In my previous life, I was an artist. I still paint. I love art. I love the joy that color can give to our lives and to our communities, and I try to bring something of the artist in me in my politics, and I see part of my job today, the reason for being here, not just to campaign for my party, but for politics, and the role it can play for the better in our lives.
Korábban egy művész voltam. Még mindig festek. Szeretem a művészetet. Szeretem azt a vidámságot, amivel a színek hozzájárulnak az életünkhöz és a közösségünkhöz, és próbálok a bennem levő művészből valamennyit a politikában is megjeleníteni. Úgy gondolom a feladatom ma, az ok, amiért itt vagyok, nem egyszerűen kampányolni a pártom érdekében, hanem a politikáért és a szerepért, amit az betölt az életünk jobbá tétele érdekében.
For 11 years, I was mayor of Tirana, our capital. We faced many challenges. Art was part of the answer, and my name, in the very beginning, was linked with two things: demolition of illegal constructions in order to get public space back, and use of colors in order to revive the hope that had been lost in my city. But this use of colors was not just an artistic act. Rather, it was a form of political action in a context when the city budget I had available after being elected amounted to zero comma something.
Fővárosunk Tirana polgármestere voltam 11 évig. Rengeteg kihívással szembesültünk. A művészet része volt az ezekre adott válaszoknak, és kezdetben a nevemet két dologgal kapcsolták össze: illegális építmények lerombolásával, hogy visszaszerezzük a köztereket, és a színek használatával, hogy felélesszük a reményt, amely már elveszett a városomban. De a színek használata nem csupán egy művészi cselekedet volt. Sokkal inkább egy politikai akció, azzal összefüggésben, hogy a városi költségvetés, amellyel rendelkeztem a megválasztásomkor, nulla egész valamennyit tett ki.
When we painted the first building, by splashing a radiant orange on the somber gray of a facade, something unimaginable happened. There was a traffic jam and a crowd of people gathered as if it were the location of some spectacular accident, or the sudden sighting of a visiting pop star.
Amikor az első épületnél átfestettük a komor szürke homlokzatot ragyogó, narancs színre, valami elképzelhetetlen dolog történt. Forgalmi dugó alakult ki, és emberek tömege gyülekezett, mintha valami látványos baleset helyszíne lenne, vagy valamilyen popsztár tűnt volna fel.
The French E.U. official in charge of the funding rushed to block the painting. He screeched that he would block the financing.
A támogatásért felelős francia EU hivatalnok rohant, hogy leállítsa a festést. Üvöltötte, hogy leállítja a finanszírozást.
"But why?" I asked him.
"De miért?" kérdeztem.
"Because the colors you have ordered do not meet European standards," he replied.
"Mert a színek, amiket rendeltek nem felelnek meg az Európai normáknak", felelte.
"Well," I told him, "the surroundings do not meet European standards, even though this is not what we want, but we will choose the colors ourselves, because this is exactly what we want. And if you do not let us continue with our work, I will hold a press conference here, right now, right in this road, and we will tell people that you look to me just like the censors of the socialist realism era."
"Nos", feleltem, "a környezet nem felel meg az Európai normáknak, annak ellenére, hogy nem ezt akarjuk, de mi magunk fogjuk kiválasztani a színeket, mivel pontosan ez az amit szeretnénk. És amennyiben nem engedi, hogy folytassuk a munkát, sajtótájékoztatót fogok tartani, itt és most, ezen az helyen, és elmondjuk az embereknek, hogy pontosan úgy kezel, mint a cenzorok a szocializmusban."
Then he was kind of troubled, and asked me for a compromise. But I told him no, I'm sorry, compromise in colors is gray, and we have enough gray to last us a lifetime. (Applause) So it's time for change.
Ekkor kissé zavart lett, és megkért, kössünk kompromisszumot. De jeleztem neki, elnézést, de a színek esetében a kompromisszum a szürkét jelenti, és elég szürkeség ér bennünket egy életen át. (Taps) Tehát itt az idő változtatni.
The rehabilitation of public spaces revived the feeling of belonging to a city that people lost. The pride of people about their own place of living, and there were feelings that had been buried deep for years under the fury of the illegal, barbaric constructions that sprang up in the public space. And when colors came out everywhere, a mood of change started transforming the spirit of people. Big noise raised up: "What is this? What is happening? What are colors doing to us?"
Köztereink rehabilitálása, újjáélesztette egy városhoz tartozás érzését, amit az emberek elvesztettek. Az emberek büszkesége a saját lakóhelyükkel kapcsolatban, és érzések, amelyeket mélyen eltemettek évekre a köztereinken felbukkanó illegális, barbár építkezésekkel szembeni düh alá. És amikor a színek mindenütt előjöttek, a hangulatváltozás kezdte megváltoztatni az emberek lelkét. Nagy zavar támadt: "Mi ez? Mi történik? Mit tesznek velünk a színek?"
And we made a poll, the most fascinating poll I've seen in my life. We asked people, "Do you want this action, and to have buildings painted like that?" And then the second question was, "Do you want it to stop or do you want it to continue?" To the first question, 63 percent of people said yes, we like it. Thirty-seven said no, we don't like it. But to the second question, half of them that didn't like it, they wanted it to continue. (Laughter)
Készítettünk egy közvélemény-kutatást, a legérdekesebb kutatást amivel életemben találkoztam. Megkérdeztük az embereket, "Szeretnék-e ezt az intézkedést, szeretnék-e az épületeket ilyenre festeni?" A második kérdés az volt, "Szeretnék-e megállítani, vagy szeretnék-e folytatni?" Az első kérdésre, 63 százalékuk azt válaszolta: igen, szeretnénk. 37 százalék azt mondta: nem szeretné. De a második kérdésre a fele azoknak, akiknek nem tetszett, azt válaszolták, hogy folytassuk. (Nevetés)
So we noticed change. People started to drop less litter in the streets, for example, started to pay taxes, started to feel something they had forgotten, and beauty was acting as a guardsman where municipal police, or the state itself, were missing.
Változást lehetett érzékelni. Például, az emberek kevesebb szemetet dobtak el az utcán, elkezdtek adót fizetni, olyan dolgokat éreztek, amiket már elfelejtettek, és a szépség úgy viselkedett, mint egy őr, ahol a városi rendőrség, vagy az állam maga hiányzott.
One day I remember walking along a street that had just been colored, and where we were in the process of planting trees, when I saw a shopkeeper and his wife putting a glass facade to their shop. They had thrown the old shutter in the garbage collection place.
Emlékszem, egy nap sétáltam egy utcán, amelyet éppen csak újrafestettek, és ahol éppen fákat ültettünk, amikor láttam egy üzletvezetőt és a feleségét, amint üveghomlokzatot készíttet az üzletükhöz. A régi redőnyt kidobták a hulladékgyűjtő helyre.
"Why did you throw away the shutters?" I asked him.
"Miért dobták ki a redőnyöket?" kérdeztem.
"Well, because the street is safer now," they answered.
"Nos, mivel az utca most már biztonságosabb", felelték.
"Safer? Why? They have posted more policemen here?"
"Biztonságosabb? Miért? Több rendőr van az utcán?"
"Come on, man! What policemen? You can see it for yourself. There are colors, streetlights, new pavement with no potholes, trees. So it's beautiful; it's safe."
"Ugyan már, ember! Milyen rendőr?" Maga is láthatja. Mindenhol színek, köztéri világítás, új járda kátyúk nélkül, fák. Minden gyönyörű, biztonságos."
And indeed, it was beauty that was giving people this feeling of being protected. And this was not a misplaced feeling. Crime did fall.
És valóban, a szépség volt az, ami megadta az embereknek a védettség érzését. És ez nem volt egy téves érzés. A bűnözés csökkent.
The freedom that was won in 1990 brought about a state of anarchy in the city, while the barbarism of the '90s brought about a loss of hope for the city. The paint on the walls did not feed children, nor did it tend the sick or educate the ignorant, but it gave hope and light, and helped to make people see there could be a different way of doing things, a different spirit, a different feel to our lives, and that if we brought the same energy and hope to our politics, we could build a better life for each other and for our country. We removed 123,000 tons of concrete only from the riverbanks. We demolished more than 5,000 illegal buildings all over the city, up to eight stories high, the tallest of them. We planted 55,000 trees and bushes in the streets. We established a green tax, and then everybody accepted it and all businessmen paid it regularly. By means of open competitions, we managed to recruit in our administration many young people, and we thus managed to build a de-politicized public institution where men and women were equally represented.
A szabadság, amit 1990-ben nyertünk el anarchiát hozott a városnak, mialatt a 90-es évek durvasága a remény elvesztését hozta a város számára. A falak lefestése nem adott enni a gyerekeknek, nem látta el a betegeket, vagy oktatta a tudatlanokat, de reményt és fényt hozott, és segített, hogy az emberek lássák, máshogy is lehet csinálni, más szellemben, más hozzáállással az életünkhöz, és ha ugyanezt az energiát és reményt fektetjük a politikánkba, egy jobb életet építhetünk mindannyiunknak és az országunknak. Eltávolítottunk 123.000 tonna betont csak a folyópartról. Leromboltunk több mint 5.000 illegális épületet mindenütt a városban, egészen egy 8 emeletes épületig, amely a legmagasabb volt közülük. 55.000 fát és bokrot ültettünk az utcákon. Bevezettünk egy zöld adót, és mindenki elfogadta, minden üzlet fizette rendszeresen. Nyílt verseny révén sikerült rengeteg fiatalt toboroznunk a közigazgatásba, és ezáltal sikerült kiépitenünk egy depolitizált közintézményt, ahol nők és férfiak egyformán vannak képviselve.
International organizations have invested a lot in Albania during these 20 years, not all of it well spent. When I told the World Bank directors that I wanted them to finance a project to build a model reception hall for citizens precisely in order to fight endemic daily corruption, they did not understand me. But people were waiting in long queues under sun and under rain in order to get a certificate or just a simple answer from two tiny windows of two metal kiosks. They were paying in order to skip the queue, the long queue. The reply to their requests was met by a voice coming from this dark hole, and, on the other hand, a mysterious hand coming out to take their documents while searching through old documents for the bribe. We could change the invisible clerks within the kiosks, every week, but we could not change this corrupt practice.
Nemzetközi szervezetek rengeteget fektettek be Albániában az elmúlt 20 évben, nem mindet használták fel jól. Amikor a Világbank igazgatójának mondtam, szeretném, ha finanszíroznának egy projektet, hogy egy modell recepciót építhessünk a polgárok számára, pontosan azért, hogy küzdjünk az elburjánzott, mindennapos korrupcióval, nem értettek meg. De az emberek hosszú sorokban vártak napsütésben és esőben azért, hogy egy igazolást, vagy egy egyszerű választ kapjanak két fém bódé két apró ablakából. Fizettek, hogy kikerülhessék a sort, a hosszú sort. A válasz a kérdéseikre egy hangtól jött abból a sötét lyukból, és másrészről, egy titokzatos kéz nyúlt ki, hogy elvegye a dokumentumaikat, mialatt kutatott régi dokumentumok között a kenőpénz után. Lecserélhettük volna a láthatatlan hivatalnokokat a bódékban minden héten, de nem változtathattuk volna meg ezt a korrupt gyakorlatot.
"I'm convinced," I told a German official with the World Bank, "that it would be impossible for them to be bribed if they worked in Germany, in a German administration, just as I am convinced that if you put German officials from the German administration in those holes, they would be bribed just the same."
"Meggyőződésem", mondtam a német tisztviselőnek a Világbanknál, "hogy lehetetlen lenne megvesztegetni őket, ha Németországban, egy német hivatalban dolgoznának, ugyanígy meg vagyok győződve, ha német hivatalnokokat a német hivatalokból beraknánk azokba a lyukakba, őket is ugyanúgy megvesztegetnék."
(Applause)
(Taps)
It's not about genes. It's not about some being with a high conscience and some others having not a conscience. It's about system, it's about organization. It's also about environment and respect.
Nem a génekről van szó. Nem arról szól, hogy valaki lelkiismeretesebb, míg más kevésbé lelkiismeretes. Ez a rendszerről, szervezetről szól. A környezetről, valamint a tiszteletről is szól.
We removed the kiosks. We built the bright new reception hall that made people, Tirana citizens, think they had traveled abroad when they entered to make their requests. We created an online system of control and so speeded up all the processes. We put the citizen first, and not the clerks.
Eltávolítottuk a bódékat. Új, világos ügyfélfogadót építettünk, ami az emberek, a tiranai polgárok számára azt az érzést keltette amikor beléptek, mintha külföldre utaztak volna, hogy benyújtsák igényüket. Készítettünk egy online ellenőrzési rendszert, és így felgyorsítottuk a folyamatokat. A polgárokat helyeztük előtérbe, nem a hivatalnokot.
The corruption in the state administration of countries like Albania -- it's not up to me to say also like Greece -- can be fought only by modernization. Reinventing the government by reinventing politics itself is the answer, and not reinventing people based on a ready-made formula that the developed world often tries in vain to impose to people like us. (Applause)
Az állami adminisztrációban tapasztalható korrupciót az olyan országokban mint Albánia -- nem nekem kellene említenem, mint például Görögország -- csak modernizációval lehet leküzdeni. Megújítani a kormányzatot magának a politikának a megújításával, ez a válasz, és nem megújítani az embereket előre gyártott szabályok révén, amit a fejlett világ gyakran hiába erőltet olyan emberekre, mint mi. (Taps)
Things have come to this point because politicians in general, but especially in our countries, let's face it, think people are stupid. They take it for granted that, come what may, people have to follow them, while politics, more and more, fails to offer answers for their public concerns or the exigencies of the common people. Politics has come to resemble a cynical team game played by politicians, while the public has been pushed aside as if sitting on the seats of a stadium in which passion for politics is gradually making room for blindness and desperation. Seen from those stairs, all politicians today seem the same, and politics has come to resemble a sport that inspires more aggressiveness and pessimism than social cohesion and the desire for civic protaganism.
A dolgok azért fajultak eddig, mert a politikusok általában, de különösképpen a mi országunkban, nézzünk szembe vele, úgy gondolják, az emberek ostobák. Magától értetődőnek veszik, bármi történjen, az embereknek követniük kell őket, miközben a politika, egyre többször nem képes választ adni a közérdekű kérdésekre, vagy a hétköznapi emberek szükségleteire. A politika egyre jobban hasonlít egy, a politikusok által játszott cinikus játékra, miközben a közösséget félrelökik, mintha csak egy stadionban ülnénk, amelyben a politika iránti szenvedély folyamatosan teret enged a vakságnak és kétségbeesésnek. Azokról a lépcsőkről nézve, minden mai politikus egyformának látszik, és a politika egyre jobban hasonlít egy sporthoz, amely több agresszióra és pesszimizmusra ösztönöz, mint közösségi összefogásra és civil szerepvállalás vágyára.
Barack Obama won — (Applause) — because he mobilized people as never before through the use of social networks. He did not know each and every one of them, but with an admirable ingenuity, he managed to transform them into activists by giving them all the possibility to hold in their hands the arguments and the instruments that each would need to campaign in his name by making his own campaign. I tweet. I love it. I love it because it lets me get the message out, but it also lets people get their messages to me. This is politics, not from top down, but from the bottom up, and sideways, and allowing everybody's voice to be heard is exactly what we need. Politics is not just about leaders. It's not just about politicians and laws. It is about how people think, how they view the world around them, how they use their time and their energy. When people say all politicians are the same, ask yourself if Obama was the same as Bush, if François Hollande is the same as Sarkozy. They are not. They are human beings with different views and different visions for the world. When people say nothing can change, just stop and think what the world was like 10, 20, 50, 100 years ago. Our world is defined by the pace of change. We can all change the world.
Barack Obama nyert, -- (Taps) -- mert úgy mozgósította az embereket, mint soha korábban, a közösségi hálózatok segítségévél. Nem ismert mindenkit egyesével, de csodálatra méltó leleményességgel sikerült őket aktivistává tenni azáltal, hogy megadta nekik a lehetőséget, hogy a kezükbe vegyék az érveket és eszközöket, amelyre mindegyiküknek szüksége volt, hogy a nevében kampányoljanak saját kampány elkészítésével. Twitterezek. Imádom. Szeretem, mert lehetővé teszi, hogy terjesszem az üzenetemet, de azt is lehetővé teszi, hogy az emberek eljuttassák üzeneteiket hozzám. Ez a politika, nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé és oldalra, és megengedve mindenkinek, hogy hallassa hangját, az, amire szükségünk van. A politika nem csak a vezetőkről szól. Nem csak politikusokról és törvényekről. Arról szól, hogyan gondolkodnak az emberek, hogyan látják a világot maguk körül, hogyan használják idejüket és energiájukat. Amikor azt mondják minden politikus ugyanolyan, kérdezzék meg maguktól, vajon Obama ugyanolyan, mint Bush, François Hollande ugyanolyan, mint Sarkozy. Nem. Különböző emberek, különböző nézőpontokkal, és különböző elképzelésekkel a világ számára. Amikor azt mondják nem változik semmi, csak álljanak meg, és gondolkodjanak el milyen volt a világ 10, 20, 50, 100 évvel ezelőtt. A világunkat a változás üteme határozza meg. Mindannyian változtathatunk a világon.
I gave you a very small example of how one thing, the use of color, can make change happen. I want to make more change as Prime Minister of my country, but every single one of you can make change happen if you want to.
Íme egy apró példa, hogyan képes egy dolog, a színek használata változásokat előidézni. Még több változást szeretnék elérni az országom miniszterelnökeként, de ti mindannyian képesek vagytok változásokat elérni, ha akarjátok.
President Roosevelt, he said, "Believe you can, and you are halfway there."
Roosevelt elnök mondta, "Hidd, hogy tudod és félig már el is érted."
Efharisto and kalinihta.
Efharisto and kalinihta. [Köszönet és jó éjt.]
(Applause)
(Taps)