2,300 years ago, the rulers of Alexandria set out to fulfill one of humanity’s most audacious goals: to collect all the knowledge in the world under one roof. In its prime, the Library of Alexandria housed an unprecedented number of scrolls and attracted some of the Greek world’s greatest minds. But by the end of the 5th century CE, the great library had vanished. Many believed it was destroyed in a catastrophic fire. The truth of the library’s rise and fall is much more complex.
2300 évvel ezelőtt Alexandria uralkodói kitűzték maguknak az emberiség egyik legmerészebb célját: hogy egy helyre gyűjtsék a világ összes tudását. Fénykorában az alexandriai könyvtár példátlan számú tekercsnek adott otthont, és ez odavonzott néhányat a görög világ legnagyobb elméi közül. De az i. sz. 5. század végére a nagy könyvtár eltűnt. Sokan azt hitték, hogy egy katasztrofális tűzben megsemmisült. Az igazság a könyvtár felemelkedéséről és bukásáról azonban sokkal összetettebb.
The idea for the library came from Alexander the Great. After establishing himself as a conqueror, the former student of Aristotle turned his attention to building an empire of knowledge headquartered in his namesake city. He died before construction began, but his successor, Ptolemy I, executed Alexander’s plans for a museum and library.
A könyvtár ötlete Nagy Sándortól eredt. Miután hódítóként hírnevet szerzett, Arisztotelész egykori tanítványa arra fordította figyelmét, hogy megépítse a tudás birodalmának székhelyét a róla elnevezett városban. Az építkezés megkezdése előtt meghalt, de utódja, I. Ptolemaiosz, létrehozta a múzeumot és a könyvtárat, amelyet Sándor megálmodott.
Located in the royal district of the city, the Library of Alexandria may have been built with grand Hellenistic columns, native Egyptian influences, or a unique blend of the two--there are no surviving accounts of its architecture. We do know it had lecture halls, classrooms, and, of course, shelves. As soon as the building was complete, Ptolemy I began to fill it with primarily Greek and Egyptian scrolls. He invited scholars to live and study in Alexandria at his expense. The library grew as they contributed their own manuscripts, but the rulers of Alexandria still wanted a copy of every book in the world.
Elképzelhető, hogy a város királyi negyedében található alexandriai könyvtárnak nagy, hellenisztikus oszlopai voltak, lehetett egyiptomi stílusú vagy a kettő egyedi keveréke. Az építészeti jellegzetességekről nem maradt fenn írásos emlék. Tudjuk, hogy voltak benne előadótermek, tantermek és természetesen könyvespolcok. Amint elkészült az épület, I. Ptolemaiosz elkezdte megtölteni főleg görög és egyiptomi tekercsekkel. Tudósokat hívott meg, hogy az ő költségén éljenek és tanuljanak Alexandriában. A könyvtár gyarapodott, ahogy hozzáadták saját kézirataikat, de Alexandria uralkodói azt is szerették volna,
Luckily, Alexandria was a hub for ships traveling through the Mediterranean.
ha a világ minden könyvéből lett volna itt egy példány.
Ptolemy III instituted a policy requiring any ship that docked in Alexandria to turn over its books for copying. Once the Library’s scribes had duplicated the texts, they kept the originals and sent the copies back to the ships. Hired book hunters also scoured the Mediterranean in search of new texts, and the rulers of Alexandria attempted to quash rivals by ending all exports of the Egyptian papyrus used to make scrolls.
Szerencsére Alexandria a Földközi-tengeren keresztülutazó hajók csomópontja volt. III. Ptolemaiosz rendelete szerint minden Alexandriában kikötött hajónak át kellett adnia a könyveit lemásolásra. Miután a könyvtár írnokai lemásolták a szövegeket, megtartották az eredetiket, és visszaküldték a másolatokat a hajókra. Fizetett könyvvadászok járták a Földközi-tenger vidékét új szövegek után kutatva, Alexandria uralkodói pedig megpróbálták legyőzni riválisaikat a tekercsek készítésére használt papirusz exportjának betiltásával.
These efforts brought hundreds of thousands of books to Alexandria. As the library grew, it became possible to find information on more subjects than ever before, but also much more difficult to find information on any specific subject. Luckily, a scholar named Callimachus of Cyrene set to work on a solution, creating the pinakes, a 120-volume catalog of the library’s contents, the first of its kind.
Ezek az erőfeszítések több százezer könyvet hoztak Alexandriába. Ahogy a könyvtár nőtt, több témában vált lehetővé az információkeresés, mint valaha, viszont sokkal nehezebb lett megtalálni az információt bármely konkrét témáról. Szerencsére egy kürénéi Kallimakhosz nevű költő elkezdett dolgozni a megoldáson. Megalkotta az ún. Pinakest, egy 120 kötetes katalógust a könyvtár tartalmáról, ami az első volt a maga nemében.
Using the pinakes, others were able to navigate the Library’s swelling collection. They made some astounding discoveries. 1,600 years before Columbus set sail, Eratosthenes not only realized the earth was round, but calculated its circumference and diameter within a few miles of their actual size. Heron of Alexandria created the world’s first steam engine over a thousand years before it was finally reinvented during the Industrial Revolution. For about 300 years after its founding in 283 BCE, the library thrived.
A Pinakes használatával, mások is tudtak keresni a könyvtár növekvő gyűjteményében. Elképesztő felfedezéseket tettek. 1600 évvel azelőtt, hogy Kolumbusz kihajózott volna, Eratoszthenész nemcsak arra jött rá, hogy a föld kerek, de kiszámolta a kerületét és átmérőjét, mindössze néhány mérföldnyi pontatlansággal. Alexandriai Hérón megalkotta a világ első gőzgépét több mint ezer évvel azelőtt, hogy újra feltalálták volna az ipari forradalom során. Az i. e. 283. évi alapítását követő 300 évben a könyvtár virágzott.
But then, in 48 BCE, Julius Caesar laid siege to Alexandria and set the ships in the harbor on fire. For years, scholars believed the library burned as the blaze spread into the city. It's possible the fire destroyed part of the sprawling collection, but we know from ancient writings that scholars continued to visit the library for centuries after the siege. Ultimately, the library slowly disappeared as the city changed from Greek, to Roman, Christian, and eventually Muslim hands. Each new set of rulers viewed its contents as a threat rather than a source of pride. In 415 CE, the Christian rulers even had a mathematician named Hypatia murdered for studying the library’s ancient Greek texts, which they viewed as blasphemous.
De aztán i. e. 48-ban Julius Caesar ostrom alá vette Alexandriát, és felgyújtotta a hajókat a kikötőben. A tudósok évekig azt hitték, hogy a könyvtár leégett, amikor a tűz elérte a várost. Lehetséges, hogy a tűz elpusztította a hatalmas gyűjtemény egy részét, de ókori írásokból tudjuk, hogy a tudósok évszázadokkal az ostrom után is látogatták a könyvtárat. Végül a könyvtár lassan eltűnt, ahogy a város görög kézből római, keresztény és végül muszlim uralom alá került. Az új uralkodók nem a büszkeség forrásaként tekintettek a könyvtár tartalmára, hanem fenyegetésként. I. sz. 415-ben a keresztény uralkodók megölettek egy Hüpatia nevű matematikust, mert tanulmányozta a könyvtár ősi görög szövegeit, amit istenkáromlásnak tekintettek.
Though the Library of Alexandria and its countless texts are long gone, we’re still grappling with the best ways to collect, access, and preserve our knowledge. There’s more information available today and more advanced technology to preserve it, though we can’t know for sure that our digital archives will be more resistant to destruction than Alexandria’s ink and paper scrolls. And even if our reservoirs of knowledge are physically secure, they will still have to resist the more insidious forces that tore the library apart: fear of knowledge, and the arrogant belief that the past is obsolete. The difference is that, this time, we know what to prepare for.
Habár az alexandriai könyvtár és számtalan szövege már rég eltűnt, még mindig keressük a legjobb módszereket az emberi tudás összegyűjtésére, hozzáférhetővé tételére és megőrzésére. Ma több információ áll rendelkezésre, és fejlettebb a tárolási technológia, de nem tudhatjuk biztosan, hogy digitális archívumaink ellenállóbbak lesznek-e a pusztítással szemben, mint Alexandria tintával írott papírtekercsei. És még ha a tudástáraink fizikailag biztonságosak is, akkor is ellen kell állniuk az alattomosabb erőknek, amelyek elpusztították a könyvtárat: a tudástól való félelemnek, és annak az arrogáns hitnek, hogy a múlt elavult. A különbség az, hogy ezúttal tudjuk, mire készüljünk.