Let me ask you all a question. How much weapons-grade nuclear material do you think it would take to level a city the size of San Francisco? How many of you think it would be an amount about the size of this suitcase? OK. And how about this minibus?
Hadd tegyek fel önöknek egy kérdést. Önök szerint mennyi fegyverminőségű hasadóanyag tenne a földdel egyenlővé egy San Francisco méretű várost? Hányan gondolják, hogy a kellő mennyiség elférne ebben a bőröndben? Jól van. És vajon elférne ebben a kisbuszban?
All right. Well actually, under the right circumstances, an amount of highly enriched uranium about the size of your morning latte would be enough to kill 100,000 people instantly. Hundreds of thousands of others would become horribly ill, and parts of the city would be uninhabitable for years, if not for decades.
Rendben. Valójában, a megfelelő körülmények között, abban a pohárban, amelyből a reggeli lattéjukat isszák, annyi dúsított urán férne el, amennyi azonnal elpusztítana 100.000 embert. További százezrek betegednének meg súlyosan. és egész városrészek válnának lakhatatlanná évekre, ha nem évtizedekre.
But you can forget that nuclear latte, because today's nuclear weapons are hundreds of times more powerful even than those we dropped on Hiroshima and Nagasaki. And even a limited nuclear war involving, say, tens of nuclear weapons, could lead to the end of all life on the planet.
Akár el is felejthetik ezt a hasadóanyagos lattét, ugyanis napjaink atomfegyverei több százszor erősebbek azoknál, amelyeket Hirosimára és Nagaszakira dobtak le. Még egy kisebb atomháború is, pár tucat atomfegyver bevétésével, minden életet eltörölhetne a föld színéről.
So it's really important that you know that right now we have over 15,000 nuclear weapons in the hands of nine nations. And if you live in a city or near a military facility, one is likely pointed right at you. In fact, if you live in any of the rural areas where nuclear weapons are stored globally, one is likely pointed at you. About 1,800 of these weapons are on high alert, which means they can be launched within 15 minutes of a presidential command.
Épp ezért fontos tudniuk, hogy a világon jelenleg több mint 15.000 atomfegyver van, összesen kilenc ország birtokában. Ha katonai létesítmény közelében vagy városban élnek, az egyik valószínűleg pont önökre néz. És ha vidéken élnek, ahol az atomfegyvereket általában tárolják, az egyik valószínűleg önökre néz. Nagyjából 1800 atomfegyver áll folyamatos készenlétben, azaz 15 percen belül be lehet vetni őket, ha megérkezik az elnöki utasítás.
So I know this is a bummer of an issue, and maybe you have that -- what was it? -- psychic fatigue that we heard about a little bit earlier. So I'm going to switch gears for just a second, and I'm going to talk about my imaginary friend, who I like to think of as Jasmine, just for a moment.
Tudom, ez kissé lelombozó téma, és talán épp az a szellemi fáradtság vett önökön erőt, amelyről nemrég volt szó. Szóval egy pillanatra sebességet váltok, és egy képzeletbeli barátomról, Jasmine-ről fogok beszélni önöknek, de rövidre fogom.
Jasmine, at the age of 25, is part of a generation that is more politically and socially engaged than anything we've seen in 50 years. She and her friends think of themselves as change agents and leaders and activists. I think of them as Generation Possible. They regularly protest about the issues they care about, but nuclear weapons are not one of them, which makes sense, because Jasmine was born in 1991, at the end of the Cold War. So she didn't grow up hearing a lot about nuclear weapons. She never had to duck and cover under her desk at school. For Jasmine, a fallout shelter is an app in the Android store. Nuclear weapons help win games. And that is really a shame, because right now, we need Generation Possible to help us make some really important decisions about nuclear weapons.
Jasmine, aki 25 éves, annak a generációnak a tagja, amelyik nagyobb részt vállal politikai és társadalmi ügyekben, mint az elmúlt 50 évben bármelyik. A barátaival úgy gondolnak magukra, mint vezetők, aktivisták, változást hozó emberek. Én úgy gondolok rájuk, mint a Lehetőségek Generációjára. Rendszeresen tüntetnek a számukra fontos ügyekben, de az atomfegyverek nem tartoznak ezek közé, ami részben érthető, hiszen Jasmine 1991-ben, a hidegháború végén született. Gyerekkorában nem hallott sokat az atomfegyverekről. Sosem kellett a földre vetnie magát és a pad alatt fedezéket keresnie. Jasmine számára a "fallout shelter", az atombunker, egy Android-alkalmazás. Az atomfegyverek segítségével győzni lehet a játékokban. Ez igazán sajnálatos helyzet, mert a Lehetőségek Generációjának épp most kellene segítenie abban, hogy fontos döntéseket hozzunk az atomfegyverekkel kapcsolatban.
For instance, will we further reduce our nuclear arsenals globally, or will we spend billions, maybe a trillion dollars, to modernize them so they last throughout the 21st century, so that by the time Jasmine is my age, she's talking to her children and maybe even her grandchildren about the threat of nuclear holocaust? And if you're paying any attention at all to cyberthreats, or, for instance, if you've read about the Stuxnet virus or, for God's sake, if you've ever had an email account or a Yahoo account or a phone hacked, you can imagine the whole new world of hurt that could be triggered by modernization in a period of cyberwarfare.
Például csökkentsük-e tovább a világ nukleáris arzenálját, vagy dollármilliárdokat, akár egybillió dollárt költsünk a korszerűsítésükre, hogy kihúzzák a 21. század végéig, hogy mikor Jasmine velem egyidős lesz, az atomháború borzalmairól meséljen majd a gyerekeinek, esetleg az unokáinak? Ha a kiberterrorizmus foglalkoztatja önöket kissé, vagy olvastak például a Stuxnet vírusról, ne adj' isten valaha feltörték az e-mailjüket, a telefonjukat vagy a Yahoo-fiókjukat, akkor el tudják képzelni, milyen fájdalmas következményekkel járhat az atomfegyverek korszerűsítése a kiberhadviselés korában.
Now, if you're paying attention to the money, a trillion dollars could go a long way to feeding and educating and employing people, all of which could reduce the threat of nuclear war to begin with. So --
Ha figyelembe veszik az anyagiakat, egybillió dollár jelentősen hozzájárulhat az emberek élelmezéséhez, oktatásához és foglalkoztatásához, ezek pedig eleve csökkenthetik az atomháború veszélyét. Tehát...
(Applause)
(Taps)
This is really crucial right now, because nuclear weapons -- they're vulnerable. We have solid evidence that terrorists are trying to get ahold of them. Just this last spring, when four retirees and two taxi drivers were arrested in the Republic of Georgia for trying to sell nuclear materials for 200 million dollars, they demonstrated that the black market for this stuff is alive and well. And it's really important, because there have been dozens of accidents involving nuclear weapons, and I bet most of us have never heard anything about them.
Ez nagyon fontos kérdés, hiszen az atomfegyverek sebezhetők. Egyértelmű bizonyítékunk van rá, hogy a terroristák igyekeznek atomfegyverekhez jutni. Épp idén tavasszal történt, hogy Grúziában négy leszerelt katonát és két taxisofőrt tartóztattak le, akik 200 millió dollár értékű hasadóanyagot akartak eladni, ezzel adva ékes bizonyítékát, hogy a feketekereskedelem az ilyen áruk terén él és virul. Ez nagyon fontos tény, ugyanis több tucatnyi, atomfegyverekhez kapcsolódó baleset történt már, és megkockáztatom hogy a legtöbben nem hallottak róluk.
Just here in the United States, we've dropped nuclear weapons on the Carolinas twice. In one case, one of the bombs, which fell out of an Air Force plane, didn't detonate because the nuclear core was stored somewhere else on the plane. In another case, the weapon did arm when it hit the ground, and five of the switches designed to keep it from detonating failed. Luckily, the sixth one didn't. But if that's not enough to get your attention, there was the 1995 Black Brant incident. That's when Russian radar technicians saw what they thought was a US nuclear missile streaking towards Russian airspace. It later turned out to be a Norwegian rocket collecting data about the northern lights. But at that time, Russian President Boris Yeltsin came within five minutes of launching a full-scale retaliatory nuclear attack against the United States.
Csak az Egyesült Államok kétszer is atomfegyvert ejtett Észak- és Dél Karolinára. Az egyik esetben a bomba a légierő repülőgépéből esett ki, de nem robbant fel, mert az atomtöltetet külön tárolták a repülőgépen. A másik esetben a bomba élesedett, amikor földet ért, és a robbanás megelőzésére szolgáló kapcsolók közül öt meghibásodott. Szerencsére a hatodik működött. Ha ez nem lenne elég a figyelmük felkeltéséhez, ott volt még az 1995-ös Black Brant-incidens is. Ekkor orosz radarkezelők észleltek valamit, amit amerikai nukleáris rakétának hittek, és ami az orosz légtér felé száguldott. Mint később kiderült, egy norvég rakéta volt, amely a sarki fényről gyűjtött adatokat. De akkor és ott, Borisz Jelcin orosz elnök öt percre volt attól, hogy megtorlásként elindítson egy általános atomtámadást az Egyesült Államok ellen.
So, most of the world's nuclear nations have committed to getting rid of these weapons of mass destruction. But consider this: the Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons, which is the most widely adopted arms control treaty in history with 190 signatories, sets no specific date by which the world's nuclear-armed nations will get rid of their nuclear weapons.
Mára az atomfegyverrel rendelkező országok többsége elkötelezte magát a tömegpusztító fegyverek leszerelése mellett. De vegyék figyelembe, hogy az Atomsorompó-egyezmény, a világ legszélesebb körben alkalmazott fegyverzetkorlátozó egyezménye, amelyet 190 ország írt alá, nem szabja meg pontosan, az atomfegyverrel rendelkező országok mikorra váljanak meg atomfegyvereiktől.
Now, when John F. Kennedy sent a man to the moon and decided to bring him back, or decided to do both those things, he didn't say, "Hey, whenever you guys get to it." He gave us a deadline. He gave us a challenge that would have been incredible just a few years earlier. And with that challenge, he inspired scientists and marketers, astronauts and schoolteachers. He gave us a vision. But along with that vision, he also tried to give us -- and most people don't know this, either -- he tried to give us a partner in the form of our fiercest Cold War rival, the Soviet Union. Because part of Kennedy's vision for the Apollo program was that it be a cooperation, not a competition, with the Soviets. And apparently, Nikita Khrushchev, the Soviet Premier, agreed. But before that cooperation could be realized, Kennedy was assassinated, and that part of the vision was deferred.
Nos, amikor John F. Kennedy úgy döntött, embert küld a Holdra, és egyúttal vissza is hozza, nem azt mondta: "Hé, srácok, amikor épp ráértek." Határidőt adott nekünk. Olyan kihívás elé állított minket, amely elképzelhetetlen lett volna csupán néhány évvel korábban. Ezzel a kihívással tudósokat és marketingeseket, űrhajósokat és tanárokat ihletett meg. Elénk tárt egy jövőképet. Ám ezzel a jövőképpel együtt – a legtöbb ember nem tud erről – megpróbált társat is adni nekünk, a legádázabb hidegháborús ellenfelünk, a Szovjetunió személyében. Kennedy elképzelése az Apollo-programot illetően a szovjetekkel való együttműködés, nem pedig a versengés volt. Úgy tűnik, Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió vezetője, egyetértett vele. Ám mielőtt az együttműködés megvalósulhatott volna, Kennedyt meggyilkolták, és terveinek ez a része akkor nem valósult meg.
But the promise of joint innovation between these two nuclear superpowers wasn't totally extinguished. Because in 1991, which is the year that Jasmine was born and the Soviet Union fell, these two nations engaged in a project that genuinely does seem incredible today in the truest sense of that word, which is that the US sent cash to the Russians when they needed it most, to secure loose nuclear materials and to employ out-of-work nuclear scientists. They worked alongside American scientists to convert weapons-grade uranium into the type of fuel that can be used for nuclear power instead. They called it, "Megatons to Megawatts." So the result is that for over 20 years, our two nations had a program that meant that one in 10 lightbulbs in the United States was essentially fueled by former Russian warheads.
Azonban a két atomhatalom közös innovációjának lehetősége nem szűnt meg teljesen. 1991-ben, amikor Jasmine megszületett, a Szovjetunió pedig összeomlott, a két ország olyan vállalkozásba fogott, amely manapság a szó szoros értelmében hihetetlennek tűnik: az USA pénzt küldött az oroszoknak, amikor nekik égető szükségük volt rá, hogy biztonságba helyezhessék a kallódó hasadóanyagot, és munkát biztosíthassanak az állás nélküli atomtudósoknak. Ők amerikai tudósokkal közösen dolgoztak azon, hogy a fegyverminőségű uránból atomenergia termelésére alkalmas anyagot állítsanak elő. Az együttműködés a "Megatonnákból megawattok" nevet kapta. Ennek eredményeként több mint 20 éven át, az országaink közötti együttműködésnek köszönhetően az Egyesült Államokban minden tizedik villanykörte fényét korábbi orosz robbanófejek biztosították.
So, together these two nations did something truly audacious. But the good news is, the global community has the chance to do something just as audacious today. To get rid of nuclear weapons and to end the supply of the materials required to produce them, some experts tell me would take 30 years. It would take a renaissance of sorts, the kinds of innovation that, for better or worse, underpinned both the Manhattan Project, which gave rise to nuclear weapons, and the Megatons to Megawatts program. It would take design constraints. These are fundamental to creativity, things like a platform for international collaboration; a date certain, which is a forcing mechanism; and a positive vision that inspires action. It would take us to 2045.
Tehát ez a két ország közösen valami igazán merészet vitt véghez. A jó hír, hogy a világnak is megvan a lehetősége arra, hogy valami hasonlóan merészet tegyen. Ahhoz, hogy megszabaduljunk az atomfegyverektől, és megszüntessük az előállításukhoz szükséges anyagok utánpótlását, egyes szakemberek szerint 30 év kellene. Ehhez egyfajta reneszánszra lenne szükség, olyan fejlesztésekre, amelyeken így vagy úgy, mind az atomfegyvereket megteremtő Manhattan-terv, mind a Megatonnákból megawattok-program alapult. Ez megkötésekkel járna a tervezés terén. Néhány dolog elengedhetetlen a kreatív munkához, mint például egy platform, amely elősegíti a nemzetközi együttműködést, egy pontos határidő, amely kényszerítő erőként hat, és egy pozitív jövőkép, amely cselekvésre ösztönöz. Ezzel el is jutottunk 2045-höz.
Now, 2045 happens to be the 100th anniversary of the birth of nuclear weapons in the New Mexico desert. But it's also an important date for another reason. It's predicted to be the advent of the singularity, a new moment in human development, where the lines between artificial intelligence and human intelligence blur, where computing and consciousness become almost indistinguishable and advanced technologies help us solve the 21st century's greatest problems: hunger, energy, poverty, ushering in an era of abundance. And we all get to go to space on our way to becoming a multi-planetary species.
Nos, épp 2045-ben lesz száz éve, hogy az atomfegyverek megszülettek az új-mexikói sivatagban. De a 2045-ös év más okból is fontos. Ekkorra jósolják a szingularitás eljövetelét: egy új fejezet kezdetét az emberi fejlődésben, amelyben elmosódik az emberi és mesterséges intelligencia közti határ, szinte megkülönböztethetetlenné válik a számítástechnika és a tudat, és a fejlett technológia segít megoldanunk a 21. század legnagyobb problémáit: az éhezést, a szegénységet és az energiatermelést, ezáltal pedig beköszönt majd a bőség kora. Mind eljuthatunk majd az űrbe a bolygóközi fajjá válásunkhoz vezető út során.
Now, the people who really believe this vision are the first to say they don't yet know precisely how we're going to get there. But the values behind their vision and the willingness to ask "How might we?" have inspired a generation of innovators. They're working backward from the outcomes they want, using the creative problem-solving methods of collaborative design. They're busting through obstacles. They're redefining what we all consider possible.
Mindenki, aki valóban hisz ebben a jövőképben, elismeri, hogy nem tudja pontosan, hogyan történik majd mindez. Ugyanakkor a jövőképük értékei, és az, hogy hajlandók feltenni a "Hogyan sikerülhet?" kérdést, újítók generációit ihlette meg. Az általuk kívánt eredményekből kiindulva visszafelé gondolkodnak, alkalmazva a közös tervezés nyújtotta lehetőséget a kreatív problémamegoldásra. Szinte áttörnek az akadályokon. Átírják a "lehetséges" szó általunk használt fogalmát.
But here's the thing: that vision of abundance isn't compatible with a world that still relies on a 20th-century nuclear doctrine called "mutually assured destruction." It has to be about building the foundations for the 22nd century. It has to be about strategies for mutually assured prosperity or, at the very least, mutually assured survival.
De van egy bökkenő: a bőség jövőképe nem egyeztethető össze azzal a világgal, amelyik még mindig a "kölcsönösen biztosított megsemmisítés" 20. századi nukleáris doktrínáját alkalmazza. Ennek a jövőképnek a 22. század megalapozásáról kell szólnia. A stratégiák középpontjában a kölcsönösen biztosított virágzásnak vagy legalábbis a kölcsönösen biztosított túlélésnek kell állnia.
Now, every day, I get to meet people who are real pioneers in the field of nuclear threats. As you can see, many of them are young women, and they're doing fiercely interesting stuff, like Mareena Robinson Snowden here, who is developing new ways, better ways, to detect nuclear warheads, which will help us overcome a critical hurdle to international disarmament. Or Melissa Hanham, who is using satellite imaging to make sense of what's going on around far-flung nuclear sites. Or we have Beatrice Fihn in Europe, who has been campaigning to make nuclear weapons illegal in international courts of law, and just won a big victory at the UN last week.
Nap mint nap találkozom emberekkel, akik valódi úttörők a nukleáris fenyegetések terén. Ahogy láthatják, közülük sokan fiatal nők, akik rendkívül érdekes dolgokat csinálnak, mint Mareena Robinson Snowden, aki új, jobb módszereket dolgoz ki a robbanófejek felderítésére, ami majd segít a nemzetközi lefegyverzés legnagyobb akadályának leküzdésében. Vagy Melissa Hanham, aki műholdképek segítségével figyeli, mi történik a távoli nukleáris létesítmények körül. Vagy Beatrice Finn Európában, aki nemzetközi bíróságokon kampányolt az atomfegyverek betiltásáért, és a múlt héten épp az ENSZ-ben aratott nagy győzelmet.
(Applause)
(Taps)
And yet, and yet, with all of our talk in this culture about moon shots, too few members of Generation Possible and those of us who mentor them are taking on nuclear weapons. It's as if there's a taboo. But I remember something Kennedy said that has really stuck with me, and that is something to the effect that humans can be as big as the solutions to all the problems we've created. No problem of human destiny, he said, is beyond human beings. I believe that. And I bet a lot of you here believe that, too. And I know Generation Possible believes it.
És mégis, és mégis, bármennyit is beszélünk a nagy célokról, a Lehetőségek Generációjának tagjai és a nekik utat mutatók közül túl kevesen foglalkoznak az atomfegyverekkel. Mintha ez tabu lenne. De valamit, amit még Kennedy mondott, nem tudok kiverni a fejemből: valami olyasmi, hogy minden, emberek okozta problémára maguk az emberek jelentik a megoldást. Az emberi lét nem tartogat olyan kihívást – mondta Kennedy –, amely teljesíthetetlen lenne az ember számára. Én hiszek ebben. És megkockáztatom, hogy önök közül is sokan. Tudom, hogy a Lehetőségek Generációja is hisz ebben.
So it's time to commit to a date. Let's end the nuclear weapons chapter on the 100th anniversary of its inception. After all, by 2045, we will have held billions of people hostage to the threat of nuclear annihilation. Surely, 100 years will have been enough. Surely, a century of economic development and the development of military strategy will have given us better ways to manage global conflict. Surely, if ever there was a global moon shot worth supporting, this is it.
Ideje elköteleznünk magunkat egy határidő mellett. Zárjuk le az atomfegyverek történetét a kezdetének századik évfordulóján. Végső soron 2045-re több milliárdan lesznek, akik életüket az atomháborútól rettegve élték le. Biztosan elég lesz ebből 100 év. Biztos vagyok abban, hogy egy évszázadnyi fejlődés a gazdaság és a katonai stratégiák terén jobb megoldásokat is kínál a globális konfliktusok kezelésére. Biztos az is, hogy ha van olyan nagy cél, amely mindenki támogatását megérdemli, ez az.
Now, in the face of real threats -- for instance, North Korea's recent nuclear weapons tests, which fly in the face of sanctions -- reasonable people disagree about whether we should maintain some number of nuclear weapons to deter aggression. But the question is: What's the magic number? Is it a thousand? Is it a hundred? Ten? And then we have to ask: Who should be responsible for them? I think we can agree, however, that having 15,000 of them represents a greater global threat to Jasmine's generation than a promise.
Ami a valós fenyegetéseket illeti, például Észak-Korea közelmúltbeli, korlátozásokat megszegő atomfegyver-kísérleteit, a szakemberek között nincs egyetértés abban, szükséges-e fenntartanunk bizonyos számú atomfegyvert az agresszió megfékezésére. A kérdés: mi a bűvös szám? Ezer? Talán száz? Esetleg tíz? Azon is el kell gondolkodnunk, ki vállaljon felelősséget értük. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy 15.000 atomfegyver létezése inkább globális fenyegetést jelent Jasmine generációja számára, mint ígéretet.
So it's time we make a promise of a world in which we've broken the stranglehold that nuclear weapons have on our imaginations; in which we invest in the creative solutions that come from working backward from the future we desperately want, rather than plodding forward from a present that brings all of the mental models and biases of the past with it. It's time we pledge our resources as leaders across the spectrum to work on this old problem in new ways, to ask, "How might we?" How might we make good on a promise of greater security for Jasmine's generation in a world beyond nuclear weapons? I truly hope you will join us.
Tehát ideje ígéretet tenni, hogy olyan hellyé tesszük a világot, amelyben nincsenek többé az atomfegyverek, amelyek gúzsba köthetnék a képzelőerőnket, és amelyben az általunk vágyott jövőből visszafelé gondolkodva kidolgozott, kreatív megoldásokba fektetünk be ahelyett, hogy a jelenből indulnánk ki, amely a múlt minden előítéletét és gondolati sémáját hordozza. Ideje, hogy a világ minden vezetője annak szentelje erőforrásait, hogy ezt a régi problémát új módon próbáljuk megoldani, és feltegyük a kérdést: "Hogyan sikerülhet?" Hogyan sikerülhet valóra váltanunk a Jasmine generációjának tett ígéretünket a nagyobb biztonságról egy atomfegyverek utáni világban? Őszintén remélem, hogy önök csatlakozni fognak hozzánk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)