A human child is born, and for quite a long time is a consumer. It cannot be consciously a contributor. It is helpless. It doesn't know how to survive, even though it is endowed with an instinct to survive. It needs the help of mother, or a foster mother, to survive. It can't afford to doubt the person who tends the child. It has to totally surrender, as one surrenders to an anesthesiologist.
Megszületik az embergyerek és meglehetősen hosszú időn át csak fogyasztó. Nem képes tudatos közreműködésre. Gyámoltalan. Azt sem tudja, hogyan kell életben maradni, bár rendelkezik a túlélés ösztönének adományával. Szüksége van édesanyja, vagy egy nevelőanya segítségére a túléléshez. Nem engedheti meg magának, hogy kételkedjen abban, aki gondozza. Teljesen át kell, hogy adja magát. Épp úgy, ahogy az ember kiszolgáltatja magát egy altatóorvosnak.
It has to totally surrender. That implies a lot of trust. That implies the trusted person won't violate the trust. As the child grows, it begins to discover that the person trusted is violating the trust. It doesn't know even the word "violation." Therefore, it has to blame itself, a wordless blame, which is more difficult to really resolve -- the wordless self-blame.
Teljesen át kell adnia önmagát. Ez rengeteg bizalmat feltételez. Feltételezi, hogy a személy, akiben megbízik nem fog visszaélni a bizalmával. Ahogy a gyermek növekszik, elkezdi felfedezni, hogy akiben bízott, bizony megsérti a bizalmát. Még ha nincs is fogalma, mit jelent a szó "megsértés". Így aztán magát kell hibáztassa. Szótlan szemrehányás ez, amit a legnehezebb teljesen feloldani, a néma önvád.
As the child grows to become an adult: so far, it has been a consumer, but the growth of a human being lies in his or her capacity to contribute, to be a contributor. One cannot contribute unless one feels secure, one feels big, one feels: I have enough.
Amint a gyermek lassan felnőtté lesz, eddig csak fogyasztó volt, azonban az emberi lény felnőtté válása a hozzájárulási képességében rejlik, hogy közreműködővé válik. Az ember csak akkor tud közreműködni, ha biztonságban érzi magát, ha nagynak érzi magát, és azt érzi: nekem van elég.
To be compassionate is not a joke. It's not that simple. One has to discover a certain bigness in oneself. That bigness should be centered on oneself, not in terms of money, not in terms of power you wield, not in terms of any status that you can command in the society, but it should be centered on oneself. The self: you are self-aware. On that self, it should be centered -- a bigness, a wholeness. Otherwise, compassion is just a word and a dream.
Együttérzőnek lenni nem vicc. Nem is olyan egyszerű. Először magunkban kell rátalálnunk egy bizonyos nagyságra. A nagyság központja önmaga kell legyen, nem az anyagiak terén, nem azon hatalom terén, amit gyakorol, nem a társadalomban elfoglalt státusz terén, hanem önmagára összpontosítva. Az Önvaló, önmagad tudatában vagy. Erre az önvalóra kell, hogy legyen összpontosulva, egy nagyság, egy teljesség, különben az együttérzés csak egy szó és egy álom.
You can be compassionate occasionally, more moved by empathy than by compassion. Thank God we are empathetic. When somebody's in pain, we pick up the pain.
Lehetsz együttérző időlegesen, vagy inkább empatikus, mint együttérző. Istennek hála, hogy empatikusak vagyunk. Amikor valakinek fáj valami, mi is átvesszük a fájdalmát.
In a Wimbledon final match, these two guys fight it out. Each one has got two games. It can be anybody's game. What they have sweated so far has no meaning. One person wins. The tennis etiquette is, both the players have to come to the net and shake hands. The winner boxes the air and kisses the ground, throws his shirt as though somebody is waiting for it. (Laughter) And this guy has to come to the net. When he comes to the net, you see, his whole face changes. It looks as though he's wishing that he didn't win. Why? Empathy.
Egy wimbledoni meccsen, egy döntőn, az a két fickó végigküzdi magát. Mindkettőnek van két játszmája. Ami bárkié lehet. Ami miatt annyit izzadtak, annak nincs is értelme. Csak az egyikük nyer! A tennisz etikett szerint azonban mindkét játékosnak a hálóhoz kell mennie és kezet ráznia. A győztes a levegőbe boxol és megcsókolja a földet, eldobja a pólóját, mintha valaki csak arra várna. (nevetés) És ennek a fickónak is a hálóhoz kell jönnie. Amikor odaér, látod, hogy az arckifejezése megváltozik. Mintha azt kívánná, bárcsak ne nyert volna! Miért? Empátia.
That's human heart. No human heart is denied of that empathy. No religion can demolish that by indoctrination. No culture, no nation and nationalism -- nothing can touch it because it is empathy. And that capacity to empathize is the window through which you reach out to people, you do something that makes a difference in somebody's life -- even words, even time.
Ilyen az emberi szív. Nincs az az emberi szív, ami ellenállna ennek az empátiának. Nincs az a vallás, ami lerombolhatná ezt akármilyen tanítással. Semmilyen kultúra, nemzet és nacionalizmus, nem érintheti ezt, mert ez az empátia. És ez az empatikus képesség az, amin keresztül ki tudunk nyúlni az emberek felé, amin keresztül valami olyat tehetünk, amitől megváltozik a másik élete. Akár szavakról van szó, akár csak az időről.
Compassion is not defined in one form. There's no Indian compassion. There's no American compassion. It transcends nation, the gender, the age. Why? Because it is there in everybody. It's experienced by people occasionally.
Az együttérzés nem csak egyféle formában jelenhet meg. Nem létezik indiai együttérzés. Nincs amerikai együttérzés. Túllép nemzeten, nemen, korosztályon. Miért? Mert ott van mindenkiben. Néha érzékeljük a megjelenését.
Then this occasional compassion, we are not talking about -- it will never remain occasional. By mandate, you cannot make a person compassionate. You can't say, "Please love me." Love is something you discover. It's not an action, but in the English language, it is also an action. I will come to it later.
Akkor ez az alkalmi együttérzés nem az, amiről itt beszélek. Soha nem marad alkalmi. Felszólítással nem tehetsz senkit együttérzővé. Nem mondhatod azt, "Kérlek szeress!" A szeretetet csak megtapasztalni lehet. Az nem egy tett, bár az angol nyelvben cselekedetet is jelöl. Ide majd visszatérek még.
So one has got to discover a certain wholeness. I am going to cite the possibility of being whole, which is within our experience, everybody's experience. In spite of a very tragic life, one is happy in moments which are very few and far between. And the one who is happy, even for a slapstick joke, accepts himself and also the scheme of things in which one finds oneself.
Tehát az embernek fel kell fedeznie egyfajta teljességet. Hivatkozni fogok arra a lehetőségre, hogy teljességet élhetünk meg, amelyet magunk megtapasztalhatunk, mindenki megtapasztalhat. Még egy oly tragikus élet során is lehet az ember pillanatokra boldog, ami igen ritkán adatik meg. És az az ember, aki boldog tud lenni akár egyetlen helyzetkomikum esetén is, elfogadja magát, és a dolgok menetét, amiben találja magát.
That means the whole universe, known things and unknown things. All of them are totally accepted because you discover your wholeness in yourself. The subject -- "me" -- and the object -- the scheme of things -- fuse into oneness, an experience nobody can say, "I am denied of," an experience common to all and sundry.
Ez akkor az egész Univerzumra vonatkozik, minden ismert és ismeretlen dologra. Az egészet teljességében elfogadod, mert felfedezed a saját teljességedet, belül önmagadban. Az alany, én, és a tárgy, a dolgok menete egybeolvadnak, ami egy olyan tapasztalat, amire senki sem mondhatja, "Meg vagyok tagadva", ezt a tapasztalatot mindannyian ismerjük különféle formákban.
That experience confirms that, in spite of all your limitations -- all your wants, desires, unfulfilled, and the credit cards and layoffs and, finally, baldness -- you can be happy. But the extension of the logic is that you don't need to fulfill your desire to be happy. You are the very happiness, the wholeness that you want to be.
Ez a tapasztalás bizonyítja azt, hogy minden korlát ellenére, minden beteljesült és be nem teljesült vágyunk ellenére és akármilyen hitelkártyával és elbocsátás esetén, és legvégül még kopaszságunk ellenére is, boldogok lehetünk. Ám a logika kiterjesztése szerint nem kell a vágyaidat beteljesítened ahhoz, hogy boldog lehess. Magad vagy a boldogság, a teljesség, ami lenni akarsz.
There's no choice in this: that only confirms the reality that the wholeness cannot be different from you, cannot be minus you. It has got to be you. You cannot be a part of wholeness and still be whole. Your moment of happiness reveals that reality, that realization, that recognition: "Maybe I am the whole. Maybe the swami is right.
Ez nem választás kérdése. Mindössze a valóság azon szegletére utal, hogy a teljesség nem lehet tőled különálló valami, nem létezik nélküled. Csak benned létezhet. Nem lehetsz pusztán egy része a teljességnek, s ugyanakkor maga a teljesség is. A boldogságod pillanata felfedi ezt a valóságot, ezt a ráeszmélést, ezt a felismerést. Lehet, hogy magam vagyok a teljesség. Lehet, hogy a swaminak igaza van.
Maybe the swami is right." You start your new life. Then everything becomes meaningful. I have no more reason to blame myself. If one has to blame oneself, one has a million reasons plus many. But if I say, in spite of my body being limited -- if it is black it is not white, if it is white it is not black: body is limited any which way you look at it. Limited.
Lehet, hogy a swaminak igaza van. Új életet kezdesz. És akkor minden jelentéssel telik meg. Nem lesz többé okom önmagamat hibáztatni. Ha az embernek önmagát kell hibáztatnia, akkor arra ezer és egy okot talál, ám ha azt mondom, hogy annak ellenére, hogy a testem korlátozott, mert ha fekete, akkor nem fehér, ha fehér, akkor nem fekete, a test korlátozott, akárhonnan nézed is. Korlátozott.
Your knowledge is limited, health is limited, and power is therefore limited, and the cheerfulness is going to be limited. Compassion is going to be limited. Everything is going to be limitless. You cannot command compassion unless you become limitless, and nobody can become limitless, either you are or you are not. Period. And there is no way of your being not limitless too.
A tudásod is korlátozott, az egészséged is az, és ennek megfelelően a hatalmad is korlátozott, valamint a jókedved is korlátozott lesz. Az együttérzés is korlátozott lesz. Minden határtalanná válik. Az együttérzésnek nem lehet parancsolni, hacsak nem válsz határtalanná, márpedig senki sem képes határtalanná válni, vagy az vagy, vagy nem. Pont. És az sem igaz, hogy ne lennél határtalan!
Your own experience reveals, in spite of all limitations, you are the whole. And the wholeness is the reality of you when you relate to the world. It is love first. When you relate to the world, the dynamic manifestation of the wholeness is, what we say, love. And itself becomes compassion if the object that you relate to evokes that emotion. Then that again transforms into giving, into sharing. You express yourself because you have compassion.
A saját tapasztalatod fedi fel, minden korlátozottságod ellenére, hogy magad vagy a teljesség. És a teljesség azon megnyilvánulásod, ahogyan a világhoz viszonyulsz. Ez először szeretet formájában jelentkezik. Amikor a világgal kapcsolatba lépsz, a teljesség dinamikus megnyilvánulása az, amire azt mondjuk, szeretet. És együttérzéssé válik akkor, ha a tárgy, amihez kapcsolódsz ezt az érzelmet kelti benned. Azután ez továbbalakul, adássá, megosztássá. Azért nyilvánulsz meg, mert együttérző vagy.
To discover compassion, you need to be compassionate. To discover the capacity to give and share, you need to be giving and sharing. There is no shortcut: it is like swimming by swimming. You learn swimming by swimming. You cannot learn swimming on a foam mattress and enter into water. (Laughter) You learn swimming by swimming. You learn cycling by cycling. You learn cooking by cooking, having some sympathetic people around you to eat what you cook. (Laughter)
Ahhoz, hogy felfedezd magadban az együttérzést, együttérzőnek kell lenned. Ahhoz, hogy felfedezd magadban az adás és osztozás képességét, előbb adnod és osztoznod kell. Ehhez nincs rövidebb út. Mint ahogy úszni is csak úszás által tanulhatunk meg. Az úszást úszás által tanuljuk meg. Nem lehet úszni tanulni először matracon és csak aztán vízbe menni. (nevetés) Az úszást úszás által tanuljuk meg. A biciklizést meg biciklizés által. A főzést meg főzés által, amennyiben találsz néhány kedves embert magad körül, aki megeszi, amit főzöl. (nevetés)
And, therefore, what I say, you have to fake it and make it. (Laughter) You need to. My predecessor meant that. You have to act it out. You have to act compassionately.
És ezért amit mondok, azt először tettetned kell, és aztán tudod majd művelni. (nevetés) Muszáj. Elődeim is így értették. Tettetned kell először. Először együttérzően kell cselekedned.
There is no verb for compassion, but you have an adverb for compassion. That's interesting to me. You act compassionately. But then, how to act compassionately if you don't have compassion? That is where you fake. You fake it and make it. This is the mantra of the United States of America. (Laughter)
Nem létezik erre ige, csak határozószó van az együttérzéshez. Ez szerintem nagyon érdekes. Együttérzően cselekszel. Ám hogyan cselekedjünk együttérzően, ha nincs bennünk együttérzés? Na ez az a pont, ahol tettetsz. Tetteted és megteszed. Ez az USA mantrája. (nevetés)
You fake it and make it. You act compassionately as though you have compassion: grind your teeth, take all the support system. If you know how to pray, pray. Ask for compassion. Let me act compassionately. Do it. You'll discover compassion and also slowly a relative compassion, and slowly, perhaps if you get the right teaching, you'll discover compassion is a dynamic manifestation of the reality of yourself, which is oneness, wholeness, and that's what you are.
Tetteted és megteszed. Együttérzéssel cselekszel, mintha lenne benned együttérzés, ha fogcsikorgatva is, de minden lehetséges támogatást vegyél igénybe, ha tudod, hogy kell imádkozni, akkor imádkozz! Kérj együttérzést! Hadd cselekedjek együttérzéssel! És tedd meg! Fel fogod fedezni az együttérzést, és lassan még a viszonylagos együttérzést is, és lassan, ha a megfelelő oktatásban van részed, azt is felfedezed, hogy az együttérzés dinamikus megnyilvánulása önnön magad valóságának, ami az egység, a teljesség, merthogy ez vagy! Megéri!
With these words, thank you very much. (Applause)
Ezekkel a szavakkal köszönöm meg. (taps)