applause)
(Taps)