I'm a teacher and a practitioner of civics in America. Now, I will kindly ask those of you who have just fallen asleep to please wake up. (Laughter) Why is it that the very word "civics" has such a soporific, even a narcoleptic effect on us? I think it's because the very word signifies something exceedingly virtuous, exceedingly important, and exceedingly boring. Well, I think it's the responsibility of people like us, people who show up for gatherings like this in person or online, in any way we can, to make civics sexy again, as sexy as it was during the American Revolution, as sexy as it was during the Civil Rights Movement. And I believe the way we make civics sexy again is to make explicitly about the teaching of power. The way we do that, I believe, is at the level of the city.
Tanár vagyok, és jogait gyakorló amerikai állampolgár. Szépen kérek mindenkit, aki épp most aludt el, hogy ébredjen fel. (Nevetés) Mitől is van az "állampolgári jog" szónak olyan álmosító, sőt, altató hatása ránk? Azt hiszem, attól, hogy valami olyasmit fejez ki, ami borzasztó erényes, borzasztó fontos és borzasztóan unalmas. Azt hiszem, a mi felelősségünk az, akik megjelenünk az ilyen összejöveteleken, személyesen, online, vagy ahogy tudnak, hogy az állampolgári jogot újra vonzóvá tegyék, olyan vonzóvá, mint amilyen az amerikai polgárháború idején, mint a polgárjogi mozgalmak idején volt. Meggyőződésem, hogy úgy tudjuk újra vonzóvá tenni, ha nyíltan beszélünk a hatalom jellegéről. Ennek a színtere - meggyőződésem szerint - a város szintje.
This is what I want to talk about today, and I want to start by defining some terms and then I want to describe the scale of the problem I think we face and then suggest the ways that I believe cities can be the seat of the solution. So let me start with some definitions. By civics, I simply mean the art of being a pro-social, problem-solving contributor in a self-governing community. Civics is the art of citizenship, what Bill Gates Sr. calls simply showing up for life, and it encompasses three things: a foundation of values, an understanding of the systems that make the world go round, and a set of skills that allow you to pursue goals and to have others join in that pursuit.
Erről szeretnék ma beszélni. Néhány definícióval kezdeném, aztán bemutatom az előttünk álló probléma terjedelmét, majd elmondom, hogy szerintem hogyan lehet a városoké a kulcsszerep a megoldásban. Hadd kezdjem hát néhány definícióval. Az állampolgárság azt én felfogásomban közösségért dolgozó, problémamegoldó résztvevőnek lenni egy öntevékeny közösségben. Az állampolgári mesterség abban áll, amit id. Bill Gates egyszerűen úgy fogalmaz, ott lenni, ahol a dolgok történnek. Ez három dolgot foglal magában: az értékek megalapozását, annak megértését, hogy mitől működik a körülöttünk lévő világ, és azon készségek összességét, amelyek lehetővé teszik, hogy tegyünk valamit a célokért, és rávegyünk másokat, hogy csatlakozzanak.
And that brings me to my definition of power, which is simply this: the capacity to make others do what you would have them do. It sounds menacing, doesn't it? We don't like to talk about power. We find it scary. We find it somehow evil. We feel uncomfortable naming it. In the culture and mythology of democracy, power resides with the people. Period. End of story. Any further inquiry not necessary and not really that welcome. Power has a negative moral valence. It sounds Machiavellian inherently. It seems inherently evil. But in fact power is no more inherently good or evil than fire or physics. It just is. And power governs how any form of government operates, whether a democracy or a dictatorship. And the problem we face today, here in America in particular, but all around the world, is that far too many people are profoundly illiterate in power — what it is, who has it, how it operates, how it flows, what part of it is visible, what part of it is not, why some people have it, why that's compounded. And as a result of this illiteracy, those few who do understand how power operates in civic life, those who understand how a bill becomes a law, yes, but also how a friendship becomes a subsidy, or how a bias becomes a policy, or how a slogan becomes a movement, the people who understand those things wield disproportionate influence, and they're perfectly happy to fill the vacuum created by the ignorance of the great majority.
Ezzel el is jutunk a hatalom-definíciómhoz, ami egyszerűen így hangzik: A hatalom az a képesség, hogy rávegyünk másokat arra, hogy azt tegyék, amit mi szeretnénk. Elég ijesztően hangzik, ugye? Nem szeretünk beszélni a hatalomról. Ijesztőnek tartjuk. Gonosznak, valahogy. Kínosnak érezzük néven nevezni. A demokrácia mítoszában és kultúrájában a hatalom a népé. Pont. Itt a vége. Nem szükséges tovább firtatni a dolgot, és nem kellemes. A hatalomhoz negatív morális érték tartozik. Ez amolyan machiavellisen hangzik. Eredendően gonosznak tűnik. Pedig a hatalom semmivel nem jobb vagy gonoszabb eredendően, mint a tűz vagy épp a fizika. Egyszerűen csak van. A hatalom úgy irányít, ahogyan a kormány működik: vagy demokratikusan, vagy diktatórikusan. Azzal szembesülünk manapság, különösen itt Amerikában, de máshol is a világban, hogy nagyon sokan teljesen járatlanok a hatalmat illetően, hogy mi is az, kinek van, hogyan működik, miből ered, hogy mi látható belőle, és mi nem. mitől van egyeseknek, és mitől olyan összetett. A járatlanság következménye, hogy azon kevesek, akik értik, hogy hogyan működik a polgári életben, akik értik, hogy hogyan lesz előterjesztésből törvény, igen. értik azt is, hogyan lesz a barátságból anyagi előny, vagy irányvonal az előítéletből, hogyan válik egy szlogen mozgalommá. Akik ezeket a dolgokat értik, azoknak túl nagy a befolyásuk, és nagyon elégedettek azzal, hogy betöltik azt a vákuumot, amit a többség tudatlansága okoz.
This is why it is so fundamental for us right now to grab hold of this idea of power and to democratize it. One of the things that is so profoundly exciting and challenging about this moment is that as a result of this power illiteracy that is so pervasive, there is a concentration of knowledge, of understanding, of clout. I mean, think about it: How does a friendship become a subsidy? Seamlessly, when a senior government official decides to leave government and become a lobbyist for a private interest and convert his or her relationships into capital for their new masters. How does a bias become a policy? Insidiously, just the way that stop-and-frisk, for instance, became over time a bureaucratic numbers game. How does a slogan become a movement? Virally, in the way that the Tea Party, for instance, was able to take the "Don't Tread on Me" flag from the American Revolution, or how, on the other side, a band of activists could take a magazine headline, "Occupy Wall Street," and turn that into a global meme and movement. The thing is, though, most people aren't looking for and don't want to see these realities. So much of this ignorance, this civic illiteracy, is willful. There are some millennials, for instance, who think the whole business is just sordid. They don't want to have anything to do with politics. They'd rather just opt out and engage in volunteerism. There are some techies out there who believe that the cure-all for any power imbalance or power abuse is simply more data, more transparency. There are some on the left who think power resides only with corporations, and some on the right who think power resides only with government, each side blinded by their selective outrage. There are the naive who believe that good things just happen and the cynical who believe that bad things just happen, the fortunate and unfortunate alike who think that their lot is simply what they deserve rather than the eminently alterable result of a prior arrangement, an inherited allocation, of power.
Ezért annyira lényeges a jelen körülmények között megragadni a hatalom lényegét és közkinccsé tenni. Az egyik dolog, ami különösen izgalmas és sok teendőt ad ezzel kapcsolatban, hogy a hatalomban való járatlanság általánossága miatt koncentrálódott a tudás, a megértés és a befolyás. Gondolkodjunk csak el: Hogyan lesz egy barátságból anyagi előny? Simán, amikor egy magasabb beosztású kormánytisztviselő úgy dönt, hogy otthagyja a közigazgatást, hogy magánérdekekért lobbizzék, kapcsolatait új gazdáinak érdekében használja fel. Hogyan válik az előítélet irányvonallá? Alattomosan. Valahogy úgy, ahogy például " a megállítani és megmotozni" egy idő után hatósági sorsjátékká válik. Hogyan lesz egy szlogenből mozgalom? Járványosan terjed az interneten, ahogyan például a Tea Party képes volt felkapni a "Ne taposs rám" szlogent az amerikai forradalomból vagy -- a másik oldalról -- egy aktivistacsoport sikerrel felkapott egy szalagcímet: "Foglaljuk el a Wall Street-et", globális mémmé és mozgalommá alakítva. Az a helyzet, hogy a legtöbben nem keresik, nem kíváncsiak erre a valóságra. Ez a tudatlanság, az állampolgári ismeretek hiánya nagyrészt szándékos. Sokan, akik az ezredforduló körül nőttek fel, az egészet valami mocskos dolognak gondolják. Távol tartják magukat a politikától. Inkább kimaradnak belőle, és önkéntességben élik ki magukat. Vannak köztük, akik a számítógépek bűvöletében azt hiszik, hogy csodaszer a hatlami kilengések és visszaélések ellen, ha több adatunk van, ha nagyobb az átláthatóság. Vannak baloldaliak, akik azt hiszik, hogy a hatalom mind a cégek kezében van, és vannak a jobboldaliak, akik azt hiszik, hogy mind a kormányzat kezében. Mindkét oldalt elvakítja saját felháborodásuk. Vannak a naivak, akik azt hiszik, hogy a jó dolgok csak úgy történnek, és a cinikusok, akik szerint a rossz dolgok történnek meg. A szerencsések és a szerencsétlenek, akik azt gondolják, hogy egyszerűen ez a megérdemelt sorsuk, nem pedig az előző helyzetnek és hatalom örökölt eloszlásának teljességgel megváltoztatható eredménye.
As a result of all of this creeping fatalism in public life, we here, particularly in America today, have depressingly low levels of civic knowledge, civic engagement, participation, awareness. The whole business of politics has been effectively subcontracted out to a band of professionals, money people, outreach people, message people, research people. The rest of us are meant to feel like amateurs in the sense of suckers. We become demotivated to learn more about how things work. We begin to opt out.
Ennek eredményeként belopakodik a közéletbe a végzetbe vetett hit. Különösen nálunk, a mai Amerikában, nyomasztóan alacsony szinten van az állampolgári ismeretek, az elkötelezettség, a részvétel, a tudatosság. Az egész politikai tevékenység egy csoport profira korlátozódik, pénzemberekre, közvetítőkre, a sajtóra, kutatókra. Mi, többiek amatőrnek érezhetjük magunkat, a szó balek értelmében. Érdektelenné vált számunkra, hogy többet tudjunk arról, hogy hogyan működnek a dolgok. Kezdünk kimaradni.
Well, this problem, this challenge, is a thing that we must now confront, and I believe that when you have this kind of disengagement, this willful ignorance, it becomes both a cause and a consequence of this concentration of opportunity of wealth and clout that I was describing a moment ago, this profound civic inequality. This is why it is so important in our time right now to reimagine civics as the teaching of power. Perhaps it's never been more important at any time in our lifetimes. If people don't learn power, people don't wake up, and if they don't wake up, they get left out.
Ez az a probléma, ez az a feladat, amivel mindenképp szembe kell nézzünk. Azt hiszem, az ilyen közömbösség, szándékos tudatlanság. egyszerre lesz oka és következménye annak, hogy kialakulhasson a vagyon, és a politikai hatalom említett koncentrációja, ez a mélységes állampolgári egyenlőtlenség. Emiatt olyan fontos a mi időnkben épp most, hogy újragondoljuk az állampolgári ismereteket, mint a hatalom megismertetésének módját. Talán soha ilyen fontos nem volt még az életünk során. Ha az emberek nem ismerik meg a hatalmat, ha nem ébrednek fel, és ha nem ébrednek fel, akkor kimaradnak.
Now, part of the art of practicing power means being awake and having a voice, but it also is about having an arena where you can plausibly practice deciding. All of civics boils down to the simple question of who decides, and you have to play that out in a place, in an arena.
Nos, a hatalom gyakorlása részben azt jelenti, hogy felébredni, és hallatni szavunkat. de azt is, hogy van küzdőterünk ahol gyakorolhatjuk a döntéshozatalt. Az állampolgárság végül is egy egyszerű kérdésbe sűríthető, hogy ki dönt, és ezt valahol, a küzdőtéren kell kiharcolni.
And this brings me to the third point that I want to make today, which is simply that there is no better arena in our time for the practicing of power than the city. Think about the city where you live, where you're from. Think about a problem in the common life of your city. It can be something small, like where a street lamp should go, or something medium like which library should have its hours extended or cut, or maybe something bigger, like whether a dilapidated waterfront should be turned into a highway or a greenway, or whether all the businesses in your town should be required to pay a living wage. Think about the change that you want in your city, and then think about how you would get it, how you would make it happen. Take an inventory of all the forms of power that are at play in your city's situation: money, of course, people, yes, ideas, information, misinformation, the threat of force, the force of norms. All of these form of power are at play. Now think about how you would activate or perhaps neutralize these various forms of power.
És ez vezet el a harmadik ponthoz, amiről ma beszélni akarok, hogy egyszerűen nincs jobb küzdőtér manapság gyakorlatot szerezni a hatalomban, mint a város. Gondoljunk csak arra a városra, ahol élünk, ahová valósiak vagyunk. Gondoljunk a saját városunk mindennapjainak problémájára, lehet az valami apróság, mint, hogy hová kéne kerüljön az utcai világítás, vagy egy közepes, hogy mely könyvtárnak kéne meghosszabbítani vagy lerövidíteni a nyitva tartását, esetleg valami nagyobb, mint hogy a lepusztult partszakaszból országút legyen, vagy sétány, vagy hogy a város minden vállalkozása fizessen-e iparűzési adót. Gondoljunk a változásra, amit el akarunk érni városunkban, és arra, hogy hogyan érhetnénk el, mit tehetünk, hogy megtörténjék. Vegyük leltárba a hatalom összes összetevőjét, ami szerepet játszik a városunk esetében: a pénz, természetesen, igen az emberek, az elképzelések, az információ, a félreinformálás, erőszakkal fenyegetés, az előírások kényszere. Ezek az eszközök mind szerepet játszanak. Hogyan aktiválhatnánk vagy közömbösíthetnénk a hatalom e különféle eszközeit.
This is not some Game of Thrones empire-level set of questions. These are questions that play out in every single place on the planet. I'll just tell you quickly about two stories drawn from recent headlines. In Boulder, Colorado, voters not too long ago approved a process to replace the private power company, literally the power company, the electric company Xcel, with a publicly owned utility that would forego profits and attend far more to climate change. Well, Xcel fought back, and Xcel has now put in play a ballot measure that would undermine or undo this municipalization. And so the citizen activists in Boulder who have been pushing this now literally have to fight the power in order to fight for power. In Tuscaloosa, at the University of Alabama, there's an organization on campus called, kind of menacingly, the Machine, and it draws from largely white sororities and fraternities on campus, and for decades, the Machine has dominated student government elections. Well now, recently, the Machine has started to get involved in actual city politics, and they've engineered the election of a former Machine member, a young, pro-business recent graduate to the Tuscaloosa city school board. Now, as I say, these are just two examples drawn almost at random from the headlines. Every day, there are thousands more like them. And you may like or dislike the efforts I'm describing here in Boulder or in Tuscaloosa, but you cannot help but admire the power literacy of the players involved, their skill. You cannot help but reckon with and recognize the command they have of the elemental questions of civic power — what objective, what strategy, what tactics, what is the terrain, who are your enemies, who are your allies?
Ez nem afféle Trónok harca birodalmi szintű kérdésgyűjtemény. Ezek olyan kérdések, amelyek mindenütt előjönnek bolygónkon. Csak két történetet mondok el gyorsan a közelmúlt legérdekesebb hírei közül. Boulderben , Coloradoban, nemrégiben a szavazók jóváhagyták, hogy egy magántulajdonban lévő elektromos cég -- az Xcel -- helyett egy közösségi tulajdonú, non-profit közmű szolgáltassa az áramot, ami több figyelmet fordít a klímaváltozásra. Az Xcel visszavágott, és most az Xcel népszavazást kezdeményezett, ami alááshatja, meg nem történtté teheti ezt a kisajátítást. Így a városi aktivistáknak meg kellett küzdeniük a hatalommal az elektromos áramért. Tuscaloosában, az Alabama egyetemen, van a kampuszban egy szervezet, amit fenyegetően úgy hívnak, hogy a Gép, ami jórészt a kampusz fehér hallgatóinak lakóközösségeiből toboroz. Évtizedek óta a Gép a legerősebb a hallgatói önkormányzati választásokon. Mostanában a Gép kezdett részt vállalni a városi aktuálpolitikában, megszervezték egy volt Gép-tag beválasztását, egy frissen végzett, üzleti szemléletű fiatalemberét. a Tuscaloosa-i városi iskolaszékbe. Ahogy mondom, ez csak két példa, szinte véletlenszerűen kiválasztva az újságcikkekből Naponta ezernyi hasonló van. Lehet szeretni vagy utálni az ilyen törekvéseket, amiket felhozok itt Boulderból vagy Tuscaloosából, de csak csodálni lehet a résztvevők jártasságát, hatalom-ismeretét. Nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük és elismerjük profizmusukat az az állampolgári jogokkal kapcsolatos alapvető kérdésekben: hogy mi a cél, mi a stratégia és mi a taktika, mi a terep, kik az ellenfelek, kik a szövetségesek?
Now I want you to return to thinking about that problem or that opportunity or that challenge in your city, and the thing it was that you want to fix or create in your city, and ask yourself, do you have command of these elemental questions of power? Could you put into practice effectively what it is that you know? This is the challenge and the opportunity for us.
De térjünk vissza saját városunk problémájához, lehetőségeihez és feladataihoz, és hogy min akarunk javítani, vagy mit akarunk alkotni városunkban. Kérdezzük meg önmagunktól, képesek vagyunk-e ezeknek az alapvető hatalmi kérdéseknek a kezelésére? Tudnánk-e alkalmazni a gyakorlatban, mindazt, amit tudunk? Ez a feladat és a lehetőség számunkra.
We live in a time right now where in spite of globalization or perhaps because of globalization, all citizenship is ever more resonantly, powerfully local. Indeed, power in our time is flowing ever faster to the city. Here in the United States, the national government has tied itself up in partisan knots. Civic imagination and innovation and creativity are emerging from local ecosystems now and radiating outward, and this great innovation, this great wave of localism that's now arriving, and you see it in how people eat and work and share and buy and move and live their everyday lives, this isn't some precious parochialism, this isn't some retreat into insularity, no. This is emergent. The localism of our time is networked powerfully. And so, for instance, consider the ways that strategies for making cities more bike-friendly have spread so rapidly from Copenhagen to New York to Austin to Boston to Seattle. Think about how experiments in participatory budgeting, where everyday citizens get a chance to allocate and decide upon the allocation of city funds. Those experiments have spread from Porto Alegre, Brazil to here in New York City, to the wards of Chicago. Migrant workers from Rome to Los Angeles and many cities between are now organizing to stage strikes to remind the people who live in their cities what a day without immigrants would look like. In China, all across that country, members of the New Citizens' Movement are beginning to activate and organize to fight official corruption and graft, and they're drawing the ire of officials there, but they're also drawing the attention of anti-corruption activists all around the world. In Seattle, where I'm from, we've become part of a great global array of cities that are now working together bypassing government altogether, national government altogether, in order to try to meet the carbon reduction goals of the Kyoto Protocol. All of these citizens, united, are forming a web, a great archipelago of power that allows us to bypass brokenness and monopolies of control.
Olyan időket élünk, amikor a globalizáció dacára, vagy talán éppen miatta, az állampolgári érdeklődés egyre fogékonyabb a helyi problémákra. Valóban, korábban nem tapasztalt mértékben áramlanak a lehetőségek a városokhoz. Itt, az Egyesült Államokban, a kormány kezét megkötik a pártharcok. Az állampolgári kezdeményezések és újítások a helyi ökoszisztémából bukkannak fel, és innen terjednek el. Ez az új jelenség, a lokálpatriotizmusnak ez a nagy hulláma most érkezik meg. Észrevehető az emberek étkezési szokásaiban, munkájukban, ahogy vásárolnak, mozognak, és élik mindennapi életüket. Ez nem afféle finnyás bezárkózás, visszavonulás az elszigeteltségbe, nem. Ez most van feljövőben. A mai idők lokálpatriotizmusa erős hálózat. Nézzük csak például azokat a stratégiákat, amelyek arra irányulnak, hogy a városokat kerékpáros-baráttá tegyük. Ezek gyorsan terjedtek Koppenhágától New York-ig, Austinig, Bostonig, Seattle-ig. Gondoljunk csak a részvételi költségvetés-készítésre, ahol az egyszerű polgárok lehetőséget kapnak, hogy beleszólhassanak a városi források felhasználásába. Ezek a kísérletek Brazíliából, Porto Alegre-ből jöttek ide, New York-ba, Chicago felé. A bevándorló munkások Rómától Los Angelesig és sok más városban sztrájkokat szerveznek, hogy emlékeztessék városuk lakóit, hogy milyen is lenne egy napjuk a bevándorlók nélkül. Kínában országszerte az Új Állampolgári Mozgalom tagjai kezdenek aktivizálódni és megszervezni a hivatali visszaélések és korrupció elleni harcot, és kihívják a hatóságok haragját, és egyben felhívják a figyelmét a világ korrupcióellenes aktivistáinak. Seattle-ben, ahová én valósi vagyok, egy, nagy világméretű hálózat részévé váltunk, és most együtt dolgozunk, teljesen megkerülve a kormányt, a nemzeti kormányokat, azért, hogy próbáljunk megfelelni Kyotó-i egyezmény CO2-korlátozozási normájának. Ezek az állampolgárok együtt egy hálózatot képeznek, a lehetőségek óriás szigettengerét, amellyel el lehet kerülni az irányítás elégtelenségét és kizárólagosságát.
And our task now is to accelerate this work. Our task now is to bring more and more people into the fold of this work. That's why my organization, Citizen University, has undertaken a project now to create an everyman's curriculum in civic power. And this curriculum starts with this triad that I described earlier of values, systems and skills. And what I'd like to do is to invite all of you to help create this curriculum with the stories and the experiences and the challenges that each of you lives and faces, to create something powerfully collective. And I want to invite you in particular to try a simple exercise drawn from the early frameworks of this curriculum. I want you to write a narrative, a narrative from the future of your city, and you can date it, set it out one year from now, five years from now, a decade from now, a generation from now, and write it as a case study looking back, looking back at the change that you wanted in your city, looking back at the cause that you were championing, and describing the ways that that change and that cause came, in fact, to succeed. Describe the values of your fellow citizens that you activated, and the sense of moral purpose that you were able to stir. Recount all the different ways that you engaged the systems of government, of the marketplace, of social institutions, of faith organizations, of the media. Catalog all the skills you had to deploy, how to negotiate, how to advocate, how to frame issues, how to navigate diversity in conflict, all those skills that enabled you to bring folks on board and to overcome resistance. What you'll be doing when you write that narrative is you'll be discovering how to read power, and in the process, how to write power. So share what you write, do you what you write, and then share what you do. I invite you to literally share the narratives that you create on our Facebook page for Citizen University. But even beyond that, it's in the conversations that we have today all around the world in the simultaneous gatherings that are happening on this topic at this moment, and to think about how we can become one another's teachers and students in power. If we do that, then together we can make civics sexy again. Together, we can democratize democracy and make it safe again for amateurs. Together, we can create a great network of city that will be the most powerful collective laboratory for self-government this planet has ever seen. We have the power to do that.
Az most a feladatunk, hogy felgyorsítsuk ezt a munkát. Az a feladatunk, hogy egyre több embert hozzunk össze erre a munkára. Ezért hívott életre egy új kurzust a Citizen University, az a szervezet, ahol dolgozom, az átlagemberek számára, az állampolgári lehetőségekről. A kurzus azzal a három ponttal indul, amit az imént mondtam az értékekről, rendszerekről és készségekről. Felkérném Önöket, hogy segítsenek megalkotni a tantervét, történeteikkel, tapasztalataikkal és azokkal feladatokkal, amelyeket átéltek, amelyekkel szembetalálkoztak, hogy valami ütőset alkossunk közösen. És különösen meg szeretném hívni Önöket, hogy kipróbáljanak egy egyszerű gyakorlatot ami a kurzus keretében készült, korábban. Azt szeretném, hogy írjanak egy történetet, egy történetet városuk jövőjéről. Helyezhetik mától egy évnyire, öt évnyire, egy évtizednyire, vagy a következő generációba. Írják meg esettanulmányként, visszatekintve arra a változásra amit szeretnének a városban, visszatekintve az ügyre, amiért küzdöttek, és írják le, hogy miként történt a változás, mi volt a siker oka. Írják le, hogy polgártársaik milyen értékeit mozgósították, és azokat az erkölcsi célokat, amelyeket meg tudtak mozgatni. Vegyék számba az összes különböző módot, ahogyan kapcsolatba léptek a kormányzati, a piaci, a szociális, a vallási és a hírközlési szervekkel. Vegyék számba az összes felhasznált készséget, hogy hogyan kell tárgyalni, támogatást szerezni, felépíteni a dolgokat, kezelni a konfliktusokat, mindazokat a készségeket, amelyek az emberek mozgósítását lehetővé teszik, és amivel leküzdhető az ellenállásuk. Ha megírják azt a beszámolót, akkor felfedezik, hogyan kell tanulni a hatalmat és közben hogyan kell megtölteni tartalommal. Szóval, tegyék közkinccsé, amit írtak, és tegyék is meg, amit leírtak, azután tegyék közkinccsé, hogy mit csinálnak. Arra biztatom Önöket, hogy tegyék közkinccsé a beszámolót, amit csináltak a Citizen University Facebook oldalán. De még ezen kívül, mai beszélgetésekben is, szerte a világban, a párhuzamos összejöveteleken, amelyek történetesen mind erről a szólnak éppen. Gondolkodjanak el, hogy hogyan válhatunk egymás mesterévé és tanítványává a hatalom kérdésében. Ha ezt megtesszük, akkor újra vonzó lehet állampolgárként viselkedni. Együtt közkinccsé tehetjük a demokráciát, és újra biztonságossá az amatőrök számára. Együtt létrehozhatjuk a városok hatalmas hálózatát, ami a valaha volt leghatékonyabb közös kísérleti laboratórium az önkormányzatiság számára a bolygón. Meg van hozzá a hatalmunk, hogy megtegyük.
Thank you very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)