You are the captain of the Mallory 7, an interstellar cargo transport. On your way to the New Lindley spaceport, you receive a distress call. There’s been an explosion on the Telic 12 and its passengers are running out of oxygen. As you set a course to intercept, you check the Telic 12′s manifest. It’s currently transporting 30 middle-aged individuals from some of Earth’s poorest districts to the labor center on New Lindley, where they'll be assigned jobs on the spaceport.
A Mallory 7 csillagközi szállítóhajó kapitánya vagy. Úton a New Lindley űrközpontba segélyhívást kapsz. Robbanás történt a Telic 12-n, és az utasoknak hamarosan elfogy az oxigénje. Míg próbálod kiötölni a mentési tervet, megnézed a Telic 12 utaslistáját. A hajó 30 középkorú személyt szállít a Föld legszegényebb negyedeiből New Lindley munkaügyi központjába, hogy aztán az űrközpontban kapjanak munkát.
But as you approach the Telic 12, you receive a second distress call. A luxury space cruiser called the Pareto has lost a thruster, sending them careening towards an asteroid belt. Without your help, the 20 college students headed for vacation aboard the Pareto are all doomed.
Ahogy a Telic 12 közelébe érsz, kapsz egy második segélyhívást. A Pareto nevű luxus-üdülőhajó elvesztette egyik segédrakétáját, és irányíthatatlanul egy aszteroidaöv felé sodródik. Ha nem segítesz a 20 főiskolásnak, akik a Paretóval épp nyaralni utaznak, nekik befellegzett.
So with only enough time to save one ship, which one should you choose?
Az idő csak egy hajó megmentésére elég. Melyiket válaszd hát?
This dilemma is an example of a broader class of problems where a life-saving resource— such as a donated organ or vaccine— is scarce. There are many schools of thought on how to approach these problems, and one of the most influential is utilitarianism, an ethical view first systematically developed by Jeremy Bentham and John Stuart Mill. In this view, you should choose the action which promises the greatest sum of happiness. Though, how to define and measure happiness is a difficult question. For example, hedonists would suggest a happy life contains the most pleasure and the least pain. Others might say it’s the life where your desires are most fulfilled. However happiness is defined, most would agree that saving 30 lives has the potential to generate more happiness than saving 20.
Ez a dilemma remek példája annak a tágabb problémakörnek, amikor egy életmentő erőforrásból – legyen az szervadomány vagy oltóanyag – nincs elég. A probléma megoldására több elméleti megközelítés is létezik. Ezek közül a legmeghatározóbb a haszonelvűség. Ezt az etikai elméletet Jeremy Bentham és John Stuart Mill fogalmazta meg először. Eszerint az a döntés a legcélszerűbb, amelyik a legtöbb boldogsággal jár. De az, hogy mi a boldogság, és miben mérhető, nehéz kérdés. Például a hedonisták szerint a boldog élet nem más, mint az élvezetek halmozása, minél kevesebb fájdalommal. Mások olyan életet értenek ezalatt, amely során vágyaink beteljesülnek. Akárhogy is definiáljuk a boldogságot, a legtöbben egyetértenének azzal, hogy 30 élet megmentése több boldogsághoz vezet, mint 20-é.
But is it enough to consider how many lives would be saved? Or should you also consider how many life years would be? Assuming a life expectancy of 80, saving the lives of the students, with an average age of 20, saves 1,200 life years, while saving the workers, with an average age of 45, saves 1,050. All things being equal, a longer life should promise a greater sum of happiness than a shorter one. So perhaps saving the smaller ship actually has the potential to generate the most happiness.
De elég csak azt figyelembe venni, hogy hány életet mentünk meg? Vagy nézni kellene a megmentett életévek számát is? Ha azt feltételezzük, hogy az átlagban 20 éves hallgatók 80 évet fognak élni, akkor 1200 évet menthetünk meg velük, míg a 45 éves átlagéletkorú munkásoknál ez a szám 1050. A hosszabb élet elméletileg több boldogságot jelent, mint a rövidebb. Tehát a kisebb hajó megmentése magában foglalja a nagyobb boldogság lehetőségét.
If all these calculations feel a bit cold, you may want to consider a different approach. The philosopher Derek Parfit argues we should give priority to the worse off, since benefits to those groups matter more than equivalent benefits to the well-off. In this view, it’s more urgent to help those whose basic needs aren’t met even if they’re harder to help than those who are flourishing. But often, determining which group is truly worse off can get complicated fast. In our case, Earth is still beset by drastic inequalities in wealth and opportunity. And those able to afford a vacation on New Lindley and transport on a luxury cruiser are no doubt among the most well-off people on the planet. The workers, by contrast, are among the most disadvantaged, traveling away from home for months at a time to perform service work. With fewer resources and opportunities, it’s likely they’ve experienced more hardship in their lives than the vacationers, so maybe they’re more deserving of rescue? On the other hand, the students have experienced less life overall— so perhaps they’re worse off?
Ha ezek a számítások túl ridegek, a kérdés másképp is megközelíthető. Derek Parfit filozófus szerint a hátrányos helyzetűeket kell előrevenni, mert nekik többet jelent a támogatás, mintha ugyanezt a jómódúaknak biztosítanánk. Azokon kell minél előbb segíteni, akik alapvető dolgokban is hiányt szenvednek, akkor is, ha ez nehezebb, mint a jómódúak útját egyengetni. Ám a kevésbé tehetősek meghatározásánál a kérdés bonyolódik. Esetünkben a Földet a vagyon és a lehetőségek szempontjából még mindig súlyos egyenlőtlenségek gyötrik. Azok, akik megengedhetik maguknak, hogy New Lindley-n nyaraljanak, és luxus-üdülőhajóval utazzanak oda, kétségtelenül a bolygó legtehetősebbjei közé tartoznak. Ezzel szemben a munkások a leghátrányosabbak közül kerülnek ki, és hónapokig dolgoznak otthonuktól távol. Mivel kevesebb erőforrás és lehetőség áll rendelkezésükre, az ő életükben valószínű több a nehéz pillanat, mint a nyaralókéban. Akkor ők lennének méltóbbak a megmentésre? Másrészről persze a diákoknak kevesebb az élettapasztalata. Akkor ők vannak rosszabb helyzetben?
Or maybe none of these variables should influence our decision. The philosopher John Taurek famously argued that in these types of cases, the numbers don’t count. Each person is deserving of equal concern and respect, so the best way to decide which passengers to save is to flip a coin. While this might seem arbitrary at first, this approach treats all parties equally, giving each individual an equal chance of being rescued. Could any passenger argue that they're being treated unfairly by a coin flip? It’s tough to say. But how they— and you— feel about the result may be another dilemma altogether.
Vagy talán nem ezeknek a változóknak kellene befolyásolnia a döntést. John Taurek filozófus híres érvelése szerint ezekben az esetekben a számok nem segítenek. Minden ember egyenlő megfontolást és tiszteletet érdemel, ezért úgy lehet a legjobban eldönteni, kit mentsünk meg, ha feldobunk egy érmét. Ez elsőre véletlenszerűnek tűnhet, de így minden fél egyenlő bánásmódot kap, és mindenkinek ugyanannyi esélye van a megmenekülésre. Mondhatnák azt az utasok, hogy velük szemben igazságtalan az érmefeldobás? Nehéz megmondani. De az, hogy te és az utasok mit gondoltok az eredményről, az már egy másik dilemma.