Spoons.
Kanál.
Cardboard boxes.
Kartondoboz.
Toddler-size electric trains.
Villanyvasút gyerekeknek.
Holiday ornaments.
Ünnepi díszek.
Bounce houses.
Ugrálóvár.
Blankets.
Pléd.
Baskets.
Kosár.
Carpets.
Szőnyeg.
Tray tables.
Lehajtható tálca.
Smartphones.
Okostelefon.
Pianos.
Zongora.
Robes.
Cicatakaró.
Photographs.
Fényképek.
What do all of these things have in common, aside from the fact they're photos that I took in the last three months, and therefore, own the copyright to?
Mi a közös ezekben a tárgyakban, azonkívül, hogy magam fotóztam őket az utóbbi három hónapban, ezért enyém a szerzői joguk?
(Laughter)
(Nevetés)
They're all inventions that were created with the benefit of language. None of these things would have existed without language. Imagine creating any one of those things or, like, building an entire building like this, without being able to use language or without benefiting from any knowledge that was got by the use of language. Basically, language is the most important thing in the entire world. All of our civilization rests upon it. And those who devote their lives to studying it -- both how language emerged, how human languages differ, how they differ from animal communication systems -- are linguists. Formal linguistics is a relatively young field, more or less. And it's uncovered a lot of really important stuff. Like, for example, that human communication systems differ crucially from animal communication systems, that all languages are equally expressive, even if they do it in different ways.
Mind olyan találmány, melyeket a nyelv segítségével alkottak. Nyelv nélkül egyikük sem létezne. Képzeljék el, hogy ezek közül bármelyikhez vagy akár egy egész ilyen épülethez a nyelvhasználat képessége nélkül fognánk hozzá, vagy semmilyen, a nyelvhasználaton alapuló tudást nem alkalmazhatnánk. A nyelv alapvetően a legfontosabb dolog az egész világon. A teljes civilizációnk erre épült. És akik a nyelv tanulmányozásának szentelik magukat, akik a nyelvek fejlődésével, a köztük lévő eltérésekkel foglalkoznak, meg összehasonlítják az állatok kommunikációs formáival, ők a nyelvészek. Az általános nyelvészet viszonylag új tudományág. Rengeteg igazán fontos dolgot tárt fel. Például, hogy az emberi kommunikációs rendszerek jelentősen eltérnek az állatokétól, hogy minden nyelv egyformán kifejező, akkor is, ha eltérő módokon működik.
And yet, despite this, there are a lot of people who just love to pop off about language like they have an equal understanding of it as a linguist, because, of course, they speak a language. And if you speak a language, that means you have just as much right to talk about its function as anybody else. Imagine if you were talking to a surgeon, and you say, "Listen, buddy. I've had a heart for, like, 40 years now. I think I know a thing or two about aortic valve replacements. I think my opinion is just as valid as yours." And yet, that's exactly what happens.
És mégis, ennek ellenére sokan azt képzelik, hogy ugyanúgy értenek a nyelvekhez, mint a nyelvészek, elvégre mindenki tud valamilyen nyelvet. És aki beszél valamilyen nyelven, annak pont annyi joga van a működéséről beszélni, mint bárki másnak. Képzeljék el, ha egy sebésszel beszélgetve az alábbiakat mondanák neki: "Figyelj, haver, úgy 40 éve élek ezzel a szívvel. Szerintem tudok ezt-azt az aortabillentyű-cseréről. Nyilván pont ugyanannyit ér a véleményem, mint a tiéd." Márpedig pontosan ez történik.
This is Neil deGrasse Tyson, saying that in the film "Arrival," he would have brought a cryptographer -- somebody who can unscramble a message in a language they already know -- rather than a linguist, to communicate with the aliens, because what would a linguist -- why would that be useful in talking to somebody speaking a language we don't even know? Though, of course, the "Arrival" film is not off the hook. I mean, come on -- listen, film. Hey, buddy: there are aliens that come down to our planet in gigantic ships, and they want to do nothing except for communicate with us, and you hire one linguist?
Ő itt Neil deGrasse Tyson, azt írja, hogy az Érkezés című filmben ő inkább egy titkosírás-szakértőt fogadott volna fel, valakit, aki egy ismert nyelv alapján képes megfejteni az üzenetet – nem nyelvész kell ahhoz, hogy az idegenekkel megértsék egymást, mert mégis mit tudna egy nyelvész – ő hogyan értethetné meg magát bárkivel, aki általunk ismeretlen nyelven beszél? De persze az Érkezés nem ússza meg ennyivel. Na figyeljenek, jön a film. Hé, haver: idegenek jönnek óriási űrhajókkal a bolygónkra, és kizárólag csak kommunikálni akarnak velünk, te meg ezt egyetlen nyelvészre bízod?
(Laughter)
(Nevetés)
What's the US government on a budget or something?
Amerika a csőd szélére került, vagy mi?
(Laughter)
(Nevetés)
A lot of these things can be chalked up to misunderstandings, both about what language is and about the formal study of language, about linguistics. And I think there's something that underlies a lot of these misunderstandings that can be summed up by this delightful article in "Forbes," about why high school students shouldn't learn foreign languages. I'm going to pull out some quotes from this, and I want you to see if you can figure out what underlies some of these opinions and ideas. "Americans rarely read the classics, even in translation." So in other words, why bother learning a foreign language when they're not even going to read the classic in the original anyway? What's the point? "Studying foreign languages in school is a waste of time, compared to other things that you could be doing in school." "Europe has a lot of language groups clustered in a relatively small space." So for Americans, ah, what's the point of learning another language? You're not really going to get a lot of bang for your buck out of that. This is my favorite, "A student in Birmingham would have to travel about a thousand miles to get to the Mexican border, and even then, there would be enough people who speak English to get around." In other words, if you can kind of wave your arms around, and you can get to where you're going, then there's really no point in learning another language anyway.
Mindezek félreértésekhez vezetnek a nyelvről és annak tanulmányozásáról, és magáról a nyelvészetről is. Szerintem van is valami a sok félreértés mélyén, amit a Forbes magazin pompás cikke foglal össze arról, hogy miért felesleges idegen nyelveket tanulni a középiskolásoknak. Kiemelek néhány idézetet belőle, és kíváncsi vagyok, kitalálják-e, mi rejtőzik némelyik vélemény és elgondolás mélyén. "Az amerikaiak alig olvasnak klasszikusokat, még fordításban sem." Vagyis, mit kínlódjunk idegen nyelvekkel, ha úgysem olvassák a klasszikusokat eredeti nyelven? Minek? "Az iskolai idegennyelv-tanulás csak időfecsérlés, helyette sokkal hasznosabb tárgyakat lehetne oktatni." "Európában számos nyelvcsoport van viszonylag kis térben elosztva." Ezért, ó, minek is tanuljanak idegen nyelvet az amerikaiak? Az égvilágon semmi haszna." Ez a kedvencem: "Egy birminghami diák több ezer mérföldet tehet meg a mexikói határig, de még ott is talál elég embert, aki beszél angolul." Azaz, ha valaki tud kézzel-lábbal mutogatni, és jól megválasztja, hová megy, annak igazán teljesen felesleges bármi más nyelvet bebiflázni.
What underlies a lot of these attitudes is the conceptual metaphor, language is a tool. And there's something that rings very true about this metaphor. Language is kind of a tool in that, if you know the local language, you can do more than if you didn't. But the implication is that language is only a tool, and this is absolutely false. If language was a tool, it would honestly be a pretty poor tool. And we would have abandoned it long ago for something that was a lot better. Think about just any sentence. Here's a sentence that I'm sure I've said in my life: "Yesterday I saw Kyn." I have a friend named Kyn. And when I say this sentence, "Yesterday I saw Kyn," do you think it's really the case that everything in my mind is now implanted in your mind via this sentence? Hardly, because there's a lot of other stuff going on.
Az efféle felfogás mélyén egy fogalmi metafora rejlik, miszerint a nyelv eszköz. És ez nem áll messze az igazságtól. A nyelv tényleg egyfajta eszköz, mert ha ismerjük a helyiek nyelvét, többre megyünk, mintha nem értenénk. A fenti feltevés szerint azonban a nyelv nem több, mint eszköz, ez pedig teljességgel hamis. Pusztán csak eszköznek meglehetősen gyatra lenne. És már réges-rég lecseréltük volna valami sokkal jobbra. Nézzünk egy akármilyen mondatot. Mondjuk, ezt már biztos kimondtam életem során: "Tegnap láttam Kynt." Van egy Kyn nevű barátom. És amikor kimondom: "Tegnap láttam Kynt", mit gondolnak, ezzel a mondattal tényleg mindent pontosan közlök, ami a fejemben van ezzel kapcsolatban? Aligha, mivel annyi más is van mögötte.
Like, when I say "yesterday," I might think what the weather was like yesterday because I was there. And if I'm remembering, I'll probably remember there was something I forgot to mail, which I did. This was a preplanned joke, but I really did forget to mail something. And so that means I'm going to have to do it Monday, because that's when I'm going to get back home. And of course, when I think of Monday, I'll think of "Manic Monday" by the Bangles. It's a good song. And when I say the word "saw," I think of this phrase: "'I see!' said the blind man as he picked up his hammer and saw." I always do. Anytime I hear the word "saw" or say it, I always think of that, because my grandfather always used to say it, so it makes me think of my grandfather. And we're back to "Manic Monday" again, for some reason. And with Kyn, when I'm saying something like, "Yesterday I saw Kyn," I'll think of the circumstances under which I saw him. And this happened to be that day. Here he is with my cat. And of course, if I'm thinking of Kyn, I'll think he's going to Long Beach State right now, and I'll remember that my good friend John and my mother both graduated from Long Beach State, my cousin Katie is going to Long Beach State right now. And it's "Manic Monday" again.
Ha azt mondom: "tegnap", talán eszembe jut az aznapi időjárás. És visszagondolva valószínűleg eszembe jut, hogy elfelejtettem valamit feladni - amúgy tényleg. Ezt a poént amúgy is el akartam sütni, közben meg tényleg kiment a fejemből. Ez pedig azt jelenti, hogy hétfőn kell majd megtennem, mert akkor jutok legközelebb haza. És persze ha a hétfőre gondolok, eszembe jut a Banglestől a Hóbortos hétfő. Jó szám. Ha meg azt mondom, "Kynt", ez a mondat jut eszembe: "Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj, de nagyon boldog vagyok." Mindig ez van. Vannak szavak, amiket ha meghallok, szójátékok jutnak eszembe, mert a nagypapám szerette kiforgatni a szavakat, így most ő is eszembe jut. És valamilyen oknál fogva megint a Hóbortos hétfőnél tartunk. Ismét Kyn: ha azt mondom, "Tegnap láttam Kynt". eszembe jutnak az esemény körülményei is. Ez aznap történt. Itt van Kyn a macskámmal. És persze ha Kynre gondolok, tudom, hogy mindjárt indul a Long Beach Egyetemre, eszembe jut a jóbarátom, John, meg az édesanyám, mindketten a Long Beachen tanultak, Katie unokahúgom is hamarosan odamegy. És megint a Hóbortos hétfőnél tartunk.
But this is just a fraction of what's going on in your head at any given time while you are speaking. And all we have to represent the entire mess that is going on in our head, is this. I mean, that's all we got.
Ez csak egy töredéke annak, ami a fejünkben kavarog beszéd közben bármikor. És mik az eszközeink ahhoz, hogy közöljünk bármit is a fejünkben kavargó zűrzavarból? – Ennyi! Semmi több!
(Laughter)
(Nevetés)
Is it any wonder that our system is so poor? So imagine, if I can give you an analogy, imagine if you wanted to know what is it like to eat a cake, if instead of just eating the cake, you instead had to ingest the ingredients of a cake, one by one, along with instructions about how these ingredients can be combined to form a cake. You had to eat the instructions, too.
Hát csoda-e, hogy ilyen kezdetleges a rendszerünk? Képzeljék el, ha az alábbi analógiával élhetek, mondjuk, szeretnék megtudni, milyen lehet tortát enni, de ahelyett, hogy a tortát falatoznák, meg kéne enniük az összes hozzávalót, mind egytől egyig, a recept leírásával együtt, ami leírja, hogyan lesz torta ezekből az alkotóelemekből. A receptet is meg kéne enniük.
(Laughter)
(Nevetés)
If that was how we had to experience cake, we would never eat cake. And yet, language is the only way -- the only way -- that we can figure out what is going on here, in our minds. This is our interiority, the thing that makes us human, the thing that makes us different from other animals, is all inside here somewhere, and all we have to do to represent it is our own languages. A language is our best way of showing what's going on in our head. Imagine if I wanted to ask a big question, like: "What is the nature of human thought and emotion?" What you'd want to do is you'd want to examine as many different languages as possible. One isn't just going to do it. To give you an example, here's a picture I took of little Roman, that I took with a 12-megapixel camera. Now, here's that same picture with a lot fewer pixels. Obviously, neither of these pictures is a real cat. But one gives you a lot better sense of what a cat is than the other.
Ha csak így lehetne megkóstolni, soha nem ennénk tortát. A nyelv mégis csak az egyetlen, mondom, egyetlen módja annak, hogy megtudjuk, mi zajlik elménkben. Ez a mi felségterületünk, ez tesz minket emberré, ez különböztet meg minket a többi állatfajtól, mindaz, ami bennünk van, valahol mélyen, és ezeket csakis a nyelv által tudjuk kifejezni. Ez a legjobb eszköz a fejünkben rejlő folyamatok kifejezéséhez. Képzeljék, ha feltenném a nagy kérdést: "Milyen jellegűek az emberi gondolatok és érzelmek?" A válaszhoz annyi különféle nyelvet kéne megvizsgálnunk, amennyit csak lehet. Egy nem lenne elég. Hadd mondjak egy példát: a kis Romant látják a képen, 12 megapixeles géppel fotóztam. Ez pedig ugyanannak a képnek egy jóval kisebb felbontású változata. Egyértelmű, hogy egyik sem igazi macska. De az egyik alapján mégiscsak el tudjuk képzelni, milyen egy macska.
Language is not merely a tool. It is our legacy, it's our way of conveying what it means to be human. And of course, by "our" legacy, I mean all humans everywhere. And losing even one language makes that picture a lot less clear.
A nyelv nem pusztán csak eszköz. Hanem az örökségünk, általa közölhetjük, mit jelent embernek lenni. És természetesen a "mi" örökségünk, azaz minden emberé együtt. És ha csak egyetlen nyelvet is elvesztünk, máris jóval homályosabb lesz a kép.
So as a job for the past 10 years and also as recreation, just for fun, I create languages. These are called "conlangs," short for "constructed languages." Now, presenting these facts back to back, that we're losing languages on our planet and that I create brand-new languages, you might think that there's some nonsuperficial connection between these two. In fact, a lot of people have drawn a line between those dots. This is a guy who got all bent out of shape that there was a conlang in James Cameron's "Avatar." He says, "But in the three years it took James Cameron to get Avatar to the screen, a language died." Probably a lot more than that, actually. "Na'vi, alas, won't fill the hole where it used to be ..." A truly profound and poignant statement -- if you don't think about it at all.
Ezért az utóbbi tíz évben azon dolgoztam, ami egyben szórakozást és kikapcsolódást is jelentett nekem, hogy nyelveket alkossak. Ezek úgynevezett "conlang" nyelvek, ez a "mesterséges nyelv" angol kifejezésből alkotott mozaikszó. Nézzük a tényeket sorjában: nyelvek halnak ki bolygónkon, én meg teljesen újakat hozok létre, önök azt gondolhatják, van némi mélyebb összefüggés a két tény között. Valójában már sokan hozták összefüggésbe a két pontot. Egy fazon azon kesergett, hogy James Cameron Avatar című filmjében volt egy conlang. Azt írja: "De abban a három évben, amíg Cameron az Avataron dolgozott, kihalt egy nyelv a földön." Egyébként valószínűleg jóval több is kihalt. "A na'vi nyelv sajnos nem fogja betölteni ezt az űrt..." Igazán mély és velős állítás – annak, aki egyáltalán nem gondol bele.
(Laughter)
(Nevetés)
But when I was here at Cal, I completed two majors. One of them was linguistics, but the other one was English. And of course, the English major, the study of English, is not actually the study of the English language, as we know, it's the study of literature. Literature is just a wonderful thing, because basically, literature, more broadly, is kind of like art; it falls under the rubric of art. And what we do with literature, authors create new, entire beings and histories. And it's interesting to us to see what kind of depth and emotion and just unique spirit authors can invest into these fictional beings. So much so, that, I mean -- take a look at this. There's an entire series of books that are written about fictional characters. Like, the entire book is just about one fictional, fake human being. There's an entire book on George F. Babbitt from Sinclair Lewis's "Babbitt," and I guarantee you, that book is longer than "Babbitt," which is a short book. Does anybody even remember that one? It's pretty good, I actually think it's better than "Main Street." That's my hot take. So we've never questioned the fact that literature is interesting. But despite the fact, not even linguists are actually interested in what created languages can tell us about the depth of the human spirit just as an artistic endeavor.
De amikor ide jártam a Caltechre, két szakot végeztem el. Az egyik a nyelvészet volt, a másik viszont az angol. És persze az angol szak, az angol nyelvi tanulmányok nem igazán az angol nyelv kutatását jelenti, inkább az angol irodalomét. Az irodalom csodálatos téma, mert alapvetően és szélesebb értelemben véve művészeti ág, a művészetek körébe tartozik. És mihez is kezdünk vele? Az írók új, teljes egész alakokat és történeteket alkotnak. Érdekes látnunk, hogy az írók micsoda mélységeket, érzelmeket és egyedi szellemet visznek képzeletbeli hőseikbe. Annyira, hogy nézzék csak ezt a listát. Ezek a könyvek mind kitalált karakterekről szólnak. Mint ahogy egy teljes könyv is csak egyetlen, kitalált főhősről szól. Egy egész könyv szól George F. Babbittról, Sinclair Lewis Babbitt című regénye, és bizton állítom, a könyv több annál, mint Babbitt puszta története. Emlékszik még rá valaki? Remek, szerintem jobb, mint a Fő utca. Szerintem legalábbis. Szóval azt sosem vontuk kétségbe, hogy az irodalom érdekes lenne. Ennek ellenére még a nyelvészek sem igazán kíváncsiak arra, mit közölnek velünk a mesterséges nyelvek az emberi szellem mélységeiről, a művészi törekvés értelmében.
I'll give you a nice little example here. There was an article written about me in the California alumni magazine a while back. And when they wrote this article, they wanted to get somebody from the opposing side, which, in hindsight, seems like a weird thing to do. You're just talking about a person, and you want to get somebody from the opposing side of that person.
Mondok egy igazán frappáns kis példát. Nemrég megjelent rólam egy cikk a kaliforniai egyetemi újságban. És a cikk írói mindenáron keríteni akartak valakit a másik oldalról. Ami, lássuk be utólag, elég fura dolog. Beszélünk valakiről, és előcitálunk valakit, aki szemben áll ezzel az illetővel.
(Laughter)
(Nevetés)
Essentially, this is just a puff piece, but whatever. So, they happened to get one of the most brilliant linguists of our time, George Lakoff, who's a linguist here at Berkeley. And his work has basically forever changed the fields of linguistics and cognitive science. And when asked about my work and about language creation in general, he said, "But there's a lot of things to be done in the study of language. You should spend the time on something real." Yeah. "Something real." Does this remind you of anything? To use the very framework that he himself invented, let me refer back to this conceptual metaphor: language is a tool. And he appears to be laboring under this conceptual metaphor; that is, language is useful when it can be used for communication. Language is useless when it can't be used for communication. It might make you wonder: What do we do with dead languages? But anyway.
Jó, lényegében ez csak egy fényezős cikk, de mindegy is. Szóval, előszedték korunk egyik legragyogóbb nyelvészét, George Lakoffot, aki itt dolgozik a Berkeley-n. Munkássága örök időkre megváltoztatta a nyelvészet és a kognitív tudomány területét. És mikor általában a munkásságomról meg a nyelvalkotásról kérdezték, azt mondta: "Dehát annyi tennivalónk van a nyelvészeti kutatásokban. Valami valóságosra kéne szánni az időt." Na igen. "Valami valóságosra". Mi jut erről eszükbe? Ahhoz, hogy az általa kidolgozott keretrendszert alkalmazzam, hadd utaljak most vissza erre a fogalmi metaforára: A nyelv eszköz. És úgy tűnik, Lakoff e fogalmi metaforának rendeli alá egész munkásságát, vagyis a nyelv akkor hasznos, ha kommunikációra használható. Ha nem arra használják, akkor mit sem ér. Felmerül bennem a kérdés: Akkor mi legyen a holt nyelvekkel? Na mindegy.
So, because of this idea, it might seem like the very height of absurdity to have a Duolingo course on the High Valyrian language that I created for HBO's "Game of Thrones." You might wonder what, exactly, are 740,000 people learning?
Emiatt az elgondolás miatt tényleg valami egészen elképesztően abszurdnak tűnhet, hogy a Duolingón nemes valír nyelvtanfolyam is van, ezt a nyelvet én alkottam a HBO-n futó Trónok harcához. Talán felteszik a kérdést: ugyan mit is tanul az a 740 000 ember?
(Laughter)
(Nevetés)
Well, let's take a look at it. What are they learning? What could they possibly be learning? Well, bearing in mind that the other language for this -- it's for people that speak English -- English speakers are learning quite a bit. Here's a sentence that they will probably never use for communication in their entire lives: "Vala ābre urnes." "The man sees the woman." The little middle line is the gloss, so it's word for word, that's what it says. And they're actually learning some very fascinating things, especially if they're English speakers. They're learning that a verb can come at the very end of a sentence. Doesn't really do that in English when you have two arguments. They're learning that sometimes a language doesn't have an equivalent for the word "the" -- it's totally absent. That's something language can do. They're learning that a long vowel can actually be longer in duration, as opposed to different in quality, which is what our long vowels do; they're actually the same length. They're learning that there are these little inflections. Hmm? Hmm? There are inflections called "cases" on the end of nouns --
Na jó, lássuk csak. Mit tanulnak? Mit tanulhatnak? Nos, ne felejtsük el, hogy ez azok számára készült, akik tudnak angolul – az angol anyanyelvűek elég sokat tanulnak. Itt egy mondat, amit valószínűleg soha senki ki nem ejt a száján egész élete során: "Vala ābre urnes." "A férfi látja a nőt." A középső sor a magyarázat, így néz ki az eredeti mondat szóról szóra lefordítva. És egyébként nagyon érdekes dolgokat tanulnak, főleg, ha angol anyanyelvűek. Megtanulják, hogy az ige állhat a mondat legvégén. Az angol nyelvben nem ez a szórend, ha két mondatrészünk van. Megtanulják, hogy vannak nyelvek, melyekben egyáltalán nincs határozott névelő. Hogy enélkül is működhetnek nyelvek. Megtanulják, hogy egy hosszú magánhangzó nyújtottabb lehet, mint a mi hosszú magánhangzóink, melyek lényegében azonos időtartamúak. Megtanulják, hogy vannak ezek a kis ragozások. Hogy mi van? A főnevek végén úgynevezett "esetek" vannak.
(Laughter)
(Nevetés)
that tell you who does what to whom in a sentence. Even if you leave the order of the words the same and switch the endings, it changes who does what to whom. What they're learning is that languages do things, the same things, differently. And that learning languages can be fun. What they're learning is respect for Language: capital "L" Language. And given the fact that 88 percent of Americans only speak English at home, I don't think that's necessarily a bad thing.
Ezek közlik a mondatban, hogy ki kivel mit csinál. Még ha a mondat szórendjét nem is változtatjuk meg, csak a végződéseket, az is módosítja a "ki kivel mit" állítást. Megtanulják, hogy a nyelvek eltérő módokon fejezik ki ugyanazt a jelentést. És azt is, hogy a nyelvtanulás jó móka lehet. Megtanulják tisztelni a Nyelvet, a nagybetűs Nyelvet. És tekintve, hogy az amerikaiak 88 százaléka csak angolul beszél otthon, nem hiszem, hogy ez feltétlenül rossz lenne.
You know why languages die on our planet? It's not because government imposes one language on a smaller group, or because an entire group of speakers is wiped out. That certainly has happened in the past, and it's happening now, but it's not the main reason. The main reason is that a child is born to a family that speaks a language that is not widely spoken in their community, and that child doesn't learn it. Why? Because that language is not valued in their community. Because the language isn't useful. Because the child can't go and get a job if they speak that language. Because if language is just a tool, then learning their native language is about as useful as learning High Valyrian, so why bother?
Tudják, miért halnak ki nyelvek a földön? Nem azért, mert a kormány hátrasorol egy-egy nyelvet, vagy mert valamelyik nyelven tudók egész csoportjai kihalnak. Biztos, hogy ez régen is megtörtént, ma is megtörténik, de nem ez a fő ok. A fő ok az, hogy a gyerekek olyan családba születnek, ahol más nyelven beszélnek, mint a szélesebb közösség, ezért nem tanulják meg az otthoni szórványnyelvet. Miért? Azért, mert a közösségük semmire sem becsüli a nyelvüket. Mert annak nincs semmi haszna. Mert aki azon a nyelven beszél, az nem talál munkát magának. Mert ha a nyelv csak eszköz, akkor saját anyanyelvükön tanulni kábé annyira hasznos, mint nemes valírül tanulni, akkor meg minek bajlódni vele?
Now ... Maybe language study isn't going to lead to a lot more linguistic fluency. But maybe that's not such a big deal. Maybe if more people are studying more languages, it will lead to more linguistic tolerance and less linguistic imperialism. Maybe if we actually respect language for what it is -- literally, the greatest invention in the history of humankind -- then in the future, we can celebrate endangered languages as living languages, as opposed to museum pieces.
Nos... Lehet, hogy a nyelvek tanulmányozása nem eredményez nagyobb nyelvtudást. De ez talán mindegy is. Lehet, hogy ha többen tanulnak egyre több nyelvet, az nagyobb elfogadáshoz vezet, és nem lesz nyelvi egyeduralom. Lehet, hogy ha önmagáért tiszteljük a nyelvet –, ami kijár a legnagyobb találmánynak az emberiség történetében –, akkor a jövőben élő nyelvekként köszönthetünk olyanokat, melyeket ma kihalás fenyeget, és egyikükből sem lesz múzeumi műtárgy.
(High Valyrian) Kirimvose. Thank you.
(Nemes valír nyelven): Kirimvose. Köszönöm.
(Applause)
(Taps)