I'm here to share my photography. Or is it photography? Because, of course, this is a photograph that you can't take with your camera.
Azért vagyok itt, hogy megosszam a fényképezési technikáimat. De valójában fényképezés ez? Mert ezek, természetesen, olyan fényképek, amiket nem lehet fényképezőgéppel készíteni.
Yet, my interest in photography started as I got my first digital camera at the age of 15. It mixed with my earlier passion for drawing, but it was a bit different, because using the camera, the process was in the planning instead. And when you take a photograph with a camera, the process ends when you press the trigger. So to me it felt like photography was more about being at the right place and the right time. I felt like anyone could do that.
Akkor kezdtem a fényképezés iránt érdeklődni, amikor megkaptam az első digitális fényképezőgépem 15 évesen. Összekeveredett a korábbi szenvedélyemmel a rajzolás iránt, de egy kicsit más volt, mert a fényképezőgépet használva a folyamat inkább a tervezésben zajlott. Amikor fényképet készítesz egy fényképezőgéppel, a folyamatnak akkor van vége, amikor lenyomod a gombot. Számomra a fényképezés inkább arról szólt, hogy a jó időben legyél a jó helyen. Úgy éreztem, erre bárki képes.
So I wanted to create something different, something where the process starts when you press the trigger. Photos like this: construction going on along a busy road. But it has an unexpected twist. And despite that, it retains a level of realism. Or photos like these -- both dark and colorful, but all with a common goal of retaining the level of realism. When I say realism, I mean photo-realism. Because, of course, it's not something you can capture really, but I always want it to look like it could have been captured somehow as a photograph. Photos where you will need a brief moment to think to figure out the trick. So it's more about capturing an idea than about capturing a moment really.
Valami mást akartam létrehozni, valami olyat, ahol a folyamat akkor kezdődik, amikor lenyomod a gombot. Ilyen fényképeket: folyik a munka egy forgalmas úton. De van benne egy váratlan fordulat. És ennek ellenére valamennyire realista marad. Vagy ilyen képek -- sötét vagy színes, de mindkettőnek az a célja, hogy valamilyen szinten relista maradjon. Amikor azt mondom "realizmus", fotó-realizmusra gondolok. Mert természetesen ez nem olyasmi, amit igazából meg lehet örökíteni, de mindig azt akarom, hogy úgy nézzen ki, mintha valahogy meg lehetett volna örökíteni fényképen. Olyan fotók, ahol egy pillanatra el kell gondolkodnod, hogy kitaláld, mi a trükk. Szóval inkább egy gondolat megörökítéséről van szó, mint egy pillanat megörökítéséről.
But what's the trick that makes it look realistic? Is it something about the details or the colors? Is it something about the light? What creates the illusion? Sometimes the perspective is the illusion. But in the end, it comes down to how we interpret the world and how it can be realized on a two-dimensional surface. It's not really what is realistic, it's what we think looks realistic really.
De mi az a trükk, amitől realisztikus marad? A részletekben vagy a színekben rejlik? A fénnyel van valami? Mi alkotja az illúziót? Néha a perspektíva az illúzió. De végülis arról szól, hogy hogyan értelmezzük a világot, és hogyan lehet ezt leképezni egy kétdimenziós felületen. Nem arról van szó, hogy mi a természetes, hanem arról, hogy mit gondolunk, mi a természetes.
So I think the basics are quite simple. I just see it as a puzzle of reality where you can take different pieces of reality and put it together to create alternate reality. And let me show you a simple example. Here we have three perfectly imaginable physical objects, something we all can relate to living in a three-dimensional world. But combined in a certain way, they can create something that still looks three-dimensional, like it could exist. But at the same time, we know it can't. So we trick our brains, because our brain simply doesn't accept the fact that it doesn't really make sense. And I see the same process with combining photographs. It's just really about combining different realities.
Azt hiszem az alapok elég egyszerűek. Úgy látom, mint egy kirakóst a valósággal, foghatjuk a valóság különböző darabjait és összerakhatjuk, hogy egy alternatív valóságot hozzunk létre. Hadd mutassak be egy egyszerű példát. Itt van három teljesen jól elképzelhető térbeli tárgy, amihez mind tudunk viszonyulni, mivel egy háromdimenziós világban élünk. De ha egy bizonyos módon rakjuk őket össze, akkor egy olyan dolgot hoznak létre, ami még mindig háromdimenziósnak tűnik, mintha létezhetne. De ugyanakkor tudjuk, hogy nem létezhet. Szóval becsapjuk az agyunkat, mert az agyunk egyszerűen nem fogadja el, hogy igazából semmi értelme. És ugyanezt a folyamatot látom a fényképek összeszerkesztésében. Csak különböző valóságok összeszerkesztéséről van szó.
So the things that make a photograph look realistic, I think it's the things that we don't even think about, the things all around us in our daily lives. But when combining photographs, this is really important to consider, because otherwise it just looks wrong somehow. So I would like to say that there are three simple rules to follow to achieve a realistic result. As you can see, these images aren't really special. But combined, they can create something like this.
Szerintem azok a dolgok tesznek egy fotót természetessé, amelyekről nem is gondolkodunk, dolgok, amelyek körülvesznek a mindennapi életünkben. De amikor összeszerkesztünk képeket, ezt nagyon fontos észben tartani, mert különben valahogy furcsának tűnik. Azt szeretném mondani, hogy három egyszerű követendő szabály van, hogy természetes eredményt érjünk el. Láthatják, hogy ezek a képek nem különlegesek. De összeszerkesztve valami ilyet alkothatnak.
So the first rule is that photos combined should have the same perspective. Secondly, photos combined should have the same type of light. And these two images both fulfill these two requirements -- shot at the same height and in the same type of light. The third one is about making it impossible to distinguish where the different images begin and end by making it seamless. Make it impossible to say how the image actually was composed. So by matching color, contrast and brightness in the borders between the different images, adding photographic defects like depth of field, desaturated colors and noise, we erase the borders between the different images and make it look like one single image, despite the fact that one image can contain hundreds of layers basically.
Az első szabály az, hogy az összeszerkesztett képek ugyanabból a látószögből készüljenek. Másodszor, az összeszerkesztett fotókon legyen megegyező a fény minősége. Ezek a képek eleget tesznek ezeknek a követelményeknek -- ugyanolyan magasságból és ugyanolyan fajta fénnyel készültek. A harmadik az, hogy tegyük lehetetlenné, hogy különbséget lehessen tenni aközött, hogy a különböző képek hol kezdődnek és hol végződnek, azáltal, hogy simává tesszük az átmenetet. Tegyük láthatatlanná, hogy a kép valójában hogy volt szerkesztve. Azáltal, hogy egyeztetjük a színt, a kontrasztot és a fényerőt a különböző képek között, hozzáadunk fotózásbeli hibákat, mint a mélységélesség, deszaturált színek és zaj, eltüntetjük a határokat a különböző képek között és úgy fog tűnni, mint egyetlen fotó, annak ellenére, hogy egyetlen kép több száz réteget is tartalmazhat.
So here's another example. (Laughter) One might think that this is just an image of a landscape and the lower part is what's manipulated. But this image is actually entirely composed of photographs from different locations. I personally think that it's easier to actually create a place than to find a place, because then you don't need to compromise with the ideas in your head. But it does require a lot of planning. And getting this idea during winter, I knew that I had several months to plan it, to find the different locations for the pieces of the puzzle basically. So for example, the fish was captured on a fishing trip. The shores are from a different location. The underwater part was captured in a stone pit. And yeah, I even turned the house on top of the island red to make it look more Swedish.
Íme egy másik példa. (Nevetés) Azt lehetne hinni, hogy ez csak egy tájkép, és hogy a kép alsó fele manipulált. De ez a kép valójában teljesen különböző helyszíneken készült fotókból lett összeszerkesztve. Személy szerint úgy gondolom, hogy könnyebb létrehozni egy helyet, mint megtalálni egy helyet, mert nem kell kompromisszumokat kötni az elképzeléseiddel. De nagyon sok tervezésre van hozzá szükség. Mivel ez télen jutott eszembe, tudtam, hogy több hónapom van megtervezni, megtalálni a különböző helyszíneket, amelyek a kirakós darabjait alkotják. Például a halat egy horgászkiránduláson fényképeztem. A partok egy másik helyről származnak. A vízalatti részek egy kőbányában készültek. És a sziget tetején álló házat is pirosra festettem, hogy svédebbnek tűnjön.
So to achieve a realistic result, I think it comes down to planning. It always starts with a sketch, an idea. Then it's about combining the different photographs. And here every piece is very well planned. And if you do a good job capturing the photos, the result can be quite beautiful and also quite realistic. So all the tools are out there, and the only thing that limits us is our imagination.
Tehát a természetes hatás elérése szerintem a tervezésen múlik. Mindig egy rajzzal, egy ötlettel kezdődik. Aztán a különböző fotók összeszerkesztéséről van szó. És itt minden részlet nagyon meg lett tervezve. És ha elég jó fotókat készítesz, az eredmény lehet szép, és nagyon természetes is. Minden eszköz a rendelkezésünkre áll, az egyetlen dolog, ami határt szabhat, az a fantáziánk.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)