I want you to imagine what a breakthrough this was for women who were victims of violence in the 1980s. They would come into the emergency room with what the police would call "a lovers' quarrel," and I would see a woman who was beaten, I would see a broken nose and a fractured wrist and swollen eyes. And as activists, we would take our Polaroid camera, we would take her picture, we would wait 90 seconds, and we would give her the photograph. And she would then have the evidence she needed to go to court. We were making what was invisible visible.
Képzeljék csak el, milyen óriási előrelépés volt ez a bántalmazott nők számára az 1980-as években. Akik a sürgősségire olyan problémával jöttek be, amit a rendőrök csak “szerelmesek cívódásának” neveztek. Láttam megvert nőt, betört orrot, eltört csuklót, bedagadt szemeket. Aktivistaként elővettük a Polaroid fényképezőgépünket, fényképet készítettünk, vártunk 90 másodpercet, majd odaadtuk a sértettnek a kész képet. Így kezében volt a bizonyíték, amivel elmehetett a bíróságra. Láthatóvá tettük, ami láthatatlan volt.
I've been doing this for 30 years. I've been part of a social movement that has been working on ending violence against women and children. And for all those years, I've had an absolutely passionate and sometimes not popular belief that this violence is not inevitable, that it is learned, and if it's learned, it can be un-learned, and it can be prevented. (Applause)
30 évig csináltam ezt. Részt vettem abban a mozgalomban, amely azon munkálkodott, hogy megszűnjön a nők és gyerekek elleni erőszak. Mindazon évek során azzal a végtelenül szenvedélyes és néha nem túl népszerű meggyőződéssel dolgoztam, hogy ez a fajta erőszak nem szükségszerű, hanem tanult viselkedés, és így le lehet szokni róla, és megelőzhető. (Taps)
Why do I believe this? Because it's true. It is absolutely true. Between 1993 and 2010, domestic violence among adult women in the United States has gone down by 64 percent, and that is great news. (Applause)
Miért gondolom így? Mert ez az igazság. A teljes igazság. 1993 és 2010 között a felnőtt nőket ért családon belüli erőszak 64%-kal csökkent az Egyesült Államokban, ami remek hír. (Taps)
Sixty-four percent. Now, how did we get there? Our eyes were wide open. Thirty years ago, women were beaten, they were stalked, they were raped, and no one talked about it. There was no justice. And as an activist, that was not good enough. And so step one on this journey is we organized, and we created this extraordinary underground network of amazing women who opened shelters, and if they didn't open a shelter, they opened their home so that women and children could be safe. And you know what else we did? We had bake sales, we had car washes, and we did everything we could do to fundraise, and then at one point we said, you know, it's time that we went to the federal government and asked them to pay for these extraordinary services that are saving people's lives. Right? (Applause)
64 százalékkal. Hogyan jutottunk idáig? Nyitva tartottuk a szemünket. 30 évvel ezelőtt verték, zaklatták, megerőszakolták a nőket, és senki sem beszélt erről. Nem szolgáltattak nekik igazságot. Aktivistaként nem nyugodhattam bele. Első lépésként létrehoztunk, megszerveztünk egy különleges, titoktartás mellett működő hálózatot, nagyszerű nők részvételével. A védelemre szoruló nőknek és gyerekeknek átmeneti menedéket kerestünk, ha nem találtunk, saját otthonunkban helyeztük őket biztonságba. Hogy mi mást tettünk még? Sütit sütöttünk, kocsit mostunk, bármit megtettünk, hogy adományt gyűjtsünk működésünkhöz. Majd egy ponton azt mondtuk magunknak: itt az ideje, hogy a kormányhoz forduljunk és pénzügyi támogatást igényeljünk e rendkívüli, életeket mentő munka költségeinek fedezésére. Nem volt igazunk? (Taps)
And so, step number two, we knew we needed to change the laws. And so we went to Washington, and we lobbied for the first piece of legislation. And I remember walking through the halls of the U.S. Capitol, and I was in my 30s, and my life had purpose, and I couldn't imagine that anybody would ever challenge this important piece of legislation. I was probably 30 and naive. But I heard about a congressman who had a very, very different point of view. Do you know what he called this important piece of legislation? He called it the Take the Fun Out of Marriage Act. The Take the Fun Out of Marriage Act. Ladies and gentlemen, that was in 1984 in the United States, and I wish I had Twitter. (Laughter)
Második lépésként tudtuk, hogy meg kell változtatni a törvényt. Így elmentünk Washingtonba, és lobbiztunk az első jogszabályért. Emlékszem, ahogy végigmentem a termeken, a törvényhozás épületében. A 30-as éveimben jártam, célja volt az életemnek, és el sem tudtam képzelni, hogy bárki megkérdőjelezhetné a jogalkotás szükségességét. 30 voltam és naiv. Hallottam egy képviselőről, akinek teljesen más volt a véleménye. Tudják, hogyan nevezte ezt a jogalkotási aktust? Űzzük ki a mókát a házasságból törvénynek. Űzzük ki a mókát a házasságból törvénynek. Hölgyeim és uraim, ez 1984-ben történt, az Egyesült Államokban. Bárcsak lett volna Twitter. (Nevetés)
Ten years later, after lots of hard work, we finally passed the Violence Against Women Act, which is a life-changing act that has saved so many lives. (Applause) Thank you. I was proud to be part of that work, and it changed the laws and it put millions of dollars into local communities.
Tíz évvel később, sok munka árán, végül elfogadták a nők elleni erőszakról szóló törvényt. Sorsfordító törvény volt, sok életet megmentett. (Taps) Köszönöm. Büszke voltam, hogy részt vehettem ebben a munkában. Megváltoztak a jogszabályok, és ez helyi közösségekhez több millió dollárt rendelt.
And you know what else it did? It collected data. And I have to tell you, I'm passionate about data. In fact, I am a data nerd. I'm sure there are a lot of data nerds here. I am a data nerd, and the reason for that is I want to make sure that if we spend a dollar, that the program works, and if it doesn't work, we should change the plan.
És tudják mi mást vezetett be még? Adatgyűjtést. Be kell vallanom, imádom az adatokat. Valójában a megszállottjuk vagyok. Szerintem sokan önök közül is azok. A megszállottjuk vagyok. Ennek az az oka, hogy biztos akarok lenni abban, hogy ha költünk rá, akkor az a program valóban működik. Ha pedig nem, akkor tudjunk változtatni az elképzelésen.
And I also want to say one other thing: We are not going to solve this problem by building more jails or by even building more shelters. It is about economic empowerment for women, it is about healing kids who are hurt, and it is about prevention with a capital P.
Még egy dolgot akarok mondani: ezt a problémát azzal nem oldjuk meg, ha több börtönt építünk, vagy éppen több menedékhelyet. Ezt a nők gazdasági helyzetének megerősítésével, a sérült gyerekek gyógyításával, és megelőzéssel lehet megoldani.
And so, step number three on this journey: We know, if we're going to keep making this progress, we're going to have to turn up the volume, we're going to have to increase the visibility, and we're going to have to engage the public. And so knowing that, we went to the Advertising Council, and we asked them to help us build a public education campaign. And we looked around the world to Canada and Australia and Brazil and parts of Africa, and we took this knowledge and we built the first national public education campaign called There's No Excuse for Domestic Violence. Take a look at one of our spots.
A harmadik lépés a következő volt. Tudtuk, hogy ha tovább akarunk menni ezen az úton, akkor hallatnunk kell a szavunkat, növelni kell a láthatóságunkat, és be kell vonnunk a nyilvánosságot. Ennek tudatában elmentünk egy hirdetésekkel foglalkozó szervezethez, és egy felvilágosító kampányt szerveztünk. Megnéztük, mi a helyzet e téren Kanadában, Ausztráliában, Brazíliában és Afrika egyes részein, és e tapasztalat birtokában megszerveztük az első amerikai felvilágosító kampányt, “Nincs mentség a családon belüli erőszakra” néven. Itt egy részlet az egyik videónkból.
(Video) Man: Where's dinner?
(Videó) Férfi: Hol a vacsora?
Woman: Well, I thought you'd be home a couple hours ago, and I put everything away, so—
Nő: Azt hittem, korábban fogsz hazaérni, így már mindent elpakoltam.
Man: What is this? Pizza. Woman: If you had just called me, I would have known—
Férfi: Mi ez? Pizza? Nő: Ha szóltál volna, készülhettem volna.
Man: Dinner? Dinner ready is a pizza? Woman: Honey, please don't be so loud. Please don't—Let go of me!
Férfi: Ez a vacsora? Pizza? Nő: Drágám, kérlek, ne kiabálj. Kérlek, ne. Engedj el!
Man: Get in the kitchen! Woman: No! Help!
Férfi: Menj a konyhába! Nő: Nem! Segítség!
Man: You want to see what hurts? (Slaps woman)
Férfi: Akarod látni, mi fáj? (Megüti a nőt)
That's what hurts! That's what hurts! (Breaking glass)
Na, ez fáj! Ez a fáj! (Üveg csörömpölése)
Woman: Help me!
Nő: Segítség!
["Children have to sit by and watch. What's your excuse?"]
[“A gyerekeknek ezt kell végignéziük. Mi a mentséged?“]
Esta Soler: As we were in the process of releasing this campaign, O.J. Simpson was arrested for the murder of his wife and her friend. We learned that he had a long history of domestic violence. The media became fixated. The story of domestic violence went from the back page, but actually from the no-page, to the front page. Our ads blanketed the airwaves, and women, for the first time, started to tell their stories. Movements are about moments, and we seized this moment. And let me just put this in context. Before 1980, do you have any idea how many articles were in The New York Times on domestic violence? I'll tell you: 158. And in the 2000s, over 7,000. We were obviously making a difference.
Esta Soler: Mialatt a kampány szervezésén dolgoztunk, letartóztatták O.J.Simpsont felesége és annak barátja megöléséért. Régóta bántalmazta a családját, mint megtudtuk. Ez felkeltette a média figyelmét. A családon belüli erőszak témaköre az újságok utolsó lapjárról a címlapra került. A rádiók a mi felhívásainkat sugározták, és most először a nők beszélni kezdtek a velük történtekről. A mozgalmak pillanatok szülöttei, és mi megragadtuk ezt a pillanatot. Hadd tegyek még ehhez hozzá valamit. Mit gondolnak, 1980 előtt a New York Times hány cikke szólt a családon belüli erőszakról? Megmondom: 158. A 2000-es években már több, mint 7000. Az biztos, hogy nagyot változtattunk.
But we were still missing a critical element. So, step four: We needed to engage men. We couldn't solve this problem with 50 percent of the population on the sidelines. And I already told you I'm a data nerd. National polling told us that men felt indicted and not invited into this conversation. So we wondered, how can we include men? How can we get men to talk about violence against women and girls? And a male friend of mine pulled me aside and he said, "You want men to talk about violence against women and girls. Men don't talk." (Laughter) I apologize to the men in the audience. I know you do. But he said, "Do you know what they do do? They do talk to their kids. They talk to their kids as parents, as coaches." And that's what we did. We met men where they were at and we built a program. And then we had this one event that stays in my heart forever where a basketball coach was talking to a room filled with male athletes and men from all walks of life. And he was talking about the importance of coaching boys into men and changing the culture of the locker room and giving men the tools to have healthy relationships. And all of a sudden, he looked at the back of the room, and he saw his daughter, and he called out his daughter's name, Michaela, and he said, "Michaela, come up here." And she's nine years old, and she was kind of shy, and she got up there, and he said, "Sit down next to me." She sat right down next to him. He gave her this big hug, and he said, "People ask me why I do this work. I do this work because I'm her dad, and I don't want anyone ever to hurt her." And as a parent, I get it. I get it, knowing that there are so many sexual assaults on college campuses that are so widespread and so under-reported. We've done a lot for adult women. We've got to do a better job for our kids. We just do. We have to. (Applause)
De még mindig hiányzott egy fontos dolog. A negyedik lépés: be kellett vonnunk a férfiakat. Ezt a problémát nem lehet a népesség 50%-ának részvétele nélkül megoldani. Mind említettem, imádom az adatokat. A felmérések szerint a férfiak úgy érezték, megvádolták őket, akiket nem hívtak meg ebbe a beszélgetésbe. Töprengtünk, hogyan vonhatjuk be a férfiakat? Hogyan vehetjük rá őket, hogy a nők elleni erőszakról beszéljenek? Egy férfi ismerősöm félrevont és azt mondta: “Azt akarod, hogy a férfiak beszéljenek a nők elleni erőszakról.” “De a férfiak nem beszélnek.” (Nevetés) Elnézést az itt ülő férfiaktól. Tudom, hogy szoktak beszélni. Folytatta: “Tudod, mi az, amit csinálnak?” “Beszélnek a gyerekeikhez.” “Úgy, mint szülők és mint edzők.” E szerint cselekedtünk. Odamentünk, ahol a férfiak voltak, és kiépítettünk egy programot. Emlékszem egy rendezvényre, ami mindig a szívem csücske marad. Egy kosárlabdaedző beszélt egy teremnyi férfihoz, sportolókhoz és nem sportolókhoz egyaránt. Arról beszélt, hogy milyen fontos felkészíteni a fiúkat a férfivé válásra, megváltoztatni az öltözők kultúráját, hogy férfiként egészséges kapcsolatokat alakítsanak ki. Majd hirtelen a terem vége felé nézett, ahol ott állt a lánya. Odahívta, “Gyere ide, Michaela.” A lány kilenc éves volt, elég szégyenlős. Odament az apjához, aki azt mondta: “Gyere, ülj le mellém.” A lány odaült mellé. A férfi megölelte, és azt mondta: “Kérdezik tőlem, miért csinálom ezt a munkát. Azért csinálom, mert ő az én kislányom, és nem akarom, hogy bárki is bánthassa.” Szülőként rögtön értettem. Megértettem, mert annyi szexuális jellegű támadás van az egyetemi kampuszokban, ez annyira elterjedt, mégis annyira keveset jelentenek. Sokat tettünk a felnőtt nőkért. De még többet kell tennünk a gyerekeinkért. Megtesszük. Meg kell tegyük. (Taps)
We've come a long way since the days of the Polaroid. Technology has been our friend. The mobile phone is a global game changer for the empowerment of women, and Facebook and Twitter and Google and YouTube and all the social media helps us organize and tell our story in a powerful way. And so those of you in this audience who have helped build those applications and those platforms, as an organizer, I say, thank you very much. Really. I clap for you. (Applause)
Sokat fejlődtünk azóta, mikor még a Polaroid gépet használtuk. A technológia a barátunk lett. A mobiltelefon sokat segített a nők helyzetének megerősítésében. A Facebook, a Twitter, a Google és a YouTube, a közösségi média minden formája segít abban, hogy széles körben elmondhassuk a történetünket. És önök is itt, a közönség sorai között, akik részt vettek ezen applikációk, platformok kiépítésében, sokat segítettek. Szervezőként, nagyon köszönöm önöknek. Tényleg. Tapsot érdemelnek. (Taps)
I'm the daughter of a man who joined one club in his life, the Optimist Club. You can't make that one up. And it is his spirit and his optimism that is in my DNA. I have been doing this work for over 30 years, and I am convinced, now more than ever, in the capacity of human beings to change. I believe we can bend the arc of human history toward compassion and equality, and I also fundamentally believe and passionately believe that this violence does not have to be part of the human condition. And I ask you, stand with us as we create futures without violence for women and girls and men and boys everywhere.
Apám egész életében csak egy klub tagja volt: Az Optimisták Klubjáé. Ez nem kitaláció. Az ő lelkesedése és optimizmusa van az én DNS-emben. Több, mint 30 éve dolgozom ezen a területen, és meg vagyok győződve róla, most még inkább, mint valaha, hogy az emberek képesek változni. Hiszek abban, hogy az emberiség történetét a könyörület és az egyenlőség irányába mozdíthatjuk el. És abban is mélységesen és szenvedélyesen hiszek, hogy az erőszak e fajtája nem kell, hogy az életünk része legyen. Arra kérem Önöket, hogy csatlakozzanak hozzánk egy olyan jövő érdekében, ahol nincs helye az erőszaknak sem az asszonyok, lányok, sem a férfiak, fiúk ellen.
Thank you very much.
Nagyon köszönöm a figyelmet.
(Applause)
(Taps)