You can ask anyone you want, and they will tell you that they are sick and tired of fighting for justice. People of color and members of the LGBT community are tired of carrying the burden of speaking up and stepping up even when they're being silenced and pushed back down. And white allies and cis allies are tired, too. Tired of being told they're doing it wrong or that it isn't even their place to show up at all. This fatigue is impacting all of us. And in fact, I believe we won't succeed until we approach justice in a new way.
Akárkit megkérdezhettek, azt fogják mondani, hogy elegük van az igazságosságért folytatott harcból. A színes bőrű és az LMBT- közösség tagjainak elegük van abból a teherből, hogy mindig fel kell szólalniuk, és fel kell lépniük, akkor is, ha elhallgattatják és elnyomják őket. És a fehér szövetségesek és a cisznemű szövetségesek is belefáradtak. Belefáradtak abba, hogy azt mondják nekik, rosszul csinálják, vagy hogy ez nem is az ő ügyük. Ez a belefáradás mindannyiunkat érint. És őszintén szólva úgy gondolom, hogy nem leszünk sikeresek, amíg nem közelítjük meg új szempontból az igazságosságot.
I grew up in the middle of the civil rights movement in the segregated South. As a five-year-old girl, I was very interested in ballet. It seemed to be the five-year-old-girl thing to do in the 1960s. My mother took me to a ballet school. You know, the kind of school that had teachers that talked about your gifts and talents knowing that you'd never be a ballerina.
A polgárjogi mozgalom kellős közepén nőttem fel, a szegregált Délen. Ötéves kislányként nagyon érdekelt a balett. Úgy tűnik, az 1960-as években ezt csinálták az ötéves kislányok. Az anyukám elvitt egy balettiskolába. Tudjátok, egy olyan iskolába, ahol a tanárok az adottságaidról és a tehetségedről beszélnek, miközben tudják, hogy sose lesz belőled balett-táncos.
(Laughter)
(Nevetés)
When we arrived, they said nicely that they "did not accept Negroes." We got back in the car as if we were just leaving a grocery store that was out of orange juice. We said nothing ... just drove to the next ballet school. They said, "We don't accept Negroes."
Amikor megérkeztünk, kedvesen azt mondták, hogy nem vesznek fel négereket. Visszaültünk a kocsiba, mintha csak egy élelmiszerboltból jönnénk, ahol nem volt narancslé. Nem szólaltunk meg... egyszerűen csak elmentünk a következő balettiskolába, ahol azt mondták: "Nem veszünk fel négereket."
Well, I was confused. And I asked my mother why they didn't want me. And she said, "Well, they're just not smart enough to accept you right now, and they don't know how excellent you are."
Hát, össze voltam zavarodva. Megkérdeztem az anyukámat, hogy miért nem akartak felvenni. Azt mondta: "Egyszerűen nem elég okosak ahhoz, hogy most felvegyenek, és nem tudják, hogy mennyire csodálatos vagy."
(Cheers)
(Taps)
(Applause and cheers)
(Éljenzés és taps)
Well, I didn't know what that meant.
Hát, én nem értettem, hogy ez mit jelent.
(Laughter)
(Nevetés)
But I was sure it wasn't good, because I could see it in my mother's eyes. She was angry, and it looked like she was on the verge of tears. Well, I decided right then and right there that ballet was dumb.
De biztos voltam benne, hogy semmi jót, mert láttam az anyukám szemében. Mérges volt, és úgy tűnt nekem, mintha a könnyeivel küzdene. Hát, én ott és akkor eldöntöttem, hogy a balett hülyeség.
(Laughter)
(Nevetés)
You know, I had lots of experiences like that along the way, but as I got older, I started to get angry. And not just angry at the outright racism and injustice. I was angry at people that stood by and didn't say anything. Like, why didn't the white parents in that ballet school say "Uh, that's wrong. Let that little girl dance." Or why --
Tudjátok, sok hasonló tapasztalatom volt az életem során, de ahogyan idősebb lettem, mérges lettem. És nem csak a nyílt rasszizmusra és igazságtalanságra lettem mérges. Azokra az emberekre lettem mérges, akik ott álltak, és nem mondtak semmit. Például miért nem mondták a fehér szülők a balettiskolában: "Hé, ez nem helyes. Engedjétek táncolni a kislányt." Vagy miért...
(Applause)
(Taps)
Why didn't the white patrons in the segregated restaurants say "Hey, that's not right. Let that family eat." Well, it didn't take me long to realize that racial injustice wasn't the only place that people in the majority were staying quiet. When I'd sit in church and hear some homophobic comment being disguised as something scriptural, I'd say, "I'm sorry, why aren't the heterosexual churchgoers disrupting this nonsense?"
Miért nem mondták a fehér vendégek a szegregált éttermekben: "Hé, ez nem helyes. "Engedjétek ezt a családot enni." Nem telt sok időbe, amíg rájöttem, hogy a bőrszín alapú kirekesztés nem az egyetlen, ahol a többséghez tartozók nem szólalnak fel. Amikor a templomban voltam, és valamilyen homofób megjegyzést hallottam, amit úgy adtak elő, mintha a szentírásban állna, azt mondtam: "Elnézést, de a heteroszexuális templomba járók miért nem állítják le ezt a badarságot?"
(Applause)
(Taps)
Or ... in a room filled with boomers and Gen-Xers who started degrading their millennial colleagues as being spoiled, lazy and overconfident, I'd say, "I'm sorry, why isn't someone my age saying 'stop stereotyping?'"
Vagy... egy baby boom- és X-generációsokkal teli szobában, akik az Y-generációs kollégáikat megalázva elkényeztetettnek, lustának, és túl magabiztosnak nevezik őket, azt mondtam: "Elnézést, miért nem mondja egy korombeli, hogy hagyják abba az általánosítást?"
(Audience) Yes!
(Közönség) Igen!
(Applause)
(Taps)
I was used to standing up on issues like this, but why wasn't everyone else?
Hozzá voltam szokva, hogy felszólalok az ilyen ügyekben, de mások miért nem voltak?
My fifth grade teacher, Mrs. McFarland, taught me that justice requires an accomplice. Not just anyone will do. She said we need unlikely allies if we want to see real change happen. And for those of us experiencing injustice up front, we need to be willing to accept the help, because when we don't, change takes too long.
Az ötödikes tanárom, akit Mrs. McFarlandnak hívtak, megtanította, hogy az igazságossághoz szövetségesre van szükség. De nem lesz jó bárki. Azt mondta, hogy váratlan szövetségesekre van szükségünk, ha változtatni akarunk a dolgokon. És azoknak, akiket közvetlenül érint az igazságtalanság, el kell fogadnunk a segítséget, mert ha nem tesszük, túl sok időbe fog telni a változás.
I mean, imagine if heterosexual and gay people had not come together under the banner of marriage equality. Or what if President Kennedy just wasn't interested in the civil rights movement? Most of our major movements in this country might have been delayed or even dead if it weren't for the presence of unlikely allies. When the same people speak up in the same ways they've always spoken up, the most we'll ever get are the same results over and over again.
Úgy értem, képzeljétek el, mi lenne, ha a melegek nem egyesültek volna a házassági egyenjogúság zászlaja alatt. Vagy ha Kennedy elnököt egyszerűen nem érdekelte volna a polgárjogi mozgalom. Az országunk legtöbb nagy mozgalma késett vagy akár meg is bukott volna, ha nem lettek volna váratlan szövetségesek. Amikor ugyanazok az emberek szólalnak fel, ugyanúgy, ahogyan mindig is tették, akkor legfeljebb ugyanazokat az eredményeket kaphatjuk újra és újra.
You know, allies often stand on the sidelines waiting to be called up. But what if unlikely allies led out in front of issues? Like ... what if Black and Native American people stood in front of immigration issues?
Tudjátok, a szövetségesek gyakran a pálya szélén állnak, és várják, hogy hívják őket. De mi lenne, ha váratlan szövetségesek állnának az ügyek élére? Például mi lenne, ha a fekete és őslakos amerikaiak kiállnának a bevándorlási ügyekért?
(Applause)
(Taps)
Or what if white people led the charge to end racism?
Vagy mi lenne, ha a fehérek élen járnának a rasszizmus elleni harcban?
(Applause and cheers)
(Taps és éljenzés)
Or ... what if men led the charge on pay equity for women?
Vagy... mi lenne, ha a férfiak lennének a női béregyenlőség élharcosai?
(Applause and cheers)
(Taps és éljenzés)
Or ... what if heterosexual people stood in front of LGBTQ issues?
Vagy... mi lenne, ha a heteroszexuális emberek kiállnának az LMBTQ-ügyekért?
(Applause and cheers)
(Taps és éljenzés)
And what if able-bodied people advocated for people living with disabilities?
És mi lenne, ha az egészséges testtel élők felszólalnának a fogyatékossággal élőkért?
(Applause and cheers)
(Taps és éljenzés)
You know, we can stand up for issues, weigh in and advocate even when it seems like the issue has nothing to do with us. And actually, those are the issues that are most compelling. And sure, people will have no idea why you are there, but that's why those of us facing injustice must be willing to accept the help. You know, we have to fight injustice with a consciousness of grace. When white guys stand up to fight for the liberation of Black and Brown people, Black and Brown people will have to be willing to accept their help. And I know that's complicated, but this is collective work and it requires everyone to be all in.
Tudjátok, kiállhatunk bizonyos ügyekért, elmondhatjuk a véleményünket, és megvédhetünk másokat, még ha úgy is tűnik, hogy az ügy nem érint minket. És igazából ezek a legsürgetőbb ügyek. És természetesen az embereknek fogalmuk se lesz, hogy mit keresel ott, de pont ezért kell az igazságtalanság elszenvedőinek elfogadniuk a segítséget. Tudjátok, úgy kell harcolnunk az igazságtalanság ellen, hogy közben megőrizzük a jóindulat tudatát. Amikor a fehér emberek kiállnak és harcolnak a fekete és barna bőrű emberek felszabadításáért, a fekete és barna bőrű embereknek el kell fogadniuk a segítségüket. Tudom, hogy ez bonyolult, de ez közös munka, és szükség van arra, hogy mindenki mindent beleadjon.
One day when I was at kindergarten, our teacher introduced us to this beautiful, tall, white lady named Miss Ann. I thought she was the prettiest white lady I'd ever seen. Well, if I can be honest with you, I think it was the first time we'd ever seen a white lady in our school ever.
Egyik nap az óvodában az óvónőnk bemutatott nekünk egy gyönyörű, magas, fehér hölgyet, akit Miss Ann-nek hívtak. Azt gondoltam, hogy ő a legszebb fehér hölgy, akit valaha láttam. Hát, ha őszinte lehetek veletek, szerintem ez volt az első alkalom, hogy fehér nőt láthattunk az oviban.
(Laughter)
(Nevetés)
Miss Ann stood in front of us, and she said she was going to start teaching ballet classes right there are our school and that she was proud to be our dance teacher. It was unreal. All of a sudden -- (sings) I didn't think ballet was dumb anymore.
Miss Ann kiállt elénk, és azt mondta, hogy balettot fog tanítani ott, a mi ovinkban, és hogy büszke arra, hogy taníthat minket. Alig hittem el. Hirtelen - (énekelve) már nem gondoltam, hogy a balett hülyeség.
(Laughter)
(Nevetés)
You see, what I know now is Miss Ann was fully aware that the white ballet schools would not accept Black girls. She was incensed by that. So she came to the Black neighborhood to start teaching the dance classes herself. And you know, it took love and courage for her to do that.
Tudjátok, ma már értem, hogy Miss Ann nagyon jól tudta, hogy a fehér balettiskolák nem vesznek fel fekete lányokat. Ez felháborította. Szóval eljött egy fekete környékre, hogy saját maga tartson nekünk táncórákat. És tudjátok, ehhez szeretetre és bátorságra volt szükség.
(Applause)
(Taps)
And where there was no justice, she just built it. We all survived, because we stood on the shoulders of our Black ancestors. We all thrived, because Miss Ann was an unlikely ally.
És ahol nem volt igazságosság, ő létrehozta. Azért vagyunk életben mindannyian, mert fekete felmenőink vállán állunk. Azért gyarapodtunk, mert Miss Ann váratlan szövetséges volt.
You know, when you add your voice and your actions to situations that you don't think involve you, you actually inspire others to do the same. Miss Ann inspired me to always be on the lookout for situations that weren't about me but where I saw injustice and inequality happening anyway. I hope she inspires you, too, because to win the fight for equity we will all need to speak up and stand up. We will all need to do that. And we will all need to do that even when it's hard and even when we feel out of place, because it is your place, and it is our place. Justice counts on all of us.
Tudjátok, amikor a hangod és a cselekedeteidet adod olyan helyzetekhez, melyek szerinted nem érintenek téged, akkor tulajdonképpen másoknak adsz erőt, hogy ugyanezt tegyék. Miss Ann erőt adott ahhoz, hogy mindig azokat a helyzeteket keressem, amelyek ugyan nem rólam szólnak, de ahol igazságtalanságot és egyenlőtlenséget láttam. Remélem, nektek is erőt ad, mert ahhoz, hogy megnyerjük az egyenlőségért folytatott harcot, mindannyiunknak fel kell szólalnunk, és fel kell lépnünk. Mindannyiunknak ezt kell majd tennünk. És akkor is ezt kell tennünk, ha nehéz, és még akkor is, ha úgy érezzük, semmi keresnivalónk ott, mert igenis itt a helyed, itt a helyünk. Az igazságosság mindannyiunk ügye.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause and cheers)
(Taps és éljenzés)