Adam Ockelford: I promise there won't be too much of me talking, and a lot of Derek playing, but I thought it would just be nice to recap on how Derek got to where he is today.
Adam Ockelford: Megígérem, hogy kevesebb beszédet hallanak majd tőlem, és sokkal többet Derek előadásából. De úgy gondoltam, jó lenne, ha röviden összefoglalnám, hogy Derek hogy jutott el idáig, ahol most tart.
It's amazing now, because he's so much bigger than me, but when Derek was born, he could have fitted on the palm of your hand. He was born three and a half months premature, and really it was a fantastic fight for him to survive. He had to have a lot of oxygen, and that affected your eyes, Derek, and also the way you understand language and the way you understand the world. But that was the end of the bad news, because when Derek came home from the hospital, his family decided to employ the redoubtable nanny who was going to look after you, Derek, really for the rest of your childhood. And Nanny's great insight, really, was to think, here's a child who can't see. Music must be the thing for Derek. And sure enough, she sang, or as Derek called it, warbled, to him for his first few years of life. And I think it was that excitement with hearing her voice hour after hour every day that made him think maybe, you know, in his brain something was stirring, some sort of musical gift. Here's a little picture of Derek going up now, when you were with your nanny.
Elképesztő, hogy mennyivel nagyobb most már nálam, de amikor Derek született, elfért volna a tenyeremben. Három és fél hónappal korábban született a vártnál, és igazán fantasztikus harc folyt érte, hogy túlélje. Sok oxigénre volt szüksége, és ez kihatással volt a szemeidre, Derek, csakúgy mint a nyelvi értésedre, és arra, ahogy érzékeled a világot. De ezzel véget értek a rossz hírek, mert amikor Derek hazatért a kórházból a családja úgy döntött, hogy alkalmazza a bámulatra méltó dadust, aki valóban gondoskodott rólad, Derek, a gyermekkorod hátralévő részében. A dadus igazán nagyszerű intuíciója azt volt, hogy íme egy gyerek, aki nem lát. A zene bizonyára az a dolog, ami Dereknek való. És bizony, a dadus énekelt, vagy ahogy Derek hívta, csicsergett neki élete első néhány évében. És azt hiszem, hogy az az izgalom, ahogy minden nap órákon át hallotta a dadus hangját, ez gondolkodtatta el őt, hogy tudják, az agyában elindított valamit, valamiféle zenei tehetséget. Itt most éppen egy kis kép látható Derekről, amikor a dadussal voltál.
Now Nanny's great other insight was to think, perhaps we should get Derek something to play, and sure enough, she dragged this little keyboard out of the loft, never thinking really that anything much would come of it. But Derek, your tiny hand must have gone out to that thing and actually bashed it, bashed it so hard they thought it was going to break. But out of all the bashing, after a few months, emerged the most fantastic music, and I think there was just a miracle moment, really, Derek, when you realized that all the sounds you hear in the world out there is something that you can copy on the keyboard. That was the great eureka moment.
A dadus másik nagyszerű gondolata az volt, hogy talán adnunk kellene Dereknek valamit, amin játszhat, és bizony, előszedte ezt a kis pianínót a padlásról, soha nem gondolván igazán azt, hogy ebből valami nagy dolog fog születni. Ám Derek, a pici kezeid szorgosan nekiláttak, és valóban erős ütéseket mértek a pianínóra, olyan nagyokat, hogy azt gondolták, tönkre fog menni. Azonban néhány hónappal később azokból a nagy ütésekből a legfantasztikusabb zene kerekedett, és azt gondolom, hogy csupán egy varázslatos pillanat volt valójában, Derek, amikor ráeszméltél, hogy minden hang, amit hallasz a világon, az olyasvalami, amit lemásolhatsz a klaviatúrán. Ez volt a nagy felfedezés pillanata.
Now, not being able to see meant, of course, that you taught yourself.
Majd ezt követően, mivel nem látsz, természetesen saját magadat tanítottad.
Derek Paravicini: I taught myself to play.
Derek Paravicini: Én tanítottam magamat játszani.
AO: You did teach yourself to play, and as a consequence, playing the piano for you, Derek, was a lot of knuckles and karate chops, and even a bit of nose going on in there.
AO: Tényleg te tanítottad magad játszani, és ennek következtében a zongorázás számodra, Derek, sok ökölbe szorított kezet és karateütést jelentett, és helyenként még egy kis orrjáték is előfordult.
And now, here's what Nanny did also do was to press the record button on one of those little early tape recorders that they had, and this is a wonderful tape, now, of Derek playing when you were four years old.
És most íme az, amit a dadus szintén megtett, hogy megnyomta a felvétel gombot azokon a kis, korai, kazettás magnókon, ami akkor rendelkezésre állt, és ez most már egy csodálatos szalag, amin Derek te játszol, amikor 4 éves voltál.
DP: "Molly Malone (Cockles and Mussels)."
DP: "Molly Malone (Cockles and Mussels)" (Dublin nem hivatalos himnusza.
AO: It wasn't actually "Cockles and Mussels." This one is "English Country Garden."
AO: Ez tulajdonképpen nem a "Cockles and Mussels". Ez az "English Country Garden."
DP: "English Country Garden."
DP: "English Country Garden."
(Music: "English Country Garden")
(Zene: "English Country Garden.")
AO: There you are.
AO: Tessék.
(Applause)
(Taps)
I think that's just fantastic. You know, there's this little child who can't see, can't really understand much about the world, has no one in the family who plays an instrument, and yet he taught himself to play that. And as you can see from the picture, there was quite a lot of body action going on while you were playing, Derek.
Azt hiszem, ez egyszerűen fantasztikus. Tudják, ime ez a kis gyerek, aki nem lát, nem igazán ért sokat a világból, nincs senki a családban, aki hangszeren játszana, és mégis megtanította saját magát játszani. És amint azt a képeken is láthatják, meglehetősen sok testmozgás volt, miközben játszottál, Derek.
Now, along -- Derek and I met when he was four and a half years old, and at first, Derek, I thought you were mad, to be honest, because when you played the piano, you seemed to want to play every single note on the keyboard, and also you had this little habit of hitting me out of the way. So as soon as I tried to get near the piano, I was firmly shoved off. And having said to your dad, Nic, that I would try to teach you, I was then slightly confused as to how I might go about that if I wasn't allowed near the piano. But after a while, I thought, well, the only way is to just pick you up, shove Derek over to the other side of the room, and in the 10 seconds that I got before Derek came back, I could just play something very quickly for him to learn. And in the end, Derek, I think you agreed that we could actually have some fun playing the piano together. As you can see, there's me in my early, pre-marriage days with a brown beard, and little Derek concentrating there.
Azután -- Derek 4 és fél éves korában találkozott velem, és először, őszintén szólva azt gondoltam, Derek, hogy őrült vagy, mert amikor zongoráztál úgy tűnt, hogy minden egyes hangot le akarsz ütni a klaviatúrán, és ráadásul meg volt az a kis szokásod is, hogy félrelöktél engem. Így hát, amint megpróbáltam a zongora közelébe kerülni, határozottan eltávolítottál. És ahogy azt apádnak, Nicknek is elmondtam, megpróbálnálak tanítani, de kissé összezavarodtam, hogy hogyan kezdjek neki, ha nem engedsz oda a zongora közelébe. De kis idő múlva, azt gondoltam, hogy jól van, az egyedüli mód, ha csak felveszlek, és félreteszlek, Derek, a szoba másik oldalára, és abban a 10 másodpercben, amit kaptam, míg Derek vissza nem jött, nagyon gyorsan játszhattam valamit neki, hogy tanuljon. És végül, Derek, úgy vélem, beleegyeztél, hogy tulajdonképpen együtt játszva is jól érezzük mi magunkat. Amint látják, az ott én vagyok, fiatalabb, házasságomat megelőző napokban, barna szakállal, és a kis Derek ott koncentrál velem.
I just realized this is going to be recorded, isn't it? Right. Okay.
Most döbbentem rá, hogy ezt felveszik, ugye? Rendben. Oké.
(Laughter)
(Nevetés)
Now then, by the age of 10, Derek really had taken the world by storm. This is a photo of you, Derek, playing at the Barbican with the Royal Philharmonic Pops. Basically it was just an exciting journey, really. And in those days, Derek, you didn't speak very much, and so there was always a moment of tension as to whether you'd actually understood what it was we were going to play and whether you'd play the right piece in the right key, and all that kind of thing. But the orchestra were wowed as well, and the press of the world were fascinated by your ability to play these fantastic pieces.
Nos aztán, 10 éves korára Derek igazán meghódította a világot. Ez egy fotó rólad, Derek, amint a londoni Barbican-ben játszol, a Királyi Filharmonikus Zenekarral. Alapvetően ez csupán egy izgalmas utazás volt valójában. És azokban a napokban, Derek, nem túl sokat beszéltél, és így mindig feszültséggel teli pillanatok voltak, hogy vajon érted-e valójában, hogy mi történik, mit fogunk játszani és hogy a megfelelő darabot a megfelelő hangnemben játszod-e, és hasonló dolgok. De a zenekarnál is kitörő sikered volt, és a világsajtó is ámulatba esett a képességedtől, hogy ezeket a fantasztikus darabokat játszod.
Now the question is, how do you do it, Derek? And hopefully we can show the audience now how it is you do what you do.
Most már csak az a kérdés, hogy csinálod ezt, Derek? És remélhetőleg most megmutathatjuk a közönségnek hogy hogyan is játszol.
I think that one of the first things that happened when you were very little, Derek, was that by the time you were two, your musical ear had already outstripped that of most adults. And so whenever you heard any note at all -- if I just play a random note -- (Piano notes) -- you knew instantly what it was, and you'd got the ability as well to find that note on the piano. Now that's called perfect pitch, and some people have perfect pitch for a few white notes in the middle of the piano.
Azt hiszem, ez az egyik dolog, ami az elsők között történt, amikor nagyon kicsi voltál, Derek, két éves korodra a zenei hallásod már túlszárnyalta a legtöbb felnőtt hallását. És így amikor csak meghallottál bármilyen hangot -- ha csak egy véletlen hangot játszom -- (Zongora hangok) -- azonnal tudtad, hogy mi volt az, és meg volt a képességed arra is, hogy megtaláld azt a hangot a zongorán. Ezt hívják abszolút hallásnak, és néhány embernek abszolút hallása van a zongora közepén található fehér billentyűk hangjára
(Piano notes)
(Zongora hangok)
You can see how -- you get a sense of playing with Derek.
Láthatják hogyan -- Derek játékából ezt érzékelhetik.
(Applause)
(Taps)
But Derek, your ear is so much more than that. If I just put the microphone down for a bit, I'm going to play a cluster of notes. Those of you who can see will know how many notes, but Derek, of course, can't. Not only can you say how many notes, it's being able to play them all at the same time. Here we are.
De Derek, a te füled ennél sokkal többre képes. Ha most egy kicsit leteszem a mikrofont, le fogok játszani egy csomó hangot. Azok, akik látják, tudni fogják, hogy hány hangot, azonban Derek, természetesen nem fogja tudni. Nem csak, hogy megmondod hány hang, de képes vagy egyidőben lejátszani is őket. Íme.
(Chords)
(Akkordok)
Well, forget the terminology, Derek. Fantastic. And it's that ability, that ability to hear simultaneous sounds, not only just single sounds, but when a whole orchestra is playing, Derek, you can hear every note, and instantly, through all those hours and hours of practice, reproduce those on the keyboard, that makes you, I think, is the basis of all your ability.
Nos, felejtsd el a terminológiát, Derek! Fantasztikus. És ez az a képesség, hogy egyszerre hallja a hangokat, nem csak egyszerű hangokat, hanem amikor egy egész zenekar játszik, Derek hallod minden egyes hangját, és azonnal, a rengeteg gyakorlásnak köszönhetően, reprodukálni vagy képes őket a klaviatúrán, ami úgy vélem, minden képességed alapját adja.
Now then. It's no use having that kind of raw ability without the technique, and luckily, Derek, you decided that, once we did start learning, you'd let me help you learn all the scale fingerings. So for example using your thumb under with C major.
Nos ezek után. Nincs értelme ilyen nyers tehetség birtokában lenni a technika nélkül, és szerencsére, Derek, úgy döntöttél, amikor elkezdtél tanulni, hogy engeded, hogy segítsek neked megtanulni az összes skálázó ujjgyakorlatot. Úgy mint a hüvelykujjad használatát C dúr skálában.
(Piano notes)
(Zongora hangok)
Etc.
És a többi.
And in the end, you got so quick, that things like "Flight of the Bumblebee" were no problem, were they?
Végül olyan gyors lettél, hogy olyan darabok, mint a "Dongó" (a Mese Szaltán cárról c. operából) nem okoztak problémát, ugye?
DP: No.
DP: Nem.
AO: Right. So here, by the age of 11, Derek was playing things like this.
AO: Rendben. Szóval 11 éves korára Derek ilyen darabokat játszott, mint ez.
DP: This.
DP: Ez.
(Music: "Flight of the Bumblebee") (Applause)
(Zene: "Dongó") (Taps)
AO: Derek, let's have a bow.
AO: Derek, hajoljunk meg!
Well done.
Remek volt.
Now the truly amazing thing was, with all those scales, Derek, you could not only play "Flight of the Bumblebee" in the usual key, but any note I play, Derek can play it on. So if I just choose a note at random, like that one. (Piano notes) Can you play "Flight of the Bumblebee" on that note?
Nos az igazán bámulatos dolog az volt, hogy Derek, a "Dongót" nem csak a szokásos hangnemben voltál képes eljátszani, de bármilyen hangnemben, amit játszok, Derek el tudja játszani. Így ha csak választok egy véletlen hangot, mint ez. (Zongora hangok) Eljátszanád a "Dongót" ebben a hangnemben?
DP: "Flight of the Bumblebee" on that note.
DP: "Dongó" ebben a hangnemben.
(Music: "Flight of the Bumblebee")
(Zene: "Dongó")
AO: Or another one? How about in G minor?
AO: Vagy egy másikben? Mit szólnál G mollhoz?
DP: G minor.
DP: G moll.
(Music: "Flight of the Bumblebee")
(Zene: "Dongó")
AO: Fantastic. Well done, Derek.
AO: Fantasztikus. Remek volt, Derek.
So you see, in your brain, Derek, is this amazing musical computer that can instantly recalibrate, recalculate, all the pieces in the world that are out there. Most pianists would have a heart attack if you said, "Sorry, do you mind playing 'Flight of the Bumblebee' in B minor instead of A minor?" as we went on. In fact, the first time, Derek, you played that with an orchestra, you'd learned the version that you'd learned, and then the orchestra, in fact, did have a different version, so while we were waiting in the two hours before the rehearsal and the concert, Derek listened to the different version and learned it quickly and then was able to play it with the orchestra. Fantastic chap.
Így látod az agyadban, Derek, ezt a fantasztikus zenei számítógépet, ami képes azonnal újrakalibrálni, újrakalkulálni a világ összes zeneművét. A legtöbb zongorista szívrohamot kapna, ha azt mondanák neki, "Elnézést, megtenné, hogy B mollban játssza a Dongót A moll helyett?" ahogy mi is tettük. Valójában első alkalommal, Derek, ezt egy zenekarral játszottad el. Megtanultad azt a verziót, amit megtanultál, majd mivel a zenekarnak egy másik verziója volt, így, míg mi két órát várakoztunk a próba és a koncert előtt, Derek meghallgatta a másik változatot és gyorsan megtanulta azt, majd képes volt visszajátszani a zenekarral. Fantasztikus pasas.
The other wonderful thing about you is memory.
A másik csodálatos dolog veled kapcsolatban a memóriád.
DP: Memory. AO: Your memory is truly amazing, and every concert we do, we ask the audience to participate, of course, by suggesting a piece Derek might like to play. And people say, "Well, that's terribly brave because what happens if Derek doesn't know it?" And I say, "No, it's not brave at all, because if you ask for something that Derek doesn't know, you're invited to come and sing it first, and then he'll pick it up." (Laughter)
DP: Memória. AO: A memóriád igazán bámulatos, és minden koncert, amin részt veszünk, meg szoktuk kérni a közönséget is, hogy vegyen részt, persze úgy, hogy javasoljon, hogy mit játsszon el Derek. És az emberek azt mondják: "Nos, ez rettenetesen bátor dolog, mert mi történik, ha Derek nem ismeri azt a darabot?" És erre én azt mondom: "Nem bátor dolog ez egyáltalán, mert ha olyat kérnek, amit Derek nem ismer, megkérem, hogy jöjjön és énekelje el előbb, aztán ő hallás után megjegyzi." (Nevetés)
So just be thoughtful before you suggest something too outlandish.
Így hát legyenek megfontoltak, mielőtt valami túl bizarr darabot javasolnak.
But seriously, would anyone like to choose a piece?
De most komolyan, szeretne valaki választani egy zeneművet?
DP: Choose a piece. Choose, choose, would you like to choose? AO: Because it's quite dark. You'll just have to shout out. Would you like to hear me play?
DP: Válasszanak egy zeneművet! Gyerünk, gyerünk, szeretnének választani? AO: Mivel elég sötét van, kiáltaniuk kell. Szeretnék hallani ahogy játszom?
(Audience: "Theme of Paganini.")
(Közönség: "Paganini téma.")
AO: Paganini. DP: "The Theme of Paganini."
AO: Paganini. DP "Paganini téma."
(Laughter)
(Nevetés)
(Music: "Theme of Paganini")
(Zene: "Paganini téma")
(Applause)
(Taps)
AO: Well done.
AO: Remek volt.
Derek's going to L.A. soon, and it's a milestone, because it means that Derek and I will have spent over 100 hours on long-haul flights together, which is quite interesting, isn't it Derek?
Derek hamarosan Los Angelesbe látogat, és ez egy mérföldkő, mert ez azt jelenti, hogy Derek és én így már több, mint 100 órát fogunk együtt tölteni hosszútávú repülőúton ami rendkívül érdekes, ugye Derek?
DP: Very interesting, Adam, yes. Long-haul flights. Yes.
DP: Nagyon érdekes, Adam, igen. Hosszútávú repülés. Igen.
AO: You may think 13 hours is a long time to keep talking, but Derek does it effortlessly. Now then.
AO: Azt gondolhatnák, hogy 13 óra hosszú idő a folyamatos beszélgetésre, de Derek ezt megeröltetés nélkül teszi. Most akkor.
(Laughter)
(Nevetés)
But in America, they've coined this term, "the human iPod" for Derek, which I think is just missing the point, really, because Derek, you're so much more than an iPod. You're a fantastic, creative musician, and I think that was nowhere clearer to see, really, than when we went to Slovenia, and someone -- in a longer concert we tend to get people joining in, and this person, very, very nervously came onto the stage.
De Amerikában az "emberi iPod" jelzőt alkották meg Derekre, ami úgy vélem nem igazán fedi a lényeget, mert Derek, valójában te sokkal több vagy egy iPodnál. Te egy fantasztikus, kreatív zenész vagy, és úgy gondolom, hogy ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint amikor Szlovéniában jártunk, és valaki -- egy hosszabb koncert alatt hajlamosak vagyunk szereplésre invitálni az embereket, és ez az ember, nagyon-nagyon idegesen jött a színpadra.
DP: He played "Chopsticks." AO: And played "Chopsticks."
DP: A "Chopsticks" c. darabot játszotta. AO: És az "Chopsticks" c. darabot játszotta.
DP: "Chopsticks."
DP: "Chopsticks."
AO: A bit like this. DP: Like this. Yes.
AO: Valahogy így. DP. Így. Igen.
(Piano notes)
(Zongora hangok)
AO: I should really get Derek's manager to come and play it. He's sitting there.
AO: Igazán megkérhetném Derek menedzserét, hogy jöjjön, és játssza el. Ő ott ül éppen.
DP: Somebody played "Chopsticks" like this. AO: Just teasing, right? Here we go.
DP: Valaki így játszotta az "Chopsticks-et". AO: Csak ugratom, oké? Lássuk!
(Music: "Chopsticks")
(Zene: "Chopsticks")
DP: Let Derek play it.
DP: Hagyd, hogy Derek játssza el!
AO: What did you do with it, Derek?
AO: Mit tettél vele, Derek?
DP: I got to improvise with it, Adam.
DP: Improvizáltam ezt felhasználva, Adam.
AO: This is Derek the musician. (Music: "Chopsticks" improvisation)
AO: Íme Derek, a zenész. (Zene: "Chopsticks" rögtönzés)
(Applause)
(Taps)
(Music) (Clapping)
(Zene) (Ismétlődő taps)
Keep up with Derek.
Kövessék Dereket!
(Music)
(Zene)
(Applause)
(Taps)
The TED people will kill me, but perhaps there's time for one encore.
A TED emberei meg fognak ölni engem, de talán maradt még idő egy ráadásra.
DP: For one encore. AO: One encore, yes.
DP: Egy ráadásra. AO: Igen, egy ráadásra.
So this is one of Derek's heroes. It's the great Art Tatum -- DP: Art Tatum.
Ez Derek egyik példaképe. A nagyszerű Art Tatum -- DP: Art Tatum.
AO: -- who also was a pianist who couldn't see, and also, I think, like Derek, thought that all the world was a piano, so whenever Art Tatum plays something, it sounds like there's three pianos in the room. And here is Derek's take on Art Tatum's take on "Tiger Rag."
AO: -- aki szintén vak zongorista volt, és úgy gondolom, hogy szintén, mint Derek, azt gondolta, hogy az egész világ egy zongora, így amikor csak Art Tatum játszik valamit, úgy hangzik, mintha három zongora lenne a teremben. És íme Derek előadása, Art Tatum "Tiger Rag" c. szerzeménye.
DP: "Tiger Rag."
DP: "Tiger Rag."
(Music: "Tiger Rag")
(Zene: "Tiger Rag")
(Applause)
(Taps)