Namaste. Good morning. I'm very happy to be here in India. And I've been thinking a lot about what I have learned over these last particularly 11 years with V-Day and "The Vagina Monologues," traveling the world, essentially meeting with women and girls across the planet to stop violence against women.
Namaste. Jó napot! Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek Indiában. És rengeteget gondolkodtam azon, amit tanultam főképp az elmúlt 11 év alatt a V-nappal és "A vagina monológokkal" a világot járva, miközben a világ minden táján nőkkel és lányokkal találkoztam, hogy megállítsuk a nők elleni erőszakot.
What I want to talk about today is this particular cell, or grouping of cells, that is in each and every one of us. And I want to call it the girl cell. And it's in men as well as in women. I want you to imagine that this particular grouping of cells is central to the evolution of our species and the continuation of the human race.
Amiről ma szeretnék beszélni, egy sajátos sejt, vagy sejtcsoport, ami mindannyiunkban ott van. És szeretném ezt lány sejtnek nevezni. Megvan a férfiakban is ugyanúgy, mint a nőkben. Szeretném, ha elképzelnék, hogy ez a sajátos sejtcsoport központi szerepet játszik fajunk fejlődésében és az emberi faj folytatásában.
And I want you imagine that at some point in history a group of powerful people invested in owning and controlling the world understood that the suppression of this particular cell, the oppression of these cells, the reinterpretation of these cells, the undermining of these cells, getting us to believe in the weakness of these cells and the crushing, eradicating, destroying, reducing these cells, basically began the process of killing off the girl cell, which was, by the way, patriarchy.
Szeretném, ha elképzelnék, hogy valamikor a történelem során a világ tulajdonlásával és ellenőrzésével megbízott befolyásos emberek csoportja rájött, hogy ennek a sejtnek az elfojtásával, ezeknek a sejteknek az elnyomásával, újraértelmezésével, aláásásával, azzal, hogy elhitetik velünk e sejtek gyengeségét, és a sejtek összetörése, eltörlése, elpusztítása, csökkentése tulajdonképpen elindította a lány sejt kiölésének folyamatát, ami egyébkent nem volt más, mint a patriarchátus.
I want you to imagine that the girl is a chip in the huge macrocosm of collective consciousness. And it is essential to balance, to wisdom and to actually the future of all of us. And then I want you to imagine that this girl cell is compassion, and it's empathy, and it's passion itself, and it's vulnerability, and it's openness, and it's intensity, and it's association, and it's relationship, and it is intuitive.
Szeretném, ha elképzelnék, hogy a lány egy chip kollektív tudatunk hatalmas makrokozmoszában. És nélkülözhetetlen az egyensúlyhoz, a bölcsességhez és mindannyiunk jövőjéhez. Aztán szeretném, ha elképzelnék, ez a lány sejt maga az együttérzés, az empátia, maga a szenvedély, a sebezhetőség, a nyitottság és az intenzitás, a szövetség és a kapcsolat, és intuitív.
And then let's think how compassion informs wisdom, and that vulnerability is our greatest strength, and that emotions have inherent logic, which lead to radical, appropriate, saving action. And then let's remember that we've been taught the exact opposite by the powers that be, that compassion clouds your thinking, that it gets in the way, that vulnerability is weakness, that emotions are not to be trusted, and you're not supposed to take things personally, which is one of my favorites.
Aztán gondoljunk bele, hogyan segíti elő az együttérzés a bölcsességet, hogy sebezhetőségünk a legnagyobb erősségünk, és hogy az érzelmeknek belső logikája van, ami radikális és helyes oltalmazó tettekhez vezet. Aztán emlékezzünk arra, hogy amire tanítottak minket a hatalmon lévők, az pontosan ennek ellenkezője: hogy az együttérzés elködösíti a gondolkodást, hogy útban van, hogy a sebezhetőség gyengeség, hogy az érzésekben nem szabad bízni, és nem szabad a dolgokat személyes kérdésként kezelnünk, ami az egyik kedvencem.
I think the whole world has essentially been brought up not to be a girl. How do we bring up boys? What does it mean to be a boy? To be a boy really means not to be a girl. To be a man means not to be a girl. To be a woman means not to be a girl. To be strong means not to be a girl. To be a leader means not to be a girl. I actually think that being a girl is so powerful that we've had to train everyone not to be that. (Laughter)
Szerintem alapvetően az egész világ úgy lett nevelve, hogy ne legyen lány. Hogyan neveljük a fiúkat? Mit is jelent fiúnak lenni? Fiúnak lenni valójában azt jelenti, hogy nem vagy lány. Férfinak lenni annyit jelent, hogy nem vagy lány. Nőnek lenni annyit jelent, nem vagy lány. Erősnek lenni annyi, mint nem lánynak lenni. Vezetőnek lenni annyi, mint nem lánynak lenni. Komolyan azt gondolom, hogy a lány-létnek akkora ereje van, hogy mindenkit arra kellett kiképezzünk, hogy nehogy az legyen! (Nevetés)
And I'd also like to say that the irony of course, is that denying girl, suppressing girl, suppressing emotion, refusing feeling has lead thus here. Where we have now come to live in a world where the most extreme forms of violence, the most horrific poverty, genocide, mass rapes, the destruction of the Earth, is completely out of control. And because we have suppressed our girl cells and suppressed our girl-ship, we do not feel what is going on.
Szeretném azért elmondani, hogy az ironikus természetesen az, hogy a lány megtagadása, a lány elnyomása, az érzelem elnyomása, az érzés megtagadása az, ami ide vezetett minket. Oda vezetett, hogy ma egy olyan világban élünk, amelyben az erőszak legszélsőségesebb formái, a legborzalmasabb szegénység, a népirtás, a tömeges nemi erőszak, a Föld pusztítása nem ismer határokat. És mivel elnyomtuk a bennünk lakozó lány sejtet, és elnyomtuk a lány-mivoltunkat, nem érezzük, hogy mi történik.
So, we are not being charged with the adequate response to what is happening. I want to talk a little bit about the Democratic Republic of Congo. For me, it was the turning point of my life. I have spent a lot of time there in the last three years. I feel up to that point I had seen a lot in the world, a lot of violence.
Így nem is követelik tőlünk a megfelelő választ arra, ami történik. Szeretnék beszélni kicsit a Kongói Demokratikus Köztársaságról. Számomra ez jelentette a fordulópontot az életemben. Sok időt töltöttem ott az elmúlt három évben. Úgy érzem, addig a pontig sokat láttam a világban, sok erőszakot.
I essentially lived in the rape mines of the world for the last 12 years. But the Democratic Republic of Congo really was the turning point in my soul. I went and I spent time in a place called Bukavu in a hospital called the Panzi Hospital, with a doctor who was as close to a saint as any person I've ever met. His name is Dr. Denis Mukwege. In the Congo, for those of you who don't know, there has been a war raging for the last 12 years, a war that has killed nearly six million people. It is estimated that somewhere between 300,000 and 500,000 women have been raped there.
Tulajdonképpen a világ nemi erőszak-fészkeiben éltem az elmúlt tizenkét év során. De a Kongói Demokratikus Köztársaság jelentette a lelkemben a tényleges fordulópontot. Fogtam magam és eltöltöttem valamennyi időt egy Bukavu nevű helyen, egy Panzi nevű kórházban egy orvossal, akinél senki nem hasonlít jobban egy szenthez, akivel életem során találkoztam, A neve Dr. Denis Mukwege. És Kongóban, azok kedvéért, akik Önök közül nem tudják, háború tombol tizenkét éve, amely eddig majdnem hatmillió áldozatot követelt. Becslések szerint valahol 300 és 500 ezer között van az ott megerőszakolt nők száma.
When I spent my first weeks at Panzi hospital I sat with women who sat and lined up every day to tell me their stories. Their stories were so horrific, and so mind-blowing and so on the other side of human existence, that to be perfectly honest with you, I was shattered. And I will tell you that what happened is through that shattering, listening to the stories of eight-year-old girls who had their insides eviscerated, who had guns and bayonets and things shoved inside them so they had holes, literally, inside them where their pee and poop came out of them.
Amikor az első heteimet töltöttem a Panzi kórházban, leültem nőkkel, akik mindennap sorban álltak és leültek, hogy elmondják nekem a történeteiket. És a történeteik olyan hátborzongatóak voltak, annyira elképesztőek, annyira az emberi létezés másik oldaláról valók, hogy be kell valljam Önöknek őszintén, teljesen összetörtem. És el fogom mondani Önöknek, hogy ami történt, az annak köszönhető, hogy megtörtem, hogy hallgattam nyolcéves lányok történeteit, akik belső szerveit kibelezték, akik belsejébe puskacsöveket, szuronyokat és egyéb tárgyakat nyomtak fel, úgy, hogy szó szerint lyukak voltak a belsejükben, amelyeken keresztül kijött a vizeletük és székletük.
Listening to the story of 80-year-old women who were tied to chains and circled, and where groups of men would come and rape them periodically, all in the name of economic exploitation to steal the minerals so the West can have it and profit from them. My mind was so shattered.
Hallgattam nyolcvanéves nők történeteit, akiket megláncoltak és körbekerítettek, és a férfiak rendszeresen csoportostul jöttek és megerőszakolták őket -- mindezt a gazdasági kizsákmányolás nevében, hogy ellophassák az ásványi anyagokat, hogy aztán a Nyugat megszerezhesse őket és profitálhasson belőlük. Teljesen megtört a lelkem.
But what happened for me is that that shattering actually emboldened me in a way I have never been emboldened. That shattering, that opening of my girl cell, that kind of massive breakthrough of my heart allowed me to become more courageous, and braver, and actually more clever than I had been in the past in my life.
De az történt, hogy ez a törés valójában felbátorított, olyan módon, ahogyan még soha semmi nem bátorított. A törés, a lány sejtem megnyílása, a szívemnek ez a hatalmas áttörése lehetővé tette, hogy merészebbé, bátrabbá váljak, és valójában még eszesebbé is, mint amilyen életem korábbi részében voltam.
I want to say that I think the powers that be know that empire-building is actually -- that feelings get in the way of empire-building. Feelings get in the way of the mass acquisition of the Earth, and excavating the Earth, and destroying things. I remember, for example, when my father, who was very, very violent, used to beat me. And he would actually say, while he was beating me, "Don't you cry. Don't you dare cry." Because my crying somehow exposed his brutality to him. And even in the moment he didn't want to be reminded of what he was doing.
És szeretném elmondani, hogy szerintem a hatalmon lévők tudják, hogy a birodalomépítés tulajdonképpen arról szól, hogy az érzések a birodalomépítés útjába állnak. Az érzések útjába állnak a Föld tömeges elbitorlásának, kitermelésének, és a dolgok elpusztításának. Emlékszem, például, amikor az apám, aki nagyon erőszakos volt, rendszeresen vert engem. És konkrétan azt volt szokása mondani, miközben vert engem: "Nehogy sírj! Nehogy sírni merj!" Mert a sírásom valahogy leleplezte saját kegyetlenségét. És még abban a pillanatban sem akarta, hogy emlékeztesse arra valami, hogy mit is tesz.
I know that we have systematically annihilated the girl cell. And I want to say we've annihilated it in men as well as in women. And I think in some ways we've been much harsher to men in the annihilation of their girl cell. (Applause) I see how boys have been brought up, and I see this across the planet: to be tough, to be hardened, to distance themselves from their tenderness, to not cry. I actually realized once in Kosovo, when I watched a man break down, that bullets are actually hardened tears, that when we don't allow men to have their girl self and have their vulnerability, and have their compassion, and have their hearts, that they become hardened and hurtful and violent.
Tudom, hogy szisztematikusan semmisítettük meg a lány sejtet. És el szeretném mondani, hogy férfiakban ugyanúgy megsemmisítettük, mint nőkben. És azt hiszem, bizonyos értelemben sokkal szigorúbbak voltunk a férfiakkal a lány sejtjük megsemmisítése kapcsán. (Taps) Látom, hogyan nevelkedtek a fiúk, és látom ezt a világ minden táján, hogy erősek, kemények legyenek, hogy elhatárolják magukat a gyengédségtől, hogy ne sírjanak. Egyszer rájöttem Koszovóban, amikor végignéztem, hogyan tör össze és fakad sírva egy férfi, hogy a lövedékek valójában megkeményedett könnyek, hogy amikor nem engedjük meg a férfiaknak, hogy lány énjük is legyen, hogy meglegyen bennük a sebezhetőség és az együttérzés, hogy meglegyen a szívük, akkor megkeményednek, bántóvá és erőszakossá válnak.
And I think we have taught men to be secure when they are insecure, to pretend they know things when they don't know things, or why would we be where we are? To pretend they're not a mess when they are a mess. And I will tell you a very funny story. On my way here on the airplane, I was walking up and down the aisle of the plane. And all these men, literally at least 10 men, were in their little seats watching chick flicks. And they were all alone, and I thought, "This is the secret life of men." (Laughter)
És azt hiszem, arra tanítottuk a férfiakat, hogy magabiztosak legyenek, amikor bizonytalanok, hogy úgy tegyenek, tudnak dolgokat, amikor nem tudnak dolgokat, különben miért tartanánk ott, ahol? Hogy úgy tegyenek, nincsenek bajban, amikor bajban vannak. Elmondok Önöknek egy nagyon vicces történetet. Útban idefelé a repülőn le-fel sétálgattam a folyosón. És ezek a férfiak, szó szerint legalább tíz férfi, ültek a kis üléseiken, és csajos románcokat néztek. Mind egyedül voltak, és arra gondoltam: ez a férfiak titkos élete. (Nevetés)
I've traveled, as I said, to many, many countries, and I've seen, if we do what we do to the girl inside us then obviously it's horrific to think what we do to girls in the world. And we heard from Sunitha yesterday, and Kavita about what we do to girls. But I just want to say that I've met girls with knife wounds and cigarette burns, who are literally being treated like ashtrays. I've seen girls be treated like garbage cans. I've seen girls who were beaten by their mothers and brothers and fathers and uncles. I've seen girls starving themselves to death in America in institutions to look like some idealized version of themselves.
Ahogy mondtam, utaztam sok-sok országban, és láttam, hogy ha azt tesszük, amit, a bennünk lakozó lánnyal, akkor egyértelműen borzalmas elgondolni, hogy mit teszünk a valódi világban élő lányokkal. És hallottuk tegnap Sunithától és Kavitától, hogy mit teszünk a lányokkal. Én csak annyit szerettem volna elmondani, hogy találkoztam késszúrások és cigarettától származó égési sérülések nyomait viselő lányokkal, akiket szó szerint hamutálakként kezelnek. Láttam lányokat, akiket szemetesvödörként kezelnek. Láttam lányokat, akiket vert az anyjuk, vertek a fiútestvéreik, az apjuk, a nagybátyjuk. Láttam olyan lányokat Amerikában, akik halálra éheztették magukat intézetekben, hogy megfeleljenek a saját magukról alkotott kép egy idealizált változatának.
I've seen that we cut girls and we control them and we keep them illiterate, or we make them feel bad about being too smart. We silence them. We make them feel guilty for being smart. We get them to behave, to tone it down, not to be too intense. We sell them, we kill them as embryos, we enslave them, we rape them. We are so accustomed to robbing girls of the subject of being the subjects of their lives that we have now actually objectified them and turned them into commodities.
Láttam, amint megcsonkítjuk a lányokat, amint uralkodunk rajtuk, és írástudatlanságban tartjuk őket, vagy elérjük, hogy rosszul érezzék magukat amiatt, hogy túl okosak. Elhallgattatjuk őket. Bűntudatot keltünk bennük, ha okosak. Megtanítjuk őket viselkedni, visszafogni magukat, hogy ne legyenek túl feltűnőek. Eladjuk őket, vagy megöljük őket embrió-korukban. Rabszolgaságba kényszerítjük őket. Megerőszakoljuk őket. Olyannyira hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy meglopjuk a lányokat attól a lehetőségtől, hogy saját életük alanyai legyenek, hogy mára valójában tárgyiasítottuk őket, és árucikké változtattuk őket.
The selling of girls is rampant across the planet. And in many places they are worth less than goats and cows. But I also want to talk about the fact that if one in eight people on the planet are girls between the ages of 10 to 24, they are they key, really, in the developing world, as well as in the whole world, to the future of humanity. And if girls are in trouble because they face systematic disadvantages that keep them where society wants them to be, including lack of access to healthcare, education, healthy foods, labor force participation. The burden of all the household tasks usually falls on girls and younger siblings, which ensures that they will never overcome these barriers.
A lányok pénzért való árusítása a világ minden táján eluralkodott. És sok helyen kevesebbet érnek, mint a kecskék vagy tehenek. De szeretnék arról a tényről is beszélni, hogy ha bolygónkon nyolc ember közül egy tíz és huszonnégy év közötti lány, akkor a fejlődő világban, mint ahogy a világ egészén, valóban ők jelentik az emberiség jövőjének kulcsát. És ha a lányok bajban vannak, mivel szisztematikus hátrányokkal néznek szembe, amelyek ott tartják őket, ahol a társadalom akarja, beleértve az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, az egészséges étkezéshez, valamint a munkaerőpiacon való részvételhez való hozzáférés hiányát. A ház körüli feladatok sokaságának terhe általában a lányokra és kisebb testvérekre szakad. Ami biztosítja, hogy sohasem fogják leküzdeni ezeket az akadályokat.
The state of girls, the condition of girls, will, in my belief -- and that's the girl inside us and the girl in the world -- determine whether the species survives. And what I want to suggest is that, having talked to girls, because I just finished a new book called "I Am an Emotional Creature: The Secret Life of Girls Around the World," I've been talking to girls for five years, and one of the things that I've seen is true everywhere is that the verb that's been enforced on girl is the verb "to please." Girls are trained to please. I want to change the verb. I want us all to change the verb. I want the verb to be "educate," or "activate," or "engage," or "confront," or "defy," or "create." If we teach girls to change the verb we will actually enforce the girl inside us and the girl inside them.
A lányok helyzete, állapota lesz az, - a bennünk lakozó lányé és a világ lányaié - ami meggyőződésem szerint el fogja eldönteni, hogy fennmarad-e az emberi faj. És arra akarok utalni, miután beszélgettem lányokkal, mert épp most fejeztem be egy új könyvet, amelynek a címe "Érző lelkek: kamaszlányok titkos élete", öt éven át beszélgettem lányokkal, és az egyik dolog, amit láttam, mindenhol igaz, hogy az az ige, amit ráerőltetnek a lányokra, a "kedvére tesz" ige. A lányokat arra nevelik, hogy mások kedvére tegyenek. Én szeretném ezt az igét megváltoztatni. Szeretném, ha mindannyian megváltoztatnánk ezt az igét. Azt szeretném, ha az ige "tanít" lenne, vagy "mozgásba hoz", vagy "belevon", vagy "szembenéz", "ellenszegül" vagy "alkot". Ha megtanítjuk a lányokat arra, hogy megváltoztassák az igét, akkor valójában érvényre juttatjuk a bennünk lévő, és a bennük lévő lányt is!
And I have to now share a few stories of girls I've seen across the planet who have engaged their girl, who have taken on their girl in spite of all the circumstances around them. I know a 14-year-old girl in the Netherlands, for example, who is demanding that she take a boat and go around the entire world by herself.
És most meg kell osztanom néhány történetet lányokról, akiket láttam a világ minden részén, akik kapcsolatba léptek a bennük lakozó lánnyal, akik felvállalták lány-mivoltukat a körülményeik ellenére is. Ismerek egy tizennégyéves lányt Hollandiában, például, akinek az a kívánsága, hogy egymagában körbehajózhassa az egész világot.
There is a teenage girl who just recently went out and knew that she needed 56 stars tattooed on the right side of her face.
Van egy tizenéves lány, aki nemrégiben elhatározta, hogy 56 csillagot tetováltat az arca jobb oldalára.
There is a girl, Julia Butterfly Hill, who lived for a year in a tree because she wanted to protect the wild oaks.
Van egy lány, Julia Butterfly Hill, aki egy éven át egy fán lakott, mert meg akarta védeni a tölgyeket.
There is a girl who I met 14 years ago in Afghanistan who I have adopted as my daughter because her mother was killed. Her mother was a revolutionary. And this girl, when she was 17 years old, wore a burqa in Afghanistan, and went into the stadiums and documented the atrocities that were going on towards women, underneath her burqa, with a video. And that video became the video that went out all over the world after 9/11 to show what was going on in Afghanistan.
Van egy lány, akivel tizennégy évvel ezelőtt találkoztam Afganisztánban, akit saját lányomként örökbe fogadtam, mert az édesanyját megölték. Az édesanyja forradalmár volt. És ez a lány tizenhét éves korában burkát viselt Afganisztánban és elment a stadionokba, és a nőket ott érő atrocitásokat dokumentálta videófelvétel segítségével, a burkája alatt. És az az videó körbejárta a világot 2001. szeptember 11. után, hogy megmutassa, mi zajlik Afganisztánban.
I want to talk about Rachel Corrie who was in her teens when she stood in front of an Israeli tank to say, "End the occupation." And she knew she risked death and she was literally gunned down and rolled over by that tank.
Szeretnék beszélni Rachel Corrie-ról, aki tizenéves volt, amikor egy izraeli tank elé állt, hogy azt mondja: "vessünk véget a megszállásnak!" És tudta, hogy kockáztatja az életét, és szó szerint agyonlőtte és eltaposta őt az a tank.
And I want to talk about a girl that I just met recently in Bukavu, who was impregnated by her rapist. And she was holding her baby. And I asked her if she loved her baby. And she looked into her baby's eyes and she said, "Of course I love my baby. How could I not love my baby? It's my baby and it's full of love."
És szeretnék beszélni arról a lányról, akivel nemrégiben találkoztam Bukavuban, akit teherbe ejtett az erőszaktevője. És kezében tartotta a babát. És megkérdeztem tőle, hogy szereti-e a babáját. És belenézett a baba szemeibe, és azt mondta: "Persze, hogy szeretem a babámat. Hogy tudnám ne szeretni? Ő az én babám és tele van szeretettel."
The capacity for girls to overcome situations and to move on levels, to me, is mind-blowing. There is a girl named Dorcas, and I just met her in Kenya. Dorcas is 15 years old, and she was trained in self-defense. A few months ago she was picked up on the street by three older men. They kidnapped her, they put her in a car. And through her self-defense, she grabbed their Adam's apples, she punched them in the eyes and she got herself free and out of the car.
A lányok azon képessége, hogy felülemelkedjenek helyzeteken és magasabb szintekre emelkedjenek, számomra észbontó. És van egy Dorcas nevű lány. Most találkoztam vele Kenyában. Dorcas tizenötéves és tanult önvédelmet. És néhány hónappal ezelőtt három idősebb férfi elkapta őt az utcán. Elrabolták, berakták egy kocsiba. És az önvédelem során megtanultak szerint megragadta az ádámcsutkáikat, a szemükbe ütött, és kiszabadította magát az autóból.
In Kenya, in August, I went to visit one of the V-Day safe houses for girls, a house we opened seven years ago with an amazing woman named Agnes Pareyio. Agnes was a woman who was cut when she was a little girl, she was female genitally mutilated. And she made a decision as many women do across this planet, that what was done to her would not be enforced and done to other women and girls.
Kenyában augusztusban meglátogattam az egyik lányoknak épült V-nap menedékházat, amelyet hét évvel ezelőtt nyitottunk meg egy csodálatos nővel, akit Agnes Pareyiónak hívnak. Anges egy olyan nő, akit megcsonkítottak kislánykorában, megcsonkították a női nemi szervét. És meghozott egy döntést, amit sok más nő is a világ minden táján, hogy amit vele tettek, ne kényszeríthessék rá más nőkre és lányokra.
So, for years Agnes walked through the Rift valley. She taught girls what a healthy vagina looked like, and what a mutilated vagina looked like. And in that time she saved many girls. And when we met her we asked her what we could do for her, and she said, "Well, if you got me a Jeep I could get around a lot faster." So, we got her a Jeep. And then she saved 4,500 girls.
Így Agnes éveken át járta a Rift-völgyet. Megtanította a lányoknak, hogy hogy néz ki egy egészséges vagina, és hogy néz ki egy csonkított vagina. És azokban az időkben sok lányt megmentett. És amikor találkoztunk vele, megkérdeztük, mit tehetünk érte, és azt mondta: "Ha szereznétek nekem egy dzsipet, sokkal gyorsabban közlekedhetnék." Így hát szereztünk neki egy dzsipet. És ő megmentett 4500 lányt.
And then we asked her, "Okay, what else do you need?" And she said, "Well, now, I need a house." So, seven years ago Agnes built the first V-Day safe house in Narok, Kenya, in the Masai land. And it was a house where girls could run away, they could save their clitoris, they wouldn't be cut, they could go to school. And in the years that Agnes has had the house, she has changed the situation there. She has literally become deputy mayor. She's changed the rules. The whole community has bought in to what she's doing.
És aztán megkérdeztük tőle: "Rendben, mi másra van még szükséged?" És azt mondta: "Nos, most már szükségem van egy házra." Így hét évvel ezelőtt Agnes megépítette az első V-nap menedékházat a kenyai Narokban, maszájföldön. És ez egy olyan ház volt, ahová a lányok menekülhettek, hogy megmentsék a csiklójukat, hogy ne csonkítsák meg őket, és iskolába járhattak. És az évek során, amíg Agnes fenntartotta a házat, megváltoztatta az ottani helyzetet. Szó szerint alpolgármesterré vált. Megváltoztatta a szabályokat. Az egész közösség elkezdte támogatni, amit csinált.
When we were there she was doing a ritual where she reconciles girls, who have run away, with their families. And there was a young girl named Jaclyn. Jaclyn was 14 years old and she was in her Masai family and there's a drought in Kenya. So cows are dying, and cows are the most valued possession. And Jaclyn overheard her father talking to an old man about how he was about to sell her for the cows. And she knew that meant she would be cut. She knew that meant she wouldn't go to school. She knew that meant she wouldn't have a future. She knew she would have to marry that old man, and she was 14.
Amikor ott voltunk, egy rituálét vitt véghez, amely során kibékített olyan lányokat, akik elmenekültek otthonról, a családjukkal. És volt egy Jaclyn nevű fiatal lány. Jaclyn tizennégy éves volt, maszáj családban nevelkedett, és aszály volt Kenyában. Így a tehenek sorra haltak, márpedig a tehenek jelentik a legértékesebb tulajdont. És Jaclyn véletlenül meghallotta, ahogy az apja egy öregemberrel beszél arról, hogy eladni készül őt tehenekért cserébe. És tudta, ez azt jelenti, hogy meg fogják csonkítani. Tudta, ez azt jelenti, hogy nem fog iskolába járni. Tudta, hogy azt jelenti, nincs jövője. Tudta, hogy feleségül kell mennie ahhoz az öregemberhez, tizennégy évesen.
So, one afternoon, she'd heard about the safe house, Jaclyn left her father's house and she walked for two days, two days through Masai land. She slept with the hyenas. She hid at night. She imagined her father killing her on one hand, and Mama Agnes greeting her, with the hope that she would greet her when she got to the house. And when she got to the house she was greeted. Agnes took her in, and Agnes loved her, and Agnes supported her for the year. She went to school and she found her voice, and she found her identity, and she found her heart.
Így egy délután, miután hallott a menedékházról, Jaclyn elhagyta apja házát, és két napon át gyalogolt, két napig át Maszájföldön. Hiénákkal aludt. Éjjel bújkált. Egyrészről azt képzelte, hogy az apja megöli, más részről, hogy Agnes Anya köszönti, azt remélve, hogy ő is üdvözölheti majd, amikor eléri a házat. És amikor elérte a házat, valóban üdvözölték. És Agnes befogadta őt. Agnes szerette őt. És Agnes eltartotta őt abban az évben. És iskolába ment, és megtalálta a saját hangját, megtalálta a saját identitását és a szívét.
Then, her time was ready when she had to go back to talk to her father about the reconciliation, after a year. I had the privilege of being in the hut when she was reunited with her father and reconciled. In that hut, we walked in, and her father and his four wives were sitting there, and her sisters who had just returned because they had all fled when she had fled, and her primary mother, who had been beaten in standing up for her with the elders. When her father saw her and saw who she had become, in her full girl self, he threw his arms around her and broke down crying. He said, "You are beautiful. You have grown into a gorgeous woman. We will not cut you. And I give you my word, here and now, that we will not cut your sisters either."
És aztán eljött az ideje, amikor vissza kellett mennie, hogy beszéljen az apjával a kibékülésről, egy év elmúltával. És volt olyan szerencsém, hogy ott voltam a kunyhóban. amikor újra találkozott az apjával és kibékültek. És besétáltunk abba a kunyhóba, az apja ott ült a négy feleségével, és Jaclyn lánytestvéreivel, akik épp akkor tértek vissza, mivel mindannyian elmenekültek, amikor ő is, és az első édesanyja, akit megvertek, amikor szembeszállt az öregekkel a lánya védelmében. És amikor az apja meglátta őt, és hogy kivé lett, teljes lány-valójában, átölelte őt és sírva fakadt És azt mondta: "Gyönyörű vagy. Csodálatos nő lett belőled. Nem fogunk megcsonkítani. És szavamat adom neked, itt és most, hogy a testvéreidet sem fogjuk megcsonkítani."
And what she said to him was, "You were willing to sell me for four cows, and a calf and some blankets. But I promise you, now that I will be educated I will always take care of you, and I will come back and I will build you a house. And I will be in your corner for the rest of your life."
És amit Jaclyn mondott neki, az az volt: "Hajlandó lettél volna engem eladni négy tehénért, egy borjúért és néhány takaróért cserébe. De megígérem neked, hogy most, hogy tanulni fogok, mindig a gondodat fogom viselni, és visszajövök és építek neked egy házat. És a közeledben leszek életed hátralévő részében."
For me, that is the power of girls. And that is the power of transformation. I want to close today with a new piece from my book. And I want to do it tonight for the girl in everybody here. And I want to do it for Sunitha. And I want to do it for the girls that Sunitha talked about yesterday, the girls who survive, the girls who can become somebody else. But I really want to do it for each and every person here, to value the girl in us, to value the part that cries, to value the part that's emotional, to value the part that's vulnerable, to understand that's where the future lies.
Számomra ez mutatja a lányok erejét. És mutatja a változás hatalmát. Ma egy új részlettel szeretnék zárni a könyvemből. És ezt az itt ma este résztvevők mindegyikében ottlévő lányért szeretném tenni. És Sunitháért is szeretném tenni. És azokért a lányokért, akikről tegnap Sunitha beszélt, a lányokért, akik túlélik a nehézségeket, akik valaki mássá tudnak válni. De leginkább az ittlévő minden egyes személyért szeretném tenni, hogy értékeljük a bennünk lévő lányt, hogy értékeljük azt a részünket, amelyik sír, azt a részünket, amely érzelmes, azt a részünket, amely sebezhető, hogy megértsük, hogy ezen múlik a jövőnk.
This is called "I'm An Emotional Creature." And it happened because I met a girl in Watts, L.A. I was asking girls if they like being a girl, and all the girls were like, "No, I hate it. I can't stand it. It's all bad. My brothers get everything." And this girl just sat up and went, "I love being a girl. I'm an emotional creature!" (Laughter) This is for her:
A részlet címe: "Érzelmes lény vagyok." És az egész úgy kezdődött, hogy találkoztam egy lánnyal Wattsban, Los Angelesben. Kérdezősködtem lányok körében, hogy szeretnek-e lányok lenni, és az összes lány azt mondta: "Nem, utálom. Ki nem állhatom. Csak rossz oldala van. A fiútestvéreim kapnak meg mindent." És volt egy lány, aki felült, és azt mondta: "Én imádok lány lenni. Én egy érzelmes lény vagyok!" (Nevetés) Ez neki szól:
I love being a girl. I can feel what you're feeling as you're feeling inside the feeling before. I am an emotional creature. Things do not come to me as intellectual theories or hard-pressed ideas. They pulse through my organs and legs and burn up my ears. Oh, I know when your girlfriend's really pissed off, even though she appears to give you what you want. I know when a storm is coming. I can feel the invisible stirrings in the air. I can tell you he won't call back. It's a vibe I share.
Imádok lány lenni. Érzem, amit te érzel, amint érzed belül a korábbi érzelmet. Én egy érzelmes lény vagyok. A dolgok nem intellektuális elméletek vagy nyomasztó gondolatok formájában közelítenek meg. Átlüktetnek a szerveimen, kezdve a lábamtól, és égnek fel egészen a fülemig. Ó, én látom, amikor a barátnődnek igazán elege van, még akkor is, ha látszólag megadja neked, amire szükséged van. Tudom, mikor jön a vihar. Érzem a láthatatlan kavargást a levegőben. Megmondom neked, hogy nem fog a fiú visszahívni. Osztom ezt az érzést.
I am an emotional creature. I love that I do not take things lightly. Everything is intense to me, the way I walk in the street, the way my momma wakes me up, the way it's unbearable when I lose, the way I hear bad news.
Én érzelmi lény vagyok. Imádom, hogy nem veszem könnyen a dolgokat. Számomra minden olyan felfokozott, ahogy az utcán sétálok, ahogy az anyukám felkelt, hogy milyen elviselhetetlen, amikor veszítek, ahogy a rossz hírt fogadom.
I am an emotional creature. I am connected to everything and everyone. I was born like that. Don't you say all negative that it's only only a teenage thing, or it's only because I'm a girl. These feelings make me better. They make me present. They make me ready. They make me strong.
Én érzelmi lény vagyok. Mindenhez és mindenkihez kapcsolódom. Így születtem. Nehogy rosszindulatúan állj hozzá, hogy ez csak tinédzser-dolog, vagy hogy ez csak azért van, mert lány vagyok. Ezek az érzések jobbá tesznek engem. Ezek azok, ami miatt jelen tudok lenni. Kész tudok lenni. Erős tudok lenni.
I am an emotional creature. There is a particular way of knowing. It's like the older women somehow forgot. I rejoice that it's still in my body. Oh, I know when the coconut's about to fall. I know we have pushed the Earth too far. I know my father isn't coming back, and that no one's prepared for the fire. I know that lipstick means more than show, and boys are super insecure, and so-called terrorists are made, not born. I know that one kiss could take away all my decision-making ability. (Laughter) And you know what? Sometimes it should. This is not extreme. It's a girl thing, what we would all be if the big door inside us flew open.
Én érzelmi lény vagyok. Van a megismerésnek egy bizonyos módja, amit az idősebb nők mintha elfelejtettek volna. Én boldog vagyok, hogy még mindig itt van a testemben. Ó, én tudom, hogy mikor készül leesni a kókuszdió. Tudom, hogy túlerőltettük a Földet. Tudom, hogy apám nem jön vissza, és tudom, hogy a tűzre senki nem készült fel. Tudom, hogy a rúzs többet jelent, mint magamutogatást, és hogy a fiúk elképesztően bizonytalanok, és hogy az úgynevezett terroristákat úgy képzik, nem pedig születnek. Tudom, hogy egy csók el tudná venni az összes döntési képességemet. (Nevetés) És tudják mit? Néha igenis vegye el. Ebben nincs semmi szélsőséges. Ez egy ilyen lány-dolog, amilyenek mindannyian lennénk, ha az a nagy ajtó bennünk tágra nyílna.
Don't tell me not to cry, to calm it down, not to be so extreme, to be reasonable. I am an emotional creature. It's how the earth got made, how the wind continues to pollinate. You don't tell the Atlantic Ocean to behave. I am an emotional creature. Why would you want to shut me down or turn me off? I am your remaining memory. I can take you back. Nothing's been diluted. Nothing's leaked out. I love, hear me, I love that I can feel the feelings inside you, even if they stop my life, even if they break my heart, even if they take me off track, they make me responsible.
Ne mondd nekem, hogy ne sírjak, hogy maradjak nyugton, hogy ne legyek olyan szélsőséges, hogy legyek ésszerű! Én érzelmi lény vagyok. Így jött létre a Föld, így porozza be a virágokat a szél újra meg újra. Az Atlanti-óceánnak nem parancsolhatod, hogy viselkedjen! Én érzelmi lény vagyok. Miért akarnál engem megállítani vagy kikapcsolni? Én vagyok a megmaradó emlékezeted. Én visszaveszlek. Semmi sem hígult fel. Semmi sem szivárgott ki. Én imádom, hallgass ide, én imádom azt, hogy érezhetem a benned lévő érzéseket, még akkor is, ha megállítják az életem, akkor is, ha összetörik a szívem, akkor is, ha letérítenek az utamról, mert felelőssé tesznek!
I am an emotional, I am an emotional, incondotional, devotional creature. And I love, hear me, I love, love, love being a girl. Can you say it with me? I love, I love, love, love being a girl! Thank you very much. (Applause)
Én érzelmi, én érzelmi, odaadó lény vagyok. És én imádok, hallgass ide, én imádok, imádok, imádok lány lenni! Tudják velem mondani? Én imádok, én imádok, imádok, imádok lány lenni! Nagyon szépen köszönöm. (Taps)