I got invited to an exclusive resort to deliver a talk about the digital future to what I assumed would be a couple of hundred tech executives. And I was there in the green room, waiting to go on, and instead of bringing me to the stage, they brought five men into the green room who sat around this little table with me. They were tech billionaires. And they started peppering me with these really binary questions, like: Bitcoin or Etherium? Virtual reality or augmented reality? I don't know if they were taking bets or what. And as they got more comfortable with me, they edged towards their real question of concern. Alaska or New Zealand?
Meghívást kaptam egy exkluzív üdülőtelepre, hogy a digitális jövőről beszéljek pár száz techvezetőnek – legalábbis azt hittem. A művészszobában ültem, várva, hogy sorra kerüljek, ám ahelyett, hogy a színpadra vezettek volna, öt férfit hoztak a terembe, akikkel körbeültünk egy asztalkát. Techmilliárdosok voltak. Azonnal lerohantak eldöntendő kérdésekkel: Bitcoin vagy Ethereum? Virtuális valóság vagy kiterjesztett valóság? Nem tudom, talán fogadásokat kötöttek. Ahogy kezdték fesztelenebbül érezni magukat társaságomban, lassan elérkeztek a valódi kérdésükhöz. Alaszka vagy Új-Zéland?
That's right. These tech billionaires were asking a media theorist for advice on where to put their doomsday bunkers. We spent the rest of the hour on the single question: "How do I maintain control of my security staff after the event?" By "the event" they mean the thermonuclear war or climate catastrophe or social unrest that ends the world as we know it, and more importantly, makes their money obsolete. And I couldn't help but think: these are the wealthiest, most powerful men in the world, yet they see themselves as utterly powerless to influence the future. The best they can do is hang on for the inevitable catastrophe and then use their technology and money to get away from the rest of us. And these are the winners of the digital economy.
Így igaz. Arról faggattak engem, aki médiaelmélettel foglalkozom, hová építsék a világvége-bunkerüket. A fennmaradó időben egyetlen kérdéssel foglalkoztunk: "Hogyan tartsam ellenőrzés alatt a biztonsági embereimet az esemény után?" Az "esemény" nem más, mint a termonukleáris háború, klímakatasztrófa vagy társadalmi felbolydulás, amely elhozza a világvégét, és – ami még fontosabb –, értéktelenné teszi a milliárdosok pénzét. Én meg önkéntelenül arra gondoltam: ezek itt a világ leggazdagabb, leghatalmasabb emberei, mégis azt hiszik, semmiféle befolyásuk nincs a jövő alakulására. Csak az jár a fejükben, hogy úszhatják meg az elkerülhetetlen katasztrófát, majd a pénzüket és technológiájukat felhasználva hogy meneküljenek el. És ők a digitális gazdaság nyertesei!
(Laughter)
(Nevetés)
The digital renaissance was about the unbridled potential of the collective human imagination. It spanned everything from chaos math and quantum physics to fantasy role-playing and the Gaia hypothesis, right? We believed that human beings connected could create any future we could imagine. And then came the dot com boom. And the digital future became stock futures. And we used all that energy of the digital age to pump steroids into the already dying NASDAQ stock exchange. The tech magazines told us a tsunami was coming. And only the investors who hired the best scenario-planners and futurists would be able to survive the wave.
A digitális reneszánsz eredetileg a közös emberi képzelet határtalan lehetőségeiről szólt. Átívelt mindent a káoszelmélettől és a kvantumfizikától egészen a fantasy szerepjátékokig és a Gaia-elméletig, nem igaz? Hittük, hogy az emberek közösen olyan jövőt teremthetnek, amilyet csak akarnak. Aztán jött a dotkom-fellendülés, és a digitális jövő hirtelen részvényjövővé változott. A digitális korszak összes energiáját arra használtuk, hogy friss vért pumpáljunk a már haldokló NASDAQ-tőzsdébe. A techfolyóiratok figyelmeztettek: cunami várható, és csak a legjobb tervezőket és jövőkutatókat foglalkoztató befektetők élhetik túl a vihart.
And so the future changed from this thing we create together in the present to something we bet on in some kind of a zero-sum winner-takes-all competition. And when things get that competitive about the future, humans are no longer valued for our creativity. No, now we're just valued for our data. Because they can use the data to make predictions. Creativity, if anything, that creates noise. That makes it harder to predict.
A jövő már nem olyasvalami volt, amit közösen építünk itt, a jelenben, hanem valami, amire fogadunk valamiféle zéró összegű versenyen, ahol a győztes mindent visz. Amikor a jövő ekkora versengés tárgya lesz, az emberek kreativitása elértéktelenedik. Most már csak az adataink értékesek. Az adatokat használva jóslatokba lehet bocsátkozni. A kreativitás legfeljebb csak zavaró zaj, amely megnehezíti az előrejelzéseket.
So we ended up with a digital landscape that really repressed creativity, repressed novelty, it repressed what makes us most human. We ended up with social media. Does social media really connect people in new, interesting ways? No, social media is about using our data to predict our future behavior. Or when necessary, to influence our future behavior so that we act more in accordance with our statistical profiles. The digital economy -- does it like people? No, if you have a business plan, what are you supposed to do? Get rid of all the people. Human beings, they want health care, they want money, they want meaning. You can't scale with people.
Olyan digitális világot kaptunk, amely elnyomta a kreativitást, az újítást, mindent, ami igazán emberré tesz minket. Így lett közösségi médiánk. A közösségi média tényleg új, izgalmas kapcsolatokat teremt? Nem: a lényege, hogy adataink alapján megjósolják jövőbeli viselkedésünket. Vagy – ha kell – befolyásolják jövőbeli viselkedésünket, hogy minél jobban passzoljunk a statisztikai profilunkba. Emberbarát-e a digitális gazdaság? Nem: ha van üzleti tervünk, mit tegyünk? Felejtsük el az embereket! Az emberek egészségügyi ellátást akarnak, pénzt, értelmet. Ennek nincs jövője.
(Laughter)
(Nevetés)
Even our digital apps -- they don't help us form any rapport or solidarity. I mean, where's the button on the ride hailing app for the drivers to talk to one another about their working conditions or to unionize? Even our videoconferencing tools, they don't allow us to establish real rapport. However good the resolution of the video, you still can't see if somebody's irises are opening to really take you in. All of the things that we've done to establish rapport that we've developed over hundreds of thousands of years of evolution, they don't work, you can't see if someone's breath is syncing up with yours. So the mirror neurons never fire, the oxytocin never goes through your body, you never have that experience of bonding with the other human being. And instead, you're left like, "Well, they agreed with me, but did they really, did they really get me?" And we don't blame the technology for that lack of fidelity. We blame the other person.
A digitális alkalmazások sem segítenek, hogy igazi összhang vagy összetartás alakuljon ki. Hol van a gomb a taxialkalmazásban, amely segítségével sofőrök beszélgethetnek munkakörülményeikről, egységbe tömörülhetnek? Még videokonferencia-alkalmazásaink sem teszik lehetővé, hogy igazi összhangot teremtsünk. Bármilyen jó is a videó felbontása, mégsem látszik, hogy kitágul-e valaki pupillája, hogy rendesen figyeljen ránk. Az összhangteremtésre használt jelek, amelyeket az evolúció százezer évei alatt fejlesztettünk ki, nem működnek a videón: nem látjuk, hogy egyszerre kezdünk-e lélegezni a másik emberrel. A tükörneuronok nem lépnek működésbe, nem áraszt el minket az oxitocin, nem éljük át az élményt, hogy valódi kapcsolatba kerültünk valakivel. Ehelyett úgy érezzük: "Hát, jó, egyetértettek velem, de vajon tényleg, igazán megértettek?" Nem a technológiát hibáztatjuk a rosszhiszeműségért. Hanem a másik embert.
You know, even the technologies and the digital initiatives that we have to promote humans, are intensely anti-human at the core. Think about the blockchain. The blockchain is here to help us have a great humanized economy? No. The blockchain does not engender trust between users, the blockchain simply substitutes for trust in a new, even less transparent way.
Tudják, még azok a technológiák és digitális kezdeményezések is, amelyek elvileg az embereket szolgálják, velejükig tökéletesen emberellenesek. Gondoljanak pl. a blokkláncra! A blokklánc segít, hogy emberarcú gazdaságot hozzunk létre? Nem. A blokklánc nem ébreszt bizalmat a felhasználók között, hanem a bizalmat helyettesíti, új, még kevésbé átlátható formában.
Or the code movement. I mean, education is great, we love education, and it's a wonderful idea that we want kids to be able to get jobs in the digital future, so we'll teach them code now. But since when is education about getting jobs? Education wasn't about getting jobs. Education was compensation for a job well done. The idea of public education was for coal miners, who would work in the coal mines all day, then they'd come home and they should have the dignity to be able to read a novel and understand it. Or the intelligence to be able to participate in democracy. When we make it an extension of the job, what are we really doing? We're just letting corporations really externalize the cost of training their workers.
Vagy a programozási mánia. Persze, az oktatás nagyszerű és fontos dolog; és remek ötlet, hogy azért, hogy gyerekeink állást szerezzenek a digitális jövőben, már ma programozni tanítjuk őket. De mióta az az oktatás lényege, hogy munkát kapjunk? Az oktatás lényege nem ez volt. Az oktatás juttatás volt, amely a jól végzett munkáért járt. A közoktatás alapgondolata, hogy szénbányászok az egész napos munka után hazaérve leülhessenek egy könyvvel, és megértsék, amit olvasnak. Vagy hogy az értelem részt vehessen a demokráciában. Amikor az oktatást a munka kiegészítőjévé tesszük, mit is csinálunk? Hagyjuk, hogy vállalatok másra hárítsák dolgozóik betanításának költségeit.
And the worst of all really is the humane technology movement. I mean, I love these guys, the former guys who used to take the algorithms from Las Vegas slot machines and put them in our social media feed so that we get addicted. Now they've seen the error of their ways and they want to make technology more humane. But when I hear the expression "humane technology," I think about cage-free chickens or something. We're going to be as humane as possible to them, until we take them to the slaughter. So now they're going to let these technologies be as humane as possible, as long as they extract enough data and extract enough money from us to please their shareholders. Meanwhile, the shareholders, for their part, they're just thinking, "I need to earn enough money now, so I can insulate myself from the world I'm creating by earning money in this way."
Mind közül a legrosszabb pedig az emberarcú technológia mozgalma. Imádom ezeket a srácokat, akik hajdan fogták a Las Vegas-i nyerőgépek algoritmusait és rájuk építették a közösségi médiát, hogy függővé váljunk. Mára belátták: helytelenül cselekedtek, és emberarcúbbá akarják tenni a technológiát. Ám valahányszor ezt a kifejezést hallom, a szabadon tartott csirkék vagy effélék jutnak eszembe. A lehető legemberségesebben bánunk velük, míg végül levágjuk őket. Most tehát a lehető legemberibbé teszik e technológiákat, amíg elég adatot és pénzt szednek ki belőlünk, a részvényeseik örömére. Mindeközben a részvényesek arra gondolnak: "Elég pénzt kell összeszednem, hogy elzárjam magam a világtól, amelyet azzal teremtek, hogy ily módon keresek pénzt."
(Laughter)
(Nevetés)
No matter how many VR goggles they slap on their faces and whatever fantasy world they go into, they can't externalize the slavery and pollution that was caused through the manufacture of the very device.
Akárhány VR-szemüveget tesznek fel, akármilyen fantáziavilágba vonulnak vissza, nem szabadulhatnak a tudattól, hogy mennyi rabszolgamunkába és szennyezésbe került épp ennek az eszköznek az elkészítése.
It reminds me of Thomas Jefferson's dumbwaiter. Now, we like to think that he made the dumbwaiter in order to spare his slaves all that labor of carrying the food up to the dining room for the people to eat. That's not what it was for, it wasn't for the slaves, it was for Thomas Jefferson and his dinner guests, so they didn't have to see the slave bringing the food up. The food just arrived magically, like it was coming out of a "Start Trek" replicator. It's part of an ethos that says, human beings are the problem and technology is the solution.
Thomas Jefferson ételliftje jut erről eszembe. Hajlamosak vagyunk elhinni: azért használt ételliftet, hogy megspórolja rabszolgáinak a munkát, amit az ételek emeletre hordása jelentett. Ám az étellift nem a rabszolgák javát szolgálta. Hanem Jefferson és a vendégei javát, hogy ne kelljen találkozniuk az ételt felhordó rabszolgával. Az étel csak úgy előttük termett, mintha valami Star Trek replikátorból került volna ki. Olyan világkép része ez, amely azt mondja, az emberek jelentik problémát, a technológia pedig a megoldás.
We can't think that way anymore. We have to stop using technology to optimize human beings for the market and start optimizing technology for the human future. But that's a really hard argument to make these days, because humans are not popular beings. I talked about this in front of an environmentalist just the other day, and she said, "Why are you defending humans? Humans destroyed the planet. They deserve to go extinct."
Nem gondolkodhatunk továbbra is így. Nem használhatjuk a technológiát arra, hogy embereket optimalizáljunk a piacra, ehelyett a technológiát kell optimalizálnunk az emberi jövőre. Ám ezt az érvelést nem könnyű manapság elfogadtatni, mert az emberek nem valami népszerű lények. Beszéltem erről a minap egy környezetvédőnek, aki azt mondta: "Miért véded az embereket? Elpusztították a bolygót, megérdemlik, hogy kihaljanak."
(Laughter)
(Nevetés)
Even our popular media hates humans. Watch television, all the sci-fi shows are about how robots are better and nicer than people. Even zombie shows -- what is every zombie show about? Some person, looking at the horizon at some zombie going by, and they zoom in on the person and you see the person's face, and you know what they're thinking: "What's really the difference between that zombie and me? He walks, I walk. He eats, I eat. He kills, I kill." But he's a zombie. At least you're aware of it. If we are actually having trouble distinguishing ourselves from zombies, we have a pretty big problem going on.
Még a szórakoztató média is gyűlöli az embereket. Nézzék, mi megy a tévében: az összes sci-fi arról szól, hogy a robotok jobbak, kedvesebbek az embernél. Még a zombis filmek is – miről szól az összes zombis film? Van benne egy ember, aki valami távolban elhaladó zombit néz, aztán a kamera ráközelít az ember arcára, és tudjuk, mire gondol az illető: "Végül is mi különböztet meg engem egy zombitól? Ő jár, én is járok. Táplálkozik, én is táplálkozom. Öl, és én is ölök." De ő zombi. Legalább ez világos. Ha tényleg nehezen tudjuk magunkat megkülönböztetni a zombiktól, elég nagy bajban vagyunk.
(Laughter)
(Nevetés)
And don't even get me started on the transhumanists. I was on a panel with a transhumanist, and he's going on about the singularity. "Oh, the day is going to come really soon when computers are smarter than people. And the only option for people at that point is to pass the evolutionary torch to our successor and fade into the background. Maybe at best, upload your consciousness to a silicon chip. And accept your extinction."
A transzhumanistákat meg inkább ne is említsék előttem. Voltam egy panelbeszélgetésen eggyel, aki folyton a szingularitást emlegette. "Hamarosan eljön a nap, amikor a gépek okosabbak lesznek az embereknél. Az emberek számára akkor egy lehetőség marad: továbbadni az evolúciós fáklyát utódainknak, és háttérbe húzódni. Legjobb esetben feltölteni tudatunkat egy mikrocsipre. És elfogadni, hogy kihalunk."
(Laughter)
(Nevetés)
And I said, "No, human beings are special. We can embrace ambiguity, we understand paradox, we're conscious, we're weird, we're quirky. There should be a place for humans in the digital future." And he said, "Oh, Rushkoff, you're just saying that because you're a human."
Én pedig erre: "Nem, az emberek különlegesek. Képesek vagyunk elfogadni a kétértelműséget, értjük a paradoxonokat, tudatunk van, furák s bonyolultak vagyunk. Kell legyen helye az embereknek a digitális jövőben." Mire ő: "Ugyan már, Rushkoff, csak azért mondod ezt, mert te is ember vagy."
(Laughter)
(Nevetés)
As if it's hubris. OK, I'm on "Team Human." That was the original insight of the digital age. That being human is a team sport, evolution's a collaborative act.
Mintha ez önhittség lenne. Igen, én az emberek csapatában játszom. Ez volt a digitális kor eredeti meglátása: embernek lenni csapatjáték, az evolúció pedig összefogáson alapul.
Even the trees in the forest, they're not all in competition with each other, they're connected with the vast network of roots and mushrooms that let them communicate with one another and pass nutrients back and forth. If human beings are the most evolved species, it's because we have the most evolved ways of collaborating and communicating. We have language. We have technology.
Még az erdő fái sem versengenek egymással, hanem gyökerek és gombák hatalmas hálózata köti őket össze, amelyek segítségével táplálják egymást. Ha az ember a legfejlettebb faj, annak oka, hogy a mi kommunikációs technológiánk a legfejlettebb. Nyelvhasználók vagyunk. Technológiát használunk.
It's funny, I used to be the guy who talked about the digital future for people who hadn't yet experienced anything digital. And now I feel like I'm the last guy who remembers what life was like before digital technology. It's not a matter of rejecting the digital or rejecting the technological. It's a matter of retrieving the values that we're in danger of leaving behind and then embedding them in the digital infrastructure for the future.
Fura, korábban én voltam az, aki a digitális jövőről beszélt azoknak, akik korábban nem tapasztalták meg a digitális világot. Most meg úgy érzem, az utolsó vagyok, aki még tudja, milyen volt élni a digitális technológia előtt. Nem a digitális világ vagy a technológia elutasításáról van szó, hanem hogy visszaszerezzük az értékeket, amelyeket készülünk hátrahagyni, és a jövő érdekében a digitális infrastruktúrába ágyazzuk be őket.
And that's not rocket science. It's as simple as making a social network that instead of teaching us to see people as adversaries, it teaches us to see our adversaries as people. It means creating an economy that doesn't favor a platform monopoly that wants to extract all the value out of people and places, but one that promotes the circulation of value through a community and allows us to establish platform cooperatives that distribute ownership as wide as possible. It means building platforms that don't repress our creativity and novelty in the name of prediction but actually promote creativity and novelty, so that we can come up with some of the solutions to actually get ourselves out of the mess that we're in.
Nem olyan nagy dolog ez. Elég pl. olyan közösségi hálózatot építeni, amely nem arra tanítana, hogy ellenséget lássunk az emberekben, hanem hogy embernek lássuk ellenfeleinket. Olyan gazdaság építését jelenti ez, amely nem részesít előnyben egyetlen felületet, amely minden értéket ki akar csikarni az emberekből és helyekből; ehelyett az értékek körforgásának kedvez a közösségben, és olyan együttműködést tesz lehetővé, amelyek a lehető legtöbb embert ruháznak fel tulajdonjoggal. Olyan felületek építését jelenti, amelyek nem nyomják el kreativitásunkat az előrejelzések kedvéért, hanem valóban elősegítik a kreativitást és az újítást, hogy előállhassunk a megoldásokkal, amelyek segítenek kimászni a gödörből, amiben vagyunk.
No, instead of trying to earn enough money to insulate ourselves from the world we're creating, why don't we spend that time and energy making the world a place that we don't feel the need to escape from.
Ahelyett, hogy megpróbálnánk eleget keresni, hogy elzárkózhassunk a világtól, amelyet teremtünk, fordíthatnánk ezt a pénzt és energiát olyan világ teremtésére, ahonnan nem akarunk mindenáron elmenekülni.
There is no escape, there is only one thing going on here. Please, don't leave. Join us. We may not be perfect, but whatever happens, at least you won't be alone. Join "Team Human." Find the others. Together, let's make the future that we always wanted. Oh, and those tech billionaires who wanted to know how to maintain control of their security force after the apocalypse, you know what I told them? "Start treating those people with love and respect right now. Maybe you won't have an apocalypse to worry about."
Nincs menekvés, egyetlen dolog zajlik itt. Ne menjenek el! Csatlakozzanak hozzánk! Nem vagyunk tökéletesek, de bármi történjék is, velünk nem lesznek egyedül. Játsszanak az emberi csapatban! Keressék meg a többieket! Hozzuk létre együtt a jövőt, amelyet mindig is akartunk! Ami a techmilliárdosokat illeti, akik tudni akarták, hogyan irányítsák biztonsági embereiket a világvége után, tudják, mit mondtam nekik? "Kezdjenek velük szeretettel és tisztelettel bánni, most rögtön. Akkor talán nem kell a világvége miatt aggódniuk."
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)