In the 17th century, a woman named Giulia Tofana had a very successful perfume business. For over 50 years she ran it. It sort of ended abruptly when she was executed — (Laughter) — for murdering 600 men. You see, it wasn't a very good perfume. In fact, it was completely odorless and tasteless and colorless, but as a poison, it was the best money could buy, so women flocked to her in order to murder their husbands.
A 17. században egy Giulia Tofana nevű nőnek nagyon sikeres parfüm üzlete volt. Több mint 50 évig vezette. Váratlanul lett vége, amikor kivégezték -- (Nevetés) -- 600 ember meggyilkolásáért. Ugyanis ez nem volt egy túl jó parfüm. Valójában teljesen színtelen, szagtalan és ízetlen volt, de mint méreg, a legjobb volt a piacon, így tódultak hozzá a nők, hogy megöljék a férjüket.
It turns out that poisoners were a valued and feared group, because poisoning a human being is a quite difficult thing. The reason is, we have sort of a built-in poison detector. You can see this as early as even in newborn infants. If you are willing to do this, you can take a couple of drops of a bitter substance or a sour substance, and you'll see that face, the tongue stick out, the wrinkled nose, as if they're trying to get rid of what's in their mouth. This reaction expands into adulthood and becomes sort of a full-blown disgust response, no longer just about whether or not we're about to be poisoned, but whenever there's a threat of physical contamination from some source. But the face remains strikingly similar. It has expanded more, though, than just keeping us away from physical contaminants, and there's a growing body of evidence to suggest that, in fact, this emotion of disgust now influences our moral beliefs and even our deeply held political intuitions.
Kiderült, hogy a méregkeverők egy különösen magasra tartott és félelmetes csoport, mert megmérgezni egy embert elég nehéz dolog. Ennek az oka, hogy beépített méreg érzékelőink vannak. Ezt már az újszülött babáknál is meg lehet figyelni. Ha hajlandó vagy ilyesmire, foghatsz néhány cseppet egy keserű vagy savanyú anyagból, és látni fogod ezt az arcot, a kinyújtott nyelvet, a fintorgó orrot, mintha meg akarnának szabadulni attól, ami a szájukban van. Ez a reakció kiterjed a felnőtt korra is, úgyszólván egy teljes mértékű undor reakció, ami már nem csak arról szól, hogy meg akarnak mérgezni, hanem hogy fennáll-e fizikai szennyezés veszélye valamilyen forrásból. De az arc meglepően hasonló marad. De már kiterjedt másra is, nem csak arra, hogy távol tartson a fizikai szennyezéstől, és egyre több bizonyíték mutat arra, hogy valójában az undor érzése ma már befolyásolja a morális megyőződéseinket, még e legmélyebben hitt politikai ösztöneinket is.
Why this might be the case? We can understand this process by understanding a little bit about emotions in general. So the basic human emotions, those kinds of emotions that we share with all other human beings, exist because they motivate us to do good things and they keep us away from doing bad things. So by and large, they are good for our survival. Take the emotion of fear, for instance. It keeps us away from doing things that are really, really risky. This photo taken just before his death — (Laughter) — is actually a — No, one reason this photo is interesting is because most people would not do this, and if they did, they would not live to tell it, because fear would have kicked in a long time ago to a natural predator. Just like fear offers us protective benefits, disgust seems to do the same thing, except for what disgust does is keeps us away from not things that might eat us, or heights, but rather things that might poison us, or give us disease and make us sick. So one of the features of disgust that makes it such an interesting emotion is that it's very, very easy to elicit, in fact more so than probably any of the other basic emotions, and so I'm going to show you that with a couple of images I can probably make you feel disgust. So turn away. I'll tell you when you can turn back. (Laughter)
Miért lehet ez így? Hogy megértsük ezt a folyamatot, meg kell értenünk egy kicsit az érzelmeket általában. Az alapvető emberi érzelmek, amiken osztozunk minden emberi lénnyel, azért léteznek, mert motiválnak, hogy jó dolgokat csináljunk, és visszatartanak attól, hogy rossz dolgokat csináljunk. Nagyjábol mondhatjuk, hogy segítik a túlélést. Vegyük a félelem érzését példának. Visszatart minket attól, hogy nagyon-nagyon veszélyes dolgokat csináljunk. Ez a fotó épp a halála előtt készült -- (Nevetés) -- amiért ez a fotó érdekes, az az, hogy a legtöbb ember nem csinálná ezt, és ha mégis, nem élnék túl, hogy mesélhessenek róla, mert a félelem már rég bekapcsolt volna egy természetes ragadozó láttán. Csakúgy mint a félelem, ami megvéd bizonyos dolgoktól, az undor is ugyanezt teszi, kivéve, hogy amitől undorodunk az nem olyan dolgoktól tart ávol,amik megehetnek, hanem olyan dolgoktól, amik megmérgezhetnek, vagy megfertőznek és beteggé tesznek. Az undornak egy nagyon érdekes tulajdonsága, hogy nagyon-nagyon könnyű előidézni, talán könnyebben, mint bármelyik másik egyszerű érzelmet, és néhány kép segítségével megmutatom, hogy valószínűleg elő tudom idézni magukban is. Forduljanak el! Majd szólok, ha visszafordulhatnak. (Nevetés)
I mean, you see it every day, right? I mean, come on. (Laughter)
Pedig minden nap látják, ugye? (Nevetés)
(Audience: Ewww.)
(Közönség: Fúúúj!)
Okay, turn back, if you didn't look.
OK, visszafordulhatnak, ha nem nézték.
Those probably made a lot of you in the audience feel very, very disgusted, but if you didn't look, I can tell you about some of the other things that have been shown sort of across the world to make people disgusted, things like feces, urine, blood, rotten flesh. These are the sorts of things that it makes sense for us to stay away from, because they might actually contaminate us. In fact, just having a diseased appearance or odd sexual acts, these things are also things that give us a lot of disgust.
Nagyon sokan önök közül valószínűleg undort éreztek, de ha nem néztek ide, megemlítek néhány dolgot, amit megmutattunk világszerte, és undort váltottak ki emberekből, olyan dolgok, mint az ürülék, vér, rohadó hús. Ezek azok a dolgok, amiktől van értelme távolságot tartanunk, mert tényleg megfertőzhetnek minket. Sőt, csak a beteges kinézet vagy a furcsa szexuális szokások is undort válthatnak ki belőlünk.
Darwin was probably one of the first scientists to systematically investigate the human emotions, and he pointed to the universal nature and the strength of the disgust response. This is an anecdote from his travels in South America.
Darwin volt talán az első tudós, aki rendszerszerűen vizsgálta az emberi érzelmeket, és rámutatott az undor egyetemes érvényességére és erejére. Ez egy anekdota a Dél-Amerikai utazásáról:
"In Tierro del Fuego a native touched with his finger some cold preserved meat while I was eating ... and plainly showed disgust at its softness, whilst I felt utter disgust at my food being touched by a naked savage — (Laughter) — though his hands did not appear dirty." He later wrote, "It's okay, some of my best friends are naked savages." (Laughter)
"Tierro del Fuegoban egy bennszülött hozzáért az ujjával a hideg, tartósított húshoz miközben ettem... és világosan látszott, hogy undorítja a puhasága, miközben én undort éreztem, hogy egy meztelen vadember hozzáért az ételemhez, bár a keze nem tűnt piszkosnak." Később azt írt: "Nem probléma, a legjobb barátaim közt is vannak meztelen vademberek." (Nevetés)
Well it turns out it's not only old-timey British scientists who are this squeamish. I recently got a chance to talk to Richard Dawkins for a documentary, and I was able to disgust him a bunch of times. Here's my favorite.
Nos, kiderült, hogy nem csak a szakállas brit tudósok ilyen finnyásak. Nem rég alkalmam adódott beszélgetni Richard Dawkins-szal egy dokumnetumfilm kapcsán, és sikerült többször is undort kiváltanom belőle. Ez a kedvencem.
Richard Dawkins: "We've evolved around courtship and sex, are attached to deep-rooted emotions and reactions that are hard to jettison overnight."
Richard Dawkins: "Az udvarlás és a szex körül fejlődtünk ki, és nagyon mélyen gyökerező érzelmeket kapcsoltunk hozzájuk, amiket nehéz egyik napról a másikra megváltoztatni."
David Pizarro: So my favorite part of this clip is that Professor Dawkins actually gagged. He jumps back, and he gags, and we had to do it three times, and all three times he gagged. (Laughter) And he was really gagging. I thought he might throw up on me, actually.
David Pizarro: A kedvenc részem az, hogy Dawkins professzor öklendezett. Hátraugrott és öklendezett, és háromszor kellett megismételni, és mindhárom alkalommal öklendezett. (Nevetés) És tényleg öklendezett. Azt hittem le fog hányi.
One of the features, though, of disgust, is not just its universality and its strength, but the way that it works through association. So when one disgusting thing touches a clean thing, that clean thing becomes disgusting, not the other way around. This makes it very useful as a strategy if you want to convince somebody that an object or an individual or an entire social group is disgusting and should be avoided. The philosopher Martha Nussbaum points this out in this quote: "Thus throughout history, certain disgust properties -- sliminess, bad smell, stickiness, decay, foulness -- have been repeatedly and monotonously been associated with ... Jews, women, homosexuals, untouchables, lower-class people -- all of those are imagined as tainted by the dirt of the body." Let me give you just some examples of how, some powerful examples of how this has been used historically. This comes from a Nazi children's book published in 1938: "Just look at these guys! The louse-infested beards, the filthy, protruding ears, those stained, fatty clothes... Jews often have an unpleasant sweetish odor. If you have a good nose, you can smell the Jews." A more modern example comes from people who try to convince us that homosexuality is immoral. This is from an anti-gay website, where they said gays are "worthy of death for their vile ... sex practices." They're like "dogs eating their own vomit and sows wallowing in their own feces." These are disgust properties that are trying to be directly linked to the social group that you should not like.
Az undor egy másik tulajdonsága nem csak az egyetemessége és ereje, hanem hogy az asszociáción keresztül működik. Tehát amikor egy undorító dolog hozzáér egy tiszta dologhoz, a tiszta dolog is undorító lesz, nem fordítva. Ezért ez egy nagyon hasznos stratégia, ha meg akarsz győzni valakit, hogy egy tárgy vagy személy vagy egy teljes közösség undorító és elkerülendő. Martha Nussbaum filozófus mutatott rá erre ebben az idézetben: "A történelem során bizonyos undorító tulajdonságok -- sikamlósság, rossz szag, ragacsosság, romlás, rohadás -- újra és újra és egyhangúan lettek kapcsolatba hozva ... a zsidókkal, a nőkkel, a homoszexuálisokkal, az érinthetetlenekkel, az alacsonyabb osztálybeli emberekkel -- mindazokkal, akikről azt képzeljük, hogy beszennyezi őket a test mocska." Hadd mutassak néhány hatásos példát arra, hogyan használták ezt a történelem során. Ez egy náci mesekönyvből származik 1938-ból: "Nézd meg ezeket a fickókat! A tetves szakálluk, a koszos, elálló fülük, a pecsétes, zsíros ruháik ... a zsidóknak gyakran kellemetlen, édeskés szaga van. Ha jó az orrod, ki tudod szimatolni a zsidókat." Egy modernebb példa azoktól, akik meg akarnak minket győzni arról, hogy a homoszexualitás erkölcstelen. Ez egy homoszexualitást ellenző oldalról származik: a melegek "megérdemlik a halált ... az undorító szexuális szokásaik miatt. Olyanok, mint a kutyák, akik megeszik a saját hányásuk és a disznók, akik a saját ürülékükben fetrengenek." Ezek olyan undorító tulajdonságok, amiket megpróbálnak közvetlen összefüggésbe hozni a csoporttal, amit el kellene utasítanunk.
When we were first investigating the role of disgust in moral judgment, one of the things we became interested in was whether or not these sorts of appeals are more likely to work in individuals who are more easily disgusted. So while disgust, along with the other basic emotions, are universal phenomena, it just really is true that some people are easier to disgust than others. You could probably see it in the audience members when I showed you those disgusting images. The way that we measured this was by a scale that was constructed by some other psychologists that simply asked people across a wide variety of situations how likely they are to feel disgust. So here are a couple of examples. "Even if I were hungry, I would not drink a bowl of my favorite soup if it had been stirred by a used but thoroughly washed fly-swatter." "Do you agree or disagree?" (Laughter) "While you are walking through a tunnel under a railroad track, you smell urine. Would you be very disgusted or not at all disgusted?" If you ask enough of these, you can get a general overall score of disgust sensitivity. It turns out that this score is actually meaningful. When you bring people into the laboratory and you ask them if they're willing to engage in safe but disgusting behaviors like eating chocolate that's been baked to look like dog poop, or in this case eating some mealworms that are perfectly healthy but pretty gross, your score on that scale actually predicts whether or not you'll be willing to engage in those behaviors.
Amikor elkezdtük vizsgálni az undor szerepét a morális döntéshozásban, az egyik dolog, ami érdekelt minket az volt, hogy ezek a módszerek vajon jobban hatnak-e olyan emberekre, akik egyébként is könnyen éreznek undort. Miközben az undor -- más alapvető érzelmekkel együtt -- egy egyetemes jelenség, tényleg igaz, hogy bizonyos emberek könnyebben éreznek undort, mint mások. Talán látták a közönség tagjain, amikor megmutattam azokat az undorító képeket. Ezt egy skálán mértük, amit más pszichológusok állítottak össze úgy, hogy egyszerűen megkérdeztek embereket, hogy undort éreznének-e rengeteg különböző helyzetben. Íme néhány példa: "Még ha éhes is vagyok, nem ennék a kedvenc levesemből, ha egy használt, de alaposan elmosott légycsapóval keverték meg." "Egyetértesz vagy nem?" (Nevetés) "Miközben egy alagúton sétálsz keresztül, húgyszagot érzel. Nagyon undoírtónak találnád, vagy egyáltalán nem?" Ha elég ilyen kérdést teszünk fel, kapunk egy általános undor érzékenység értéket. És ennek az értéknek tényleg van jelentősége. Amikor behozzuk az embereket a laborba, és megkérdezzük, hogy hajlandóak-e biztonságos de gusztustalan tettekre, mint pl. kutya kaka alakú csokoládét enni, vagy ebben az esetben lisztkukacot enni, ami teljesen egészséges de elég gusztustalan, az ezen a skálán kapott érték előrejelzi, hogy hajlandóak lesznek-e ezekre a tettekre.
The first time that we set out to collect data on this and associate it with political or moral beliefs, we found a general pattern -- this is with the psychologists Yoel Inbar and Paul Bloom -- that in fact, across three studies we kept finding that people who reported that they were easily disgusted also reported that they were more politically conservative. Another way to say this, though, is that people who are very liberal are very hard to disgust. (Laughter)
Amikor először kezdtünk erről adatot gyűjteni és összefüggésbe hozni a politikai és erkölcsi megyőződéssel, találtunk egy általános mintát -- Yoel Inbar és Paul Bloom pszichológusokkal -- minden tanulmányban azt fedeztük fel, hogy az emberek, akik azt állítják, hogy könnyen éreznek undort, politikailag konzervatívnak is tartják magukat. Máshogy fogalmazva, a liberálisok szinte semmitől sem undorodnak. (Nevetés)
In a more recent follow-up study, we were able to look at a much greater sample, a much larger sample. In this case, this is nearly 30,000 U.S. respondents, and we find the same pattern. As you can see, people who are on the very conservative side of answering the political orientation scale are also much more likely to report that they're easily disgusted. This data set also allowed us to statistically control for a number of things that we knew were both related to political orientation and to disgust sensitivity. So we were able to control for gender, age, income, education, even basic personality variables, and the result stays the same.
Egy következő tanulmányban egy sokkal nagyobb mintát tudtunk megvizsgálni. Ebben az esetben majdnem 30.000 amerikai válaszadót, és ugyanezt a mintát fedeztük fel. Amint látják, akik a nagyon konzervatív oldalon vannak amikor a politikai beállítottságukról válaszolnak, szintén nagyobb valósznűséggel állították, hogy könnyen éreznek undort. Az adathalmaz azt is lehetővé tette, hogy statisztikailag kontrolláljunk olyan dolgokat, amikről tudtuk, hogy összefüggnek mind a politikai beállítottsággal, mind az undor érzékenységgel. Tehát számításba tudtuk venni a nemet, az életkort, a keresetet, az iskolai végzettséget, még alapvető személyiségi változókat is, és az eredmény így is ugyanaz maradt.
When we actually looked at not just self-reported political orientation, but voting behavior, we were able to look geographically across the nation. What we found was that in regions in which people reported high levels of disgust sensitivity, McCain got more votes. So it not only predicted self-reported political orientation, but actual voting behavior. And also we were able, with this sample, to look across the world, in 121 different countries we asked the same questions, and as you can see, this is 121 countries collapsed into 10 different geographical regions. No matter where you look, what this is plotting is the size of the relationship between disgust sensitivity and political orientation, and no matter where we looked, we saw a very similar effect. Other labs have actually looked at this as well using different measures of disgust sensitivity, so rather than asking people how easily disgusted they are, they hook people up to physiological measures, in this case skin conductance. And what they've demonstrated is that people who report being more politically conservative are also more physiologically aroused when you show them disgusting images like the ones that I showed you. Interestingly, what they also showed in a finding that we kept getting in our previous studies as well was that one of the strongest influences here is that individuals who are very disgust-sensitive not only are more likely to report being politically conservative, but they're also very much more opposed to gay marriage and homosexuality and pretty much a lot of the socio-moral issues in the sexual domain. So physiological arousal predicted, in this study, attitudes toward gay marriage.
Amikor nem csak a bevalott politikai irányultságot, hanem a szavazói viselkedést is vizsgáltuk, ezt meg tudtuk tenni földrajzilag az egész nemzetre. Azt találtuk, hogy olyan területeken, ahol nagyon érzékenyek az undorra, McCain több szavazatot kapott. Tehát nem csak előre jelezte a bevallott politikai irányultságot, de a szavazói viselkedést is. És ezzel a mintával arra is képesek voltunk, hogy az egész világot vizsgáljuk, 121 különböző országban tettük fel ugyanazokat a kérdéseket, és ahogy láthatják, ez a 121 ország tíz különböző földrajzi régióra oszlott. Bárhová nézünk, amit ez lerajzol az a kapcsolat az undor érzékenység és a politikai beállítottság között, és bárhová is néztünk, hasonló eredményeket láttunk. Más laborok is vizsgálták ezt, másfajta mértéket használva az undor érzékenységre, ahelyett, hogy azt kérdezték volna emberektől, hogy milyen könnyen éreznek undort, fiziológiai méréseket végeztek, ebben az esetben a bőr vezetőképességét mérték. És azt demonstrálták, hogy azok az emberek, akik bevallottan politikailag konzervatívak, fiziológiailag élénkebbek, amikor olyan gusztustalan képeket látnak, amilyeneket én is mutattam. Érdekes módon azt is kimutatták, amit mi is tapasztaltunk a korábbi tanulmányok során, hogy az egyik legerősebb befolyásoló tényező az, hogy egyének, akik nagyon érzékenyek az undorra nem csak bevallottan politikailag konzervatívak, de sokkal inkább ellenzik a melegházasságot, a homoszexualitást és általában egy csomó szocio-morális kérdést, ami a szexualitáshoz kapcsolódik. Tehát a fiziológiai élénkség ebben a tanulmányban előre jelezte a hozzáállást a melegházassághoz.
But even with all these data linking disgust sensitivity and political orientation, one of the questions that remains is what is the causal link here? Is it the case that disgust really is shaping political and moral beliefs? We have to resort to experimental methods to answer this, and so what we can do is actually bring people into the lab and disgust them and compare them to a control group that hasn't been disgusted. It turns out that over the past five years a number of researchers have done this, and by and large the results have all been the same, that when people are feeling disgust, their attitudes shift towards the right of the political spectrum, toward more moral conservatism as well. So this is whether you use a foul odor, a bad taste, from film clips, from post-hypnotic suggestions of disgust, images like the ones I've shown you, even just reminding people that disease is prevalent and they should be wary of it and wash up, right, to keep clean, these all have similar effects on judgment.
De még ennyi adat mellett is, ami összeköti a politikai irányultságot az undor érzékenységgel, fennáll a kérdés, hogy mi az ok-okozati összefüggés? Tényleg az undor formálja a politikai és erkölcsi meggyőződéseinket? Kísérleti módszerekhez kellett fordulnunk, hogy ezt megválaszoljuk, és be tudunk hozni embereket a laborba, undort keltünk bennük és összehasonlítjuk őket egy kontroll csoporttal, akik nem undorodtak el. Kiderült, hogy az elmúlt 5 évben több kutató is foglalkozott ezzel, és nagyjából megegyeztek az eredmények, hogy amikor az emberek undort éreznek, a nézeteik a politikai spektrum jobb széle felé tolódnak el, és a morális konzervativizmus felé. Ez igaz ha büdös szagokkal, rossz ízekkel, filmrészletekkel vagy poszt-hipnotikus szuggeszcióval váltjuk ki az undort, olyan képekkel, amiket mutattam, vagy ha egyszerűen emlékeztetjük az embereket, hogy gyakoriak a betegségek, és hogy figyeljenek arra, hogy tiszták legyenek, ezeknek mind hasonló hatása van az ítélőképességre.
Let me just give you an example from a recent study that we conducted. We asked participants to just simply give us their opinion of a variety of social groups, and we either made the room smell gross or not. When the room smelled gross, what we saw was that individuals actually reported more negative attitudes toward gay men. Disgust didn't influence attitudes toward all the other social groups that we asked, including African-Americans, the elderly. It really came down to the attitudes they had toward gay men. In another set of studies we actually simply reminded people -- this was at a time when the swine flu was going around -- we reminded people that in order to prevent the spread of the flu that they ought to wash their hands. For some participants, we actually had them take questionnaires next to a sign that reminded them to wash their hands. And what we found was that just taking a questionnaire next to this hand-sanitizing reminder made individuals report being more politically conservative. And when we asked them a variety of questions about the rightness or wrongness of certain acts, what we also found was that simply being reminded that they ought to wash their hands made them more morally conservative. In particular, when we asked them questions about sort of taboo but fairly harmless sexual practices, just being reminded that they ought to wash their hands made them think that they were more morally wrong. Let me give you an example of what I mean by harmless but taboo sexual practice. We gave them scenarios. One of them said a man is house-sitting for his grandmother. When his grandmother's away, he has sex with his girlfriend on his grandma's bed. In another one, we said a woman enjoys masturbating with her favorite teddy bear cuddled next to her. (Laughter) People find these to be more morally abhorrent if they've been reminded to wash their hands. (Laughter) (Laughter)
Hadd mondjak egy példát egy friss tanulmányból, amit elvégeztünk. Arra kértük a résztvevőket, hogy mondják el a vélményüket különböző társadalmi csoportokról, és a szobát hol nagyon büdössé tettük, hol nem. Amikor a szoba büdös volt, azt láttuk, hogy az egyének negatívabb véleménnyel voltak a homoszexuális férfiakról. Az undor nem befolyásolta a hozzáállásukat más társadalmi csoportokhoz, beleértve az Afro-Amerikaiakat, időseket. Tényleg csak a homoszexuális férfiakhoz való hozzáálásukról szólt. Egy másik tanulmányban egyszerűen emlékeztettük az embereket -- ez a H1N1 influenzajárvány idején zajlott -- emlékeztettük az embereket, hogy ahhoz, hogy megakadályozzák a járvány terjedését, kezet kell mosniuk. Néhány válaszadót egy tábla mellett kérdeztünk, ami emlékeztette őket, hogy mossanak kezet. És azt találtuk, hogy csak az, hogy a kérdőívet egy kézmosásra emlékeztető tábla mellett válaszolták meg politikailag konzervatívabb válaszokat eredményezett. És amikor azt kérdeztük, hogy bizonyos tettek jók vagy rosszak, akkor is azt találtuk, hogy csak az emlékeztető, hogy mossanak kezet, erkölcsileg konzervatívabbakká tette a válaszadókat. Kifejezetten, amikor kicsit tabu, de teljesen ártalmatlan szexuális aktusokról kérdeztük őket, csupán az emlékeztető miatt, hogy mossanak kezet, úgy gondolták, hogy azok morálisan rosszabbak. Hadd mondjak egy példát arra, hogy mit értek ártalmatlan, de tabu szexuális aktus alatt. Helyzeteket adtunk nekik. Az egyikben egy férfi vigyáz a nagymamája házára. Amikor a nagymamája nincs otthon, a férfi szexel a barátnőjével a nagyamamája ágyán. Egy másikban azt mondtuk, hogy egy nő szeret maszturbálni, miközben a kedvenc játékmackója fekszik mellette. Az emberek ezt morálisan visszataszítóbbnak tartják, ha emlékeztették őket, hogy mossanak kezet. (Nevetés) (Nevetés)
Okay. The fact that emotions influence our judgment should come as no surprise. I mean, that's part of how emotions work. They not only motivate you to behave in certain ways, but they change the way you think. In the case of disgust, what is a little bit more surprising is the scope of this influence. It makes perfect sense, and it's a very good emotion for us to have, that disgust would make me change the way that I perceive the physical world whenever contamination is possible. It makes less sense that an emotion that was built to prevent me from ingesting poison should predict who I'm going to vote for in the upcoming presidential election.
Rendben. Az, hogy az érzelmek befolyásolják a döntéseinket nem érhet meglepetésként senkit. Úgy értem, ez része annak, ahogy az érzelmek működnek. Nem csak motiválnak, hogy bizonyos módon viselkedj, de meg is változtatják, hogy hogyan gondolkodsz. Az undor esetében ami egy kicsit meglepőbb, az ennek a hatásnak a hatásköre. Teljesen logikus, és nagyon hasznos érzelem, hogy az undor megváltoztatja ahogy a fizikai világot érzékelem, ha fennáll a fertőzésveszély. Kevésbé van értelme, hogy az érzelem, ami azért van, hogy megelőzze, hogy valami mérgezőt egyek, előre tudja jelezni, hogy kire fogok szavazni a következő választásokon.
The question of whether disgust ought to influence our moral and political judgments certainly has to be complex, and might depend on exactly what judgments we're talking about, and as a scientist, we have to conclude sometimes that the scientific method is just ill-equipped to answer these sorts of questions. But one thing that I am fairly certain about is, at the very least, what we can do with this research is point to what questions we ought to ask in the first place. Thank you. (Applause)
A kérdés, hogy az undornak befolyásolnia kellene-e a morális és politikai döntéseinket biztos hogy összetett, és lehet hogy azon múlik, hogy pontosan milyen döntésekről beszélünk, és tudósként néha arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tudományos módszer egyszerűen nem képes, hogy ilyesfajta kérdéseket megválaszoljon. De egy dologban szinte teljesen biztos vagyok, hogy ezzel a kutatással legalább rámutathatunk, hogy milyen kérdéseket is kellene feltennünk. Köszönöm. (Taps)