I used to think the whole purpose of life was pursuing happiness. Everyone said the path to happiness was success, so I searched for that ideal job, that perfect boyfriend, that beautiful apartment. But instead of ever feeling fulfilled, I felt anxious and adrift. And I wasn't alone; my friends -- they struggled with this, too.
Mindig azt gondoltam, hogy az élet értelme a boldogságkeresés. Azt mondják, a boldogsághoz a sikerességen át vezet az út, ezért megkerestem a legjobb munkát, a tökéletes társat és a legszebb lakást. De ahelyett hogy elégedettnek éreztem volna magam, nem találtam a helyem, és nagyon ideges voltam. Ezzel nem voltam egyedül; a barátaim szintén küzdöttek.
Eventually, I decided to go to graduate school for positive psychology to learn what truly makes people happy. But what I discovered there changed my life. The data showed that chasing happiness can make people unhappy. And what really struck me was this: the suicide rate has been rising around the world, and it recently reached a 30-year high in America. Even though life is getting objectively better by nearly every conceivable standard, more people feel hopeless, depressed and alone. There's an emptiness gnawing away at people, and you don't have to be clinically depressed to feel it. Sooner or later, I think we all wonder: Is this all there is? And according to the research, what predicts this despair is not a lack of happiness. It's a lack of something else, a lack of having meaning in life.
Eldöntöttem, hogy pozitív pszichológiát fogok hallgatni az egyetemen, hogy megtanuljam, mi teszi valójában boldoggá az embereket. Amit ott felfedeztem, örökre megváltoztatta az életemet. A kutatások szerint a boldogság üldözése valójában boldogtalanabbá tesz bennünket. A következő adat hideg zuhanyként ért: a világon folyamatosan nő az öngyilkosságok aránya, napjainkban Amerikában 30 éves csúcsot ért el. Az létezésünk alapvetően könnyebb az élet minden területét vizsgálva, ennek ellenére az emberek kétségbeesettek, depressziósak és egyedül érzik magukat. Egyfajta üresség gyötri az embereket, és nem kell klinikai depressziótól szenvedned ahhoz, hogy érezd. Előbb-utóbb mindenki felteszi a kérdést: van a létezésnek értelme? A kutatások szerint ezt a kétségbeesést nem a boldogság hiánya váltja ki. Valami másnak a hiánya, az élet értelmének a hiánya.
But that raised some questions for me. Is there more to life than being happy? And what's the difference between being happy and having meaning in life? Many psychologists define happiness as a state of comfort and ease, feeling good in the moment. Meaning, though, is deeper. The renowned psychologist Martin Seligman says meaning comes from belonging to and serving something beyond yourself and from developing the best within you. Our culture is obsessed with happiness, but I came to see that seeking meaning is the more fulfilling path. And the studies show that people who have meaning in life, they're more resilient, they do better in school and at work, and they even live longer.
Felvetődött sok kérdés bennem. Az élet többről szól, mint boldog létezésről? Vagy mi a különbség a boldog élet és a tartalmas élet között? A pszichológusok a boldogságot könnyű és kényelmes állapotként írják le, amolyan pillanatnak élésként. De a létezés értelme mélyebb. A híres pszichológus, Martin Seligman úgy fogalmaz: a boldogság a másokhoz tartozásból, a másokon való segítésből és önmagunk megtalálásából fakad. A kultúránk a boldogság megszállottja, de rájöttem, hogy az élet értelmének megtalálása sokkal fontosabb. A kutatások azt mutatják, hogy azok, akiknek van életcéljuk sokkal ügyesebbek, jobban teljesítenek az iskolában és munkában, és tovább is élnek.
So this all made me wonder: How can we each live more meaningfully? To find out, I spent five years interviewing hundreds of people and reading through thousands of pages of psychology, neuroscience and philosophy. Bringing it all together, I found that there are what I call four pillars of a meaningful life. And we can each create lives of meaning by building some or all of these pillars in our lives.
Mindez elgondolkodtatott: Hogyan tudnánk több értelmet adni életünknek? Hogy rájöjjek, több száz embert interjúztattam az elmúlt öt évben, és sok száz oldal pszichológiát, idegtudományt és filozófiát olvastam. Ezeket összerakva rájöttem, hogy a teljes életnek alapvetően négy alappillére van. Mindannyian adhatunk értelmet életünknek, egy vagy több pillért beépítve.
The first pillar is belonging. Belonging comes from being in relationships where you're valued for who you are intrinsically and where you value others as well. But some groups and relationships deliver a cheap form of belonging; you're valued for what you believe, for who you hate, not for who you are. True belonging springs from love. It lives in moments among individuals, and it's a choice -- you can choose to cultivate belonging with others.
Az első pillér a valahová tartozás. Tartozni valahová olyan kapcsolatot jelent, ahol értékelik, ki is vagy valójában, és ahol te is értékelsz másokat. Azonban néhány kapcsolat nem nyújt kielégítő hozzátartozás érzését; olyankor a hited vagy a gyűlölt személy a mérce, és nem valós önmagad. Az igazi összetartozás alapja a szeretet. Ott van az emberek mindennapjaiban. Ez egyéni döntés: dönthetsz úgy, hogy ápolod a kapcsolatot másokkal.
Here's an example. Each morning, my friend Jonathan buys a newspaper from the same street vendor in New York. They don't just conduct a transaction, though. They take a moment to slow down, talk, and treat each other like humans. But one time, Jonathan didn't have the right change, and the vendor said, "Don't worry about it." But Jonathan insisted on paying, so he went to the store and bought something he didn't need to make change. But when he gave the money to the vendor, the vendor drew back. He was hurt. He was trying to do something kind, but Jonathan had rejected him.
Itt egy példa. Egyik jó barátom, Jonathan minden reggel ugyanattól az újságárustól vesz újságot New Yorkban. De ők nem csak lebonyolítanak egy tranzakciót. Lelassítanak, kicsit cseverésznek, emberként kezelve a másikat. Egy nap Jonathannak nem volt aprója, és az újságárus mondta, hogy ne is foglalkozzon vele. De Jonathan ragaszkodott a fizetéshez, ezért bement egy boltba és vett valami szükségtelen dolgot, hogy felváltsa a pénzét. De mikor odaadta a pénzt az árusnak, ő visszaadta, megbántva érezte magát. Az árus csak kedves próbált lenni, Jonathan viszont elutasította.
I think we all reject people in small ways like this without realizing it. I do. I'll walk by someone I know and barely acknowledge them. I'll check my phone when someone's talking to me. These acts devalue others. They make them feel invisible and unworthy. But when you lead with love, you create a bond that lifts each of you up.
Észre sem vesszük néha, mikor ilyen apróságokat elutasítunk. Én is megteszem. Elsétálok egy ismerős mellett, és alig figyelek rá. Nézegetem a telefonom, mikor valaki beszél hozzám. Ilyen cselekedetekkel lenézünk másokat. Láthatatlannak és érdemtelennek érezhetik magukat. De a szeretet által egy olyan kötelék jön létre, mely mindkettőtöket felemel.
For many people, belonging is the most essential source of meaning, those bonds to family and friends. For others, the key to meaning is the second pillar: purpose. Now, finding your purpose is not the same thing as finding that job that makes you happy. Purpose is less about what you want than about what you give. A hospital custodian told me her purpose is healing sick people. Many parents tell me, "My purpose is raising my children." The key to purpose is using your strengths to serve others. Of course, for many of us, that happens through work. That's how we contribute and feel needed. But that also means that issues like disengagement at work, unemployment, low labor force participation -- these aren't just economic problems, they're existential ones, too. Without something worthwhile to do, people flounder. Of course, you don't have to find purpose at work, but purpose gives you something to live for, some "why" that drives you forward.
Sokaknak a valahova tartozás érzése a legalapvetőbb, tartozás a családhoz, barátokhoz. Másoknak fontosabb a második pillér: az életcél megtalálása. De az életcél megtalálása nem annak a munkának a megtalálását jelenti, ami boldoggá tesz. Életcél kevésbé az, amit akarsz, inkább az, amit adsz. Egy kórházi dolgozótól hallottam, hogy az ő célja a betegek gyógyítása. Sok szülő mondja, hogy célja a gyermekek nevelése. Erősségeink kihasználása mások megsegítésére jelentheti életcélunk. Természetesen ezt sokan munkájukkal valósítják meg. Így segítünk és hasznosnak érezzük magunkat. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a munkából való kilépés, a munkanélküliség, vagy az alacsony munkaerő részvétel nemcsak gazdasági problémák, hanem egzisztenciálisak is. Hasznos tevékenység nélkül az emberek elvesznek. Természetesen a célt nem kell a munkahelyeden meglelned, de egy életcél segít megtalálni létezésed értelmét, ami folyamatosan motivál.
The third pillar of meaning is also about stepping beyond yourself, but in a completely different way: transcendence. Transcendent states are those rare moments when you're lifted above the hustle and bustle of daily life, your sense of self fades away, and you feel connected to a higher reality. For one person I talked to, transcendence came from seeing art. For another person, it was at church. For me, I'm a writer, and it happens through writing. Sometimes I get so in the zone that I lose all sense of time and place. These transcendent experiences can change you. One study had students look up at 200-feet-tall eucalyptus trees for one minute. But afterwards they felt less self-centered, and they even behaved more generously when given the chance to help someone.
A harmadik pillér túlmutat rajtunk, de teljesen más módon: transzcendens. A transzcendens állapotok ritka pillanatok, amikor felülemelkedünk a nyüzsgő mindennapokon, az öntudat elhalványul, és csatlakozunk egy magasabb szintű valósághoz. Egyik embernek a transzcendencia a művészetből ered, míg a másiknak ezt a templom hozza el. Íróként számomra ez az íráson keresztül történik. Néha annyira belemerülök a munkába, hogy minden megszűnik körülöttem. Ezek a természetfeletti élmények megváltoztathatnak. Egy kísérletben diákok egy hatméteres eukalipsztus fára néztek fel egy percen keresztül. Utána kevésbé érezték magukat önzőnek, és sokkal nagyvonalúbban viselkedtek, mikor lehetőségük adódott segíteni másoknak.
Belonging, purpose, transcendence. Now, the fourth pillar of meaning, I've found, tends to surprise people. The fourth pillar is storytelling, the story you tell yourself about yourself. Creating a narrative from the events of your life brings clarity. It helps you understand how you became you. But we don't always realize that we're the authors of our stories and can change the way we're telling them. Your life isn't just a list of events. You can edit, interpret and retell your story, even as you're constrained by the facts.
Tartozás, életcél, transzcendens. Úgy találtam a negyedik pillér az, ami leginkább meglepi az embereket. A negyedik pillér a narratíva, az a történet, amit magadnak mesélsz magadról. Életed eseményeiből szőtt történet segít tisztán látni. Segít megérteni, hogyan lettünk azzá az emberré, akik ma vagyunk. De nem mindig ismerjük fel, hogy a történetek írói mi vagyunk, és befolyásolhatjuk a mesélés módját. Az életed nem csak eseménysorozat. Szerkesztheted, értelmezheted és újra elmondhatod a történetedet még úgy is, hogy ragaszkodsz a tényekhez.
I met a young man named Emeka, who'd been paralyzed playing football. After his injury, Emeka told himself, "My life was great playing football, but now look at me." People who tell stories like this -- "My life was good. Now it's bad." -- tend to be more anxious and depressed. And that was Emeka for a while. But with time, he started to weave a different story. His new story was, "Before my injury, my life was purposeless. I partied a lot and was a pretty selfish guy. But my injury made me realize I could be a better man." That edit to his story changed Emeka's life. After telling the new story to himself, Emeka started mentoring kids, and he discovered what his purpose was: serving others. The psychologist Dan McAdams calls this a "redemptive story," where the bad is redeemed by the good. People leading meaningful lives, he's found, tend to tell stories about their lives defined by redemption, growth and love.
Találkoztam egy fiatal férfival, Emekával, aki futballozás közben bénult le. A sérülése után Emeka elmesélte, hogy élete nagyszerű volt míg focizott, és most nézzek rá. Az emberek, akik így mesélnek történeteket: "Az életem jó volt. Most rossz." hajlamosabbak aggódni és rosszkedvűek. Ilyen volt Emeka is egy ideig. Idővel korrigálta történetét. Az új története szerint az élete a baleset előtt értelmetlen volt. Sokat bulizott és elég önzően viselkedett. De a baleset ráébresztette, hogy jobb emberré válhat. Ez a kis módosítás élettörténetén megváltoztatta életét. Miután megbékélt önmagával, gyerekek mentorlásával kezdett foglalkozni, és rátalált élete céljára, ami mások segítése volt. Dan McAdams pszichológus ezt "megváltó történet"-nek nevezi, ahol a rossz jóvá válik. Szerinte a célokkal teli emberek narratívája a megváltással, a fejlődéssel és a szeretettel jellemezhető.
But what makes people change their stories? Some people get help from a therapist, but you can do it on your own, too, just by reflecting on your life thoughtfully, how your defining experiences shaped you, what you lost, what you gained. That's what Emeka did. You won't change your story overnight; it could take years and be painful. After all, we've all suffered, and we all struggle. But embracing those painful memories can lead to new insights and wisdom, to finding that good that sustains you.
De miért változtatják meg az emberek a történetüket? Vannak, akik külső segítségre szorulnak, de persze egyedül is lehetséges, ha mélyrehatóan megvizsgáljuk életünket, hogy a különböző események hogyan formáltat bennünket, mit vesztettünk, mit nyertünk. Ezt tette Emeka is. A narratívád nem változik egy nap alatt, ez akár több fájdalmas évig is eltarthat. Mindenki szenved és küszködik életében. A fájdalmas pillanatok elfogadásával új önismeretre és bölcsességre találhatunk, arra a jóra, ami fenntart.
Belonging, purpose, transcendence, storytelling: those are the four pillars of meaning. When I was younger, I was lucky enough to be surrounded by all of the pillars. My parents ran a Sufi meetinghouse from our home in Montreal. Sufism is a spiritual practice associated with the whirling dervishes and the poet Rumi. Twice a week, Sufis would come to our home to meditate, drink Persian tea, and share stories. Their practice also involved serving all of creation through small acts of love, which meant being kind even when people wronged you. But it gave them a purpose: to rein in the ego.
Tartozás, cél, transzcendens és narratíva: ez a tartalmas lét négy alappillére. Szerencsésnek érzem magam, hisz mikor fiatal voltam, mind a négy pillér körülvett engem. A szüleim egy Szúfi gyülekezeti házat vezettek montreali otthonunkban. A szufizmus egy spirituális szemlélet, mely a kerengő dervisekhez és a költő Rumihoz kapcsolható. Kétszer egy héten volt összejövetel nálunk, ahol meditáltak, perzsa teát kortyoltak, és történeteket meséltek egymásnak. Ez a gyakorlat magában foglalta minden lény szolgálatát kis szeretet cselekedetekkel, ami azt jelentette, hogy légy kedves még akkor is, ha mások megsértettek. Ez adott nekik egy célt: az ego megfékezését.
Eventually, I left home for college and without the daily grounding of Sufism in my life, I felt unmoored. And I started searching for those things that make life worth living. That's what set me on this journey. Looking back, I now realize that the Sufi house had a real culture of meaning. The pillars were part of the architecture, and the presence of the pillars helped us all live more deeply.
Végül elkezdtem az egyetemet, és a szufizmus mindennapi gyakorlása nélkül elveszettnek éreztem magam. Elkezdtem keresni azokat a dolgokat, melyek az életet tartalmassá teszik. Így találtam rá az utamra. Visszanézve már tudom, hogy a Szúfi háznak hatalmas kulturális jelentősége volt. Az építészet meghatározó részei a pillérek, melyek jelenléte segít mindannyiunknak teljes életet élni.
Of course, the same principle applies in other strong communities as well -- good ones and bad ones. Gangs, cults: these are cultures of meaning that use the pillars and give people something to live and die for. But that's exactly why we as a society must offer better alternatives. We need to build these pillars within our families and our institutions to help people become their best selves. But living a meaningful life takes work. It's an ongoing process. As each day goes by, we're constantly creating our lives, adding to our story. And sometimes we can get off track.
Természetesen ezek az elvek vonatkoznak más közösségekre: jókra és rosszakra egyaránt. Csoportok, kultuszok: kulturális jelentőséggel bírnak, melyek alkalmazzák a pilléreket, és adnak valamit az embereknek, amiért érdemes élniük és halniuk. Ezért is kell társadalomként jobb alternatívákkal szolgálni. Fel kell építenünk ezeket a pilléreket családunban és intézményeinkben, hogy segítsünk másoknak a legjobbat kihozni magukból. Egy tartalmas élet kialakítása sok munkát igényel. Ez egy hosszú folyamat. Napok múlásával folyamatosan alakítjuk életünket, gazdagítjuk narratívánkat. Megtörténhet, hogy megbotlunk.
Whenever that happens to me, I remember a powerful experience I had with my father. Several months after I graduated from college, my dad had a massive heart attack that should have killed him. He survived, and when I asked him what was going through his mind as he faced death, he said all he could think about was needing to live so he could be there for my brother and me, and this gave him the will to fight for life. When he went under anesthesia for emergency surgery, instead of counting backwards from 10, he repeated our names like a mantra. He wanted our names to be the last words he spoke on earth if he died.
Amikor ez megtörténik velem, mindig egy meghatározó élményt hívok elő édesapámmal. Pár hónappal lediplomázásom után, édesapámnak súlyos szívrohama volt, ami elvihette volna őt. Túlélte, és mikor megkérdeztem, hogy, mire gondolt, ahogy szembenézett a halállal, azt mondta, egy erős vágyat érzett, az élni akarásét, hogy ott lehessen a bátyámnak és nekem, és ez adta az erőt, hogy harcoljon életéért. Amikor a sürgősségi sebészeti beavatkozás miatt elaltatták, ahelyett, hogy tíztől visszafelé számolt volna, a nevünket ismételgette, mint egy mantrát. Azt akarta, hogy a mi nevünk legyen az utolsó, amit kimond mielőtt meghal.
My dad is a carpenter and a Sufi. It's a humble life, but a good life. Lying there facing death, he had a reason to live: love. His sense of belonging within his family, his purpose as a dad, his transcendent meditation, repeating our names -- these, he says, are the reasons why he survived. That's the story he tells himself.
Az apám ács és szúfi mester. Ez egy alázatos élet, de egy jó élet. Ahogy feküdt szembenézve a halállal, volt miért élnie: a szeretetért. A családhoz tartozás érzése, apai feladatai, a transzcendens meditáció, nevünk ismételgetése, ezek miatt élte túl, azt modnta. Ezt a narratívát mondja magának.
That's the power of meaning. Happiness comes and goes. But when life is really good and when things are really bad, having meaning gives you something to hold on to.
Ez az élni akarás ereje. A boldogság mulandó. Amikor az élet nagyon jó, vagy nagyon rosszul alakulnak dolgaink, saját életünk értelme jelent kapaszkodót.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)