Have you ever been floating in a swimming pool, all comfy and warm, thinking, "Man, it'd be cool to be an astronaut! You could float out in outer space, look down at the Earth and everything. It'd be so neat!" Only that's not how it is at all. If you are in outer space, you are orbiting the Earth: it's called free fall. You're actually falling towards the Earth. Think about this for a moment: that's the feeling you get if you're going over the top of a roller coaster, going, like, "Whoa!" Only you're doing this the whole time you're orbiting the Earth, for two, three, four hours, days. Whatever it takes, right? So, how does orbiting work? Let's take a page from Isaac Newton. He had this idea, a little mental experiment: You take a cannon, you put it on top of a hill. If you shoot the cannonball, it goes a little bit away. But if you shoot it harder, it goes far enough so that it lands a little bit past the curvature of Earth. Well, you can imagine if you shot it really, really, hard, it would go all the way around the Earth and come back -- boom! -- and hit you in the backside or something. Let's zoom way back and put you in a little satellite over the North Pole of the Earth and consider north to be up. You're going to fall down and hit the Earth. But you are actually moving sideways really fast. So when you fall down, you're going to miss. You're going to end up on the side of the Earth, falling down, and now the Earth is pulling you back in sideways. So it's pulling you back in and you fall down, and so you miss the Earth again, and now you're under the Earth. The Earth is going to pull you up, but you're moving sideways still. So you're going to miss the Earth again. Now you're on the other side of the Earth, moving upward, and the Earth's pulling you sideways. So you're going to fall sideways, but you're going to be moving up and so you'll miss. Now you're back on top of the Earth again, over the North Pole, going sideways and falling down, and yep -- you guessed it. You'll keep missing because you're moving so fast. In this way, astronauts orbit the Earth. They're always falling towards the Earth, but they're always missing, and therefore, they're falling all the time. They feel like they're falling, so you just have to get over it. So technically, if you ran fast enough and tripped, you could miss the Earth. But there's a big problem. First, you have to be going eight kilometers a second. That's 18,000 miles an hour, just over Mach 23! The second problem: If you're going that fast, yes, you would orbit the Earth and come back where you came from, but there's a lot of air in the way, much less people and things. So you would burn up due to atmospheric friction. So, I do not recommend this.
Lebegtél valaha egy medencében a kényelmes melegben arra gondolván, hogy mennyire szuper lenne űrhajósnak lenni! Kirepülhetnél a világűrbe, és onnan nézhetnél le a Földre. Fantasztikus lenne! Csak az a baj, hogy ez nem így működik. Amikor a világűrben vagy, és a Föld körül keringsz, azt úgy hívjuk, hogy szabadesés. Valójában a Föld felé zuhansz. Képzeld csak el ezt a pillanatot: így érzed magad, amikor a hullámvasúttal átlendülsz a legmagasabb ponton és akkor: juhú! Csakhogy a világűrben végig ez van, miközben a Föld körül keringesz - 2, 3, 4 órán vagy napon keresztül. Ki tudja mennyi időbe telne? Miként is működik a Föld körüli keringés? Vegyünk példának egy oldalt Isaac Newtontól, aki ezzel a gondolatkísérlettel állt elő: Vegyünk egy ágyút, amit egy domb tetejére helyezünk. Ha kilövünk egy ágyúgolyót, akkor kissé távolabb esik le. De ha nagyobb erővel lőjük ki, akkor még távolabb ér földet, olyannyira, hogy némileg túljuthat a horizonton is. Képzeljünk csak el egy nagyon, nagyon erős lövést, ami megkerüli az egész Földet, majd visszaér hozzánk és: bumm! - eltalálja a hátsónkat vagy ilyesmi. Távolodjunk el most, és képzeld el magad egy kis műholdon az Északi-sark fölött, ahol az északi irány felfelé mutat. Itt elvileg lezuhansz, és a Földbe csapódsz. Valójában viszont nagyon gyors oldalirányú mozgást végzel. Így annak ellenére, hogy lefelé zuhansz, mégsem fogsz becsapódni. Esés közben a Föld oldalára sodródsz, a Föld pedig oldalirányból húz magához. Tehát maga felé vonz, miközben folyamatosan zuhansz, így megint elkerülöd az ütközést, és most már a Föld alá kerültél. A Föld most felfelé vonz, de még most is oldalirányba mozogsz. Így ismét elkerülöd az ütközést a Földdel. Most a Föld másik oldalára kerültél, és miközben felfelé mozogsz, a Föld oldalirányú vonzóerőt gyakorol rád. Tehát most oldairányban kéne zuhannod, de mivel felfelé tartasz, megint nem zuhansz le. Most ismét fent vagy az Északi sarkon, egyszerre zuhansz és mozogsz oldalirányba, és így tovább - innentől már kitalálhatod. A továbbiakban is el fogod kerülni az ütközést, mert túl gyors vagy. Így keringenek a Föld körül az űrhajósok. Folyamatosan a Föld felé zuhannak, de mindig elkerülik az ütközést, így a zuhanás soha nem ér véget. Mivel a zuhanás érzete soha nem tűnik el, egyszerűen csak hozzá kell szokniuk. Elvileg tehát, ha elég gyorsan futnál, és futás közben megbotlanál, lehet, hogy többé nem tudnál visszahuppanni a Földre. De van egy nagy probléma ezzel. Először is el kell érned a 8 km/s sebességet, ami 18 000 mérföld per órának felel meg, tehát kevéssel több, mint Mach 23! Másodszor: ilyen gyors sebességnél a Föld keringési pályájára állnál ugyan, és visszatérnél a kiindulási pontra, de nagy mennyiségű levegő kerülne az utadba - ember vagy tárgy annál kevesebb -, így elégnél a levegővel való súrlódás következményeként. Következésképp, én ezt nem javaslom.