I wanted to just start by asking everyone a question: How many of you are completely comfortable with calling yourselves a leader? I've asked that question all across the country, and everywhere I ask it, no matter where, there's a huge portion of the audience that won't put up their hand. And I've come to realize that we have made leadership into something bigger than us; something beyond us. We've made it about changing the world. We've taken this title of "leader" and treat it as something that one day we're going to deserve. But to give it to ourselves right now means a level of arrogance or cockiness that we're not comfortable with. And I worry sometimes that we spend so much time celebrating amazing things that hardly anybody can do, that we've convinced ourselves those are the only things worth celebrating. We start to devalue the things we can do every day, We take moments where we truly are a leader and we don't let ourselves take credit for it, or feel good about it. I've been lucky enough over the last 10 years to work with amazing people who've helped me redefine leadership in a way that I think has made me happier. With my short time today, I want to share with you the one story that is probably most responsible for that redefinition.
Bevezetésül egy kérdést tennék fel önöknek: Önök közül hányan neveznék magukat nyugodt szívvel vezetőnek? Látják, ezt a kérdést országszerte feltettem, és mindegy, hogy hol voltam, a közönség nagy része nem igazán tette fel a kezét. Így arra a következtetésre jutottam, hogy többre tartjuk a vezetést, mint magunkat. Olyasvalaminek, ami felettünk áll. Ami a világ megváltoztatásáról szól. Úgy tekintünk a vezetői szerepre, mint amit majd egy nap kiérdemlünk. Ám ha most magunkra öltenénk, az zavarba ejtő önteltség és pimaszság lenne, amiben nem éreznénk jól magunkat. Aggaszt néha, hogy annyi időt töltünk olyan elképesztő dolgok ünneplésével, amit szinte senki sem tud megtenni, hogy meggyőzzük magunkat arról, hogy csak azok a dolgok érdemesek az ünneplésre, ezzel leértékeljük azokat a dolgokat, amiket nap mint nap megteszünk, lassan nem érezzük jogosnak az elismerést azokban a pillanatokban, amikor igazi vezetőként viselkedünk, és nem engedjük meg magunknak, hogy jóérezésünk legyen ettől. Az elmúlt 10 év során szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan bámulatos emberekkel dolgozhattam együtt, akik segítettek új értelmet adni a vezetésnek, és úgy gondolom, ez boldogabbá tett. Ma, ebben a rövidke időben, ezt az egy történetet szeretném megosztani, ami valószínűleg a leginkább felelős azért, hogy újraértelmeztem a vezetést. Egy kis egyetemre jártam,
I went to a little school called Mount Allison University in Sackville, New Brunswick. And on my last day there, a girl came up to me and said, "I remember the first time I met you." And she told me a story that had happened four years earlier. She said, "On the day before I started university, I was in the hotel room with my mom and dad, and I was so scared and so convinced that I couldn't do this, that I wasn't ready for university, that I just burst into tears. My mom and dad were amazing. They were like, "We know you're scared, but let's just go tomorrow, go to the first day, and if at any point you feel as if you can't do this, that's fine; tell us, and we'll take you home. We love you no matter what.'"
a Mount Allison Egyetemre Sackvillben, New Brunswick megyében. és az utolsó napomon egy lány lépett oda hozzám, és azt mondta: „Emlékszem az első napra, amikor találkoztam veled." és elmondott egy történetet, ami négy évvel korábban történt. Azt mondta: „Az iskolakezdés előtti napon, egy hotelszobában voltam édesanyámmal és édesapámmal, és meg voltam rémülve. Annyira meg voltam győződve arról, hogy nem tudom végigcsinálni, és nem vagyok kész az egyetemre, hogy zokogni kezdtem. Anyu és apu bámulatosak voltak. Azt mondták: "Nézd. Tudjuk, hogy félsz, de azért menjünk el holnap. Menjünk el az első napra és ha bármikor úgy érzed, hogy nem tudod végigcsinálni, semmi gond, csak szólj, és hazaviszünk. Szeretünk bármi is történjen."
She says, "So I went the next day. I was in line for registration, and I looked around and just knew I couldn't do it; I wasn't ready. I knew I had to quit. I made that decision and as soon as I made it, an incredible feeling of peace came over me. I turned to my mom and dad to tell them we needed to go home, and at that moment, you came out of the student union building wearing the stupidest hat I've ever seen in my life."
A lány így folytatta: "Így elmentem másnap, és amikor a sorban állva, a beiratkozásra készülődtünk, körülnéztem, és egyszerűen tudtam, hogy nem leszek képes rá. Tudtam, nem vagyok kész erre. Tudtam, hogy fel kell adnom." Majd így folytatta: "Meghoztam a döntést, és abban a pillanatban hihetetlen nyugalom vett erőt rajtam. Anyámhoz és apámhoz fordultam és azt mondtam, hogy haza kell mennünk, majd ugyanabban a pillanatban kiléptél a Hallgatói Egyesület épületéből a legidétlenebb kalapot viselve, amit valaha láttam." (Nevetés)
(Laughter)
„Őrületes volt!
"It was awesome. And you had a big sign promoting Shinerama," -- which is Students Fighting Cystic Fibrosis, a charity I've worked with for years -- "And you had a bucketful of lollipops. You were handing the lollipops out to people in line, and talking about Shinerama. All of the sudden, you got to me, and you just stopped. And you stared. It was creepy."
Volt nálad egy nagy tábla, ami Shinerama-t reklámozta, ami egy cistás fibrózis ellen küzdő hallgatói szervezet." - a jótékonysági szervezet, aminél évekig dolgoztam - Volt nálad egy vödör, tele nyalókával. Körbejártál, nyalókát osztogattál a sorban állóknak és a Shineramáról beszéltél. Aztán odaértél hozzám, és megálltál előttem, rám bámultál. Hátborzongató volt." (Nevetés)
(Laughter)
- Ez a lány pontosan tudja miről beszélek. (Nevetés) -
This girl knows what I'm talking about.
(Laughter)
„Aztán a mellettem álló srácra néztél,
"Then you looked at the guy next to me, smiled, reached into your bucket, pulled out a lollipop, held it out to him and said, 'You need to give a lollipop to the beautiful woman next to you.'" She said, "I've never seen anyone get more embarrassed faster in my life. He turned beet red, he wouldn't even look at me. He just kind of held the lollipop out like this."
és mosolyogva belenyúltál a vödörbe és kivettél egy nyalókát, majd odanyújtottad neki és azt mondtad: „Ezt a nyalókát a melletted álló csodaszép hölgynek kell adnod." A lány hozzátette: „Én még soha életemben nem láttam senkit olyan gyorsan, annyira zavarba jönni. Répavörös lett, és rám sem mert nézni. Valahogy így felém nyújtotta a nyalókát." (Nevetés)
(Laughter)
"Annyira rosszul éreztem magam emiatt, hogy elvettem a nyalókát,
"I felt so bad for this dude that I took the lollipop. As soon as I did, you got this incredibly severe look on your face, looked at my mom and dad and said, 'Look at that! Look at that! First day away from home, and already she's taking candy from a stranger?'"
és ahogy ezt tettem, zord kifejezés ült az arcodra, és a szüleimre pillantva azt mondtad: "Most nézzék meg! Nézzék meg! Első nap távol az otthonától és már édességet fogad el egy idegentől!" (Nevetés)
(Laughter)
Majd így folytatta: "Mindenki feloldódott.
She said, "Everybody lost it. Twenty feet in every direction, everyone started to howl. I know this is cheesy, and I don't know why I'm telling you this, but in that moment when everyone was laughing, I knew I shouldn't quit. I knew I was where I was supposed to be; I knew I was home. And I haven't spoken to you once in the four years since that day. But I heard that you were leaving, and I had to come and tell you you've been an incredibly important person in my life. I'm going to miss you. Good luck."
5 méteres körben mindenki hahotázott. Tudom, hogy ez ciki, és nem tudom miért mondom el ezt neked, de abban a pillanatban, amikor mindenki nevetett, tudtam, hogy nem adhatom fel. Tudtam, hogy pont ott vagyok, ahol lennem kell, ahol otthon vagyok. Azután a nap után a következő négy évben nem beszéltünk egyszer sem, azonban hallottam, hogy elmész és el kellett jönnöm, hogy elmondjam, rendkívül fontos ember vagy az életemben és hiányozni fogsz. Sok szerencsét!" majd elsétált, én meg padlót fogtam.
And she walks away, and I'm flattened. She gets six feet away, turns around, smiles and goes, "You should probably know this, too: I'm still dating that guy, four years later."
Pár lépés után megfordult és mosolyogva azt mondta: „Lenne itt még valami, amiről tudnod kéne. Még mindig azzal a sráccal járok négy évvel ezelőttről." (Nevetés)
(Laughter)
Másfél évvel azután, hogy Torontóba költöztem,
A year and a half after I moved to Toronto, I got an invitation to their wedding.
meghívót kaptam az esküvőjükre.
(Laughter)
Here's the kicker: I don't remember that. I have no recollection of that moment. I've searched my memory banks, because that is funny and I should remember doing it and I don't. That was such an eye-opening, transformative moment for me, to think that maybe the biggest impact I'd ever had on anyone's life, a moment that had a woman walk up to a stranger four years later and say, "You've been an important person in my life," was a moment that I didn't even remember.
Ami megdöbbent, az az, hogy nem is emlékszem rá. Semmilyen emlékem nincs arról a pillanatról. Átkutattam emlékezetem, mert vicces, és emlékeznem kéne rá, de nem megy, pedig megrendítő az a gondolat, hogy az a pillanat, amikor talán a legnagyobb hatással voltam valaki életére, annyira naggyal, ami egy nőt arra késztet, hogy négy év után,egy idegenhez lépve azt mondja: „Elképesztően fontos ember vagy az életemben.", az egy olyan pillanat, amire egyáltalán nem emlékszem.
How many of you guys have a lollipop moment, a moment where someone said or did something that you feel fundamentally made your life better? All right. How many of you have told that person they did it? See, why not? We celebrate birthdays, where all you have to do is not die for 365 days --
Önök közül hányan éltek át egy ilyen „nyalókás" élményt? Egy pillanatot, amikor valaki mondott vagy tett valamit, ami alapvetően megváltoztatta az életüket? Rendben. Hányan mondták meg annak az embernek, hogy mit tett? Látják? Miért nem? A születésnapokat megünnepeljük, amiért csak annyit kell tenni, hogy nem halunk meg 365 napon keresztül. (Nevetés)
(Laughter)
Yet we let people who have made our lives better walk around without knowing it. Every single one of you has been the catalyst for a lollipop moment. You've made someone's life better by something you said or did. If you think you haven't, think of all the hands that didn't go up when I asked. You're just one of the people who hasn't been told.
Mégis hagyunk tudatlanul elmenni olyanokat, akik jobbá tették az életünket. Mindannyiuk. Mindannyiuk létrehozott már egy "nyalókás" pillanatot. Valaki életét jobbá tette, valamivel, amit mondott vagy tett. Ha úgy gondolják, hogy nem, gondoljanak azokra, akik most nem jelentkeztek másodszorra is. Lehet, hogy Ön csak egy azok közül, akinek nem mondták meg.
It's scary to think of ourselves as that powerful, frightening to think we can matter that much to other people. As long as we make leadership something bigger than us, as long as we keep leadership beyond us and make it about changing the world, we give ourselves an excuse not to expect it every day, from ourselves and from each other.
Ijesztő a gondolat, hogy ennyire befolyásosak lehetünk. Rémisztő arra gondolni, hogy annyira számítunk másoknak, mert amíg a vezetői szerepet felmagasztaljuk, amíg mások vezetése felettünk áll, amíg úgy gondoljuk, hogy a világ megváltoztatásáról szól, kifogást keresünk arra, hogy miért nem várjuk el magunktól és másoktól minden egyes nap.
Marianne Williamson said, "Our greatest fear is not that we are inadequate. [It] is that we are powerful beyond measure. It is our light and not our darkness that frightens us." My call to action today is that we need to get over our fear of how extraordinarily powerful we can be in each other's lives. We need to get over it so we can move beyond it, and our little brothers and sisters and one day our kids -- or our kids right now -- can watch and start to value the impact we can have on each other's lives, more than money and power and titles and influence. We need to redefine leadership as being about lollipop moments -- how many of them we create, how many we acknowledge, how many of them we pay forward and how many we say thank you for. Because we've made leadership about changing the world, and there is no world. There's only six billion understandings of it.
Marianne Williamson azt mondta: „A legmélyebb félelmünk nem az, hogy nem vagyunk megfelelőek. A legmélyebb félelmünk az, hogy határtalanul erősek vagyunk. A fényünk az, ami megrémiszt minket, nem a sötétségünk." Ma arra kérek mindenkit, hogy lépjünk át ezen. Túl kell jutnunk azon félelmünkön, hogy rendkívüli hatással lehetünk egymás életére. Le kell győznünk, hogy továbbléphessünk, és a kistestvéreink és a gyermekeink egy nap, vagy már most, ezt látva, értékelni kezdjék egymás életére kifejtett hatásukat, hogy többre tartsák mint a pénzt, hatalmat, beosztást vagy befolyást. Újra kell értelmeznünk a vezetést, hogy azokról a "nyalókás" pillanatokról szóljon. Arról, hogy hányat teremtünk, és hányat ismerünk fel közülük, hányat adunk tovább, és hányat köszönünk meg. Mert mások vezetése nekünk a világ megváltoztatásáról szól, de nincs olyan, hogy világ. Hatmilliárd értelmezése van annak, hogy mi a világ. Ha egy ember véleményét megváltoztatjuk,
And if you change one person's understanding of it, understanding of what they're capable of, understanding of how much people care about them, understanding of how powerful an agent for change they can be in this world, you've changed the whole thing.
arról, hogy mire képes, arról, hogy hányan törődnek vele, arról, hogy milyen változást tud létrehozni ebben a világban, mindent megváltoztattunk. Ha így értelmezzük a vezetést,
And if we can understand leadership like that, I think if we can redefine leadership like that, I think we can change everything. And it's a simple idea, but I don't think it's a small one. I want to thank you so much for letting me share it with you today.
ha így új jelentést adunk neki, úgy gondolom, mindent megváltoztathatunk. Ez egy egyszerű gondolat, de nem hiszem, hogy jelentéktelen. Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy ezt ma megoszthattam itt Önökkel.