Hi. I've received hate online. A lot of it. And it comes with the territory of my work. I'm a digital creator, I make things specifically for the internet. Like, a few years ago, I made a video series called "Every Single Word" where I edited down popular films to only the words spoken by people of color, as a way to empirically and accessibly talk about the issue of representation in Hollywood. Then, later, as transphobic bathroom bill started gaining media attention around the United States, I hosted and produced an interview series called "Sitting in Bathrooms with Trans People" where I did exactly that.
Sziasztok! Ért már gyűlölet az interneten. Sok. És ez a munkámmal jár, digitális alkotó vagyok, kifejezetten az internetre készítek dolgokat. Pár évvel ezelőtt például készítettem egy videósorozatot "Minden egyes szó" címmel, ebben népszerű filmeket szűkítettem csak azokra a szavakra, amiket színes bőrűek mondtak bennük, azért, hogy tapasztalatból és elérhető formában beszélhessünk arról, hogyan jeleníti meg őket Hollywood. Aztán később, amikor a transzfóbiás mosdótörvény egyre nagyobb médiafigyelmet kezdett kapni az Egyesült Államokban, a házigazdája és producere voltam egy interjúsorozatnak, a címe: "Transzokkal ülve a mosdóban", és pontosan ezt tettem.
(Laughter)
(Nevetés)
And then -- Sure, I'll take applause.
És azután – Persze, elfogadom a tapsot.
(Applause)
(Taps)
Thank you. And then, are you familiar with those unboxing videos on YouTube where YouTubers open up the latest electronic gadgets? Great, so I satirized those in a weekly series, where instead I unboxed intangible ideologies like police brutality, masculinity and the mistreatment of Native Americans.
Köszönöm. És azután, ismeritek azokat a kicsomagolós videókat a YouTube-on, ahol a videózók a legújabb elektronikai kütyüket bontogatják? Remek, szóval, szatírát csináltam ezekből egy hetente jelentkező sorozatban, ahol tabunak számító témákat bontogattam ki, mint például rendőri brutalitás, férfiasság, őslakosokkal szembeni rossz bánásmód.
(Laughter)
(Nevetés)
My work -- Thanks. One person applauding, God bless.
A munkám – Köszönöm. Egy ember tapsol, Isten áldja.
(Laughter)
(Nevetés)
Mom, hi.
Anyu, szia!
(Laughter)
(Nevetés)
So, my work became popular. Very popular. I got millions of views, a ton of great press and a slew of new followers. But the flip side of success on the internet is internet hate. I was called everything. From "beta" to "snowflake" and, of course, the ever-popular "cuck." Don't worry, I will break these terms down for you.
Tehát a művem népszerű lett. Nagyon népszerű. Sok millió megtekintést és rengeteg jó sajtót kaptam, valamint új követők sokaságát. De az internetes siker árnyoldala az internetes gyűlölet. Mindenfélének neveztek. A bétától a hópihéig, és persze az örök kedvenc "felszarvazottig." Ne aggódjatok, el fogom magyarázni, melyik mit jelent.
(Laughter)
(Nevetés)
So, "beta," for those of you unfamiliar, is shorthand online lingo for "beta male." But let's be real, I wear pearl earrings and my fashion aesthetic is rich-white-woman-running-errands, so I'm not angling to be an alpha.
Tehát, annak, aki nem ismeri: a béta, az röviden a béta hím, online szleng formában. De most tényleg, gyöngyfülbevalókat hordok, és a divatom olyan, mint egy lóti-futi, gazdag, fehér hölgyé, szóval nem teszek úgy, mintha alfa lennék.
(Applause)
(Taps)
Doesn't totally work.
Nem igazán működik.
(Laughter)
(Nevetés)
Now, "snowflake" is a put-down for people who are sensitive and believe themselves to be unique, and I'm a millennial and an only child, so, duh!
A hópihe gúnyos megnevezés azokra, akik érzékenyek, és kivételesnek hiszik magukat, én pedig az Y generáció tagja vagyok, és egyke, szóval, a francba!
(Laughter)
(Nevetés)
But my favorite, favorite, favorite is "cuck." It's a slur, short for "cuckold," for men who have been cheated on by their wives. But friends, I am so gay, that if I had a wife, I would encourage her to cheat on me.
De a kedvencem a felszarvazott. Egy sértés, a felszarvazott férj röviden, olyan férfiakra mondják, akiket megcsalt a feleségük. De barátaim, én olyan meleg vagyok, hogy ha lenne feleségem, biztatnám, hogy megcsaljon.
(Laughter)
(Nevetés)
Thank you. Let's take a look at some of this negativity in action. Sometimes it's direct. Like Marcos, who wrote, "You're everything I hate in a human being." Thank you, Marcos. Others are more concise. Like Donovan, who wrote, "gaywad fagggggg." Now, I do need to point out, Donovan is not wrong, OK? In fact, he's right on both counts, so credit where credit is due. Thank you, Donovan. Others write to me with questions, like Brian, who asked, "Were you born a bitch or did you just learn to be one over time?" But my favorite thing about this is that once Brian was done typing, his finger must have slipped because then he sent me the thumbs-up emoji.
Köszönöm. Nézzük meg ezt a negativitást élesben. Olykor nyílt. Mint Marcos, aki azt írta, "Te vagy mindaz, amit utálok egy emberi lényben." Köszönöm Marcos. Mások tömörebben fogalmaznak. Mint például Donovan, aki azt írta, "buzi köcsögggggg." Na most, nem kell mondanom, hogy Donovan nem téved, ugye? Valójában mindkettőben igaza van, szóval jár az elismerés. Köszönöm, Donovan. Mások kérdéseket tesznek fel nekem, mint például Brian, aki azt kérdezte: "Kurvának születtél, vagy csak idővel tanultad meg, hogyan legyél az? De a kedvencem Brian üzenetében, hogy mikor befejezte a gépelést, megcsúszhatott az ujja, mert ezután egy felfelé mutató hüvelykujj hangulatjelet küldött.
(Laughter)
(Nevetés)
So, babe, thumbs up to you, too.
Szóval, babám, feltartott hüvelykujj neked is!
(Laughter)
(Nevetés)
It's fun to talk about these messages now. Right? And it's cathartic to laugh at them. But I can tell you that it really does not feel good to receive them. At first, I would screenshot their comments and make fun of their typos, but this soon felt elitist and ultimately unhelpful. So over time, I developed an unexpected coping mechanism.
Vicces most ezekről az üzenetekről beszélni. Igaz? És katartikus nevetni rajtuk. De mondhatom, nagyon nem jó érzés ilyeneket kapni. Eleinte lementettem a képernyőképeket a hozzászólásaikról, és viccelődtem az elütéseiken, de ezt hamar elitistának éreztem, és végső soron nem segített. Így hát idővel egy váratlan megküzdési technikát fejlesztettem ki.
Because most of these messages I received were through social media, I could often click on the profile picture of the person who sent them and learn everything about them. I could see pictures they were tagged in, posts they'd written, memes they'd shared, and somehow, seeing that it was a human on the other side of the screen made me feel a little better. Not to justify what they wrote, right? But just to provide context. Still, that didn't feel like enough. So, I called some of them -- only the ones I felt safe talking to -- with a simple opening question: "Why did you write that?"
Mivel a legtöbb ilyen üzenetet a közösségi hálón kaptam, gyakran rákattinthattam a küldők profilképére, és mindent megtudhattam róluk. Láttam képeket, ahol bejelölték őket, láttam a bejegyzéseiket, mémeket, amiket megosztottak, és látva, hogy egy emberi lény ül a képernyő túloldalán, valahogy kicsit jobban éreztem magam. Viszont ez nem igazolja, amit írtak, igaz? De értelmezhetővé teszi. Ezt mégsem éreztem elégnek. Így hát felhívtam néhányukat – csak azokat, akikkel biztonságosnak tűnt beszélgetni – egy egyszerű nyitókérdéssel: "Miért írtad?"
The first person I spoke to was Josh. He had written to tell me that I was a moron, I was a reason this country was dividing itself, and he added at the end that being gay was a sin. I was so nervous for our first conversation. This wasn't a comments section. So I couldn't use tools like muting or blocking. Of course, I guess, I could have hung up on him. But I didn't want to. Because I liked talking to him. Because I liked him. Here's a clip of one of our conversations.
Josh volt az első, akivel beszéltem. Azért írt, hogy elmondja: egy marha vagyok, én vagyok az egyik oka annak, hogy ez az ország megosztott, és a végén hozzátette, hogy melegnek lenni bűn. Nagyon ideges voltam az első beszélgetésünk előtt. Ez nem egy hozzászólások szekció. Így nem használhattam a némítást vagy a tiltást. Persze, azt hiszem, letehettem volna. De nem akartam. Mert jó volt vele beszélgetni. Mert megkedveltem. Íme, egy részlet az egyik beszélgetésünkből.
(Audio) Dylan Marron: Josh, you said you're about to graduate high school, right?
(Hangfelvétel) Dylan: Josh, azt mondtad, hogy most fogod befejezni a középiskolát, igaz?
Josh: Mmm-hmm.
Josh: Aha.
DM: How is high school for you?
DM: Milyen a középiskola?
Josh: Am I allowed to use the H-E-double-hockey-stick word?
Josh: Használhatom a pokol szót?
DM: Oh, yeah. You're allowed to.
DM: Ó, persze. Használhatod.
Josh: It was hell.
Josh: Pokoli volt.
DM: Really?
DM: Tényleg?
Josh: And it's still hell right now, even though it's only two weeks left. I'm a little bit bigger -- I don't like to use the word "fat," but I am a little bit bigger than a lot of my classmates and they seem to judge me before they even got to know me.
Josh: És még mindig az, pedig már csak két hét van hátra. Kicsit nagyobb vagyok – nem szeretem a "kövér" szót használni, de kicsit nagyobb, mint az osztálytársaim többsége, és emiatt elítélnek, mielőtt még megismertek volna.
DM: That's awful. I mean, I also just want to let you know, Josh, I was bullied in high school, too. So did our common ground of being bullied in high school erase what he wrote me? No. And did our single phone conversation radically heal a politically divided country and cure systemic injustice? No, absolutely not, right? But did our conversation humanize us to each other more than profile pictures and posts ever could? Absolutely. I didn't stop there. Because some of the hate I received was from "my side." So when Matthew, a queer liberal artist like me publicly wrote that I represented some of the worst aspects of liberalism, I wanted to ask him this.
DM: Ez szörnyű. Akarom mondani, csak szeretném, hogy tudd, Josh, engem is bántottak középiskolában. Tehát a közös pont, hogy mindkettőnket zaklattak a középiskolában, eltörölte azt, amit írt nekem? Nem. Sikerült egyetlen telefonbeszélgetésnek teljesen meggyógyítania egy politikailag megosztott országot, és megoldania a rendszerszintű igazságtalanságot? Nem, abszolút nem, igaz? De a beszélgetésünk hatására emberibbek lettünk egymás előtt, mint csak a profilképeink és bejegyzéseink alapján? Teljes mértékben. Nem álltam meg itt. Mert a gyűlölet egy része, amit kaptam, a "saját oldalamról" jött. Így mikor Matthew, a hozzám hasonló furcsa liberális művész nyilvánosan azt írta, hogy a liberalizmus legrosszabb jellemzőit testesítem meg, elhatároztam, hogy rákérdezek erre.
DM: You tagged me in this post. Did you want me to see it?
DM: Megjelöltél ebben a bejegyzésben. Azt akartad, hogy lássam?
Matthew (Laughing): I honestly didn't think that you would.
Matthew (nevetve): Őszintén szólva nem gondoltam rá.
DM: Have you ever been publicly dragged?
DM: Meghurcoltak már valaha nyilvánosan?
Matthew: I have been. And I just said, "No, I don't care."
Matthew: Igen. És csak azt mondtam: "Nem érdekel."
DM: And did you not care?
DM: És nem érdekelt?
Matthew: But it was hard.
Matthew: De, nehéz volt.
DM: Did you not care?
DM: Nem érdekelt?
Matthew: Oh, I cared, yes.
Matthew: De igen, érdekelt.
DM: At the end of these conversations, there's often a moment of reflection. A reconsideration. And that's exactly what happened at the end of my call with a guy named Doug who had written that I was a talentless propaganda hack.
DM: A beszélgetések végén gyakran van egy kis visszatekintés. Egy újraértékelés. Pontosan ez történt a beszélgetésünk végén egy Doug nevű sráccal, aki azt írta, hogy egy tehetségtelen bértollnok vagyok.
(Audio) Did the conversation we just had -- does it, like, make you feel differently about how you write online?
(Hangfelvétel) A beszélgetésünk hatására másképp érzed arról, hogyan írsz online?
Doug: Yeah! You know, when I said this to you, when I said you were a "talentless hack," I had never conversed with you in my life, really. I didn't really know anything really about you. And I think that a lot of times, that's what the comment sections really are, it's really a way to get your anger at the world out on random profiles of strangers, pretty much.
Doug: Ja! Tudod, amikor azt mondtam rád, hogy tehetségtelen bértollnok vagy, sosem beszéltem előtte veled. Nem igazán tudtam rólad semmit. És szerintem legtöbbször erről szólnak a komment szekciók, arra valók, hogy rászabadítsd a haragodat a világra, többnyire találomra választott idegenek profiljaira.
DM (Laughing): Yeah, right.
DM (nevetve): Ja, így van.
Doug: But it definitely has made me rethink the way that I interact with people online.
Doug: De emiatt kétségtelenül újragondoltam, hogy milyen módon kapcsolódjak másokhoz az interneten.
DM: So I've collected these conversations and many others for my podcast "Conversations with People Who Hate Me."
DM: Tehát összegyűjtöttem ezeket és más beszélgetéseket a "Beszélgetések azokkal, akik utálnak engem" podcastemhez.
(Laughter)
(Nevetés)
Before I started this project, I thought that the real way to bring about change was to shut down opposing viewpoints through epically worded video essays and comments and posts, but I soon learned those were only cheered on by the people who already agreed with me. Sometimes -- bless you. Sometimes, the most subversive thing you could do -- yeah, clap for him.
Mielőtt elkezdtem ezt a programot, azt gondoltam, az hoz valós változást, ha frappáns videóesszékben, kommentekben és bejegyzésekben állítom le az ellenvéleményeket, de hamar rájöttem, hogy azokért csak olyanok lelkesednének, akik már most is egyetértenek velem. Néha – hálás köszi érte! Néha a legfelkavaróbb, amit tehetünk – ja, tapsoljátok meg.
(Laughter)
(Nevetés)
Sometimes, the most subversive thing you could do was to actually speak with the people you disagreed with, and not simply at them.
Néha a legfelkavaróbb, amit tehetünk, hogy beszélünk azokkal, akikkel nem értünk egyet, és nem csak mi mondjuk a magunkét.
Now in every one of my calls, I always ask my guests to tell me about themselves. And it's their answer to this question that allows me to empathize with them. And empathy, it turns out, is a key ingredient in getting these conversations off the ground, but it can feel very vulnerable to be empathizing with someone you profoundly disagree with. So I established a helpful mantra for myself. Empathy is not endorsement. Empathizing with someone you profoundly disagree with does not suddenly compromise your own deeply held beliefs and endorse theirs. Empathizing with someone who, for example, believes that being gay is a sin doesn't mean that I'm suddenly going to drop everything, pack my bags and grab my one-way ticket to hell, right? It just means that I'm acknowledging the humanity of someone who was raised to think very differently from me. I also want to be super clear about something. This is not a prescription for activism. I understand that some people don't feel safe talking to their detractors and others feel so marginalized that they justifiably don't feel that they have any empathy to give. I totally get that. This is just what I feel well-suited to do.
Most minden egyes hívás során megkérem a vendégeimet, hogy meséljenek magukról. Ennek alapján kezdem őket jobban megérteni. És a beleérzés, mint kiderült, beszélgetéseink gördülékenységének fontos alapelemei, de nagyon sebezhető érzés lehet együtt érezni valakivel, akivel mélységesen nem értünk egyet. Így kitaláltam magamnak egy hasznos mantrát. Az együttérzés nem jóváhagyás. Együtt érezni valakivel, akivel mélységesen nem értünk egyet, nem veszélyezteti hirtelen a saját mély meggyőződéseinket, és nem támogatja az övékét. Együtt érezni valakivel, aki például azt gondolja, hogy melegnek lenni bűn, nem azt jelenti, hogy hirtelen eldobok mindent, szedem a sátorfámat, és fogom a pokolba szóló egyirányú jegyemet, igaz? Csak annyit jelent, hogy emberként veszek figyelembe valakit, akit teljesen más gondolkodásmód szerint neveltek. Tisztázzunk valamit. Ez nem aktivitásra buzdító felhívás. Megértem, hogy nem mindenki érzi biztonságosnak, hogy a becsmérlőivel csevegjen, mások meg annyira elszigeteltnek érzik magukat, hogy joggal érzik, képtelenek együttérzést nyújtani másoknak. Totál megértem. Csak arról meséltem, hogy nekem ez pont így felelt meg.
You know, I've reached out to a lot of people for this podcast. And some have politely declined, others have read my message and ignored it, some have blocked me automatically when I sent the invitation and one guy actually agreed to do it and then, five minutes into the call, hung up on me.
Tudjátok, megkerestem egy csomó embert a podcast miatt. Néhányan udvariasan elutasítottak, mások válasz nélkül hagyták az üzenetemet, volt, aki automatikusan blokkolta a meghívásomat, egy fickó pedig belement, majd öt perccel a beszélgetés megkezdése után letette.
I'm also aware that this talk will appear on the internet. And with the internet comes comment sections, and with comment sections inevitably comes hate. So as you are watching this talk, you can feel free to call me whatever you'd like. You can call me a "gaywad," a "snowflake," a "cuck," a "beta," or "everything wrong with liberalism." But just know that if you do, I may ask you to talk. And if you refuse or block me automatically or agree and hang up on me, then maybe, babe, the snowflake is you.
Azt is tudom, hogy ez az előadás meg fog jelenni az interneten, és az internettel együtt járnak a komment szekciók, a komment szekciókkal pedig elkerülhetetlenül jön a gyűlölet. Szóval, akik nézitek ezt az előadást, nyugodtan nevezhettek, aminek csak akartok. Hívhattok köcsögnek, hópihének, nyafogósnak, bétának, vagy lehetek "mindaz, ami rossz a liberalizmusban". De tudd, hogy ha így teszel, talán szeretnék majd beszélni veled. És ha visszautasítod, vagy automatikusan blokkolsz, vagy beleegyezel, majd leteszed, akkor lehet, babám, hogy te vagy a hópihe.
Thank you so much.
Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)
(Cheering)
(Ujjongás)
(Applause)