If you can't imagine life without chocolate, you're lucky you weren't born before the 16th century. Until then, chocolate only existed in Mesoamerica in a form quite different from what we know. As far back as 1900 BCE, the people of that region had learned to prepare the beans of the native cacao tree. The earliest records tell us the beans were ground and mixed with cornmeal and chili peppers to create a drink - not a relaxing cup of hot cocoa, but a bitter, invigorating concoction frothing with foam. And if you thought we make a big deal about chocolate today, the Mesoamericans had us beat. They believed that cacao was a heavenly food gifted to humans by a feathered serpent god, known to the Maya as Kukulkan and to the Aztecs as Quetzalcoatl. Aztecs used cacao beans as currency and drank chocolate at royal feasts, gave it to soldiers as a reward for success in battle, and used it in rituals. The first transatlantic chocolate encounter occurred in 1519 when Hernán Cortés visited the court of Moctezuma at Tenochtitlan. As recorded by Cortés's lieutenant, the king had 50 jugs of the drink brought out and poured into golden cups. When the colonists returned with shipments of the strange new bean, missionaries' salacious accounts of native customs gave it a reputation as an aphrodisiac. At first, its bitter taste made it suitable as a medicine for ailments, like upset stomachs, but sweetening it with honey, sugar, or vanilla quickly made chocolate a popular delicacy in the Spanish court. And soon, no aristocratic home was complete without dedicated chocolate ware. The fashionable drink was difficult and time consuming to produce on a large scale. That involved using plantations and imported slave labor in the Caribbean and on islands off the coast of Africa. The world of chocolate would change forever in 1828 with the introduction of the cocoa press by Coenraad van Houten of Amsterdam. Van Houten's invention could separate the cocoa's natural fat, or cocoa butter. This left a powder that could be mixed into a drinkable solution or recombined with the cocoa butter to create the solid chocolate we know today. Not long after, a Swiss chocolatier named Daniel Peter added powdered milk to the mix, thus inventing milk chocolate. By the 20th century, chocolate was no longer an elite luxury but had become a treat for the public. Meeting the massive demand required more cultivation of cocoa, which can only grow near the equator. Now, instead of African slaves being shipped to South American cocoa plantations, cocoa production itself would shift to West Africa with Cote d'Ivoire providing two-fifths of the world's cocoa as of 2015. Yet along with the growth of the industry, there have been horrific abuses of human rights. Many of the plantations throughout West Africa, which supply Western companies, use slave and child labor, with an estimation of more than 2 million children affected. This is a complex problem that persists despite efforts from major chocolate companies to partner with African nations to reduce child and indentured labor practices. Today, chocolate has established itself in the rituals of our modern culture. Due to its colonial association with native cultures, combined with the power of advertising, chocolate retains an aura of something sensual, decadent, and forbidden. Yet knowing more about its fascinating and often cruel history, as well as its production today, tells us where these associations originate and what they hide. So as you unwrap your next bar of chocolate, take a moment to consider that not everything about chocolate is sweet.
Ha nem tudod elképzelni az életet csokoládé nélkül, szerencséd van, hogy nem a 16. század előtt születtél. Egészen addig a csokoládé csak Közép-Amerikában létezett, az általunk ismerttől eléggé eltérő formában. Már igen régen, Kr.e. 1900-ban, megtanulták a terület lakói, hogyan dolgozzák fel az itt őshonos kakaófa babját. A legkorábbi források szerint a babokat megőrölték, majd kukoricakorpával és csilipaprikával keverték, hogy egy olyan italhoz jussanak, ami nem egy ellazító hatású bögre kakaó, hanem sokkal inkább egy erősen habzó, élénkítő főzet. Ha úgy gondoljuk, nagy ügyet csinálunk ma a csokoládéból - nos, sehol sem vagyunk a közép-amerikaiakhoz képest. Ők hittek abban, hogy a kakaó mennyei eledel, amelyet egy tollas kígyóisten ajándékozott az embereknek, akit a maják Kukulkan, az aztékok pedig Quetzalcoatl néven tiszteltek. Az aztékok fizetőeszközként használták a kakaóbabot, csokoládét ittak az uralkodói lakomákon, győztes csaták harcosainak adták jutalom gyanánt, és a szertartásaikhoz is felhasználták. Az európai ember első találkozása a csokoládéval 1519-ben történt, amikor Hernán Cortés látogatást tett Moctezuma udvarában, Tenochtitlánban. Cortés hadnagyának feljegyzése szerint az uralkodó 50 korsóval hozatott az italból, és aranycsészékbe töltette. Miután a hódítók hazatértek az új, különös babokkal megrakott hajóikkal, a misszionáriusok túlfűtött beszámolói az őslakosok szokásairól azt eredményezték, hogy a kakaó szerelmi vágykeltőként híresült el. Kesernyés íze miatt eleinte orvosságaként szolgált kisebb betegségek, mint pl. a gyomorrontás esetén, de mézzel, cukorral édesítve, vagy vaníliával fűszerezve a csokoládé gyorsan a spanyol udvar népszerű csemegéjévé vált. Hamarosan egyetlen nemesi háztartás sem nélkülözhette a csokoládét. A divatos italt nagy mennyiségben nehéz és időigényes volt előállítani. Ehhez hozzátartozott a Karibi-térség ültetvényein dolgoztatott, Afrikából behurcolt rabszolgák munkája is. 1828-ban a csokoládé világa mindörökre megváltozott azáltal, hogy az amszterdami Coenraad van Houten bemutatta a kakaóprést. Van Houten találmányával kinyerhető lett a kakaó természetes zsiradéka, a kakaóvaj. A maradékként keletkezett port italba lehetett keverni, vagy a kakaóvajjal újraegyesítve a maihoz hasonló, szilárd csokoládét hozhattak létre belőle. Nem sokkal ezután egy svájci csokoládékészítő, Daniel Peter, tejport adagolt a keverékhez, vagyis feltalálta a tejcsokoládét. A 20. századra a csokoládé már nem luxuscikk többé, a nagyközönség is élvezheti. A hatalmas keresletnek köszönhetően többet kellett termeszteni kakaóból, ami csak az egyenlítő mentén nő. Mostanra ahelyett, hogy afrikai rabszolgákat szállítanának a dél-amerikai kakaóültetvényekre, maga a kakaótermelés költözött Nyugat-Afrikába, 2015-ben a világtermelés 2/5-ét kakaóból Elefántcsontpart szolgáltatta. Az iparág növekedésével együtt mégis rettenetes emberjogi visszaélések fordultak elő. Nyugat-Afrika-szerte sok ültetvényen, amelyek fejlett nyugati cégeket látnak el, gyermek- és rabszolgamunkát alkalmaznak - az érintett gyermekek száma a becslések alapján meghaladja a 2 milliót. Ez az összetett probléma még mindig fennáll, noha a nagyobb csokoládégyártók igyekeznek az afrikai nemzeteknél elérni, hogy csökkentsék a gyermek- és az olcsó idénymunka munka gyakorlatát. Mára a csokoládé megtalálta helyét modern kultúránk szertartásai között. A gyarmati múlt és a bennszülött kultúra kapcsolódásának köszönhetően, a reklám erejével megtámogatva, a csokoládé kisugárzását őrzi valami érzéki, dekadens, és tiltott dolognak. Mégis, ahogy többet megtudunk lenyűgöző, ám gyakran kegyetlen történetéről és jelenkori előállításáról, kiderül, honnan erednek ezek a képzettársítások, és mit rejtenek magukban. Legközelebb, amikor kibontod a következő szelet csokidat, gondolj egy kicsit bele, hogy nem minden annyira édes a csokoládé körül.